4 évesen állt először színpadon Sara Niemietz, a Postmodern Jukebox énekesnője
Június 23-án, csütörtök este ismét Budapesten lép fel a YouTube-on népszerűvé vált Postmodern Jukebox. A zenei projekt egyik arca, Sara Niemietz Magyarországon is sok rajongóval rendelkezik.
– Az előadói pályája meseszerűen indult. Egész kisgyerekként énekelt először színpadon, nem kisebb partner táraságában, mint B. J. Thomas.
– A szüleim nagy B. J. Thomas rajongók voltak, sokszor hallgatták a kocsiban, ezért minden slágerét ismertem.
Négy éves voltam, amikor magukkal vittek a koncertjére. Elől ültünk, és B. J. észrevette, ahogy a dalait éneklem. Felhívott a színpadra, hogy énekeljek vele, és azt mondta: „Nem hiszem el, hogy tudja a szöveget!”
– Évekkel később ismét egy színpadon állhattak, immár egyenrangú partnerekként, és közösen adták elő a „Hooked on a Feeling” című dalt. Gondolom, varázslatos pillanat lehetett.
– Igen, a varázslatos a jó szó rá. B. J. Thomas vezetett be a színpad világába. Egy valóra vált álom, hogy újból találkozhattam vele, és együtt énekelhettünk. Nagyszerű barát volt, nagyon hiányzik.
– Az ígéretes, 4 éves kezdet után milyen irányt vett a színészi és énekesi karrierje?
– Már négy évesen is kristálytisztán tudtam, hogy zenélni szeretnék. A szüleim látták az elkötelezettségemet, és segítettek olyan különórákat találni, ahol fejlődhetek, csiszolhatom a képességeimet. Emellett beültem mindenhová, ahová csak lehetett: dzsesszklubokba, karaoke bárokba, kisebb helyekre.
A családom Los Angelesbe költözött, ahol több lehetőség kínálkozott, és elkezdtem meghallgatásokra járni. Később főszerepeket kaptam a Broadwayn, és sok hihetetlen kalandban lett részem.
– A középiskolában Snuffy Waldennel került munkakapcsolatba, aki számos film és sorozat zenéjének a szerzője. Magyarországon talán a Rosanne és Az elnök emberei a legismertebb munkái. Meséljen erről a fantasztikus együttműködésről.
– Még középiskolásként ismertem meg Snuffyt, amikor vendégszereplő voltam a Providence című sorozatban. Egyszer összefutottunk a stúdiójában, és kaptam tőle egy dedikált CD-t (ami a mai napig megvan!). Miután leérettségiztem, ismét kapcsolatba kerültünk, és sok-sok éven át dolgoztunk együtt. Összesen három albumot, több EP-t és kislemezt készítettünk. Kétszer is turnéztunk Európában, csodás emlékeim vannak róla.
– A legelső Postmodern Jukebox videóban is szerepelt, amit valaha láttam. Ez a Spice Girls Wanna Be című slágerének a feldolgozása. Ön a PMJ egyik legrégebbi énekese. Hogy kezdődött a közös munka?
– Először csak rajongó voltam. Láttam, az első All About the Bass feldolgozásukat Kate Davisszel, és teljesen oda voltam érte! Az internet sokat segített. Megtaláltam Scott e-mailcímét, és megírtam neki, mennyire tetszik, amit csinál. Ő pedig nagyon kedvesen meghívott, hogy vegyek részt benne.
– Mr. Bradley választja a dalokat, és párosítja az előadókkal, vagy előfordult olyan, hogy Ön javasolt egy dalt, amit szívesen elénekelt volna feldolgozásként?
– Scottal általában az a munkamenet, hogy tele van a feje nagyszerű ötletekkel. Leülünk a zongorához, és végig megyünk rajtuk.
Nagyszerűn érzi, hogy melyik zenész mit tud. Kis idő után hihetetlen feldolgozások kerekednek ki, és akkor kitűzzük a forgatás napját.
– Ön részese volt a Postmodern Jukebox egyik legnagyobb vállalkozásának. A Journey Don’t Stop Believin' című dalát dolgozták fel egy videoklipben. Mennyire segített a televíziós múltja?
– Jól emlékszem a forgatásra. A videó különlegessége, hogy egy snittben vettük fel, vágások nélkül, és rengeteg ember szerepelt benne. Ha bárki egyszer is elrontotta, kezdhettünk mindent először.
Rengeteg idő ment el a világítás beállítással és a koreográfiával. A tévés tapasztalataim határozottan segítettek, hozzá vagyok szokva, hogy azt mondják: „Oké! Ismételjük meg!”
– Melyik a kedvenc PMJ videója?
– Az én kedvencem azok közül, amikben közreműködtem, a Hey Ya. Fertőzően jóhangulatú dal, nagyon élveztük a felvételt, ami szerintem át is jön.
– Ki látogat Budapestre a PMJ csapatából, és melyik dalokat éneklik?
– A társulat csodálatos! Rogelio Douglas Jr. lesz a bemondó, Adam Kubota a zenekarvezető, Dani Armstrong és Effie Passero énekel. A budapesti műsort még nem véglegesítettük, de sok kedvenc elhangzik majd!
– Hamarosan megjelenik új albuma, a Superman. Mennyiben más a korábbi albumjaitól? Lesznek feldolgozások, vagy mind saját dal?
– A Superman nem hasonlít semmi korábbi munkámra. A pandémia alatt született. Alkotótársammal, Linda Taylorral a távolból küldözgettük egymásnak az ötleteket. Linda zseniális zenész, ő az ABC tévécsatorna Whose Line is Anyway című népszerű műsorában a gitáros.
A lemez egy rock album, a kemény, folklorikus himnuszoktól az intim, érzékeny dalokig sok minden található rajta. Összességében a reményről szól.
– Meghallgattam a címadó dalt, a Supermant. A korábbi daloknál nehezebb, körülbelül 10 perc, amire oda kell figyelni és többször is meg kell hallgatni.
– Köszönöm, hogy meghallgatta. Az a szám egy egyedi „űreposz”, ami ebben a formában nem kerül fel az albumra, de a végén hallható rövidebb dal átdolgozva felkerül a Superman albumra.
– A magyar rajongók hogy rendelhetik meg az albumot, és milyen platformokon követhetik?
– Az alábbi linken lehet előrendelni. https://tinyurl.com/presavesara Feliratkozhatnak az ingyenes hírlevelemre, de megtalálnak az Instagramon, a Facebookon és a YouTube-on is.
Free Newsletter with announcements: http://saraniemietz.com/
Instagram: @sarapalooza Facebook: /saraniemietzmusic
YouTube: /saraniemietz
– Nagyon várom, hogy láthassuk és hallhassuk Budapesten!
– Én is nagyon várom, hogy ismét Budapesten léphessek fel!