SZEMPONT
A Rovatból

„Már 42 olyan üzem van, ami akkumulátorgyártással kapcsolatos, ebből 22 veszélyes üzem, ez már kényszerpálya” - mondja a szakértő

Ezek óriási számok, Éltető Andrea szerint rengeteg veszélyes hulladék termelődik. Közben hiába ígérte meg Gulyás Gergely, hogy a CATL gyárban mindenki magyar lesz, nem találnak elég magyar munkaerőt, így jönnek az ázsiai vendégmunkások.


Annyira nincs elég magyar munkás Debrecenben, hogy a CATL máris ötven Fülöp-szigeteki vendégmunkást vett fel, és év végéig még 450-et terveznek felvenni. Azt mondják, először Debrecen 60 kilométeres körzetében toboroztak, de hiába, később az egész országban, majd a határon túl is. Ennek ellenére nem találnak magyar munkásokat. Igaz, továbbra is azt szeretnék, hogy a végén csak a 2 ezer munkás 20-30 százaléka legyen külföldi.

Mennyire reális ez? Hogyan számíthatta el magát ennyira a magyar kormány? És milyen következményekkel járhat, hogy minden lakossági tiltakozás ellenére gombamód szaporodnak az akkumulátorgyártással kapcsolatos üzemek? Erről beszélgettünk a téma szakértőjével, Éltető Andreával, a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársával.

– Csak most derült ki, hogy munkaerőgondok lehetnek a CATL-gyárnál?

– Amikor 2022-ben bejelentették, hogy jön ez a gyár, akkor egy óriási, 100 gigawattórás kapacitású gyárról beszéltek, ami 9000 munkahelyet fog teremteni. Az építést három fázisban tervezték. Most az első épül, egy 40 gigawattórás üzem, ami 2000–2500 munkást igényel körülbelül. Már amikor a bejelentés megtörtént, sokan elkezdtek gondolkozni azon, hogy honnan lesz ennyi munkaerő. Fel is merült ez kérdésként még 2023 februárjában a kormányinfón, amire akkor

Gulyás miniszter azt mondta, hogy itt mindenki magyar lesz, még ha Nagyváradról kell hozni a munkásokat, akkor is magyarok lesznek.

Ez azért is furcsa volt, mert maga a CATL is közölte, hogy a munkaerő 10–12%-a mindenképpen kínai lesz, a menedzsment mindig, minden esetben kínai, ez a németországi gyáraknál is így van. Plusz a vezető operátorok, akik betanítják a többieket. De ezen felül ők is azt nyilatkozták, hogy amennyire lehet, Magyarországról szeretnék megoldani a gyár működtetését, magyar munkaerővel. Azonban már akkor sejthető volt, hogy nem valószínű, hogy ez menni fog, több okból. Először is, nagyon nagy a verseny a viszonylag kis létszámú munkanélküliért, hiszen nagyon alacsony a munkanélküliségi ráta. Körülbelül 200 ezer főről beszélünk, de közülük jó 25% nem alkalmas arra, hogy integrálódjon a munkaerőpiacra, mert például nem tud írni-olvasni.

– A rendelkezésre álló munkaerő egynegyede írástudatlan?

– Én ezt a számot olvastam még akkor, mikor ez téma volt. 20–25%, aki funkcionálisan analfabéta, illetve képtelen arra, hogy dolgozzon, nem tud beilleszkedni. Emellett van, aki ha tudna, se akarna akkumulátorgyárban dolgozni. Aztán van, aki messze lakik, tudvalevőleg Magyarországon a mobilitás kicsi, tehát nem fognak például Zalából Debrecenbe járni dolgozni, és a gyárnak sem érdeke, hogy ilyen messziről buszoztassa őket.

A maradék alkalmas munkaerőért viszont nagyon nagy a verseny.

Van még sok más gyár is, ott van a BMW, a Mercedes is közel, és épül még ugye a CATL mellett hat másik akkumulátorral kapcsolatos üzem Debrecenben, plusz épül Nyíregyházán is. Ráadásul még Szlovákiában is, ami szintén közel van, és ezek a gyárak mind a munkaerőért versenyeznek. Ez azt jelenti, hogy ha nekik magyar munkaerő kell, akkor nagyon magas lesz a munkások bére, ami nyilván nem érdeke a gyáraknak. A CATL próbálkozott 60 kilométeres körzetben keresgélni, talált is valamennyit, de nem eleget, ezért hozzák be a külföldi vendégmunkásokat, ázsiaiakat, fülöp-szigetieket. Ez nem különleges, hiszen

Magyarországon már régóta rengeteg gyár működik külföldi vendégmunkásokkal.

Ha csak az akkugyárakat nézzük, akkor például a Samsungnál is, a körülbelül 6000 munkavállalónak a fele külföldi.

– De ha már akkor lehetett látni, hogy gondok lehetnek a munkaerővel, miért oda telepítettek újabb és újabb gyárakat?

– Az ország keleti fele elsősorban azért kerül előtérbe, mivel

a fejletlenebb régiók még igénybe tudják venni az EU-s támogatásokat, illetve az EU rábólint arra, ha állami támogatást ad a kormány ezeknek a cégeknek.

Ha mondjuk Budapestre vagy a környékére települnének, akkor ezek a kedvezmények már nem járnának. Ez az egyik ok. A másik talán a munkaerőpiaci helyzet: az országnak ezen a részén van a legtöbb munkanélküli. Igazából volt egy olyan gondolat még 2020 körül, mikor az akkumulátor-iparosítási stratégia eldöntődött, hogy mivel az elektrifikációt az EU sürgeti, azaz az átállást az elektromos autókra, ezért az autógyárakból felszabaduló munkaerőt majd átképzik, és az akkugyárak felszívják őket. Legalábbis én ezt tudom elképzelni, azonban ez nem történt még meg. Tavaly visszaesett az egész elektromosautó-akkumulátorok iránti kereslet, úgy tűnik, az átállás jóval lassabb folyamat lesz. Mindenesetre

nem látunk még felszabaduló óriási munkaerőt, így aztán nincs rendelkezésre álló magyar munkaerő. Itt jöttek képbe az ázsiai vendégmunkások.

Ők nem kerülnek állományba a legtöbbször, hanem a kölcsönző cégek alkalmazottai, idejönnek, dolgoznak napi 12 órát, konténervárosokban élnek. Ez a munkaerő, a tipikusan a jövedelmét hazautaló, minél többet dolgozó ázsiai munkás, a megszokott ázsiai szorgalommal, előnyös a cégeknek. Olyan értelemben persze nem, hogy nyilván költségesebb, mintha abból a városból érkező magyar lenne, de ez a cégeknek a költsége. Egyébként 2023 júniusában már eldöntötte a kormány, hogy nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás lesz a Debreceni Déli Ipari Park mellett épülő munkásszállás-projekt, tehát ők már akkor tudták, hogy jó sok munkásszállóra van szükség.

– Az a kérdés, hogy hol a haszon? Tehát maga a régió ebből mennyit nyer?

– Ezt például Győrfi Dóra feszegette, hogy igazából nem térülnek olyan hamar meg ezek a beruházások. Lokálisan azt szokták mondani, hogy az iparűzési adóban van a haszon. Szerintem az iparűzési adó sem feltétlenül lesz óriási haszon, két okból. Az egyik, hogy

akkor van iparűzési adó, ha van adóalap. De ha a cég azt mutatja ki, hogy nem nyereséges, akkor nincs.

Márpedig tudunk a németeknél olyan katódgyárról, ami nem nyereséges, mert magasak az energiaköltségek, és azt is tudjuk, hogy a cégek tudnak olyan könyvelési technikákat alkalmazni, hogy melyik országban mutassák ki a nyereségüket – nyilván a számukra előnyösebb helyen teszik ezt. Tehát ez az adó vagy van, vagy nincs. Ha pedig van, előfordulhat az is, hogy a kormány elvonja az iparűzési adót az adott településről, mert ellenzéki lett a polgármester. Így járt Göd korábban, és Győr is.

– Ez most Debrecen esetében egyelőre nem fenyeget.

– És Gödnél is, amint kormánypárti lett a polgármester, akkor visszakapta Göd az iparűzési adót. Igaz, hogy most tavasszal ez a polgármester 2-ről 1%-ra csökkentette az iparűzési adót, hogy kedvezzen a Samsungnak, mert láthatóan nem ment neki annyira jól az üzlet a keresletcsökkenés miatt. Így ismét elesett a város egy jelentős bevételtől. Tehát az iparűzési adót nem teljesen mondanám én biztosnak, pedig ez szokott lenni egyik érv ezeknél a gyáraknál.

– Magyarországon nagyon erős tiltakozási hullám indult meg az akkumulátorgyárakkal szemben, holott Európában nagyon sok helyen épülnek ilyen gyárak, Skandináviától kezdve egészen Spanyolországig. Mindenhol ellenállásba ütközik ezeknek a telepítése, vagy van valami oka, amiért pontosan Magyarországon nem akarják ezeket szívesen az akkugyárakat az ott lakók?

– Igen, van oka, de még visszatérve Európára: a skandináv az a Northvolt, épp most ment csődbe. Amikor kitalálták, hogy a Northvoltot megcsinálják Svédországban, az egy hazai, egy svéd projekt volt, és körülbelül 40 települést versenyeztettek, hogy hova kerüljön a gyár. Tehát ez egy nagy nemzeti projekt volt, a települések elkészítették a saját tervüket, és benyújtották a Northvoltnak, végül egy Skellefteå nevű város nyerte el a beruházást. Ők egy évig dolgoztak a pályázatukon, megtervezve a vízüggyel, az áramszolgáltatóval, a lakosokkal, a polgármesterrel, mindenkivel, hogy pontosan hol legyen maga az üzem, hol menjenek a vezetékek, hová épüljenek a munkásszállók stb. Tehát be vonták az adott települést teljes mértékben a kezdetektől, sőt, ők pályáztak. És aztán végül is őket választotta a Northvolt, és valóságos örömünnep volt a településen, amikor megnyerték a beruházást.

– Miért tudtak örülni a svédek annak, aminek a debreceniek nem?

– Egyrészt, ahogy mondtam, bevonták őket a kezdettől fogva, másrészt ez egy teljesen nemzeti, svéd projekt volt.

Nem arról volt szó, hogy jönnek az ázsiaiak, és majd telepítenek oda valamit.

Debrecen esetében, illetve a magyar akkugyártás esetében a fő ok, amiért nem örülnek neki az emberek, például az, hogy a már működő dél-koreai gyárak milyen példát mutatnak. Amikor évek óta olvashatjuk, hogy a Samsung SDI és a dél-koreai akkufeldolgozó-bontó, a Sungeel milyen szabályszegéseket csinál, milyen szennyezést okoz, akkor nyilván nem örülnek az adott település lakosai, ha kiderül, hogy odajön egy óriási akkumulátorgyár. Igaz ugyan, hogy ezek most kínaiak, de hát ők honnan tudják, hogy azok jobbak lesznek-e, mint a koreaiak. Tehát a kínai gyárak azzal szembesülnek, hogy van egy ellenállás, igazából a koreaiak negatív példája miatt, pedig nagyrészt a magyar hatóságokon múlt, hogy nem regulázták meg ezeket az üzemeket korábban.

– Jelenleg apály van az elektromobilitásban, ezért kevesebb akkumulátor kell. A CATL-nél most miben reménykednek, hogy ilyen bőszen toborozzák a munkaerőt?

– Hosszú távú szerződéseik vannak a Mercedesszel. Ők úgy érzik, hogy itt hosszú távon lesz kereslet, hiszen az ő megrendelőik: itthon a Mercedes, de akár a Stellantis vagy a németországi BMW – tehát ezek a nagyobb autógyárak valószínűleg nem vonták vissza a megrendeléseiket.

– Előrenézve mégiscsak kijöhetünk jól ebből az akkumulátorgyár-történetből?

– Ez azért egy nehéz kérdés. Az akkumulátorstratégiát ott hibázták el, hogy túl sokat akartak, túl nagy dimenzióban fejlesztik. Ez is egy különbség Európa más országaival szemben. Ott van mondjuk egy-két gyár, de nincsen ilyen sok.

Nálunk most 42 olyan üzem van, ami akkumulátorgyártással kapcsolatos. Ebből 22 veszélyes üzem, mert olyan vegyi anyagokkal dolgozik.

Tehát a mennyiség olyan nagy, hogy ez még szabályos működés kapcsán is okozhat környezeti károkat. Egyrészt az anyagok felhasználásában – gondolok itt a vízfelhasználásra –, másrészt a levegőbe, illetve a szennyvízbe kibocsátott anyagok kapcsán.

Nagyon nagy mennyiségű vegyi anyag termelődik, és nagyon nagy mennyiségű a veszélyes hulladék is.

Nem köztudott, de a Samsung SDI Magyarország legnagyobb veszélyeshulladék-termelő cége, még akkor is, ha időnként átminősíti ezeket nem veszélyessé, mert ezt is megteheti. Ez a nagy mennyiségű vegyi anyag sokszor ismeretlen hatásokkal is jár, amiket most tanul a szakma, illetve próbálják feltérképezni, kideríteni, mire lehet számítani. Amikor a stratégia megszületett 2020-ban, és '21-ben elfogadta a kormány, akkor kellett volna egy stratégiai környezeti vizsgálatot készíteni, amire egyébként törvény és két másik jogszabály is kötelezné az adott stratégia kidolgozóját, jelen esetben az Ipari Minisztériumot, de ez nem készült el. Ez az, amit utána a WWF és sokan mások is hiányoltak. Ha készül egy ilyen, akkor kiderült volna talán, hogy mivel jár ez az egész túlzott iparosítás. Csak

az a helyzet, hogy ez már kényszerpálya. Onnantól, hogy behoztuk a CATL-t és egyéb cellagyárakat, ők már hozzák magukkal a saját beszállítóikat, mert kell majd nekik katódgyár, kell elektrolitgyár és szeparátorfóliagyár, tehát ezek mind jönnek be, ezek mind ázsiai cégek,

nem magyarok, tehát így jön létre ez a közel 40 gyár, ami ugyan még nem mind működik, de be van már jelentve, vagy elkezdett épülni. És hogy ez hogy térül meg? Nagyon jó lett volna, ha erre is készülnek számítások, de nem készültek. Nem tudjuk. Lehet, hogy 20 év alatt talán valamennyire. És azt meg hogyan számoljuk ki, hogy 10 év múlva mit okoz ez az emberek egészségében vagy a talajban?

– A magyar állam eddig mennyit invesztált ebbe bele? És nemcsak a konkrétan adott támogatásokra, illetve az infrastrukturális beruházások értékére gondolok, de az átengedett földterületek értékére is – többek között.

– Amit lehet ismerni támogatásként, az két tételből áll. Az egyik, amit mondott, ez a közvetlen támogatás, tehát amit azért adunk a cégeknek, hogy idejöjjenek – ezt más országok is adják, ebben nem vagyunk kivételek. Körülbelül a beruházás 10–12%-át átlagban megkapják a cégek. Ez a CATL-nél egy kiugró összeg, 320 milliárd forint, és összesen, amit tudunk, az akkucégeknek olyan 7–800 milliárd forint a közvetlen támogatás. De erre jön rá még körülbelül egy 800 milliárd forintnyi összeg, ami abból adódik, hogy az összes ilyen területen, ahová jönnek az akkucégek, infrastruktúrát kell építeni: utakat szélesíteni vagy építeni, vízvezetéket építeni vagy bővíteni, áramvezetékeket, logisztikai épületeket, adott esetben vasútállomást építeni vagy áthelyezni – tehát az összes infrastrukturális beruházás. Ez is 800 milliárd, tehát

körülbelül 1600 milliárd az, ahol most tartunk, ami az adófizetők pénze, és ennek lett-e volna jobb elköltési célja...

– Kik azok a vállalkozók, akik építik ezeket az állami beruházásokat?

– Azok a kormányközeli cégek. Ez a járulékos haszon a kormányközeli cégek számára.

Gyakorlatilag az összes vízvezetéket a Mészáros-csoport építi, az áramot az Opus, a logisztikai épületeket – például amit a CATL bérel – a Nemzeti Ipari Parki Ügynökség adja.

Ez is érdekes, hogy miért bérli, hát építhetett volna magának egyet. Ez a Inpark Szigma nevű épület, ahol folyik ez a modulösszeszerelés. Tehát a logisztika és a vezetéképítések azok a kormányközeli cégek üzletei. Nyilván nem ez volt a fő motívum, ez csak hab a tortán – de mondjuk elég sok pénz, főleg, ha túlárazzák, ahogy szokták. Ez mindenképpen üzlet, csak nem az átlagembereknek, hanem azoknak, akik ezt építik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tölgyessy: Ha Orbán emeli a tétet, a halálos párbaj felé viszi
A politikai elemző nem tudja elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy a Fidesz-veresége esetén Orbán egy „fehérorosz fordulattal” kivezetné az országot az unióból. „A Fidesz lefelé menő ágban van, ahonnan nincs visszaút” - mondta.
F. O. - szmo.hu
2025. július 13.



Átadja-e Orbán Viktor a hatalmat egy elvesztett választás esetén? Ez a téma is terítékre került a ZaccPerKávé Extra című műsorban, ahol Tölgyessy Péter volt a vendég. A politikai elemző nem tudja elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy a Fidesz-veresége esetén Orbán egy „fehérorosz fordulattal” kivezetné az országot az unióból.

„Magyarországon ezt nem lehet megcsinálni, és ezt a Fidesz vezetői is pontosan tudják.

Lehet persze halálos párbajt is csinálni ebből a dologból, de ez a játék arról is szól, hogy lesz-e létezése a jövőben a Fidesz vezetőinek Magyarországon.

A Fidesz most úgy viselkedik, mint egy sárkány, tüzet okád, minden nap eltipor valamit. Borzalmas, elviselhetetlen, de bárhogy is van, jövőre választás lesz Magyarországon.

Minden családban dönteni kell arról, akarják-e, hogy Orbán folytassa” – fogalmazott Tölgyessy a műsorban, majd arról beszélt, hogy most először a Fidesz valóban veszíthet.

„A Fidesz lefelé menő ágban van, ahonnan nincs visszaút.

Ugyanakkor jöhet bármikor egy olyan nemzetközi konfliktus, ami felforgathat mindent. Áldomást viszont csak akkor szabad inni, ha a hombárban van az előző évi termés. A történelem olyan, mint a vasút: van, hogy száguld a pályán a vonat, és sokáig nem történik semmi. Ez történt a Fidesz-időszak középső részében is. Most váltó közeleg, és ha elszúrjuk, sokára lesz újra váltó” – összegezte napjaink politikai helyzetét Tölgyessy.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Magyar Péter azt üzente, hogy az ő kétharmadát nem Felcsúton jelölik ki, hanem maguk a választók
A Tisza képviselőjelöltjeinek hétvégén bejelentett kiválasztási módja igazi politikai innováció az elemző szerint, az előválasztás lefoglalja majd az őszi politikai napirend komoly részét. Egyben reakció a tiszás kétharmaddal kapcsolatos félelmekre is.


Szombaton tartotta második kongresszusát a Tisza párt Nagykanizsán. A látványos külsőségek között megtartott rendezvényen Magyar Péter az uniós pénzek hazahozatalát, bérlakásprogramot, vasútfejlesztést ígért, és bejelentette, hogy felállítják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatalt. Arról is beszélt, „ami államadósság a mai naptól keletkezik, azért nem fogunk mi magyarok mindannyian helytállni, kizárólag azok, akik meggazdagodtak ebből a rendszerből.” Emellett kiderült, hogy milyen előválasztási rendszerben zajlik majd a párt képviselőjelöltjeinek kiválasztása.

Jó-e ez a modell, milyen következményekkel jár, ha a Tisza így választja ki a képviselőjelöltjeit? És mit jelenthetnek az új üzenetek? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal.

– A nagykanizsai Tisza-kongresszuson bejelentették, hogyan választják majd ki a párt országgyűlési képviselőjelöltjeit.

– Szerintem ez egy nagyon ügyes kiválasztási rendszer. A dolog az én értelmezésemben arról szól, hogy először kijelölnek három embert, és a Tiszán belül preferenciális szavazással döntenek róluk. Végül kettőt mutatnak be a választóknak, akik között előválasztást tartanak. Ez igazi politikai innováció, méghozzá nem is rossz, mert először a Tiszán belüli közösséget mozgatja meg: ők dönthetnek, szavazhatnak arról, kiket vigyenek a választók elé, majd a választókat szólítja meg, hogy szavazzanak arról, ki legyen az ő jelöltjük. Ráadásul az előválasztással a Tisza le fogja foglalni az őszi politikai napirend egy komoly részét.

– Az előválasztás hagyományosan is párton belüli választást jelent, nem? Ugyanakkor Magyarországon a 2022-es gyakorlat pártok közötti előválasztás volt.

– Valójában a választási rendszer határozza meg, milyen keretek között érdemes előválasztást tartani. Magyarországon alapvetően kétpárti politikai rendszer működik, amit a Fidesz az újraszabott választási rendszerrel alakított ki. Ez az egyfordulós rendszerből, az egyéni választókerületek túlsúlyából és a győztes kompenzáció elemeiből adódik ki így. Az történt, hogy a választók nem vártak az előválasztással, kijelöltek egy pártot, amelyik szembeszállhat a Fidesszel a választáson, ez pedig a Tisza. Az elmúlt hetekben már komoly vita volt a nyilvánosságban arról, hogy helyes-e, ha az egyik kétharmadból egy másik kétharmadba esik az ország. Egyesek szerint máshogy nem lehet legyőzni a Fideszt, ebben talán igazuk van. Mások szerint már önmagában a kétharmados többség is veszélyes lehet, ebben meg nekik van igazuk.

Magyar Péter erre azzal reagált, hogy az ő kétharmadát nem Felcsúton jelölik ki, hanem maguk a választók. Ez sokkal erőteljesebb egyéni politikusi pozíciókat teremt, mint az orbáni, felülről kijelölős, vezérfüggő modell.

Lehetőséget ad a Tisza előválasztási modellje arra, hogy felnőjenek erős személyiségek, kialakulhassanak a párton belül platformok, amire a Fideszen belül nem volt példa. Magyar Péter azt üzeni, hogy nem kívánja kijelölni a saját politikusait, bízik abban, hogy ezt a választók megteszik helyette. Tehát egy sokszínű frakciót képzel el, és talán még kétharmad esetén is vissza kell majd hoznia a politikát a kompromisszumok területére, ami valójában a demokratikus politika lényege.

– Az előválasztást nem hekkelheti meg a Fidesz?

– Az Egyesült Államokban több államban például republikánusok is részt vehetnek a demokraták előválasztásán. Azt gondolják ugyanis, hogy azt a jelöltet kell előre megtalálni, akiben a legszélesebb körben megbíznak, és ezt a jelöltet érdemes már a választások előtt megtalálni. Éppen ezért ennek a veszélyét, mármint hogy a Fidesz is szervezkedik, nem tekintem nagyon súlyosnak.

– A kongresszus után Hadházy Ákos is bejelentkezett, hogy indulna a tiszás előválasztáson, de Magyar Péter visszautasította. Majd Tordai Bence arról írt, a Fidesz lehet a nevető harmadik, ha a Tisza teljesen kizárja a többi ellenzékit.

– A preferenciális rendszer első lépcsője, amely során a Tisza tagjai eldönthetik, hogy ki ne indulhasson el, talán kezelni tudná ezt a helyzetet. Ha úgy döntenek, hogy nem kérnek egy olyan politikusból, akitől elvi alapon vagy pártlogikai okból tartanak, azt egyszerűen nem engedik tovább az előválasztásra. De ez csak egy ötlet, nyilván megoldják valahogy ezt a problémát.

– Amerikában gyakran még a saját pártbéli képviselőivel is keményen kellett alkudoznia az elnök embereinek egy-egy törvényért. Lehet-e nálunk esély egy ilyen típusú parlamentáris demokráciára?

– Volt már ilyen szakasz a rendszerváltás után: az MDF vezetése például rengeteg kompromisszumot volt kénytelen megkötni. Ott volt például a Csurka-féle platform, amit végül kizártak, mert tarthatatlanná vált a jelenléte, de előtte többször próbáltak velük kompromisszumot kötni. Ugyanez történt a nemzeti liberálisokkal is: Debreceni Józseffel, Elek Istvánnal, végül őket is kizárták, taktikai okokból egyébként.

Az ideológiai és érdekalapú frakción belüli lobbizás akkor jelen volt, meg kellett szerveznie a miniszterelnöknek a parlamenti többséget a saját frakcióján belül is. Ez egy tanulható tudás.

Egyébként ma is látjuk ezt működni például a fővárosi közgyűlésben.

– A Fidesz részéről már megjelent a kritika, hogy a Tisza még mindig nem mutatta be a képviselőjelöltjeit.

– A Tisza több dologban is kihívást intézett a Fideszhez. Van programja, amely konkrét, alternatív szakpolitikai állításokat tartalmaz. Vannak szakpolitikusai, bemutatták például a szakpolitikai kerekasztalok tagjait. Megjelentek ismert személyiségek a kongresszuson, ami erőt demonstrált. A kormányzati oldal ezt nyilván nem fogja elismerni. A Tisza kongresszusa valóban nem nevezett meg politikusokat, mert az előválasztáson fogják kiválasztani őket. Nincs 106 jelöltjük, csak egy - állítja a kormánypárt. 318 lesz – állítja a Tisza, amelyből 212 jelöltet a választóknak bemutatnak ősszel, közülük lesz meg a 106 induló képviselőjelölt. Ősszel meglátjuk, kinek volt ebben igaza.

– Magyar Péter a kongresszuson arról is beszélt, hogy létrehozzák a Vagyonvisszaszerzési Hivatalt, ami szuperjogköröket kapna, adatokat kérhetne például az ügyészségtől, nyomozhatna. Ez esetleg arra szolgálna, hogy kétharmad híján, ez hivatal átnyúljon a fideszes káderekkel feltöltött intézményeken?

– Sokan követelnek elszámoltatást és vagyonvisszaszerzést, ezért ennek a hivatalnak erős politikai üzenete van a kampányban. Egy ilyen hivatal meghirdetése azt jelzi, a Tisza érzi a választói igényeket.

– A párt elnöke arról is beszélt, hogy az ország további eladósításáért a NER-elit, például Mészáros Lőrinc, Tibocz Istvám a saját vagyonával felel. Ez hogyan lenne kivitelezhető?

– Ez inkább a hitelezők felé tett üzenet volt. Arra vonatkozott, hogy Magyar Péter nem szeretné, ha az Orbán-kormány komoly hitelekkel vásárolná meg a választók szimpátiáját a kampányban, mert ennek megint infláció és pénzromlás lehet a vége.

Tehát kétszer is gondolja meg egy hitelező, hogyan és mire ad hitelt ilyen környezetben.

– A hitelezők figyeltek Nagykanizsára?

– Szerintem a gazdasági és közéleti szereplők egyre inkább figyelnek a Tisza pártra. Félszemmel a Tiszára, félszemmel a Fideszre.

– Egy másik ígéret szerint 2027 végéig maximum 6 hónapra csökkentik a kórházi várólistákat. Ez óriási vállalás, egyben komoly kockázat is, hiszen ha nem sikerül, az azonnal számonkérhető.

– A kampányban sok mindent lehet ígérni, miközben nem tartom kizártnak, hogy a várólisták rövidítésében valóban lehet valamit tenni. A lényeg inkább az, hogy Magyar Péter ezzel is azt mutatja, hogy olyan problémákkal foglalkozik, amelyek a választók számára fontosak.

– Itt van Ruszin-Szendi Romulusz ügye. Elolvastam a KEHI-jelentést, és úgy tűnik, tényleg nincs minden rendben. A Tisza kommunikációja viszont erősen emlékeztet a Fidesz módszereire: „nincs itt semmi látnivaló”. Ez a hozzáállás hosszú távon árthat a pártnak? Nem kellene inkább transzparensnek lenni?

– Nyilván kellemetlen nekik ez az egész, de a Fidesz számára sem kényelmes, hiszen Ruszin-Szendi bármit is kapott szolgálati időben, annak a hátterében mindig volt kormányzati döntés, valaki aláírta azokat a papírokat. A kormány saját magát jelentené fel, ha komolyan kivizsgálna ilyen ügyeket.

– A Tisza-kongresszussal csaknem egy időben Tölgyessy Péter egy előadáson azt mondta, hogy Orbán Viktor sokáig élezheti a helyzetet, de a végén át fogja adni a hatalmat, ha veszít. Ön is hasonlóan látja?

– Mitől kellene különösebben félni? Az a kormányzat, amelyik nem meri benyújtani az ellehetetlenítési törvényt a parlamentnek, miután majdnem az összes képviselő aláírta, az már gyengeséget mutat. Az a kormányzat, amelyik Ruszin-Szendi Romulusz esetében hagyja, hogy egy nyugdíjas alezredes megfenyegesse az államot, mondván, hogy kiszabadítják a volt vezérkari főnököt, ha elvinnék, az az állam nem erős, hanem gyenge. És az a kormány, amelyik bejelenti, hogy nem lesz Pride, törvényt is hoz róla, a rendőrség is közli, hogy az egy illegális vonulás, majd több százezer ember mégis elmegy, már nem kelt félelmet.

A Tisza Párt, azzal, hogy létezik és nagyjából 2,5 millió ember támogatását élvezi, azt is megmutatja, hogy a társadalom számos pontján többségben van. Olyan területeken is igaz lehet ez, mint például a rendvédelmi szervek, vagy az államapparátus.

Miért gondolnánk azt, hogy bárkit is rá lehetne venni, hogy ne tartsanak választásokat? A valódi probléma inkább az informális hatalom esetleges ellenzékből történő megtartásával van, nem a formális hatalomátvétellel akkor, ha esetleg nyer a Tisza.

– Harmincöt éve volt egy rendszerváltásunk, különböző közép-európai modellekkel. A jelenlegi magyar helyzet inkább az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia vagy Románia útját követheti?

– Azt mondanám erre, hogy klasszikus kelet-európai úton járunk. Lehetne viccesen azt is mondani, hogy amikor a „legvidámabb barakk” voltunk, ez attól volt, mert mi, magyarok a kommunizmust is „lustán” csináltuk. Most, amikor a szabadságot és a demokráciát lehetne élvezni, ebben is lustábbak, lassabbak vagyunk, mint mások. De ha ezt a viccet félretesszük: az ország nem tudott gyorsan leválni az 1970-es, 1980-as évek gondolkodásmódjáról. Orbán Viktor is viszonylag hamar felismerte, hogy a korábbi, radikális, rendszerváltó politikájával nem lehet előrébb jutni, mert akkor még a parlamentből is kiesik. Nem akart később már szembemenni azzal az attitűddel, amely a magyar társadalom egy nagy részét jellemzi. Az emberek ugyanis nem szabadságra, hanem biztonságra, gondoskodásra vágytak. Orbán Viktor is inkább belekényelmesedett ebbe a gondolkodásba, átvette annak logikáját. Nem segítette a magyarokat abban, hogy valóban elinduljanak a szabadabb, demokratikusabb, polgári működés felé.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Tisza és a Fidesz közti különbségről: Az a dilemma, hogy Kasza Tibivel randiznál vagy a Kaszással
A humorista ezen a héten többek között a Tisza Párt hétvégi kongresszusáról, Orbán Viktor fapados repüléséről, Nagy Márton gazdasági sikertelenségéről és Orbán Ráhel Amerikába költözéséről készítette videóját.


Új videóval jelentkezett Pottyondy Edina, aki ezúttal is elemében volt, és ízekre szedte az elmúlt hét politikai-közéleti történéseit.

A humorista videójában többek között arról beszélt, hogy míg a miniszterelnök és a kormány a digitális harcosok toborzásával volt elfoglalva, Magyar Péter pártja kongresszusán lényegében programot és szakpolitikát hirdetett. Ahogy fogalmazott:

„Ez nem pusztán az a minőségi különbség a két párt között, mint Schobert Norbi és Schwab Richárd vagy Kubatov Gábor és Florentino Pérez között feszül. Hanem az a dilemma, hogy Kasza Tibivel randiznál vagy a Kaszással.”

Pottyondy a gazdaságpolitika Lázár Jánosának nevezte Nagy Mártont, akinek szerinte soha semmilyen számai nem stimmeltek még. Ezúttal azt az állítását szedte szét, ami szerint a Fidesz megduplázta a magyar állami vagyont. A volt momentumos politikus ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az inflációt figyelembe véve valójában ez a pénz kevesebb, mint a fele a 2010-es adatoknak.

„Márton, még a saját számaitok alapján is elloptátok az ország vagyonának nagyobbik felét”

– üzente a miniszternek.

A humorista bírálta Orbán Viktor fapados útját is, illetve annak kitalálóit is. Szerinte hiteltelen ez a miniszterelnöktől, ahogy fogalmazott: „Mára az a rogáni boszorkánykonyha innovációja, hogy azt a kapzsi pénz-Gombóc Artúrt egy fénykép erejéig erasmusos diáknak hazudják, aki 200 euróval a zsebében megy a brüsszeli hostelba a csajával”.

Hosszabb időt szentelt Pottyondy az Amerikába készülő Orbán Ráhelnek is, megemlítve, hogy az előző választások előtt szintén elköltöztek férjével, Tiborcz Istvánnal. A házaspárról szólva úgy fogalmazott:

„Magyarország addig érdekli őket, épp addig kötődnek az itt élőkhöz, amíg Drakula gróf az aktuális áldozatához”.

Pottyondy Edina teljes videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kapu Tibor ma indul vissza a Földre, mutatjuk, pontosan hogyan tér vissza a második magyar űrhajós
A Nemzetközi Űrállomásról várhatóan 13 óra 5 perckor válik le a Crew Dragon. Ezután még hosszú út vár az űrhajósokra, akik kedden dél körül landolnak majd a Csendes-óceánban, Kalifornia partjainál.


Az Axiom–4 legénysége két és fél hetett töltött a Nemzetközi Űrállomáson, ahová június 26-án érkeztek meg. A tervek szerint a visszaút hétfőn 13 óra körül kezdődik, és majdnem másnap délig tart. Ez lesz a küldetés legbonyolultabb manővere.

A Crew Dragon fedélzetén ott lesz a négy űrhajós: Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski is. Több mint 260 kilogrammnyi rakománnyal és azokkal az adatokkal érkeznek majd haza, amelyek az űrben elvégzett, több mint 60 tudományos kísérlet eredményeit tartalmazzák.

Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd. Az űrhajósok biztonsági okokból még az átszállás előtt beöltöznek a szkafandereikbe. Ez 1971 óta kötelező, amikor a Szojuz–11 űrhajó fedélzetén holtan találták a visszatérő űrhajósokat, akik nem viseltek szkafandert, és egy szelephiba miatt megfulladtak.

Kapu Tiborék hazatérése a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, aminek során a űrkabin és a Nemzetközi Űrállomás közötti összes elektronikai, illetve fizikai kapcsolatot megszüntetik. A műveletet az űrhajósok és a földi irányítóközpont közösen hajtják végre. A folyamat végén kinyílnak a dokkolószerkezet reteszei, és a kabin megkezdheti majdnem 24 órás útját.

A Crew Dragon, amit a legénység Grace-nek nevezett el, először nagyon lassan távolodik el az űrállomástól.

Ebben kiemelt szerepet kap majd az indiai légierő csoportparancsnoka és berepülőpilótája, Shubhanshu Shukla. Miután biztonságos távolságra került az ISS-től, a Crew Dragon egy darabig még orbitális pályán marad a Föld körül. Hogy meddig, az elsősorban attól függ, milyenek az időjárási körülmények a landolási területen, vagyis Kalifornia közelében, a Csendes-óceánon.

Ha minden optimális, még egyszer ellenőriznek minden fedélzeti rendszert, majd jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja az addig 28.000 km/órás sebességgel haladó kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje „lehúzni” az orbitális pályáról.

Innentől már nincs visszaút, a Crew Dragon visszafordíthatatlanul a Föld felé halad.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

Ezután jön a küldetés legveszélyesebb része. Amikor a kapszula eléri a Föld légkörét, vagyis a belépési pontot, körülbelül 120 kilométeres magasságban, több mint 20 ezer kilométer/órás sebességgel halad majd.

Az atmoszférába való belépés (a re-entry manőver) közben a kapszula körül ionizálódik a levegő, és plazma képződik. A hőmérséklet pedig a súrlódási hő miatt elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

Minél nagyobb sűrűségű légrétegbe ér az űrhajó, annál intenzívebbé válik a lefékeződése. Az űrhajósokat közben 4-5 g terhelés éri, vagyis a testsúlyuk négy-ötszörösét érzik majd.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek.

Az űrhajó a Csendes-óceánbanban, Kalifornia partjaitól néhány száz kilométerre landol. Ez lesz az első alkalom, amikor a visszatérő űrhajósok nem az Egyesült Államok keleti partján, a Floridához közeli térségében, hanem a nyugati oldalon landolnak.

A helyszínen egy speciális mentőhajó várja a kapszulát. Gyorsnaszádok közelítik meg, ellenőrzik a levegő minőségét, majd a hajó daruja a fedélzetre emeli. Az űrhajósok ezután szállnak ki orvosi felügyelet mellett.

Visszatérésüket a NASA honlapja és a Spacejunkie YouTube-csatornája is élőben közvetíti.

Kapu Tibor munkája azonban itt nem ér véget, néhány hét regenerálódás után kutatóként és mérnökként bekapcsolódik az általa elvégzett kísérletek adatainak értékelésébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk