prcikk: Pintér Károly: Trump fityiszt akar mutatni az amerikai politikai elitnek, hogy „azt nevezek ki, akit akarok, mert megtehetem” | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Pintér Károly: Trump fityiszt akar mutatni az amerikai politikai elitnek, hogy „azt nevezek ki, akit akarok, mert megtehetem”

Azonban egyáltalán nem biztos, hogy a Szenátuson mindenki átmegy majd - mondja az Amerika-szakértő, aki szerint ebből a névsorból egyelőre azt sem látni, mi lehet majd Trump öröksége, azon kívül, amit eddig mondott: hogy minden frankó lesz.


Összeesküvéshívő és oltástagadó egészségügyi miniszter, volt pankrátor oktatási miniszter, orosz narratívákat terjesztő kémfőnök - csak kapkodja a fejét az ember Donald Trump kormányzati jelöltjeit figyelve. Miközben ott van a mérsékeltebbnek tekinthető külügyminiszter-jelölt, Marco Rubio, vagy a Soros jobbkezeként ismertté vált, melegségét nyíltan vállaló milliárdos pénzügyminiszter-jelölt, Scott Bessent is. Nem is beszélve a máris visszalépésre kényszerült igazságügyi miniszter-jelöltről, Matt Gaetzről, akit azzal vádoltak, hogy egy kiskorú, 17 éves lánynak is fizetett a szexért, több másik nő mellett.

Mi lehet a célja Donald Trumpnak ezzel a névsorral? Trollkodás? Politikai bosszú? A washingtoni status quo elleni totális hadüzenet? Mennyi az esélye annak, hogy a Szenátus jóváhagyja ezeket a jelölteket, és ha igen, mi lesz Trump öröksége? Erről beszélgettünk Pintér Károllyal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetőjével.

– Látjuk, hogy Trump gőzerővel nekikezdett a leendő adminisztrációja összeállításához, és azért vannak itt nagyon érdekes nevek. Úgy tűnik, hogy ellentétben az első ciklusával, mintha sokkal vehemensebben állna neki a fékek és ellensúlyok lebontásának.

– Egyelőre még ilyen messzire nem mennék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy erről nem lehet szó, vagy hogy ilyen szándék nincs a kalapban. Valóban, szinte már kapkodó gyorsasággal indult el a bejelentésekkel. Általában az elnökjelöltek ilyenkor egy kicsit üldögélnek a babérjaikon, elgondolkodnak a további teendőkön. Nyilván a választási kampány alatt még nem azzal vannak elfoglalva, hogy kit milyen kabinetpozícióra jelöljenek, amikor még azt sem tudják, hogy győznek-e. Ebből arra lehet következtetni, hogy Trump eléggé magabiztosan készült arra, hogy ő nyer, és ennek megfelelően már voltak is elképzelései. Másfelől pedig valóban, az első Trump-adminisztrációnak köztudottan egyik problémája volt, hogy az elnök nem volt azzal tisztában, hogy neki mennyi különböző pozícióra kell embert találnia, és

folytonosan lemaradásban volt az egész négy év alatt: a különböző kinevezések, jelölések hónapokat csúsztak egyfolytában, mert nem volt jelölt, vagy azt sem tartom kizártnak, hogy nem volt hajlandó foglalkozni vele, mert ezek a dolgok nem érdekelték őt.

A jelenlegi esetben érdekes kérdés, hogy ezeknél a jelöléseknél, amelyek között van rátermett is, meg elképesztően alkalmatlan is, van-e valamifajta koncepció, vagy egyszerűen csak Trump személyes szimpátiái döntöttek? Itt van például Robert Kennedy. Feladta a független elnökjelöltségét, és beállt Trump mögé. Az ő esete egyértelműen viszonzásnak tűnik a támogatásért cserébe.

De vannak olyan jelölések, amelyek számomra szinte a trollkodás kategóriáját súrolják.

Kennedy is ilyen, aki köztudottan összeesküvés-elméleteket terjesztett a vakcinákkal kapcsolatban, mindenféle teljesen légből kapott, őrült elméletei vannak arról, hogy mi okozhat betegséget. Egy ilyen embert odaültetni az egészségügyért felelős minisztérium élére már az öncélú provokáció esetének tűnik, de Trumpot az ilyenek soha nem zavarták, tehát most sem hiszem, hogy emiatt különösebben zavartatná magát.

– Ráadásul Kennedy rögtön kilátásba helyezte egy csomó ember kirúgását. Ez innentől kezdve már több mint trollkodás.

– Ezeknek a jelöléseknek nagyon komoly következményei lehetnek, ha a szenátus, amelynek immáron republikánus, méghozzá viszonylag stabil republikánus többséggel, hajlandó az összes jelöltre rábólintani. Ez persze egy nagy kérdés, mert igaz, hogy jelen pillanatban, ahogy ezt minden kommentátor elmondja, ez a Republikánus Párt egyértelműen Donald Trump pártja, azaz a belső ellenzék gyakorlatilag felmorzsolódott, kiszorult, eltűnt a pártból, de ezzel együtt

a republikánus szenátorok többségét szerintem még mindig a régi vágású konzervatív republikánusok teszik ki, nem a Trump-rajongók.

A sajtóban nyilván a Trump iránti elkötelezettségüket emlegetik, de azért ez az elkötelezettség nem feltétlenül korlátlan és határtalan. És ha mondjuk annyira kétes jelöltek kerülnek eléjük, mint Kennedy, feltételezhető, hogy egy elég komoly meghallgatás lesz. A szenátusnak ugyanis minden ilyen kabinetpozíciót, komolyabb kinevezést jóvá kell hagynia többségi szavazással, amihez bőven elég a republikánus frakció, mert nem kell hozzá minősített többség. De ha pár szenátor kiszavaz ebből a többségből, akkor azért már nem biztos, hogy mindenki átmegy.

– Gaetz esetében pont valami ilyesmi fenyegetett. Csakhogy ezt megkerülendő, Donald Trump előrángatott egy még a polgárháborús időkben hozott és azóta is érvényben lévő törvényt, amivel meg is akarja kerülni a szenátust, hogy ne kelljen szavazni ezekről a jelöltekről.

– Ez lesz szerintem a republikánus szenátusi többség első nagy próbája. John Thune, akit most választottak meg új többségi vezetőjének, nem egy trumpista. Nem hiszem, vagy legalábbis nem gondolom, hogy Trump összes szeszélyének aláfeküdne. Szerintem a Republikánus Párt hosszabb távú érdeke is az lenne, hogy ne Trump kiszolgálójaként tűnjön fel teljes mértékben, hiszen akármit is gondolunk róla, ő négy év múlva lelép a színpadról. Azt gondolom, hogy a hatalmi ágak szétválasztását nem véletlenül találták ki.

Amerikában a szenátus, meg általában a törvényhozás mindkét háza mindig kényes volt arra, hogy ne tűnjenek fel olyan színben, mint az elnök fejbólintó Jánosai, de hát ezt majd a gyakorlat eldönti.

Tehát ez egy próbatétel lesz, hogy mennyire hajlandó a szenátus legalább valamilyen mértékben autonóm magatartást tanúsítani a trumpi szélsőséges kilengésekkel szemben.

– Visszatérve Matt Gaetzre, akit eredetileg igazságügyi miniszternek jelölt Trump, neki elég érdekes büntetőjogi múltja van, és nem éppen a vádló pozíciójából, hanem terheltként. Nem is tudom, hogyan juthatott egyáltalán eszébe az elnöknek ilyen embert jelölni?

– A sajtóban az a pletyka is elhangzott, illetve jól értesült, elvileg Trumphoz közel álló emberek azt mondták, hogy a megválasztott elnök hirtelen felindulásból jelentette be Gaetz jelölését, miközben a stáb több másik jelöltet éppen aktívan vizsgált. Ilyenkor mindig van háttérellenőrzés, felmérik, hogy az illetőnek akad-e valami problémás dolog a politikai múltjában. Tehát éppen ment a casting az Igazságügyi Minisztérium élére, és akkor egyszer csak Trump bejelentette, hogy ő lesz az igazságügyi miniszter, ami tőle egyébként

egyáltalán nem szokatlan, hogy hirtelen felindulásból, különösebb átgondolás nélkül hozzon döntéseket. A saját stábját is megkerülte, bizonyos értelemben meghekkelte.

Egy igazságügyi miniszternek eleve feddhetetlen múltúnak kellene lennie. Egy olyan ember esetében, akit hitelt érdemlően, vagy legalábbis nem teljesen légből kapott módon gyanúsítanak azzal, hogy fiatalkorú nőkkel volt szexuális viszonya, fel sem merülhetne az igazságügyi miniszteri pozíció. De nemcsak ezt látom problémának, hanem azt is, hogy semmilyen szükséges tapasztalattal nem rendelkezett. Igazságügyi miniszternek általában olyan embert jelölnek, aki több évtizedes ügyvédi, ügyészi vagy bírói háttérrel rendelkezik. Matt Gaetznek volt egy jogi diplomája, állítólag két évet praktizált, mielőtt bekerült a kongresszusba. Ennyi a tapasztalata. Amikor a trollkodás szót használtam, akkor úgy értettem, hogy

mintha Trump egyfajta fityiszt akarna mutatni az amerikai politikai elitnek, hogy „azt nevezek ki, akit akarok, mert megtehetem”.

Azt is megkockáztatnám, hogy ez eléggé infantilis viselkedés, ami Trumptól egyébként nem áll messze.

– Nem arról van szó, hogy Trump igazából az összes területet maga akarja irányítani, és ide csupán csak lojális embereket tesz, hogy kifizesse őket?

– Lehetne ilyen elképzelés, de ez Trumptól nagyon idegen. Trump, ha valamire tökéletesen alkalmatlan, az a mikromenedzserség. Ő tipikusan az az ember, aki egy oldalnál hosszabb összefoglalókat nem olvas el, nagyon untatják a szakpolitikai részletek, ahogy róla egykori stábtagjai meg is írták. Ő látványos eredményeket akar, olyan dolgokat, amiket győzelemnek, sikernek lehet eladni, de nem izgatják azok a tulajdonképpen lényegi kérdések, amik általában unalmas témák, például mitől lesz az egészségügy hatékonyabb, vagy mitől lesz az Egyesült Államok fegyveres erejének elrettentő képessége jobb. Ezek bonyolult, szakspecifikus vagy területspecifikus tudást igénylő kérdések, melyeket a világ összes kormányában szakértők csinálnak, és a mindenkori hadügyminiszter, ha nem is szakértő, de olyan ember, aki megbízik ezekben a szakemberekben, legalábbis az általa megbízhatónak tekintett szakemberekben. Én itt sem tartom azt kizártnak egyes emberek esetében, például a hadügyminiszter-jelölt, Pete Hegseth esetében.

– Ugyanakkor itt van a hírszerzés élére jelölt Tulsi Gabbard, akiről azt állítják, hogy az orosz narratívát fújja, egy orosz televíziós műsorvezető egyszerűen csak mint „a mi barátnőnknek” nevezte, ami nem biztos, hogy jó ajánlólevél egy amerikai biztonsági kulcspozícióra.

– Akit kifejezetten nyugodtan nevezhetünk nemzetbiztonsági kockázatnak, az egyértelműen Gabbard. Én nagyon csodálkoznék, ha a szenátus jóváhagyná. Szerintem a szenátus autonómiájának komoly tesztje lesz, hogy egy ilyen embert átenged-e. Feldobták róla pár évvel ezelőtt azt is, hogy egy homályos hátterű szektának is a tagja, amelyikbe az apja szervezte be. Ez egy titokzatos és a világ elől elzárt szekta, azt olvastam egy cikkben, hogy Gabbard egész politikai karrierjét mintha ez a szekta próbálná felépíteni. Ő még 30 éves sem volt, amikor bekerült a törvényhozásba. Tehát

Gabbard kétszeresen alkalmatlan, mert ha tényleg van egy szektás háttere, akkor sem lehetne a nemzetbiztonsági szervezetek főnöke, ráadásul ha orosz befolyás alatt áll, akkor végképp nem.

Szerintem egy magát komolyan vevő republikánus szenátusnak Gabbardot és Kennedyt vissza kellene dobnia. Azt gondolom, hogy a szenátorok, akik ott ülnek, négy évnél tovább terveznek, tehát akkor is szeretnének még ott lenni, amikor a Trump-kormány már lelépett a színről. Nekik ilyen szempontból van tétje a dolognak.

– Ne hagyjuk szó nélkül Elon Muskot sem, aki olyan szempontból viszont hiteles figura, hogy komoly életműve van, azonban most már ő is mondott olyat például, hogy négymillió kormányzati alkalmazottat kellene kirúgni. Képzeljük el, hogy mind a négymillióan rászabadulnak a munkaerőpiacra...

– Egy technológiai multicéget felépíteni és menedzselni nagyon más, mint egy kormányt vezetni, vagy akár csak annak egy minisztériumát vagy hivatalát. Bármekkora eredményeket is ért el Elon Musk, amit én semmiképpen nem szeretnék elvitatni tőle, hiszen legalább két területen, az űrkutatás és az elektromos autók fejlesztése terén is úttörő eredményeket ért el, viszont kormányzati szervhez hasonló testületet még soha életében nem menedzselt.

Kirúgni embereket a legegyszerűbb dolog a világon, de úgy leépíteni a bürokráciát, hogy az közben működőképes maradjon, az már nagy körültekintést igényel. Namost én ezt a fajta óvatos, megfontolt körültekintést pont nem látom sem Elon Muskban, sem Vivek Ramaswamyban.

Ők tipikusan vagány, kockázatkedvelő üzletemberek, akik bevállalnak egy ilyen tömeges elbocsátást, csak a hecc kedvéért, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz – minél rosszabb, annál jobb. Majd legalább senki nem érzi magát biztonságban, és jól összekapják magukat. Vannak az üzleti filozófiából átemelhető stratégiák, amiket lehet, hogy ők most megpróbálnak bedobni, csak elég magas kockázati faktort látok ebben a dologban. Az is tény, hogy a Big Government, a nagy kormányzat a republikánusok sok évtizedes célpontja. Már Ronald Reagan idején is állandó vád volt, hogy a szövetségi bürokrácia túlburjánzott, túlpüffedt, rengeteg fölösleges hivatalnokot tart el a kormányzat, akiknek a munkájára nem lenne szükség. Tehát ebben komoly tömegtámogatásra számíthat a Trump-kormányzat, mert az átlagemberek, azaz a republikánus átlagszavazók kifejezetten azt várják, hogy nyessék vissza ezt a vízfejet. Ha ezt meg tudnák oldani, az nagyon komoly fegyvertény lenne, de én valahogy nem azt látom sem Muskban, sem Ramaswamyban, hogy gondos, körültekintő és főleg előre tervező módon állnának neki, vagy egyáltalán képben lennének azzal, mennyire bonyolult feladat az, amivel ők most próbálkozni akarnak.

– Kiderült azóta az is, hogy bár az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt, elektori szinten ez egy meggyőzően nagy győzelem született, de a leadott szavazatok számát tekintve Trump csak 50,1 százalékos győzelmet aratott. Igaz persze, hogy Harris csak 48,3-at, tehát a különbség mégsem olyan kicsi, 2,5 millió szavazat Trump javára. De ettől még a társadalom továbbra is nagyon megosztott. Hogyan lehet akkor ezeket a tényleg trollkodásszámba menő intézkedéseket átnyomni egy ennyire megosztott társadalmon? Ehhez azért elég nagy bátorság kell politikailag.

– Trumptól ez nem szokatlan, másrészt mi az ő vesztenivalója? Neki nyilván az a legfontosabb, hogy

bárki is lesz a következő igazságügyi miniszter, arra koncentráljon, hogy a Trump ellen indított vizsgálatokat csírájában elfojtsa.

Már amennyiben szövetségiek, mert az állami ügyeket nem tudja így lelőni, viszont azokat négy évig amúgy is automatikusan befagyasztják, hiszen hivatalban lévő elnököt nem lehet bíróság elé állítani. Azon kívül, hogy ezektől a bírósági ügyektől meg akar szabadulni, már különösebb vesztenivalója nincsen.

– Mi lesz a trumpi örökség, amit Amerikára és a világra hagy?

– A tipikus amerikai elnökök második ciklusa mindig arról szokott szólni, hogy elkezdenek azon töprengeni, mi is lesz az ő történelmi örökségük, mit hagynak maguk után, mit fognak róluk írni a történelemkönyvek. Például Ronald Reagan elkezdte leépíteni a hidegháborús konfliktust a Szovjetunióval. Kérdés, hogy Trumpnak van-e ilyen ambíciója? Ő persze azt mondta, hogy minden rendben lesz.

Ha ezt ambíciónak tekintjük, akkor ez lesz az ő öröksége: hogy minden frankó lesz, amikor ő távozik az elnökségből.

Konkrét vízióként szokták a Project 2025-öt emlegetni. Hogy ez mennyiben lesz valóban sorvezetője a második kormánynak, az kiderül. Biztos, hogy folytatódni fog a konzervatív szemléletű bírók kinevezése, ha lesz a Legfelsőbb Bíróságban újabb megüresedő szék, akkor oda is biztos konzervatívot fognak ültetni, ám ez nem biztos, hogy lesz, mert jelen pillanatban a Legfelsőbb Bíróság viszonylag megfiatalodott, pont a Trump három, illetve Biden egy kinevezése folytán. De mindez csak általában mondható el az elnökök második ciklusáról. Viszont Trump minden szempontból egy szokatlan és atipikus elnök, tehát ebben sem biztos, hogy elődei példáját fogja követni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az Információs Hivatal vezetője nagyon dühös” - Panyi Szabolcs azt állítja, vészjósló figyelmeztetést kapott egyik cikke után
Publikálta a szóban forgó anyagot, majd rögtön azt a tippet kapta, hogy a külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgozott és amelyben a kormány tagjai is érintettek voltak.


„Orbán kémjei vadásztak rám” – ezzel a címmel közölt interjút a brüsszeli Politico, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróval, akit a magyar kormány kémkedéssel és az ukrán hírszerzéssel való összejátszással vádol.

Panyi azt állította, hogy a magyar külföldi hírszerző szolgálat, az Információs Hivatal figyelhette meg a magánbeszélgetéseit. Szerinte a kampány 2025 közepén kezdődött, és azután vált „agresszívabbá”, hogy a Direkt36, ahol dolgozik, cikket közölt egy magyar hírszerző brüsszeli toborzási kísérletéről. A Direkt36, a Der Spiegel és a De Tijd oknyomozása szerint a magyar Információs Hivatal Brüsszelben EU-s tisztviselőket próbált beszervezni. A kormányzati kommunikáció ezt akkor „külföldi titkosszolgálati lejáratásként” keretezte.

Panyi azt állítja, hogy

„A cikket követően már kaptam figyelmeztetéseket magyar biztonsági forrásoktól, hogy a Magyar Információs Hivatal vezetője nagyon dühös. Azt a tippet kaptam, hogy a magyar külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgoztam, és amelyben a magyar kormány tagjai is érintettek voltak.”

Ezután történt az, hogy szerinte elővették

„az összes anyagot, ami volt rólam, megvágták, kiforgatták, és egyfajta kompromatként közzétették”

– mondta Panyi, aki úgy véli, a megfigyelést helyiség lehallgatásával vagy a forrásai telefonjain keresztül végezhették.

Az újságíró arról is beszélt, hogy elárulva érzi magát az EU által.

„Kicsit úgy érzem, hogy elárultak… hagyták, hogy Orbán felépítse a maga kis Oroszországát.”

Panyi hozzátette, a nyomás akkor erősödött fel, amikor a kormány tudomást szerzett arról, hogy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját, köztük egy állítólagos „külön telefon” használatát vizsgálja.

Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután a The Washington Post több európai biztonsági forrásra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter rendszeresen tájékoztatta Lavrovot az EU Tanács zárt ajtós üléseiről. Szijjártó elismerte, hogy orosz partnerével uniós ülések előtt és után is egyeztet, de a legsúlyosabb állításokat tagadta. Az Európai Bizottság magyarázatot kért a magyar kormánytól a sajtóhírekre. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a magyar–orosz összeköttetés gyanúja „nem meglepő”, míg Magyar Péter a hazaárulás gyanújának kivizsgálását sürgette. Kovács Zoltán kormányszóvivő a Politico pénteki megkeresésére nem reagált Panyi vádjaival kapcsolatban.

„Nem akarunk visszatérni ahhoz a korszakhoz, amikor a titkosszolgálatokat az eltérő vélemények elnyomására használják” – fogalmazott Panyi. Szerinte a vele történtek célja a pszichológiai nyomásgyakorlás és a hitelességének lerombolása - írja a lap.

Az újság azt is megemlíti, hogy 2021-ben Panyi telefonján az izraeli Pegasus kémszoftverrel történt fertőzést mutattak ki, az újságíró azóta rendszeresen ellenőrzi eszközeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: