SZEMPONT
A Rovatból

Pogátsa Zoltán: Már évekkel ezelőtt is tragikus volt a helyzet az egyenlőtlenséget nézve

A világ 8 leggazdagabb személyének ugyanannyi vagyona van, mint a legszegényebb 3.6 milliárdnak
Sándor Zsuzsa - szmo.hu
2021. február 15.



Milyen gazdasági, társadalmi következményei lehetnek a koronavírus-járványnak? Miért kell sürgősen visszafogni a túlfogyasztást és megállítani a gazdasági növekedést? Létezik-e igazságos társadalom, vagy ez csak utópia? Ezeket a kérdéseket is feltettük az ismert közgazdász-szociológusnak, Pogátsa Zoltánnak.

– Lassan egy éve élünk a Covid-járványban, és még nem látszik a vége. Vannak, akik a világ gazdasági, társadalmi összeomlását vizionálják. Maga az IMF vezérigazgatója, Kristalina Georgieva is az emberiség legsötétebb óráiról és soha nem látott krízisről beszélt. Ön is ennyire borúlátó?

– Egyelőre a járványszakértők se tudják megmondani, meddig fog tartani a koronavírus-járvány, ezért a közgazdászoknak is nagyon nehéz prognózist felállítani. Ha nyár végéig be lehetne oltani a legtöbbünket, akkor körülbelül a 2008-as világválsághoz fogható következményekkel számolhatnánk. Ám, ha a korlátozó intézkedések áthúzódnak még 2022-re is, annak már nagyon súlyos hatásai lennének. És sajnos hallunk aggasztó híreket is: például Új-Delhiben a lakosságnak több mint a fele átesett a koronavírus fertőzésen, mégsem alakult ki a nyájimmunitás. Nem tudjuk, hogy a különböző vakcinák mennyire hatásosak az új variánsokkal szemben, kik kaphatnak majd oltás-útlevelet, és mi lesz a harmadik világ beoltásával. Ezektől is függ, hogy a turizmus és a globális kereskedelem mikor indítható újra.

– A krízis egyik következménye a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése. Ez Magyarországot is fenyegeti, hiszen a kormány épp azokat hagyja cserben, akik leginkább segítségre szorulnának, mert például nem volt állásuk, vagy elveszítették azt a járvány alatt.

– A kormány azt állítja, hogy támogatja a hazai turisztikai szektort és azokat, akik munkanélkülivé váltak. Olyan adatokat közöl, amelyek alapján tényleg nem tűnik rossznak a helyzet: a KSH szerint nagyjából húszezer fővel nőtt az állástalanok száma, a bérek pedig még emelkedtek is tavaly. Csakhogy a felmérésekben nincsenek benne az öt főnél kisebb vállalkozások, holott a legtöbb kocsma és kávézó ebbe a kategóriába tartozik. Tehát a járvány által leginkább sújtott vendéglátói szektor eleve kimarad a számításokból. De kihagyták a statisztikákból azokat is, akik a Covid-19 miatt csak részmunkaidőben dolgozhatnak. Vagyis ezek az adatok nem feltétlenül mutatnak valós képet az országról.

Lehetséges, hogy a középréteg egy része elkezdett lecsúszni, a legszegényebbeknek viszont már nem nagyon van hová csúszni: az Eurostat kimutatásai szerint ugyanis a magyar legszegényebbek körülbelül tizenöt-húsz éve folyamatosan Európa legszegényebbjei között vannak.

– Ha globális szinten nézzük az egyenlőtlenséget, már évekkel ezelőtt is tragikus volt a helyzet: az Oxfam 2017-es jelentésében az állt, hogy a világ nyolc leggazdagabb személyének ugyanannyi vagyona van, mint a legszegényebb 3,6 milliárdnak.

– Ezek a folyamatok a járvány alatt tovább romlottak: például Amerikában Elon Musknak, vagy az Amazon cég tulajdonosának, Jeff Bezosnak a vagyona brutálisan tovább gyarapodott. Mivel a kereskedelem és kommunikáció nagy része, a home office munkák is az interneten zajlanak, a válság legnagyobb nyertesei az internetes cégek. Eközben csak az Egyesült Államokban több mint 50 millió munkahely szűnt meg. A járvány okozta válság még inkább rávilágit a neoliberális piacgazdaság több évtizedes folyamataira, melyek már a válság előtt is a társadalom felső egy százalékának a rohamos gazdagodásához vezettek, ugyanakkor már a nyugati országok középosztályai is destabilizálódnak. Ez rendkívül veszélyes a demokráciákra nézve. Az USA-ban az emberek megrohamozták a Capitoliumot, Nagy-Britanniában megtörtént a Brexit, holott ezeket az országokat a demokrácia legstabilabb bázisainak hittük. A nem demokratikus kínai állam sokkal gyorsabban fejlődik, mint a kaotikus demokráciák. És mindezt súlyosan megterheli a klímaválság is. A szíriai konfliktusokban az is benne van, hogy az éghajlatváltozás miatt csökkent a termőterületek aránya, ugyanakkor a népesség megsokszorozódott.

– Az emberiségnek nagyon kevés ideje maradt cselekedni. Kutatók szerint, ha a következő tíz évben nem sikerül radikálisan csökkenteni a világ Co2 kibocsátását, globális természeti katasztrófa következhet be.

– Ha nő a gazdaság, vele együtt nő a CO2 kibocsátás. Ha egyes fejlettebb országok tudnak is CO2 csökkentés mellett nőni, ez azért van, mert kiszervezték a fizikai termelést Kínába. Globálisan folyamatosan nő a kibocsátás, miközben a Párizsi Klímaegyezmény alapján csökkentenünk kellene, már ma, és radikálisan.

A környezetszennyezés mértéke is összefügg a társadalmi egyenlőtlenséggel: a globális gazdagok legfelső 10 százaléka felelős a Co2 kibocsátások majd feléért, a legfelső 20 százalék pedig a kibocsátások kétharmadáért. Ezért a gazdagok túlfogyasztását sürgősen vissza kell szorítani, miközben a globális szegények sorsát javítani.

– Ez azonban a piacok és iparágak összeomlásához vezethet.

– A piac nem omlik össze, ha a gazdagok fogyasztásának visszafogása újraelosztással jár együtt. Az egyik alapvető gazdasági probléma jelenleg az, hogy alul nincs elég kereslet: sokan alig tudnak fogyasztani, mert eladósodtak, nincs pénzük. Ha az újraelosztás megtörténne, sokkal többen vásárolhatnának és sokkal több cég tudna megélni. És van egy alapvető különbség a nagyvállalatok és a kis családi vállalkozások között. Az utóbbiak nem ítéltettek növekedésre. Egy család, mondjuk, megcsinálja a kifőzdéjét, amely eltartja őket évtizedeken át. És nekik ez elég, nem akarnak nemzetközi üzletláncot elindítani. Szemben például a McDonald’sszal, ami növekedésre van ítélve. És ezek a hatalmas multik néhány elképesztően gazdag ember tulajdonában vannak. Ha a gazdagságot átalakítjuk, a piac decentralizálódna. Mindazt, amit most az emberek megvesznek mondjuk, az Amazonban, megvehetnék a kisboltokban is.

– Csakhogy a gazdagok nem szoktak önmaguktól lemondani az életszínvonalukról, sem vagyonukról. Ezt forradalommal vagy állami kényszerrel lehet elérni. Melyik a szimpatikusabb?

– Az államnak nincs szüksége adókra ahhoz, hogy finanszírozza a kiadásait. Azt kamatmentesen meg tudja finanszírozni a jegybank. És infláció sem lesz, mert nő a keresletnek megfelelően a kibocsátás is. Adókra azért van mégis szükség, hogy a szupergazdagok fogyasztását erőteljesen korlátozzuk. A legszegényebbeket nulla adóval terhelném, lenne egy alacsony adókulcs a középosztálynak, és a szupergazdagokra nagyon magas örökösödési és személyi jövedelemadót vetnék ki.

Vagyis diszkriminálná a gazdagokat, azokat is, akik a tehetségükkel, a tudásukkal érték el azt, amijük van.

– Ez nem diszkriminálás: egy demokratikus közösség érdeke, hogy az oligarchák megszűnjenek. A demokrácia alapelve az is, hogy minden ember szavazata ugyanannyit ér.

De egy vagyonos embernek sok százezerszer nagyobb befolyása lehet a politikai döntésekre, mint egy szegénynek. A legszegényebbeknek a hangjukat se hallani. A gazdag viszont a kapcsolati tőkéjével tud hatni, vagy sajtót vesz magának, és azon keresztül tolja a saját nézeteit és érdekeit. Roosevelt amerikai elnök idejében 93 százalék volt a legmagasabb SZJA adókulcs, és nem azért, mert az állam ebből akart volna bármit is megfinanszírozni. Így akarták elkerülni, hogy oligarchák uralkodjanak a demokrácián.

– Ön azt is állítja, hogy a gazdasági növekedést le kell állitani. Csakhogy, ami stagnál, az előbb utóbb hanyatlani kezd, és ez megint csak a szegényeket sújthatja.

– A gazdasági növekedés nem azonos a fejlődéssel. A növekedést azért kell leállítani, mert rengeteg nyersanyag- és energiafelhasználással jár, és olyan mértékű környezetszennyezéssel, amellyel már túlléptük a planetáris korlátainkat. Az emberek 30-40 éve reménykednek abban, hogyha nő a GDP, akkor majd mindenkinek nőni fog a bére. De ez nem történt meg.

David Woodward közgazdász mutatott rá arra, hogy a globális szintű növekedésnek mindössze 5 százaléka jutott el a társadalom legalsó 60 százalékához. Ez is azt igazolja, hogy a többség számára csakis a radikális újraelosztás hozhat életszínvonal-javulást, a növekedés nem.

A szupergazdagok pazarló felhalmozása helyett a közösségi szolgáltatások fejlesztésére van szükség: befektetésre az egészségügybe, oktatásba, a szociális ellátó rendszerekbe, a kultúrába. Az, hogy a társadalom nagy része anyagilag ki van véreztetve, azt jelenti, hogy szellemileg is ki van véreztetve. Széles rétegek mentális állapota irgalmatlanul leromlott, elképesztő a leamortizálódás és az értékvesztés már a középosztályban is.

– Újra elosztani azonban akkor érdemes, ha a támogatott közösségek vagy elmaradott régiók fejlődése is beindul. Hiába öntik a pénzt például Afrikába, ha a bemerevedett helyi társadalmi, gazdasági viszonyok semmit nem változnak.

– Afrikát és a harmadik világot érinti legdrámaibban a járvány: ott hatalmas földrajzi területek vannak, ahová a megakadt beszállítói láncok képtelenek eljuttatni az élelmiszert. De vizsgáljuk meg: miért nem hoztak pozitív változásokat Afrikának az eddigi nemzetközi befektetések? Kutatások bizonyítják, hogy a legszegényebb afrikai országoknak küldött minden egyes dollár után tízszer annyi dollár jött vissza az első világba. Csádban például olaj van. Odamegy a multi, lefizeti a helyi elitet. Gazdaggá teszi őket, akik aztán brutálisan kizsákmányolják a lakosságot. A befektető kiviszi a profitot, a helyi arisztokrácia pedig offshore cégekbe menti ki a vagyonát. Ezen kívül fegyvereket vásárolnak, szintén nyugatról, hogy a nyomorgók lázadását leverjék. Ha ezt mind összeadjuk, kiderül, hogy tízszer annyi pénz jön ki ezekből az országokból, mint amennyi bemegy, tehát az afrikaiak nem azért maradnak szegények, mert a képességeik hiányosak, hanem mert a globális világ ezeket a régiókat szegényen tartja. Föl kell tenni azt a kérdést is: vajon méltányos és igazságos-e ez, és ha nem, hogyan lehetne változtatni?

– Mitől igazságos egy társadalom? Van ennek valamilyen fokmérője?

– Sokan azt hiszik, hogy az igazságosság szubjektív dolog, minek is foglalkozni ezzel, ha mindenki mást gondol róla. Holott az igazságosságnak komoly filozófiai alapjai vannak. John Rawls szerint egy társadalom akkor igazságos, ha mindenkinek egyenlő az esélye az érvényesülésre, függetlenül azoktól a tényezőktől, amelyekről nem tehet.

Ne attól függjön az esély, hogy, mondjuk, egy magyar ember nőnek születik vagy férfinak, gazdag vagy nincstelen családba, romának vagy nem romának, kistelepülésen él vagy a fővárosban. Az igazságosság nemzetállam és globális szinten is azt jelenti, hogy mindazok a tényezők, amelyek a szerencsén és véletlenen múlnak, ne akadályozzanak senkit.

Az egyéneket pedig ne a teljesítményük, hanem az erőfeszítésük alapján ítéljük meg. Nekem, a 196 centimmel könnyebb pakolni egy magas polcra, mint egy 150 centisnek. Neki jóval nagyobb erőfeszítést kell tennie ugyanazért a teljesítményért.

– Lát esélyt arra, hogy a méltányos és igazságos társadalom egyszer több lesz, mint szép utópia?

– A 20. században kétféle társadalmat próbáltunk ki. Az egyik az amerikai típusú kapitalizmus, ahol szabadság van, de igazságosság nincs. A másik a szovjet típusú rendszer, amely szintén nem volt túl igazságos, de szabad biztosan nem. A jelenlegi skandináv modellben viszont az igazságosság és szabadság egyszerre van jelen, én messze ezt tartom a legjobbnak. Ez már ma sem utópia. Érdemes azon is elgondolkodni: mi van, ha nem valósítjuk meg az igazságos társadalmat?

Ha rövid időn belül nem állítjuk le a növekedést, akkor a klímakatasztrófa fogja leállítani. És abban nem lesz köszönet. Globális háborúk robbanhatnak ki, és a komplett Közel-Kelet ideköltözhet Európába.

Amikor pár éve másfél millió menekült jött, az csupán előszele volt annak, mi várhat ránk. A túlfogyasztás megszüntetése, a méltányosság és az igazságosság az emberiség egyetlen esélye, hogy elkerülje a katasztrófát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Charlie Kirk elleni merényletről: Ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is
A humoristát nagyon megrázta a konzervatív aktivista szerdai halála. Kirköt egy egyetemi közönségtalálkozó közben lőtték nyakon, esélye sem volt a túlélésre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



„Végtelenül megrázott Charlie Kirk halála” – írja péntek reggeli posztja elején Pottyondy Edina. A jobboldali influenszert szerdán lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő. Kirk éppen a Utah Valley Egyetemen tartott közönségtalálkozót, amikor nem sokkal dél után nyakon lőtték. A 31 éves konzervatív aktivista nem élte túl a merényletet.

„Talán azért, mert politikai tartalmakat gyártó influenszer volt. Talán azért, mert miközben nagyjából semmiben sem értettem vele egyet, a gondolatait kifejezetten kulturált módon adta elő. Talán azért, mert kétgyermekes apuka volt. Talán azért, mert alig 31 éves. Vagy azért, mert az infernális gonoszság, ami a halálát okozta, valószínűleg liberális irányból érkezett” - olvasható a humorista bejegyzésében.

„Az, hogy a közélet hova süllyedt az elmúlt évtizedekben, nyilván sokak felelőssége. Lehet joggal mutogatni a szélsőjobbra, a szélsőbalra, Finkelsteinre, a woke radikalizmusra. Lehet hibáztatni a hagyományos médiát, az algoritmusokat, az influenszereket, a társadalom mentális állapotát, a szociális igazságtalanságokat. Lehet vádolni a korszellemet, a kapitalizmust, a Covid-lezárásokat, a jogrendszert. És mindegyikben akad is némi igazság” - tette hozzá az influenszer, aki ezután a megosztottságról ír.

„Ez a szélsőséges megosztottság, amit a politika és a kultúra közösen zúdít az emberre, az az elképesztő indulat, ami világszerte forrong, számtalan tényezőből ered. Aki tényleg szembe akar nézni a valósággal, felteszi magának a kérdést, hogy a felelősség mennyire terheli a saját politikai közösségét”

– írja Pottyondy Edina, aki ezután a közelmúlt eseményeit is felidézi.

„Az elmúlt években egyre több politikai merényletet követtek el Amerikában. Meglőtték Trumpot. Minnesotában két demokrata törvényhozót és feleségeiket lőttek le, az egyik házaspár meghalt. A Képviselőház elnökének férjét kalapáccsal próbálták szétverni, megöltek egy vállalatigazgatót, és most Charlie Kirköt is.”

Pottondy szerint a Kirk halálához vezető indulat hazánkban is jelen van.

„Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.

A Ficot megtámadó elmebeteg, a Budapesten garázdálkodó antifák, a Budah*ázy-galeri, vagy éppen az ellenzéki kritikust megtámadó propagandista mind ugyanannak a forrongó erőszaknak a jelei. Nem az a megoldás, hogy egyre hangosabban üvöltjük, hogy a másik a hibás. Ha egyáltalán lehetséges a változás, az csak úgy valósulhat meg, ha jobbak, türelmesebbek, nagyvonalúbbak leszünk, mint a tegnapi önmagunk. Különben a pokolra fogunk jutni mindannyian, még mielőtt meghalnánk.”

„Nyugodjon békében Charlie Kirk! És szégyellje magát mindenki, aki a halálán örömködik. És azok is, akik ezt a tragédiát is arra használják, hogy még több gyűlöletet, még több indulatot öntsenek a világra” – zárja a posztot Pottyondy Edina.


Link másolása
KÖVESS MINKET: