prcikk: Lukács Laci: Büszkék vagyunk a debreceniségünkre | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Lukács Laci: Büszkék vagyunk a debreceniségünkre

A Tankcsapda frontembere elmondta, miért nem költöztek Pestre, és mi lesz szerinte a gitárzenével.


Magyarország egyik – ha nem a – legnépszerűbb rockzenekara hosszú ideje a Tankcsapda, ez nem vitás. Bár gyakran megkapják, hogy eladták magukat, és már közük sincsen egykori szellemiségükhöz, ezeket a vádakat könnyen leszerelik: rajongótáboruk nagysága épp elég visszaigazolás. A tavaly 25 éves csapat énekes-basszusgitárosával arról beszélgettünk, miért nem szeret magánemberként politikai-közéleti dolgokkal foglalkozni, mit gondol a rockzene mai helyzetéről, és kellett-e nehezen vállalható kompromisszumokat kötniük szponzoraik miatt.

– A zenekar gyakorlatilag egyidős a rendszerváltással. Milyen emlékeid vannak ebből az időszakból?

– A rendszerváltás időszaka az én életemben egybeesett a katonaságtól való leszereléssel. Éppen ezért nem meglepő, hogy számomra ez az időszak elsősorban a bulizásról szólt, és nem igazán foglalkoztam azzal, milyen változások zajlanak közben az országban. Persze azért nyilván érzékeltem, hogy körülöttünk alakulnak a dolgok. De az afölött érzett öröm, hogy végre megszabadultam az egyenruhától, ráadásul a zenélést is sokkal kevesebb kompromisszummal folytathattuk, akkoriban minden mást elnyomott.

lukacs9_palinkasbrigi

Fotó: Pálinkás Brigi

Névjegy

Lukács László 1968-ban született Debrecenben, azóta is ott él. 1989 végén alapította meg a Tankcsapdát, aminek eredeti felállásából mára ő maradt az egyetlen tag. Az első pár évben még gitáron játszott, 1992-ben váltott basszusgitárra.

Kezdettől fogva ő írja a zenekar összes dalszövegét, egyedi stílusa és jellegzetes rímpárjai jelentik a csapat egyik legfőbb védjegyét. A 2006-ban megjelent Mindenki vár valamit album platinalemez státuszt ért el, de 2001 óta minden kiadványuk legalább aranylemez lett. Legutóbbi stúdióalbumuk 2014 őszén jelent meg „Urai vagyunk a helyzetnek” címmel, és azóta már ötszörös platina státuszban van.

– Később azért elkezdtél érdeklődni az aktuálisan zajló ügyek iránt?

– Ha ebben az országban élsz, akarva-akaratlanul kénytelen vagy közéleti dolgokkal foglalkozni, még akkor is, ha egyébként nem politizálsz aktívan. Én viszont elsősorban mindig is rockzenésznek tartottam magam, akinek inkább a saját feladatát kell a legjobb tudása szerint végeznie. Tehát a zenekarával és a dalaival törődnie, nem pedig a „kocsmában” politizálni és a közélet eseményeire reflektálni.

– Milyennek érzed ma a rockzene helyzetét?

– A rockzene kezdettől fogva a könnyűzene perifériáján elhelyezkedő műfaj volt. A nagy tömegek számára ott volt a könnyen emészthető pop, míg erre egy kisebb, de sokkal hithűbb réteg tekintett sajátjaként. Ezen a téren máig sem igazán történt változás, mindazonáltal szerintem nem is feltétlenül baj, hogy így van. Hiszen épp azért képes annyira erőteljes hatásokat kiváltani, mert nem annyira kilúgozott, tömegfogyasztásra „gyártott” és semmitmondó, mint a populárisabb stílusok.

lukacs4_kovacslevente

Fotó: Kovács Levente

lukacs5

Fotó: Pálinkás Brigi

– Most a pop-rock ellentétről beszéltél, de az elektronikus zene térnyerése még ennél is jellemzőbb az utóbbi években.

– Ez egy tendencia. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt is megfigyelhető volt egy ugyanilyen elektronikus zenei előretörés, majd ismét a gitárzene került előtérbe, hogy aztán most újfent forduljon a kocka.

Nyilván egy laptoppal felálló dj-t sokkal könnyebb megfizetni, technikailag „megcsinálni”, mint egy 5-6 fős sztárzenekart. De lesz még újra gitárzenés hullám is, ebben biztos vagyok.

– Mennyire tartod fontosnak a dalaidban az egyértelmű állásfoglalást? A Mi a f*sz van? című számban például elég lesújtó véleményt formálsz az országról.

– Aki ismeri a Tankcsapdát, az tudja rólunk, hogy mi soha nem voltunk aktuálpolitizáló zenekar, nem köteleztük el magunkat egyik párt vagy oldal mellett sem. Ez így volt a múltban, így van most, és a jövőben sem tervezünk változást. Mindazonáltal a dalszövegekben értelemszerűen megjelennek azok a társadalomkritikus gondolatok, amelyek egy átlagembert is foglalkoztathatnak a mindennapjai során. Én soha nem szoktam erről civilként, prózában beszélni, hiszen van rá egy kiváló eszközöm: a szövegek, amiket írok. De ha behatóbban meghallgatod bármelyik dalt, egyből lejön, hogy egyik se konkrétan pártpolitikáról szól, nem nyilvánít szimpátiát egyik oldal felé sem. Sokkal inkább általános érvényű dolgok jelennek meg bennük, és ez igaz a Mi a f*sz van?-ra is.

– Milyennek látod általánosságban a közhangulatot Magyarországon, mennyire szeretsz itt élni?

– Figyelj, szerintem ha valaki jól akarja magát érezni, annak ez sikerül is, gyakorlatilag bárhol. Ha pedig valakinek – ahogy mondani szokás – a szar is ízetlen, az élhet bármilyen szuper körülmények között, akkor sem fog tudni megbékélni önmagával. Magyarország szerintem nem rosszabb és nem jobb, mint egy csomó másik hely a világon.

"
Itt nem az a kérdés, milyen az ország, hanem inkább az, milyenek a benne élő emberek.

De mondom, én erről prózában, verbálisan nem igazán szeretek véleményt nyilvánítani, mert amit el tudnék vagy akarnék mondani a témában, azt elmondjuk a dalainkkal.

– Mennyire cserélődött ki a zenekar közönsége az elmúlt 25 évben?

– Ennyi idő alatt minden zenekar közönsége kicserélődik valamilyen szinten, Nyilván, aki a ’90-es évek elején huszonéves fiatal srác volt, az ma már jó eséllyel családapa – és örül, ha legalább hétvégén tud egy kicsit pihenni az egész heti hajtás után. Ezért a régiek közül sokan ma már nem feltétlenül járnak se Tankcsapdára, se más koncertre. Azért szerencsére sokan vannak olyanok is, akik sok év után újra felfedezik a ’csapdát, és egyre többen vannak olyanok is, akiknek a gyerekeik is ott állnak már az első sorokban. A fiatalabb generációból eleve rengetegen fedezték fel újonnan maguknak a zenekart. Szerintem a közönségünk életkorbeli összetétele nem nagyon változott, legfeljebb kiszélesedett.

lukacs_kovacsgabor

A közönség a kiskunhalasi koncerten - Fotó: Kovács Gábor FényGépész

lukacs0

Fotó: Pálinkás Brigi

– Lovasi András nyilatkozta nekünk nemrég, hogy szerinte a magyar vidék nagyon látványosan pusztul. Te hogy látod ezt, egyrészt a klubélet szempontjából, másrészt úgy általában vidékiként?

– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak olyan országrészek, amelyek ha nem is pusztulnak, de nem épülnek semmit. Ugyanakkor kivétel is akad, szóval általánosítani szerintem nem biztos, hogy szerencsés. Ami a klubéletet illeti, Magyarországon tíz meg húsz éve is állandóan felmerült, hogy nincsenek klubok, illetve amik vannak, azok is szarok. Ez egy krónikus probléma, bár itt sem szabad általánosítani, hiszen ellenpéldaként ott a veszprémi Expresszó, a debreceni Roncsbár, vagy a gödöllői Trafó, hogy csak néhányat említsek. Más kérdés, hogy ilyen pezsgő zenei életben, ami nálunk van, sokkal több hasonló helyre lenne szükség – ez kétségtelen.

– Mit jelent számodra, hogy a mai napig Debrecenben élsz? Soha fel sem merült benned a fővárosba költözés?

– Az a helyzet, hogy mi a debreceniségünket mindig is elég hangsúlyosan kommunikáltuk. Büszkék vagyunk rá, hogy vidéki zenekarként értünk el országos sikereket, végig hűek maradva a gyökereinkhez. Őszintén szólva, ezelőtt olyan 15-20 évvel volt egy időszak, amikor azon gondolkodtunk, hogy talán Pestre kéne költöznünk, hiszen itt vannak a kiadók, illetve az a bizonyos tűz, aminek nem árt a közelében lenni. De már akkor is éreztük, ami azóta még jobban bebizonyosodott:

"
egy ilyen lépéssel annyira elvesztettük volna az identitásunkat, amit nem kompenzált volna a nyereség a másik oldalon.

Ráadásul a technológia mára olyan szintre fejlődött, hogy csomó olyan dolgot el tudunk intézni otthonról, amit régebben csak személyesen lehetett. Így is van persze hetente legalább egy nap, amikor korán reggel kocsiba ülünk, feljövünk Pestre és egész nap ügyeket intézünk, majd este hazamegyünk. De ezt a plusz fáradságot is bevállaljuk azért cserébe, hogy továbbra is Debrecenben élhetünk, ápolva a gyökereinket, a családunk és a barátaink környezetében. Abban a városban vagyunk otthon, a szó legjobb értelmében.

A 2013-as év végi koncert részlete a debreceni Főnix Csarnokból:

– Talán ti voltatok az első igazán nagy név, akik bevállalták a nyílt szponzorációt. Milyen előnyei voltak ennek és kellett-e nehezebben lenyelhető kompromisszumokat kötnötök?

– Ha egy zenekar mindig igyekszik meghaladni a saját jól bevált sémáit, akkor egy idő után elkerülhetetlenül szembesül azzal, hogy ez bizony jelentős pénzbe kerül. Ezt a pénzt többféle módon elő lehet teremteni. A legegyszerűbb nyilván az lenne, ha a közönségtől kapnánk többet, például a koncertjegyek vagy a lemezek árának emelésével. Na de a világ éppen ellenkező irányba halad: a lemezek egyre olcsóbbak, ha egyáltalán még pénzt kérnek értük, és a koncertjegyeket sem lehet egy bizonyos összeg fölé vinni, mert egész egyszerűen nem tudnák kifizetni az emberek.

Éppen ezért más forrásból kell biztosítani a gördülékeny működésünkhöz szükséges összeget, és erre – bizonyos feltételek teljesülése esetén – ideális megoldás a szponzorok bevonása. Nekik köszönhetően tudunk ütős színpadképet biztosítani, jó minőségű klipeket forgatni, vagy annak ellenére is színvonalas lemezeket készíteni, hogy a szokásos ár töredékéért adjuk őket. És ha ezeket az elképzeléseket olyan támogatók segítségével tudod megvalósítani, akik vagy egyáltalán nem kérnek kompromisszumra, vagy csak olyanra, amit a cél érdekében simán be tudsz vállalni, akkor szerintem nincs okod szégyenkezni. Azt gondolom, hogy mi ezt a harcot sikerrel vívtuk meg az elmúlt években. Van a zenekarnak egy elég hangsúlyos, jól körvonalazott önazonossága, amit semmi pénzért nem tagadnánk meg, de szerencsére soha nem is merült fel ilyesmi.

– Az alkoholmentes sör esetében sem?

– Nem. Az a reklám egy olyan kompromisszum volt, amit ma is ugyanúgy, lelkiismeret-furdalás nélkül meghoznánk. Ennek megvolt a maga kontextusa: a bevezetésekor mi is aláírtuk a zéró toleranciát támogató nyilatkozatot, vagyis hogy teljes mellszélességgel kiállunk amellett, hogy aki vezet, az abszolút semmi alkoholt nem fogyaszthat. És mivel mindhárman rendszeresen vezetünk autót, nem hiszem, hogy ördögtől való lenne, ha mondjuk egy forró nyári napon megiszunk egy alkoholmentes sört a volán mögött. Normális esetben a világon senki nem háborodna fel ezen, legfeljebb néhány nagyon kemény, önmagát ortodox rockernek gondoló arc.

"
Bármennyire is rock n’ roll sztárok vagyunk, mi sem reggeltől estig csak viszkin élünk.

Ez egy alapvetően hibás sztereotípia.

– Neked mekkora szabadság az átlagemberekhez képest, hogy zenélésből élhetsz?

– Maximális! Figyelj, 12-13 éves koromtól kezdve az szerettem volna lenni, aki lett belőlem.

Sajnos nagyon kevés ember csinálhatja az életben azt, ami valóban szeret, ami nem „csak” a munkája, de a hobbija, a szenvedélye is. Így különösen hálás vagyok, amiért a kivételek közé tartozom,

és nem kell mondjuk napi 8 órát egy irodában görnyednem, hogy keressek valamennyi pénzt a számlákra – miközben utálom, mint a szart, és legszívesebben egész nap gitároznék. Én egész nap gitározhatok, ha úgy tetszik. Persze ez sarkítás, hiszen rengeteg háttérmunkát is kell végezni a zenekar érdekében, de ezek is mind olyan dolgok, amiket a cél érdekében szívesen csinálok.

– Egy korábbi interjúban hangzott el valamelyikőtöktől, hogy a zenekar továbbra is töretlen fejlődési fázisban van. Miben vagytok többek/jobbak szerinted, mint 10-15-20 évvel ezelőtt?

– Szerintem mindenben: jobban zenélünk, jobb a színpadképünk, jobban szólunk. Na jó, több a ráncunk is, ez az egy talán kivétel. (nevet) De a viccet félretéve, folyamatosan igyekszünk fejlődni és megugrani az általunk felállított mércét. Egy zenekar alapvetően nem más, mint egy intuitív közösség, ahol az alkotás a lényeg: vannak-e új gondolataid, szövegeid, amikből aztán megfelelő formába öntve dalok születnek. Minden más tevékenységnek ezt a folyamatot kell elősegítenie. A Tankcsapdánál pedig ez egy fikarcnyit sem változott az eltelt évtizedek során. Az ihletettség pillanata bárhol és bármikor rátörhet az emberre. Más kérdés, hogy ha ezt mindig igyekszel egyre jobban, kerekebben, professzionálisabban csinálni, az feltételez bizonyos fejlődési vágyat – ami ránk abszolút jellemző.

lukacs6

Fotó: Pálinkás Brigi

lukacs8

Fotó: Pálinkás Brigi

– Tavaly a 25. évfordulónak eléggé megadtátok a módját, merre haladtok tovább ezután?

- Nem kötelező folyamatosan rátenni egy lapáttal az előzőekre. Annak is meg kell érezni a ritmusát, mikor jobb inkább visszavenni kicsit a tempóból, hogy aztán újult erővel folytathasd. A tavalyi évben tényleg mindet beleadtunk, és elég jól is sikerült minden. Az idei évünk ehhez képest is csak egy kicsivel visszafogottabb, hiszen februártól december végéig szinte folyamatosan turnézunk az új lemezzel, itthon és külföldön egyaránt. A jövő év első néhány hónapjában viszont tervezünk némi pihenőt is.

– Mennyire tervezitek meg előre a zenekar tevékenységét és céljait?

– A konkrétabb tervek olyan egy-másfél évet ölelnek át, de vázlatosan ennél jóval előrébb is gondolkodunk – például már a 30 éves jubileumra is vannak ötleteink.

– Mi kell ahhoz, hogy 26 év után is bírjátok a rockzenészélet tempóját?

– Szeretni kell, ennyire egyszerű. Nyilvánvalóan az 50-hez közeledve már nem bírok annyit inni, mint régebben – vagyis bírni bírok, csak utána nehezebben regenerálódom... Komolyra fordítva, ha az ember valamit szeret csinálni, annak az esetleg kevésbé vonzó pillanatait is élvezni tudja.

Például az, hogy ma hajnali 4 óra 20-kor csörgött az órám, hogy időben felérjünk Pestre, nyilván egy kevésbé vonzó része a zenekarcsinálásnak, mint amikor lejössz a színpadról koncert után, és kezedbe nyomják a korsó hideg sört.

De az egésznek ez is ugyanolyan fontos része, szóval ezt is mosolyogva kell csinálni!

Ha tetszett a cikk, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az Információs Hivatal vezetője nagyon dühös” - Panyi Szabolcs azt állítja, vészjósló figyelmeztetést kapott egyik cikke után
Publikálta a szóban forgó anyagot, majd rögtön azt a tippet kapta, hogy a külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgozott és amelyben a kormány tagjai is érintettek voltak.


„Orbán kémjei vadásztak rám” – ezzel a címmel közölt interjút a brüsszeli Politico, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróval, akit a magyar kormány kémkedéssel és az ukrán hírszerzéssel való összejátszással vádol.

Panyi azt állította, hogy a magyar külföldi hírszerző szolgálat, az Információs Hivatal figyelhette meg a magánbeszélgetéseit. Szerinte a kampány 2025 közepén kezdődött, és azután vált „agresszívabbá”, hogy a Direkt36, ahol dolgozik, cikket közölt egy magyar hírszerző brüsszeli toborzási kísérletéről. A Direkt36, a Der Spiegel és a De Tijd oknyomozása szerint a magyar Információs Hivatal Brüsszelben EU-s tisztviselőket próbált beszervezni. A kormányzati kommunikáció ezt akkor „külföldi titkosszolgálati lejáratásként” keretezte.

Panyi azt állítja, hogy

„A cikket követően már kaptam figyelmeztetéseket magyar biztonsági forrásoktól, hogy a Magyar Információs Hivatal vezetője nagyon dühös. Azt a tippet kaptam, hogy a magyar külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgoztam, és amelyben a magyar kormány tagjai is érintettek voltak.”

Ezután történt az, hogy szerinte elővették

„az összes anyagot, ami volt rólam, megvágták, kiforgatták, és egyfajta kompromatként közzétették”

– mondta Panyi, aki úgy véli, a megfigyelést helyiség lehallgatásával vagy a forrásai telefonjain keresztül végezhették.

Az újságíró arról is beszélt, hogy elárulva érzi magát az EU által.

„Kicsit úgy érzem, hogy elárultak… hagyták, hogy Orbán felépítse a maga kis Oroszországát.”

Panyi hozzátette, a nyomás akkor erősödött fel, amikor a kormány tudomást szerzett arról, hogy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját, köztük egy állítólagos „külön telefon” használatát vizsgálja.

Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután a The Washington Post több európai biztonsági forrásra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter rendszeresen tájékoztatta Lavrovot az EU Tanács zárt ajtós üléseiről. Szijjártó elismerte, hogy orosz partnerével uniós ülések előtt és után is egyeztet, de a legsúlyosabb állításokat tagadta. Az Európai Bizottság magyarázatot kért a magyar kormánytól a sajtóhírekre. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a magyar–orosz összeköttetés gyanúja „nem meglepő”, míg Magyar Péter a hazaárulás gyanújának kivizsgálását sürgette. Kovács Zoltán kormányszóvivő a Politico pénteki megkeresésére nem reagált Panyi vádjaival kapcsolatban.

„Nem akarunk visszatérni ahhoz a korszakhoz, amikor a titkosszolgálatokat az eltérő vélemények elnyomására használják” – fogalmazott Panyi. Szerinte a vele történtek célja a pszichológiai nyomásgyakorlás és a hitelességének lerombolása - írja a lap.

Az újság azt is megemlíti, hogy 2021-ben Panyi telefonján az izraeli Pegasus kémszoftverrel történt fertőzést mutattak ki, az újságíró azóta rendszeresen ellenőrzi eszközeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: