Üstökben főzik a levest, hordóknál melegszenek a vonatra váró emberek Lvivben – helyszíni tudósításunk
Hétfő estétől már csak egy úgynevezett kapszulában alszom. Ez a legolcsóbb szállás Lvivben, csak egy ágy egy nagy dobozban, ablak nincs. Fürdőszoba kint a szomszédban.
A vasútállomáson kezdtem a napot. Elképesztő, milyen mennyiségben látják el étellel-itallal az embereket. Standoknál álló önkéntesek, civilek kínálnak mindenkit, főtt tojás és házi sütemény is jut a várakozóknak. Forró teát osztanak és
Egy brit és egy török fiúval beszélgettem, amikor összeesett mellettünk egy epilepsziás fiatal.
Azonnal a segítségére siettünk. Egyikük a hátára fordította a görcsösen remegő, habzó szájú fiút, de gondozóként is tanultam, hogy az nem jó, oldalfekvés kell. A társam be akart nyúlni a szájába, de figyelmeztettem, hogy azt soha, mert le is haraphatja az ujját. Valóban figyelni kell, hogy a nyelve ne akadályozza a légzést, de tudni kell, hogy elképesztő erő van ebben a görcsben, se kezet, se eszközt nem szabad betenni a szájba. Hamar megjött az egészségügyi csapat, és átvették a fiú ápolását.
Megmosakodtunk és kifújtuk magunkat, majd kiderült, hogy elhagytam a fényképezőm töltőjét. Pár száz kilométerre az ilyesmi nem gond, házhoz rendelhető, megvehető bármilyen műszaki boltban. Itt viszont háború van.
Sorra jártam a műszaki boltokat, de töltőt persze sehol sem lehetett kapni, végül a Facebookon kértem segítséget, és így sikerült kölcsönkapnom egyet.
Már kedden is elég sokan voltak az állomáson, de szerdára duplájára nőtt a tömeg. Úgy tűnik, folyamatosan nő a menekültek száma. Láttam még ismerős arcokat az előző napról, szóval sokat kell várni.
Az emberek hosszú sorokban állnak a pénztártól a peronig. Nem csak az utazni akarók, a vonatok száma is emelkedik, mégis nehéz a nyugatra tartó járatokra feljutni. Igyekeznek az anyákat, gyerekeket előbbre venni.
Sok fiatal férfi is ül a csomagja mellett. Valószínűleg ők is arra várnak, hogy elindulhassanak harcolni. Dühösen, elkeseredetten ülnek.
Találkoztam egy cseh zászlós fiúval. Azt mondta, önkéntes, az ukránokért megy harcolni. A hírekben láttam, hogy horvát önkéntesek is jönnek. Azt mondják, vissza akarják fizetni, hogy az ukránok támogatták függetlenségi harcukat az 1990-es években.
Feltűntek a belső területek mélyszegénységéből érkező romák is. Pénzük nincs, igy nem engedik fel őket a vonatra, sokan koldulnak, nem sok sikerrel.
Egy külföldi egyetemista fiú kórházból jött ki, feltehetően idő előtt, még karjában voltak a kanülök, és láthatóan nem érezte jól magát.
Sok a gyerek, sokszor hallani sírást, de a többségük még nem érti, mitől is félnek ennyire a szüleik. Próbálják játékkal elütni az időt.
Az állomáson nagyon hideg van, tegnap mínusz 3 fok volt. Több helyen tűz ég, emiatt nagy a füst, de legalább a hordóknál fel lehet melegedni egy kicsit.
A füst egyébként még elviselhetőbb, mint a vécéből áradó bűz. De megint csak ne legyünk telhetetlenek, legalább van vécé és nincs sorban állás sem.
Tegnap nem szólalt meg a légvédelmi sziréna, de tegnapelőtt is úgy tűnt, már senki sem veszi komolyan.
A látszólagos nyugalom ellenére tapintható a feszültség, mindenki arra számít, hogy Kijev után ez a város közvetkezik.
Este tíztől reggelig kijárási tilalom van, elvileg a villanyt is le kell kapcsolni. De ezzel nekem nincs gondom, mert nincs ablakom, nem szűrődik ki fény.
