Már 83%-os Putyin támogatottsága Oroszországban, a Kreml propagandája tökéletesen működik
Oroszország a Nyugat ostromával áll szemben, amiért fel akarja szabadítani Ukrajnát náci kormányától, és nem volt más választása, mint a támadás – közel másfél hónappal Vlagyimir Putyin inváziójának megindulása után egyre többen vannak azok az oroszok, akik elfogadják ezt a narratívát. A háborúellenes hangok a kezdeti sokk után elhalni látszanak, a közvélemény többsége az Ukrajnába küldött katonákat támogatja és a Nyugatot kárhoztatja.
Mindehhez persze kell az is, hogy a nap 24 órában ömlik az állami médiából a Kreml propagandája: már a szórakoztató tv-műsorok helyett is Volodimir Zelenszkij gyalázását, és az állítólagos amerikai pénzből épülő ukrán biofegyver-laboratóriumokról szóló hazugságokat láthatják az orosz nézők.
Ez a kép bontakozik ki a legújabb közvélemény-kutatásokból és azokból az interjúkból, amelyekből a New York Times készített összeállítást. Kevesen mernek megszólalni azok közül, akiknek ellenvéleményük van.
Bár ezúttal hiányzik az a nagy hazafias lelkesedés, amellyel 2014-ben a Krim-félsziget annektálását fogadták, a legtekintélyesebb független orosz közvélemény-kutató, a Levada legutóbbi felmérése szerint Putyin 83%-os támogatottságot élvez, szemben a januári 69%-kal.
Elemzők szerint azonban a közhangulat változhat a következő hónapokban, amikor a gazdasági szankciók már éreztetik hatásukat.
Mások szerint a háborús időkben végzett közvélemény-kutatásoknak nincs komoly jelentősége, mivel sokan félnek a közhangulattól eltérő véleményeket hangoztatni, vagy pedig őszinte véleményt mondani, amikor az új cenzúratörvény alapján akár 15 évi börtönnel is büntethetők azok, akik szembe mennek a hivatalos állásponttal.
Mindazonáltal Gyenyisz Volkov, a Levada igazgatója szerint felmérésük azt mutatja, hogy a legtöbb orosz elhiszi: az ostromlott Oroszországnak vezetője mögé kell felsorakoznia. Ezen a téren különösen a Kreml kezére játszanak a nyugati büntető intézkedések, a légtérlezárásoktól az vízumkorlátozásokig, és az olyan népszerű nyugati cégek távozásának bejelentéséig, mint a McDonald’s és az IKEA, mert ezzel alátámaszthatják azt az állítást, hogy
A Putyint kritizáló posztok a közösségi médiában egyre kevesebb emberhez jutnak el. A Facebook és az Instagram hozzáféréséhez ugyanis különleges szoftverre van szükség ma Oroszországban, a legnagyobb független oldalakat pedig bezárásra kényszerítették.
Szergej Saligin rosztovi aktivista az amerikai lapnak azt mondta, hogy két barátja, akikkel korábban a demokráciáért kampányoltak, ma már a háborúpártiak táborát erősíti, és olyan posztokat tesznek fel a Telegramra, amelyek az ukrán „fasiszták” által elkövetett állítólagos atrocitásokról szólnak.
Egy másik megszólaló szerint a háborút az Egyesült Államok kényszerítette rá Oroszországra, és a telefonhoz hívta barátját, aki korábban kormánykritikus álláspontot képviselt, de megértette, hogy itt az idő félretenni az ellentéteket és össze kell fogni a külső ellenséggel szemben.
Ugyanakkor a New York Times szerint korántsem uralkodik olyan hurráhangulat, ami 2014-ben, amikor szinte minden autón látható volt a narancssárga-fekete Szent György-szalag, Putyin támogatásának szimbóluma. Hiába próbálta népszerűsíteni a kormány a Z betűt, amelyet először az invázióban részt vevő orosz harcjárművekre festettek fel, leginkább az állami reklámfelületeken és a tömegközlekedési eszközökön látható.
A közöny jele az is, hogy a Levada idézett felmérése szerint a megkérdezettek 35%-át egyáltalán nem érdekli a háború, amelyet a Kreml továbbra is „különleges katonai akcióként” igyekszik eladni.
Az állami tv propaganda-áradatát jól jellemzi az első csatorna egy hétköznapi műsora: 15 órányi hírprogramot sugároztak, szemben az invázió előtti napi 5 órával. Márciusban elindítottak egy „anti-fake” műsort, amelynek célja a nyugati „dezinformáció” leleplezése.
A háború ellenzőit maga Putyin állította pellengérre egy március 16-i beszédében, amikor a Nyugat-barát oroszokat olyan „szemét árulóknak” nevezte, akiktől meg kell tisztítani a társadalmat. Az elmúlt két hétben több ellenzéki figura és újságíró ajtaját firkálták össze Z betűvel, vagy „áruló”, „kollaboráns” felirattal.
A nagyobb szabású háborúellenes tüntetések, amelyek során a háború első heteiben több mint 15 ezer embert vettek őrizetbe országszerte, nagyrészt elhaltak. Egyes becslések szerint több százezer orosz menekült el az országból a háború ellenzése, a besorozástól és határok lezárásától való félelmében, csak a technológiai szektorban dolgozók közül választhatták legalább 50 ezren ezt az utat.
Szentpétervárott, amely a tiltakozások egyik központja volt, Borisz Visnyevszkij helyi ellenzéki képviselő elmondta, hogy a háború első két hetében közel 100 olyan levelet kapott, amelyben arra kérték: tegyen meg mindent a konfliktus megállítására és csak egyetlen egyet, amely támogatta azt. Miután azonban Putyin büntethetővé tette a háború ellenzését, a levéláradat is elapadt. Visnyevszkij szerint a közvélemény azért alakul így, mert az embereket börtönnel fenyegetik, enélkül aligha támogatnák a kormányt.
Egy névtelenséget kérő moszkvai politikai elemzőnek volt alkalma az elmúlt hónapban végigjárni több rendőrőrsöt, miután tizenéves gyermekét többször őrizetbe vették a tüntetések során. Az utóbbi időben a kamasz több fenyegetést is kapott a közösségi médiában, amelyből anyja arra következtet, hogy a hatóságok kiadták az adatait az aktivisták internetes zaklatóinak. Emellett azonban azt is tapasztalta, hogy a rendőrök sem lelkesednek a háborúért. Mindebből azt szűrte le, hogy az oroszok túlságosan félnek és meg vannak győződve arról, hogy semmit sem tehetnek.
– mondta az asszony.