Visszafordíthatatlan károkat okozhat a ritkafémek utáni „mélytengeri aranyláz”
Az elektromos autók gyártásához használnák fel őket, de a környezetvédelmi szervezetek szerint fel kell tenni a kérdést: megéri, ha közben elpusztítjuk a helyi ökoszisztémákat?
Trilliónyi, krumpli nagyságú ritkaföldfémet fedeztek fel a Csendes-óceán fenekén, amelyek létfontosságúak az elektromos autók gyártásához. Nagyvállalatok azt remélik, hogy már 2023 nyarán megkezdhetik a kibányászást, környezetvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy mindez „visszafordíthatatlan károkat” okozna a helyi ökoszisztémákban, írja a Guardian.
A ritkaföldfémeket tartalmazó gumók 4000 méter mélyen vannak a Csendes-óceán Hawaii és Mexikó között elterülő részén. Az ENSZ már engedélyt adott a vállalatoknak a terület feltárására, de a teljes körű bányászat még nem kezdődött meg. A vállalatok arra számítanak, hogy 2023-ban kezdődhet meg a kitermelés.
Egy jogi szakértő a Guardiannak elmondta, a nagy bankok előszeretettel fektetnek be mélytengeri bányászati projektekbe, mivel azzal számolnak, hogy az elektromos autók akkumulátoraihoz szükséges lítium és kobalt ára tovább fog emelkedni. „Ahhoz, hogy annyi [elektromos] autót tudjunk gyártani, amennyire kereslet lesz, sokkal több ilyen fémre lesz szükségünk” – fogalmazott.
„Ez a pusztító új iparág egy olyan ökoszisztémát akar feldúlni, amelyet még csak most kezdünk megérteni. [Céljuk] a gyors profitszerzés, miközben óceánjaink és a tőlük függő emberek milliárdjai viselik a költségeket.” – mondta a Guardiannek Louisa Casson, a Greenpeace munkatársa.
Hozzátette: „Ennek a születőben lévő iparágnak még azelőtt véget kellene vetni, hogy egyáltalán elkezdődne. Át kell térnünk egy olyan modellre, amelyben a körforgásos gazdaság nagyobb hangsúlyt kap, és amelyben kevesebbet pazarolunk és többet használunk újra. Ahelyett, hogy a profit nevében megpróbáljuk elpusztítani bolygónk egyik utolsó nagy vadonját az óceánok mélyén”.
Egy tanulmány szerint a kutatók által megismert mélytengeri fajok 90 százaléka teljesen új a tudomány számára.
Több környezetvédelmi szervezet, köztük a WWF is a mélytengeri bányászat betiltását követelik. „Már léteznek alternatív megoldások - az innováció, az újrahasznosítás és a javítás anélkül is kielégítheti az iparágak nyersanyagigényét, hogy a tengerfeneket megnyitnánk a bányászat előtt” – mondta Jessica Battle, a WWF munkatársa. A kampányok hatására már több nagyvállalat, köztük a Microsoft, a Google, a Volvo, a BMW és a Samsung is vállalták, hogy nem használnak mélytengeri ásványi anyagokat termékeikben.
Trilliónyi, krumpli nagyságú ritkaföldfémet fedeztek fel a Csendes-óceán fenekén, amelyek létfontosságúak az elektromos autók gyártásához. Nagyvállalatok azt remélik, hogy már 2023 nyarán megkezdhetik a kibányászást, környezetvédők azonban arra figyelmeztetnek, hogy mindez „visszafordíthatatlan károkat” okozna a helyi ökoszisztémákban, írja a Guardian.
A ritkaföldfémeket tartalmazó gumók 4000 méter mélyen vannak a Csendes-óceán Hawaii és Mexikó között elterülő részén. Az ENSZ már engedélyt adott a vállalatoknak a terület feltárására, de a teljes körű bányászat még nem kezdődött meg. A vállalatok arra számítanak, hogy 2023-ban kezdődhet meg a kitermelés.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Íme a csecsemők titkos világa: már két hónaposan sokkal többet tudnak, mint hittük
A Trinity College Dublin kutatói 130 csecsemő agyi aktivitását mérték fMRI-vel. Eredményeik szerint a vizuális kategorizáció már ekkor megjelenik, ami átformálhatja a koragyermekkori nevelést.
A legtöbben azt gondolnánk, egy két hónapos csecsemő csak eszik, alszik és sír, de a valóság ennél sokkal összetettebb. Agyuk már ekkor elkezdi kategóriákba rendezni a világot, megkülönböztetve az állatokat, játékokat és a hétköznapi tárgyakat. A Trinity College Dublin kutatói funkcionális MRI-vizsgálatok és mesterséges intelligencia segítségével mutatták ki, hogy a vizuális észlelés alapvető építőkövei a vártnál sokkal korábban jelennek meg – írja az egyetem február 5-i közleménye.
A Nature Neuroscience című tudományos folyóiratban publikált tanulmány új betekintést nyújt a csecsemők gondolkodásába, jóval azelőtt, hogy beszélni vagy tudatosan mozogni képesek lennének.
A FOUNDCOG nevű kutatócsoport 130, két hónapos csecsemőt vont be a dublini Coombe és Rotunda kórházak közreműködésével. A babák egy puha babzsákon feküdtek zajcsillapító fejhallgatóban, miközben 15-20 percen keresztül élénk, színes képeket néztek 12 kategóriából, köztük macskákról, madarakról, gumikacsákról és bevásárlókocsikról. Az fMRI-vel rögzített agyi aktivitásmintákat ezután mesterségesintelligencia-modellekkel elemezték, hogy dekódolják, az agy hogyan képviseli az egyes vizuális kategóriákat. Korábbi, viselkedéses vizsgálatok 3-4 hónapos kort tartottak a kategorizáció kezdetének, az új eredmények ezt az időpontot hozták előrébb.
„A szülők és a tudósok régóta töprengenek azon, mi jár egy csecsemő fejében, és mit látnak valójában, amikor a világot szemlélik. Ez a kutatás rávilágít az agyműködés gazdagságára az élet első évében” – magyarázta Dr. Cliona O’Doherty, a tanulmány vezető szerzője.
„Bár két hónaposan a csecsemők kommunikációját korlátozza a nyelv és a finommotoros kontroll hiánya, elméjük már nemcsak azt reprezentálta, hogyan néznek ki a dolgok, hanem azt is kitalálta, melyik kategóriába tartoznak. Ez azt mutatja, hogy a vizuális megismerés alapjai már nagyon korán és a vártnál sokkal hamarabb kialakulnak.”
A kutatás nemcsak elméleti szempontból jelentős. „Ez a tanulmány a legnagyobb longitudinális vizsgálat éber csecsemők funkcionális mágneses rezonancia képalkotásával (fMRI). Az agyi aktivitást rögzítő gazdag adathalmaz teljesen új módot nyit a csecsemők gondolkodásának mérésére nagyon korai életkorban. Rávilágít a neuroimaging és a számítógépes modellek diagnosztikai eszközként való felhasználásának lehetőségére is nagyon fiatal csecsemőknél” – mondta Rhodri Cusack professzor, a kutatás vezetője. A szakember hozzátette, a babák sokkal gyorsabban tanulnak a mai MI-modelleknél, és ennek tanulmányozása hatékonyabb mesterséges intelligenciák kifejlesztését inspirálhatja.
A felfedezés gyakorlati haszna a korai fejlesztésben és a klinikai diagnosztikában is megmutatkozhat.
„Az első év a gyors és bonyolult agyfejlődés időszaka. Ez a tanulmány új alapvető ismereteket nyújt, amelyek segítenek a koragyermekkori nevelés irányításában, tájékoztatást adnak a neurofejlődési rendellenességek klinikai támogatásához, és biológiailag megalapozottabb megközelítéseket inspirálnak a mesterséges intelligenciában” – hangsúlyozta Dr. Anna Truzzi, a tanulmány társszerzője. Ezt erősítette meg Eleanor Molloy professzor, neonatológus is: „Sürgető szükség van a neurofejlődési rendellenességek korai agyfejlődésre gyakorolt hatásának jobb megértésére, és az éber fMRI-nek jelentős potenciálja van ennek kezelésére.”
A legtöbben azt gondolnánk, egy két hónapos csecsemő csak eszik, alszik és sír, de a valóság ennél sokkal összetettebb. Agyuk már ekkor elkezdi kategóriákba rendezni a világot, megkülönböztetve az állatokat, játékokat és a hétköznapi tárgyakat. A Trinity College Dublin kutatói funkcionális MRI-vizsgálatok és mesterséges intelligencia segítségével mutatták ki, hogy a vizuális észlelés alapvető építőkövei a vártnál sokkal korábban jelennek meg – írja az egyetem február 5-i közleménye.
A Nature Neuroscience című tudományos folyóiratban publikált tanulmány új betekintést nyújt a csecsemők gondolkodásába, jóval azelőtt, hogy beszélni vagy tudatosan mozogni képesek lennének.
A FOUNDCOG nevű kutatócsoport 130, két hónapos csecsemőt vont be a dublini Coombe és Rotunda kórházak közreműködésével. A babák egy puha babzsákon feküdtek zajcsillapító fejhallgatóban, miközben 15-20 percen keresztül élénk, színes képeket néztek 12 kategóriából, köztük macskákról, madarakról, gumikacsákról és bevásárlókocsikról. Az fMRI-vel rögzített agyi aktivitásmintákat ezután mesterségesintelligencia-modellekkel elemezték, hogy dekódolják, az agy hogyan képviseli az egyes vizuális kategóriákat. Korábbi, viselkedéses vizsgálatok 3-4 hónapos kort tartottak a kategorizáció kezdetének, az új eredmények ezt az időpontot hozták előrébb.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
420 méternél is mélyebb, de még mindig nem tudni, hol a vége: a legmélyebb kék lyukat találtak meg Mexikó partjainál, az alja egyelőre elérhetetlennek tűnik
A Taam Ja’ nevű képződmény mélye a tudósokat is zavarba hozza. Bár speciális műszerekkel mérik, a függőleges aknában már néhány dolgot találtak, köztük két holttestet is.
Mexikó partjainál rejtőzik a világ legmélyebb kék lyuka, egy több mint 420 méteres tenger alatti víznyelő, amelynek fenekét még nem érték el a kutatók – írta a LADbible. A geológiai csoda körüli rejtély egyre csak nő, a tudósok pedig tanácstalanok, hogy mi lehet az alján.
A kék lyukak függőleges falú, természetes üregek a tengerfenéken, többnyire part menti területeken fordulnak elő. Kialakulásuk annak köszönhető, hogy a puha alapkőzet, például a mészkő, idővel erodálódik és beomlik.
Az óceáni áramlatok nem befolyásolják őket, vízforgásuk gyenge, mélyükön pedig alacsony az oxigénszint, ami a mikrobákon kívül szinte minden életformát kizár. Bár a legtöbb ilyen víznyelő csak néhány tíz méter mély, gyakran hatalmas, víz alatti barlangrendszerekhez kapcsolódhatnak.
A Taam Ja’ – maja nyelven „mély víz” – a Jukatán-félsziget partjainál fekszik. A felszínről alig látható víznyelőt alig több mint húsz éve fedezte fel egy helyi búvár. A tudósok 2021-ben visszhangszondával próbálták megmérni, ami 275 méteres mélységet becsült.
Egy 2023-as expedíción azonban egy speciális, a víznyomás alapján mérő műszerrel már legalább 420 métert állapítottak meg, de még így sem voltak biztosak abban, hogy elérték a legalsó pontját.
Bár a Taam Ja’ a rekorder, egy másik híres példa a belizei Nagy Kék Lyuk, ahová 2018-ban Richard Branson és Fabien Cousteau, a legendás Jacques Cousteau unokája is lemerült. A külön járművekkel ereszkedő kutatók körülbelül 91 méteren egy hidrogén-szulfid réteget találtak, amely alatt a víz sötét és élettelen volt.
A feltételezett aljzaton szemét, egy kétliteres műanyag palack és egy rég elveszett GoPro is előkerült, amelyen nyaralási fotók voltak. Két holttestet is találtak, vélhetően egy korábbi expedíción eltűnt felfedezőkét.
„A kék lyuk bonyolult barlangrendszerből áll, amely egykor szárazföldön alakult ki. Bizonyíték arra, hogy az óceánok milyen gyorsan és katasztrofálisan emelkedhetnek” – mondta Branson az expedíció után. „Egykor több száz lábbal alacsonyabb volt a tengerszint. 10.000 évvel ezelőtt a tengerszint körülbelül 91 méterrel emelkedett, amikor világszerte sok jég megolvadt. 91 méter mélyen látható a kőzetben a változás, ahol egykor szárazföld volt, majd tenger lett.”
Mexikó partjainál rejtőzik a világ legmélyebb kék lyuka, egy több mint 420 méteres tenger alatti víznyelő, amelynek fenekét még nem érték el a kutatók – írta a LADbible. A geológiai csoda körüli rejtély egyre csak nő, a tudósok pedig tanácstalanok, hogy mi lehet az alján.
A kék lyukak függőleges falú, természetes üregek a tengerfenéken, többnyire part menti területeken fordulnak elő. Kialakulásuk annak köszönhető, hogy a puha alapkőzet, például a mészkő, idővel erodálódik és beomlik.
Az óceáni áramlatok nem befolyásolják őket, vízforgásuk gyenge, mélyükön pedig alacsony az oxigénszint, ami a mikrobákon kívül szinte minden életformát kizár. Bár a legtöbb ilyen víznyelő csak néhány tíz méter mély, gyakran hatalmas, víz alatti barlangrendszerekhez kapcsolódhatnak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Évtizedes tévhit dőlt meg: a gyerekek fele már négyévesen algoritmusokban gondolkodik
A Kaliforniai Egyetem kutatói egy táblagépes játékkal bizonyították, hogy az óvodások is képesek a szisztematikus problémamegoldásra. A Nature-ben közölt eredmény átírhatja a korai fejlesztés módszereit.
Egy friss amerikai kutatás alapjaiban rengeti meg a gyerekek gondolkodásáról alkotott, évtizedek óta kőbe vésett elméletet. A pszichológia ugyanis sokáig úgy tartotta, hogy a gyerekek nagyjából hétéves korukig nem képesek szisztematikus stratégiákat alkalmazni a problémamegoldásban, helyette inkább véletlenszerűen próbálkoznak. Ezt a nézetet a 20. század egyik legmeghatározóbb fejlődéspszichológusának, Jean Piaget-nek az 1960-as évekbeli megfigyeléseire alapozták.
Ezt az alapvetést cáfolták meg a Kaliforniai Egyetem, Berkeley kutatói a Nature Human Behaviour című tudományos folyóiratban közölt kísérletükkel.
A vizsgálatba 123, négy és kilenc év közötti gyereket vontak be, akiknek egy táblagépen kellett magasság szerint sorba rendezniük nyuszifigurákat. A feladatot nehezítette, hogy a figuráknak csak a cipőjét láthatták, így nem tudhatták, melyik milyen magas. A megoldáshoz az egyedüli támpontot az jelentette, hogy ha két figurára koppintottak, azok csak akkor cseréltek helyet, ha valóban rossz sorrendben álltak.
A véletlenszerű próbálgatás ebben a helyzetben nem vezetett eredményre, a gyerekeknek logikai következtetéseket kellett levonniuk a sikeres és sikertelen cserékből. A kutatók legnagyobb meglepetésére a gyerekek több mint fele már négyévesen képes volt a strukturált, algoritmikus gondolkodásra. Önállóan, mindenféle külső segítség nélkül fedezték fel a számítástudományban is használt hatékony válogatási algoritmusokhoz hasonló megoldási stratégiákat - írta a hvg.hu.
A friss kutatás, amelyre a HVG is felhívta a figyelmet, éppen ezért nem azt sugallja, hogy minden kisgyerek zsenipalánta, hanem sokkal inkább azt, hogy a korábbi tesztek feladatai nem adtak lehetőséget ezen képességeik megmutatására. A kísérlet egyértelműen bizonyította, hogy az algoritmikus gondolkodás már óvodáskorban is megjelenhet, ha a feladat világos és egyértelmű szabályrendszeren alapul.
Az amerikai kutatók éppen ezért azt javasolják, hogy a gyerekek minél korábban kapjanak olyan játékokat és feladatokat, amelyek ösztönzik a logikát, a tervezést és a következtetést. Ha a gyerekek már korán esélyt kapnak az elvont gondolkodás gyakorlására, az nemcsak a későbbi természettudományos, matematikai vagy informatikai képességeiket fejlesztheti, de a mindennapi élethelyzetekben felmerülő összetett problémák megoldásában is segítheti őket.
Egy friss amerikai kutatás alapjaiban rengeti meg a gyerekek gondolkodásáról alkotott, évtizedek óta kőbe vésett elméletet. A pszichológia ugyanis sokáig úgy tartotta, hogy a gyerekek nagyjából hétéves korukig nem képesek szisztematikus stratégiákat alkalmazni a problémamegoldásban, helyette inkább véletlenszerűen próbálkoznak. Ezt a nézetet a 20. század egyik legmeghatározóbb fejlődéspszichológusának, Jean Piaget-nek az 1960-as évekbeli megfigyeléseire alapozták.
Ezt az alapvetést cáfolták meg a Kaliforniai Egyetem, Berkeley kutatói a Nature Human Behaviour című tudományos folyóiratban közölt kísérletükkel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rejtélyes struktúrák nyomait észlelték a Föld mágneses terében - megvan, mi védi az emberiséget a kozmikus haláltól
Az életünket egy láthatatlan pajzsnak köszönhetjük, amiről eddig fogalmunk sem volt, hogy két rejtélyes anomália tartja fenn. Kiderült, miért nem lett a Földből egy halott, Mars-szerű bolygó.
Földünk mélyén két kontinensnyi, rejtélyes és forró sziklaóriás fekszik közvetlenül a bolygó olvadt vasmagja felett – és a legújabb kutatások szerint ezek a struktúrák évmilliók óta alapvetően befolyásolják azt a mágneses pajzsot, amely a felszíni életet védi a káros kozmikus sugárzástól.
Bár a Föld belső felépítését nagyjából ismerjük – kéreg, köpeny, folyékony külső és szilárd belső mag –, a rétegek közötti folyamatok tele vannak rejtélyekkel. A bolygónk mágneses terét a külső magban örvénylő, olvadt vas hozza létre. Ennek a „geodinamónak” a működéséhez elengedhetetlen, hogy a magban tárolt hő a hűvösebb köpenyen keresztül folyamatosan távozzon. Ha ez a hőátadás nem egyenletes, annak látható nyoma marad a mágneses térben.
A tudósok szeizmikus hullámok segítségével két hatalmas területet azonosítottak a köpeny legalsó részén, nagyjából 3000 kilométeres mélységben, Afrika és a Csendes-óceán alatt.
Ezeken a helyeken a rezgések lassabban haladnak, ami arra utal, hogy az itt található kőzet – bár szilárd – jóval forróbb a környezeténél. Ezeket a „nagy alsó-köpeny alapi struktúrákat” a kutatók egyszerűen csak „Bloboknak” nevezték el – írta a ScienceAlert.
A bizonyítékot a múltat őrző kőzetek szolgáltatták. Amikor egy vulkáni kőzet megszilárdul, magába zárja az akkori mágneses tér irányát. A kutatók észrevették, hogy az akár 250 millió éves kőzetek vizsgálatakor a mágneses irány nemcsak a földrajzi szélességtől, hanem a hosszúságtól is függött.
Ez a mintázat arra utalt, hogy valami hatalmas és mozdulatlan dolog befolyásolja a mélyben a mágneses teret.
A végső bizonyosságot szuperszámítógépes szimulációk hozták el. Ha a modellekben a mag és a köpeny közötti hőáramlást egyenletesnek vették, az eredmény vagy egy unalmas, vagy egy kaotikus, a valósággal összeegyeztethetetlen mágneses teret adott.
„Amikor azonban a szimulációkban a Blobok helyén a hőáramlást a felére csökkentettük a környező területekhez képest, a modellek által létrehozott mágneses mezők pontosan azokat a hosszúsági mintázatokat mutatták, amelyeket az ősi kőzetekben is megfigyeltünk”
A jelenség magyarázata, hogy a forró Blobok hőszigetelő paplanként működnek. Az alattuk lévő olvadt fém nem tud lehűlni és lesüllyedni, így ezeken a helyeken „pangó tavak” alakulnak ki, amelyek nem vesznek részt a mágneses tér gerjesztésében. Sőt, ez a helyben álló, vezetőképes fémréteg részben le is árnyékolja az alatta zajló folyamatok által keltett mágneses teret, hasonlóan ahhoz, ahogy egy fémdoboz blokkolja a mobiltelefon jelét. Ez hozza létre a felszínen is mérhető, jellegzetes mintázatokat.
Úgy tűnik, ezeknek a struktúráknak köszönhetjük a mágneses pajzsunk stabilitását is. A Föld mágneses tere a történelem során ritkán omlott össze, és olyankor is viszonylag gyorsan helyreállt.
„A szimulációk azt mutatják, hogy a Blobok jelenléte segít stabilan és az emberiség számára hasznosan tartani a mágneses teret, így lehet, hogy sokkal tartozunk nekik” – tette hozzá Biggin professzor. Ezek az eredmények egy nagyobb képbe illeszkednek, mivel a Blobok pereménél további, ultra-alacsony sebességű zónákat is találtak, amelyek olyan forrópontok kialakulásához kapcsolódhatnak, mint amilyen a Hawaii-szigeteket is létrehozta. A mélyben zajló folyamatok megértése közelebb visz ahhoz is, hogy megértsük a felszínen tapasztalható anomáliákat, például a Dél-atlanti-óceán felett tapasztalt mágneses gyengülést. Bár a Blobok pontos összetétele és eredete még mindig rejtély, az biztos, hogy kulcsszerepet játszanak bolygónk működésében.
Földünk mélyén két kontinensnyi, rejtélyes és forró sziklaóriás fekszik közvetlenül a bolygó olvadt vasmagja felett – és a legújabb kutatások szerint ezek a struktúrák évmilliók óta alapvetően befolyásolják azt a mágneses pajzsot, amely a felszíni életet védi a káros kozmikus sugárzástól.
Bár a Föld belső felépítését nagyjából ismerjük – kéreg, köpeny, folyékony külső és szilárd belső mag –, a rétegek közötti folyamatok tele vannak rejtélyekkel. A bolygónk mágneses terét a külső magban örvénylő, olvadt vas hozza létre. Ennek a „geodinamónak” a működéséhez elengedhetetlen, hogy a magban tárolt hő a hűvösebb köpenyen keresztül folyamatosan távozzon. Ha ez a hőátadás nem egyenletes, annak látható nyoma marad a mágneses térben.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
