SZEMPONT
A Rovatból

„Hiába oltunk, ha nincs teljes zárás, még jó ideig tömegével halnak majd meg az emberek”

Pártos Balázs nyers és lényegre törő Facebook-posztokkal világít rá arra, mi van valójában a járvány statisztikai adatai mögött. Számításaiból az derül ki, hogy a helyzet közel sem olyan biztató, mint ahogy a kormánykommunikáció sugallja.


Pártos Balázs saját bevallása szerint nem csinál mást, csak számol. A hivatalosan elérhető adatokat veszi alapul, ezekből von le következtetéseket, és készít becsléseket a járvány várható alakulásáról. Kíméletlenül őszinte hangvételű posztjait, amelyeket gyakran saját készítésű grafikonokkal és ábrákkal is kiegészít, már közel 5 ezren követik a Facebookon.

– Mit érdemes tudni a szakmai hátteréről?

– Szeretném megkerülni a kérdést, mert szerintem eltereli a lényegről a szót. Rengeteg szakember nyilatkozik, mindenféle iskolai végzettségekkel, rengeteg diplomával. És mit látunk? Hogy egymásnak is ellentmondanak folyamatosan, a saját, korábbi állításaikat meg talán jobb is, ha nem keressük elő... Közben nem szükséges olyan nagyon sok minden ahhoz, hogy lássuk, mi történik, csak az elérhető adatok figyelemmel kísérése, és némi józan ész.

Általában annyit szoktam válaszolni, ha a hátteremről érdeklődnek, hogy magyar állampolgár vagyok. Az én számításaimhoz nem szükséges doktorátus, mindössze a négy alapművelet. És nem attól lesz igaz, hogy én mondom, bárki ugyanerre a következtetésre juthat, aki hajlandó összeadni, kivonni, szorozni és osztani.

Oké, tehát nem kerülhetem meg a kérdést. Több mint 10 évet töltöttem el a felsőoktatásban. Jártam a SOTE-ra, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára, tanultam matematikát és fizikát. Több sikeres vállalkozásom volt, egyszer a HVG az év 3 legsikeresebb fiatal üzletembere közé választott. Dolgoztam neurológiai klinika intenzív osztályán is ápolóként. Jelenleg energetikával foglalkozom. Korábban nagy ellátórendszereket modelleztem, de már sok éve önkormányzati (inkább kistelepülési) közintézmények energetikai felújításával és megújuló energiával foglalatoskodom.

De ismétlem: ezeknek a lényeghez szerintem nincsen közük. A legkomolyabban mondom, hogy négy alapművelet is elég ahhoz, hogy a fontos nagyságrendeket és irányokat lássuk. Ezért próbálok egyszerű, követhető posztokat írni, nem misztifikálni azt, amit szerintem nem szükséges.

Tavaly tavasszal, a járvány kitörésekor a Magyar Orvosi Kamara informálisan felkért nagyjából 15 másik szakemberrel együtt – volt köztük tüdőgyógyász, intenzíves orvos és járványmodellező is –, hogy segítsük értelmezni a közzétett hivatalos adatokat. Akkor még számítottunk arra, hogy bővebb tájékoztatás is lesz, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak több adatot megosztani, hamar ki is fulladt a munka ebben a csoportban. Én viszont némi szünetet követően folytattam a saját oldalamon.

– A járvány valós számai hány nagyságrenddel lehetnek nagyobbak a hivatalosan kommunikáltnál?

– Kezdjük azzal, hogy az összes fertőzött száma, ami például a megyei adatközlés alapjául is szolgál, egyáltalán nem releváns. Akik tavaly november-december előtt fertőződtek meg, már gond nélkül elkaphatják újra a betegséget. Védettség szempontjából azok számítanak, akik az elmúlt szűk fél évben estek át rajta és gyógyultak fel. Számoljunk mondjuk november közepi adatokkal: akkor tartottunk 150 ezer igazolt fertőzöttnél, most 720 ezernél. A halottak számát levonva az jön ki, hogy hivatalosan bő félmillió embernek lehet valamekkora természetes védettsége. A valós adat ennek a három-négyszerese lehet.

Azért gondolom így, mert azokban az országokban, például Szlovákiában, ahol sor került nagymintás tesztelésre, hasonló arány jött ki. Nálunk Merkely Béla kezdetben még húszszoros, majd tízszeres aluldetektálásról beszélt, de még az utóbbi sem lehet igaz, hiszen bő 5 millió védett embernél már lassulnia kellene a járványnak, aminek egyelőre semmi jele nem látszik.

Vagyis a természetes módon védettek száma másfél-kétmillió körül lehet, ehhez adódnak hozzá az oltottak, de leginkább csak azok, akik mindkét dózist megkapták és a második óta is eltelt legalább egy hét. Ők körülbelül egymillióan vannak most, ha megengedőek vagyunk a kínai vakcinával, amivel szemben épp mostanában merültek fel kétségek. Optimista becslés szerint tehát az ország nagyjából harmada lehet védett jelenleg így vagy úgy, de én inkább a negyedét mondanám.

Nagyon keveset tesztelünk, a statisztikákba viszont csak azok a betegek kerülnek be, akiknek a halála előtt sikerült levenni és kiértékelni a mintáját. Ha kevés a hivatalos új fertőzött, nyilván kevesebb lesz a hivatalos kórházban ápolt és lélegeztetett beteg is. Az orvos pedig nem tehet mást, ha meghal valaki, akinek az EESZT rendszer adatai szerint nem volt pozitív tesztje, őt nem jelentheti le covidos áldozatként. Óriási szükség volna egy véletlenszerű, nagymintás tesztelésre, voltaképpen egyedül ennek lenne valódi értelme. Rögtön két tesztet is végezhetnének a résztvevőkön: egy PCR-t az aktív fertőzöttek kiszűrésére, valamint egy antitest-tesztet annak kimutatására, hány ember szervezetében van ellenanyag. Ez a T-sejtes immunitást ugyan nem fogja mutatni, de közelítő becslésre jó. Nagyjából 100 ezer tesztet kellene ellőni rá, 2-3 nap alatt meg lehetne csinálni, utána sokkal tisztábban látnánk.

Pártos Balázs

– Mi a helyzet a halottak számával?

– A 2020-as halálozási számok még nem véglegesek, amikor legutóbb néztem, 143 161 fő volt a hivatalos adat. 2019-ben ugyanez 129 275 fő, a 2015-2019 közötti időszak átlaga pedig 131 357 fő. A többlethalálozás tehát 12-14 ezer fő, míg december végén nagyjából 9500 hivatalos koronavírusos halottnál tartottunk. Ez a januártól decemberig tartó időszakra vonatkozik, de korrektebb márciustól márciusig nézni, mivel előtte nem volt Covid.

Ráadásul év közben -3500 fő volt a halálozás kumuláltan az előző év azonos időszakához képest, tehát a 12-14 ezerhez hozzá kell adni még 3500-at, így tehát ez a végén 17500-nál is több lehet. A tavalyi év ugyanis még mindig nincs lezárva, és ez csak nőni fog már, csökkenni nem, hiszen halálozást nem vonnak vissza.

Még korrektebb lenne csak augusztus közepétől, a második hullám kezdetétől nézni: a 34-53. hetekben 2020-ban összesen 62 681 fő halt meg, 2015-2019 átlagában ezen időszakban ugyanez a szám 48 657 fő, 2019-ben pedig 47 479 fő. A többlethalálozás a 34-53. hetekben tehát 14 024, illetve 15 202 fő, arányaiban 28,8%, illetve 32%. A hivatalos koronavírus-áldozatok száma augusztus közepétől december végéig 8930.

Persze a többletből valószínűleg nem minden esetért a Covid felel, de jó részéért igen. Nagyon sokan halnak meg otthon, a kórházig el se jutva, főleg a falun élők közül, ahol a higiéniai körülmények eleve sokkal rosszabbak, és általában többen élnek összezárva, egy háztartásban. Akik pedig eljutnak a kórházig, azokat gyakran le sem tesztelik, így a hivatalos statisztikákba nem kerülnek be.

Szintén nagyon sok azoknak a halottaknak a száma, akik nem covidBAN, hanem covidDAL, vagy az ellátórendszer egyéb területeiről kapacitáshiány következtében, a járvány miatt, de nem covidban halnak meg. Ez utóbbi szám jövőre és két év múlva is hihetetlenül nagy lesz, mert rengeteg műtétet, egyéb beavatkozást, sőt, újabban már diagnosztikát is halasztanak el… Ez nagyon sok, egyébként elkerülhető, nem direktben Covid-, de a járvány számlájára írható haláleset lesz.

Egy fővárosi temetkezési dolgozó maga kommentelte az egyik posztomhoz, hogy egyre több kórház kapacitáshiány miatt már nem tudja az elhunytakat tárolni, ezért alternatív megoldásokkal igyekszik a temetkezési szakma segíteni. Leírta azt is, hogy az anyakönyvvezetők a halotti kivonatokat néhány régióban a 8 nap (és a kiterjesztett maximum 30 nap) helyett már akár 3 hónapos határidővel adják ki. Az ő krematóriumukban 2019 első három hónapjában 2181, tavaly ugyanebben az időszakban 2347, idén januártól márciusig pedig 2623 hamvasztásra került sor.

– Lát olyan politikust, aki a helyén kezeli a helyzetet?

– Nincs ilyen, vagy ha mégis lenne, akkor nagyon elbújt. Ennek az egyik oka, hogy továbbra is azt hiszik, az oltások előrehaladtával a helyzet magától megoldódik, és meg lehet úszni szigorú, teljes zárás nélkül. Aki pedig tisztában van vele, hogy ez nem igaz, azért nem vállalja fel a véleményét, mert tudja, mennyire népszerűtlen. Tetszik vagy sem, az ország legalább 80 százaléka ebben a kérdésben a kormánnyal ért egyet, tehát nyitáspárti. Korábban a migránsokhoz való hozzáállás is hasonló volt, azok is a Fidesz által képviselt politikát támogatták (tehát hogy migráns ide be ne tegye a lábát), akik amúgy semmilyen más téren nem voltak kormánypártiak.

A járványkezeléssel ugyanez a helyzet: az ország egyszerűen nyitni akar, és mivel a kormány közvélemény-kutatások alapján kormányoz, nyilván ezt a politikát viszik. Kissé cinikusan hozzátehetnénk, hogy voltaképpen ez a demokrácia, hiszen a népakaratot váltják valóra. És az ellenzék se mer szembemenni ezzel, hiszen egy évvel a választások előtt öngyilkosság lenne. Beleállnak a kötelező regisztráció eltörlésébe és hasonló teljesen lényegtelen részletekbe, mert ettől remélnek valamekkora politikai hasznot, de abba már nem mernek beleállni, milyen veszélyekkel jár kinyitni az iskolákat.

– Milyen mutatóknak kellene javulnia ahhoz, hogy felelősségteljesen lehessen nyitni?

– Ehhez először is egy nagyon szigorú teljes zárlatra lenne szükség, legalább 3 hónapig, ha nem tovább. Vuhan tavaly nem volt olyan szinten átfertőzött, mint Magyarország most, mégis bevállalták, ahogy Ausztrália és Új-Zéland is. És mit látunk? Náluk nincs már járvány. Mi – sőt nemcsak mi, az EU-ban szinte mindenki más – persze nem vállaljuk be, mert nem akarjuk teljesen tönkretenni a gazdaságot. Inkább mindent az oltásra teszünk fel, pedig az oltás előrehaladása önmagában nem oldja meg a problémát.

Ez a legjobban akkor mutatkozik meg, ha Izrael és Chile példáját hasonlítjuk össze: Izraelben szigorú zárás előzte meg a tömeges oltási program kezdetét, és most már a korlátozások jelentős részét fel tudták oldani. Chilében nem volt zárás, és most hiába állnak százalékosan a világ élmezőnyében, továbbra is tömegével halnak meg az emberek.

Persze ebbe alighanem az is belejátszik, hogy az izraeliek Pfizerrel oltanak, a chileiek pedig a kevésbé hatékony Sinovackal, de nem ez a kulcs. Előbb le kell nyomni a fertőzöttek számát, és csak utána szabad elkezdeni oltani, mivel aki tünetmentes hordozóként megy az oltópontra, simán továbbadja a vírust, ráadásul ha fertőzöttként kap vakcinát – kivéve az mRNS alapúakat –, a betegség lefolyása is súlyosabb lehet.

– Nálunk viszont aligha fognak újra zárni, inkább a fokozatos nyitást folytatják. Készüljünk fel arra, hogy újra drasztikusan romlani fognak a számok?

– Drasztikusan nem feltétlenül, hiszen mint mondtam, eddig se volt igazi zárás, a szabályokat csak az nem játszotta ki, aki nem akarta. Az iskolanyitás se hoz majd ugrásszerű romlást, de csak azért nem, mert már amúgy is nagy a baj. Szóval az nem reális, hogy a fertőzöttek száma hirtelen a duplájára nő, a halottak számában viszont jöhet egy ugrás, mivel az ellátórendszer egyszerűen nem fogja bírni. Jelentős javulás két hónapon belül teljesen lehetetlen. Persze időszakosan lehetnek pozitív kilengések, tartós viszont leghamarabb akkor jöhet, ha bármilyen módon elérjük a lakosság felének immunitását. Most tartunk 4 millió regisztráltnál, tehát a felnőtt lakosság fele egyelőre nem kívánja beoltatni magát. Még ha hirtelen mind úgy is döntenének, hogy mégis kérik a vakcinát, nyár közepe előtt akkor se kerülne sor mindenkire.

– Több mint egy éve élünk korlátozások között, egyre többen fáradnak bele a szabályok betartásába. Jogosan?

– Akik a mostani szabályokat korlátozásként élik meg, sosem éltek igazi korlátozások között. Amikor Budapest ostromakor jöttek a szovjet tankok, két hétre elbújtál a pincébe, hogy ne lőjenek agyon, poshadt vizet ittál és a sapkádba szartál, az tényleg korlátozás volt. Az, hogy nincs színház, kocsma, szórakozóhely, ehhez képest semmi. Ha kimész az utcára, mit látsz? Tele van emberekkel minden. Egy normális karantén nem így néz ki, most legfeljebb kellemetlen lett az élet.

Elismerem, hogy nagyon kellemetlen, tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sokan azért akarnak nyitást, mert nem kapnak kellő (vagy semmilyen) kormányzati (vagy egyéb) támogatást, és egyszerűen anyagilag nem bírják. Sokan meg azért, mert nem érzik a bajt. Igen, ez egy nagyon nehéz helyzet. A háború nehéz. Ennek ellenére: talán érdemes túlélni.

Ami pedig a további elemzéseket illeti… Nos, nem vagyok biztos benne, hogy folytatom, mert nem vagyok abban sem biztos, hogy érdemes folytatni. Egyrészt azért, mert a kritikus tömeget egyelőre ez valóban nem érdekli, másrészt azért, mert a döntéshozókat semmilyen szinten sem hatja meg (sokkal beszéltem…), harmadrészt meg azért, mert a front kellős közepén már nem modellezgetni kell, hanem kapkodni a fejünket a golyók elől. Lehet, hogy írok még a témában, de jelenleg (2021. április 13-án 17.53-kor) ebben nem vagyok biztos. Sajnos nem állíthatom, hogy szükség van rá, azt viszont igen, hogy most már valami másra lenne szükség.

Az oltási programot folytatni kell, 85-90%-ot be kell oltani. Ha kötelezővé tétellel, akkor úgy. De előtte le kell zárni, mert önmagában csak az oltással… az nem fog működni. Most sem működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Charlie Kirk elleni merényletről: Ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is
A humoristát nagyon megrázta a konzervatív aktivista szerdai halála. Kirköt egy egyetemi közönségtalálkozó közben lőtték nyakon, esélye sem volt a túlélésre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



„Végtelenül megrázott Charlie Kirk halála” – írja péntek reggeli posztja elején Pottyondy Edina. A jobboldali influenszert szerdán lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő. Kirk éppen a Utah Valley Egyetemen tartott közönségtalálkozót, amikor nem sokkal dél után nyakon lőtték. A 31 éves konzervatív aktivista nem élte túl a merényletet.

„Talán azért, mert politikai tartalmakat gyártó influenszer volt. Talán azért, mert miközben nagyjából semmiben sem értettem vele egyet, a gondolatait kifejezetten kulturált módon adta elő. Talán azért, mert kétgyermekes apuka volt. Talán azért, mert alig 31 éves. Vagy azért, mert az infernális gonoszság, ami a halálát okozta, valószínűleg liberális irányból érkezett” - olvasható a humorista bejegyzésében.

„Az, hogy a közélet hova süllyedt az elmúlt évtizedekben, nyilván sokak felelőssége. Lehet joggal mutogatni a szélsőjobbra, a szélsőbalra, Finkelsteinre, a woke radikalizmusra. Lehet hibáztatni a hagyományos médiát, az algoritmusokat, az influenszereket, a társadalom mentális állapotát, a szociális igazságtalanságokat. Lehet vádolni a korszellemet, a kapitalizmust, a Covid-lezárásokat, a jogrendszert. És mindegyikben akad is némi igazság” - tette hozzá az influenszer, aki ezután a megosztottságról ír.

„Ez a szélsőséges megosztottság, amit a politika és a kultúra közösen zúdít az emberre, az az elképesztő indulat, ami világszerte forrong, számtalan tényezőből ered. Aki tényleg szembe akar nézni a valósággal, felteszi magának a kérdést, hogy a felelősség mennyire terheli a saját politikai közösségét”

– írja Pottyondy Edina, aki ezután a közelmúlt eseményeit is felidézi.

„Az elmúlt években egyre több politikai merényletet követtek el Amerikában. Meglőtték Trumpot. Minnesotában két demokrata törvényhozót és feleségeiket lőttek le, az egyik házaspár meghalt. A Képviselőház elnökének férjét kalapáccsal próbálták szétverni, megöltek egy vállalatigazgatót, és most Charlie Kirköt is.”

Pottondy szerint a Kirk halálához vezető indulat hazánkban is jelen van.

„Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.

A Ficot megtámadó elmebeteg, a Budapesten garázdálkodó antifák, a Budah*ázy-galeri, vagy éppen az ellenzéki kritikust megtámadó propagandista mind ugyanannak a forrongó erőszaknak a jelei. Nem az a megoldás, hogy egyre hangosabban üvöltjük, hogy a másik a hibás. Ha egyáltalán lehetséges a változás, az csak úgy valósulhat meg, ha jobbak, türelmesebbek, nagyvonalúbbak leszünk, mint a tegnapi önmagunk. Különben a pokolra fogunk jutni mindannyian, még mielőtt meghalnánk.”

„Nyugodjon békében Charlie Kirk! És szégyellje magát mindenki, aki a halálán örömködik. És azok is, akik ezt a tragédiát is arra használják, hogy még több gyűlöletet, még több indulatot öntsenek a világra” – zárja a posztot Pottyondy Edina.


Link másolása
KÖVESS MINKET: