SZEMPONT
A Rovatból

„Hirtelen, amikor kedvesség, jóság éri őket, akkor eltörnek, zokognak. Ezeket nem lehet igazán elmesélni, lefotózni”

„Volt, aki visszajött és levideózott minket, hogy elküldhesse barátainak: merjenek elindulni, mert itt ilyen szeretet várja őket” – Chripkó Lili részletesen elmesélte, mit tapasztalt önkéntesként az ukrán–magyar határon.


Chripkó Lili az ukrán-magyar határon önkéntesként segítette a menekülteket. Megrendítő írásában az orosz-ukrán háborúból menekülőkről, a határon átélt tapasztalatairól, a segítség nehézségeiről ír a közösségi oldalán.

"Borzasztó nehéz erről az egész helyzetről úgy beszélni, hogy senkit ne sértsek meg, ne legyen általánosító, ne legyen diszkriminatív, ne legyek igazságtalan, elismerjek minden jószándékot és befektetett energiát, de mégis beszéljek minden aspektusról, ami az igazsághoz hozzátartozik" - kezdi részletes beszámolóját.

Éppen csak a lényeget téveszti a sajtó szem elől, mert nem látja, nem láttatja, mert nem láthatja, azt, amit mi (útszélen álló önkéntesek) láttunk... Az én legnagyobb fájdalmam, hogy azokról nem lehet képet csinálni, azokról sehol semmi hír, akik autóval jönnek át, azt a hatalmas masszát, aki a középosztály... Akik a záhonyi és a becsi iskolában készített képeken látszódnak azok az emberek, akik a lehető legkiszolgáltatottabbak, igen.

De így egyszerűen hamis kép alakul ki bennünk arról, hogy hogy néznek ki azok, akik ma Ukrajnából menekülnek. És mivel nem szerepelnek a képeken, nem is tudjuk elképzelni, hogy kik ők és ezért segítséget sem kapnak igazán.

A legnagyobb fájdalmam, hogy amíg ott voltam, nem sikerült kitalálnom, kivel lehetne egyeztetni arról, hogy az autóval érkezők is kapjanak segítséget. Azok a képek, amik örökre a retinámba égtek jelenleg egyrészt nem hagynak aludni, másrészt azt hiszem, már sosem kopnak belőlem ki.

Historikusan nem azt gondoljuk, hogy ukrán-magyar két jó barát. Ezért amikor a menekültek átértek ide, azt láttuk rajtuk, semmi jót nem feltételeztek, hogy itt majd kaphatnak. Mivel a „Becsi Hütte” létezését senki nem legitimálta, csak maximum nem tiltotta be, ezért a haború, és így a menekültáradat kilencedik napjára se jutottunk el oda, hogy ki lett volna írva ránk, hogy INFO POINT vagy hogy WELCOME vagy hogy FREE FOOD, DRINK, MEDICINE. Valamilyen teljesen érthetetlen és megfejthetetlen módon, az ország belseje felől kifelé irányba került ki egy hivatalos közlekedési, sárga tábla, hogy merre van a segélyközpont. Ezt csak azok láthatják meg, akik a gyalogosan érkező rokonaikat felvenni jöttek. A határ irányából érkezőknek 8 nap után került ki egy kézzel írt irányítótábla egy széknek támasztva, hogy az iskolában be tudnak csekkolni…

Szóval maradt az, hogy aki a nagy integetésünkre, Laci bá, a polgárőr elemlámpázására, vagy ha éppen olyan volt, rendőri segítségre lehúzódott, az először frászt kapott, hogy mit akarunk tőle, mit akarunk eladni, mi van már. Majd ha megállt és lehúzta az ablakot, és felfogta, hogy segíteni vagyunk ott, úgy 10-ből 7 vagy csak simán nagyon meglepődött és nagyon megrendült, vagy el is sírta magát. Mint ahogy egy másik posztban írtam,

volt, aki visszajött és levideózott minket, hogy kitehesse az oldalára vagy elküldhesse barátainak: merjenek elindulni, mert itt ilyen szeretet várja őket.

Ezek a villanások azok, amik emlékként örökké elkísérnek majd. Hogy azokban az autókban mi volt, hogy azokon az arcokon mi volt. Hogy azok a gyerekek, mit szóltak, amikor azt érezték, hogy átjutottak egy olyan országba, ahol csak úgy idegenek a kezükbe nyomnak 5 Kinder-csokit, ők pedig mondjuk 2 napja nem ettek. Hogy mit éreztek az anyák éjjel kettőkor, amikor azt hitték, hogy talán még egy újabb nap is eltelhet úgy, hogy nem tudják átpelenkázni vagy tápszerrel megetetni a gyereküket, és ehhez képest, minden, amit szerényen kértek, hogy jó lenne, azt kaphattak tőlünk csak úgy. Hogy azok a nagypapák, akik golyózáporon át vezették ki az országból az unokáikat, mennyire könnyebbültek meg, amikor el tudtuk nekik mondani, hogy nem, nem lesznek megbüntetve, ha nem vesznek itt a határon autópálya matricát és nem fognak véletlenül olyan útszakaszra keveredni, ahol már kérik, hanem lesz előtte benzinkút.

Tudjátok milyen kiszolgáltatottnak érzi magát az ember, ha egy olyan idegen országban van, aminek nem beszéli a nyelvét, nem ismeri a szabályait, és ahol adott esetben éjszaka fáradtan segítségre szorul?

Nem fogom elfelejteni, hogyan zokogtak bele az asszonyok a kis textil zsebkendőikbe, hogy a világ lehetne ilyen is, mint amilyen a határnak ezen az oldalán. Mert addig bírták sírás nélkül, amíg össze volt szorulva a gyomruk, hogy na, majd a magyaroknál, na ott is mi lesz és féltek, mint ahogy mindannyian félünk, akik ’90 előtt születtünk egy határellenőrzésen, mert tudjuk, hogy mennyi kellemetlenség érhet ott minket. És hirtelen, amikor kedvesség, jóság éri őket, akkor eltörnek, zokognak. Ezeket nem lehet igazán elmesélni, ezeket nem lehetett lefotózni...

... A Becsi Hütte addig üzemel, amíg az a néhány önkéntes kitart a hidegben. Se szék, se hőgomba, se egy sátor a fejünk felett. Amikor már nem bírtuk, nem tudtuk egymást leváltani, nem voltunk már annyian autóval, amikbe az eszközeink és a maradék dolgokat össze tudtuk pakolni, akkor a határon autóval átjövők nem kaptak segítséget. A rendőrök reményeim szerint osztják nekik az információs lapokat, de nem marad ember, aki beirányítaná őket az iskolába a segélypontra, ha tőlük nem meri megkérdezni, vagy ha nekik épp nincs tolmácsuk fent, akkor nem marad ember, aki megosztaná velük a 4g-jét, aki adna nekik egy vizet.

Vakon mennek bele az éjszakába, a telefonjukon többé nem működik a gps, mert hiába nincs roaming, EU-n kívülről érkezőként, már nincs mobiladatforgalmuk. Nem tudják, hogy ezernyi szállásfelajánlás várja őket itt, lelkisegély, ingyenes orvosi ellátás. Szóval ha lenne valaki, aki megbeszéli a polgármesterrel, vagy fogalmam sincs kivel, hogy igenis szükség van infopontra kint is, az autósok részére is, az nagyon jó lenne.

...Ezek az emberek az első percekben még nem érzik magukat „klasszikus” menekültnek, csak pár kilométer után esik le nekik, hogy most már ők azok, akiket korábban csak a hírekben láttak a Közel-Keleten. Azt hiszik, hogy tudnak majd a közelben egy hotelt foglalni, hogy hát olyan lesz ez, mint egy utazás. Nem tudják, hogy nem biztos, hogy van üzemanyag a következő benzinkúton.

Ha én lennék egy országnak a vezetője, aki arra ébred egy reggel, hogy háború van a szomszédjában és ezért holnaptól menekültáradatra számíthat, félretenném a büszkeségemet, és felhívnám mondjuk a Sziget vagy bármilyen tömegrendezvény rutinos szervezőit és mondjuk a Migration Aidet, hogy srácok, az van, hogy ti tudjátok, hogyan kell egy tömeget kezelni, hogy nekik mire lehet szükségük, és hogyan kell őket irányítani, csináljunk már egy gyors meetinget és találjuk ki, hogy hogyan tudnánk ezt a legjobban koordinálni. Egy ilyen esetben szerintem egyértelműen ki kell találni ki miért felel, elérhetővé tenni a kontaktokat, hálózatba kötni az embereket, kezelni a beérkezett felajánlásokat. Nem ördöngösség kitalálni, hogy szükség van irányítótáblára, WC-re, internetre, személyzetre.

...Tegnap egy olyan családdal beszélgettünk, akik Harkovból menekültek. A házukat, az iskolájukat lebombázták, 2 bőröndnyi vagyonuk maradt meg. Az apa (mérnök), az anya (nem derült ki, de valószínűleg háztartásbeli), egy 12 éves és egy 5 éves kislány. A trauma miatt a kisebb lány aznap evett először, 5 nap után, előtte csak sírt és szorongott.

Egy-egy szót beszélt az apa csak angolul, azokkal a szavakkal mondta el, hogy ötlete sincs a jövőjüket illetően. 3 nőt és magát kell eltartania. Holnaptól. Itt vagy más országban. Ezzel a nyelvtudással. Bólogattunk. Mit mondhattunk volna?

És akkor most azokról, akik ott alszanak a záhonyi pályaudvaron, és a környező települések tornatermeiben. A kárpátaljai romákról. Amikor kirobbant a háború senkinek sem jutott eszébe, hogy ne kellene azonnal és válogatás nélkül mindenkin segíteni. Pedig az igazat megvallva, a határ egyik és másik oldala között jóideje nem felhőtlen a viszony. A szavazás miatt magyarországi lakcímmel rendelkezők sok kellemetlenséget okoznak a határ ezen oldalán lévők számára. Egyesek szerint leterhelik az egészségügyet, mások szerint cigit csempésznek, stb. Sok a vita, nehéz erről úgy beszélni tényleg, hogy ne legyen általánosító. De jelenleg azért elég nagy a félelem a befogadó helyiekben, hogy „ezek majd itt ragadnak”. Erre nyilván nincs senkinek válasza. Én csak annyit tudok elmondani teljesen szubjektíven, amit magam láttam, magam hallottam.

Hiába vannak a romák melegben, kapnak élelmet és nem kell dolgozzanak vagy iskolába járjanak egyelőre, attól még nem, nem szeretnek 50-en vagy 200-an egy légtérbe összezsúfolva lenni, aludni. Azt mondják, hazamennének, ahogy tudnak. Szamosszegen fideszes polgármester van, és (de?)

nagy a roma közösség, ők fogadtak be kb. 250 olyan romát, akinek nem volt hova mennie. Aki még mindig, minden eddig elmondott érvem dacára is fél, hogy az ő adománya nem egy szőke ukrán kislányhoz fog kerülni, hanem éhes romákhoz, annak annyit tudok mondani: fogja fel úgy, hogy az adományával azokat a településeket és polgármestereket segíti, akik ezt a terhet a nyakukba vették.

És akkor még ott van a mindent megmérgező nacionalizmus. Sajnos azért mindenkinek van egy személyes története vagy sokat ismételgetett pletykája arról, hogy a „túloldal” se szeretett minket annyira ez idáig. Nem akarom most ezeket a történeteket felsorolni, mert nem a sérelmek sorolásának van itt az ideje. Én csak azt remélem, hogy ha vége lesz ennek az egésznek egyszer, akkor egy tanulsággal biztosan gazdagabbak leszünk: a szolidaritást kéne növelni minden erővel, minden médiumban, minden módon és nem a széthúzást. Mert én azt láttam, hogy még mindig a lehető legösztönösebben, a legmagátólértetődőbben jön mindenkiből a segítő szándék, ahogy a kiszolgáltatottnak arca lesz és keze, meg lába.

Egy pillanat alatt mindegy volt, hogy kinek ki a miniszterelnöke, mit szokott mondani a magyargyűlölő osztályfőnöke az órán, és hogy mit hallottunk róluk, hogy „azok” elvileg milyenek. Amikor konkrét emberként áll valaki előttünk, akkor elképesztő energiákat tudunk megmozdítani a segítésére.

Döbbenetes számomra, hogy mennyi jóakart munkál a világban, milyen igyekezettel próbáljuk egyszerre milliónyian a sebtapaszt ráragasztani azokra a borzalmas sérülésekre, amiknek az okozásához elegendő egyetlen egy hatalommal rendelkező idióta ördögi parancsa.

De ha ennek egyszer vége lesz, jegyezzük meg, egy nemzet sem egyenlő a vezetőivel. Az oroszok sem egyenlők Putyinnal, a fehéroroszok sem a maguk vezetésével, ahogy egyértelműen látszik, mi sem vagyunk egyenlők azzal a pökhendi gyűlölettel, amivel a világban azonosítanak minket, arcpirítóan szégyenletes miniszterelnökünk dörgölőzésének, nyilatkozatainak, tetteinek és fondorlatosságának okán"

- írja Lili Chripko.

Az írásból részleteket Lili Chripko hozzájárulásával közöltük, a teljes bejegyzést ITT olvashatod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk