SZEMPONT
A Rovatból

Így lett a „bolond kopasz nőből” szabadságharcos - A Britney Spears-narratíva

Nemrég még „boldog” volt, most az apját akarja rács mögött látni. Mi történt pár hónap alatt?


Ahogy változik a világ, úgy változhat egy híresség megítélése is az évek során. A #metoo rengeteget segített a nőknek abban, hogy elő merjenek állni bántalmazásaik történeteivel. És nemcsak a szexuális bántalmazásról van szó, hanem minden olyan jogsértő, lelkileg-testileg korlátozó, sértő, sebző tettről, ami az áldozatot emberi minőségében meggyalázza. Itt tart most Britney Spears is, és feltehetően nem az öntudatra ébredésének vagyunk a szemtanúi, hanem egy évtizedek óta titkolt bántalmazás nyilvánosságra robbanásának.

A csillogó tehetségű tinisztárként - sőt, gyereksztárként a Mickey Mouse Clubban - befutott Spears már jó régen, 2001-ben elénekelte Overprotected, azaz "Túlféltett" című dalát is, ami azt jelezhette, hogy nem minden klappol körülötte. A harmadik stúdiólemez legérdekesebb dala kapcsán anno elárulta a Daily Record-nak, hogy ez a az egyik legszemélyesebb track a lemezen, ugyanis a valóságban is úgy érzi, hogy túlságosan óvják mindentől.

„Ha el akarok menni valahová, mindent le kell szervezni előre. Úgy gondolom, hogy ez minden, velem egykorú gyerekre igaz lehet egy bizonyos mértékig." A gond csak az, hogy 2001-ben Britney már nem volt gyerek, az 1981-es születésű énekesnő ekkor már húsz éves felnőtt volt.

Az Everytime című dala is hasonló gondokról árulkodott, itt egy komplikált párkapcsolat és a saját magánya szólalt meg.

És ez az egyik fontos motívum az énekesnő magánéletével kapcsolatban a magány: a Kevin Federline-nal kötött házassága felbomlott, a gyermekei felügyeleti jogát is csökkentették, holott életének egyik legfontosabb szerepe bevallása szerint az anyaság. Mint nemrég kiderült, apja gondnoksága alatt még a fogamzásgátló eszközt sem távolíthatta el, pedig nagyon szeretett volna anya lenni. Ez tragédia. És azért is az, mert gyakorlatilag az egész világ szeme előtt zajlott. Bármikor megszólalhatott volna, de ki tudja, mivel tartották sakkban.

Én már a Work, Bitch című dalát is más fényben látom utólag, olyan, mintha ironikusan arról szólna, hogy te csak dolgozz, céda - vagyis termeld a pénzt. Az apa ugyanis gyakorlatilag az énekesnő életének minden területe felett rendelkezett. Nem véletlen, hogy elindult a #freebritney mozgalom, mert az énekesnő által tettetett, erőlködő vigyorral, beesett arccal és elkenődött sminkkel kikínlódott videók, melyben nyugtatgatta a nyilvánosságot, hogy minden oké - valójában csak figyelemelterelő mozzanatok voltak. Akinek kicsit is volt szeme hozzá, látta, hogy ez a nő szenved.

Mitől pukkant hirtelen a lufi? Most látható, mekkora a szerepe ma a nyilvánosságnak, és milyen érdekes, hogy egy dokumentumfilm is milyen vihart kavarhat, s így indíthatta el Britney Spears kitörési kísérleteit, majd mára a félsikerét is.

Nem véletlen, hogy cigánykerekezik egy insta-videóban a füvön - pedig még nem szabad, de már ő azt is szabadságként éli meg, hogy megszólalhat (!) a bíróságon, ügyvédet választhat és kaphat (!), és ki merte mondani: apja bántalmazta a gyámsága alatt. És mindezt 2021-ben, Amerikában, a világ egykori első számú szupersztárja.

Britney ilyen értelemben Michael Jackson fordítottja: a pedofíliával vádolt sztár állítólag éveken át molesztált kisfiúkat zárt ajtók mögött. Britney zárt ajtajai mögött ő maga volt a rab, és mindezt pusztán annak köszönhette, hogy kikészült attól, ami körülötte zajlik. Hány nőnek labilis az idegrendszere szülés után... hányukban tombolnak a hormonok, kerülnek kisebb-nagyobb hullámvölgyekbe... De közben nem üldözik paparazzók és nem kontrollálja szülő és nagy stáb minden lélegzetvételüket. Még gyógyulni is könnyebben tudnak.

De Britney Spearst azért, mert mentálisan instabil volt, kétszer is kórházba kellett szállítani - vajon jogosan? - , majd mentálisan alkalmatlanná nyilvánítani a saját életével kapcsolatos döntéshozatalra.

Vajon az apja mentálisan alkalmas lehetett a gyámságra, ha valóban bántalmazó?

Az áldozathibáztatás és az áldozattá válás drámai esete ez. Ki fogja visszaadni ezt az elveszett több, mint két évtizedet ennek a nőnek? Aki lehet, hogy érzékeny, de ott a mérleg másik oldala: Las Vegas-i super show-kban szerepelt hosszú hónapokon át, koncerteket adott, stúdióalbumokat rögzített, több száz emberért felelt, folyamatos kőkemény szakmai helyzetekben állta meg a helyét, profin zsűrizett az X faktorban, élő adásokban.

Akiknek azonban érdekében állt Britney gyámság alatt tartása, ezzel szemben olyan érzelmi hullámvölgyeire alapozták érveiket, melyeknél mindig kilógott a lóláb. Hiszen miért ne engedjük meg egy embernek, hogy kopaszra vágassa a haját, hogy dühös legyen, hogy egészséges reakciót adjon a saját sztárságának korlátozó, passzív agresszív körülményeire? Miért kell azt a narratívát kommunikálnunk róla, hogy ő a bolond, hajborotváló nő? A következő pillanatban meg azért összekalapálni, és kiállítani a színpadra?! Nem óriási ellentmondás ez?

Még számos Britney-dalban kereshetünk választ a kérdésekre, de most már szerencsére ott a remény: Britney odaül a bíróság elé és kinyitja a száját. És igazságot tehet magának.

Nemrég még megpróbálták bábuként kezelve azt állítatni vele a nyilvánosság felé, hogy felháborodott a Framing Britney Spears című dokumentumfilmen, mert az nem a valóságot mutatta meg. Ma már ő mondhatja el, mi a valóság. És ez nagy szám, 2021-ben.

Döbbenetes, és katartikus. Free Britney, gondolhatja mindenki jogosan, és végre ő is kimondhatja, és talán hálás is lesz, hogy a rajongói, majd egy dokumentumfilm elindították ezt a lavinát.

És arról se feledkezzünk meg, akár szeretjük-e Spears popszámait, akár nem, kikerülhetetlen tényező a könnyűzenében, amit felhalmozott vagyona, Grammy-és Billboard, meg egyéb megszámlálhatatlan díjai is igazolnak. Amúgy meg nagy énektehetség is.

Ja, és a Toxic az egyik legjobb popszám -szerintem is -, de az idei forgatókönyvírói Oscart érdemelt Ígéretes fiatal nő filmzenéjének egyik alaptémája is, mely amúgy egy női bántalmazástörténet. Britney Spears több, mint ígéretes fiatal nő, ő popkulturális ikon - drukkoljunk neki, hogy váltsa valóra, amiért küzd. És remélem, megfelelő segítséget és terápiát kap majd PTSD-je kezelésére.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
CNN: Trump olajszankciói akár meg is buktathatják Orbánt, aki szinte csak az oroszoktól hajlandó olajat venni
Miközben az EU-tagok leváltak az orosz energiaforrásokról, Magyarország 92%-ban Moszkvára támaszkodik. A leválás helyett nőtt a függőség.


Orbán Viktor a múlt héten még örömmel fogadta, hogy Magyarország lehet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti, ukrajnai háborúról szóló csúcstalálkozó helyszíne. A miniszterelnök abban bízott, hogy ezzel megmutathatja a világnak: „a békéhez vezető út Budapesten keresztül vezet”, írja a CNN.

A tervek azonban hirtelen megváltoztak. A Trump-adminisztráció végül félretette a budapesti találkozó ötletét, és ehelyett szankciókat jelentett be Oroszország két legnagyobb olajcége ellen. Ez volt az első ilyen lépés azóta, hogy Trump visszatért a Fehér Házba.

A szankciók célja, hogy csökkentsék Oroszország hadieszközeinek utánpótlását, de a magyar gazdaságra is komoly hatással lehetnek.

Magyarország továbbra is nagymértékben függ az orosz energiától. 2024-ben az ország nyersolajimportjának 92 százaléka Oroszországból származott.

Egy friss jelentés szerint Magyarország az invázió előtti 61 százalékról 86 százalékra növelte az orosz olajtól való függőségét. A dokumentum alapján

Magyarország és Szlovákia vásárlásai májusra 2060 milliárd forintot hoztak Oroszországnak.

A jelentés szerint ez „egyenértékű 1800 Iszkander–M rakéta beszerzésének költségével, amelyeket ukrán infrastruktúra megsemmisítésére és ukrán civilek megölésére használtak”.

Az orosz olaj jelenleg a Druzsba vezetéken keresztül érkezik Magyarországra, amit a nyáron több alkalommal is ukrán drónok támadtak meg. A szakértők szerint hazánk más forrásból is beszerezhetne nyersolajat, például a horvát Adria vezetéken keresztül, de eddig nem történt érdemi változás.

A CNN szerint

Orbán Viktor a magyar állami rádióban arról beszélt, hogy kormánya „azon dolgozik, hogyan lehetne megkerülni” az amerikai szankciókat, de további részleteket nem közölt.

Közben az Európai Unió is új bejelentést tett: 2027-től betiltják az orosz cseppfolyósított földgáz importját.

Orbán egy korábbi találkozón azt mondta Donald Trumpnak, hogy orosz energia nélkül a magyar gazdaság „térdre kényszerül”.

2022 februárjában, amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, az EU-tagországok lépéseket tettek az orosz energiafüggőség csökkentésére. Magyarország, Szlovákia és Csehország azonban mentességet kaptak az orosz nyersolajtilalom alól, hogy több idejük legyen az átállásra.

Magyarország a leválás helyett növelte a függőséget.

A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a „szuverenitás” mellett áll ki – vagyis fontosnak tartja, hogy az ország maga dönthessen a stratégiai kérdésekről, beleértve a nemzetközi kapcsolatait is. Orbán az utóbbi években szoros viszonyt alakított ki Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal is.

Az új amerikai és uniós intézkedések egy olyan időszakban érkeztek, amikor Orbán Viktornak belpolitikai kihívásokkal is szembe kell néznie.

Az ellenzék soraiban egyre aktívabb Magyar Péter, aki korábban a kormány egyik szoros szövetségese volt, mára viszont az egyik legélesebb bírálójává vált, írja az amerikai lap.

Elina Ribakova, a Peterson Institute for International Economics vezető közgazdásza szerint

Magyarország reakciója lehet az első komoly teszt arra, mennyire veszi komolyan a Trump-adminisztráció a szankciók betartatását.

Az amerikai pénzügyminiszter, Scott Bessent úgy fogalmazott: a szankciók azért váltak szükségessé, mert Putyin „nem volt hajlandó véget vetni ennek az értelmetlen háborúnak”.

Donald Trump óvatosabban nyilatkozott, reményét fejezte ki, hogy a szankciók „nem lesznek sokáig érvényben”. A budapesti csúcstalálkozóról pedig azt mondta: „meg fogjuk csinálni a jövőben”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Udvaros Dorottya: Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a Kossuth-díjat!
A színésznő szerint Feró szavai megbocsáthatatlanok. Úgy véli, a zenész csak hárít, és nem vállalja a tettei következményét.


Nagy Feró a Békemeneten adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a Szőlő utcai ügyben érintett lányok kerestek pénzt, tehát „mindenki jól járt”. A kijelentését később sem vonta vissza, sőt, több alkalommal is kiállt mellette. Az RTL Híradónak annyit azért elismert, hogy „lehet, kicsit túllőtt a célon”, de továbbra is azt gondolja, hogy nem mondott olyat, ami ne lenne vállalható. Időközben felmerült az is, hogy Őrbottyánban visszavonják a díszpolgári címét, de ez sem érintette különösebben.

A történtekre Udvaros Dorottya is reagált, és a Magyar Hangnak adott interjúban elmondta a véleményét.

„Nem hiszem, hogy Nagy Ferónak másokra kellene várnia, adja vissza magától a Kossuth-díját.”

A Kossuth-díjas színésznő és a Nemzet Színésze szerint Nagy Feró „szörnyű kijelentése” után nem méltó a kitüntetésre.

„Miért kell megvárnia, amíg tízen erre kérik, nem az lenne a legtermészetesebb, hogy egy ilyen nyilatkozat után magától lemond az elismerésről? Kedves Nagy Feró, ne várjon másokra, adja vissza a díjat” – fogalmazott Udvaros.

Szerinte a zenész kijelentései a kihasznált és bántalmazott lányokról felháborítóak, és még az egyre durvább közbeszédben is különösen kegyetlenek.

„Nagyon felzaklatott az ügy, botrány, hogy ma elhangozhat egy ilyen mondat, ahogy Nagy Feró későbbi kijelentései is szörnyűek. Azt mondja, hajlandó bocsánatot kérni, mintha ez valamiféle kegy lenne, de ahhoz már nem elég bátor, hogy viselje a szavai következményeit.”

„Ne mások javaslatára és védelmére várjon, a saját lelkében tegyen rendet, kérjen bocsánatot és adja vissza a Kossuth-díjat. Így talán még megőrizheti a méltóságát” – mondta a színésznő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az orosz válasz: nyet-nyet-nyet-nyet” – ezért hiúsult meg a budapesti Trump-Putyin csúcs Gyarmati István szerint
Az oroszok megijedtek, de végül kijátszották Trumpot – mondja a szakértő. Amíg nem lesz komoly és hihető az amerikai elnök elszántsága a szankciókra vagy a fegyverszállításokra, addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.


Egy hét alatt hatalmasat fordult Trump orosz-politikája. Nemrég még Orbán Viktor arra számított, hogy történelmi békecsúcsot tartanak Budapesten Ukrajna ügyében, az orosz és az amerikai külügyminiszter előkészítő telefonbeszélgetése után azonban mindez teljesen lekerült a napirendről. Sőt, Trump a korábbiaknál sokkal erősebb szankciókat jelentett be a Lukoil és a Rosznyeft ellen, ami Magyarország energiaellátását is érzékenyen érintheti. A Bloomberg azóta kiderítette, hogy az oroszok arra számítottak, Trump megenyhült a Donbász teljes átengedése ügyében, az amerikaiak viszont ragaszkodtak a tűzszünethez a jelenlegi frontvonalak mentén.

Mi okozhatta ezt a hatalmas féleértést? Mi motiválta Trump lépéseit, és mire játszottak az oroszok, amikor először lelkesen üdvözölték a békecsúcsot, majd hajthatatlannak bizonyultak az alapvető kérdésekben? Erről beszélgettünk Gyarmati István volt diplomatával, biztonságpolitikai szakértővel.

– A fejlemények tükrében megalapozott volt-e egyáltalán a budapesti csúcstalálkozó terve?

– Ha az amerikai elnök bejelent valamit, azt komolyan veszi, akkor igen. Donald Trumpnál viszont más a helyzet, ezek szerint nem kell mindent komolyan venni, amit mond. Persze ő komolyan gondolta, csak aztán az események talán elgondolkoztatták, meg beléptek a tanácsok is a történetbe. Trump esetében úgy működnek a dolgok, hogy a nagy bejelentéseket nem feltétlenül egy előre megtervezett sajtóértekezleten teszik, ahol a sajtóközleményt 25 szakértő átnézi előzetesen, hanem, mondjuk adott esetben Donald Trump ott ül az irodában, vagy az ágyában a számítógép mellett, és úgy érzi, csinálni kéne valami nagyon fontosat, mint ahogy Malacka érezte a bizonyos dalban, ezért beírja valamelyik közösségi médiára, hogy mit gondolt éppen, és abból máris politikai bejelentés lesz. Szerintem ebben az esetben is ez történt.

Meggondolatlanul fellelkesedett azon, hogy ez a drága Vlagyimir milyen szépen beszélt vele, és bejelentette, hogy most lesz egy csúcstalálkozó, anélkül, hogy átgondolta volna, mivel jár ez.

Aztán ebből amerikai politika lett, mert ha az elnök valamit bejelent, akkor az úgy van. El is kezdődtek a biztonsági szolgálatok előkészületei. Szerencsére Marco Rubiot jelölte ki Trump, hogy előkészítő tárgyalásokat folytasson, nem azt az idióta Steve Witkoffot. Rubio, aki szerintem talán a legjobb külpolitikusa Trump környezetének, két és fél órát telefonált Szergej Lavrovval, és Lavrov meg azt csinálta, amit régen Gromiko szokott, az egykori „Mr. Nyet”, és elmondta, hogy szó sincs megegyezésről. Rubio visszament, és elmondta ezt az elnöknek. Közben az is kiderült, amikor Volodimir Zelenszkij ott volt, hogy ő sem hajlandó elfogadni ezeket a feltételeket, és nyilvánvalóan az európai vezetők is mind interveniáltak Trumphoz. Ez még neki is sok volt, így elhalasztották a csúcstalálkozót.

– Nyilván az orosz tárgyalási pozíció egy hatalmas nagy „nem”-mel kezdődik.

– És azzal is végződik.

– A diplomáciában szokás, hogy mindenki először megteszi a maga tétjeit, aztán valahol középen találkoznak. Tehát ha az oroszok az elején azt mondják, hogy „nem”, abból – ellentétben sok más esettel – a végén is csak egy „nem” lehet?

– Az oroszoknál általában igen, most különösen. Donald Trump sajnos azt a hibát követte el, és nem először, hogy nyerő helyzetből vereséget szenvedett. Az egész csúcstalálkozó ötlete Putyin részéről azért merült fel, mert megijedt attól, hogy Trump és az európaiak bevezetik az úgynevezett másodlagos szankciókat. Trump rábeszélte Indiát, ami óriási dolog, hogy álljon be a sorba és ne vegyen orosz olajat, Japánt is rábeszélte, az új miniszterelnök is támogatni fogja ezt. Kína nem tudja pótolni: vesz ugyan orosz olajat és gázt, de nem tudja átvenni azt a mennyiséget, amit India nem vesz meg; nincs hozzá sem szállítási kapacitása, sem igénye. Szívességből nem fogja a Jangce folyóba önteni az orosz olajat. A másik, amitől az oroszok megijedtek, az a Tomahawk. Trump „készenlétbe helyezte” őket. Putyin egész akciója arról szólt, hogy ezt a két veszélyt elhárítsa, és úgy tűnik, sikerült is neki, legalábbis egyelőre „bepaliznia” Trumpot, hogy ne tegye meg azt, amit kilátásba helyezett.

Pedig ez nyerő helyzet volt, hiszen Putyin megijedt tőle.

Ez a vesztes amerikai pozíció így is marad mindaddig, amíg nem lesz komoly és hihető Trump elszántsága a szankciókra vagy fegyverszállításokra. Addig az oroszok egyetlen lépést sem tesznek.

– Trump már többször is belesétált ebbe a csapdába.

– Igen, többször. A leglátványosabban Alaszkában, ott szó szerint sétált bele, de volt több telefonos megbeszélés is. Valaki csinált egy grafikont arról, hogyan alakultak az orosz légitámadások Ukrajna ellen, és bejelölte azokat az időpontokat, amikor Putyin találkozott vagy telefonon beszélt Donald Trumppal. Kivétel nélkül mindegyik alkalom után megugrottak az orosz légitámadások. Trump nem külpolitikus, másrészt azzal dicsekszik, hogy életében egyetlen könyvet sem olvasott el, valószínűleg Kennan már túl hosszú lenne neki.

– Meg kell-e annyira ijedni a Tomahawkoktól, amikor Ukrajna hónapról-hónapra fejleszt ki elég komoly robotrepülőgép-kapacitást Amerika nélkül is?

– Az ukrán stratégia most úgy néz ki, bár nem hirdették meg, hogy orosz olajipari létesítményeket támadnak. Egyes számítások szerint az orosz finomítói kapacitás 18%-a már működésképtelen, és már ez is elég ahhoz, hogy komoly üzemanyaghiány lépjen fel Oroszországban. Megtiltották a benzinexportot, de egyes területeken így sem lehet benzint kapni, hosszú sorok vannak, sok idő után ismét a kutaknál. Ezt valahogy elviseli az orosz gazdaság, az ukránok pedig ezt akarják tovább folytatni. A Tomahawkok erre jók: mélységi csapásmérésre alkalmasak, nagyon pontosak, nagy robbanóerejűek, pontosan erre a célra valók. Azt szokták mondani, helytelenül, hogy az orosz nép mindent elvisel. Talán ezt még igen, de a gazdaságnak, a fegyvergyártásnak probléma lesz, és igazán nagy gond akkor lesz Oroszországban, amikor a hadsereg üzemanyag-ellátása válik problémássá. Ezt szeretnék elérni az ukránok nagyon helyesen, jó taktika, és ehhez kellenek a Tomahawkok.

– Ha Trump végül rájön, mire használták fel, elképzelhető, hogy a Tomahawkok mégis megérkeznek Ukrajnába?

– Abszolút, erre várunk. Kérdés, eljött-e már ez a pillanat: Trumpot már többször átverték. Normális ember egy átverés után felismeri a mintát, kettő-három-négy-öt után pedig muszáj lenne. Ráadásul fokozódik rajta a nyomás otthon. Nem gondolom, hogy például a külügyminisztere most már szó nélkül helyeselne neki, különben nem úgy tárgyalt volna, ahogy tárgyalt.

– Vajon még mi lehetett a két külügyminiszter beszélgetésében? Elképzelhető, hogy az oroszok a NATO-val kapcsolatos követeléseikhez is ragaszkodtak, hogy vonuljon vissza az 1997-es határai mögé? Ez még napirenden van?

– Abszolút napirenden van. A beszélgetés két és fél órás volt, de felezzük meg a tolmácsolással miatt. Akkor is jó másfél óra érdemi beszélgetés. Lavrovval nagyon nehéz tárgyalni, mert nem tud igent mondani; főleg semmit sem mond, csak nemet. Szerintem Rubióék idáig biztos nem jutottak el. Úgy gondolom, kizárólag az orosz–ukrán háborúról beszéltek; ott adta elő az elvárásait az amerikai külügyminiszter: azonnali tűzszünet ott, ahol a csapatok vannak, területcserével és így tovább azok, amiket szoktak, amik talán még mindig túl engedékenynek tűnhetnek, de már lehetett volna velük mit kezdeni. Biztonsági garanciákról is biztosan szó volt, de erről az oroszok hallani sem akarnak, és még néhány más dologról. Az orosz válasz pedig: nyet-nyet-nyet-nyet.

– Mikor kerülhet sor valódi tárgyalásra, akár amerikaiak és oroszok, de leginkább oroszok és ukránok között? Hány évig lehet húzni még egy ilyen háborút?

– Attól függ, mi történik a háborúban. Ha Trump „durcáskodik”, és az amerikaiak kivonulnak az egészből, az egy dolog. Ha odaadja a Tomahawkokat, az meg egy másik. Hetek alatt lehetne fegyverszünetet teremteni, ha Trump valóban beizzítja ezeket a fenyegetéseket vagy lehetőségeket. De ha minden így marad, még évekig is eltarthat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Csapody Tamás: Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon
A jövő évi választáson a hatalomért küzdő két párt ugyanakkor egyértelművé tette, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne.


Csapody Tamás társadalomkutató, hadtörténész és egyetemi oktató azt írta a Facebook-oldalán:

„Bárki lesz is hatalmon, az általános hadkötelezettséget vissza fogják állítani Magyarországon.”

Érvelése szerint a szomszédos országokban komolyan fontolóra vették, vagy több helyen már be is vezették a sorkötelezettséget, Nyugaton pedig Dániában a nőket is bevonnák valamilyen formában. Konkrét példaként a horvát parlament a minap döntött a kötelező sorkatonai szolgálat visszaállításáról.

Úgy látja, az orosz–ukrán háború miatt ez a hullám Magyarországot is elérheti, függetlenül attól, ki nyeri a 2026-os országgyűlési választást. Szerinte még a gyors béke sem lenne elég ahhoz, hogy a veszélyérzet megszűnjön.

Közben a jövő évi választáson a hatalomért versengő két párt egyértelművé tették, hogy nem kívánják bevezetni a sorkötelezettséget. Magyar Péter szerint „egy szó sem igaz” abból, hogy pártja ilyesmit tervezne. A Fidelitas szerint „szó sem lehet” a sorkatonaság visszaállításáról, ezért aláírásokat gyűjt.

(via Népszava)


Link másolása
KÖVESS MINKET: