KULT
A Rovatból

A filmtörténet legaljasabb férgei, akiket zseniálisan formáltak meg a színészek

Vannak karakterek, akiket sem nézni, sem hallgatni nem jó - mégis gonoszságukkal hozzáadnak a sztorihoz. Lista a 10 legrohadékabb filmszereplőről.


Rémálmainkban se jöjjenek elő, de a színészi teljesítmények előtt fejet kell hajtanunk.

10. Norman Bates - Anthony Perkins (Psycho, 1960)

A Psycho Alferd Hitchcock leghíresebb filmje, pedig egy televíziós stábbal forgatta kis költségvetésből. A zsenialitáshoz azonban nem mindig kell a megaköltségvetés, ahogy Spielperg Cápájánál is láthattuk: puszta filmnyelvi eszközökkel is óriási félelmet lehet kelteni. Hitchcock pedig a rettegés nagymestere volt, aki ezúttal a

legfélelmetesebb, klasszikus jelenetét egy fürdőszobában forgatta le: összesen egy zuhanyzó nő, egy árnyalak és egy férfikéz egy késsel kellett hozzá.

A jelenetet hét (!) napig forgatták, és minden egyes képet alaposan végiggondolt a rendező. Egy hotelben biztos sokunkban megfordultak már olyan gondolatok, hogy vajon biztonságban vagyunk-e, be tud-e valaki jönni? Erre az emberi alapfélelemre építette fel a mester Norman Bates sorozatgyilkos karakterét, aki nem attól volt iszonyatosan félelmetes, hogy szuperfegyverei, vagy -képességei lettek volna, hanem több komoly mentális betegsége tette szörnyeteggé.

9. Xenomorph - (Alien-filmek 1979-2017)

A féreg szó talán a legjobban az Alien filmek klasszikus Xenomorph elnevezésű szörnyére illik, hiszen a kinézete alapján talán a legundorítóbb gonosz, amit valaha a filmtörténet kitermelt. Hosszúkás, sima, sikamlós feje és visszataszító, cápafogszerű állkapcsa minden nézőbe beleégett, aki valaha látta. A lény az 1979-es Nyolcadik utas: A halálban szerepelt először, és ott még csak egymagában, a későbbi részekhez aztán több fajtáját találták még ki a ragadozónak. Megtervezője egy svájci képzőművész volt: bizonyos H. R. Giger, akinek egyik albumához véletlenül jutott hozzá Ridley Scott, a film rendezője. Az albumban szerepelt egy hasonló szörny, és a rendező akkor úgy érezte, megtalálta a legijesztőbb megoldást a film szörnyére.

8. Voldemort - Ralph Fiennes (Harry Potter-filmek, 2001-2011)

Ebben az esetben a színészi átváltozás a legizgalmasabb, a kilencvenes évek romantikus amorózója, Ralph Fiennes ugyanis mindent kihoz magából, hogy fokozatosan a legundorítóbb és leggonoszabb lénnyé váljék, mint ahogy maga a Harry Potter-univerzum is részről részre egyre sötétül.

7. John Doe - Kevin Spacey (Hetedik, 1995)

Talán egészen a film utolsó jelenetéig nem kerülne be ebbe a válogatásba a film, de az utolsó elhíresült szcéna, ahol térdel Kevin Spacey Brad Pittel szemben, olyan aljasságot közvetít, amit nehéz elfelejteni. És ezt talán csak Kevin Spacey tudta ennyire hatásosan megjeleníteni (persze nyilván Anthony Hopkinsnak sem tört volna bele a bicskája a jelenetbe). Spacey többször játszott alattomos rosszfiút, hiszen a két híresebb szerepe, a Közönséges bűnözőkben alakított Keyser Soze és a Hetedik John Doe-ja ugyanabban az évben került moziba. A színészt később is többször keresték meg agyafúrt gonoszok eljátszásával: jó példa erre a Förtelmes főnökök egyik gonosz főnöke, de persze Frank Underwood se kutya a Kártyavárból. A színész a nehezen összeállt Hetedikbe szívesen csatlakozott, annyira, hogy saját ötleteit is belevitte a szerepbe: például ő találta ki, hogy legyen a karakter kopasz, majd leborotváltatta a fejét.

6. Anton Chigurh - Javier Bardem (Nem vénnek való vidék, 2007)

Mondhatjuk, hogy a Coen-fivérek ezzel a filmmel értek révbe, hiszen négy Oscar-díjat nyertek érte, a legjobb rendező, legjobb forgatókönyv, a legjobb film kategóriájában - és a legjobb mellékszereplő díját is megkapta a velejéig gonosz szociopata gyilkológép megformálásáért Javier Bardem.

Megérdemelt volt a díj, hiszen ettől a szereplőtől annyira felejthetetlen és tökéletes a film.

Több emlékezetes filmben játszott már Bardem az Almodóvar-féle Eleven hústól a Milos Forman-féle Goya kísértetéig, de egyértelműen érezhettük, hogy addigi karrierjének csúcsára ért. Ezután kétszer is felkérték két nagyformátumú gonosz szerepére, ahol szintén vérfagyasztó volt a jelenléte. A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja és a 007-Skyfall filmekben szintén ő volt a nagy ellenség.

5. Freddy Krueger - Robert Englund (Rémálom az Elm utcában, 1984)

Kruegerre konkrétan rossz ránézni, igazi féreg. S mindaz, amit ebben a klasszikusban művel, több, mint aljasság. Tinédzserek rémálmaiba hatolva gyilkolja meg őket. Kultfigura lett a híres csíkos pulcsijával együtt. Robert Englundnak ez a leghíresebb szerepe, mert a neve nem lett különálló brand Hollywoodban és A-kategóriás színész sem lett belőle a film nagy sikere ellenére. Pedig azóta is folyamatosan foglalkoztatott színész maradt, például játszott a Halálosztóban is. Tehát elmondhatjuk, hogy híres főgonosznak lenni nem minden esetben kiváltságos szerep.

4. Hannibal Lecter - Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak, 1991)

A bárányok hallgatnak minden idők egyik pszichológiailag legösszetettebb krimije, melyben egy borzalmas szörnyeteget keresnek, és a nyomozásban egy hírhedt, börtönben ülő pszichopata segít. Anthony Hopkins és Jodie Foster sokszor nem is voltak egy helyszínen, amikor a kamerába nézve felvették a jeleneteiket, mégis olyan zsigerbe hatoló a gyilkos pillantása, hogy ma is megborzongunk tőle. Ráadásul Hopkins úgy játszotta el, hogy nem volt totálisan unszimpatikus a kannibál gyilkológép.

3. Pennywise - Bill Skarsgård (Az, 2017)

Sok vita szól arról, hogy melyik a legjobb Stephen King-adaptáció. Legtöbbször ez a film és a A ragyogás jön ki nyertesként a vitából. Mindehhez a szereplők erőteljes játéka ad hozzá. Itt a Bill Skarsgárd által eljátszott vérszomjas bohóc miatt biztosan sokaknak voltak később rémálmaik. A színész annyira parán jelenítette meg a gyerekevő bohócot, hogy elképzelni sem tudnánk jobb megoldást helyette. A színész a szintén kiváló Stellan Skarsgård fia, de akkora babérokra nem sikerült törnie, mint apjának. Egészen eddig a szerepig, amivel sikerült magának végre komolyabb nevet szereznie a szakmában.

2. Darth Vader (Star Wars-széria 1977-2019)

Darth Vadert nem kell bemutatni a világon senkinek, így nem kérdéses, hogy szerepel a listán. Itt a színészi megformálója talán mindegy is, hiszen maga a karakter, akinek az arcát többnyire nem látjuk, immár 43 éve velünk van, az első Csillagok háborúja-film óta. Az eredeti trilógiában David Prowse angol színész alakította a fújtató gonoszt, de nem a saját hangján szólalt meg, hanem James Earl Jones adta a hangot a szereplőhöz. Épp ezért talán egy kissé kivétel a sorban, hisz nem egy zseniális színész játssza. George Lucas a 198 cm magassága miatt választotta a szerepre a Prowse-t, ami nyilván egy kicsit megalázó lehetett, de mégiscsak ő keltette életre a világ legismertebb filmes férgét.

1. Joker - Heath Ledger (A sötét lovag, 2008)

Jokert már többen életre keltették, de Heath Ledger alakítása az egyik legszuggesztívebb és leghátborzongatóbb jelenlét volt a vásznon, amit valaha láthattunk. A színész talán túlzásba is vitte a szereppel való azonosulást, hiszen sokan véltek felfedezni összefüggést a halála és aközött, ahogy erre ezen utolsó alakítására mániákusan készült. Meg is kapta abban az évben a posztumusz Oscar-díjat, amihez ez a szerep nagyban hozzájárult. Ledger megújította a karaktert, hiszen először láthattuk a figura karikatúramentes megjelenítését, amiben nem egy meseszereplőt vélhettünk felfedezni, hanem egy hiteles, élő embert. Egyértelműen ennek a folytatása - csak emberibb megközelítésben - volt a tavalyi Joaquin Phoenix-féle Joker-ábrázolás, ami szintén Oscart hozott alakítójának.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk