SZEMPONT
A Rovatból

Márki-Zay Péter: Arra is fel vagyunk készülve, hogy vezetőszáron visznek majd el ellenzéki jelölteket

Az ellenzék miniszterelnök-jelöltjével arról beszélgettünk, miért indult be ilyen nehezen a hatpárti kampány, mire számíthatunk tőlük a választásig hátralévő 2 és fél hónapban, és mit várnak ők a Fidesztől.
Láng Dávid - szmo.hu
2022. január 23.



Szerdán érkezett a hír, hogy Márki-Zay Péternek pozitív lett a koronavírus-tesztje, ezért minden programját lemondva karanténba vonult. Így viszont lehetőségünk nyílt egy hosszabb telefonos interjúra, amiben szóba kerültek az elmúlt hetek vele kapcsolatos botrányai – amiket egytől egyig műbalhénak tart –, az ellenzék legfrissebb óriásplakátjai, Fidesz által megvásárolt álellenzékiek, a Kétfarkú Kutya Párt, és az Orbán elleni vita is.

– Hogy van?

– Köszönöm szépen, nem a Covid miatt, hanem inkább a bal kezem miatt vagyok még mindig kicsit rosszul. Jelenleg a röghöz kötés és a karantén az igazi hátrány, hiszen nem mehetek emberek közé. Az országjárás hétvégi állomásait le kellett mondanunk, de ha öt nap után, hétfőn sikerül egy negatív tesztet produkálnom, akkor újra szabadon mozoghatok. Abban bízunk, hogy szerdán Londonba már el tudok utazni.

– Három hónap telt el az előválasztás óta. Van bármi ebből az időszakból, amit ma már máshogy csinálna?

– Jó eséllyel igen. Talán a pártokkal való egyezkedésben hamarabb is lehetett volna eredményt elérni, de nem érzékeltem, hogy számukra mennyire fontos kérdés például a listás helyek elosztása. Elfogadtam a javaslatukat, hogy ezt egy bizottságra bízzuk, és csak akkor szembesültem vele, hogy valójában ez az egyik legfőbb akadálya az együttműködésnek, amikor már nagyon sok időt veszítettünk, és számos nemtelen támadás jelent meg a sajtóban is.

– Hogy áll most a lista, van már céldátum a véglegesítésére?

– A végső határidő februárban van, de azt gondolom, hogy minél előbb túl kellene esni rajta. Nagyon remélem, hogy így is lesz, én minden alkalommal a figyelmükbe ajánlom, amikor a pártokkal egyeztetek.

– Több elemzés jelent meg arról, hogy Ön elégette a "momentumát", elveszett az a hatalmas lendület, ami az előválasztási győzelme után megvolt. Erről mit gondol?

– Ha valaki így látja, azzal nem lehet vitatkozni, hiszen ez tipikusan olyan terület, ahol a percepció a valóság. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ne lehetne visszahozni, hiszen most indul az éles választási kampány.

Az előválasztás után megbeszéltük ezt a kérdést és úgy döntöttünk, hogy hagyjuk inkább pihenni a választókat és az aktivistákat, hiszen míg addig egymás ellen kampányoltak, most már egy közös ellenféllel kell szembenézniük. Az előválasztás során szerzett sebek begyógyulására idő kellett, de azt hiszem, hogy mára ezen túl vagyunk, sőt időnk se igazán van rá, hogy ne legyünk túl rajta.

– Tehát utólag visszatekintve is ezt a pihenőidőt választaná?

– Akkor ezt a döntést hoztuk, ezen most nem érdemes lamentálni. Viszont fontos hozzátenni, hogy nekünk egyáltalán nem volt pihenés, még ha a nyilvánosság felé máshogy is látszott. És karácsony előtt óta ismét az utcákon voltunk, hiszen akkor indult a sikeres népszavazási aláírásgyűjtés.

– Kisebb, nagyobb, vagy ugyanakkora esélyt lát most a győzelemre, mint október közepén?

– Személy szerint ugyanakkorát.

Az előválasztási győzelem estéjén. Fotó: Markovics Z. Kristóf

– A vasárnapi bejelentkezésén legutóbb már Simon András kérdezte. Van ennek köze ahhoz, hogy egy irányított beszélgetésben kisebb az esély egy olyan elszólásra, amit aztán felkap a média?

– Az elszólások esélye szerintem ugyanannyi, hiszen élőben megyünk, ellenben változatosabb, összeszedettebb és célratörőbb is így a dolog, mintha egyedül lennék. A cél az volt, hogy fókuszáltabbá és pörgősebbé tegyük.

– A kommunikációs stáb mennyire fogja a fejét egy-egy olyan mondat után, amiből az utóbbi hetekben hír lett? Leülnek beszélgetni önnel, vagy továbbra is teljes szabadságot kap?

– Nyilván nem fognak kötelezni arra, mit mondhatok, és mit nem, de természetesen kifogásolják, ha becsúszik egy-egy ilyen mondat. Ezek ugyanakkor nem elszólások: sem a Covidban meghalt nyugdíjasok, sem a Fideszben lévő zsidók esetében nem volt semmi félreérthető, egyszerű műbalhékról van szó.

– Tehát tudatosan mondta ezeket?

– Nézze, ha azok a részek másként hangzanak el, vagy el sem hangzanak, akkor valami mást emeltek volna ki.

Ha meg se szólalnék mostantól három hónapon keresztül, akkor az előző négy év terméséből faragna a Fidesz hazugságokat.

A Covid-halálozások ügye nagyon tragikus, természetesen senki semmilyen örömet nem próbált ebbe belecsempészni. A zsidóság pedig a legjobban tudhatja, hogy a hozzájuk való viszonyom semmilyen aggodalomra nem ad okot. Egy Bayer Zsoltot kitüntető párttal szemben viszont jogosan merülnek fel ilyen aggályok. Ténybeli alapja egyik ilyen vádnak sincs. Ezeket azok a megmondóemberek fújják fel, akik kifelé az ellenzékiség látszatát mutatják, de valójában a Fidesz keze alá dolgoznak.

– Kik a Fidesz ellenzékbe beépített megmondóemberei?

– Nem szeretnék példákat mondani, de mindenki pontosan tudja. Azok az emberek, akik előnyöket kapnak azért, hogy bomlasszanak, elbizonytalanítsanak, és elvegyék a kormányváltást akarók kedvét attól, hogy elmenjenek szavazni. A végén mindez Orbán Viktor hatalomban tartását szolgálja.

– Tehát vannak olyan ellenzéki megmondóemberek, akik Ön szerint a Fidesztől kapnak fizetést?

– Fizetést vagy pénzben mérhető előnyöket. Az más kérdés, hogy én őket nem tekintem ellenzékinek. Azt kérem mindenkitől, hogy tegye magában tisztába: aki a kormányváltás ellen dolgozik, az fideszes. Aki pedig a kormány ellen dolgozik, az ellenzéki. Ez ilyen egyszerű.

– A kistelepülések, falvak lakóit mivel akarják megszólítani? Egyelőre mintha csak annak a nagyvárosi értelmiségi rétegnek kampányolna az ellenzék, akik amúgy is biztosan rájuk szavaznak.

– Egyáltalán nincs így, a 3 millió példányban kinyomtatott reklámújságunkat például a falvakba is eljuttatjuk, aláírásgyűjtésre a falvakba is megyünk. Minden jelöltünknek az a feladata, hogy a körzete összes településére eljussanak az ellenzék üzenetei.

– A legújabb óriásplakátok egyikén viszont önálló oktatási és kulturális minisztériumot ígérnek. Ez a nagyvárosi értelmiségnek vonzó lehet, Mari néninek Borsodban viszont aligha.

– Lehet, hogy én nem a minisztériumokkal indítottam volna ezt a sorozatot, de ugyanezeken a plakátokon az is ott van, hogy marad a rezsicsökkentés, a határkerítés, és hadd ne soroljam fel az összes többi üzenetet. De ne becsüljük alá, sokakat joggal bőszít, hogy ma sem az egészségügy, sem az oktatásügy nem számít annyira fontos területnek, hogy önálló minisztériumot érdemelne. Az igaz, hogy a rezsicsökkentés megtartása mindenkit érint.

– Ezt akkor nem egyeztették önnel?

– Nézze, nem kézivezérelt a kampány. Ezeket a plakátokat nem én készítem, véleményezni persze szoktam őket. Ezek technikai kérdések, szerintem a hatpárti szakértői csapat számára sokkal nagyobb kihívás, hogy egy olyan pártállami propagandagépezettel küzdünk, amivel szemben őrült hiba egymás kritizálásával foglalkozni.

Kizárt dolog, hogy ha én vasárnap nem beszélek arról, hogy a miniszterelnök a világ bármelyik magánklinikáján kezeltethetné magát, akkor mondjuk az oktatási és szociális programunkat elemeznék ehelyett. Találtak volna mást, amibe beleköthetnek. Azt kell látni, hogy egy olyan gátlástalan, korlátlan anyagi forrásokkal rendelkező propagandagépezettel állunk szemben, hogy gyakorlatilag a legkisebb probléma, én mit mondok.

– Mik az igazi problémák?

– A valóság az, hogy minden irányból támadnak bennünket. A héten beszélgettem egy nyilvánvalóan Fidesz-közeli, nagyon tehetős emberrel, aki elmesélte az egyik megyei jogú város választási küzdelmét fideszes oldalról. Volt minden, az ellenzék megvételétől kezdve kamujelöltek indításáig, és az egészet a kormánypárt szervezte. Eldöntötték, ki legyen a jelölt, rávették az indulásra, százmilliókat adtak a kampányára. A kamujelölteknek a forrásom elmondása szerint – ezt persze nem tudom ellenőrizni – 30 millió forintot adtak csak azért, hogy induljanak el. Korábbi ellenzéki politikusokról van szó, akik ma már nem azok. A mára összefogott hat párt egyikének helyi jelöltjét rávették, hogy lépjen vissza egy nappal a választás előtt. A cigány szavazatokat először 5, majd 12 ezer forintért vásárolták meg. És mindezek ellenére elvesztették a választást. Most is arra kell felkészülnünk, hogy a Fidesz minden gátlástalanságra képes: zsarol és megvásárol embereket, ellenzékinek tűnő szereplőket vesz rá arra, hogy Orbánt hatalmon tartva az ellenzéket szidják. Egy végtelenül gonosz, tolvaj pártállam válogatott hazugságokkal támad folyamatosan bennünket, csak azért, hogy tovább lophassanak.

– Arra lát esélyt, hogy közös ellenzéki jelölteket is visszalépésre bírhat majd a Fidesz?

– Lesznek ilyen kísérletek, ebben egészen biztos vagyok. Lélekben arra is fel vagyunk készülve, hogy vezetőszáron visznek majd el ellenzéki politikusokat, már a jelöltállítás lezárulta után.

– Például Czeglédy Csabát?

– Igen, éppenséggel ő is lehet célpontja egy ilyen támadásnak. De elég megnézni, hogy a Fidesz eddig mindig csinált valami nagyon látványos letartóztatást a választások előtt. Most is számítunk arra, hogy hasonló eszközökkel fognak operálni. Egy végtelenül aljas és gátlástalan, tolvaj bandát kell leváltani, majd pedig elszámoltatni. Ők most ha nem is az életükért, de mindenképp a szabadságukért küzdenek.

– A Kutyapárt elnöke azt nyilatkozta, élete legrosszabb hónapja jött azután, hogy Ön nyíltan elkezdett ellenük kampányolni. Hozott ez bármit az ellenzéknek?

– Én soha nem kampányoltam a Kutyapárt ellen.

– Szerintük igen, mivel azt hangoztatja, hogy minden rájuk adott szavazat az ellenzéket gyengíti és a Fideszt erősíti. Ők viszont azt állítják, hogy a szavazóik biztosan nem választanák az ellenzéket.

– Ebben speciel tévednek, egy tavalyi felmérés szerint a kutyapárti szavazók 46 százaléka az összellenzékre is leszavazna, három százalékuk pedig a Fideszre is. A másik fele lehet, hogy valóban nem szavazna senki másra rajtuk kívül, de közel sem mindenkire igaz ez. Én pedig továbbra is kitartok amellett, hogy minden szavazatra szükség van ahhoz, hogy leváltsuk Magyarország ezeréves történelmének legkorruptabb kormányát.

– Tehát változatlanul úgy gondolja, hogy nem lenne szabad elindulniuk a választáson?

– Soha nem mondtam ilyet, sőt semmilyen támadást nem intéztem ellenük. Mindig a lehető legpozitívabban nyilatkoztam róluk, ők ezzel szemben nemcsak engem támadtak valótlanságokkal. Ha valaki azt gondolja, hogy az Orbán által betelepített több tízezer ukrán valójában magyar, az még soha nem járt például a jászberényi Tescóban, ahol ezek az ukránok vásárolnak, és egy mukkot nem beszélnek magyarul. A többi alaptalan kritikájukat fel se sorolom.

Én az egyszerű matematika alapján szerettem volna, ha az ellenzék részét képezik, mivel az ő szavazóikon is múlhat, hogy Orbán Viktornak fogják-e hívni a miniszterelnököt április 3-a után, vagy Márki-Zay Péternek. Nincs harmadik lehetőség.

– Gattyán György pártja ön szerint tényleg ott lesz a szavazólapokon 106 jelölttel?

– Biztos vagyok benne, hiszen ha már ennyi pénzt beleöltek (és nyilván a Fidesz érdekében tették), nem fogják félbehagyni a projektet. Nem hiszem, hogy különösebben sok szavazót meg tudnak majd mozgatni, de nekem az a célom, hogy ezt is mind a Fidesztől vegyék el.

– Mennyi kamupárt feltűnésére számít? Négy éve akkora volt a szavazólap, mint egy lepedő.

– Biztosan lesz néhány, de most egy picivel nehezebb a dolguk, mivel 71 körzetben kell jelöltet állítaniuk. Így nem csoda, hogy míg a Fidesz korábban még az egyik kamupártnak szervezte ki, hogy oltásellenesek legyenek, most kénytelen voltak ugyanezt a Mi Hazánkra testálni.

– Mennyi ideje lesz a helyi kampányra az országjárás mellett? A körzet polgármestereinek nagy része már most közölte, hogy nem kérnek önből.

– Igen, de ezek a Fidesz által megfélemlített polgármesterek. Természetesen hozzájuk is el fogok látogatni a következő időszakban. Heti egy napot szánok a helyi kampányra, hármat az országosra, a maradék időben pedig a polgármesteri feladataimat látom el.

– Elég lesz ez az összes polgármesteri teendőre?

– Meg fogjuk oldani. A város szerencsére rendkívül jól működik, minden fideszes ellehetetlenítési kísérlet ellenére.

– Orbán Viktor Hollik Istvánon keresztül máris megüzente, hogy nem vitázik. Mi kellene ahhoz, hogy meggondolja magát?

– Az, hogy a saját szavazói is nyomást gyakoroljanak rá. Szerintem a Fidesz-szavazók jogosan várják el, hogy a miniszterelnökük ne a propagandamédiáján keresztül támadjon valótlan, pár másodperces mondattöredékekre épülő hazugságokkal, hanem álljon ki tisztességesen egy nyílt vitára, ahogy bátor államférfiak közt ez szokás. Szerintem végül így fog tenni, amint úgy érzi, hogy neki is ez az érdeke. Egyébként talán Révész Máriusz el is mondta ezt egy Partizán-interjúban. Mi azon dolgozunk, hogy Orbán Viktornak feltétlenül érdeke legyen.

– Mire számíthatunk a hátralévő 2 és fél hónapban, hogy fog kinézni az országos kampány?

– A feladatunk, hogy az egyébként számszerűen többségben lévő ellenzéki szavazókat egységbe tudjuk terelni. Ehhez a választás tétjéről fogunk nagyon sokat beszélni.

Már összeraktunk nemcsak egy közös programot, de van egy árnyékkabinetünk is, ahol elismert és felkészült szakértők dolgoznak együtt nagy egyetértésben. Ők a saját szakterületüket folyamatosan kommunikálni fogják, az elszámoltatástól a jogállam helyreállításán át az egészségügy és az oktatás megreformálásáig. Ez egy nagyon pozitív program, ami már rövid távon is rengeteget javítana az emberek életszínvonalán.

El kell jutnunk a lehető legtöbb településre, amihez rengeteg aktivistára van szükség. Szerencsére jól állunk: 17 ezer ember már jelentkezett szavazatszámlálónak a szükséges 22 ezerből, az ő jelentős részük pedig a kampányban is hajlandó legalább heti egy napot rászánni, hogy szórólapozzon, plakátozzon, beszélgessen. Muszáj véget vetni annak a gyűlöletnek, amire Orbán alapozza a hatalmát. Az, hogy 12 év orbáni agymosás után még mindig többen vannak, akik a kormány távozását akarják, kisebbfajta csoda, a magyar nép hihetetlen ellenállóképességét mutatja. A kérdés, hogy ezek az emberek áprilisban elmennek-e szavazni az összefogott ellenzékre. Ha igen, győzünk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Ligeti Miklós: Mészáros Lőrinc névjegyén talán csak annyi állhatna: „Orbán Viktor”
Mészáros Lőrinc hihetetlen gazdagodása, akárcsak a többi NER-milliárdosé, közpénzből történt - mondja a Transparency International vezetője. Ezt a rendszert mára lebontani sem lenne egyszerű, mert tíz- és százezrek megélhetése függ tőle.


A Forbes szerint először lépte át az ezermilliárdos nagyságot egy magyar családi cég: a Mészáros-csoportot 1549,8 milliárd forintra taksálták. A magyarázat egyszerű, legalábbis a számok szerint: tavaly ugyanis minden érdekeltségük ugrásszerűen javította az eredményét, így az összérték a 2023-as, 627,5 milliárdos becsléshez képest közel ezermilliárddal ugrott. Miközben a legnagyobb családi vállalkozások többsége stabilan nő az inflációs válság és a recessziós félelmek közepette is,

a NER-közeli szereplők, élükön a Mészáros családdal, messze katapultáltak a mezőnyből.

Hogy mindez mit mond el a közpénzből hízó, állami megrendelésekre épülő gazdasági modellről, és hogyan lehetne rajta változatni, arról Ligeti Miklóssal, a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International Magyarország elnökével beszélgettünk.

– Egy év alatt ezermilliárd forinttal nőtt a Mészáros-család vagyona. Ez valóságos tündérmese. Hogyan sikerült?

– Nem mondanám, hogy Mészáros Lőrinc-kutatók vagyunk, de sokat foglalkozunk vele. Zeisler Judit, a Transparency International Magyarország szakpolitikai vezetője jegyzi a tenderbajnok.hu projektünket, amely a közpénzekből legnagyobb mértékben részesülő oligarchákat és az általuk elnyert közbeszerzéseket vizsgálja. Ebben többek között a Mészáros-csoport, illetve a hozzá köthető gazdasági érdekháló vagyonosodását is nyomon követjük.

A legfontosabb sajátossága ennek a vagyonosodásnak az, hogy közpénzből történik.

Az úgynevezett gazdaglistákon és hasonló kiadványokban, amelyek nem a családi vállalkozásokat, hanem a leggazdagabb személyeket gyűjtik össze, rendre a NER-es oligarchák állnak az élen. Ha mindezt a magyar gazdaságtörténet múltjához hasonlítjuk, amire korábban például a Korrupciókutató Központ tett kísérletet, amikor összevetette Weiss Manfréd és Mészáros Lőrinc vagyonosodását, láthatjuk, hogy a polgári korszak iparbárói nem adófizetői pénzekből gyarapodtak. Az iparosodás idején a vagyonosodás alapja a saját teljesítmény volt, nem az állami források.

– Weiss Manfrédéknál is volt ilyen exponenciális növekedés?

– Bizonyos szakaszokban igen, de az ő felemelkedésük a rátermettségüknek volt köszönhető. Erről olvashatunk például a g7.hu-n is. A Gründerzeit idején valóban volt fellendülés, de olyan ütemű gazdagodás, mint Mészáros Lőrincé, nem történt. Ő 2014–15-ben még csak kezdő milliárdos volt, 7–8 milliárd forintos vagyonnal, amit nagyjából

tíz év alatt a 200-szorosára növelt.

Ilyen gyors felemelkedés Weiss Manfréd esetében nem volt. Neki, és a hozzá hasonló gazdasági szereplőknek egy teljes élet munkájára volt szükség, hogy a vagyonukat felépítsék.

– Mészáros Lőrinc 2014-ben a Heti Válasznak úgy fogalmazott: „Abban, hogy eljutottam idáig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten, a szerencse és Orbán Viktor személye, de én soha nem privatizáltam, nem nyúltam le semmit, mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg.”

– Van egy mondás: minél fontosabb valaki, annál kevesebb információt ír a névjegyére. De Gaulle állítólag csak annyit írt: „Charles”. Ez persze nem igaz, de jól hangzik. Ha a metaforát alkalmazzuk,

Mészáros névjegyén talán csak annyi állhatna: „Lőrinc”, vagy rosszabb esetben: „Orbán Viktor”. A kulcs ugyanis itt a kormányzati hátszél és a kapcsolatok.

Az elmúlt 15–16 év NER-es tapasztalata mutatja, hogy az exponenciális gazdagodás mindig az állam által dominált ágazatokban történik, ahol a nagy bizniszeket közbeszerzéseken lehet elnyerni: út-, vasút-, közmű- és hídépítés. Magánmegrendelésben ritkán épít valaki viaduktot vagy autópályát. A következő lépésben az étvágy nőtt: szállodaipar, bank, pénzügyi szektor, távközlés, de ezeken a területeken is erős állami hátszéllel és támogatással. Gondoljunk például a jelenleg is futó gigantikus méretű budapesti irodaházépítkezésekre, ahol a kész épületeket az állam haveri, sőt ha Tiborcz István érintettségét nézzük, akkor családi alapon, 600 milliárd forintot közelítő összegű adófizetői pénzből vásárolja meg. Mindezt úgy, hogy az építési oldalon is állami forrásokat találunk, hiszen

a beruházó cégek mögött állami forrásokkal is ellátott magántőkealapok húzódnak meg.

A Jászai Gellért-féle 4iG csoport is erős állami támogatással működik: a versenyszabályokat kreatív jogértelmezéssel elkerülve jutott hozzá az Antenna Hungáriához, a Vodafone-ba pedig úgy vásárolhatta be magát, hogy az állam csak kisebbségi tulajdont szerzett, miközben hitelgaranciával is segítette az ügyletet.

– Tehát nem arról van szó, hogy az első milliárdok után már tisztán piaci versenyben működnek.

– Nem, ők továbbra sem versenyeznek. Az állam kijelöli a célpontokat, megszerzésükben támogatja őket, és ők egyik területről repülnek a másikra.

– Azt is tudjuk, hogy gyakran alvállalkozókkal végeztették a munkát.

– Ez ma is így történik. Például a vasútépítésben Mészáros Lőrinc generálkivitelező pozícióban lévő cége mindent alvállalkozóknak ad ki. A Mészáros-csoport egyik legnagyobb cége azonban ma már az MBH Bank.

– Ott viszont már látni, hogy nem gond megfizetni a legjobb szakembereket. Így aztán már a saját teljesítmény is versenyképes lehet.

– Két külön dologról van szó. Ma már profik menedzselik azokat a cégeket is, amelyek a NER kezdetén még tényleg családi méretű vagy annál nem sokkal nagyobb vállalkozásokként indultak. Ezzel szemben az MBH Bankba részben eleve jól működő egységeket vontak össze: a Budapest Bank patinás és stabil volt, az MKB-t adófizetői pénzből tisztították meg a rossz hitelektől, a takarékszövetkezetek rendben működtek, csak nem voltak tőkeerősek. Ezeket az állam kikupálta, így nem volt nehéz növekedni.

– Ez alatt a 10–15 év alatt, a morális és társadalmi veszteségeken túl, mennyi anyagi kárt okozhatott mindez az országnak?

– Rettenetesen sokat. És valóban, nemcsak anyagi kárt, hanem erkölcsit is. Sajnos ez ismét megerősít egy régi toposzt a magyar közgondolkodásban: hogy nem a tudás, hanem a kapcsolatok, nem a tőke, hanem az állami járadék, nem az innováció, hanem a politikai helyezkedés hozza a sikert.

Ez leértékeli a valódi versenyt.

Ha ezek a cégek igazi versenybe kerülnének, többségük elbukna. Nyilván a NER-rel nem ér véget a Vodafone örökébe lépett szolgáltató működése, ahogy az MBH-é sem, és az építőiparban sem áll le minden azonnal. De valószínű, hogy a Mészáros-csoport építési részei, ha a politikai támogatásból szőtt körkörös védelem a NER végeztével leomlik, nem állják meg a helyüket a versenyben, mert nem ehhez szoktak.

– Ha már meg tudják fizetni a profi munkatársakat, nem történhet meg, hogy olyan versenyelőnyre tesznek majd szert, hogy azáltal meg fogják állni a helyüket piaci körülmények között is?

– Biztos lesz olyan, amelyik nem bukik el hamar. De azok a lefölöző cégek, amelyek kizárólag arra rendezkedtek be, hogy a drága közbeszerzésekből lehúzzák a sápot, és a tényleges munkát továbbpasszolják, igazi versenyben, függetlenül attól, mennyire profi a menedzsmentjük, kihullanak. A piac kiszelektálja őket, mert felesleges árdrágító tényezőnek bizonyulnak.

– Ehhez új törvények kellenének?

– Inkább olyan elhatározás, hogy a megbízásokat tényleg versenyben adják oda. Ha az állam azt tapasztalja, hogy a cégek, amelyeket soha nem kell félteni, összejátszanak, kartelleznek és mesterségesen magasan tartják az árakat, akkor inkább senkivel ne építtessen. „Ha leosztottátok a piacot, hogy megkapjátok a zsíros profitot anélkül, hogy tényleg dolgoznátok érte, akkor ne kapjon munkát senki.” A harmadik vagy az ötödik ilyen körben majd megtanulnak tisztességesen ajánlatot tenni.

Ehhez az kell, hogy a meglévő előírásokat a Versenyhivatal és a közbeszerzési hatóság keményen érvényesítse,

és a szabálytalankodókat elrettentő erővel szankcionálja. Ez most nem történik meg.

– A felderített és dokumentált korrupció képezheti-e alapját későbbi büntetőeljárásoknak, amelyek végzetesek lehetnek egyes cégekre vagy cégbirodalmakra?

– Az kérdés, hogy egy büntetőeljárás mennyire lesz „végzetes”, és megéri-e olyan eljárásokat lefolytatni, amelyek ezeket a cégeket megbuktatják. Itt a beszállítói körrel és a dolgozókkal együtt egész térségek, akár megyék, több tízezer, akár százezer fős közösségek megélhetéséről van szó.

Ha bukik a fő munkaadó építőipari cég Tiszakécskén Békés megyében vagy Fejér megyében, vele bukik az összes beszállító és az ő dolgozóik, családtagjaik munka és megélhetés nélkül maradnak.

Eközben a NER tolvajai a pénzt már rég kivitték oda, ahova biztonságba akarták helyezni. Viszont a bebukott cég magával rántja a fél megyét. Ez még csak nem is pürrhoszi győzelem, hanem vereség.

– Felmerülhet, hogy államosítják, majd újraprivatizálják ezeket a cégeket, hogy elkerüljék a tömeges bedőlést?

– Igen, lehetséges ilyen kísérlet is, ezt persze jobban ki kell dolgozni. Egyensúlyt kell teremteni az igazságtétel jogállami parancsa, és a gazdaság, illetve a társadalom működtetésére vonatkozó elementáris igény között. Különben a magyar társadalom úgy érezheti, hogy a „nagy igazságtétel” jegyében saját maga ellen visel háborút.

– Milyen károkat okozhat egy ilyen háborúskodás?

– Annyi biztos, hogy a tőke nagyon gyorsan tud mozogni. Ha bizonytalanságot érez – kormányváltás, a hatalom gyengülése vagy beomlása fenyeget, könnyen menekül. A „capital flight” jól ismert jelenség, nem csak a „bűnös” tőke esetében. Életszerűtlen azt gondolni, hogy bármely befektető itt tartalékolja a párnacihában a pénzét, várva, hogy a NER vége után mi következik. Persze hogy menekíti. Aztán ha megéri, visszahozza; ha nem, azt mondja: jó, a magyarországi operációt bezárom. Ez nem csak a NER közpénzen hizlalt oligarcháira jellemző: a német autóipar is kétszer meggondolja, bővíti-e a kapacitásait, épít-e új gyárat, vagy kivonja a profitot, eredménytartalékba teszi, és majd ha az új kormány megfelelő feltételeket kínál, visszajön.

– A NER-érdekeltségű tőke is menekülhet?

– Ha valaki az igazságtétel és vagyonvisszaszerzés körében abban gondolkodik, hogy a NER utáni hatalom szépen berendezkedik, visszaveszi mindazt, amit a NER elvett a közösből, és a pénz, amire rá akar csapni, itt türelmesen vár, hogy elkobozzák, meg a gyárra lakatot tegyenek, akkor nagyon fog csalódni. Ennél sokkal jobb stratégiával kell hozzálátni az elszámoltatáshoz. Egyelőre ez inkább vágyálom a fejekben.

– Ezek szerint az is lehet, hogy egy esetleges kormányváltás után hasonló évek jönnének, mint a ’90-es évek elején?

– Más a feladat. Sokkal nehezebb kihívás a NER-hez szokott gazdasági szereplőket megtanítani versenyezni, és rá is szorítani őket a versenyre. Ez lenne az ország „NERtelenítése”. Nem elég csupán kipöckölni néhány vezetőt és fideszteleníteni a NER-t. Az a dilemma, hogy mi történik a NER után? Csak annyi, hogy

a NER-nek a Fideszen túli szakasza következik csak, vagy Magyarország NER-en túli szakasza?

– Milyen lehet egy fidesztelenített NER?

– Az azt jelentené, hogy a NER-ben a Fidesz által kialakított, kézhez szoktatott, kézi vezérelt, versenytől védett, nem teljesítményalapú gazdaság és politika megmarad, csak a kulcsfigurákat lecserélik. Ekkor csak annyi történne, hogy mások adnák a parancsokat és új haszonhúzók fölöznék le a profitot, de a lényeg változatlan maradna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Kötcséről: Orbán figyelmeztette saját táborát, nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől
Orbán Viktor beszéde egyértelművé tette: komoly kihívónak érzi Magyar Pétert - mondja az elemző. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy a Tisza adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet, de erre nemzeti konzultációt szervezni Somogyi szerint választási csalás.


A Fidesz vasárnapi kötcsei piknikje idén nem a megszokott módon zajlott: az újságírók elől hermetikus kordonnal zárkóztak el, igaz, élőben közvetítették, amit meg akartak mutatni. Orbán Viktor beszédében azt mondta, ez most más: a csipkelődés elmarad, vigyázni kell a szavakra. Az ellenfelét „kiskakasnak” nevezte, megjegyezve, hogy a kiskakasból nem lesz nagy kakas. Azt állította, a méréseik szerint 106 körzetből 80-at nyernének, emellett új nemzeti konzultációt jelentett be „a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban”. Beszéde végén félreérthetetlenül meg is fenyegette közönségét: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud, mert, ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve.”

Magyar Péter kordonok nélkül megtartott beszédére hosszú sorokban érkeztek az autók és a buszok, hívei megtöltötték a kicsiny főteret. A Tisza elnöke bejelentette, ezzel az eseménnyel hivatalosan is elindult a párt választási kampánya, és élesedik a párt új mobilos applikációja, ami összefogja majd a támogatóikat. Magyar Péter arról beszélt, végre lezárják a „Gyurcsány–Orbán-korszakot”, és működő Magyarországot ígért, A puliitusra egyetlen szót írtak: adócsökkentés. Hogy ki nyerte a politikai szezonnyitót, arról Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Ott volt Kötcsén a kormányfő és az ellenzék vezetője is, így nagyon más volt az idei kötcsei piknik, mint az eddig megszokottak.

– Kötcsén eddig zárt körben hangzottak el a beszédek és a beszélgetések. Most először engedtek be nyilvánosságot, és először hallhattuk élőben a miniszterelnököt. Ez formai áttörés, amely a tényleges politikai verseny visszatérését jelzi. Magyar Péter részéről nem volt tartalmi újdonság, ő eddig is járta az országot, de ennyire közvetlen közelségben a miniszterelnökhöz beszédet mondani még nem láttuk. Beszéde hangsúlyai a megszokott érvrendszert követték,

az újdonságot inkább az jelentette, hogy Orbán egy kiszivárgott papírra hivatkozva nemzeti konzultációt helyezett kilátásba.

Ez egyszerre erős és kockázatos lépés: közvetlenül a Tisza Pártot célozza, azaz róla beszél, amivel el is ismeri, hogy komoly ellenfélként kezeli. Arról itt nem beszélve, hogy ennél egyértelműbb választási csalást is nehéz elképzelni: a kormány közpénzből pártkampányt finanszíroz. Ennél kevesebbért is, az Unió más országaiban kormányok szoktak lemondani.

– A miniszterelnök az Indexen megjelent, mindenféle aláírás nélküli „feljegyzésre” utalt, amit Magyar Péter hazugságnak nevezett, valamint Tarr Zoltán mondataira arról, hogy nem beszélhetnek mindenről, amíg nem nyerték meg a választásokat. Elképzelhető, hogy ez a kormánypártnak a lottóötös?

– Ez azon múlik, hogyan reagál a Tisza. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy az ellenfél adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet. Egy szegény országban erős a félelem attól, hogy az emberek még kevesebbet visznek majd haza, így ezzel erőteljesen mozgósítani lehet. Ilyen értelemben

ez kockázat a Tisza számára, amíg nem tudja hitelt érdemlően cáfolni vagy átkeretezni a vele szemben felhozott állításokat.

– A nyilvánosság kezelése mégis felemásra sikerült: volt élő közvetítés, ugyanakkor hermetikusan lezárták a rendezvényt, a sajtót mellékutcába szorították.

– És mindezt részben a Tiszára fogták, ami gyenge indoklás. A „biztonság érdekében” narratíva nevetségesnek hatott: Rogán Antal „szurkolótábor-szétválasztásos” hasonlata kifejezetten szerencsétlenül hangzott az újságírókra nézve, az újságírók ugyanis nem részei alapértelmezésben a szurkolótábornak. Látható volt az is, hogy

a kormánypárt azt akarta, a nap fő attrakciója kizárólag a miniszterelnöki beszéd legyen, ne az érkező közéleti szereplők alkalmi nyilatkozatai,

ezért is jött jól a terület elzárása az újságírók elől. Ez viszont éles ellentmondást teremtett: ha nyitottságot mutatnak, akkor mindezt a sajtó fizikailag elzárása ettől mindezt hitelteleníti.

– Amikor Magyar Péter megérkezett, a sajtó azonnal hozzá fordult, mert tőle lehetett kérdezni. Ő egy új applikációt is bejelentett, amely erősen emlékeztet a Tusványoson Orbán által bejelentett digitális polgári körökre.

– Ezek a részvételi és közösségimédia-technikák nem újak: platformépítés, alulról jövő ötletek gyűjtése, folyamatos online jelenlét. Orbán ugyanezt hangsúlyozta a saját oldalának: jelen kell lenni, aktívan kell működni az interneten. Kicsit ironikusan is hatott a beszédében, hogy egy monumentális világpolitikai vízió után azt kezdte el majdnem mondani, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, és hogy mi az az internet. A kérdés persze az, ebből is érződik, hogy van-e elég aktív fideszes közösség, amelyik ezt a munkát elvégzi. Korábban volt. Van-e most is?

– Orbán azt is mondta, mostantól mindenki tegyen meg mindent a közös győzelemért, mert semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve.” Mit üzen ez?

– Figyelmeztetést a saját tábornak: nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől. Úgy látszik, csökken azok száma, akik a Fidesz sikeréért dolgoznak, ezért kellett fegyelmező jelzést adnia.

– Elhangzott még a kormányfőtől az is, hogy az ország 93 ezer négyzetkilométeres, „nem igaz, hogy pont ide, pont ekkor kellett Magyar Péternek rendezvényt szervezni”. Ez is a feszültség jele?

– Az. Ugyanakkor Orbán később azt hangsúlyozta, hogy „kicsi az ország, ezért nem engedhet meg magának rossz kormányt”. Kettős célt követ: egyszerre ébreszteni a saját tábort, mert kell a munkája, egyben megnyugtatni, hogy „80 helyen vezetünk, van tehát értelme velünk dolgozni”.

– Az EU-ról szóló elemzésében a versenyképesség csökkenését számokkal igazolta, de amikor a magyar gazdaság erejét állította szemben az Unió gyengülésével, már nem hozott adatokat.

– Több állítása is vitatható volt, és bizonyos tényezőket elhallgatott. Az Egyesült Államok szerepéről például nem esett szó. A külpolitikai kapcsolatok nála rendre az aktuális érdekekhez igazodnak: ha az érdek úgy hozza, közeledik egy szereplőhöz, ha nem, eltávolodik tőle. Ezt láttuk korábban más vezetők, például Meloni esetében, de mintha ez történne most Trumppal is, akiben csalódott, mert nem hozta meg a békét. Meg, persze semmit sem, amit Orbán a magyaroknak megígért: nem jöttek az amerikai befektetések egyelőre, nem lett új költségvetése az országnak.

– A nemzetközi szabályok helyett most „a nagyhatalmi játszmák ideje jön” – mondta Orbán. Ez a kijelentés egy kicsi ország szempontjából különösen kockázatosnak hangzik.

– Orbán azt gondolja, hogy ő „mindenkivel jóban” van, de ez az állapot erodálódik, mert nem lehet egyszerre mindenkivel jóban lenni. Nagyon udvariasan, de azért elmondta az amerikai álláspontot Trump, nem szeretné, hogy az oroszoktól Európában energiát vásároljanak. Nyilván itt a gázvásárlásról van szó. Mit tud erre Orbán mondani?

– Értékként említette, hogy a Fidesz-KDNP stabilan kormányoz hosszú ideje.

–Ezek a mondatok mind arról szólnak, hogy ez egy olyan érték, amit úgy kell hagyni, és ez pedig egyetlen egy módon történhet, ha őt választják meg újra és újra a magyarok. Viszont

ami szerintem még érdekes és akár vissza is üthet, mindenesetre kockázatos, hogy bevédte Matolcsyt.

Nyilvánosan megdicsérte Matolcsyt egy intézkedése okán. Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy hiába a világ legnagyobb bankrablásában vett részt az egykori jegybankelnök, akit egy egész ország utál beleértve a jobboldal táborát is, Orbán bevállalja ezt a kockázatot. Nem érzi problémának, hogy a Matolcsyt megvédje.

– Összességében mennyire volt erős a beszéd?

– Ha a ember nem néz utána az egyéb tényeknek, hanem egyszerűen csak mint egy politikusi beszédet hallgatja, akkor ennek a külpolitikai része igen markáns, nagyon sokfelé tekintő volt, úgy érezhette az ember magát, hogy egy mélyen átgondolt elemzői beszédet hall. De a miniszterelnök imázsát most nem egyetlen beszéd formálja, hanem az előzmények:

a Tiszával való folyamatos foglalkozás például azt jelzi, hogy komoly kihívónak érzik őket.

Egy beszéd önmagában nem fordít hangulatot; a környezet és a politikai dinamika dönti el, mennyire hat.

– A kormányfő a végén egyszerre sürgette a mozgósítást és ígért számonkérést a saját táborán belül. Mit olvas ki ebből?

– Azt, hogy szerinte még vezetnek, de a győzelem nem magától értetődő. A cél: tűzbe hozni a csapatot, ugyanakkor megakadályozni a kedvvesztést. Ezért hangzott el a „minden számon lesz kérve” üzenet.

– Visszatérve a kampánytechnikákra: Magyar Péter digitális platformja mennyiben kihívás?

– Formailag hasonló ahhoz, amit a kormányoldal hirdet: folyamatos online jelenlét, közösségi bevonás, kérdezz-felelek csatornák. A kihívás mindkét oldalnak az, hogy valódi önkéntes- és aktivistahátteret építsen, amely nemcsak jelen van, hanem dolgozik is.

– Kapu Tibor űrhajós megjelenése egy erősen pártjellegű rendezvényen mennyire volt ízléses?

– Újságírók és elemzők pártrendezvényeken való részvétele szakmailag problémás. Kapu Tibor esete más: ő világossá tette, hogy a projektje számára fontos, ahová hívják, elmegy, és ellenzéki, illetve kormánypárti fórumon egyaránt megszólal. Amíg nem áll ki egyik párt mellett sem, űrhajósként, szakmai minőségben elfogadható, hogy ilyen eseményeken megjelenjen.

– Mi volt a kötcsei nap tanulsága?

– A forma újszerűsége: az élő közvetítés és a fizikai zártság kombinációja erős jelzés a verseny kiéleződéséről.

A Tisza Párt központi témává vált, a kormányoldal pedig egyszerre próbál mozgósítani és bizonytalanságot eloszlatni.

A következő időszakot az dönti el, melyik oldal tud nagyobb fegyelmezettséggel és következetességgel élni az online és offline mozgósítás eszközeivel, illetve hogy 16 év kormányzás után eredendően mennyire untak már rá a választók a miniszterelnökre. Mert az a választás leginkább róla fog szólni, ezt Orbán és Magyar is tudja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Amerikai kommandósok szálltak partra Észak-Koreában, a Trump által elrendelt titkos akcióról most számolt be a New York Times
A SEAL kommandósai egy lehallgatókészüléket akartak elhelyezni, de a 2019-es akció kudarcba fulladt, mert egy halászhajó felfedezte őket. A küldetést szigorúan titokban tartották, sem az amerikaiak, sem az észak-koreaiak nem beszéltek róla, egészen mostanáig.


Mint a filmekben: egy 2019-es téli éjszakán egy csapat amerikai tengerészgyalogos bukkant fel a tengerből Észak-Korea partjainál. A New York Times szerint a szigorúan titkos küldetésüket személyesen Donald Trump hagyta jóvá, és az volt a céljuk, hogy elhelyezzenek egy elektronikus lehallgatókészüléket, amellyel az Egyesült Államok lehallgathatta volna Kim Dzsongun kommunikációját. Az észak-koreai vezető ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbnak és veszélyesebbnek tűnt, hol barátilag beszélt Trumppal, hol atomcsapásokkal fenyegetőzött. Mivel Trump tárgyalásokra készült vele, az amerikaiak nagyon szerették volna tudni, valójában hogyan gondolkodik.

A feladatot SEAL Team 6 elit egységének Vörös Osztagára bízták, ők végeztek korábban Oszáma bin Ládennel is. Az akciót hónapokig készítették elő, méghozzá a legnagyobb titokban, mert a New York Times szerint könnyen végződhetett volna túszdrámával, vagy akár egy nukleáris konfliktust is kirobbanthatott volna.

A küldetés rendkívül veszélyes volt.

A csapatot egy kétszáz méter hosszú atomtengeralattjáró vitte az észak-koreai partok közelébe, ahol a katonák hangtalan motorokkal felszerelt mini tengeralattjárókba szálltak. Ezek azonban nyitottak voltak, tehát a tengerészgyalogosoknak órákat kellett eltölteniük a fagyos, mindössze 4 fokos vízben, amíg partot értek. Ezért fűthető búvárruhákat vettek fel.

A terv az volt, hogy miután partra szállnak, percízen elhelyezik a lehallgatókészüléket, majd észrevétlenül távoznak. De azután minden rosszul alakult.

Az első probléma az volt, hogy menet közben nem kommunikálhattak a parancsnoksággal, és a szokásokkal ellentétben drónokat sem küldhettek a terület fölé, mert azonnal lebuktak volna. Emiatt a küldetést gyakorlatilag vakon kellett végrehajtaniuk, nem tudták, hogy mi vár ott rájuk.

A felderítési adatok alapján olyan időpontot választottak, amikor a térségben a lehető legkisebb a forgalom. És sokáig úgy is tűnt, hogy senki sincs körülöttük. A két mini-tengeralattjárók körülbelül 90 méterre a parttól állt meg a sekély, átlátszó vízben. Az egyik azonban túlfutott a célon, ezért visszafordult. Ennek ellenére folytatták az akciót.

A SEAL-ek hangtalanul a parthoz úsztak, majd kiemelkedtek a vízből, és elkezdték levenni a búvárfelszerelésüket. Közben a rossz irányba álló mini tengeralattjárót megpróbálták a többiek megfordítani, és bekapcsolták a villanymotort.

Csakhogy ekkor hangokat hallottak, és észerevettek egy közeledő hajót.

A fedélzetén lévő észak-koreai legénység az amerikai lap szerint azért maradhatott ilyen sokáig észrevétlen, mert a SEAL-ek éjjellátó szemüvegei részben hőérzékelők alapján működtek — és a koreai halászok ruhája annyira átvizesedett, hogy testhőmérsékletük nem különbözött sokban a tenger hőmérsékletétől. A mini tengeralattjátó motorja által keltett hullámok azonban felkelthették a halászok figyelmét, és ha arra néztek, megláthatták a mini tengeralattjárók nyitott fülkéjéből kiszűrődő fényt.

A hajó elindult a tengeralattjárók irányába. A fedélzeten lámpákat kapcsoltak fel, és beszélgetés hallatszott. Az egyik SEAL ekkor tüzet nyitott, és társai követték a példáját.

Fogalmuk sem volt, hogy egy járőrhajóra vagy egy halászhajóra tüzelnek, de úgy érezték, nincs más választásuk. A közeledő hajón mindenki meghalt. A tengerészgyalogosok a holttesteket a vízbe húzták, és késekkel átszúrták az áldozatok tüdejét, hogy a testek biztosan elsüllyedjenek. Ezután vészjelzést küldtek az atomtengeralattjárónak, ugyanis a parancsuk az volt, ha lelepleződnek, azonnal szakítsák félbe a műveletet és meneküljenek.

Az atomtengeralattjáró hatalmas kockázatot vállalva a sekély vizekbe manőverezett, hogy a part közelében vegye fel az egység tagjait. Mindenki kijutott, de az elektronikai lehallgatóeszközt nem helyezték el, az akció tehát kudarcba fulladt.

Minderről a New York Times szerint a Trump kormány semmit sem közölt a katonai és hírszerzési ügyekért felelős kongresszusi bizottság tagjaival, pedig a tájékoztatást törvény írja elő. Később a Biden kormány kivizsgáltatta az esetet, de azt a jelentést is titkosították. Nyilvánosan sem beszélt soha senki az akcióról, egészen mostanáig, így azt sem tudni, hogy az észak-koreaiak mennyit tudtak róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Akár a patás ördög is jöhet, akkor sem akarom a Fideszt” – ilyen volt Kötcse
A Szeretlek Magyarország videójában megmutatjuk, hogyan zárta el a rendőrség az embereket a Fidesz eseményétől, és az is kiderül, mit gondolnak a Tisza Párt szimpatizánsai Tarr Zoltán mondatairól.


Érdekes helyzet alakult ki vasárnap Kötcsén: egyszerre tartott rendezvényt a településen a Fidesz és a Tisza Párt is. A két esemény a települést is két részre osztotta: egy bizonyos ponton ugyanis kettéválasztották az érkezőket, egyik irányba a tiszások, míg a másikba a fideszesek mehettek.

Magyar Péterék eseménye körül nem voltak lezárások, viszont - ahogy a Szeretlek Magyarország videójában is látni - a kötcsei piknik helyszínét kordonokkal zárták körbe. Így a sajtó sem jutott sokáig, kollégáinkat is már az úton megállították és arrébb terelték. Emiatt némi vita is kialakult a rendőrökkel.

Miután Magyar Péter és a szimpatizánsai megérkeztek Balatonőszödről gyalog Kötcsére, stábunk a Tisza rendezvénye fel vette az irányt.

Magyar Péterrel még útközben, a Tisza-szimpatizánsokkal pedig már Kötcsén beszélgettünk többek között arról: mit gondolna, mit lehet tenni az ellen, hogy a kisebb településeken és az alacsony iskolázottságúak körében még mindig a Fidesz vezet.

„A mi belső felméréseink szerint és szerintem a megbízható felmérések szerint a kistelepüléseken már nagyon-nagyon közeli helyzet van. Van olyan felmérés, ami azt mutatja, hogy teljesen utolértük a Fideszt. De nyilván rengeteg feladatunk van még...”

- fogalmazott kérdésünkre Magyar Péter.

Hasonlóan vélekedtek a szimpatizánsai is: a többségük fontosnak tartja, hogy az ország minden pontjára eljuttassák a Tisza Párt üzeneteit.

Arról is megkérdeztük az embereket, hogy mit gondolnak a Tisza terveiről, például a nemrég bejelentett adóprogram kapcsán.

„Én azt gondolom, hogy amit most a Tisza ígér, az talán megoldható...bár nagyon félek tőle, hogy egyáltalán hogy fogják tudni megoldani. Azért én egy kicsit szkeptikus vagyok. Bár én továbbra is azt gondolom, hogy a Tisza nem ígér olyanokat, amik nem lehetnének betarthatók”

- mondta az egyik Tisza-szimpatizáns.

Az eseményen Tarr Zoltán kijelentéséről is beszélgettünk az emberekkel. A Tisza alelnöke egy belső fórumon beszélt a párt szja-val kapcsolatos terveiről. „Most nem lehet erről beszélgetni. Magunk között természetesen lehet, és majd ha ez kikerül, akkor magyarázkodok, de annak se lesz semmi értelme. Tehát magunk között lehet beszélgetni most, de egyébként nem lehet erről beszélgetni. És számtalan olyan dolog van, amiről nem lehet beszélgetni. Ezért mondjuk azt nagyon határozottan, hogy nagyon sok mindent lehet, választást kell nyerni, és utána mindent lehet. Meg kell nyerni a választást. És ez nem azt jelenti, hogy mindenáron meg kell nyerni, nem azt jelenti, hogy hazudunk, füllentünk, hátba támadunk, hanem ahhoz, hogy eljussunk abba az állapotba, hogy lehessen normálisan beszélgetni, ahhoz meg kell teremteni ennek a feltételeit. Ennek a feltételeit úgy lehet megteremteni, hogy megnyerjük a választást” - fogalmazott Tarr a fórumon.

„Szerencsétlen mondat volt”

- mondta ezzel kapcsolatban a Szeretlek Magyarországnak egy tiszás Kötcsén.

„Annyira, de annyira meg kell gondolni, hogy mit, hogy mondjanak...mert nagyon egyenlőtlenek az erőviszonyok a propaganda és a Tisza között. Amibe bele tudnak kapaszkodni, abba aztán gyökerestől”

- fogalmazott egy másik szimpatizáns. De volt, aki szerint Tarr Zoltán kijelentésének semmilyen negatív hatása nem lesz.

„Én eléggé határozottan szoktam választani pártot. Mondjuk nem sokat választottam, de hogy ezt nem akarom, akik most vannak, az biztos. Akár a patás ördög is jöhet, akkor sem akarom a Fideszt”

- mondta egy másik tiszás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: