„Musk nyilvános imidzse katasztrofális sebeket kapott” - nemcsak egy monoklival távozik a Fehér Házból a milliárdos

Elon Musk 130 nap után búcsúzik a Fehér Háztól. Miközben Trump elköszönt tőle, a világ leggazdagabb embere úgy állt mellette, hogy egy rejtélyes monokli volt a szeme alatt. Ez szinte a jelképe annak, hogyan végződött számára a kaland.

A világ egyik legnépszerűbb emberéből a világ egyik leggyűlöltebb emberévé vált, főként amiatt, hogy a DODGE rövidítésű "hivatala" kiadáscsökkentési igyekezetében emberek ezreit rúgta ki az amerikai államigazgatásból, és létfontosságú programokat állított le egyik pillanatról a másikra. Közben saját cége, a Tesla mélyrepülésbe kezdett. Van-e innen visszaút Musk számára? Erről beszélgettünk Bazsó Gábor újságíróval, aki behatóan ismeri Elon Musk világát.

– A New York Times egyik nagyon kritikus hangvételű véleménycikkben Elon Musk politikai örökségéről azt írja, hogy az nem más, mint „betegség, éhezés és halál”.

– Közismert Musk borzalmasan rossz viszonya a mainstream médiával, ahol már mindenki megtesz mindent annak érdekében, hogy ez sose javuljon meg, és Musk is kizárólag pocskondiázási céllal veszi a szájára.

A DOGE felelősségét szokás felemlegetni az USAID szétszedése kapcsán. Én nagyon nehezen tudom eldönteni, hogy a kettő darab hihető narratíva közül melyikben milyen arányban van az igazság. Az egyik állítás az, hogy ezek rossz hatásfokkal működő, drasztikusan szétlopott programok voltak, amik nagyon sok esetben egyáltalán nem arról szóltak, mint ami rájuk volt írva. Ezzel kapcsolatosan is lehetett látni sok hihetőnek tűnő példát. A másik pedig az, hogy ezek nagyon fontos dolgok voltak, amiken emberek minimum tízezreinek, de sok esetben százezreinek az élete, meg a mindennapi betevője múlt, melyek egyik percről a másikra lettek leállítva, például gyógyszerkutatások, alapkutatások finanszírozása sok esetben. Kizárólag az első állításnak igazat adva olyan láncfűrészes hadonászás kezdődött, amiben viszont nagyon fontos végtagok is levágódtak.

– Azt is írják, hogy Musk érzéketlenül és empátia nélkül állt neki ennek a dolognak, nem vizsgálta meg egyenként a programokat, hanem mindent első indulatból leállított, és például a dél-szudáni segélyprogram leállítása konkrétan emberéletekbe került.

– Musk ezekben a kérdésekben némileg autisztikusan jár el, a szónak abban az értelmében, hogy ő szenvtelenül menedzseli az ilyen típusú problémákat. Ha most leszállunk a DOGE-ról, és visszagondolunk arra, milyen jellegű kihívásai voltak a magánvállalkozásainak akár, akkor látszik, hogy nagyon sokszor volt erre a fajta szenvtelenségre szükség. Részben azért, mert olyan jellegű vállalkozásokkal foglalkozott, amiket mások reménytelennek vagy lehetetlennek vagy ökörségnek gondoltak, és neki félre kellett tenni az ezzel kapcsolatos érzéseit, és azt kellett mondania, hogy márpedig ő végigtolja, mert szerinte például újrafelhasználható rakétát csinálni lehetséges, mert a fizika törvényei ezt megengedik, és összességében sokkal hasznosabb dolog lenne, mint teleszemetelni az óceánt. És

Nagyon sok ilyen jellegű példa van még, az utolsó ilyen a Twitter felvásárlása volt, ahol ugyanez történt, megvette a céget, amellyel kapcsolatosan egyébként átverték. Ez tény, hülye volt ő is. Akkor ugyanígy tele volt az összes újság azzal – a New York Times is –, hogy Musk egy balfasz volt, aki megvette brutálisan drágán a Twittert, és még ráadásul teljesen szét is verte. El is temették a Twittert, ahonnan kirúgta az alkalmazottak 90%-át. Majd ugyanez a New York Times egynéhány évvel később, a korábbinál sokkal erősebben és jobban működő Twittert látva arról cikkezett, hogy hát el kell venni tőle, mert nem lehet egy embernek ekkora hatalma a világ egyik meghatározó social médiája fölött, amit egy az egyben a saját narratívájának a szolgálatába állított, és az egészet eltolta jobbra. Ezeken a példákon látszik, hogy neki van egy elképzelése, és azt végigtolja. Meggyőződésem, hogy erről próbált volna szólni a DOGE is: ha menedzselhetetlen pályán vannak a közkiadások, azokat első körben vissza kell vágni drasztikusan, beleértve azt is, hogy ennek nagyon kellemetlen következményei vannak sokak számára. De nem baj, mert cserébe a fenntarthatatlan pálya megtörik, és egy másik, remélhetőleg fenntartható pálya alakulhat ki, és el kell kezdeni utána, a tapasztalatok alapján visszaépíteni, megerősíteni, újra fölvenni embereket, ahova kell, újra költeni azokra a területekre, ahova érdemes.

Nincs olyan ember, aki egyszerre lehet penge abban, hogy érdemes-e és milyen módon Szudánban pénzt költeni, és a malária elleni harcot finanszírozni, meg gyógyszeralapkutatásokat például, és ott van még az a másik 700 terület, amit a DOGE érintett. Szerintem senki, ő sem gondolta azt, hogy az USAID programjainak örökre vége van. Hanem arra gondolt, hogy első körben mindent le kell vágni, mert ez a mostani szint fenntarthatatlan, és majd visszaépül bizonyára az, ami értelmesen finanszírozható.

– Az önmaga zsenialitásába vetett hite hidalta át azt a problémát, hogy olyan területre tévedt, amihez nem ért?

– Ezt nem tudom megítélni, benne lehet ez a pakliban. Én nem gondolom, hogy az ő személyisége odáig torzult volna, hogy elhitte ezeket a dolgokat magáról. Mégpedig azért nem, mert azok az eredmények, amik miatt ezt elhihetné magáról, azokhoz ez a hit már mind kellett. Azt érzem inkább, hogy annyiban mérte fel nagyon rosszul, illetve ott érzem őt egyértelműen vaknak, hogy

Még akkor sem, ha azt hiszi magáról, hogy alkalmas, és akár alkalmas is. Tehát egy kormányon kívüli, de meghatározóan fontos tényezőként elvállalni egy olyan feladatot, ami egyébként pontosan azért kerül egy külső aktor irányítása alá, mert nyilvánvalóan politikailag vállalhatatlan az összes része. A közkiadások megvágása az a valami, amit nem csinálnak meg a politikusok soha, azért van elszállva az amerikai költségvetés, vagy akár a magyar költségvetés, az összes elszállt költségvetés, mert semelyik oldal soha nem akarja felvállalni azt, hogy vissza kell vágni a költségeket. Így aztán nyilván kényelmes megoldás azt mondani, hogy nem mi vagyunk ám azok, akik most kicsontozzuk az amerikai közszolgáltatásokat, meg a soft powerünk nagy részét adó USAID-et, és hosszan lehetne sorolni, mi mindent, hanem ezt az egészet kiszerveztük ennek az embernek. Közben pedig mindenki számára ordítóan nyilvánvaló, hogy

Tehát, hogy ezt mondhassák, ezt mondhassa Trump, hogyha ez az egész nem működik. Ezt csinálja egy csomó ponton az amerikai törvényhozás, amikor nem mennek át végül a DOGE-féle javaslatok, pontosan ezért, mert onnantól kezdve, hogy azokat a nevükre kellene venni, már sok esetben a republikánusok sem akarják, a demokratákról nem is beszélve. Tehát már az elején az látszott, hogy ő most ezzel vállal egy olyan pozit, amiben számára a legjobb kimenetel az lesz, hogy iszonyatos népszerűségvesztés árán valamicskét talán le tud faragni. És ennél csak rosszabb forgatókönyvek látszanak, és végül most a kicsit rosszabb forgatókönyv jött be, mert a cégei jelentősen megsínylették a távolmaradását.

ami nem gondolom, hogy örökre így marad, de az biztos, hogy borzalmasan rosszat tett neki. És még csak az sem látszik, hogy az öröksége ennek a dolognak feltétlenül pozitív vagy egyáltalán bármilyen lenne. Nagyon nagy kérdés, hogy az egész DOGE-ügy nélküle megy-e tovább, hiába mondja azt, hogy neki csak lejárt a 130 napos mandátuma, és most már a gép mozog, az alkotó pihen, visszatér a cégeihez, és a DOGE pedig végzi tovább a feladatokat. Meg lennék lepve, ha ez tényleg így lenne.

– Vajon a Trumppal való kapcsolata megromlott, vagy tényleg csak arról van szó, hogy félreáll, mert eljött az ideje?

– Az óhatatlanul meg fog romlani, nem tudom, hogy már meg van-e romolva, vagy mennyire, de ez csak idő kérdése. Már csak azért is elkerülhetetlen, mert

ami persze semmire sem garancia, hiszen azt is tudjuk, hogy a trumpizmus lényege pont az, hogy nemhogy mondatonként tud magának ellentmondani, hanem simán mondaton belül is bármikor. De az energetikai átmenet, az elektrifikáció, ezek Trumpnál szitokszavaknak számítanak, a kampányában is így merültek föl. Ez nyilván a Teslát nagyon rosszul érinti.

– Most az a feladata Musknak, hogy a megtépázott cégeit újból egyenesbe hozza. Két kulcsfontosságú cége van: az egyik a Tesla, amit a világ bizonyos részein jószerivel bojkott alá vettek a vásárlók. Ezzel szemben ott a SpaceX, ami megkerülhetetlen, mert egyelőre senki más nem tudja azt, amit ő tud ezen a téren. Tehát hogyan tovább? Maradhat-e ő még a világ leggazdagabb embere, helyre tudja-e állítani a renomét?

– Ezeket szét kell szedni különböző szegmensekre. A SpaceX felől kezdeném, mert az az egyszerűbb eset. A SpaceX megkerülhetetlenül szuperdomináns szereplője az űrpiacnak, mert lehet, hogy a Tesla a legnagyobb piaci kapitalizációjú autógyár, de valójában más szempontból egy kicsike szereplő, amennyiben egymillió darabszám környéki autógyár, miközben a nagyok 8 és 10 millió környékén vannak. A SpaceX viszont nem ilyen természetű, hanem ott az van, hogy az egy évben pályára állított összes hasznos tömeg 90%-a az egész világon a SpaceX-é, és akkor a maradék 10% nagyrészt Kína, és az apraja.

A Tesla egy bonyolultabb sztori, mert ott már régóta szétvált az, hogy mint autógyár milyen, és mi van a nagy ígéretekkel, ami elsősorban az önvezetést jelenti, a robotaxi-szolgáltatás, ami erre épülne, illetve a humanoid robotbiznisz. Ha a Teslát autógyárként kell értékelni, az így felmutatott teljesítménye az elmúlt egy évben eléggé rossz. Ebben Musknak az a döntése is benne van, hogy ne legyen olcsó tömegmodellje a Teslának. Ezzel senki sem ért egyet, aki autógyári szempontból nézi a Teslát. Mindenki szerint egy rossz döntés. Ahogy az is, hogy hagyta megöregedni a drága modelljeiket, tehát az X és az S régiek, nem fogynak egyáltalán, és rosszul is áll a cégnek. De az a helyzet, hogy Musk azt mondja, és mindenki más is, hogy

És ugye már itt van a június, amikortól Austinban az első, nagyon limitált, de ténylegesen benne ülő ember nélküli robotaxi próbaszolgáltatás elindul. Ha ez működik, akkor a Tesla nemcsak egy nagyon nagy autógyár lesz, hanem minden autógyár kénytelen lesz megvenni az FSD valamilyen licencét, mert olyan típusú versenyhelyzet nem reális, amiben vannak autók, amik tudnak menni maguktól, de történetesen a Toyotától, a Volkswagentől, a Renault-tól, a Fiattól nem lehet ilyet venni. Ha ez a rendszer van, akkor az mindenkinek kell, azonnal. Ezt senki se tudja biztosan, mert Musk nyolc éve ígéri meg minden évre, és eddig egyik évben sem lett végül is kész. Mindig közelebb jött, mindenki azt mondja, hogy soha nem volt annyira kurva jó, mint most, és közben mindenki azt is mondja, hogy azzal együtt, hogy fantasztikusan működik az utak 90+ százalékában, de az a maradék néhány százaléknyi, ahol még nem, az viszont vállalhatatlan életveszélyt jelent. És ilyen értelemben megmondhatatlan, hogy hány évnyire vannak attól, hogy ténylegesen működjön, mert

és ennek megfelelően nem is használhatják tömegesen. Úgyhogy ezt nem tudjuk, de június végére sokkal okosabbak leszünk. És ott vannak még a humanoid robotok, ez a terület irtózatos sebességgel fejlődik ezekben az években. Drámai demókat lehet látni a világ nagyon sok pontjáról, jellemzően leginkább Kínából. Ez valóban itt lesz, sokkal hamarabb, mint hinnénk. Legrosszabb esetben három éven belül teljesen hétköznapi lesz az, hogy különböző élethelyzetekben robotokkal lehet találkozni. Nem feltétlenül úgy, hogy az utcán mennek már bevásárolni önállóan is cekkerükkel, de aki gyárban dolgozik, biztos fog látni olyat is, hogy előbb-utóbb bizonyos típusú melót ilyesmik fognak végezni. Hogy ebben a Tesla mennyire tart előre vagy nem, azt nagyon nehéz megítélni, de biztos, hogy minden más szereplőnél sokkal jobb adottságaik vannak arra, hogy a tömeggyártásba átvigye a terméket, ha működik, és ilyen szempontból valószínűleg a pozícióik erősek. Ez a sztori tartja fenn a cég részvényeit jelenleg. Tehát

de akkor is, ha csak az egyik valósul meg a kettőből.

– Látsz reális esélyt arra, hogy ezután a politikai kaland után Musk vissza tud térni úgy, mintha mi sem történt volna?

– A cégei szempontjából és a cégen belüli projektek szempontjából azt gondolom, hogy igen. Abban az értelemben, hogy békén fogja hagyni őt a világ eléggé ahhoz, hogy ténylegesen a cégekkel tudjon foglalkozni, arról nem vagyok meggyőződve. Az is tény, hogy iszonyúan megnehezítette az összes hozzá kötődő vállalat életét a világ összes, a jelenlegi amerikai vezetéssel nem rokonszenvező területén. Nem véletlen, hogy a többi nagyvállalkozónak nincs nyilvánosan felvállalt erős politikai kötődése. Ezeket csak az utókor szokta feltárni, hogy a Hugo Bosstól kezdve a Fordon át a Porschéig bezárólag, hogy csak a legismertebb nácikat emlegessük, miféle emberek voltak, ő meg ezt az egészet kitette a kirakatba. Szóval szerintem

És egyébként érdekes lesz azt nézni, hogy ebből mi sül ki. Hogy ebből az jön-e ki, hogy mágikusan minden az irányba áll, mint a vasreszelék, amikor visszakerül a mágnes, és az erővonalak helyreállnak, és elkezd minden látszólag jó irányba menni. Vagy nem. De hát ezt majd meglátjuk.