L. Ritók Nóra: Hús ritkán jut az asztalra
Az Igazgyöngy Alapítvány és Művészetoktatási Intézmény alapítója és igazgatója. Az Igazgyöngy Alapítvány egy közhasznú civil szervezet, amely komplex fejlesztő munkát végez az ország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében, Berettyóújfalu környékén. Céljaik közt szerepel a művészeti nevelés, a személyiségfejlesztés és az esélyteremtés is, de legfőképpen jövőképet szeretnének adni a hátrányos helyzetű gyermekeknek.
Korábbi vele készített interjúnkat itt olvashatjátok el.
A Toldi Tanodát 2012 óta működteti az Alapítvány: célja a helyiek személyiségfejlesztése. A Tanoda egyaránt foglalkozik felnőttekkel és gyermekekkel, illetve számos szabadidős tevékenységet, évi 6 alkalommal pedig egyhetes napközis tábort is szerveznek.
2016 őszén sokakat megdöbbentett, hogy a Toldi Tanoda nem nyert támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt, kifejezetten a tanodák fejlesztésére szánt pályázaton. L. Ritók Nórát többek között erről is megkérdeztük.
- Mi a helyzet most a tanodával?
- A tanodára beadott pályázatunkat az értékelés számára nem védhető módon elutasították, ennek a pótkiírását pedig úgy fogalmazták meg, hogy csak azok nyerhettek, akiknek TÁMOP-os előéletük volt, tehát már nyertek uniós forrást. Ebből is kiestünk, mert ebből a szempontból nem minősültünk működő tanodának, pedig öt éve dolgozunk tanodaként. Szóval, nem tudtunk elérni egyetlen pályázati forrást sem, így más után kellett néznünk.
- Milyen források után?
- Amikor az elutasítást megkaptuk, muszáj volt valamit csinálni. Szerintünk ugyanis fontos és jó dolgokat kezdtünk el, és eredményes munkát végeztünk. Mivel a pályázatban nagyon bíztunk, ezért a tanodapedagógusokat augusztusban már felvettük, hiszen el kellett indítani a tanévet. A bérekhez átcsoportosítottam a költségvetésünkben, de ezt nem tudtam tartani, forráshiányosak maradtunk. Én is azok közé az államilag kitüntettek közé tartoztam, akik Bayer Zsolt miatt visszaadták a Lovagkeresztjüket, (erről levelet is írtam Áder Jánosnak), ám az érem nálam maradt, mivel szerettem volna valamilyen karitatív célra elárverezni.
Kézenfekvő volt, hogy a tanodára fordítottam. „Lovagjegyeket” készítettem, és árverés-gyűjtésbe kezdtem. 3,2 millió forint gyűlt így össze. Ehhez kapcsolódva két cég sietett a segítségünkre nagyobb, milliós összeggel, köztük egy korábbi fő támogatónk. Aztán kaptunk felajánlást egy osztrák alapítványtól, amely a gyerekek uzsonnáját fizeti. Már látszott, hogy tavaszig meglesz a szükséges pénz.
- Mennyi pénzből tudnak egy évig működni?
- A tanoda éves költségvetése 10,2 millió forint. Aztán jött a csoda, és az eddig összejött támogatások mellé érkezett Oplatka András Prima Primissima díjas újságíró felajánlása (7,5 millió forint), amiből még a tanodán kívül más tevékenységre is tudunk fordítani. Nem is tudjuk eléggé megköszönni Oplatka úrnak ezt a nagylelkű gesztusát.
- Mi lesz egy év múlva?
- Bízom benne, hogy lesz olyan nemzetközi pályázat, amelyen indulhatunk, és nyerhetünk is pénzt. Az állam által koordinált pályázatokban nem reménykedem.
- Az Igazgyöngy Alapítvány mintegy 16 településsel foglalkozik, az ott élő, mélyszegénységben tengődő családoknak, gyerekeknek segít. Megint nagyon hideg napokra számíthatunk. Már az első tél is kritikus volt, mi lesz most?
- Sajnos azt nem mondhatnám, hogy az utóbbi időben javult volna a helyzetük. A kríziskezelő munkánk eredménye látszik, de
az alapprobléma a tél beálltakor mindig a tüzelő hiánya. Alföldi falucskák ezek, kevés erdővel, nagyon nehéz beszerezni a téli tűzifát.
Néha dorgálják őket, hogy mi mindent eltüzelnek, amit nem lenne szabad, mert egészségtelen. Hát istenem, mivel tüzelnének, ami van, csak azzal tudnak... Amikor melegedni kell, nem a környezetvédelmi szempontok játsszák a főszerepet.
- Önök hogy tudnak segíteni?
- Ha nagyon nagy a baj, veszünk nekik fát. Volt már, hogy egy cég vett egy teherautónyi tüzelőt, és azt osztottuk szét. Az is előfordult már, hogy távolról küldtek kivágott fákat. Létezik a biobrikett programunk is, de csak egy faluban, azzal is számos család jut tüzelőhöz. Van, hogy gyorsan kell a fa, akkor veszünk, nem tudunk mást csinálni.
- A gyerekek étkezése meg van oldva?
Az iskolában tudnak enni. A kritikus időszak mindig a hétvége és a szünetek. Azt mondhatjuk, hogy a munkánk eredményeképpen úgynevezett kríziséhező nincs már a térségben.
Minőségi éhezés még van sajnos... Hús, vitamindús táplálék ritkán jut az asztalra. Amire van pénz, azt veszik meg.
- Hogy tudnak a munkanélküliségen enyhíteni?
- Az alapítvány fejlesztő segítségnyújtást végez. Ez azt jelenti, hogy aktivitásra sarkalljuk őket, nem „jár” a segítségnyújtás automatikusan, hiszen ekkor a tanult tehetetlenséget erősítenénk. Sikerült kialakítanunk a közösséggel együttesen egy „helyi igazságossági szabályzatot” a segítségnyújtásra. Lehetőségeket adunk, és azokon segítünk, akik élnek velük. Például az asszonyoknak otthon végezhető munkát szervezünk, kézműves projektek működnek, gyerekrajzokat hímeznek ki, mások érdekes dolgokat varrnak belőle, és azokat adjuk el. Ilyen munka a lekvárfőzés is, amelyet a vadon élő csipkebogyó és kökény szedésével párosítva végezhetnek. Van fóliánk is, a megtermelt zöldségeket is feldolgozzuk.
- Hogy értesülnek róla, ha valakinek segítségre van szüksége?
- Működik egy sajátos jelzőrendszer, amiben a krízishelyzetbe kerültek vagy a rokonaik, szomszédjaik, illetve az intézményrendszer tagjai is szólnak, ha baj van. Ebben sokféle segítségnyújtás van, például gyógyszert váltunk ki, vagy úgynevezett „túlélőcsomagokat”, élelmiszercsomagokat biztosítunk egy-egy hétvégére a családoknak. Sokan ismernek minket, sok híve van az Igazgyöngynek, a hivatalos szervekkel is jól együtt tudunk ezekben a falvakban dogozni. A kapcsolatrendszerünk kiépült, mindenkivel partnerségre törekszünk. Szépen gyűlnek most is az adományok, karácsonyra úgy néz ki, hogy már 19 faluban tudunk segíteni.
- Mennyire befolyásolja a munkanélküliség a következő generáció lehetőségeit?
- Nagyon leszűkíti, különösen, ha úgy szocializálódnak, hogy a szülőknek alig, vagy egyáltalán nem volt még normális munkája.
A munkához való viszony, a frusztráció átöröklődik, a kilátástalanság gyerekkortól kezdve ott van a család légkörében. Nehéz tőle szabadulni. Pontosan látjuk, hogy a gyerekek oktatása mellett a felnőttekkel is foglalkozni kell.
- A jelenlegi oktatási rendszer ad választ ezekre a problémákra?
- Sajátos választ ad: a mai oktatási rendszer növeli az esélyegyenlőtlenséget, rohamtempóban mélyíti a társadalmi különbségeket. Az, hogy az állam teret enged a szegregációnak, nagyon rossz irány. Egy mélyszegénységbe született gyereknek ma esélye nincs arra, hogy az oktatás által ebből a helyzetből kitörjön. Ez pedig a következő generációk sorsát is meghatározza.
Képek: Facebook
Ha érdekes volt az interjú, kattints a megosztásra!
