Másfél év telt el azóta, hogy kihirdették az Emberi Erőforrások Minisztériuma kifejezetten a tanodák támogatására kiírt EFOP pályázatának eredményeit. Akkor több tucat új tanoda létrehozására kaptak támogatást a tanodás színtéren addig ismeretlen szervezetek, az ezzel párhuzamosan támogatás nélkül hagyott régiek nagy felháborodására. Az új tanodák nagy része iskolák mellett működik, ha mégsem, akkor is az adott településen lévő iskola pedagógusai dolgoznak benne. Pedig pont ettől intett óva több, tanodákkal foglalkozó kutató szakember, akik attól féltek: a tanodából, mint informális, civil pedagógiai műhelyből végül nem marad több, mint egy speciális napközi.

2016 szeptemberében, a kihirdetés tervezett időpontjához képest fél éves késéssel végre megszülettek az Emberi Erőforrások Minisztériuma kifejezetten a tanodák támogatására kiírt EFOP pályázatának eredményei.

Az eredmények azonban akkor gyakorlatilag sokkolták a tanodás világ nagy részét: számos olyan nagy múltú, rutinos szervezetnek bukott el ugyanis a pályázata, amelyek évek óta sikeresen üzemeltették tanodáikat.

Bár aztán az ügy sajtóvisszhangjának köszönhetően az Emberi Erőforrások Minisztériuma újabb pályázatot írt ki a témában, ahol már az előző körben elutasított régi tanodák is forráshoz jutottak, a pályázat eredményei közben csúnyán megosztották a tanodásokat.

Ha ők igen, mi miért nem?

Feszültség alakult ki a mellőzött régi és az újonnan tanodát indító szervezetek között. A több, jó hírnevű tanodát is a tagjai között tudó tanodás ernyőszervezet, a TanodaPlatform többször is – például a pályázat eredményeit értékelő tanulmányában – hangsúlyozta: a szakmaiságot és a tanodamozgalom alapelveit látja veszélyeztetve azzal, hogy a sok, régóta sikeresen működő tanoda helyett e téren tapasztalatlan szervezeteket támogat inkább a kormány.

Kifogásolták például, hogy a nyertes szervezetek között sok, iskolához tartozó alapítvány van, pedig a tanodák pont az iskola hiányosságainak ellensúlyozására jöttek létre először a kétezres évek közepén. Arról, hogy mi lehet a baj azzal, ha iskolák veszik a kezükbe a tanodák működtetését, ebben az Abcúg-cikkben olvashat bővebben.

Az pedig még nagyobb nemtetszést váltott ki a régi tanodások körében, hogy a református és a görögkatolikus egyház olyan településeken indíthatott tanodákat, ahol korábban épp ők idézték elő a főként roma, hátrányos helyzetű gyerekek szegregációját, azzal, hogy saját iskolát nyitottak a már működő állami intézmény mellé. Egy ilyen esetről pedig itt írt korábban az Abcúg.

Az említett értékelésben pedig az az aggodalom is megjelent, hogy a nyertes pályázók egy része csak nyereségvadászatból indult el a pályázaton, ezért nem is működtetnek majd érdemben tanodát.

A pályázat eredményeinek kihirdetése óta eltelt több mint egy és negyed év, a tanodapályázaton első alkalommal nyert tanodák pedig nagyjából egy éve, 2017 januárjában kezdték meg működésüket a két évre szóló, 2019 januárjáig elkölthető 30 millió forintos EU-s támogatásból.

Szerettük volna megtudni, hogyan reagálnak a felsorolt aggályokra, és hogyan működnek az újonc tanodák, ezért megkerestünk több szervezetet az először nyertes pályázók közül.

Szerintük jobb, ha benne van az iskola

“A tanodamozgalom azért jött létre és szélesedett ki, mert a közoktatás képtelen a hátrányos helyzetű, illetve a cigány/roma tanulók többsége számára megfelelő oktatási minőséget nyújtani, hátrányaikat kompenzálni. Ezért

érthetetlen, hogy a korábbi tanodapályázatokkal ellentétben miért pályázhattak és nyerhettek tanodaforrásokat ekkora mértékben iskolák, kollégiumok, iskolákhoz kötődő alapítványok.

Egy rendszer hibáit orvosló kezdeményezést értelmetlen és pazarló a diszfunkcionális rendszer szereplőivel feltölteni.”

– fogalmaz a TanodaPlatform jelentése. A megkérdezett újonc tanodák vezetői azonban máshogy vélekednek.

“Több helyről hallottuk mi is, hogy nem szerencsés, ha egy iskolával összefonódva működik a tanoda, de mi ennek több előnyét látjuk, mint hátrányát. Az iskolai nehézségeik és erősségeik, illetve az aktuális feladataik teljes ismeretében tudnak igazán személyre szabottan segíteni a diákoknak a tanodás pedagógusok”

– magyarázta az Abcúgnak Farkas József, aki az egyik nyertes, a Szántói Gazdász Alapítvány kuratóriumi elnöke. Az alapítvány a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Abaújszántón, a helyi Barczay János Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakközépiskola tehetséges tanulóinak ösztöndíjas segítésére jött létre még a 90-es években.

A nyertes pályázat nyomán tavaly januárban elindult tanodában viszont az iskola “leghátrányosabb helyzetű” diákjaival foglalkoznak iskolaidőn kívül a szakközépiskola tanárai. Az abaújszántóihoz hasonlóan a legtöbb megkérdezett új tanodában is a helyi iskola tanárai dolgoznak a tanodában.

Egy kivétel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszabercel, ahol a nyíregyházai Lippai János Mezőgazdasági Szakgimnázium és Szakiskola helyi tagiskolája mellett indult tanoda. Itt ugyanis nem az iskola tanárai, hanem az iskola titkársági alkalmazottai foglalkoznak a diákokkal, egyszerűen, mert nekik fért bele időben és energiában ez a plusz munka. “A tanodás személyzet megszervezése volt az egyik legnagyobb nehézség a tanoda elindításában” – fogalmazott Tóth Pál, a pályázó Agrárifjúságért Alapítvány titkára.

Nem a tantárgyi segítségnyújtás az igazán hangsúlyos

Az új tanodásokkal folytatott beszélgetésekből az is kiderült, hogy nem is igazán a tantárgyi fejlesztés van a tevékenységük középpontjában.

A Nógrád megyei Szécsényben működő Liget Lovasudvar nevű lovarda-lovasiskola saját egyesületén, az Igaz Lóbarátok és Jóbarátok Diáksport Közhasznú Egyesületen keresztül pályázott és nyert a tanodapályázaton.

A lovardát üzemeltető házaspár Véghné Turányi Éva és férje az egyik szécsényi iskola tanárai, és a tanoda is az iskola egyik termében működik, heti három nap van foglalkozás. Az gyerekek iskolai felzárkóztatása azonban csak egy része a tanodai életnek.

“Mivel jó kapcsolatunk van helyi vállalkozókkal, a gyerekek több szakmával is megismerkedhettek már az elmúlt egy évben: az állattenyésztéssel, ezen belül a lótenyésztéssel, vagy a cukrász, a pék munkájával”

– magyarázta Véghné Turányi Éva, majd hozzátette: a tanodások rendszeresen járhatnak a lovardába, és térítésmentesen lovagolni is tanulhatnak.

Számít a helyszínválasztás

A tanodapályázatban 30 gyerek tanodai foglalkoztatását kellett vállalniuk a pályázó szervezeteknek, Farkas József, az abaújszántói tanoda vezetője szerint minimum 60 százalékuk kellett, hogy hátrányos helyzetű gyerek legyen.

A heti háromszori tanulmányi segítségnyújtás elindításához a legtöbb tanoda a Szegedi Tudományegyetemen kifejlesztett szintfelmérő feladatsort használta.

“Az úgynevezett bemeneti kérdőívet számítógépen, az oktatási (OM) azonosítójukkal belépve csinálták a gyerekek, ezek alapján kellett egyéni fejlesztési tervet készíteni a tanodában velük foglalkozó pedagógusoknak”

– magyarázta az Abcúgnak Tóth Kálmánné Nagy Brigitta, aki a Pest megyei Váchoz közeli Bujákon látja el a 2017 januárjában indult helyi tanoda adminisztrációs feladatait. A diákok a helyi Szentgyörgyi Albert Általános Iskolából érkeznek.

“Az iskolával való napi kapcsolat kulcsfontosságú a munkánkban, de a tanodai foglalkozások helyszínének megválasztásával is szerettük volna hangsúlyozni, hogy a tanoda nem az iskola meghosszabbítása”

– magyarázta Nagy Brigitta, miért a falu művelődési házának közösségi helyiségében működik a tanoda.

Ilyen szempontból azonban inkább kivétel a bujáki tanoda, az általunk megkeresett szervezetek többsége az iskolában működteti a tanodáját.

Mi ezzel a probléma?

A megkérdezett tanodák egytől egyig olyan helyeken indultak, ahol a hátrányos helyzetű, az iskolában különböző nehézségekkel küzdő diákokhoz nem szól más, hasonló program, ezért esélyteremtő szerepük vitathatatlan. A megkérdezett tanodák több, olyan szabadidős tevékenységet biztosíthatnak az elnyert pénzből a hozzájuk járó gyerekeknek, amit egyébként nem lenne lehetőségük kipróbálni.

A probléma nem is ezzel, hanem az intézményesüléssel, az iskolák és az iskolai pedagógusok fokozott szerepvállalásával van

az Abcúgnak korábban nyilatkozó, a tanodamozgalommal foglalkozó oktatáskutató, Németh Szilvia szerint.

“A tanodákra jellemző bizalmi légkört nagyon nehéz ugyanannak az iskolának megteremteni, ahol napközben nagy létszámú osztályokban, a hátrányos helyzetű gyerekekkel való foglalkozáshoz nem értő, és emiatt frusztrált tanárokkal tanul a diák” – mondta a szociológus, aki szerint sem a szülők, sem a gyerekek nem fognak elvonatkoztatni attól, hogy iskolában vannak, még akkor sem, hogyha nem pont ugyanazok a pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel az iskolai tanodában, mint a tanórákon.

A kutató szerint, ha az iskolában működik a tanoda, akkor egyszerűen nem sokban különbözik egy napközitől. Azzal, hogy az iskola pedagógusai, sok esetben az iskola épületében tartják a foglalkozásokat, a tanoda épp azt a jellegzetességét veszti el, hogy a foglalkozásokon a gyerekek egy, az iskolainál sokkal kötetlenebb, bizalmasabb környezetben, más pedagógiai szemléletű, személyre szabott fejlesztést kaphatnak.

A növekvő állami szerepvállalás és a tanodának az a fajta intézményesülése, amiről az iskolák szélesebb körű bevonása és az egységes szintfelmérő bevezetése is árulkodik, Németh Szilvia szerint a civil vonalat gyengíti tovább a tanodamozgalomban. Pedig a civil tanodák pont abban nagyon jók – mondta -, hogy motiválttá, érdekeltté teszik a gyerekeket a tanulásban, ami fontos kiegészítője a klasszikus iskolákban működő ‘külső-vezérelt” modellnek, ahol a tanár a tudás letéteményese, és a pedagógiai folyamatok irányítója.

“Zavarban éreztem magam”

A felvázolt szakmai törésvonalnak köszönhetően minimális a kommunikáció az új, és az említett civil vonalat képviselő régi tanodák között – ez a megkérdezett tanodásokkal folytatott beszélgetésekből is kiderült.

A Tokaji Gazdász Alapítvány a Tokaji Mezőgazdasági Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium saját tanodájának megnyitásáért indult tanodapályázaton.”A beiskolázási körzetünk területén nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekek élnek” – magyarázta Hutkai Józsefné, az alapítvány elnöke és a tanoda szakmai vezetője, miért volt egyértelmű, hogy pályáznak tanoda indítására.

Hutkai Józsefné azonban arról is mesélt az Abcúgnak, hogy a kialakult helyzet miatt nem érezte túl komfortosan magát új tanodásként a pályázat eredményhirdetése utánra szervezett első tanodás szakmai fejtágítókon.

“Miskolcon voltam első alkalommal az Oktatási Hivatal és az Emberi Erőforrások Minisztériuma szervezte tanodás tájékoztatón, akkor még egyetlen kezdő tanodásként. Még nem lehetett tudni, hogy lesz egy második kör a tanodapályázatban, úgyhogy az egész nap akörül forgott, hogy milyen botrányos döntések születtek a pályázaton. Érezhető volt a feszültség”

– magyarázta Hutkai Józsefné, majd hozzátette, kissé zavarban is érezte magát emiatt, ott ülve egyedüliként egy első nyertes pályázó szervezet képviseletében.

“Tapasztalatlanok vagyunk még ezen a területen, úgyhogy sokat kell tanulnunk, így persze szakmai kapcsolatban vagyunk régebb óta működő tanodákkal, de azért érezzük a pár lépés távolságot”

– tette hozzá Hutkainé.

Mit mond a TanodaPlatform?

“A második pályázati kör eredményhirdetése után kiderült, hogy a régi tanodák is visszatérhetnek a pályára. Ekkor eldöntöttük, hogy új lapot nyitunk, és aki tenni akar a tanodás színtéren, azt kollégának tekintjük. Nem szeretnénk csak az alapján megítélni egy szervezetet, hogy tapasztalat nélkül nyert forrást tanoda elindítására”

– mondta Szűcs Norbert, a TanodPlatform egyik alapítója, a Motiváció Műhely tanodáink szakmai vezetője az Abcúgnak. Szűcs ugyanakkor hozzátette: az elmúlt egy évben csak néhány új tanoda csatlakozott a TanodaPlatform hálózatához. Szerinte részben azért, mert rájuk sült a bélyeg, hogy erősen konfrontálódtak a kormánnyal az első tanodapályázat eredményei miatt.

Szűcs Norbert egy év távlatából is azt gondolja, jól reagált a TanodaPlatform akkor, amikor hangot adott a tapasztalt tanodások felháborodásának. A fentebb említett, az Oktatási Hivatal szervezte szakmai fórumokat pedig pont arra tartja jó alkalomnak, hogy a régi tanodák kapcsolatba kerülhessenek érdeklődő újakkal.

A következő nagy falat: a normatív finanszírozás

A tanodás világban most a legaktuálisabb téma, hogy mi biztosítja majd a jövőben, hogy ne kelljen finanszírozási okokból szünetelnie, vagy akár meg is szűnnie tanodáknak.

A jelenlegi támogatási rendszer legnagyobb problémája ugyanis, hogy a pályázatokkal finanszírozott időszakok nem fedik egymást, sokszor egy egész évre forrás nélkül maradnak a tanodák.

Hogy a finanszírozási foghíjak a gyerekekkel folytatott, nagy mértékben a bizalomra épülő munkát ne akadályozzák, felmerült, hogy állami normatív finanszírozás váltaná fel az EU-s projektalapút. Bár a TanodaPlatform és az Oktakási Hivatal közreműködésével elkészült erről szóló javaslatcsomag már egyeztetésre vár az Emberi Erőforrások Minisztériumában, Szűcs Norbert szerint az már csak a tavaszi országgyűlési választások után dől el, mi lesz a sorsa.