prcikk: Muntag Vince: Egy mozgássérültnek kevés a lehetősége arra, hogy szellemi területen érvényesüljön | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Muntag Vince: Egy mozgássérültnek kevés a lehetősége arra, hogy szellemi területen érvényesüljön

A legígéretesebb fiatal magyar irodalomkutató külföldi ösztöndíjat nyert. Ahhoz, hogy kint tanuljon, kísérőt kell fizetnie. Ehhez kért segítséget.


Muntag Vince tehetséges fiatal kutató, irodalmár, színháztudós. Gimnazista kora óta minden szakmai versenyen és pályázaton első helyezést ért el. Elvégezte az ELTE irodalomtudomány és a Károlin a színháztudomány szakot, most előbbin kezdi a doktori iskolát. Kerekesszékkel mozog. És szeretne külföldön tanulni.

Egy 2016-ban elnyert ösztöndíjnak köszönhetően lehetősége volna arra, hogy Canterburyben, a University of Kent European Theatre mesterszakán tanulhasson. Ehhez azonban segítőt kell fizetnie, mivel enélkül a hétköznapi teendők sem mennek.

Muntag Vince közösségi kampányba kezdett, pénzt gyűjt segítője külföldi tartózkodására. Erről, az ösztöndíjról és a kutatási területéről beszélgettünk.

- Miért ilyen fontos ez az ösztöndíj?

- Attól függ, kinek a számára.

- Tágabb értelemben, és önnek személyesen.

Azt tapasztaltam, hogy egy olyan embernek, aki hozzám hasonlóan speciális szükségletekkel éli az életét – vagyis aki mozgássérült, vak vagy hallássérült –, annak

kevés lehetősége adódik arra, hogy szellemi területen érvényesülni tudjon, illetve arra is, hogy önálló életvitelt folytasson.

Nem tartom a magamét egyedi esetnek, de azt tapasztalom, hogy nem általános, hogy egy mozgássérült stb. karrierépítésben vagy családalapításban gondolkodjon. Az még elképzelhető, hogy valahol talál munkát, de

az volna a kívánatos, ha tele lenne a város dolgozó, adózó, és önállóan élő, akár családos fogyatékos emberrel.

Az előbb elmondottak miatt szeretném, ha minél nagyobb nyilvánosságot kapna a kutatási területem és az ösztöndíjam, hogy tudassam a többekkel: van ilyesmire lehetőség. Én nyilvánvalóan szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy olyan családban élek, ahol az ilyesfajta önérvényesítés nem szokatlan dolog. Pesten nőttem fel egy értelmiségi házaspár gyermekeként, a testvéreimet és engem is olyan iskolába tudtak járatni, ahol ezek az igények kialakultak bennünk. Annak, hogy kevesen vagyunk így fogyatékossággal élők, annak véleményem szerint nagyobbrészt az az oka, hogy nincsenek szem előtt a lehetőségek. Ha például egy sérült gyermek – akinek egyébként szellemi értelemben nem lenne akadály a tanulás –, nem olyan társadalmi közegbe születik, akkor nem adódik az a lehetőség, hogy jobb középiskolába járassák, miután kijárta a Pető Intézetet.

Nekem személy szerint pedig azért fontos ez az ösztöndíj, mert bölcsészettudományi kutatópályára készülök színháztudósként, és azt látom, hogy az itthoni oktatási lehetőségeket a magam szintjén – most végeztem mesterképzést a Károli Gáspár Egyetemen – kimerítettem. Szakmailag számomra az jelentene továbblépést, ha külföldön tudnék tanulni, és az ösztöndíj erre lehetőséget biztosít.

A harmadik nagyon fontos ok az, hogy ez lehetőséget biztosíthat arra is,

hogy kiszakadjak egy kicsit a megszokott környezetemből, és elkezdhessem a magam önálló életét, kipróbálhassam magam új helyzetekben.

A fizikai állapotomból adódóan mindig is mások segítségére szorultam, illetve fogok szorulni, de ezt eddig nagyobbrészt a családom segítségével oldottam meg. Most pedig arról volna szó, hogy a fizikai szükségletek kielégítését professzionalizáljam, jogilag is, technikailag is magam szervezzem meg.

mv4

- Jelenleg hol tart a gyűjtés?

Elég jól állok. Kitűztem magamnak egy minimumot, hatmillió forintot, és a különböző úton érkező adományokból is érkezik valami. Az adománygyűjtő oldalon a kitűzött összeghez képest 60 százalékon áll a gyűjtés, ehhez gyűlt még kicsit több mint másfél millió forint a saját számlámra, amit erre a célra hoztam létre, és több helyről ígértek még adományt.

Adminisztratív úton kezdem el a doktori képzést az ELTE-n szeptembertől, és miután hazajöttem, azt fogom csinálni, illetve befejezni. Elvileg úgy terveztem, hogy halasztok egy évet Budapesten, de nem látom előre, milyen költségei lesznek az útnak, csak hozzávetőleges kalkuláció volt, hogy nagyjából mennyibe kerülhet. De a gyűjtést szeretném folytatni, ameddig csak lehet, mert az utam után is vannak terveim, amelyekhez jól jönnek az anyagi források.

Azt tapasztalom, hogy ez az "önállóan, mozgássérültként élni" társadalmi projekt nem egy olcsó mulatság. Ha nekem hosszú távon fizetnem kell a segítőmet, márpedig szeretnék ebben gondolkodni, akkor arra elő kell teremtenem a forrásokat.

- Hazai szervezetek tudnak segíteni? Ha igen, hogyan?

Mivel a családom több szállal kötődik az evangélikus egyházhoz, ezért valószínűleg egyházi segítséggel fogom a kiutazást megoldani, mert az elektromos kerekesszékemet nehéz volna repülőgépen szállítani.

Így segítheted Muntag Vincét, hogy azt tanulhassa, amit szeret

Muntag Vince számlaszáma: 11775094-19978882

IBAN szám: HU11 1177 5094 1997 8882 0000 0000 OTP BANK SWIFT azonosító (BIC-kód): OTPVHUHB.

mv2

- Miért éppen ezt az egyetemet választotta?

Elsősorban szakmai okból: olyan helyet kerestem, ahol a kutatói ambícióimat ki tudom élni. A University of Kent az európai színháztudománynak egyik nagy gyűjtőhelye. Nagy-Britannia európai egyetemeként hirdeti magát - ez azt jelenti, hogy az európai tudományos elit szokott itt vendégeskedni.

Különösen érdekes volt, hogy miközben szerveződött az utam és a kintlétem, a világsajtót bejárta a Brexit-szavazás híre. Ezt követően 3-4 levelet kaptam az egyetemtől, hogy semmi baj, egyrészt ez a most induló évfolyamot nem érinti, tekintve, hogy a kilépés jogilag még nem történt meg, másrészt az egyetem minden eszközzel kiáll a nemzetköziség és a kontinenshez tartozás értékrendszere mellett. Nekik a nemzetköziség egyfajta védjegyük, egy hálózatos működésben gondolkodnak, társkapcsolatokat tartanak fenn más egyetemek kutatóival.

És úgy sejtem, talán kényelmesebb is lehet nekem egy ilyen, viszonylag kisebb angol egyetemen, mint mondjuk egy olyan monstrumon, mint az oxfordi vagy a londoni.

Olyan helyet kerestem tehát, ahol a nemzetközi tudományos pezsgés aktív, és ahol el tudok mélyülni azokban a problémákban, amelyek szakmailag érdekelnek.

- Mi a pontos kutatási területe?

Szorosabb érdeklődésem Molnár Ferenc drámaírói életművére koncentrál. Ami miatt kimegyek, az, hogy a Molnár-életműnek nem kevés nemzetközi vonatkozása, sőt angolszász vonatkozása van.

- Ismerik is külföldön Molnár Ferenc nevét. Annak idején hatalmas sikereket ért el, és az idegen nyelvre legtöbbet fordított szerzők közé tartozik.

Azért eltelt néhány évtized azóta, hogy világsztár volt, és tapasztalataim szerint Amerikában jobban ismerik, mint Angliában. De a műveit jó minőségben fordították le angol nyelvre, és

az a fajta dramaturgia, amit Molnár használ, kiválóan működik angol közegben is. Az a fajta látásmód, amit mi angol humornak nevezünk, és amit Molnár képvisel, nem nagyon távoli dolgok.

De ami kivezérelt engem, az ennél valamelyest általánosabb. Azt hiszem, hogy nem lehet tágabb nemzetközi összehasonlítás nélkül értelmezni Molnárt. De arról is szó van, hogy egy picit szeretnék körbenézni, hogy melyek azok a kérdések, amelyek manapság a nemzetközi színháztudományt izgatják. Szeretnék képbe kerülni, hogy melyek a divatos témák, melyek a divatos kérdésfeltevések. Mivel Magyarországon nehéz friss külföldi szakirodalomhoz jutni, ezért Magyarországról nem tudom megoldani, és ha képet kapok arról, hogy mi most az újdonság, ahhoz képest könnyebben el tudom helyezni, hogy engem mi érdekel.

Szeretném valahogy külföldön is eladhatóvá tenni, amit csinálok, és ehhez értelemszerűen fel kell mérnem a piacot.

VIDEÓ: Az ELTE videója a kétszeres OTDK első helyezett, Pro Scientia aranyérmes, és Sólyom-ösztöndíjas fiatal kutatóról:

- Miért izgalmas külföldön tanulni? Az itthoni struktúrához, az elsajátítható ismeretekhez képes, szemléletmódban milyen pluszt jelenthet?

Ezt sok irányból meg lehet közelíteni. Először is, úgy látom, hogy Angliában az oktatást politikai értelemben sokkal többre becsülik, mint itthon. Mind anyagi ráfordítás terén, mind az erről való politikai gondolkodásban több figyelmet fordítank rá, ezért sokkal szakmaibb az oktatás megszervezése. Egy egyetem ott megteheti, hogy azt és úgy tanítson, ahogyan akar, és azoknak, akiknek akar.

Úgy látom, iszonyatosan nagy pénz áll a University of Kent mögött, ami egyúttal nagy fokú szabadságot is jelent. Azt hívnak meg, aki tetszik nekik, és tulajdonképen az folyik az egyetemen, aminek kell.

Itthon a bölcsész szakokon az állami finanszírozás miatt egy bölcsészkar kénytelen tömegképzésben gondolkodni, ami miatt sokkal kevesebb figyelem jut az egyes diákra vagy akár a kiscsoportos munkára. Ha 16 ember ül be kiscsoportos szemináriumra, sokkal kevesebb esély van az érdemi közös munkára, mint ha mondjuk 8 ember ülne be.

Talán azzal tudnám a legjobban szemléltetni a különbséget, mint amilyen egy gimnáziumi egész osztályos óra, és egy gimnáziumi fakultációs óra között. Ennek az analógiájára lehet ezt elképzelni.

Ezen kívül - és ezt a sajtóban is lehet olvasni - mivel alacsonyak az oktatói bérek, az egyetemi oktatók egy csomó plusz munkát kénytelenek vállalni, vagyis sokkal kevesebb figyelem jut a diákokra és az oktató saját kutatásaira is. Ami azért volna fontos, hogy az oktató frissen tartsa a szaktudását, az eszközkészletét, általában a szakmaiságát.

Sokszor látok magyar egyetemen fáradt, elgyötört oktatókat, akik nem tudnak úrrá lenni a teendőiken, akik óratartási és publikációs kényszerben vannak. Ha pedig mondjuk 30-40 éves az oktató, akkor a pályájának az eleje általában egybe szokott esni a családalapítással, ami még inkább megnehezíti ezt a helyzetet. Ami az oktatás tartalmi részét illeti, azt tapasztalom, nagyon különböző kutatásrendszerek vannak, és az angol éppenséggel karakteresen más, mint a magyar.

- Például miben?

Csak az előzetes tájékozódásomból, és kint tanuló ismerőseim beszámolóiból indulhatok ki, ez csak sejtésekre elég.

Sokat szoktuk szidni a magyar oktatás poroszos jellegét. Ebben szerintem is van igazság, de nem árt árnyaltabban megközelíteni a kérdést.

A különbség, amit én látok, hogy a magyar oktatási rendszer nagyon úgy gondolkodik, hogy egy adott képzési szinten van egy ismeretanyag, amelyet adott idő alatt el kell sajátítani, annak a végére érünk, és az lezárul. Tehát zárt modul, amelyet úgy kell elképzelni, mint amikor az ember kirándulni megy, megpakolja a táskáját élelmiszerrel, és akkor az útközben szépen elfogy.

Az angol oktatási rendszer pedig kommunikatív módon gondolkodik a tudásról, tehát leginkább eseményszerűen. Leginkább az érdekli, hogy amikor két nagy tudású ember találkozik, vagy olyan emberek, akik intenzíven érdeklődnek nagyon valami iránt, mi történik. Nem határoljuk körbe előre, hogy körülbelül mire fogunk jutni, hanem ezt rábízzuk a beszélgetésre. Ez nem azt jelenti, hogy konkrét, megfogalmazható, felmutatható tudást ne adna ez az oktatási rendszer, de azt sem jelenti, hogy rossz az, ha tételesen számon kérünk bizonyos tudást, hiszen ez határozza meg, hogy kommunikálni tudunk-e róla utána. Azt tapasztalom, hogy vannak helyzetek, amelyekben a zárt tudás jó, csak utána középiskolában és egyetemeken a magyar oktatásnak ez a zártsága nem nyílik ki.

Angliában ezzel szemben a középiskolai oktatás is arra készít fel, hogy ezt valamikor kinyitjuk, és önállóbban kell megoldani egy sor dolgot.

A legfőbb különbség az, hogy az angol oktatási rendszer sokkal jobban megtanítja tanulni a diákokat, mint a magyar.

Ez nem azzal függ össze, hogy a tudás lexikális-e, hogy mennyire szigorú a számonkérés, mert ugyanazt a tudást úgy is át lehet adni, hogy 5 beaadandót írat egy félévben.

Nagyon sokszor látom különböző médiumokban, hogy a lexikális tudást lesajnáljuk a kompetenciafejlesztés kárára. Itt sokkal inkább egy aránytalanságról van szó, illetve hogy a tudás egészét a lexikális tudás mintájára képzeljük el, és ez az ami, ha jól látom, Angliában nincs meg.

De azért egészen pontosan erre a kérdésre akkor fogok tudni válaszolni, ha már visszajöttem.

mv1

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Szedjük össze a fideszes verőembereket, névvel, arccal!
A biztonságpolitikai szakértő a nyilvánossághoz fordult segítségért, hogy azonosítsák azokat, akik ellenzéki tüntetőkkel erőszakoskodnak. Szerinte a nyilvánosság ereje megállíthatja a további bűncselekményeket.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. március 29.



Rácz András biztonságpolitikai szakértő a Facebookon tett közzé egy felhívást, amelyben arra kéri követőit, hogy gyűjtsék össze „a fideszes verőembereket, névvel, arccal”. Bejegyzésében kifejti, hogy a jelenség ukrán mintára épül, ahol az ilyen embereket tituskiknak nevezik.

A szakértő szerint a posztszovjet térségben tituskinak hívják a politikai célra felbérelhető, jellemzően ellenzéki tüntetők ellen bevethető, kormányközeli verőembereket. Az elnevezés egy Vadim Titusko nevű ukrán MMA-harcostól ered, aki 2013-ban részt vett újságírók megverésében. Rácz leírása szerint a 2013–2014-es ukrajnai forradalom alatt a tituskik jellemzően olyasmiket csináltak, hogy „beszivárogtak békés ellenzéki tüntetésekre, erőszakoskodni kezdek, ezzel ürügyet adva a rendőrségnek, hogy szétverhesse a tömeget, sokszor ők maguk is nekiestek az ellenzéki újságíróknak, aktivistáknak, politikusoknak, jellemző módszerük volt, hogy nem a tüntetésen, hanem a demonstrációhoz közeli utcákon kapták el és verték meg a hazafelé tartó ellenzékieket, többnyire teljesen véletlenszerűen kiválasztott, civil embereket

autókból is rángattak ki és vertek meg embereket.”

Rácz András szerint most az látszik, hogy Magyarországon is feltűnnek ilyen csoportok. Úgy fogalmaz,

„rejtélyes, fekete ruhás, igen izmos emberekek akadályozzák az Orbán Viktor ellen tüntetőket”, és példaként említi a győri, veszprémi és péceli eseményeket.

Állítása szerint előfordult, hogy a tiltakozóktól elvették a tábláikat, amit rablásnak minősít, akadályozták a mozgásukat, ami szerinte a személyi szabadság korlátozása, és volt, akit meg is ütöttek, ami testi sértés. A szakértő szerint a rendőrség ezekben az esetekben „valahogy épp nem ér rá”. A független sajtó munkájára hivatkozva több nevet is felsorol azok közül, akik állítása szerint feltűntek a fekete ruhások között.

A posztban arra kéri az olvasókat, hogy gyűjtsék össze az összes ilyen embert. Azt kéri, hogy aki felismer valakit, küldje el az illető nevét és egy nyilvános forrást, ami igazolja a személyazonosságát. A célja ezzel az, hogy

„a nyilvánosság erejével, azzal, hogy kitesszük őket a fényre, megakadályozzuk - vagy legalább csökkentsük az esélyét - , hogy erőszakosan lépjenek fel békés emberekkel szemben”.

Rácz ír arról is, hogy tart a lehetséges következményektől. „Nyilván fel fog vetődni a kérdés, hogy nem félek-e, hogy megtalálnak és akkor majd »megnézhetem magam«. Nos, a válasz az, hogy dehogynem, természetesen félek. [...] Ahhoz persze épp elég hosszú harcművészeti múltam van, hogy tudjam: nem racionális abban reménykedni, hogy nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, erős, fitt bunyósok ellen tudnék győzni. Nem tervezem olcsón adni a bőrömet, de a végeredmény ettől még nem lesz kérdéses. Ha meg akarnak verni, akkor meg fognak verni. Ez van.”

Mégis úgy gondolja, ezt meg kell csinálnia „magamért, magunkért, minden jóakaratú, a NER leváltását akaró emberért. És legfőképpen a szabadságért”. Sőt, állítása szerint azokért a fiatalemberekért is cselekszik, akiket szerinte a rendszer erre használ, hogy megmentse őket attól, hogy valami jóvátehetetlent tegyenek.

„Úgyhogy, némiképp paradox módon, azért is kell összeszedni őket névvel-arccal, hogy aztán ők azt mondhassák az őket menedzselő Adolfoknak, Bertalanoknak, hogy »Főnök, ezt én nem csinálom, kint van az arcom, tudnak rólam mindent«... és ezzel megmenthessük őket attól, hogy valami jóvátehetetlent csináljanak. Megmenthessük őket attól, hogy évtizedeket töltsenek börtönben, ha valami félresikerül...”

A bejegyzés végén hangsúlyozza, hogy kizárólag nyilvános, igazolható információkat, linkeket és fotókat kér, mivel a fekete ruhásoknak is vannak személyiségi jogaik.


Link másolása
KÖVESS MINKET: