Biztos vagyok benne, sok helyen próbálják eltüntetni a visszaélések nyomait – mondja az elemző, aki szerint Orbán Viktornak nem volt más lehetősége, át kellett adnia a hatalmat. A Tisza Pártra viszont árgus szemekkel kell figyelni, valóban azt teszik-e, amit ígértek.
Sok fideszes szavazót sokkolhatott, amikor az M1-en hétfő délután feltűnt Magyar Péter, majd három órán keresztül válaszolt a sajtó kérdéseire, nyíltan beszélve például a propaganda működéséről és valódi terveiről. Ilyesmiről addig sohasem hallhattak az állami médiában. Az is kiderült, hogy szerdán fogadja őt a köztársasági elnök, akiről kijelentette, hogy az ő szemében nem elnök, és a lemondását követeli. Rajta kívül egy sor más, papíron független intézmény vezetőjét is önkéntes távozásra szólított fel, a nép akaratára hivatkozva. Az első válaszaikból úgy tűnik, erre nem igazán hajlandóak.
A választók kétharmados felhatalmazása azonban lehetővé teszi a rendszerváltást, azt is mondhatni, hogy erre adtak felhatalmazást a Tisza-kormánynak. A Magyar Péter előtt álló rendszerbontó lépésekről, a kétharmad kockázatairól is beszélgettünk Ranschburg Zoltán politikai elemzővel.
— Milyen változások várhatók, és ezek mennyi idő alatt válnak majd érzékelhetővé?
— Magyar Péter az elmúlt egy évben nagyon sok mindent ígért, hogy mik lesznek a Tisza-kormány legfontosabb első lépései. Azt gondolom,
a leglátványosabb és leghamarabb bekövetkező lépés az elszámoltatás valamilyen formája lesz.
Ezt politikailag is és a társadalmi közérzet javítása érdekében is muszáj meglépnie, nem is lehet megúszni, erre a vasárnapi beszédében is utalt. Egyfelől nemzeti megbékélést hirdetett, és azt mondta, mindenki miniszterelnöke kíván lenni, és kezet kell nyújtanunk egymásnak. Kivéve azoknak, akiknek büntetőjogi felelősségük van az elmúlt tizenhat év történéseivel kapcsolatban. Tehát muszáj lesz eredményeket felmutatnia ezen a téren. Ha a TISZA nem szerzett volna kétharmadot, ez nagyon nehéz feladat lenne, így viszont könnyebb lesz. Biztos vagyok benne, hogy az ügyészségen váltásra lesz szükség. Fel is sorolta azokat az állami pozíciókat, ahol le akarja cserélni a vezetőket. Ez érthető, szüksége lesz erre ahhoz, hogy az elszámoltatás terén fel tudjon mutatni valamit. Ez összefügg a vezetőcserékkel, ami szintén egy nagyon látványos lépés lehet már a következő kormány kezdeti időszakában. A vezetőcserék között külön kiemelném a közmédiát, ami szintén régi ígérete volt.
Kulcskérdés a magyar társadalom állapotát tekintve, hogy hogyan funkcionál a közmédia. Hamar észre fogjuk venni, hogy bizonyos eddig működő struktúrák, intézmények befejezik a működésüket.
Ahhoz, hogy ezek más formában újraindulhassanak, hogy megtalálják a megfelelő embereket és működési mechanizmusokat, arra már egy kicsit többet kell várni.
— A közmédiánál mennyire köti meg a jelenlegi médiatörvény az új kormány kezét? Számíthatunk a lengyel receptre, vagyis hogy elsötétül a közmédia, amíg újjá nem szervezik?
— Bár a jogi oldalához nem értek, de úgy vélem, egy kétharmados felhatalmazással nem lesz ebből probléma. Akármilyen jogi akadályok is vannak, ezeket felül tudja írni egy kétharmados többséggel kormányzó kabinet. Magyar Péter pedig régóta ígéri, hogy el fog sötétülni a közmédia, amíg nem tudják minőségi módon újraindítani. Amikor személyi változásokról beszélünk, az nemcsak az MTVA elnökét jelenti. El tudom képzelni, hogy végig kell gondolniuk, mi az a szint, ameddig politikai függőség okán nem tudnak bizonyos személyekkel együtt dolgozni. Közben nagyon remélem, hogy egy bizonyos szint alatt nem lesz purgálás, és nem rúgnak ki mindenkit a portásig. De azt hiszem, ez logikusan sem lenne Magyar Péter érdeke, hiszen szakemberekre szükség van.
— A leendő miniszterelnök felszólította Sulyok Tamás köztársasági elnököt, adjon neki kormányalakítási megbízást, majd mondjon le ő is. Mennyire volt ez diplomatikus? Hiszen az elnök a legalitás határain belül is meg tudja nehezíteni ezt a folyamatot.
— Meg tudja nehezíteni, de megállítani nem. Amit vasárnap éjjel-hétfő hajnalban láttunk, az az elsöprő népakarat kinyilvánítása volt, ezt túlzás nélkül lehet mondani. Nem hiszem, hogy Sulyok Tamásnak érdeke lenne látványosan akadályt gördíteni ez elé. Ha egy kis többségű TISZA-győzelem született volna, ha a fideszes oldalon bárki reménykedhetne abban, hogy egy cselekvőképtelen kormány összeomlik, és a Fidesz visszatérhet, akkor el tudnám képzelni, hogy stratégiai okból megpróbálna keresztbe tenni Magyar Péternek. De most nincs alkupozícióban. Persze nem kell lemondania, és el tudom képzelni, hogy nem is fog, hiszen igyekszik legalább látszólag megőrizni a saját és a pozíciója integritását.
Ha azt mondaná, hogy lemond, azzal elismerné, hogy része volt annak a rendszernek, aminek a választással vége lett.
De nem látom értelmét annak, hogy látványosan szembeszegüljön, vagy szándékosan gáncsolja az új kormány alakítását. Ennek a döntésnek a nagy része személyes lesz, mert a Fideszre már nem igazán támaszkodhat.
— A köztársasági elnök az egész kampány alatt és utána is alig szólalt meg.
— Egyszer megszólalt, és annyit mondott, hogy a választás rendben lezajlott. Utólag megnéztem, de nem találtam több érdemi információt Sulyok Tamás megszólalásairól. Amióta megválasztotta az Országgyűlés, az volt a legjellemzőbb, hogy ő a lehető legláthatatlanabb köztársasági elnök, aki soha nem szólal meg, hacsak nem muszáj nagyon. A Fidesz ezért választotta őt. A kegyelmi ügy után ugyanis az volt a lényeg, hogy eltereljék a figyelmet arról, hogy egyáltalán létezik ez a hivatal. Ami azonban pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, az később nagyon visszaütött. Egy olyan köztársasági elnöke lett az országnak, aki a politikai lojalitásából adódóan úgy tűnik, nem gondolja, hogy részt kellene vennie a magyar közéletben.
— Meglepő volt, hogy Orbán Viktor milyen hamar és egyértelműen elismerte a vereségét. Mintha egy másik Orbán Viktort láttunk volna.
— Sokszor elmondtam, hogy el tudom képzelni a TISZA győzelmét, de
azt a pillanatot egyszerűen nem láttam magam előtt, amikor Orbán Viktor felhívja Magyar Pétert és gratulál.
Sokáig abban a világban éltünk, ahol azt gondoltuk, hogy amit Orbán Viktor mond, az a rögvalóság. Ha ő azt mondja, győzni fognak, és élet-halál kérdés a Fidesz hatalomban maradása, akkor az nem történhet másképp, vagy ha mégis, akkor nem lesz békés folyamat. Pedig ez sokkal közelebb áll a Fidesz politikaelméletéhez, mint gondolnánk. Ugyanis a Fidesz alapvető működése az, hogy a társadalmi többséget keresi, néha megteremti magának, majd az élére áll. A liberális és az illiberális demokrácia között a fő különbség az, hogy a liberálisban a kisebbségnek is van hangja, az illiberálisban csak a többségnek. A kisebbség nem számít, azzal nem kell foglalkozni. Orbán eddig mindig abból indult ki, hogy mögötte van a többség, és mindig sikerült is többséget szereznie. Viszont, ha szembesül azzal, hogy ilyen mértékben elfogyott mögüle a többség, akkor ez a fajta politikai berendezkedés nem tud tovább működni.
Nem mondhatja azt, hogy ragaszkodik a hatalmához, amikor ennyire nyilvánvalóan kicsúszott a lába alól a társadalmi támogatottság.
A kulcs nem az volt tehát, hogy milyen eszközökkel tudja magánál tartani a hatalmat, bár tartottam ettől, hanem az, hogy a társadalmi többség nélkül ezt nem lehet folytatni.
— Ezzel magyarázható a különbség 2002-höz képest? Akkor, egy szoros vereség után vonakodott, lebegtetett, erőszakos kifejezéseket használt – „a haza nem lehet ellenzékben”. Most erről szó sem volt. Kizárólag az elsöprő erő miatt hátrált meg?
— Azt gondolom, igen. Ha szoros eredmény született volna, az nagyon más helyzetet eredményezhetett volna. Akkor rá lehetett volna fogni az ukrán beavatkozásra azt az egy-két mandátumnyi különbséget, lehetett volna azt kommunikálni, hogy elcsalták a választást. Akkor lett volna valami alapja annak, hogy megpróbáljon ragaszkodni a hatalomhoz. De egy bő kétharmados TISZA-győzelemnél, ahol a párt a demokratikus Magyarország történetének legnagyobb felhatalmazását kapta, ez fel sem tudott merülni. Ezzel vitatkozni sem lehet.
— A kétharmados felhatalmazás egyben kockázat is. Magyar Péter önkorlátozó kétharmadot ígért, fékekkel és ellensúlyokkal. De nem marad-e a parlamentarizmus ugyanolyan kiüresedett, ha a parlament most is működőképes lehet csak a a TISZA frakciójával, azaz a párt házi parlamentjeként is elműködhet?
— Én ettől nagyon félek, őszintén. Bár nagyon örülök annak, ami történt, de közben van bennem egy erős félelem. 2010-ben is sokan gondolták, hogy halleluja, kétharmaddal nyert a Fidesz, ez óriási lehetőség az építésre, és látjuk, mi lett belőle. Most is sokan vagyunk, akik ezt egy új lehetőségnek látjuk az újrakezdésre.
Árgus szemekkel kell a TISZA Pártra figyelnünk. Nagyon árulkodó lesz, hogy a következő hónapokban, években Magyar Péter tényleg azon az úton indul-e el, amivel kampányolt, ami a plurális demokrácia visszaépítését jelenti, vagy nem bír azzal az óriási súllyal, ami ránehezedik.
Mert ez a kétharmados felhatalmazás elképesztő felelősség. Nagyon nem szívesen lennék a helyében. Elképesztő felelősséget és óriási mennyiségű munkát kapott a nyakába. Csak remélni tudom, hogy nem az orbáni úton indul el. Erre talán pont az lehet a garancia, hogy ő tudja a legjobban, egy ilyen útnak mi a vége, hiszen pont most döntött meg egy ilyen rendszert.
— Innen nézve lehet-e esély egy olyan új politikai kultúrára, ahol egy kormánypárti képviselő önálló aktor, nem szavazógép, azaz nem feltétlenül azt teszi, amit a kormányfő diktál?
— Nagyon boldog lennék, ha így lenne, de ez a részemről teljes „wishful thinking”. A kormánypárt részéről olyan emberekkel lesz tele az Országgyűlés, akik korábban soha nem voltak aktívak a politikában. A legtöbbjük valamilyen szakma képviselője, szakember, elismert értelmiségi, akik a saját területükön már felmutattak valamit.
Ha valamikor van lehetőség a politikai kultúra megváltozására, akkor az most van, mert gyakorlatilag teljes politikai elitcsere zajlik.
Ebben Magyar Péternek is óriási személyes felelőssége van: mit kommunikál a leendő képviselői és kormánytagjai felé. De ezeknek az embereknek a személyes felelősségét sem szeretném elbagatellizálni. Nekik kell kialakítaniuk az új működési mechanizmusokat, és ki kell tudniuk állni a választóikért akkor is, ha a pártjukkal vagy a miniszterelnökükkel szemben kell ezt megtenniük. Semmit nem tudunk ezeknek az embereknek a politikai filozófiájáról, de ha van esély egy alapvető gondolkodásbeli változásra, akkor az most van.
— Magyar Péter a nemzetközi sajtótájékoztatóján arról beszélt, a külügyminisztériumban máris zajlik az iratmegsemmisítés, miközben egy ország követi a repülési adatokat, találgatva, nem valamelyik politikus menekül-e rajtuk. Megtörténhet, hogy a kormány hamarabb összeomlik, mint ahogy az átadás-átvétel megtörténhetne?
— Ez érdekes kérdés, nemcsak az átadás-átvétel, hanem a rendszer működése szempontjából is. Mit árul el nekünk, hogy az elmúlt hetekben elképesztő özönét láttuk a kibeszélőknek a különböző állami szervekből? Ahogy megfordult a politikai szélirány, érezték, hogy végre lehetőségük van megszólalni. Láttuk azt is, hogy a kormányhoz köthető cégek részvényárfolyamai bezuhannak. Az utóbbi hetek eseményei plasztikusan megmutatták, hogy azoknak volt igazuk, akik azt állították, hogy ez nem egy demokratikus jogállam. Ott egy kormányváltásnak nem kellene ilyen elemi erejű földrengést okoznia, és a külügyminiszternek sem kellene eltűnnie a választás éjszakáján. Szijjártó Péter megkerült végül, állítólag az iratok megsemmisítésével van elfoglalva, de azt gondolom, sokan lehetnek, akik úgy érzik, most valahogy menteniük kell magukat. Ez semmiképpen sem segíti az átadás-átvételt, ebben biztos vagyok. Érdekes, hogy amikor külföldi újságírókkal beszélgettem, mindig megdöbbentek ezen, miközben
nekem teljesen kézenfekvő volt, hogy most elképesztő sebességgel berregnek az iratmegsemmisítők.
Biztos vagyok benne, hogy sok előkészület zajlik olyan visszaélések nyomainak eltüntetésére, amikkel az elmúlt tizenhat évben nem kellett foglalkozni, most viszont reális nyílt a felderítésükre.
