prcikk: Már nem szégyelli betegségét az amerikai szépségkirálynő | szmo.hu
KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Már nem szégyelli betegségét az amerikai szépségkirálynő

A gerincén 63 centiméteres vágás van, mégis ki mer állni mások elé. Egy veleszületett betegség miatt több műtéten kellett átesnie.


Most már bátran vállalja testét és betegségét a 22 éves Victoria Graham. Pedig neki sem volt könnyű, szokatlan és hosszú utat járt be az amerikai szépségversenyek csillogó világa előtt.

„Nem könnyű egy szál bikiniben kiállni szépségversenyeken, miközben 63 centis vágás van a gerincemen. Az emberek pedig látják… mármint tényleg látják” - nyilatkozta Victoria, aki első látásra úgy néz ki, mint a többi versenyző. Azonban Ehlers-Danlos szindrómája van: a ritka genetikai betegség a kötőszöveteket támadja meg.

Victoria pontosan emlékszik az első versenyére is, amikor az eligazításra nyakmerevítőben ment, körülötte pedig csupa gyönyörű, magas nő állt. Akkor apjától kérdezte meg, mégis mit keres ő ott, annyira komikusnak találta a helyzetet.

Victoria most már nyíltan felvállalja a betegségét, azonban nem mindig volt ez így.

"
Tizenkilenc éves koromig, amíg be nem fejeztem az iskolát, eltitkoltam mások elől a betegségemet. Előbb hagytam volna, hogy kimenjen a térdem, mint hogy meglássanak térdrögzítőben.

Azóta azonban rájött, hogy ha nyíltan beszél az állapotáról, az erőt ad neki, és lehetővé teszi számára, hogy másokon is segíthessen - olyanokon, akik hasonló helyzetben vannak.

Victoria kiskorában tornázni járt, ott mondták neki először az edzői, hogy „túl rugalmas”. Tízévesen baleset érte torna közben, ekkor jött rá, hogy nagy a baj.

„Olyan sérüléseim voltak, amik nem voltak normálisak, egyszerűen nem értettem, miért”- mesélte a lány.

Az Ehlers-Danlos szindrómát nagyon nehéz diagnosztizálni, nem csoda, hogy Victoria három évig járt különböző orvosokhoz és specialistákhoz, mire rájöttek, mi a baja. Tizenkét éves volt, mire egy genetikus végre meg tudta mondani a családnak a sérülések okát.

"
Furcsa érzés volt, mert tudtuk, hogy nincs kezelés vagy gyógymód, mégis nagyon örültünk, hogy végre volt egy diagnózisunk, egy nevünk

– emlékszik vissza Victoria.

Nem sokkal később az is kiderült, hogy betegsége örökletes, nagyanyja 70 éve, anyja pedig 40 éve élt tünetmentesen ugyanezzel a szindrómával.

Victoriát 2014 elején műtötték meg először, utána két év alatt további 9 műtétet hajtottak végre a gerincén és az agyán.

illnes

A baj az volt nála, hogy 10 éves koráig sokat mozgott, így a csigolyái még jobban szétcsúsztak.

„A mozgástartományom lecsökkent, de arra figyelnem kell, hogy kihúzzam magam, nehogy nyomás alá kerüljön az agytörzsem vagy összeroppanjon a gerincvelőm.”

Victoria betegsége azonban nem csak ezt a két területet érinti a testében, hatással van a véráramlására is. A fiatal nőnek 20-25 gyógyszert kell bevennie, kétóránként, ami valljuk be: rengeteg. Ezeknek egy része fájdalomcsillapító, a többi pedig abban segít neki, hogy a szervezete megfelelően működjön.

Habár betegsége nagyon súlyos, Victoriát gyakran éri diszkrimináció amiatt, mert úgymond "láthatatlan" a kór, amiben szenved. Az iskolában például nagyon sokat küzdött azzal, hogy a tanárok nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy speciális igényei vannak.

Akkor is gyakran kiabálnak vele az emberek, vagy rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, ha rokkant helyre parkol.

Nem véletlen, hogy Victoria a szépségversenyeket is felhasználja arra, hogy felhívja a figyelmet a betegségére, és felvilágosítsa az embereket.

betegseg

"Láthatatlan betegségem van."

Az első versenyére egyébként az egyik műtéte után jelentkezett, miután egy barátjával összeállítottak egy bakancslistát fogadásból. Pár hónappal később megnyerte első versenyét, most pedig a Miss America egyik helyi címét viselheti, ő Miss Frostburg. Ez pedig segít neki abban, hogy minél több fiatal érjen el, akik szintén az EDS-ben szenvednek.

„Nem mindig könnyű, néha én is szeretnék átlagos lenni, nem pedig a lány a hatalmas vágással a hátán” – nyilatkozta Victoria, aki fiatal kora ellenére létrehozott egy „Zebra Network” elnevezésű támogató csoportot.

És hogy miért zebra?

Victoria azért választotta ezt a nevet, mert szerinte az orvosokat arra tanítják, hogy diagnózis felállításakor a leggyakoribb dologra gondoljanak. Az ő tanácsa pedig az, hogy patadobogást hallanak, ne lovakra, hanem zebrákra gondoljanak:

„Ha egy kisgyereknek folyik az orra vagy köhög, akkor valószínűleg csak meg van fázva, és nem a rák egy ritka formája támadta meg. De néha ez is előfordulhat, és gyakran hívják őket orvosi zebráknak. Ezért mondjuk mi is ezt, hogy gondolj a zebrákra. Mert a zebrák is léteznek.”

03zebra

Persze ez a magabiztos, eltökélt lány sem volt mindig ilyen, főleg amikor a műtétek miatt például egyetemet kellett váltania, vagy amikor elvesztette barátait betegsége miatt. A fiúkkal sem könnyű, bár azt mondja, próbál nagyon megértő lenni.

„Lehet, hogy a betegségem olyasvalami, amivel nem tudtak megbirkózni. Nem tudom, mi lehet az oka. Próbálok mindig más szemszögből nézni dolgokat. Talán ez az egyik oka annak, hogy sikerül legyőznöm a sok rosszat. Persze sokkal könnyebb lenne minden, ha az emberek ugyanolyan empatikusak lennének az én betegségemmel is, és elfogadnák azt, hogy vannak betegségek, amik nem olyan látványosak, mint a többi.”

02
Mi az az Ehlers-Danlos szindróma?

Az Ehlers-Danlos-tünetegyüttes a kötőszövet ritka betegsége, mely szokatlanul hajlékony ízületeket, nagyon nyúlékony bőrt és sérülékeny szöveteket eredményez.

Az Ehlers-Danlos-tünetegyüttest a kötőszövet termelését irányító egyik gén rendellenessége okozza. Több változata van (nagyon eltérő súlyossággal), mindegyik különböző gént érint, és némileg különböző elváltozásokat idéz elő. Ennek eredménye kórosan szakadékony kötőszövet, ami problémákat okoz az ízületekben és a csontokban, valamint gyengítheti a belső szerveket.

Forrás: Doktorinfo

Forrás: BBC, Fotók: Victoria Graham Facebook


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!
A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



Reflexből nyújtjuk a kezünket egy idegen kutya felé, pedig ezzel a mozdulattal pont a békés ismerkedést tesszük feszültté, sőt, akár kockázatossá is.

A kutyák nem udvariatlanságból hátrálnak meg: a mi barátságosnak szánt gesztusunkat könnyen fenyegetésként értelmezhetik.

A „szagoltasd meg a kezed” tanács egy makacsul élő tévhit.

Míg az emberi kommunikációban a kinyújtott kéz nyitottságot jelez, a kutyák világában egy hirtelen az arcuk elé kerülő kéz – főleg ha föléjük hajolunk vagy gyorsan közelítünk – tolakodó jelzés.

Ilyenkor az állat nem ismerkedési szándékot érzékel, hanem nyomást, ami feszültséget vált ki benne. Ezzel a mozdulattal elvesszük a választás lehetőségét: a kutyának nincs ideje felmérni a helyzetet, és nem érzi kontroll alatt a szituációt.

A reakciója a lefagyástól és hátralépéstől a morgáson át az odakapásig terjedhet.

A kutyák valóban a szaglásukkal tájékozódnak, de ők döntik el, mikor és mit szagolnak meg. Ha érdeklődnek, maguktól odamennek, körbeszimatolnak, és a saját tempójukban győződnek meg arról, hogy a helyzet biztonságos-e. Ez egy lassú, bizalmi folyamat, nem egy kierőszakolt találkozás.

A helyes protokoll szerint a legjobb, ha hagyjuk a kutyát kezdeményezni.

Maradjunk nyugodtak, ne hajoljunk fölé, és ne nyújtsuk ki azonnal a kezünket. Érdemes enyhén oldalra fordulni, ami kevésbé fenyegető testtartás, és megvárni, amíg az állat magától közeledik.

Ha odajön, először valószínűleg a lábunkat vagy a ruhánkat szagolja meg, és csak később, ha már biztonságban érzi magát, a kezünket. A lényeg, hogy ez mindvégig az ő döntése legyen.

Vannak helyzetek, amikor jobb egyáltalán nem próbálkozni.

Ha a kutya pórázon van és láthatóan feszült, ha a gazdája visszafogja, vagy ha a testbeszédével – például elfordulással, hátralépéssel – egyértelműen jelzi, hogy nem keresi a kontaktust, tartsuk tiszteletben a jelzéseit.

Fontos elfogadni, hogy nem minden kutya akar idegenekkel barátkozni. Lehet, hogy fél, fáradt, túlterhelt, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá, és ez teljesen rendben van.

Egy idegen kutyával való találkozás nem arról szól, hogy mindenáron meg kell simogatni, hanem arról, hogy tiszteletben tartjuk a határait. Ha a döntést az állatra bízzuk, a helyzet mindenki számára nyugodtabb és biztonságosabb lesz.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
30 palacsinta kevesebb mint 5 perc alatt – 100 ezer forintot nyert az 1. Országos Palacsintaevő Verseny győztese
A szervezők célja az volt, hogy közösségi találkozóhellyé alakitsák az egyébként elég kihalt Rákóczi téri vásárcsarnokot. Ez sikerült is: igazi tömeg szurkolt a helyszínen a versenyzőknek.


Palacsintás Roby története igazi józsefvárosi sikersztori: alig több mint fél éve nyitotta meg apró üzletét a Népszínház utcában, de már a legelején kultikus státuszba került. Soha nem múló jókedvvel szolgálja ki törzsvendégeit, és az árai is verhetetlenek: mindössze 300 forintot kér egy palacsintáért, amihez hasonlót aligha találunk nemhogy Budapesten, bárhol az országban.

Az üzletet mára ki is nőtte, a napokban költözött a Kiss József utca 18. szám alá, a régitől alig 50 méterre, egy sokkal tágasabb helyre. Ide akár 40-50 ember is befér, de továbbra is ő egyedül szolgál ki mindenkit, csak az alapanyagok beszerzésében van segítsége. Bár az érdeklődésre valószínűleg egyébként sem lett volna panasz, Roby gondolt egy nagyot, és plusz hírverésként meghirdette az 1. Országos Palacsintaevő Versenyt, amire a Rákóczi téri vásárcsarnokban került sor.

Egy helyi civil szervezet, a Lendület Progresszív Közéleti Egyesület (röviden LePkE) itt szervezi meg minden második hétvégén a Rákóczi téri Reggeliket, azzal a céllal, hogy újra megpróbálják behozni az emberek életébe a mára kissé megkopott fényű csarnokot.

A koncepció az, hogy olyan embereket is becsalogassanak, akik egyébként nem ott vásárolnak. Arra ösztönzik őket, hogy a reggelijüket a helyi árusoktól (pékség, hentes stb.) vegyék meg, ezzel támogatva őket. Középre asztalokat raknak ki, közben élő zene szól és kézműves programokkal is készülnek.

„Szeretnénk, ha a csarnok nemcsak vásárlótér lenne, hanem egy közösségi találkozópont is, ahol az emberek időt tölthetnek együtt” – meséli Hayes Lukács, az egyesület elnöke. Palacsintás Robyval már ismerték egymást a Népszínház utcából, így amikor megtudták, hogy helyszínt keres a versenyéhez, adta magát az együttműködés.

A név persze kicsit túlzó: bár benne van az országos jelző, azért főként inkább helyiek jelentkeztek. A rögtönzött konyhát a csarnok végében rendezték be egy éppen üres és kiadó üzlethelyiségben – ilyenből akad ott bőven. Összesen 20-an nevezhettek, bár az érdeklődés ennél jóval nagyobb volt.

„Kedves nézők, szurkolni ér! Kedves versenyzők, tömjétek!” – hangzott el a felszólítás a közös visszaszámlálást követően, és mindenki tartotta is hozzá magát. Kifejezetten nagy tömeg gyűlt össze bátorítani az evőket, a hangerő a klasszikus sportversenyek hangulatával vetekedett.

Mindenkinek 30 lekváros palacsintát kellett megennie, a maximális időkeret 15 perc volt. A győztesnek, Váradi Bencének azonban kevesebb mint 5 percre volt szüksége, ami barátok között is annyit jelent, hogy alig 10 másodperc alatt végzett eggyel. A jutalom kifejezetten bőkezű volt: nemcsak két trófeában részesült – az egyiket örökre megtarthatja, a másikat jövőre tovább kell adnia –, 100 ezer forint pénzjutalom is ütötte a markát.

A versenyt közösen finanszírozták: az egyesület a saját költségvetéséből, és Roby is hozzájárult a költségekhez (nyeremény, alapanyagok, szórólapok). A maga részéről az egész versenyt egyfajta szórakozásnak tekinti, végül még az első pár jelentkezőtől beszedett 3000 forintos nevezési díjat is visszafizette.

A nagy sikert látva pedig máris ígéretet tett rá, hogy pár hónapon belül érkezik a folytatás, de addig is mindenkit szeretettel vár új üzletébe, amit szeretne a fiatal generáció kedvenc találkozóhelyévé tenni.

A fentiekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a választási kampány hajrájában mindenkinek receptre kellene felírni az ilyen eseményeket, amelyeknek a politikához semmi közük, de a helyi közösséget annál jobban építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Csodával határos módon 12 nap után megtalálták a kutyájukat, Pipának egy autóbaleset után veszett nyoma
A 11 éves kutya egy autóbaleset után menekült el, végül halőrök találtak rá a váci Kompkötő-szigeten. Kimerülten, de sértetlenül került haza a gazdáihoz.


Tizenkét nap után, egy dunai szigeten találtak rá Pipára, az eltűnt kutyára a rendőrök. Február végén veszett nyoma az állatnak, miután gazdái autóbalesetet szenvedtek.

A 11 éves kutya kálváriája akkor kezdődött, amikor gazdái autóbalesetet szenvedtek a 12-es úton februárban. Az ütközés erejétől kinyílt a csomagtartó és az állat szállítóboxa is, a sokkos Pipa pedig az erdőbe rohant. Hiába futottak utána, a sötétedésig tartó kutatás sem hozott eredményt.

A gazdák azt mondták, hogy mindent bevetettek, hogy megtalálják kedvencüket. A keresésbe az egész Dunakanyar bekapcsolódott. „Kutyával, drónnal, mindenféle módszerrel kerestük; plakátoltunk, Facebookon élőztem, szórólapoztunk, és az egész Dunakanyar tudta a történetet. Tényleg akárhová mentünk, szájról szájra terjedt ez a sztori. Nagyon sok barátunk, ismerős és ismeretlen segített; elképesztő volt az összefogás” – mesélte Tóth-Czudar Orsolya, a kutya gazdája.

A napokig tartó reménytelen keresés után végül múlt héten érkezett a várva várt hívás: halőrök jelezték, hogy látták a kutyát a váci Kompkötő-szigeten – számolt be róla az RTL Híradó. Orsolya hiába volt lázas, férjével azonnal a helyszínre sietett. Ott szembesültek a drámai helyzettel: a kutya a szigeten volt, és megpróbált volna átúszni hozzájuk.

„Örömében folyton oda akart jönni hozzánk, be is akart menni a vízbe, hogy átússzon. De láttuk, hogy a sodrás nagyon veszélyes, ezért folyamatosan arra kértük: üljön, maradjon, feküdjön. Így három órán keresztül távol tartottuk a víztől”

– idézte fel a feszült órákat a gazdája.

Mivel a sodrás miatt nem tudtak átjutni a szigetre, a rendőrök segítségét kérték. A BRFK Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányságának két járőre sietett a helyszínre. „A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság két járőre átvitte a kutya gazdáját a szigetre, és a sűrű bozótoson átvágva végül megtalálták az állatot” – mesélt a mentőakcióról Csécsi Soma, a Budapesti Rendőr-főkapitányság szóvivője.

A 12 napnyi csatangolástól Pipa teljesen kimerült és sokat fogyott, de végre épségben hazakerülhetett. Gazdái szerint azóta már jobban van, és kedvenc kanapéján hortyogva piheni ki a megpróbáltatásokat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó beszámolója


Link másolása
KÖVESS MINKET: