SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Károly: Trump fityiszt akar mutatni az amerikai politikai elitnek, hogy „azt nevezek ki, akit akarok, mert megtehetem”

Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a Szenátuson mindenki átmegy majd - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint ebből a névsorból egyelőre azt sem látni, mi lehet majd Trump öröksége, azon kívül, amit eddig mondott: hogy minden frankó lesz.


Összeesküvéshívő és oltástagadó egészségügyi miniszter, volt pankrátor oktatási miniszter, orosz narratívákat terjesztő kémfőnök - csak kapkodja a fejét az ember Donald Trump kormányzati jelöltjeit figyelve. Miközben ott van a mérsékeltebbnek tekinthető külügyminiszter-jelölt, Marco Rubio, vagy a Soros jobbkezeként ismertté vált, melegségét nyíltan vállaló milliárdos pénzügyminiszter-jelölt, Scott Bessent is. Nem is beszélve a máris visszalépésre kényszerült igazságügyi miniszter-jelöltről, Matt Gaetzről, akit azzal vádoltak, hogy egy kiskorú, 17 éves lánynak is fizetett a szexért, több másik nő mellett.

Mi lehet a célja Donald Trumpnak ezzel a névsorral? Trollkodás? Politikai bosszú? A washingtoni status quo elleni totális hadüzenet? Mennyi az esélye annak, hogy a Szenátus jóváhagyja ezeket a jelölteket, és ha igen, mi lesz Trump öröksége? Erről beszélgettünk Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével.

– Látjuk, hogy Trump gőzerővel nekikezdett a leendő adminisztrációja összeállításához, és azért vannak itt nagyon érdekes nevek. Úgy tűnik, hogy ellentétben az első ciklusával, mintha sokkal vehemensebben állna neki a fékek és ellensúlyok lebontásának.

– Egyelőre még ilyen messzire nem mennék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erről nem lehet szó, vagy hogy ilyen szándék nincs a kalapban. Valóban, szinte már kapkodó gyorsasággal indult el a bejelentésekkel. Általában az elnökjelöltek ilyenkor egy kicsit üldögélnek a babérjaikon, elgondolkodnak a további teendőkön. Nyilván a választási kampány alatt még nem azzal vannak elfoglalva, hogy kit milyen kabinetpozícióra jelöljenek, amikor még azt sem tudják, hogy győznek-e. Ebből arra lehet következtetni, hogy Trump eléggé magabiztosan készült arra, hogy ő nyer, és ennek megfelelően már voltak is elképzelései. Másfelől pedig valóban, az első Trump-adminisztrációnak köztudottan egyik problémája volt, hogy az elnök nem volt azzal tisztában, hogy neki mennyi különböző pozícióra kell embert találnia, és

folytonosan lemaradásban volt az egész négy év alatt: a különböző kinevezések, jelölések hónapokat csúsztak egyfolytában, mert nem volt jelölt, vagy azt sem tartom kizártnak, hogy nem volt hajlandó foglalkozni vele, mert ezek a dolgok nem érdekelték őt.

A jelenlegi esetben érdekes kérdés, hogy ezeknél a jelöléseknél, amelyek között van rátermett is, meg elképesztően alkalmatlan is, van-e valamifajta koncepció, vagy egyszerűen csak Trump személyes szimpátiái döntöttek? Itt van például Robert Kennedy. Feladta a független elnökjelöltségét, és beállt Trump mögé. Az ő esete egyértelműen viszonzásnak tűnik a támogatásért cserébe.

De vannak olyan jelölések, amelyek számomra szinte a trollkodás kategóriáját súrolják.

Kennedy is ilyen, aki köztudottan összeesküvés-elméleteket terjesztett a vakcinákkal kapcsolatban, mindenféle teljesen légből kapott, őrült elméletei vannak arról, hogy mi okozhat betegséget. Egy ilyen embert odaültetni az egészségügyért felelős minisztérium élére már az öncélú provokáció esetének tűnik, de Trumpot az ilyenek soha nem zavarták, tehát most sem hiszem, hogy emiatt különösebben zavartatná magát.

– Ráadásul Kennedy rögtön kilátásba helyezte egy csomó ember kirúgását. Ez innentől kezdve már több mint trollkodás.

– Ezeknek a jelöléseknek nagyon komoly következményei lehetnek, ha a szenátus, amelynek immáron republikánus, méghozzá viszonylag stabil republikánus többséggel, hajlandó az összes jelöltre rábólintani. Ez persze egy nagy kérdés, mert igaz, hogy jelen pillanatban, ahogy ezt minden kommentátor elmondja, ez a Republikánus Párt egyértelműen Donald Trump pártja, azaz a belső ellenzék gyakorlatilag felmorzsolódott, kiszorult, eltűnt a pártból, de ezzel együtt

a republikánus szenátorok többségét szerintem még mindig a régi vágású konzervatív republikánusok teszik ki, nem a Trump-rajongók.

A sajtóban nyilván a Trump iránti elkötelezettségüket emlegetik, de azért ez az elkötelezettség nem feltétlenül korlátlan és határtalan. És ha mondjuk annyira kétes jelöltek kerülnek eléjük, mint Kennedy, feltételezhető, hogy egy elég komoly meghallgatás lesz. A szenátusnak ugyanis minden ilyen kabinetpozíciót, komolyabb kinevezést jóvá kell hagynia többségi szavazással, amihez bőven elég a republikánus frakció, mert nem kell hozzá minősített többség. De ha pár szenátor kiszavaz ebből a többségből, akkor azért már nem biztos, hogy mindenki átmegy.

– Gaetz esetében pont valami ilyesmi fenyegetett. Csakhogy ezt megkerülendő, Donald Trump előrángatott egy még a polgárháborús időkben hozott és azóta is érvényben lévő törvényt, amivel meg is akarja kerülni a szenátust, hogy ne kelljen szavazni ezekről a jelöltekről.

– Ez lesz szerintem a republikánus szenátusi többség első nagy próbája. John Thune, akit most választottak meg új többségi vezetőjének, nem egy trumpista. Nem hiszem, vagy legalábbis nem gondolom, hogy Trump összes szeszélyének aláfeküdne. Szerintem a Republikánus Párt hosszabb távú érdeke is az lenne, hogy ne Trump kiszolgálójaként tűnjön fel teljes mértékben, hiszen akármit is gondolunk róla, ő négy év múlva lelép a színpadról. Azt gondolom, hogy a hatalmi ágak szétválasztását nem véletlenül találták ki.

Amerikában a szenátus, meg általában a törvényhozás mindkét háza mindig kényes volt arra, hogy ne tűnjenek fel olyan színben, mint az elnök fejbólintó Jánosai, de hát ezt majd a gyakorlat eldönti.

Tehát ez egy próbatétel lesz, hogy mennyire hajlandó a szenátus legalább valamilyen mértékben autonóm magatartást tanúsítani a trumpi szélsőséges kilengésekkel szemben.

– Visszatérve Matt Gaetzre, akit eredetileg igazságügyi miniszternek jelölt Trump, neki elég érdekes büntetőjogi múltja van, és nem éppen a vádló pozíciójából, hanem terheltként. Nem is tudom, hogyan juthatott egyáltalán eszébe az elnöknek ilyen embert jelölni?

– A sajtóban az a pletyka is elhangzott, illetve jól értesült, elvileg Trumphoz közel álló emberek azt mondták, hogy a megválasztott elnök hirtelen felindulásból jelentette be Gaetz jelölését, miközben a stáb több másik jelöltet éppen aktívan vizsgált. Ilyenkor mindig van háttérellenőrzés, felmérik, hogy az illetőnek akad-e valami problémás dolog a politikai múltjában. Tehát éppen ment a casting az Igazságügyi Minisztérium élére, és akkor egyszer csak Trump bejelentette, hogy ő lesz az igazságügyi miniszter, ami tőle egyébként

egyáltalán nem szokatlan, hogy hirtelen felindulásból, különösebb átgondolás nélkül hozzon döntéseket. A saját stábját is megkerülte, bizonyos értelemben meghekkelte.

Egy igazságügyi miniszternek eleve feddhetetlen múltúnak kellene lennie. Egy olyan ember esetében, akit hitelt érdemlően, vagy legalábbis nem teljesen légből kapott módon gyanúsítanak azzal, hogy fiatalkorú nőkkel volt szexuális viszonya, fel sem merülhetne az igazságügyi miniszteri pozíció. De nemcsak ezt látom problémának, hanem azt is, hogy semmilyen szükséges tapasztalattal nem rendelkezett. Igazságügyi miniszternek általában olyan embert jelölnek, aki több évtizedes ügyvédi, ügyészi vagy bírói háttérrel rendelkezik. Matt Gaetznek volt egy jogi diplomája, állítólag két évet praktizált, mielőtt bekerült a kongresszusba. Ennyi a tapasztalata. Amikor a trollkodás szót használtam, akkor úgy értettem, hogy

mintha Trump egyfajta fityiszt akarna mutatni az amerikai politikai elitnek, hogy „azt nevezek ki, akit akarok, mert megtehetem”.

Azt is megkockáztatnám, hogy ez eléggé infantilis viselkedés, ami Trumptól egyébként nem áll messze.

– Nem arról van szó, hogy Trump igazából az összes területet maga akarja irányítani, és ide csupán csak lojális embereket tesz, hogy kifizesse őket?

– Lehetne ilyen elképzelés, de ez Trumptól nagyon idegen. Trump, ha valamire tökéletesen alkalmatlan, az a mikromenedzserség. Ő tipikusan az az ember, aki egy oldalnál hosszabb összefoglalókat nem olvas el, nagyon untatják a szakpolitikai részletek, ahogy róla egykori stábtagjai meg is írták. Ő látványos eredményeket akar, olyan dolgokat, amiket győzelemnek, sikernek lehet eladni, de nem izgatják azok a tulajdonképpen lényegi kérdések, amik általában unalmas témák, például mitől lesz az egészségügy hatékonyabb, vagy mitől lesz az Egyesült Államok fegyveres erejének elrettentő képessége jobb. Ezek bonyolult, szakspecifikus vagy területspecifikus tudást igénylő kérdések, melyeket a világ összes kormányában szakértők csinálnak, és a mindenkori hadügyminiszter, ha nem is szakértő, de olyan ember, aki megbízik ezekben a szakemberekben, legalábbis az általa megbízhatónak tekintett szakemberekben. Én itt sem tartom azt kizártnak egyes emberek esetében, például a hadügyminiszter-jelölt, Pete Hegseth esetében.

– Ugyanakkor itt van a hírszerzés élére jelölt Tulsi Gabbard, akiről azt állítják, hogy az orosz narratívát fújja, egy orosz televíziós műsorvezető egyszerűen csak mint „a mi barátnőnknek” nevezte, ami nem biztos, hogy jó ajánlólevél egy amerikai biztonsági kulcspozícióra.

– Akit kifejezetten nyugodtan nevezhetünk nemzetbiztonsági kockázatnak, az egyértelműen Gabbard. Én nagyon csodálkoznék, ha a szenátus jóváhagyná. Szerintem a szenátus autonómiájának komoly tesztje lesz, hogy egy ilyen embert átenged-e. Feldobták róla pár évvel ezelőtt azt is, hogy egy homályos hátterű szektának is a tagja, amelyikbe az apja szervezte be. Ez egy titokzatos és a világ elől elzárt szekta, azt olvastam egy cikkben, hogy Gabbard egész politikai karrierjét mintha ez a szekta próbálná felépíteni. Ő még 30 éves sem volt, amikor bekerült a törvényhozásba. Tehát

Gabbard kétszeresen alkalmatlan, mert ha tényleg van egy szektás háttere, akkor sem lehetne a nemzetbiztonsági szervezetek főnöke, ráadásul ha orosz befolyás alatt áll, akkor végképp nem.

Szerintem egy magát komolyan vevő republikánus szenátusnak Gabbardot és Kennedyt vissza kellene dobnia. Azt gondolom, hogy a szenátorok, akik ott ülnek, négy évnél tovább terveznek, tehát akkor is szeretnének még ott lenni, amikor a Trump-kormány már lelépett a színről. Nekik ilyen szempontból van tétje a dolognak.

– Ne hagyjuk szó nélkül Elon Muskot sem, aki olyan szempontból viszont hiteles figura, hogy komoly életműve van, azonban most már ő is mondott olyat például, hogy négymillió kormányzati alkalmazottat kellene kirúgni. Képzeljük el, hogy mind a négymillióan rászabadulnak a munkaerőpiacra...

– Egy technológiai multicéget felépíteni és menedzselni nagyon más, mint egy kormányt vezetni, vagy akár csak annak egy minisztériumát vagy hivatalát. Bármekkora eredményeket is ért el Elon Musk, amit én semmiképpen nem szeretnék elvitatni tőle, hiszen legalább két területen, az űrkutatás és az elektromos autók fejlesztése terén is úttörő eredményeket ért el, viszont kormányzati szervhez hasonló testületet még soha életében nem menedzselt.

Kirúgni embereket a legegyszerűbb dolog a világon, de úgy leépíteni a bürokráciát, hogy az közben működőképes maradjon, az már nagy körültekintést igényel. Namost én ezt a fajta óvatos, megfontolt körültekintést pont nem látom sem Elon Muskban, sem Vivek Ramaswamyban.

Ők tipikusan vagány, kockázatkedvelő üzletemberek, akik bevállalnak egy ilyen tömeges elbocsátást, csak a hecc kedvéért, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz – minél rosszabb, annál jobb. Majd legalább senki nem érzi magát biztonságban, és jól összekapják magukat. Vannak az üzleti filozófiából átemelhető stratégiák, amiket lehet, hogy ők most megpróbálnak bedobni, csak elég magas kockázati faktort látok ebben a dologban. Az is tény, hogy a Big Government, a nagy kormányzat a republikánusok sok évtizedes célpontja. Már Ronald Reagan idején is állandó vád volt, hogy a szövetségi bürokrácia túlburjánzott, túlpüffedt, rengeteg fölösleges hivatalnokot tart el a kormányzat, akiknek a munkájára nem lenne szükség. Tehát ebben komoly tömegtámogatásra számíthat a Trump-kormányzat, mert az átlagemberek, azaz a republikánus átlagszavazók kifejezetten azt várják, hogy nyessék vissza ezt a vízfejet. Ha ezt meg tudnák oldani, az nagyon komoly fegyvertény lenne, de én valahogy nem azt látom sem Muskban, sem Ramaswamyban, hogy gondos, körültekintő és főleg előre tervező módon állnának neki, vagy egyáltalán képben lennének azzal, mennyire bonyolult feladat az, amivel ők most próbálkozni akarnak.

– Kiderült azóta az is, hogy bár az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt, elektori szinten ez egy meggyőzően nagy győzelem született, de a leadott szavazatok számát tekintve Trump csak 50,1 százalékos győzelmet aratott. Igaz persze, hogy Harris csak 48,3-at, tehát a különbség mégsem olyan kicsi, 2,5 millió szavazat Trump javára. De ettől még a társadalom továbbra is nagyon megosztott. Hogyan lehet akkor ezeket a tényleg trollkodásszámba menő intézkedéseket átnyomni egy ennyire megosztott társadalmon? Ehhez azért elég nagy bátorság kell politikailag.

– Trumptól ez nem szokatlan, másrészt mi az ő vesztenivalója? Neki nyilván az a legfontosabb, hogy

bárki is lesz a következő igazságügyi miniszter, arra koncentráljon, hogy a Trump ellen indított vizsgálatokat csírájában elfojtsa.

Már amennyiben szövetségiek, mert az állami ügyeket nem tudja így lelőni, viszont azokat négy évig amúgy is automatikusan befagyasztják, hiszen hivatalban lévő elnököt nem lehet bíróság elé állítani. Azon kívül, hogy ezektől a bírósági ügyektől meg akar szabadulni, már különösebb vesztenivalója nincsen.

– Mi lesz a trumpi örökség, amit Amerikára és a világra hagy?

– A tipikus amerikai elnökök második ciklusa mindig arról szokott szólni, hogy elkezdenek azon töprengeni, mi is lesz az ő történelmi örökségük, mit hagynak maguk után, mit fognak róluk írni a történelemkönyvek. Például Ronald Reagan elkezdte leépíteni a hidegháborús konfliktust a Szovjetunióval. Kérdés, hogy Trumpnak van-e ilyen ambíciója? Ő persze azt mondta, hogy minden rendben lesz.

Ha ezt ambíciónak tekintjük, akkor ez lesz az ő öröksége: hogy minden frankó lesz, amikor ő távozik az elnökségből.

Konkrét vízióként szokták a Project 2025-öt emlegetni. Hogy ez mennyiben lesz valóban sorvezetője a második kormánynak, az kiderül. Biztos, hogy folytatódni fog a konzervatív szemléletű bírók kinevezése, ha lesz a Legfelsőbb Bíróságban újabb megüresedő szék, akkor oda is biztos konzervatívot fognak ültetni, ám ez nem biztos, hogy lesz, mert jelen pillanatban a Legfelsőbb Bíróság viszonylag megfiatalodott, pont a Trump három, illetve Biden egy kinevezése folytán. De mindez csak általában mondható el az elnökök második ciklusáról. Viszont Trump minden szempontból egy szokatlan és atipikus elnök, tehát ebben sem biztos, hogy elődei példáját fogja követni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kozák Tamás az árrésstopról: Nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani
Nagy Márton már arról beszél, hogy valamilyen formában „örökre” maradhat az árrésstop. De a Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint ez a szocialista tervgazdaságot idézi, ráadásul az egész csak egy tüneti kezelés, a valódi okokkal nem foglalkozik.


A kereskedőket sokkolta, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter a héten már arról beszélt, hogy az árréstop akár nyár végéig maradhat, sőt, akár "örökre" korlátozhatja valamilyen formában a kormány a kereskedők hasznát. Vagyis a jelek szerint az intézkedést nem vezetik ki május végén, annak ellenére, hogy az eredeti rendeletben ez szerepel. Sőt, Nagy Márton újabb bolthálózatokra, például a DM-re, a Rossmanra és a Müllerre is kiterjesztené a szabályokat, valamint a tusfürdőktől a pelenkákig jónéhány háztartási cikknél is 10 százalékos szinten a korlátozná árrést. Mindezt az infláció elleni harcra hivatkozva.

A kereskedelmi szövetségek szerint ez hosszú évekre tönkreteheti a kereskedelmet, boltbezárásokhoz és elbocsájtásokhoz vezethet, és végső soron az fogyasztók isszák majd meg a levét. A lehetséges hatásokról beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkárával.

– Nagy Márton szerint akár örökre velünk maradhat az árrésstop, ami szerinte nagy siker. Valóban az?

– Az tény, hogy az infláció lassult, de ettől még ez egy olyan adminisztratív beavatkozás az árszabályozásba, ami lefojtja az inflációt, de nem oldja meg.

Lehet azt mondani, hogy ez sikeres, mert megállt az infláció növekedése, ami egyébként tény, de ez csak egy tüneti kezelés, mert arról, hogy mi az infláció oka, még nem beszéltünk.

Másrészt ez egy adminisztratív beavatkozás a cégek árképzésébe, de ettől a piaci nyomás nem szűnik meg. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy ez egy korrekció, viszont amikor egy ilyen beavatkozás megtörténik, akkor ennek könnyen az lehet a következménye, hogy ezt a korrekciót is majd korrigálni kell. Lehet, hogy jövőre az infláció újból magas lesz, amikor visszaáll a piaci alapú árképzés, mert a viszonyítási alap, a bázis egy mesterségesen alacsony szinten volt fixálva.

– Az árrésstopnak van egy olyan részletszabálya, hogy a legkisebb boltokra ez nem kötelező. De akkor legalább ezeken ez a szabály segít?

– Olyan szempontból segít rajtuk, hogy nem kötelesek az árakat csökkenteni. Viszont van egy olyan hatása, hogy ebbe az árversenybe ők nehezebben tudnak beszállni. Abba gondoljon bele, hogy egy nagy üzletlánc valahogy ideig-óráig kiköhögi ezt, le tudja szorítani az árréseket, tud veszteségesen működni, de már nagy üzletláncok is elmentek a falig. Egy kis bolt, akinek mondjuk a kínálatában 80-90%-ban élelmiszer van, teljesen más költségszerkezettel működik, mint egy nagy üzletlánc. Nem tud annyira hatékony lenni. A kis boltnál a fajlagos költségek sokkal magasabbak, ezért nehezebben tudja felvenni az árversenyt.

Tehát nehéz helyzetbe hozhatja a kisboltokat.

Mert mit csinál a Marika néni meg a Józsi bácsi? Előveszi a katalógust, amit bedobtak a postaládájába, és megnézi. Ha azt látja, hogy 10-20%-kal olcsóbb a szomszéd kisvárosban lévő áru, a szupermarketben, hipermarketben, akkor fölszállnak a guruló kocsival a buszra, elmennek, és bevásárolnak ott.

– Lehet, hogy Józsi bácsi és Marika néni éppen hogy csak el tud menni a sarki boltig.

– Ha csak úgy nem.

– Ilyenfajta árréssapkák máshol is léteztek.

– Amennyire én tudom, talán Romániában voltak, de nem tudok olyan országot mondani, ahol ezt hosszabb távon fenn lehetett tartani.

Ilyen jellegű adminisztratív beavatkozások az árképzésbe a tervgazdaságban voltak.

Tehát ahol nemcsak az árat rögzítik, hanem a volument is meghatározzák, mert megmondják, hogy van egy viszonyítási alap, hogy mennyi készletet kell a polcon tartani a kereskedőknek, akikre ez vonatkozik. Ez egy picikét már hajaz a tervgazdaság jellegű irányításra. Kérdés, hogy mi a cél? Próbáljunk meg annak a fejével gondolkodni, aki hozza ezeket a döntéseket. Az infláció kordában tartása vagy szinten tartása történik, ez azt gondolom, hogy elfogadható cél, annak érdekében, hogy a vásárlóerő szinten maradjon. Mert hiába növekszik a bér, ha elviszi az infláció a bérnövekedés hatását, akkor nincsen reálbérnövekedés, nincsen fogyasztás. Eddig még azt mondom, hogy partner tud lenni a piaci szektor is a gazdaságpolitika döntéshozóival. Viszont akkor, amikor egy ilyenfajta árszabályozás meghatározza azt is, hogy mennyi nyeresége lehessen egy cégnek, akkor ez már gyakorlatilag egy újraelosztás jellegű gazdaságpolitikai beavatkozás.

– Meddig lehet működtetni egy piacgazdaságot tervgazdasági utasításokkal?

– Hosszú távon nem lehet. Ha hosszú távon elszakadunk a piaci logikától, nem következik be nyereségfelhalmozás, akkor nincsen beruházás sem. Ha nincsen beruházás, akkor előbb-utóbb versenyképtelenek lesznek a kereskedők is. És előbb-utóbb a fogyasztók fogják megérezni ennek a negatív hatását.

– Ha ez a módszer nem eléggé piackonform, akkor hogyan kellene ugyanezt a célt elérni olyan eszközökkel, amik azok? Hogyan kellene ezt jól csinálni?

– Meg kell nézni, hogy mi az oka az inflációnak. Azoknál a termékeknél, ahol például magas az importrány, ott a forintnak a leértékelése önmagában egy inflációs tényező. Meg kell nézni, nemcsak a kereskedőknél, hanem mindenkinél, hogy milyen költségek rakódnak rá az árakra. Az energiaköltség, vagy akár a műtrágyaköltség nagyon jelentős költségnövekedést okozott a mezőgazdaságban.

Azt is érdemes megnézni, hogy a régióban ugyanez okozott-e ekkora élelmiszerár-növekedést?

Az élelmiszerár-növekedés mindenhol magas körülöttünk, de itt a legmagasabb. Fel kell tenni a kérdést, hogy miért.

Például van-e olyan adótartalom akár Ausztriában, akár Szlovákiában, ami ilyen szempontból növeli a fogyasztói árakat? Ne felejtsük el, hogy a 27%-os áfa egyedülállóan magas, bár igaz, hogy több terméknél vannak kivételek, a húsnál és a tejtermékeknél 5, illetve 18 százalék, de az általános alap áfakulcs 27 százalék. Plusz a kiskereskedelmi adó 4,5 százalékát nem kell máshol elszámolni a környező országokban, de nálunk az is beépül az árba. Ez igen messze vezet.

– Elhangzott a miniszter hétvégi nyilatkozatában, hogy esetleg a pipereháztartási eszközökre, testápolószerekre is kiterjed majd ez az árstop.

– Nem tudjuk még, hogy ennek pontosan mi a terjedelme, hogy konkrétan milyen termékekre fog ez kiterjedni. Viszont ha megnézzük, hogy a fogyasztói kosárban milyen súlya van ezeknek a termékeknek, láthatjuk, hogy minimális, bőven 1% alatti ezeknek az inflációs hatása. Tehát itt nem értjük, hogy mi a cél.

– Nagy Márton március 17-én azt írta, és azóta is mondja, hogy a kormány az adócsökkentés pártján áll.

– Ahhoz, hogy GDP-növekedés legyen, hogy a magyar cégek versenyképessége erősödjön, a piaci szférában kellene az adócsökkentéseknek megtörténnie, mert akkor lesznek versenyképesebbek a vállalatok, és az tud hatni a GDP-re. Mert a GDP attól fog növekedni, hogy a vállalatok hozzáadott értéke növekszik. Ezt még nem látjuk. Csak akkor tud GDP növekedni, ha a cégek nyeresége növekszik. Én most nem látok ilyen kitörési pontokat, mint közgazdász.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Holoda Attila: Mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban, ahol 5 másodpercre eltűnt az áram fele
A hatóságok egyelőre értetlenül állnak a rejtélyes összeomlás előtt, de az energetikai szakember nem zárja ki azt sem, hogy kibertámadás történt, annak ellenére, hogy a spanyolok ezt tagadják. Magyarország is sebezhető.


Hétfő délben leállt az internet, sötétségbe borult a metró, kikapcsolódtak a közlekedési lámpák, működésképtelenné váltak a bankautomaták és a fizetési terminálok, megszűnt a vonat- és a légiközlekedés az Ibériai-félszigeten, Spanyolország és Portugália szinte teljes területén. Hasonló nagyságrendű összeomlásra Európában nemigen volt példa. Az áramszünet sok helyen másnapig tartott, ami azt jelenti, hogy milliók várták teljes sötétségben, hogy újrainduljon a rendszer. Ami történt, megmutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, szó szerint néhány másodperc alatt teljesen megváltozhat a világ körülöttünk. Elég annyi hozzá, hogy elmegy az áram.

Holoda Attila energetikai szakértőt, a korábbi energetikai helyettes államtitkárt kérdeztük arról, mi történhetett, mennyire reális a kibertámadás lehetősége, és Magyarországot is fenyegeti-e egy hasonló blackout.

– Mi okozhatta ezt a hatalmas összeomlást?

– Próbálunk mi is megfejtéseket találni. Kedd délelőtt már a Spanyol Meteorológiai Hivatal kizárta, hogy bármiféle időjárási oka lett volna az áramkimaradásnak. Ráadásul utána a portugál áramszolgáltató is cáfolta. Azt mondták, hogy ők nem is tettek ilyet közzé, és nem is észleltek semmiféle szokatlan meteorológiai, légköri jelenséget. Amire pedig elsősorban gondol az ember, hogy esetleg valamilyen kiberbiztonsági támadás vagy incidens okozhatta ezt a dolgot, ezt is cáfolták. A spanyol hálózatüzemeltető azonnal közzétette, hogy semmiféle ilyen incidens vagy bármiféle behatolás nem történt, semmilyen erre utaló jelet nem találtak. Ezzel együtt

nehéz azt feltételezni, hogy ez csak úgy magától megtörténhet.

Az emberben az is felmerül, hogy ha volt is valamilyen kiberbiztonsági behatolás, akkor nem cáfolnák-e azt, éppen azért, hogy ne gondolják, hogy sebezhető a rendszer.

– Nemcsak az a kérdés, miért volt ilyen nagy kiterjedésű az áramszünet, hanem az is, hogy miért tartott olyan sokáig?

– Nem olyan egyszerű visszakapcsolni a rendszert, nem úgy van, mint amikor valami leveri a biztosítékot, és akkor visszanyomjuk. Talán jobban szemlélteti ez a példa: ha valahol valamilyen túlterhelés van a lakásban, és lekapcsol a biztosíték, akkor kimegy az ember a villanyórához, de amikor visszakapcsolja, abban a pillanatban megint levágja, hiszen nem kapcsolták ki azokat a fogyasztókat, amelyek okozhatták a túlterhelést a rendszeren.

Nem lehet egyik pillanatról a másikra visszakapcsolni a rendszert, ez nagyon komoly kihívás, hogy milyen sorrendben kapcsolják vissza az erőműveket, illetve a fogyasztókat is.

Ilyenkor először a nagyobb fogyasztókat még nem kapcsolják be, főleg az ipari fogyasztókat, hanem szépen fokozatosan kapcsolgatják ezeket vissza. Minden országban, nemcsak a villamosenergiánál, de a földgáznál is van bizonyos protokoll, hogy amikor bármilyen ellátási zavar van, akkor kiket és hogyan kapcsolnak ki a rendszerből. Ugyanígy a visszaindításnál is ezt szokták követni. Úgy szokták csinálni, hogy a kisebb teljesítményű erőműveket, általában valamilyen fosszilis meghajtással rendelkező gázmotoros vagy olajjal működő erőműveket kezdik el visszaindítani, amelyek aztán utána képesek arra, hogy beröffentsék a nagyobb méretű, mondjuk nukleáris erőműveket.

Ezt hívják black startnak, ahogy szépen fokozatosan mennek felfelé.

Ha az ember megnézi, hogy ennek milyen CO₂- vagy karbonkibocsátási hatása van, akkor látható, hogy megduplázódik az egy kilowattórára eső karbonmennyiség. A spanyolok is úgy indították vissza a rendszert, hogy először a kisebb teljesítményű erőműveket kapcsolták be a termelői oldalon, elsősorban fosszilis energiahordozók működtetésével, hogy függetlenek tudjanak maradni a nagy nukleáris vagy éppen a naperőműves rendszerektől.

– Na de mégis, hogyan alakul ki egy ilyen kiterjedt áramszünet?

– Ahogy olvastam,

nagyjából 15 vagy 16 gigawattnyi energia tűnt el a rendszerből 5 másodpercre. Az ember értetlenül áll ezelőtt.

A 15 gigawattnyi teljesítmény a spanyol villamosenergia-fogyasztásnak több mint a fele. Ilyenkor mindenki arra gyanakszik, hogy valószínűleg a naperőművek ki- és bekapcsolása váltotta ki hirtelen ezt, hiszen a spanyol villamosenergia-termelésnek jelentős része napelem, földgáz, vízenergia és valamennyi kis szél. Elképzelhető, hogy valamilyen zavar okozta ezt, de hogy ez a zavar most valamilyen természeti jelenség volt, vagy egy szándékos behatolás, ezt azért egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni. Egy biztos, komoly tanulságokkal szolgál a jövőre nézve, ami történt, valószínű, hogy nemcsak Spanyolország és Portugália, de az európai villamosenergia-rendszer többi tagállama számára is. Nyilván ez az eset nagyon komoly intézkedéssorozatot vált ki.

– Mire gondol?

– Ezeket az eseményeket most sorba veszik, megnézik, hogy mi okozhatta a haváriát. A mesterséges intelligencia bevonásával akár az is megoldható lehet a közeljövőben, hogy előre jelezzenek egy ilyen típusú összeomlást a villamosenergia-ellátásban. Nagyon komoly kutatások folynak a villamosenergia-rendszerek stabilitásának témájában. Sajnos, még csak azt sem mondanám, hogy egy ilyen összeomlás nagyon ritka lenne. Nyilván minél fejletlenebb egy rendszer, annál inkább előfordulhatnak stabilitási problémák.

– Mikor történt hasonló esemény?

– Nekem most nincsen erre vonatkozóan adatbázisom, de ha jól emlékszem, tavaly is volt a Balkánon egy komoly rendszerterhelési probléma, és ha jól emlékszem, 2023 januárjában volt egy komoly frekvencia-összehangolási probléma. Tudniillik, hogy Európában 50 Hz a váltóáram szabványos frekvenciája, és bizony volt olyan eset, hogy ettől jócskán eltért a nyugat-balkáni régió, azaz Horvátország, Szlovénia, Szerbia egy részének a termeléséből származó frekvencia eltért a szabványostól. Emiatt a biztonsági rendszerek életbe léptették a vészlekapcsolást, és szétválasztották a nyugat-balkáni részt az európaitól. Az is elképzelhető, hogy talán a spanyol rendszer hasonló probléma miatt állt le.

– Volt hasonló eset Magyarországon is?

– Igen, de nem most, inkább a '80-as években. Elsősorban amiatt volt, hogy össze voltunk kötve a KGST-országok villamosenergia-rendszereivel, és a téli időszakokban voltak olyan esetek, hogy túlterhelődtek az importot biztosító távvezetékek, és emiatt a rendszervédelem automatikusan bekapcsolt, és lezárta ezeket az importvezetékeket, ami aztán természetesen időszakos villamosenergia-hiányokhoz vezetett. Volt olyan is, hogy ki kellett kapcsolni az ipari üzemeket, amelyek adott esetben áttértek saját termelésre, mert volt nekik olajkészletük. Korábban kötelező jelleggel tartalékolniuk kellett ilyenfajta üzemanyagokat ezeknek a cégeknek, hogy ha bármi ilyen zavar történik, akkor legyen elegendő üzemanyaguk.

A mostani kormány nem olyan régen ezt a kötelező tartalékolást megszüntette, mondván, hogy úgyis van a stratégiai készlet, ha kell, akkor majd onnan ellátják őket.

De ez nem ugyanaz. Például egy csepeli erőmű esetében, ahol jó messze van a tartálypark, akkor majd kérvényeznie kell, hogy kérek egy kis fűtőolajat? A gyors reagáláshoz mindenképp szükséges lenne, hogy a korábbi rendnek megfelelően legyenek olyan tartalék üzemanyagok, amikkel visszaindítható a rendszer.

– Visszatérve a spanyol esetre. Előfordulhat az, hogy egész Európa úgy, ahogy van, dominószerűen lekapcsolódik, ahogy most a portugál, spanyol és dél-francia régióban történt? Vagy vannak olyan biztonsági falak, amik megállítanának egy ilyen folyamatot?

– Elvileg kell, hogy legyenek ilyenek. Én már azon is csodálkoztam, hogy nem azonnal zárták le például a portugál–spanyol rendszer közötti átjárást. A visszaindításkor természetesen azzal kezdték, hogy leválasztották a spanyol rendszert a portugáltól, meg valószínűleg a dél-franciától is. Vannak ilyen reteszek. Az biztos, hogy az országok közötti határmetsző kapacitásoknál lévő biztonsági elzárások erre alkalmasak lehetnek, hogy ne történjen dominószerű összeomlás minden országban. Szerintem egy ilyen kontinentális összeomlás valószínűsége inkább a nullához közelít.

De ha egy hackertámadás történne, akkor ezeket a rendszereket is ki tudnák iktatni,

és akkor azok nem fognak tudni olyan gyorsan reagálni. Látunk már elég sok ilyen filmet ezzel kapcsolatosan. Az volt a döbbenetes az egészben, hogy mintha egy amerikai katasztrófafilm elevenedett volna meg Spanyolországban.

– Magyarországon is nagyon sok a naperőmű, ön korábban azt mondta, lehet, hogy ezeknek a ki-be kapcsolgatása okozta az áramszünetet. Viszont akkor ilyen téren mi is sebezhetőek lehetünk adott esetben?

– Igen, nyilván a magyar rendszer sebezhetősége, meg a labilitása nőtt azzal, hogy egyre több lett a megújuló energia, emiatt az időjárásnak jobban ki van téve a rendszerünk. Persze örülünk, mert karbonkibocsátási szempontból előrelépett az ország, de

stabilitási szempontból nincsenek rugalmas, kiegyensúlyozott kapacitásaink.

7500 megawatt teljesítmény van beépítve a magyarországi megújuló rendszerbe úgy, hogy nincs meg az ennek a kiesését ellensúlyozó bármilyen típusú, akár villamosenergia-tárolórendszer, akár gázos erőmű, nincsen rugalmasság a rendszerünkben.

– A stratégiailag fontos területeknek, akár a honvédelmi, akár a pénzügyi rendszereknek, megvan-e a saját áramellátása, ami ilyenkor biztosítja azt, hogy ezek leállás nélkül, folyamatosan működjenek?

– Természetesen. Akár honvédelem vagy rendőrség, vagy katasztrófavédelem esetén megvannak azok az ellenálló, szigetüzemű energiatermelési kapacitások, többnyire valamilyen dízelfűtőolajos meghajtású generátorok, amelyek ilyenkor azonnal, automatikusan elindulnak. Ehhez emberi beavatkozás sem kell, a rendszer, amint észleli a kimaradást, azonnal elindul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Akkor már a kólát is tiltsák be – diákok arról, hogy nem vehetnek energiaitalt 18 éven aluliak
A többség értelmetlennek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy megtiltják az energiaitalok értékesítését a 18 éven aluliak számára. Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, megértik a döntést, mert úgy gondolják, hogy ezek az italok károsak az egészségre, főleg a fiatalok számára.


A parlament kedden megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja az energiaitalok értékesítését 18 éven aluliak számára.

Megkérdeztük a diákokat, hogyan vélekednek erről.

„Foglalkozzanak igazi problémákkal”

- fogalmazott egy fiatal.

A legtöbben azt válaszolták, hogy értelmetlennek tartják a döntést és nem értenek egyet vele.

„Nekem ez az életem...ezzel élem túl itt a mindennapjaimat, úgyhogy ez elég problémás. Amúgy meg ennyi erővel a kólát meg a kávét is betilthatnák, szóval ez egy értelmetlen törvény”

- mondta egy fiú.

Ugyanakkor voltak, akik azt mondták, hogy megértik a döntést.

„Nagyon sok gyerek ebbe hal bele...meg felnőttek is...apukám is nagyon sokat ivott és abba halt bele, úgyhogy megértem”

- fogalmazott egy másik fiatal.

A Szeretlek Magyarország videóját itt nézheted meg:


Link másolása
KÖVESS MINKET: