SZEMPONT
A Rovatból

„Nézzünk szembe ezzel: a középkorban hagytuk őket!” – Százezrek élnek ma is vezetékes víz nélkül

Testközelből néztük meg egy borsodi roma faluban, mivel jár, ha szinte mindenkinek közkutakról kell hordania a vizet: nemcsak fárasztó, az egészségre nézve is rendkívül ártalmas.


Szokatlan látvány fogadta azokat, akik március 14-én délelőtt elmentek a Hősök terére a Civil Sugárút nevű rendezvényre: egy csapat aktivista tucatnyi vödröt töltött meg vízzel, majd megfogták és átcipelték azokat a tér egyik pontjáról a másikra.

Nagyjából 150 métert tettek meg odafelé, majd ugyanennyit vissza – a törvény szerint legfeljebb ennyit lenne szabad gyalogolniuk a legközelebbi kútig azoknak, akiknek nincs a lakásukban folyóvíz. Sok településrészen, ahol szinte kizárólag romák élnek, majdnem mindenki így hordja a vizet.

A menet elején ott volt Ficzu Imréné, Terike is, akit a csoport felhozott erre az alkalomra a Budapesttől 3 órányi autóútra lévő Tornanádaskáról, a fiával együtt.

Nekik ez a tevékenység a mindennapi rutin része – azt leszámítva, hogy máskor patinás díszburkolat helyett a falusi utcán teszik meg a házuktól a kútig tartó utat. Terike egy nap akár 15-ször is fordul kezében a teletöltött, 10 kilót nyomó vödörrel.

A szlovák határ mellett élő asszony reggel fél 6 körül kel, nem sokkal később már hozza is a friss vizet a kútról, hogy az iskolába készülő gyerekek mosakodhassanak. Utána reggelit készít, már ha épp van mit enni, majd miután a gyerekek elindultak, nekilát a főzésnek, ha tud miből főzni, és ha van mosószere, a házimunkának is – ehhez mind vízre van szükség, így újabb köröket tesz meg a kúthoz és vissza. Miután hazaértek, az esti mosakodáshoz kezdődik az egész elölről.

„Csak a mosáshoz ötször kell fordulnom. A fürdővíz melegítéséhez először ki kell menni fáért, amit általában előző este hordunk be. Fürdéskor minden gyereknek új vizet melegítek, emiatt órákig is eltart, mire mindenki sorra kerül” – meséli már a lakóhelyén, ahol azért látogattuk meg, hogy a saját szemünkkel lássuk, milyen az élet vezetékes víz nélkül.

15 évvel is rövidülhet a várható élettartam

Több százezren lehetnek még mindig hasonló helyzetben Magyarországon, ennek az állapotnak pedig olyan következményei is vannak, amire elsőre nem is gondolnánk: az élet gyakorlatilag minden területére kihat.

A Hősök terei akciót is szervező Kiss Anikó, a SZOCSOMA alapítvány vezetője évek óta küzd azért, hogy ráirányítsa a közvélemény figyelmét erre a problémára, ami egészen elképesztő módon még a XXI. században is létezik Európában. Tizenkét évnyi terepjárás után arra a következtetésre jutott, hogy a kérdés elhanyagolása mögött súlyos etnikai diszkrimináció áll.

„A helyi önkormányzatok sok helyen lenézik a romákat, úgy vannak vele, hogy minek nekik vezetékes víz, járjanak csak a kúthoz, van idejük erre” – állítja. Magyarországon a becslések szerint 1600 szegregátumban 300 ezer roma ember él, nagy részük érintett lehet.

Ugyan jól hangzik a 98 százalékos vízhálózati lefedettség, amit a vízügyi szakemberek büszkén hangoztatnak, abba viszont szerinte senki nem gondol bele, hány embert takar a maradék 2 százalék, és tulajdonképpen kik is ők.

„Ez a nagyon kicsi szám 200 ezer magyar állampolgár, aki szinte mind roma, és generációs mélyszegénységben tengődik. Fogalmunk sincs, mi az a tortúra, amelyen nekik – például Tornanádaska lakóinak – nap mint nap keresztül kell menniük. Mondjuk ki, a középkorban hagytuk őket, miközben a társadalom elvárásai a modern korhoz igazodnak velük szemben is.”

A falu egyik utcájában, az Akácos úton egyáltalán nincsenek kutak, mivel a házakba az építéskor, 20 évvel ezelőtt bevezették a vizet. Azonban mára gyakorlatilag mindenki kútra jár. Ennek oka, hogy nem tudták fizetni a vízdíjat, így kikapcsolta a szolgáltató. Sok házban a fűtetlenség miatt szétfagytak a vezetékek, a karbantartásukhoz itt senki nem ért, és pénz sincs a javításra. Ezeken a helyeken ráadásul szakemberek is nehezen hívhatók.

Az Akácos út látképe

A házak vízvezeték-rendszerének hamar bekövetkezett meghibásodásáért a lakók a kivitelezőt okolják: szerintük hanyag munkát végzett, és miután felmarkolta a pénzt, csak sajnálkozva széttárta a karját a problémák láttán. Az itt élőknek egy másik utcába kell gyalogolniuk a legközelebbi kútig, telente pedig, ha az épp befagy, még ennél is távolabb.

Télen az elfagyás ellen bebugyolálják a kutat, néha még egy kis tüzet is raknak, és ott fagyoskodnak mellette az amúgy is vékony ruházatukban, amíg kienged.

A faluban eleve kevés a közkút, 15-ből jelenleg mindössze talán ha 5 működik. Ez a probléma más, Tornanádaskához hasonló helyzetű településeken is jellemző: az önkormányzatok rendszerint arra hivatkoznak, hogy nem tudják finanszírozni a fenntartásukat. Van aki azt is hozzáteszi, hogy a romák „pazarolnak”, ami annyit jelent, hogy mosáshoz, illetve öntözéshez is használják a vizet.

„Valójában sokan egy vödör vizet se fogyasztanak egy nap. Ezzel szemben még az a csúfság is megesik, hogy egy-egy romákkal kritikus, hibáztató szellemű polgármester kocsimosást és medencefeltöltést vízionál olyan emberek esetén, akiknek egy főre eső bevétele jó, ha 10-12 ezer forint” – fakad ki Anikó.

Bár a törvény szerint 150 méteren belül mindenkinek kellene vízvételi lehetőséget találnia, az önkormányzatok nem igazán tartják magukat ehhez a szabályhoz. Költséges lenne lajtos kocsival hordani a vizet, vagy más alternatív megoldással bíbelődni minden nap, nem is teszik.

És minden egyes újabb kút elzárásával még kilátástalanabbá válik a helyiek élete. Sokan ráadásul annyira szegények, hogy még egy vödörre se telik nekik, emiatt legfeljebb csak műanyag palackokat tudnak teletölteni.

Ebben a reménytelen helyzetben egyébként a Habitat for Humanity magyarországi csoportjának éves jelentése szerint a népesség 10,2%-a tengődik: ők azok, akik képtelenek előteremteni a megélhetési költségeiket, mindennapos körükben az éhezés és a lakhatási szegénység.

A Covid idején nagy volt a SZOCSOMA aktivistáinak aggodalma, mivel errefelé igen elterjedt az ún. vödrös vízivás, amikor többen merítenek, akár ugyanazzal pohárral a vödörből. Ez azt is jelenti, hogy egy házban, ahol több generáció lakik egy fedél alatt, könnyen végigsöpörhetett volna a fertőzés.

Ezek a félelmek végül nem váltak valósággá, talán épp az amúgy káros szegregált élethelyzet miatt, ami elszeparálja a romákat a szélesebb társadalomtól. Ettől függetlenül súlyos egészségügyi kockázatot hordoz magában, hogy egy vödörből akár 15-en merítenek – különösen olyan helyen, ahol a kézmosás, fertőtlenítés lehetősége is korlátozott, sokszor annak kellékeiben sem bővelkednek. Hosszú évekkel, akár 10-15-tel is rövidítheti a várható élettartamot, ha nem adottak az alapvető higiéniai körülmények.

El sem hiszik, hogy jobb sorsuk is lehetne

A SZOCSOMA története 2014-ben kezdődött, Kiss Anikó ekkor hozott létre egy Facebook-csoportot, amibe behívta ezer ismerősét. A célja az volt, hogy egyfajta „szembenézés-mozgalmat” hirdessen a romákkal kapcsolatban, és olyan hatást váltson ki, hogy a magyar társadalom megkövesse roma polgárait az ellenük elkövetett diszkriminációért, amit generációkon keresztül elszenvedtek.

„Itt egy sarokba szorított népről van szó, akiket folyamatosan olyan helyzetbe hoznak, hogy képtelenség boldogulniuk azon az úton, amit a többségi társadalom elvár tőlük. Ez ugyebár arról szólna, hogy legyenek rendesek, becsületesek, igazmondók, és akkor majd felveszik őket dolgozni, lesz elég pénzük ahhoz, hogy eltartsák a családjukat”

– magyarázza, hozzátéve: „Tegyenek úgy például a vízhordás terhe mellett, fürdőszoba nélkül, mintha a komfortos lakásukból indulnának dolgozni teli hassal, teljesítsenek úgy, mint azok, akiknek nincsenek efféle gondjai!”

Kiss Anikó

Szerinte a szegregált viszonyok a gyakorlatban egyszerűen nem biztosítják a fentiekhez szükséges feltételeket. Az egyik probléma rárakódik a másikra: aki egy romatelepen él intimszféra nélkül, ahol nem tud rendesen tisztálkodni, és még sorolhatnánk, az lejjebb fog adni az igényeiből és el sem hiszi, hogy jobb sorsa is lehetne.

„Itt jön be a képbe a többségi társadalom azon tagjainak biztatása, akik minden eszközzel tiltakoznának, ha a szükségletük szerinti vízhez jutásuk jogát valaki csorbítaná. Innen megközelítve tudjuk, hogy nekik is szükségük van erre a szolgáltatásra, belegondolunk, mi is lenne velünk, ha ezt megvonnák tőlünk. Mi szeretnénk a legjobb lehetőséghez juttatni embertársainkat is, mert így lesz igazságos és működő a mi társadalmunk is.”

Anikó szerint fontos, hogy ne azt nézzük, a saját helyzetünkben mi hogyan birkóznánk meg ugyanazzal a szituációval, mivel mi más alapokat képzelünk hozzá, hanem azt, hogy vajon hasonló problémák mellett, eszköz- és anyaghiánnyal küzdve, aluliskolázottan, rossz egészségügyi feltételekkel hogyan boldogulnánk.

Hozzáteszi azt is: személyes tapasztalata a terepútjai során, hogy nemcsak a többségi társadalom tagjai bizalmatlanok a romákkal szemben, hanem a részükről is szinte leküzdhetetlen akadályt jelent, hogy nem bíznak azokban, akik segíteni szeretnének nekik. Már annyi ártó szándékot tapasztaltak a többségi oldal felől, hogy ez nem is csoda. Jelenleg nagyon nagy a szétesettség a roma családokban és közösségekben is, minden kapcsolatra kiterjed a létharc.

Anikó nagyjából 10 éve ismerkedett meg egy miskolci aktivistával, Pém Mihályné Gabriellával, aki tanárként már nagyon fiatalon elkezdett szegényekhez és romatelepekre járni. Könnyen megtalálták a közös hangot, ő vitte el először Tornanádaskára.

Telepakolták Anikó autóját adományokkal, de a látogatás majdnem csúfos kudarccal végződött: annyian rohamozták meg őket egyből az érkezésük után, hogy inkább azonnal kitolatott a faluból, mert káoszba fulladással fenyegetett a helyzet. Már ebből is látszott, mennyire súlyos nyomorban él a falu. Később egyre többeket megismert, és lassan egyfajta bizalom is elkezdett kialakulni közte és a falusiak között.

Ma már mindenki ismeri, Anikó néninek szólítják és rendszeresen keresik őt gondjaikkal-bajaikkal. Már a SZOCSOMA neve is tisztelettel övezett, ismert szó.

„Már kezdettől fogva rengeteg fotót készítettem terepen. Útjaim után számtalanszor visszanéztem azokat, és kérdések sorjáztak. Közben egyre jobban ráláttam a problémákra, és egy idő után már folyamatosan az foglalkoztatott, mit lehetne tenni a helyzet javításáért. De rá kellett jönnöm, hogy nem csupán a mindennapok problémáit kell megoldani, hanem a gyökerekre kell hatnunk, mert enélkül nem változunk meg. A probléma gyökere pedig a többségi társadalom hatalmából eredő viszonyulásában van, ami fenntartja a generációs mélyszegénységet, és ezeket az embereket mozdulni se engedi.”

Anikó szerint demonstrációra van szükség, hogy a többségi társadalom tájékozódjon, ezt szolgálta a cikk elején említett figyelemfelhívó akció is a Hősök terén.

„A vízhelyzetet minden lehetséges eszközzel tematizálni kell, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson a hír: hiába írunk 2023-at, sokan ma is ilyen körülmények között tengődnek. Akár az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is fordulnék – bár tudom, hogy az ombudsmani hivatal részlegévé vált –, hogy felhívjam a figyelmet a romák hátrányos megkülönböztetésére, mivel erről a problémáról az ország egyébként szociálisan érzékeny lakosságának nagy része sem tud” – jelenti ki. Szerinte vizsgálatot kell kieszközölni, például erre a diszkriminációra fókuszálva is.

Kép forrása: SZOCSOMA

Pár hónap után visszavonták a pályázati lehetőséget

Egyelőre úgy tűnik, hiába van több százezer érintett, ezeket az embereket a politika gyakorlatilag az út szélén hagyta.

Az ellenzéki pártok közül a Párbeszéd mutatott némi érdeklődést a téma iránt, még 2015-ben nyújtottak be egy törvényjavaslatot annak érdekében, hogy az államnak, illetve az önkormányzatoknak kötelezően kelljen szolgáltatniuk az ivóvizet minden bejelentett lakcímen. Ők persze a devizakárosultak helyzetével érveltek csupán, Anikó szerint fogalmuk sem volt arról, hogy több százezer roma is hasonló cipőben jár.

A javaslatot a kormánytöbbség, ahogy lenni szokott, lesöpörte az asztalról, ugyanakkor két évvel később kiírtak egy pályázati lehetőséget, ami új bekötések létesítése esetén ingyenessé tette az ivóvíz- és szennyvízhálózathoz való csatlakozást – a hírek legalábbis erről szóltak. Ködös volt, hogy a csatlakozás adminisztrációs terheit vették volna le a vízhez jutni kívánók válláról, vagy magát a vízbekötést is. A SZOCSOMA aktivistáinak öröme ugyanakkor hatalmas volt, reménykedtek benne, hogy végre beindulhat valami ezen a téren.

A törvénymódosítást azonban alig 3 hónap elteltével visszavonták – Anikó nem tud másra gondolni, mint hogy nem számítottak ekkora rohamra. Amikor tömegesen kezdtek el érkezni az igénylések a szegregátumok lakóitól is, és a kormány talán rájött, hogy százezrek lehetnek érintettek, gyorsan megszüntették a lehetőséget. Azóta pedig semmilyen felzárkóztatási szándék nem látszik.

A terhek ráadásul egyre csak nőnek: ha az elszabaduló infláció nem lenne elég, bejött a képbe egy úgynevezett talajterhelési díj is, amit elméletileg azoknak kell fizetniük, akiknek a lakóhelyén van csatornázás, de nem tudják, vagy nem akarják igénybe venni.

Az összege évente akár 180 ezer forint is lehet, mint azt egy körömi nagycsalád példája is illusztrálja, akiket közelről ismer és támogat a SZOCSOMA. Köztartozásnak minősülő díjról van szó, amit méltányosságból sem lehet elengedni. Befizetni viszont a nagy többség nem tudja: egyre csak görgetik maguk előtt a tartozást és ez már akkora teher, hogy bele kell törődniük, hogy elindultak a teljes elszegényedés, akár az otthonuk elvesztése, és a tömeges hajléktalanná válás felé, ami a családok szétesésével is együtt járna.

„A romák azért nem forszírozzák a saját hálózati vízhez jutást, mert ennek van egy tisztázatlan oka, egy belső gát: miből is fizetnék ki a vízdíjat?! Erre is tudunk megnyugtató választ adni, ha ezt a célt is kitűzzük és sikerre visszük. Ugyanis a SZOCSOMA számításai szerint havonta, személyenként 1 köbméter vízre volna szüksége egy embernek” – mondja Anikó.

Ezért azt szeretnék elérni, hogy ekkora mennyiség járjon mindenkinek ingyen – ha tetszik, akár egyfajta kompenzációként a generációs mélyszegénységük elviseléséért, mivel csak így férhetnek hozzá ehhez az alapvető emberi joghoz. Anikó úgy véli, ennek a célnak a megvalósulása látványosan javítana a fennálló helyzeten. Az biztos, hogy ő nem fogja feladni az ügyért folytatott küzdelmet, nem olyan fából faragták.

Ha egyetértesz a SZOCSOMA céljaival, a következő számlaszámon támogathatod a munkájukat: 16200151-18547333. Várják önkéntesek jelentkezését is a [email protected] címen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Kibasznám a válogatottból az összes mentálisan alkalmatlan sztárt” – Csernus Imre ezzel a feltétellel vállalná el a válogatott felkészítését
A lélekbúvár szerint a sztárjaink mentalitásával van a legnagyobb baj. A nagyképűségük a hajrában kishitűségbe és kapkodásba csapott át, fájó vereség lett a vége.
F. O. Fotó: - szmo.hu
2025. november 17.



Csernus Imre pszichiáter egyetlen, kőkemény feltétellel vállalná el a magyar labdarúgó-válogatott mentális felkészítését, miután a csapat drámai körülmények között bukta el a világbajnoki pótselejtezőt Írország ellen. A szakember az Indexnek adott interjújában nem rejtette véka alá a véleményét.

„Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”

Csernus szerint a magyar válogatott nem a 96. percben, hanem már a 40. perc környékén elvesztette a sorsdöntő vb-selejtezőt, amikor 2-1-es vezetésnél Szoboszlai Dominik vezérletével a csapat elkezdett alibifutballt játszani. „Ahelyett, hogy 2–1-es vezetésünk után kinyírtuk volna a padlóra került ellenfelet” – fogalmazott a pszichiáter, aki szerint

a csapat nem győzelemre, hanem a vereség elkerülésére játszott, amivel lényegében feltámasztotta az íreket.

A szakember a játékosok mentális hozzáállását is élesen kritizálta. „Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.”

Úgy látja, a csapatra ólomsúlyként nehezedett a négy évtizedes sikertelenség terhe és a közvélemény elvárása.

„A játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz.”

A vasárnapi, Puskás Arénában rendezett mérkőzésen a magyar csapat Lukács Dániel és Varga Barnabás góljaival kétszer is vezetett, mégis Írország nyert 3–2-re Troy Parrott mesterhármasával, aki a győztes gólt a 96. percben szerezte. A vereséggel Magyarország sorozatban tizedik alkalommal maradt le a világbajnokságról, míg Írország pótselejtezőt játszhat.

Csernus a győztes mentalitás hiányát „magyar betegségnek” nevezte, párhuzamot vonva a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabda-döntőjével,

ahol a válogatott hatgólos előnyről szenvedett vereséget. Ellenpéldaként hozta fel a portugálokat, akik aznap este 9–1-re kiütötték Örményországot, és a norvégokat, akik 4–1-re verték Olaszországot, jelezve, hogy más nemzetek nem bízzák a véletlenre a sorsdöntő meccseket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Deák Dániel: A Fidesznek nem érdeke támadni a tiszás jelölteket, mert akkor Magyar Péter le tudná cserélni őket
A kormánypárti politikai influenszer arról is írt, hogy a Tisza sok helyen belpesti jelöltekkel akar nyerni vidéki körzetekben. Szerinte többek között ez is bizonyítja, hogy a párt egyértelműen baloldali.


Deák Dániel politikai influenszer a Facebook-oldalán elemezte a Tisza Párt képviselőjelöltjeit. A posztban öt pontban foglalta össze véleményét a jelöltállítás folyamatáról és a jelöltek személyéről.

Az influenszer szerint a jelöltállítás folyamata kapkodó, miután a párt mobilalkalmazása csődöt mondott. Azt állítja, „több száz millió forintért fejlesztettek ukránokkal mobilalkalmazást Magyar Péterék, azon keresztül akarták kiválasztani a jelöltjeiket. Ez az alkalmazás azonban csődöt mondott, kétszázezer tiszás személyes adatai kerültek Ukrajnába.” Deák Dániel szerint Magyar Péter ezért egy honlapon keresztül mutatja be a jelöltjeit, és az „előválasztást” senki sem ellenőrzi, vélhetően már eldőlt, ki hol indul.

Második pontjában Deák arról ír, hogy a Tisza Párt jelöltjei helyben nem beágyazottak, „ejtőernyőztetettek”. Úgy fogalmaz: „Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy főként a vidéki körzetekben kiemelten fontos, hogy az adott jelölt helyben beágyazott legyen. Ez a Tiszánál sok esetben nem érvényesül, jó példa erre Nagy Ervin baloldali színész, aki Fejér megye 4-es számú választókörzetében indul, úgy, hogy ugyan Dunaújvárosban született, de életvitelét tekintve ő egy újlipótvárosi baloldali ember. Ez hasonlít a 2022-es ellenzékre, ők is belpesti embereket indítottak el vidéki körzetekben, akik ki is kaptak.”

Az elemző szerint a jelöltek és a program is baloldali. Álláspontja szerint „Eddig, amikor például a genderaktivista Bódis Kriszta kiállt a bevándorlás vagy Nagy Ervin Ukrajna finanszírozása mellett, Magyar Péter azzal védekezett, hogy ők nem a Tisza politikusai, így nem a Tisza álláspontját képviselik. Innentől kezdve azonban ezek a túlságosan is baloldali emberek a Tisza jelöltjei, így amit ők képviselnek, az a Tisza álláspontja is egyben. Innentől kezdve még világosabb lesz, hogy a Tisza valójában egy baloldali párt.”

Deák Dániel úgy véli, a jelöltek „Brüsszelből könnyen irányítható emberek” lesznek, akik szerinte teljesíteni fogják a brüsszeli elvárásokat Ukrajna, a háború, az adóemelések vagy a migráció ügyében. Véleménye szerint ezt a Tisza eddigi politikusai is világossá tették, és felidézi Tarr Zoltán, a párt alelnökének kijelentését, miszerint ha mindent elmondanának a terveikből, abba belebuknának.

Végül Deák Dániel arról ír, hogy a Fidesznek nem érdeke most támadni a jelölteket. Állítása szerint ez értelmetlen lenne, mert így Magyar Péter még le tudná cserélni a népszerűtlen jelölteket. A Fidesznek szerinte majd akkor lesz érdeke rávilágítani a tiszás jelöltek gyenge pontjaira, ha már nem lehet őket lecserélni.

A Tisza Párt eredetileg a Tisza Világ mobilalkalmazáson keresztül tervezte a képviselőjelöltek kiválasztását, azonban a folyamatot később a nemzethangja.hu weboldalra helyezték át. Magyar Péter november 17-én ígérte a körzetenkénti jelölt-jelöltek bemutatását, a végleges névsor bejelentését pedig november 30-ra időzítették. Az alkalmazást érintő adatvédelmi ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) október 7-én hivatalból indított vizsgálatot, miután előbb egy körülbelül 18 ezer, majd egy 200 ezer fős lista is felbukkant az interneten. A hatóság jogellenesnek minősítette a kiszivárgott személyes adatok további közzétételét. Kormányközeli lapok ukrán fejlesztőkről írtak, a vizsgálat tényét pedig a független sajtó is megerősítette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor: A Tisza jelöltlistája legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását
A politológus megjegyezte, hogy általános vélemény szerint ez lesz a Tisza Párt számára a legnehezebben megugorható része a kampánynak. Azt is állítja: most szűnt meg a Tisza egyszemélyes párt lenni.


Kedd délelőtt Török Gábor is reagált arra, hogy hétfő éjjel nyilvánossá vált, kik a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjei szűk 5 hónappal a 2026-os országgyűlési választás előtt.

A politológus Facebook-oldalán megjegyzi, hogy erről a folyamatról gondolta a legtöbb elemző azt, hogy „a választási kampány egyik legnehezebben megugorható része lesz az ellenzéki párt számára”. Szerinte az elmúlt választási kampányidőszakokhoz képest kuriózumnak számít, hogy „Orbán Viktor a saját hangján (vagyis oldalán) foglalkozott az ellenzéki jelöltekkel, mondván, hogy nincs itt semmi látnivaló, ez a régi baloldal.”

Hozzátette: „Magyar Péter ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a jelöltek átlagemberek, civilek. Ha megnézzük a listát, az első benyomás inkább az utóbbi értelmezéshez áll közelebb,

és legalább annyira kockázatos, mintha csupa kipróbált, rutinos pártkatona kérné a szavazók támogatását: a többség érdemi politikai múlt nélküli embernek látszik, bár nyilván a kormánymédia hamar megtalálja majd az ő értelmezésükhöz fontos szálakat, kapcsolatokat.”

Török arra is kitért, mit tart a legfontosabbnak a jelöltállításban: „A lényeg azonban nem ez, hanem az a tény, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik a Tisza helyzete: közel háromszáz ember hivatalosan is a párthoz tartozik, erősíti vagy gyengíti a szervezetet. A Tisza ezzel – a nyilvánosság felé is – megszűnt egyszemélyes vagy pár emberes politikai vállalkozásnak lenni, annak minden előnyével és hátrányával.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Schultz Nóra: Eddig Magyar Pétert képzelték a választók minden "ismeretlen induló" helyére, most meg kell barátkozniuk a valódi jelöltekkel
Az a nagy kérdés, ez hogyan sikerül – mondja az elemző, aki szerint az előválasztás hasznos tapasztalatokat jelent azoknak is, akik alulmaradnak, miközben egy győzelem az ismertebb tiszásoknak is magabiztosságot adhat.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 18.



Nyilvánosságra került a névsor: kiderült, ki az a több mint 300 ember, akik közül a következő hetekben a szavazók kiválaszthatják, kik induljanak 2026-ban egyéniben a Tisza Párt színeiben. Mindenhol legalább egy (de sok helyen kettő is) nő a jelöltek közül. Valóban civilek, az eddigi politikától érintetlen embereket ismerhettünk meg, van közöttük orvos, közgazdász, a legtöbben magasan képzettek és nincsenek híján a nemzetközi tapasztalatoknak sem.

Az mindenképpen elmondható, hogy képzettség és tapasztalat terén magasra tette a lécet a Tisza. Az már más kérdés, hogy hogyan lesznek a kiváló értelmiségiek politikusokká. Ezt majd a következő hónapokban látjuk meg. A jelöltállításról, annak tanulságairól és a feladatokról Schultz Nóra politológussal beszélgettünk.

— Az eredeti tervekhez képest heteket csúszott a jelöltek bemutatása. Miért volt ilyen nehézkes ez a folyamat?

— Ez relatív, hogy nehézkesnek tekintjük‑e: a magyar politikában nincs kőbe vésett időpont, amikor be kell jelenteni a képviselőjelölteket. Hivatalosan a kampány indulását, a jelöltállítás törvényi keretét az ajánlóívek felvétele jelöli ki. Ezt az időpontot tehát a TISZA maga tűzte ki, és én úgy látom, most az a koncepció, hogy a november 30‑át mindenképp tartani akarják, és minél szűkebb időtartam alatt próbálják megrendezni az előválasztást. Amit erről mondtak, az elsősorban arról szól, hogy nem szeretnék, ha a közösség túlzott támadásoknak és feszültségeknek lenne kitéve.

— Ruszin‑Szendi Romulusz, Rost Andrea, Nagy Ervin is elindul. Az olyan helyeken, ahol „nagy nevek” lépnek pályára, van‑e értelme velük szemben még másokat is indítani?

— Szerintem nem csak az számít, hogy ne tegyék ki a párt vezetőit egy esetleges előválasztási vereségnek. Arról is szó van, hogy ki kell nevelniük egy új politikusi generációt: olyan embereket, akik most kezdenek politizálni.

Az éles kampányhelyzet a legjobb iskola: aláírásgyűjtés, meggyőzés, mozgósítás.

Most túljelentkezés van: 315 embert mutatnak be a 105 helyre. Így sokakról kiderül, alkalmasak‑e közéleti, politikai szerepre akár országgyűlési, akár más szinteken, vagy a kampányokban; kormányra kerülve is sok pozíciót kell majd feltölteni. Ez tehát plusz funkció: nem mindenkinél a győzelem a végcél, hanem a tanulás és belépés a tiszás politikai világba. Emellett az ismert jelölteknek is hasznos az előválasztás: győztesek lehetnek. Rost Andrea még soha nem volt politikus, Ruszin‑Szendi Romulusz sem választott politikusként dolgozott korábban. Egy előválasztási győzelem magabiztosságot és ismertséget ad, erre a híresebb tiszásoknak is szükségük van.

— Sejthetően Hadházy Ákos körzetében mégsem indítanák Bódis Krisztát, a korábbi hírekkel ellentétben. Hadházy Ákosnak érdekes a viszonya a TISZÁ‑val: más utat járnak, mégis jól kiegészítik egymást, elismerik egymás munkáját. Azon sem lepődnék meg, ha a legeslegutolsó pillanatban a tiszás jelölt visszalépne Hadházy javára.

— Én is ilyesmit olvasok ki abból, ha végül nem egy annyira erős jelölt lesz itt a TISZA részéről, mint Bódis Kriszta, aki a korábbi ellenzéki szavazók értékrendjével, munkájával, hangulatával, szóhasználatával, ügyeivel nagyon illik a portfóliójukba – erős jelölt lett volna Hadházyval szemben. Meglátjuk. Lehet hivatkozni olyan mérésre a 21 Kutatóközponttól, ahol egy ismeretlen tiszás is legyőzte volna Hadházyt. Hadházy hozott olyan mérést amelyben ő nyert volna, és most a Republikon Intézet friss népszerűségi kutatásában a top 3 politikus: Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Magyar Péter, ebben a sorrendben. Valószínű, hogy a TISZA időt hagy erre, és Bódis Krisztát nem teszik ki annak, hogy később vissza kelljen lépnie.

— Kéri László mondta többször, több helyen, hogy amikor megjelennek a jelöltek, akkor kezdődhetnek a párton belüli nagy konfliktusok is. És persze, ahogy már láthattuk, abban a pillanatban, hogy kikerülnek a nevek, támadhat a Fidesz. Emlékszem, Forsthoffer Ágnes jóformán haza sem ért Kötcséről, már megindult ellene a sajtóhadjárat. Mindkét fronton, belül is, és kívül is viharokra kell készülni. Vajon felkészültek erre?

— Igen. Amit tudok, részben háttérbeszélgetésekből, hogy

a TISZA arra kéri a jelölt-jelölteket, ne folytassanak negatív kampányt.

Ezt megerősíti, amit Magyar Péter nyilvánosan is kért: a közösségétől, a TISZA‑szigetek közösségeitől, hogy szeressék és támogassák a jelölteket akkor is, ha az első körös belső szavazás után a számukra legkedvesebb nem jut tovább, maradjanak elkötelezettek. Csalódás biztosan lesz egyes jelöltek részéről, de kifelé sokkal inkább baráti versengést kommunikálnak. Ezen keresztül tudás és „nevelődés” történik, nem pedig a teljes választási kampányt idéző véres küzdelem.

— És a külső támadások?

— Emiatt is fontos, amit Magyar Péter állít: olyan emberek is vállalnak szerepet, akikről korábban azt gondolhattuk, hogy a munkájuk vagy egzisztenciájuk miatt nem tennék. Ez az ország hangulatában fontos váltás lehet, és sokaknak reményt, bizodalmat adhat az ellenzéki oldalon.

— Példát is mutathatnak? Lehet, hogy ezután olyanok is mernek megszólalni, akik eddig nem?

— Igen.

— Én például sokszor tapasztaltam a TISZA rendezvényein is, hogy meg akartam kérdezni valakit, de azt mondta: sajnálja, olyan helyen dolgozik, hogy nem mondhat semmit, nem mutatkozhat kamera előtt. Ez megváltozhat?

— Úgy gondolom, igen. Magyar Péter személye és üzenete már ez volt: „Ne féljetek.” A saját példájával is megmutatta, hogy a Fideszt elhagyva bizonyos szempontból lehet sikeresebbé válni, nagyobb pályát befutni a politikában, ezzel sokaknak részben feloldozást, részben példát adott, akár a Fidesz elhagyására, akár a politikai szimpátia megváltoztatására. Ha pedig tényleg azt a hangulatot tudják mutatni, hogy hétköznapi emberek, akikkel a boltban, a piacon, az orvosnál találkozunk, sőt maga az orvos vagy a tanárnő is felvállal politikai szerepet, az a pártpolitikai részletektől függetlenül, alapjaiban változtathatja meg a magyar társadalom politikai bevonódottságát.

A politizálás sokáig tabu volt. Ha a TISZA alulról jövő, új arcokat hoz be, mélyebb közösségi szinten élhetik át az emberek, hogy a politika róluk is szól, és ez önmagában izgalmas fejlemény.

— Térjünk vissza az előválasztásra. Két forduló lesz, egy belső kör, majd a másodikban mindenki szavazhat, aki regisztrál. Az adatlopási ügyek után fenyegeti‑e veszély az előválasztást? Tarthatunk-e attól, hogy káosz lesz?

— Nem szeretnék előre spekulálni vagy hangulatot kelteni. Az biztos, hogy Magyar Péteréknek nagyon fontos lesz kommunikálni a magas részvételt, mert ez önmagában legitimációt épít a jelöltjeik mögé.

Nem csak az a cél, hogy ellenzékibb központokban nagy számokat érjenek el, hanem hogy minden választókerületben elmondható legyen: valós, sok ember részvételével született döntés.

Kérdés, sikerül‑e online elég embert aktivizálni. Az, hogy pusztán online lesz az előválasztás, újdonság: négy éve sátraknál is lehetett szavazni, zajlott utcai kampány is. Fontos a módszertan: az első körben rangsorolás lesz. A nagyon megosztó jelölteknek nehezebb lesz így jól szerepelni; azok jutnak előnyhöz, akiknek nincs nagy ellenzőtáboruk.

— A Tisza applikációjából kikerültek 200 ezer ember adatai. Mi a biztosíték, hogy rendben lezajlik az online szavazás?

— A szavazás a Nemzet Hangja felületén lesz. Eddig ezzel nem volt gond. A Nemzet Hangja szavazás problémamentesen lezajlott. Most persze beárnyékolja a TISZA applikáció körüli felfordulás, de a Nemzet Hangja korábbi folyamatai rendben voltak, bízom benne, hogy most sem lesz visszaélés vagy hiba.

— Kormánypárti és független elemzők is mondták, hogy a TISZA első lendülete csillapodni látszott az utóbbi időben. Egy ilyen „mozgalmi” dömping, ahol egyszerre zajlik az előválasztás első és második fordulóval, miközben az országjárás sem áll le, képes lehet újra turbófokozatra kapcsolni a pártot?

— Az országjárás önmagában, például amit Győrben láttunk, ugyanazt a közösségi erőt és mozgósítási potenciált mutatta, mint amit az elmúlt másfél évben megszoktunk. Közben a sajtó némileg érzéketlenné válik az ilyen eseményekre, mert sok van belőlük, de ezekben óriási munka van: önkéntesek mozgósítása, szervezés, technika, promóció. Minél tovább dolgoznak, annál nagyobb eredmény egy‑egy esemény. Nagy kérdés lesz, hogy amikor lesznek jelöltek, a közvélemény‑kutatások, amelyek eddig is készültek, és nagyon erősnek mérték az ismeretlen tiszás jelöltet is, így maradnak‑e.

Az volt a benyomásom, hogy amikor egy ismeretlen tiszás és egy ismert fideszes között kellett választani, sok ellenzéki válaszadó kicsit odaképzelte Magyar Pétert az ismeretlen helyére. Most viszont meg kell barátkozniuk a valódi helyi jelölttel.

Erre érdemes figyelni, nem csak az országos, hanem az esetleg kikerülő helyi mérésekben is, hogyan alakul ez a tendencia.


Link másolása
KÖVESS MINKET: