"A hálószoba egy olyan fekvőgaléria volt, ahol felülni sem tudtál" – ballada az átverős ingatlanosokról
Mostanában hihetetlenül pörög az ingatlanpiac, sokan nyáron keresnek lakást a várható felújítási munkák miatt, az egyetemisták pedig ezerrel keresik az albérleteket.
Az egyik ismerősöm is lakást akart venni magának. Azután a helyszínen dühös lett.
Az egy dolog, hogy a lakás drága volt (menetelnek felfelé az ingatlanárak), de a lakás nem is nézett ki annyi négyzetméternek, mint amennyi a hirdetésben szerepelt.
És az ingatlanügynök szövege volt számára a legidegesítőbb, aki az egyszobás, galériázott kis lyukban állva elkezdte sorolni az ismerősömnek a HELYISÉGEKET, hogy nappali, meg hálószoba, meg konyha és étkező.
Na, most az úgynevezett hálószoba konkrétan egy olyan fekvőgaléria volt, amit csak úgy tudsz használni, ha valaki vízszintesen betol a matracra, mert olyan kicsi hely, hogy még felülni sem lehet a galérián anélkül, hogy be ne vernéd a fejed a plafonba.
Az úgynevezett étkező meg a konyha pedig azt jelentette, hogy a lakás bejárati ajtaja mellett, a valamikori előszobában van a tűzhely és mosogató egy kis pulttal, az előszoba ajtaját kivették, az ajtónyílás mellett az egyetlen szobában egy kis étkezőasztal áll két székkel. Na, az az étkező.
Az ismerősöm nyilván nem vette meg a drága, ellenben 20 négyzetméteres lyukat, viszont jót beszélgethettünk az ingatlanszakmáról. Vagyis inkább arról a néhány ingatlanosról, aki csapnivalóan műveli vagy az arcodba hazudik, és ezzel lejáratja az egész szakmát. Mert van ilyen, ne tagadjuk.
Egy másik régi ismerősöm ingatlanos volt, ügyes, talpraesett nőként ismertem, mesélt ezt-azt, a szakmáját nagyon szerette, látszott, hogy élvezi a munkáját, tájékozott volt, igazi szakember. És belefutottam már teljesen korrekt, hozzáértő, megbízható ingatlanosokba. Látom tehát a kontrasztot azok között, akik jól és akik rosszul csinálják.
De az a baj, hogy amikor megpróbálok visszaemlékezni, az a néhány negatív példa ugrik be elsőnek, és tisztában vagyok vele, hogy rajtam kívül még sokan vannak ezzel így.
Ott volt például az az ingatlanügynök, aki nem volt ott a helyszínen a megbeszélt időben. Vártam 5 percet, felhívtam, nem vette fel a telefont. Fogalmam sem volt, hol van, és mi van vele, így eljöttem, Tíz perc múlva csörgött a telefonom, és amikor felvettem, az ingatlanos rikácsolni kezdett velem, hogy hol vagyok, meg az adott szó, és mégis micsoda viselkedés ez. Mondtam neki, hogy én ott voltam, de ő nem állt a ház előtt, vártam, de nem jött, hívtam, de nem értem el, eljöttem onnan. Tovább rikácsolt, hogy csak nem hagyja ott az ügyfelet beszélgetés közben. „Ja, ha maga rászervezett egy másik embert a találkozóra, az nem az én hibám” mondtam neki, és amikor tovább rikácsolt, közöltem, hogy most lerakom a telefont, kértem, hogy többé ne hívjon, és viszonthallás.
Vagy ott volt az a hölgy, aki a hirdetésben azt írta a lakásról, hogy cirkófűtéses. Amikor beléptünk a lakásba, az első, amit kiszúrtam, a vastag, ócska csövek, körülöttük a kormos fal, meg a lepattant, ránézésre 40 éves, rozsdás gázkonvektorok. Mondom, ez nem cirkó, ez konvektoros fűtés. „Az, gázcirkó” vágta rá a nő. „Nem, ez nem cirkó, ez konvektoros, sima gázfűtés.” „De, EZ A CIRKÓ.” Mondom neki, nekem is cirkó van a mostani lakásban, termosztáttal, tudom, mi a cirkó, de EZ NEM AZ.” Megismételte, amit az előbb mondott, én pedig azt válaszoltam, hogy akkor itt fejezzük be, köszönöm, nem érdekel lakás.
A harmadik eset az volt, amikor kétszobás, frissen felújított lakást hirdettek, és odaérve egy egyszobás lakás fogadott, aminek a falát tényleg frissen festették, amúgy meg ráfért volna a felújtás, de ami legjobb, hogy sehol nem találtam a másik szobát. Kérdeztem, hol amásodik szoba. „Hát itt! Ez az!” mutatott körbe az előszobában az ingatlanügynök.
Most már persze viccesek ezek a sztorik, de akkor nagyon rosszul esett, hogy megpróbáltak baleknak nézni.
A helyzet pont olyan, mint más szakmák esetében. Ha pancser, részeges kőművest fogsz ki, legközelebb nem biztos, hogy elhiszed, hogy nem minden kőműves alkoholista Mekk Elek. Ha olyan tanár osztályába kerül a gyereked, akiről ordít, hogy utálja a gyerekeket, és így is viselkedik velük, akkor nehezen fogsz megbízni a pedagógusokban. Ha a sarki boltban a pénztáros már harmadjára akar átverni a visszaadáskor, és mások is így ismerik, de még mindig ott dolgozik, akkor a kereskedők iránt leszel bizalmatlan.
Amíg egy-egy szakma nem veti ki magából azokat, akik nem oda valók, addig gyökeres változás nem lesz sehol.
Én mindenesetre a jóknak, igazaknak drukkolok. Hajrá!
És nagyon szívesen várok történeteket a másik oldalról: amikor a vevő nézi madárnak az ingatlanost, vagy amikor szinte kiidegeli a viselkedésével.
