Lassanként a foglyok lélektelen testekké változtak - egy kínai átnevelőtábort megjárt nő vallomása
Volt, akit arra kényszerítettek, hogy ismeretlen hatású gyógyszereket vegyen be. Hivatalosan a betegségeket akarták így megelőzni, de az ápolók megsúgták Sauytbay-nek, hogy a tabletták veszélyesek. Az asszony azt gondolja, valójában orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. Sok fogolynál kognitív leépülés tünetei jelentkeztek, a táborban az a hír terjedt, hogy a férfiak egy része sterillé vált.
Másoktól, akik tényleg rászorultak volna, megtagadták a gyógyszert. Így járt egy cukorbeteg nő, és egy másik rab is, aki nem sokkal korábban esett át agyműtéten.
Hszincsiangnak, amelynek területe nagyobb, mint Franciaország, Spanyolország és Németország együtt, több mint 20 millió lakosa van. A kínai többségi etnikum, a han a népesség 40%-át teszi ki, a többséget azonban török népcsoportok alkotják, nagyrészt ujgurok, de kazahok, kirgizek is élnek itt nagy számban. A tartomány 1949-ben lett a Kínai Népköztársaság része, és autonóm státust kapott. A tartomány nagyarányú fejlesztésével egyidőben folyamatosan kezdték betelepíteni a han etnikumot, és a helyi lakosság egyre inkább vált mindenféle diszkrimináció áldozata.
Bár a kisebbségek nagy többsége ellenzi az erőszakot, a 2010-es években a radikális ujgurok több fegyveres összetűzést robbantottak ki és követtek el terrorcselekményeket. Ezeket használta ürügyül a pekingi kormány, hogy kampányt indítson a kisebbségi identitás brutális eltörlésére. A világ pedig azért tud keveset ezekről a tömeges jogsértésekről, mert Kína a totális megfigyelési rendszerével, az internet és a közösségi média cenzúrázásával, az utazási korlátozásokkal, a külföldiekkel való kapcsolatok tilalmával megpróbálja hermetikusan elzárni a tartományt és rendszeresen tagadja a hszincsiangi helyzettel kapcsolatos vádakat.
A nőket rendszeresen csoportosan megerőszakolták: a rendőrök naponta vitték el a szebb lányokat egész éjszakára, de olyan is előfordult, hogy az egyik nőt fogolytársai előtt erőszakolták meg.
"Egy nap az őrök felsorakoztattak 200 embert, azt mondták, ellenőrizni akarják, megfelelően fejlődünk-e. Egy nőt utasítottak arra, hogy vallja meg a bűneit. Előttem állt. Azt mondta, rossz ember volt, de már megtanult kínaiul és jobb emberré vált. Amikor végzett, megparancsolták, hogy vetközzön le, és ott, mindenki előtt megerőszakolták. Közben figyelték, ki hogy reagál."
„Akik elfordították a fejüket, behunyták a szemüket vagy láthatóan dühösek lettek, azokat elvitték és soha többé nem láttuk őket. Soha nem felejtem el azt a tehetetlenség-érzést, hogy nem tudtam segíteni."
Sauytbay-t 2018 márciusában váratlanul szabadon engedték. Ismét csuklyát húztak a fejére, de ezúttal hazavitték. Visszakapta állását, vagyis öt óvoda felügyeletét. Három nappal később azonban felmondtak neki, újra kihallgatásra vitték, árulással, és külföldön élőkkel való kapcsolattartással vádolták. Ezért három éves „átnevelés” várt volna rá, de még előtte hazaküldték, hogy utódának átadja a feladatait. Ekkor határozta el, hogy bármilyen kicsi esélye is van, megpróbál megszökni. Útlevél nélkül, a háza előtt álló rendőrt kijátszva, a hátsó ablakon át indult útnak. Taxival ment a kazah határig, ahol hatalmas szerencsével sikerült átjutnia.
Újra együtt lehetett a családjával, csakhogy a kazah hatóságok tiltott határátlépés miatt kilenc havi börtönnel fenyegették. Háromszor kért menedékjogot, mindhárom alkalommal elutasították. Félt, hogy visszatoloncolják Kínába, de miután családja a nemzetközi sajtóhoz fordult, és több tekintélyes személyiség is szót emelt érdekében, végül a kazah bíróság felmentette és Svédország befogadta.
A kínai nagykövetség a Háárec kérdésére teljes hazugságnak nevezte az asszony vádjait. Azt állítják Sauytbay-t soha nem tartották fogva semmilyen táborba, illegálisan szökött el Kínából, ahol hitelcsalással vádolták.
„Soha nem fogom elfelejteni a tábort"
– mondta az interjúban Sauytbay. "Nem felejtem el a rabok tekintetét, amint azt várják tőlem, hogy tegyek valamit értük. Ők ártatlanok. El kell mondanom a történetüket, a szenvedésüket, a sötétséget, amelyben tartják őket. A világnak megoldást kell találnia arra, hogy a népem békében éljen, és a demokratikus kormányoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy Kína hagyja abba, amit Hszincsiangban csinál.”
