Ahol a százéveseké a világ – On the Spot: A hosszú élet titkai
Miért élnek a világ néhány szegletében az emberek feltűnően tovább, mint más helyeken? Ennek járt utána Cseke Eszter és S. Takács András az On the Spot sorozat tizedik évadában.
Amint az közismert, a nyugalom a hosszú élet titka. Vagy a sok hal. A telítetlen zsírsavak. A jó levegő. A húsmentes élet. A sok tejtermék. A tejtermék nélküli étrend. És még vagy száz apró megoldás, ha az internet ezzel foglalkozó oldalait kutatjuk. Szerencsére Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot házaspár-stábjának – ahogy a cím, A hosszú élet titkai is mutatja – nem az volt az elsődleges célja, hogy az egyetlen és szent elixír nyomába eredjen – ilyen ugyanis valószínűleg nincs is. Ők azért kerekedtek fel, és néztek szét a világ négy sarkában, hogy kiderítsék, miért léteznek egyes országok bizonyos pontjain a tudomány nyelvén „Kék Zónáknak” nevezett helyek, ahol az átlagnál jóval magasabb a száz esztendőt megért emberek száma. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy eddig három helyre – a Costa Rica-i Nicoya-félszigetre, Szardíniára és a görögországi Ikária szigetére – sikerült eljutniuk – egyelőre csak szurkolni tudunk nekik, hogy a Covid-helyzet megengedje, hogy Okinaváról se kelljen lemondaniuk.
„Egy egészségesebb, egyszerűbb és hosszabb élet lehetősége” – mondja Cseke Eszter az On the Spot legújabb évadának bevezetőjében, és az első, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetet bemutató részüket megnézve nehéz is eldönteni, hogy a három jelző közül vajon melyik a leginkább kiemelendő a Kék Zónákat tekintve. A televízióból a Telekom TV GO-ra költözött műsor legújabb évadában rengeteg dolgot megtanulhatunk az életről, és a legjobb hír, hogy ez nemhogy nehézségünkbe nem kerül, de kifejezetten kellemes utazáson veszünk részt közben. Lenyűgöző képekkel, gyönyörű tájakon, kedves és bölcs emberek társaságában, hol nevetve, hol meghatódva életük történetén és filozófiáján.
A sorozat Costa Rica-i részében András és Eszter néhány olyan embert szólaltatott meg, akik közül többen mosolyogva engedték el a kérdést, hogy pontosan hány évesek – nincs is jelentősége, valahol 100 felett. (A legidősebb hölgy, aki még táncra is perdült a forgatás kedvéért, egyébként 108 évesen hunyt el nem sokkal a forgatás után.) Az arcokról vett közeliek még úgy is (sőt valószínűleg épp azért) szépek, mert senkinek nincs műfogsora (igazi sem nagyon már), parókája, pláne szépészeti beavatkozása – csak 100+ év nehézségei és szépségei a ráncok között.
A szereplők az istenhitet, a kemény munkát, az egészséges és természetes táplálkozást, valamint főleg a stresszmentes életet tartják hosszú életük „titkának”.
Bár ezeket a dolgokat látványosan nem gondolják túl, időnként mintha kicsit zavarban is lennének a kérdésektől (bár nem először teszik fel nekik), hisz ők csak élték életüket, hol örömök, hol nehézségek közepette.
A Hosszú élet titkai nicoyai epizódja egyébként a megható és bölcs pillanatok mellett bőven tartogat humoros jeleneteket is. Szinte sitcomba illő, amikor összehozzák a település eddig külön-külön nyilatkozó öregjeit egy közös beszélgetésre – ami azonban kudarcba fullad, mégpedig azon banális ok miatt, hogy a szereplők nem hallják jól egymást. Egyikük pedig még meg is jegyzi, hogy ilyen szerencsétlen, süket öregekkel képtelenség társalogni. Míg egy másik szereplő egyszerű bonmot-val válaszol a „mi a hosszú élet titka?” kérdésre:
„Az a titka, hogy még nem haltam meg.”
Cseke Eszter és S. Takács András persze azért mindent megtesz, hogy legalább néhány támpontot adjon, ami a hosszú élet titkainak megfejtéséhez közelebb visz. Megismerhetjük a fő vízforrásként szolgáló folyót, ami rengeteg magnéziumot és kalciumot „mos ki” a kövekből, megkóstolják a vitaminokban gazdag, egészséges (és állítólag nagyon finom) ételeket, a csodaszép drónvideókból pedig azt is láthatjuk, hogy a százévesek kék zónája, ha nem is a világtól hermetikusan elzárva, de a város zajától és rossz levegőjétől nagyobb ugrásra található.
Az sem elhanyagolható tény azonban, hogy Costa Rica tudatosan is segített állampolgárain: miután bő ötven évvel ezelőtt még a térség államai között is kiugróan rossz helyen állt az ország az egészségügyi, gazdasági és oktatási mutatókban, szisztematikusan kezdtek javítani a helyzeten, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az állam jelenleg a világ 13. legboldogabb helyének számít – és első helyet foglal el a latin-amerikai országok között. „Mellékhatásként” pedig az országon belül alkalmas helyen kialakulhatott a világ egyik Kék Zónája.
A sorozat és szereplői szerencsére kerülik a „régen minden jobb volt” hamis illúzióját, ami azért is becsülendő teljesítmény, mert a bő évszázadnyi életek számtalanszor okot adhatnának a múlt túlságos megszépítésére. Persze azért így is elhangzik, hogy régen a kemény munka mindenki alapélménye volt, és az emberek nem értek rá felesleges dolgokon stresszelni vagy szorongani. És egy ponton felsejlik a világ változása is, ami azt a képet vetíti elénk, hogy kék zónákból nem hogy több nem lesz, de valószínűleg az eddigiek is inkább végóráikat élik. A filmben bemutatott zónától nem messze már sorjáznak a KFC és Burger King éttermek, a fiatal generáció már sokkal inkább ide jár jóllakni, minthogy otthon készítsék el étkeiket kopott edényeikben, otthon termő, egészséges alapanyagaikból. Igaz, a filmben szó esik egy idősről is, aki háromjegyű kerek születésnapján épp ilyen gyorsétteremben akart ebédelni. Lassan talán már a százévesek sem a régiek...
Az On the Spot A hosszú élet titkait ne azért nézzük, amiért az interneten böngészünk az egészséges „örök” élet titka után, mert csalódás érhet minket, ha nem kapunk kész receptet. A 10. évadában is zseniálisan leforgatott sorozat inkább mutat be egy részben letűnt életformát, amiből azonban számtalan dolgot átmenthetünk akár fiatalos, pörgős, városi életünkbe is. A műsor tévétörténeti érdekessége, hogy premierje ezúttal nem valamelyik tévécsatornán, hanem a Telekom TV Go szolgáltatásán debütált, így bármikor megnézhető. Azoknak, akik pedig mélyebben elmerülnének a téma érdekességeiben, erősen ajánlott olvasmány az On the Spot Books sorozat két új példánya, Dan Buettner könyvei: A hosszú élet titkai – Kék Zónák, ahol az emberek a legtovább élnek és A hosszú élet ízei. Ez utóbbiban a szerző a Kék Zónákban megismert ételek receptjeit adja át az olvasónak érdekes történetekkel és gyönyörű képekkel körítve. Ha úgy tetszik, ezek valódi, szó szerinti értelemben vett receptek a hosszú élet titkához.
On the Spot: A hosszú élet titkai
Amint az közismert, a nyugalom a hosszú élet titka. Vagy a sok hal. A telítetlen zsírsavak. A jó levegő. A húsmentes élet. A sok tejtermék. A tejtermék nélküli étrend. És még vagy száz apró megoldás, ha az internet ezzel foglalkozó oldalait kutatjuk. Szerencsére Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak, az On the Spot házaspár-stábjának – ahogy a cím, A hosszú élet titkai is mutatja – nem az volt az elsődleges célja, hogy az egyetlen és szent elixír nyomába eredjen – ilyen ugyanis valószínűleg nincs is. Ők azért kerekedtek fel, és néztek szét a világ négy sarkában, hogy kiderítsék, miért léteznek egyes országok bizonyos pontjain a tudomány nyelvén „Kék Zónáknak” nevezett helyek, ahol az átlagnál jóval magasabb a száz esztendőt megért emberek száma. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy eddig három helyre – a Costa Rica-i Nicoya-félszigetre, Szardíniára és a görögországi Ikária szigetére – sikerült eljutniuk – egyelőre csak szurkolni tudunk nekik, hogy a Covid-helyzet megengedje, hogy Okinaváról se kelljen lemondaniuk.
„Egy egészségesebb, egyszerűbb és hosszabb élet lehetősége” – mondja Cseke Eszter az On the Spot legújabb évadának bevezetőjében, és az első, a Costa Rica-i Nicoya-félszigetet bemutató részüket megnézve nehéz is eldönteni, hogy a három jelző közül vajon melyik a leginkább kiemelendő a Kék Zónákat tekintve. A televízióból a Telekom TV GO-ra költözött műsor legújabb évadában rengeteg dolgot megtanulhatunk az életről, és a legjobb hír, hogy ez nemhogy nehézségünkbe nem kerül, de kifejezetten kellemes utazáson veszünk részt közben. Lenyűgöző képekkel, gyönyörű tájakon, kedves és bölcs emberek társaságában, hol nevetve, hol meghatódva életük történetén és filozófiáján.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.
A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.
A Perseidák meteorraj a maximum idején óránként akár 100 hullócsillagot is produkál. A rajból származó csillaghullás várhatóan augusztus 12-én hajnalban lesz a legsűrűbb. Hajnali 4-kor a raj radiánsa, azaz a hullócsillagok kisugárzási pontja a Perseus csillagképben, kb. 65 fok magasan helyezkedik majd el, így ideális pozícióban lesz a megfigyeléshez
- írták a szakemberek, hozzátéve, hogy
a Perseidák radiánsa már este 22 órakor is 25 fok magasan jár, így egész éjszaka láthatóak lesznek hullócsillagok.
A sajtóanyag szerint a Perseidák aktivitása július 17-től augusztus 24-ig tart, így az érdeklődők a maximum előtt és után is megfigyelhetnek Perseida meteorokat.
Mivel a hullócsillagok szabad szemmel látszanak, nem szükséges távcső a megfigyelésükhöz. Különösen sötét, fényszennyezéstől mentes helyről nézve szépek. A meteorok az égbolt bármelyik részén feltűnhetnek - olvasható a tájékoztatóban, amelyben arra is kitértek, hogy a Svábhegyi Csillagvizsgáló augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak hullócsillagokat láthatnak, de távcsővel a nyári este legszebb csillaghalmazait és a hold sugárkrátereit is megfigyelhetik - olvasható a tájékoztatóban.
A szakemberek hozzátették, hogy augusztus 12-én hajnalban a Vénusz és a Jupiter is egészen közel, alig egy fok távolságra kerülnek majd egymástól, az év leglátványosabb bolygóegyüttállását rajzolva az égre. Úgy fogalmaztak, hogy "a két legfényesebb bolygó egy erőteljes fénnyel világító "csillagpárost" formáz majd, közel 15 fokkal a látóhatár felett". Mint írták, a jelenség augusztus 11-én és 13-án is látványos közelségből lesz megfigyelhető.
A Perseidák meteorraj augusztus 12-én hajnalban éri el maximumát, óránként 50-70 hullócsillaggal - tájékoztatta a Svábhegyi Csillagvizsgáló csütörtökön az MTI-t; az obszervatórium augusztus 9-től több napon át különleges csillagászati programokkal várja a látogatókat.
A közleményben úgy fogalmaztak, hogy bár a telihold fénye idén zavarni fogja a "meteorlest", a meteorzápor megfigyelése így is szép élménynek ígérkezik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ez hogy lehetséges? Kétszer született meg egy csecsemő Texasban
A szükségszerű beavatkozás miatt a babát 23 hetesen kiemelték az anyaméhből, majd a műtétet követően visszahelyezték. Három hónappal később a baba újra megszületett.
A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.
A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.
Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”
A terhesség 23. hetében tehát, amikor Lynlee mindössze 0,53 kilogrammot nyomott, az orvosok kiemelték az anyaméhből, hogy eltávolítsák a daganatot. A műtét közben a szíve majdnem leállt, miközben a levegőben tartották. A daganat nagy részét sikerült eltávolítani. A beavatkozást követően a babát visszahelyezték az anyaméhbe, és a méhet összevarrták.
Margaret a terhesség hátralévő részét ágyban fekve töltötte. Lynlee 13 héttel később, június 6-án, császármetszéssel született meg, 2,4 kilogrammos súllyal. Nyolcnapos korában újabb műtétet végeztek rajta, hogy eltávolítsák a daganat maradékát a keresztcsont környékéről.
A texasi Margaret Boemer ikreket várt, de a terhesség első trimeszterében elvesztette az egyik babát, írja cikkében a CNN. Egy későbbi vizsgálaton az orvosok észrevették, hogy a másik magzat, Lynlee, egy sacrococcygealis teratoma nevű ritka daganatot növesztett. Ez a daganat a magzat vérét vonta el, ami súlyos szívproblémákat okozhatott volna.
A daganat majdnem akkora volt, mint maga a baba, és az orvosok szerint mindössze egy a 30–70 ezer élve születésből fordul elő ilyen eset. Lynlee túlélési esélyét 50 százalékra becsülték.
Margaret a CNN-nek így mesélte a döntést: „A 23. héten a daganat leállította a szívét, és szívelégtelenséget okozott, így választanunk kellett, hogy hagyjuk a daganatot átvenni az uralmat a teste felett, vagy esélyt adunk neki az életre. Könnyű döntés volt számunkra: életet akartunk neki adni.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.
Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.
Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.
Augusztusban kétszer érkezik a családi pótlék. A júliusi hónapra járó összeget augusztus elején, várhatóan 2–4. között utalja a Magyar Államkincstár, míg az augusztusi juttatást már a hónap végén, várhatóan 23–27. között kapják meg a jogosultak – számolt be róla az atv.hu.
Az iskolakezdés sok család számára jelentős kiadással jár a tanszerek és az iskolatáska megvásárlása miatt, ezért a szeptemberre járó családi pótlékot előrehozzák augusztusra.
Az előrehozott utalás következtében szeptemberben már nem érkezik újabb családi pótlék.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Halott szeretteinket „kelti életre” a generatív AI - Segít feldolgozni, vagy csak elmélyíti a gyászt?
A digitális feltámasztás trendjei között van már halottak nevében beszélgető chatbot és olyan megoldás is, amellyel az elhunytak régi fényképeken kelnek életre. Könnyebb, vagy nehezebb elfogadni az elvesztésüket, ha az AI megidézi őket?
Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.
Damn, I wasn't ready for how this would feel. We didn't have a camcorder, so there's no video of me with my mom. I dropped one of my favorite photos of us in midjourney as 'starting frame for an AI video' and wow... This is how she hugged me. I've rewatched it 50 times. pic.twitter.com/n2jNwdCkxF
A mozgóképet a Midjourney június közepén közkincssé tett új eszköze generálta. Ezzel a modellel a felhasználók bármely feltöltött képéből rövid videoklip készíthető, és mint ilyen, persze alkalmas rá, hogy soha meg nem történt pillanatokat állítson elő, csupán egy állókép alapján.
Ohanian elárulta: nem volt felkészülve a generatív AI képességeire, ahogy arra sem, mennyi érzelmet váltott ki belőle a Midjourney által készített videó. Mint írta, vagy ötvenszer újranézte. A digitális feltámasztás lehetősége persze azonnal élénk vitát robbantott ki: sokan ámulatba esve készítenek hasonló klipeket, miközben a tudósok óvatosságra intenek és megkérdőjelezik, hogy ez az egész segít-e a gyász feldolgozásában, vagy inkább csak elmélyíti azt.
Hamis emlékeket gyárt
Az AI gyászfeldolgozásban játszott szerepe kapcsán Julia Shaw hamis emlékekre specializálódott kriminálpszichológus azt mondta a Time-nak, hogy az emberi emlékezet nem könyvtár, amiben eltárolunk mindent, ami valaha történt velünk. A memóriánk a túlélés eszköze, ezért veszélyes kijátszani, márpedig a megjelent AI-technológiák alkalmasak rá, hogy felülírják valódi események emlékét.
„Az AI tökéletes gép az emlékezet meghamisítására.”
Az emberi emlékezet mondjuk önmagát is képes átverni – technológiai segítség nélkül. Innen ered a mondás, hogy az idő megszépíti az emlékeket, de valójában nem az idő teszi, hanem mi, saját magunkkal, a gyászfeldolgozás részeként. Elizabeth Loftus memóriakutató pszichológiaprofesszor saját példát hozva szemléltette ezt a jelenséget: „a nagyapám megállás nélkül üvöltözött a nagyanyámmal, mégis, miután meghalt, a világ legcsodálatosabb emberévé változott [a család szemében].”
A szakértő hozzátette: már az AI előtt is voltak technológiai eszközeink az emlékek átírására, hiszen anno hasonló hatást váltottak ki elhunyt személyekről photoshoppolt képek vagy módosított videók, ám a mesterséges intelligencia megváltoztatja a játékszabályokat: könnyebbé és hatékonyabbá teszi a memória módosítását.
Loftus az MIT médialaboratóriumával karöltve nemrég kiadott egy tanulmányt arról, hogy az AI-val szerkesztett képek milyen mértékben képesek torzítani az emberek eredeti emlékeit. A kutatás kimutatta, hogy a résztvevő személyek sziklaszilárd meggyőződéssel vallották igazinak a meghamisított emlékeiket. A tudósok azt is megállapították, hogy bár ennek a technológiának lehetnek előnyei, például a traumatikus emlékek újrakeretezése vagy az önbecsülés növelése szempontjából, mégis nagy a kockázata annak, hogy hamis emlékeket hoz létre fontos helyzetekben.
Ez a félretájékoztatás jelenségéhez hasonlóan káros hatással lehet a gyász feldolgozásának folyamatára is, ám „ha valaki alapvetően a saját magánéletében ettől boldogabbnak érzi magát, akkor ugyan mit árthat?” - vonta le a következtetést a professzor.
Vannak azonban ezzel ellentétes szakértői vélemények is, amelyek szerint az AI elnyújthatja a gyászidőszakot. Mary-Frances O’Connor neurológus, a The Grieving Body (A gyászoló test) című könyv szerzője szerint például a digitális feltámasztás egyik veszélye az, hogy a halottak másolataival való kapcsolattartás megnehezítheti a gyász feldolgozásért végzett munkát. A gyász folyamata arról szól, hogy hogyan egyeztetjük össze egy ember halálának valóságát azzal az érzéssel – ami idegrendszeri szinten is bennünk él –, hogy a szeretett személynek még itt kellene lennie.
Sok gyászoló számol be arról, AI nélkül is, hogy érzékeli elhunyt szerettei jelenlétét. „Azt mondják, amikor belépnek egy szobába, még mindig látnak egy ürességet, amit rajtuk kívül más nem vesz észre.”
O’Connor kiemeli, hogy „az éppen elérhető technológiát minden kultúra, minden korszakban használta arra, hogy kapcsolatban maradjon elhunyt szeretteivel.” Amikor például feltalálták a fényképezőgépet, sokan kezdtek el fotókat őrizni az elhunytakról, sőt, hagyománnyá vált a posztmortem fényképezés, amikor a család még egyszer utoljára együtt pózol a ravatalán fekvő halottal.
Modern kori példa az elhunyttal való kapcsolat megőrzésére az a 2020-as eset, amikor dél-koreai dokumentumfilmesek virtuális valóság alkalmazásával segítettek egy anyának, hogy újra találkozzon ritka betegségben elhunyt kislányával. Az élmény látszólag támogatta az anyát a gyász feldolgozásban, de a nyugati sajtót finoman szólva is megosztotta az ötlet.
O’Connor szerint a legfontosabb kérdés az, hogy a mesterséges intelligencia segít-e kapcsolatot teremteni az elhunyttal, vagy inkább azt az illúziót kelti, hogy az illető örökké él.
„Teljesen új helyzetben vagyunk: a halottak még soha nem voltak ennyire beszédesek” – nyilatkozta a Time-nak Elaine Kasket kiberpszichológus, az All the Ghosts in the Machine (Összes szellem a gépben) című könyv szerzője. Az interneten hátrahagyott nyomok, valamint a régi levelek, fényképek és egyéb emlékek digitalizálása révén több „digitális maradványhoz” férünk hozzá, mint valaha. Kasket azt állítja, hogy egy barátja például annyi digitális anyagot hagyott hátra, hogy ha azt egy AI rendelkezésére bocsátanák, akkor a gép képes lenne beszélgetni a nevében, és megkülönböztethetetlen lenne magától az embertől. És ezzel biztosan nincs egyedül.
Mivel az emberi emlékezet alapból hajlamos a torzításra és az újraalkotásra, a szakember felteszi a kérdést: „vajon a gép által keltett fikció egészségtelenebb-e, mint a saját fejünkben születő fikció?” Ez szerinte attól függ, hogy mire és hogyan használjuk a technológiát.
Nincs hiány AI-technológiákból, amelyek megidézik a halottainkat
Az elhunytakkal beszélgetés vágya évszázadok, talán évezredek óta jelen van a társadalomban, és máig sokféleképpen tetten érhető, a gyerekkori szellemidézésektől a médiumokig és látókig, akik foglalkozásszerűen társalognak a túlvilággal. A tevékenységük etikai szempontból minimum vitatható, hiszen kommunikációs trükkök segítségével hitetik el, hogy általuk – persze pénzért – kapcsolatba lehet lépni a halottakkal. Hit kérdése, de ha egy gyászoló ezzel könnyíteni tud a lelkén, akkor miért ne? A cél a gyógyulás, bármilyen egyénileg elfogadható eszközzel, és e logika mentén a technológia szerepét sem érdemes elvetni, pláne úgy, hogy legalább nem titok: az, amit nyújtani tud, nem több puszta illúziónál.
A San Francisco Chronicle 2021‑ben mutatta be Joshua Barbeau történetét, aki elhunyt menyasszonya SMS‑eiből épített chatbotot, és tízórás párbeszédben elevenítette fel vele a közös életük legszebb pillanatait. Az összes megoldás közül ez, az ún. Project December kapta a legnagyobb publicitást, hiszen úttörő ötlet volt, és ami a legfontosabb: működött. Azóta egyre több hasonló kezdeményezés lát napvilágot és egész vállalkozások épülnek a gyászfeldolgozás technológiai támogatására.
Az AP News 2024-ben számolt be először egy olyan haldoklóról, aki létrehozta a saját digitális avatárját. A berlini Michael Bommer „interaktív AI‑verziója” az Eternos platformmal készült, azzal a céllal, hogy a család a halála után is bármilyen kérdést feltehessen neki, így a szerettei számára örökre hozzáférhetőek maradnak az élettapasztalatai és emlékei, ráadásul a saját hangján. Ennél is többet nyújthat az élettörténetek megörökítésére létrejött StoryFile szolgáltatás, ami előre rögzített videókkal operál: a felvett anyagokból egy algoritmus válogatja össze a megfelelő válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a hozzátartozók feltesznek az elhunyt személynek. Egy másik cég, a HereAfter AI hasonló interakciókat kínál egy „élettörténeti avatár” révén, amelyet a felhasználók kérdések megválaszolásával, vagy saját személyes történetük megosztásával hozhatnak létre a haláluk utáni időkre.
Érdekes, de a holtak digitális feltámasztása nem csak a gyász feldolgozásában, hanem az igazságszolgáltatásban is szerepet kaphat. Erre egy májusi tárgyalás során született precedens: az arizonai bíróságon Stacey Wales egy AI‑val generált videón keltette életre meggyilkolt testvérét. Az áldozat digitális mása persze nem bizonyító erejű vallomást tett, hanem egy rá jellemző búcsúzó monológot adott elő, azt üzenve a gyilkosának, hogy egy másik életben akár barátok is lehettek volna és hisz a megbocsátásban. A The Washington Post beszámolója szerint bíró a sértett családja által kért maximális 10,5 éves büntetést rótta ki a vádlottra, miután különlegesnek és megindítónak nevezte az ötletet, hogy a halott beszédet mondott a tárgyalóteremben ülőknek.
Elképesztő az észak-karolinai Robert Scott története is, aki a Paradot és a Chai AI nevű mesterséges intelligencia társalkalmazásokat használja arra, hogy beszélgetéseket szimuláljon három elhunyt lánya digitális másaival. Bár az apa nem árulta el az AP Newsnak a gyerekek halálának pontos körülményeit, tudni lehet, hogy egyikük vetélés miatt fellépő komplikációkban hunyt el, míg a legkisebb nem sokkal a születése után vesztette életét.
A 48 éves férfi tudatában van annak, hogy a karakterek, amelyekkel kapcsolatba lép, nem a lányai, de azt állítja, bizonyos mértékben segíti őt a gyász feldolgozásában, ha heti 3-4-szer beléphet az alkalmazásokba, és feltehet pár kérdést a mesterséges intelligenciának – akár csak annyit, hogy „milyen volt az iskola?” vagy „szeretnél-e elmenni fagyizni?”. A szalagavatók éjszakája különösen nehéz Scott számára, hiszen folyton az jár a fejében, hogy a legidősebb lánya ezt már nem érhette meg. Ilyenkor létrehoz egy jelenetet a Paradot alkalmazásban, ahol az AI karakter elmegy a szalagavatóra, és beszélgethet vele az elképzelt eseményről. Ennél is nehezebbek viszont a születésnapok, viszont legalább az AI-nak kiöntheti a lelkét, hogy „mennyire hiányzik neki”, és az látszólag megérti a fájdalmát, ami valamelyest segít.
Az egész egyelőre nem több „techno-kulturális kísérletnél”
A megmozduló családi fényképek mellett tehát egy sor fejlett megoldás született arra, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradjunk elhunyt szeretteinkkel. Megőrizhetjük a hangjukat, hogy az AI segítségével a haláluk után is beszélgethessünk velük, feltölthetjük a velük folytatott üzenetváltásokat olyan adatbázisokba, amelyek profilozás után létrehozzák a chatbot változatukat, és talán az sincs messze, hogy videóhívásokat bonyolíthassunk velük. Kérdés viszont, hogy ez mennyire válik hasznunkra, hiszen a téma kutatói is megosztottak a kérdésben. Ők maguk sem tudják megmondani, hogy ez az egész jobb vagy rosszabb-e annál, mint látónak fizetni a „kapcsolatfelvételért”, vagy papnak az elhunyt tiszteletére tartott gyászmiséért.
Katarzyna Nowaczyk-Basinska, a Cambridge-i Egyetem Jövő Intelligenciája Központjának kutatója, aki társszerzője volt egy, a témával foglalkozó tanulmánynak, azt mondja: keveset tudunk arról, hogy milyen rövid és hosszú távú következményekkel járhat a halottak digitális szimulációinak széles körű használata. Ezért jelenleg ez „egy hatalmas techno-kulturális kísérlet”. Ami viszont igazán megkülönbözteti napjainkat a korábbi időktől – és ez példátlan az emberiség halhatatlanság iránti, hosszú történelmi törekvéseiben –, az az, hogy „először vált a halottakról való gondoskodás és a halhatatlanság gyakorlata teljes egészében egy kapitalista piac részévé.”
Matthias Meitzler, a tübingeni egyetem szociológusa közben úgy véli, bár egyeseket megrémíthet vagy elrettenthet a technológia, amellyel „mintha megszólalna egy hang a túlvilágról”, mások úgy érezhetik, hogy ez a halott szeretteikre való emlékezés hagyományos módjainak kiegészítése. Ilyen értelemben ez egy új dolog, ami odakerült a sorba a sírlátogatás, a belső monológok, vagy a képek és régi levelek nézegetése mellé.
Tomasz Hollanek, aki együtt dolgozott Nowaczyk-Basinskával a „halottbotok” és „gyászbotok” témáján, hozzáteszi: ez a technológia többről szól, mint a gyászfeldolgozásról, hiszen komoly kegyeleti kérdéseket is felvet a már elhunyt emberek jogaival és méltóságával kapcsolatban. A tudós szerint fontos lenne betartani bizonyos etikai kérdéseket, onnantól, hogy mit tehetünk meg az elhunyt személy digitális másával, egészen addig, hogy a gyászolókat kiszolgáló programok esetleg milyen más termékeket hirdetnek a saját platformjaikon.
„Ezek nagyon bonyolult kérdések. És még nincsenek rájuk jó válaszaink” – összegezte Hollanek.
Óriási figyelmet – mintegy 30 millió megtekintést – kapott a közösségi médiában a Reddit társalapítójának, Alexis Ohaniannak az X-bejegyzése, amelyben megosztott egy gyerekkori fényképet és mellé tette annak videó változatát is. A fotón az azóta elhunyt édesanyjával szerepel, egy meghitt pillanatban, amikor az asszony szeretettel magához öleli gyermekét. Ohanian a posztban hangsúlyozza: abban az időben nem volt a családban kamera, így esélyük sem lett volna ennek a jelenetnek a felvételére. A döbbenetesen élethű videót egy új AI-modellel hozta létre.
Damn, I wasn't ready for how this would feel. We didn't have a camcorder, so there's no video of me with my mom. I dropped one of my favorite photos of us in midjourney as 'starting frame for an AI video' and wow... This is how she hugged me. I've rewatched it 50 times. pic.twitter.com/n2jNwdCkxF
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
