Mindenki nyugodjon le, ez a demokrácia - csak Orbán elszoktatott minket tőle
Az elmúlt egy héten ember legyen a talpán, aki követni tudta az előválasztással kapcsolatos eseményeket, a szavazók és az érdeklődők csak kapkodták a fejüket a sokszor órák alatt változó helyzettől. Ha a közösségi médiában áramló kommenteket olvassuk, könnyen azt hisszük, hogy az emberek egy része besokallt attól, amit tapasztalt a jelöltektől, főleg a Márki-Zay-Karácsony küzdelem borzolta a kedélyeket.
Pedig.
Ez van minden alkalommal (sőt ennél sokkal több meg rondább dolog) az amerikai előválasztásokon, ez látható most a német választásoknál és az azt követő kormányalakítási tárgyalásokon. A nem demokráciákban ilyen nincsen. És valóban, a mi elmúlt bő egy évtizedünkben nem ez volt a megszokott.
Putyinnál, Lukasenkánál vagy Kínában se hallunk nagy vitákról.
Én inkább százszor végignézek egy ehhez hasonló műsort, amit itt a jelöltek bemutattak, és bosszankodom vagy dühöngök is akár, mint hogy olyan rendszerben éljek, ahol a politikusokat nem látjuk vitahelyzetben, nem látjuk, hogy kínos szituációkba kerülnek és próbálnak onnan kimászni, nem látjuk, ahogy bénáznak vagy épp zseniálisan taktikáznak.
És nem, nincs olyan, hogy csak okos, intelligens, jól felkészült és grállovag politikusokat fogunk látni, nincs olyan se, hogy a mi jelöltünk, akire a szavazatunkat adjuk, nem hibázik. Mert fog. És esetleg el fogja rontani, eltaktikázza, elméri, belefut előre nem látott kellemetlen szituációkba, és hát van olyan is, hogy megbukik. Mert megérdemli.
Ne feledjük azt se, hogy mekkorát tisztult a pálya, és most nem csak Tóth Csabára gondolunk, hanem arra is, mekkorát kaszáltak az olyan, rendkívül sokat dolgozó tiszta kezű képviselők, mint Szél Bernadett vagy Hadházy Ákos. Miközben kihullottak évtizedek óta a politikai térben mozgó emberek, olyanok szenvedtek megalázó vereséget, akik biztosra vették, hogy nagy túlélők maradnak.
Az is nagyon fontos, hogy kiderült: nem feltétlen az őrült pénzek belepumpálása hozhat sikert egy jelöltnek, erre jó példa Márki-Zay Péter menetelése, akinek az összes kampányköltsége annyi volt, amennyit egyes vetélytársai egy hét alatt csak a Facebookon költöttek. De erről mesélhetnek győztes jelöltek is, akik lejárták a teljes körzetüket, door to door kampányt folytattak, és nagyot nyertek. Ez tavasszal is vélhetően döntő lesz, és az ellenzék komoly rutint szerez most ebben. Azt is mondhatnánk, hogy belefektették azt a munkát, amit addig kevés helyen, és persze ez még csak a kezdet, a java most fog következni, mert ilyen jellegű munkára a Kubatov-listával (és a zsolddal) a kezükben menetelő kormánypárti aktivisták is képesek lesznek.
Van sok olyan körzet persze, ahol ez már 2019-ben eredményt hozott, de most majdnem az egész országban téma lett az előválasztás, a kormánypárti sajtó elhallgatása és a későn ébredő propaganda kampányvideói és plakáterdeje dacára is.
Ez a folyamat járatódott csúcsra az elmúlt héten, ezért is lett beszédtéma mindenhol a választás, ezért háborogtak olyan sokan a nehezen megszülető eredmény miatt. És ez az, ami miatt a Fidesz és Orbán Viktor is nagy zavarban van, és aggódhat is.
Az orbáni rendszer egyik sarokkövének épp az számított, hogy a szétforgácsolódott, megosztott ellenzék nem találta az utat egymáshoz, nem találta az utat a választóhoz, és a centrális erőtérben elveszve kóvályogtak pártok és képviselőik. Azok a pártok, amelyek teli voltak a Fidesznek a kezére játszó politikusokkal, akik még 4 év parlamenti képviselőségért bármikor elárulták a saját politikai közösségüket.
Az történik ugyanis, hogy az ellenzék jelenleg flow-ban van (a legnagyobb hullámon épp Márki-Zay lovagol), egyszerűen izgalmasabb, menőbb, másnap lehet róluk a családban, munkahelyen beszélni, vitatkozni.
A kormányzó erő pedig fáradtnak, enerváltnak, unalmasnak tűnik, főleg a fiatalok számára, akik szánalmasnak tartják az összeeszkábált lejárató videóikat, a világukban furcsán, idegenül mozgó, a valamiért a melegekre ráfixálódott miniszterelnököt, akinek egy mondatát se értik, ha igen, akkor maximum a wtf, ami eszükbe jut.
Az ellenzék előtt nagy feladat áll: végigcsinálni az előválasztást úgy, hogy ne vesszenek össze végleg, majd a győztes (győztesek) mögött összefogni, és félretéve a sérelmeket, nagyon keményen végigdolgozni a hátralévő fél évet. Ennek a mondatnak minden része kegyetlenül nehéz.
De az már most látszik, hogy a társadalmat megmozgatták, jobban, mint eddig bármikor, ezt a flow-t kell fenntartaniuk áprilisig.