ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

A holdudvar-hatás, avagy sikeres/szép/vonzó emberek nem lehetnek rosszak?

A holdudvar-hatás a pszichológiában azt jelenti, hogy amikor nem rendelkezünk valakiről pontos információval, mégis egyetlen tulajdonsága alapján határozzuk meg a jellemét. Leegyszerűsítve: azt gondoljuk, hogy aki szép, az okos is. Vagy becsületes.


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része, és mindenkire tartozik.

Nagy port kavart a Neverland elhagyása című dokumentumfilm, amely James Safechuck és Wade Robson, a gyerekként Michael Jackson bűvkörében szerepet kapó férfi beszámolója alapján hitelesen igyekszik feltárni a zaklatással többszörösen gyanúsított popsztár indíttatásait, lelkivilágát és a férfiak elmesélése szerinti abúzushoz vezető történések sorát.

Jelen cikk nem szándékozik sem igazságot szolgáltatni, sem eldönteni a filmet követően felforrósodott vitát, miszerint ki hibásabb: a gyerekek, a szülők vagy éppen Michael Jackson? Azonban ha elfogadottnak tekintjük a gyermekmolesztálás megtörténtét, az eset fényesen összhangban áll egy jelenséggel, amelyet holdudvar-hatásnak nevezünk, és amelyet a hétköznapi ember nap mint nap megtapasztal a saját bőrén, amikor egy ismeretlen személyről kell véleményt mondania, és megtévesztik a külsőségek. Mielőtt rátérnénk arra, hogy mit értek Michael Jackson holdudvarán, nézzük meg ezt az érdekes, szociálpszichológiai jelenséget.

Akire jó ránézni, az csak jó lehet?

A holdudvar-hatás vagy más szóval halo-effektus felismerése Edward Thorndike, amerikai pszichológus nevéhez kötődik, és a jelenség nagy kedvenc lett a szociálpszichológusok körében. Az elnevezés nagyon találó. A Hold körül jelentkező fényjelenség, amelyet a vízcseppek vagy jégkristályok fénytörése idéz elő, széppé, sugárzóvá teszi az egyébként halovány égitestet. Éppen ezért

szociálpszichológiai értelemben olyankor beszélünk holdudvar-hatásról, amikor nem rendelkezünk különösebb információval pl. egy személlyel kapcsolatban, mégis annak egyetlen pozitív vagy negatív tulajdonsága alapján következtetünk az illető egész jellemére. Leegyszerűsítve: úgy hisszük, hogy akik szépek, azok okosak is.

Karen Dion klasszikusnak számító kísérletében bizonyította a halo-effektust, ugyanis amikor a kutatásban résztvevőknek mindössze fényképek álltak rendelkezésükre, hogy véleményezzenek másokat, a fotókon szereplő, vonzó személyeket szinte kivétel nélkül okosnak és tehetségesnek határozták meg. Az történt tehát, hogy egyetlen jó tulajdonság, az attraktív megjelenés átterjedt a személyiség más dimenzióira is. Így lehet az, hogy a vonzó személyek sikeresebben indulnak ismeretlen környezetben, ugyanis őket az emberek intelligensebbnek, jobb képességűnek, szerethetőbbnek tartják azoknál, akik kevésbé jó megjelenésűek.

A torzító hatás már olyan apró részleteknél is megmutatkozik, mint az arcvonások. Amikor megpillantunk valakit pisze orral, apró, kerek állal és nagy szemel, ösztönösen kedvesnek feltételezzük, és nagyobb eséllyel leszünk vele közvetlenek, mivel anélkül, hogy valójában ismernénk őt, megbízunk benne. Tehát annak ellenére, hogy

feltehetően mindannyian találkoztunk már szép, de buta és ugyanígy csúnya, de kivételesen okos emberekkel, valahogy az első benyomásunkból képtelenek vagyunk kitörölni azt a bevésődést, miszerint akire jó ránézni, az csak jó lehet (és persze fordítva).

A kétélű kard

A halo-effektus

ellentéte a devil-hatás, amikor egy negatív tulajdonság alapján az egész személyről rossz dolgokat feltételezünk.

Ha valakinek például van egy taszító tulajdonsága, például beképzelt, akkor a teljes személyt sötétebben látjuk, leértékeljük a többi tulajdonságát is. A nagyképűnek mutatkozó embert általában önzőbbnek és barátságtalannak gondolhatjuk, mint amilyen valójában. De ugyanígy ellensége a devil-hatás az introvertáltaknak, akiknek, ha jó benyomást szeretnének kelteni, akkor sokkal többet kell megmutatniuk magukból, mint szeretnék, mivel a zárkózottság árnyékot vethet a képességek megítélésére.

Gondoltunk már arra, hogy az önéletrajzunk elkészítésekor miért keresünk minél előnyösebb képet? Elárulom, nem hiába törekszünk a legjobb arcunkat mutatni magunkról, mivelhogy

a devil-effektus a külsőségekben is működik.

Például egy munkára való kiválasztás során egy tapasztalatlan HR-esnél egy előnytelen fotó beindíthatja a devil-hatást, ami miatt alacsonyabb kvalitásúnak feltételezi a pályázót.

A holdudvar-hatást és annak negatív változatát számos, leleményes kísérlet bizonyítja. Ezek közül egy nagyon ötletes kutatásban esszéket bíráltattak el. Ugyanazon dolgozatokat szép és csúnya kézírással is megírták, majd mindegyik írást ellenőriztették. Habár a javítóknak külön utasításba adták, hogy csakis a tartalmat vegyék figyelembe a dolgozatok értékelésénél, a rondán írt dolgozatok szignifikánsan rosszabb osztályzatokat kaptak az esztétikus betűket tartalmazó, de a másikkal teljesen azonos esszéknél.

Michael Jackson-effektus?

Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy miért kezdtem a cikket egy olyan mély és látszólag független témával, mint a popsztárt ért vádak?! Csak úgy, mint más sikeres emberek esetében, Michael Jackson is tökéletes volt az emberek szemében. Nevezték persze őt hiúnak, furcsának, és élete során is több alkalommal gyanúsították gyerekmolesztálással, de az őt övező tisztelet és szeretet valamiképpen megvédte pozitív reputációját.

Azáltal, hogy különlegesen tehetséges volt, tömegeket tudott lenyűgözni, boldoggá tenni a zenéjével, s emiatt az emberek képtelenek voltak úgy igazán rosszat feltételezni róla.

Ahogy a szociálpszichológia is megfogalmazta, holdudvar vette körül, amiből az emberek csak a fényt ismerhették, mégis egészében jónak akarták őt látni. Ahogy korábban, a holdudvar-hatásnál állt, akit szépnek és különlegesnek látunk kívülről, azt annak látjuk teljes egészében. Azonban ha megkérdeznénk bárkit, hogy ismerte-e igazán a sztárt, valóban makulátlan belső húzódott-e meg a csillogó ruhák alatt? Jó ember volt-e valójában?

A válasz bizonyára az lenne, hogy ezt senki sem tudhatja. Akkor viszont miért állítja vakon többszázezer rajongó, hogy az énekes nem lehet bűnös, ha nem is ismertük őt igazán? Most, halála után, mikor az énekes a talán létező legrémesebb tettel, gyerekmolesztálás vádjával került köztudatba ismét, az emberek miért érzik szinte kötelességüknek, hogy bebizonyítsák, Michael Jackson gyerekszerető, kedves ember volt a maga különcségeivel? Érthető a reakció, ugyanis ha igaz, hogy a XX. század popkultúrájának egyik legkiemelkedőbb alakja, a csodagyerek, a tánczsonglőr arra vetemedett, hogy egy 7 és 10 éves gyereket szexuálisan kihasznált, akkor oda a holdudvarnak, annak minden tökéletes ragyogásával együtt. Akkor kiderülne, hogy milliók hitték el, hogy akinek ilyen siker, csillogás és hang jutott, az csak kiváló ember lehet.

Nem első a történelemben

A Michael Jacksont ért vádak máig tisztázatlanok, így felesleges volna a hasonló cipőben járó Woody Allent hozni újabb példának, aki ha nem is jóképű, különösen tehetséges rendező, és akinek kedvelői ugyanúgy elutasítják az őt ért vádakat szimplán azért, mert aki ilyen tehetséges, hogyan lehetne rossz ember? Hogy lezárt ügyeket is nézzünk,

nem egy olyan bizonyítottan hírhedt bűnöző létezik, akiért az emberek képesek voltak rajongani még azután is, hogy kegyetlen tetteik bizonyításra találtak.

Közülük is érdemes megemlíteni Ted Bundyt, aki 1974-1978 között szedte sorra női áldozatait anélkül, hogy ez bárkinek is feltűnt volna. Ugyanis a gyilkost mindenki imádta. Persze, főleg a nők! A pszichopata sorozatgyilkos gondosan ügyelt kinézetére, igyekezett mindig és mindenkor jó benyomást kelteni. Kaméleonként idomult minden helyzethez, és képes volt mindent elérni a környezetében. A jóképű, mindig elegáns, megnyerő stílusú és finom vonásokkal megáldott férfiért számtalan nő rajongott.

Senki sem látott a maszk mögé, mivel fel sem merült, hogy a tökéletes külső mögött egy szörny rejtőzhet, aki saját vallomása alapján legalább harminc nőt ölt meg különös, de annál inkább élvezett kegyetlenséggel.

Ted Bundy a bíróságon/Wikipédia

Ted Bundy a hölgyek szemében egy romantizált hős volt még elzárását követően is, mert egyszerűen nem akartak hinni abban, hogy ez a szép ember ilyen rosszat tehetett. A történet iróniája, hogy a csinos nőket kiszemelő és kíméletlenül levadászó férfi tömegével olvashatta a szép, fiatal nőktől érkező rajongói leveleket, tárgyalásán sorra jelentek meg a mutatós hölgyek, akik látni akarták őt élőben. Ted Bundy holdudvara olyan erős volt, hogy sokak róla kialakított, pozitív véleményén még egy halálos ítélet és az azt követő kivégzés sem tudott változtatni.

Holdudvar a minket körülvevő világban

A popsztár esete (nem feltételezett bűne, hanem egyoldalú megítélése) nem ismeretlen előttünk, mivel világunk ki van párnázva holdudvar-hatásokkal. A celeb- és modellvilág, az Instagram influenszerek, a vezetők, de ugyanúgy minden olyan személy, akinek megélhetése rá van utalva mások megítélésére, igyekszik fenntartani a tökéletes arculatot.

A feddhetetlen külső ugyanis az emberek szemében erkölcsös és hiteles belsőt takar.

Egy stabil homlokzat (jelen esetben: magabiztos megjelenés) megbízhatóságot sugároz. Ezért – ha csak a közismert személyeknél maradunk –, lényeges szempont számukra, hogy mindig fenntartsák a kifogástalan összképet, mivel ha valami hiba csúszik a gépezetbe (negatív hír, rosszul sikerült fotó), megrendül az emberekben a róluk kialakított kép. Nem mintha ez olyan egyszerű lenne, ugyanis azok az emberek, akiket nagyon jónak vagy különösen rossznak akarunk látni, olyanok is maradnak. Vehetjük akár példaként színészek ittas vezetését vagy miniszterelnökök bukdácsolásait, amiktől ha egy pillanatra meg is rendült az őket annyira szerető emberek hite, a holdudvar-hatás kitartott addig, míg újra helyre nem állt a sérült imázs. Mivelhogy a szép, sikeres, tehetséges, kimagasló emberek különlegesek számunkra. Bízunk bennük, tökéletesnek akarjuk őket látni, mert ha bennük nem hihetünk, akkor kiben?

Holdudvar-hatás, mint manipuláció

A halo-effektust célozza meg nagyon tudatosan a marketing is, amikor egy terméket minél szebb, minél gazdagabb csomagolásba helyez. Felmerülhetne bennünk, hogy ugyan mi célja van a cukorkák aranyozott-ezüstözött csomagolásának, a parfümök és krémek lehetetlenségig cicomázott üvegcséinek vagy akár annak, hogy a drága terméket drága, sikeres emberek reklámozzák? Egy termék eladásához arra van szükség, hogy a vevő elhiggye: amiért pénzt ad ki, az csak jó lehet.

És ha egy gyönyörű híresség reklámoz például egy mosóport vagy egy sármos színész egy kávémárkát, akkor azt feltételezzük, hogy a termék csak jó lehet.

Pedig még csak azt sem tudhatjuk biztosra, hogy az adott modell vagy színész mos-e egyáltalán ruhákat, illetve fogyaszt-e a valóságban is kávét? Így be kell látnunk, hogy a terméket nem valódi tulajdonsága, minősége alapján, hanem csakis a látszat, azaz a holdudvar-hatás miatt vesszük meg.

Holdudvar-hatás a hétköznapokban

Érthető módon a halo-effektusnak ott van lehetősége megmutatkozni, ahol képességeket kell megítélni kevés rendelkezésre álló információ alapján. Az iskola erre egy kiváló terep.

Azon talán meg sem lepődünk, hogy a tanárok a népszerű, jól viselkedő diákokat könnyebben jutalmazzák jó jegyekkel.

Egy fordított kísérletben viszont azt is bizonyították, hogy a kedves oktatókat a diákok nem csak szimpatikusabbnak, hanem – függetlenül a valós kinézetüktől és alkalmasságuktól – sokkal szebbnek és jobb tanárnak is tartják.

Az iskolában és munkában egyaránt működik a halo-effektus, amikor a lelkesedés alapján díjaznak valakit. Nagy cégeknél nem egyszer léptetnek elő olyan extrovertált, ambícióját megmutatni képes személyeket, akinek árnyékában sok visszahúzódó, de sokkal rátermettebb dolgozó viszont nem kap lehetőséget.

Érdekes és annál elgondolkodtatóbb lehet az az amerikai kutatás is, ahol az esküdtszék munkáját tanulmányozva megállapították, hogy a tagok egy jó megjelenésű, elegáns nőt vagy férfit kevésbé gondolnak bűnösnek, mint egy elhanyagolt vádlottat. Vajon saját életünkben is így „ítélkezünk” a környezetünk felett?

A szépség, hírnév, tehetség vagy különlegesség az emberek többségének maga a minőség, amiben bízni lehet. Azonban számos csalódás hátterében pont ez a bizalom áll, ugyanis amikor megelégszünk a látszattal, elengedjük az iránti igényünket, hogy a dolgok lényegét, mélyét is megismerjük. Egy állásinterjún nem számíthat kizárólag a megjelenés és a villogó, fehér fog, ahogy egy üzletet sem köthetünk meg csak amiatt, mert a másik fél irodája luxusotthonként néz ki. Nem utasíthatjuk el valakinek a közeledését csak amiatt, mert magamutogatás helyett szégyellős, és nem érdemes ok nélkül megbízni abban, aki csak megbízhatónak néz ki.

Azonban mielőtt kétségbeesnénk, érdemes arra gondolnunk, hogy micsoda előny, ha fejben tudatosnak maradva, mostantól képesek vagyunk a Holdtól leválasztani az udvarát, a valóságot elkülöníteni a látszattól! Tartalmasabb és minőségibb látásmódra teszünk szert, ha nem csak sztereotípiákból építkezünk, hanem törekszünk a mélyebb megismerésre.

És egy gondolat erejéig visszakanyarodva Michael Jacksonra: ha tisztában vagyunk a holdudvar-hatással, már amiatt sem kell aggódnunk, hogy hallgathatjuk-e továbbra is Michael Jackson dalait még akkor is, ha magánszemélyként esetleg tett rossz dolgokat. Mert nem a magánszemélyt (Holdat) szeretjük, hanem csak a zenéjét (holdudvar).

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kátyúba hajtottál és defektet kaptál? Ezt kell tenned, különben bukhatod a kártérítést
Összegyűjtöttük azokat a lépéseket és buktatókat, amelyek döntően befolyásolják a kárrendezés kimenetelét.


Egyetlen rossz pillanat, egy tompa puffanás, és máris kész a baj: defekt, sérült futómű, több tízezer forintos kár. Pedig kátyúkárnál nem csak az számít, mekkora volt a gödör – hanem az is, mit csinálsz az első percekben. Mutatjuk, hogyan növelheted drasztikusan az esélyedet arra, hogy valóban kifizessék a kárt.

A szokatlanul hideg, jeges időjárás idén különösen kegyetlen volt az utakhoz: országszerte látványosan megszaporodtak a kátyúk, velük együtt pedig a kellemetlen – és gyakran költséges – autós meglepetések.

Bár sokan nem tudják, a kátyúk okozta sérülések után lehet kártérítést igényelni, a gyakorlatban a legtöbb autós már az első lépésnél elbukja az ügyet.

A MABISZ adatai szerint a kátyúkár-bejelentések közel fele adminisztratív okok miatt kerül elutasításra. Vagyis nem azért, mert nem volt kár, hanem mert rosszul, hiányosan vagy nem a megfelelő helyen indult el az ügy. Bokros Máté Levente, biztosítási szakértő, az Atervező.hu alapítója szerint a siker kulcsa a felkészültség és a helyszíni precizitás – nem az, hogy mennyire volt mély a kátyú.

Nem a kátyú méretét nézik

Jogilag a kátyúkár a közút kezelőjének felelősségi körébe tartozik, de ez messze nem jelenti azt, hogy automatikusan fizetnek is. A felelősségbiztosító nem a kátyú méretét vagy formáját vizsgálja, hanem azt, hogy:

  • az úthiba valóban alkalmas volt-e a konkrét sérülés okozására,
  • és mindez egyértelműen bizonyítható-e.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az út kezelője mentesülhet a felelősség alól, ha az úthibára figyelmeztető tábla volt kint, vagy ha a kátyút ideiglenesen jelölték. Emellett a vezetési körülmények is fókuszba kerülnek: nem az a kérdés, ki lehetett-e kerülni a kátyút, hanem az, hogy a sofőr ésszerűen járt-e el az adott forgalmi, időjárási és látási viszonyok között. Bokros Máté Levente elmondása szerint a károk jelentős részét a nem megfelelő sebesség okozza, ezért a vezetési körülmények vizsgálata a kárrendezés része.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a kárbejelentéskor részletesen és pontosan írd le a történteket. Minden a felkészültségen és a helyszíni precizitáson múlik.

Mi az első dolgod, ha kátyúba hajtasz?

A biztosítási szakértő kiemelte: kátyúkárnál célszerű rendőrt hívni, még akkor is, ha nincs személyi sérülés, mert a hatósági jegyzőkönyv kulcsfontosságú bizonyíték. Ennek hiánya komoly nehézséget okozhat a kár rendezésében.

A kárt első körben nem a biztosítónál, hanem a közút fenntartójánál kell írásban bejelenteni. A rosszul megcímzett kárigény eljárási okból is elbukhat, még akkor is, ha a károsodás ténye nem vitatott. Magyarországon az útkezelői rendszer nem egységes, ezért kiemelt körültekintés szükséges.

Autópályák és gyorsforgalmi utak: MKIF Zrt.

Országos fő- és mellékutak: Magyar Közút Nonprofit Kft.

Településeken belül: jellemzően az önkormányzat

Budapesten: Budapest Közút Zrt. és a kerületi önkormányzatok

Dokumentálás: itt nem lehet félmunkát végezni

A sikeres kárrendezéshez komplex dokumentációra van szükség:

  • rendőrségi jegyzőkönyv,
  • tanúnyilatkozat (ha van, és jobb, ha van),
  • részletes kárigény,
  • több, beazonosítható fénykép a kátyúról és az autóról,
  • javítási számlák a kár összegének igazolására.
A fotóknál nem elég egy közeli kép a gödörről: látszania kell a helyszínnek, a környezetnek, sőt az utcatáblának is, lehetőleg több szögből.

Bár videót egyelőre nem kérnek a biztosítók, egy későbbi jogvita esetén aranyat érhet.

A szakértő külön kiemeli: ilyenkor nincs „okosba megoldjuk”. A javításról szóló számlákat meg kell őrizni, a cserélt alkatrészeket érdemes megtartani, személyi sérülésnél pedig az orvosi dokumentáció is elengedhetetlen. Továbbá hasznos lehet néhány szemtanú is, akik alátámaszthatják, hogy a sofőr nem lépte túl a megengedett sebességet. Ha nem tudod egyértelműen bizonyítani, hogy az úthiba okozta a kárt, a fenntartó nem fog felelősséget elismerni, és a biztosító sem fizet.

Van könnyebb út? Igen, de nem mindenkinek

Ha rendelkezel CASCO-val vagy kötelezőhöz kötött kátyúkár-kiegészítéssel, a biztosító átvállalja az ügyintézést, segít az útkezelő azonosításában, és megtéríti a kárt. Sőt, a regresszt – vagyis a kár behajtását az útkezelőn – is intézi.

Adminisztratív szempontból ez jelentősen egyszerűbb megoldás, mint a közvetlen igényérvényesítés az útkezelőnél. Fontos azonban, hogy a biztosítás ilyenkor sem fedezi az esetet, ha az úthibára figyelmeztető jelzés ki volt helyezve.

Milyen alkatrészekre terjed ki általában a kiegészítő kátyúkár biztosítás?

Bokros Máté Levente elmondta: jellemzően a gépjármű gumiabroncsai, keréktárcsái, tengelycsonkjai, kerékagyai, csonkállványai, gólyalábai és lengéscsillapítói tartoznak a biztosított alkatrészek közé. Emellett a fényezési és egyéb apróanyag költségek is téríthetők. Érdemes számolni azzal, hogy ha egy alkatrészt az ellenoldali párjával együtt kell cserélni, a biztosító csak a sérült darabot téríti, a párját nem.

A szakértő szerint a kátyúkár biztosítások éves díja alacsony, így könnyen kedvet kaphatunk a szerződéskötésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a CASCO bónusz fokozata csökken, amikor a biztosító kifizeti a kárt, mivel ez kárrendezésnek minősül, és a következő évek díja emelkedhet. Jó hír, hogy ha a kifizetett összeg visszatérül a biztosítónak, a bónusz fokozat visszaállítható. Ez azonban nem automatikus, külön ügyintézést igényel, és könnyen el lehet felejteni.

A legjobb védekezés még mindig a figyelem

A szakértő szerint a legtöbbet továbbra is azzal tehetjük, ha körültekintően vezetünk, és alkalmazkodunk az útviszonyokhoz. Ha mégis bekövetkezik a baj, a türelmes, alapos dokumentálás a legjobb befektetés.

Akár a biztosító, akár az útkezelő felé indítjuk az igényt, a gondos nyilvántartás adja majd a sikeres kártérítés alapját. Ne felejtsük: a kár pontos dokumentálására szánt idő mindig kevesebb, mint amit egy esetleges jogvita során a bíróságon kellene eltölteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Steve Jobs fia 1 milliárd dollárral száll harcba a rák ellen: „A rák halálos ítéletből krónikus betegség lesz” - állítja
Reed Jobs Yosemite nevű tőkealapja a gén- és immunterápiákra fókuszál. Gyerekként végignézte apja harcát a rákkal, emiatt döntött úgy, hogy erre fordítja a pénzét és tudását.


Ma, február 4-én, a Rákellenes világnapon egyetlen mondat keltett hatalmas visszhangot, reményt és vitát szítva egyszerre. A mondat Steve Jobs fiától, a 34 éves Reed Jobstól származik, aki apja hasnyálmirigyrák elleni küzdelmét végignézve a saját küldetésének tekinti a betegség legyőzését.

„Úgy gondoljuk, hogy a rák a halálos ítéletből krónikus, élethosszig kezelhető betegséggé válhat”

– mondta a Forbesnak. A kijelentés futótűzként terjedt, sok helyen már 5-10 éves határidőről suttogtak, de a valóság ennél jóval árnyaltabb. Jobs víziója szerint a fordulat a legtöbb ráktípus esetében az ő élete során valósulhat meg, miközben azt is elismerte, hogy a harc nem lesz egyenletes.

„Olyan nagy a változatosság, hogy bizonyos alacsony mutációszámú, agresszív daganatok valószínűleg 10 év múlva is komoly problémát fognak jelenteni”

– szögezte le Jobs.

Jobs víziója éppen a Rákellenes világnapon kap különös hangsúlyt, amelyet a Union for International Cancer Control szervez.

Az idei, hároméves kampány az „Egyesít a különbözőségünk” – nevet viseli, és a személy-központú daganatellátásra helyezi a hangsúlyt.

A cél, hogy a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a valós betegtörténeteken keresztül irányítsák a valódi szükségletekre. „Ma, február 4-én ismét együtt állunk ki a Rákellenes világnapon – az egység, a cselekvés és a remény napján” – fogalmazott Cary Adams, a szervezet vezérigazgatója. Ez a szemlélet – az ember a középpontban – tökéletesen rímel arra a kihívásra, amit a daganatos betegségek krónikussá válása jelent: a gyógyítás mellett az életminőség fenntartása is kulcskérdéssé válik.

Az optimizmus nem alaptalan, a számok ugyanis egyértelműen a lassú, de kitartó előrelépésről tanúskodnak.

A tendencia azt mutatja, hogy egyre több daganattípus válik hosszabb távon kontrollálhatóvá.

Ugyanakkor a globális teher óriási és folyamatosan növekszik: míg 2022-ben világszerte 20 millió új esetet és 9,7 millió halálesetet becsültek, 2050-re már 35 millió új megbetegedéssel számolnak a szakértők. Ez a kettősség – a javuló túlélés és a növekvő esetszám – jelöli ki a tudományos innováció és a finanszírozás legfontosabb terepét.

A növekvő teher és a tudományos lehetőségek találkozásánál jön képbe a tőke, és itt válik Reed Jobs története igazán fontossá.

Az általa alapított, Yosemite nevű kockázati tőkealap kifejezetten a rákgyógyítás áttörést ígérő területeire fókuszál.

A cég nemrég több mint 200 millió dollárnyi friss tőkét vont be a második alapjába, amivel a kezelt vagyona már meghaladja az 1 milliárd dollárt. A befektetői körben olyan nevek szerepelnek, mint az Amgen gyógyszeróriás, a Memorial Sloan Kettering rákközpont és a Massachusettsi Műszaki Egyetem. A Yosemite portfóliója a jövő terápiáit vetíti előre: gén- és immunterápiák, mesterséges intelligencián alapuló gyógyszerfejlesztés, radiogyógyszerek és a korai diagnosztikát forradalmasító technológiák.

„Ezek mind nagyon hosszú időigényű folyamatok, de egyszerre érnek be” – magyarázta Jobs, utalva arra, hogy a különböző kutatási irányok mostanra értek el arra a szintre, ahol a felfedezések már egymást erősítik.

De a harc nemcsak a laboratóriumokban és a befektetői tárgyalókban zajlik. A betegség krónikussá válásának egyik legfontosabb társadalmi vetülete a munka világához való viszony. Mit kezd egy cég egy olyan munkavállalóval, aki hosszú éveken át él együtt a betegségével, kezelésekre jár, de közben képes és akar is dolgozni? A Publicis kommunikációs ügynökség által indított Working With Cancer” kezdeményezés éppen erre a kérdésre keresi a választ. A mára több mint 5000 vállalatot és 40 millió munkavállalót tömörítő mozgalom célja, hogy

támogató és befogadó munkahelyi környezetet teremtsen a daganatos betegek számára.

A világnap alkalmából új kampányt és egy mesterséges intelligencia alapú segítőt is elindítottak, amely a vezetőknek és a kollégáknak ad tanácsot a nehéz helyzetek kezeléséhez. A támogató munkahely ugyanis nemcsak emberségi kérdés: a kutatások szerint mérhetően javítja a betegek életminőségét és a gyógyulási esélyeit is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk