SZEMPONT
A Rovatból

Hiába noszogatják a problémás gyerekeket, kizuhannak az oktatásból

A legproblémásabb gyerekeket mentené meg a Híd-program, de a tanároknak nem adtak módszertani segítséget, mindenki saját belátása szerint foglalkozik a diákokkal.


Egy-két év alatt akarja megmenteni a kormány a legproblémásabb gyerekeket, nehogy végleg eltűnjenek az oktatásból. Ezért elindították a Híd-programot, de a tanároknak semmilyen módszertani segítséget nem adnak. Az iskolák mégis szívesen jelentkeznek, mert így legalább minden tanárnak kijön az óraszáma.

Közben a kormány nem is vizsgálja, működik-e a dolog, leginkább úgy tűnik, hogy nem. A korai iskolaelhagyás folyamatosan nő, és egyre távolabb kerülünk az EU-s vállalásunktól.

A Híd-programot azért indította a kormány, hogy megpróbálja az oktatási rendszerben tartani azokat a diákokat, akik végzettség nélkül hullanak ki belőle. Nem véletlenül törekednek erre, hiszen Magyarország vállalta, hogy 2020-ig tíz százalék alá szorítja a korai iskolaelhagyók arányát. Ők azok a 18-24 éves fiatalok, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeznek, és nem tanulnak. Mielőtt részletesebben belemegyünk a Híd-programba, lássuk, mennyire állunk közel a kitűzött cél eléréséhez!

Röviden: egyre kevésbé.

Az Eurostat adataiból látszik, hogy Magyarország, még ha hullámzott is a teljesítménye, sokáig jobb volt az EU-átlagnál. 2013-ban viszont ez megfordult, és 2016-ban már 12,4 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, szemben a 10,7-es EU-átlaggal. Összehasonlításképp, a szlovákoknál ez az arány 7,4, a cseheknél 6,6, a lengyeleknél 5,2, a szlovénoknál 4,9 százalék volt. Az EU-tagállamok közül hat országot, a máltaiakat (19,6 százalék), a spanyolokat (19 százalék), a portugálokat (14 százalék), a bolgárokat (13,8 százalék), az olaszokat (13,8 százalék) és a románokat (18,5 százalék) előztük meg tavaly. Az országon belül is jelentős eltérések vannak:

miközben Közép-Magyarországon évek óta tíz százalék alatt van a korai iskolaelhagyók aránya, Észak-Magyarországon tavaly majdnem 20 százalék volt.

A kormány 2014-ben alkotott egy középtávú stratégiát a végzettség nélküli iskolaelhagyás ellen, amiből az Európai Bizottság hiányolta a megfelelő ágazatközi koordinációt és a világos megvalósítási tervet, ezért kétségesnek látta, hogy működőképes lesz-e. Ebből a stratégiából is kiderült, hogy a kormány jórészt az újonnan indított Híd-programtól reméli a helyzet javulását. Új intézkedésként említették még például az Ifjúsági Garancia Programot (itt képzésiköltség-támogatásra, lakhatási támogatásra és hasonlókra pályázhatnak a korai iskolaelhagyók), az egész napos iskolát, a duális szakképzést és néhány általánosságot, mint ez is: “a felnőttképzés támogatásában a veszélyeztetett célcsoportok prioritásként kezelése”.

Még egy hely, ahová kitolhatják a gyerekeket

Az első Híd-osztályok 2013-ban indultak, összesen 1518 diákkal. Az iskolákat a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) és a Szakképzési Centrumok jelölik ki a jelentkező iskolák közül. Hogy miért küzdenek maguktól a problémás gyerekekért, arról később még szó lesz.

Idén 2373-an vannak a programban, de tavaly és tavalyelőtt háromezernél is több diákot vontak be.

A Híd-programnak több része van. A Híd I. azoknak szól, akik elvégezték a nyolc osztályt, de nem vették fel őket semmilyen középiskolába, és még tankötelesek. Őket egy évig, 8-10 fős kiscsoportban egyrészt a továbbtanulásra, másrészt közvetlenül a munka világára próbálják felkészíteni, például azzal, hogy munkahelyeket látogatnak velük. Ebben a tanévben 83 diákot vontak be a Híd I.-be, ami elég kevés. Bognár Mária oktatáskutató szerint azért, merta Híd I.-be olyanok iskolázhatók be, akiket máshová nem vettek fel. Mivel sokkal több középiskolai férőhely van, mint gyerek, ezért a legtöbben azért bejutnak valahová, még ha utána ki is hullanak.

A híd-programosok többsége a Híd II.-be jár. Ebben azok vehetnek részt, akiknek nincs alapfokú végzettségük, de van legalább hat osztályuk. Itt nem feltétel, hogy tanköteles korúak legyenek. A Híd II.-nek van egy- és kétéves változata is, a célja pedig, hogy a diákok befejezzék az általános iskolát, és képesek legyenek elkezdeni a szakképzést. Elvileg nagy hangsúlyt fektetnek a szakmaszerzéshez szükséges kompetenciák fejlesztésére és az alkalmazható tudás megszerzésére.

"
Hetedikben behívott az általános iskolai igazgató, hogy nem akar megsérteni, de a következő évben már nem szeretnék, hogy hozzájuk járjak.

“Felajánlotta, hogy a nyolcadikat megcsinálhatnám a Híd-programban” – mesélte egy budapesti fiú, aki így került át szakiskolába. Azt mondta, azért tették ki az általánosból, mert “világéletében rossz gyerek volt”, többször is bukott, ezért örült, hogy vele egykorúakkal járhat tovább.

Egy társa szerint annyiból jó volt a Híd, hogy a tanárok türelmesebbek voltak velük, ezért szívesebben jártak be órára, mint a korábbi iskoláikban.

Viszont bárki el tudta végezni. “A vizsga annyiból állt, hogy leültettek minket, megkaptuk a kérdéseket, és elénk tették a könyveket, hogy írjuk ki belőlük a választ. Ez szinte minden tantárgyra igaz volt” – mondta. Élvezte, hogy kevesebb órára kell bejárnia, de szerinte volt olyan tanár, aki leíratott velük egy mondatot az óra elején, aztán hagyta, hadd csináljanak, amit akarnak.

Tavaly szeptemberben elindították a kétéves Szakképzési Hídprogramot is, több mint 1500 diákkal, így most már ez a Híd-program legnépesebb része. Nekik már ösztöndíj is jár, az első évben havi nyolcezer, a másodikban tízezer forint, és a program végén a 8 osztály mellé részszakképesítést kapnak. “Tudjuk, hogy sok érintett gyerek van a környéken, ezért döntöttünk úgy, hogy beindítjuk” – mondta egy kelet-magyarországi iskola igazgatója, aki azt reméli, ősztől engedélyt kapnak a Híd-programra.

Megkeresték az általános iskolákat, hogy vannak-e olyan diákjaik, akik betöltötték a 15 évet, nincs nyolc osztályuk, és szívesen átadnák őket. Az igazgató szerint rengeteg ilyen diák van, és az iskolák nem nagyon ragaszkodnak hozzájuk.

Ez nem meglepő, az iskolák többsége próbál megszabadulni a problémás gyerekektől, amire megvannak a technikák a magántanulói státusztól a kirúgásig.

Nem is nézik, hogy működik-e

A Híddal kapcsolatban kezdettől fogva sok szakértőnek voltak fenntartásaik. Először is az merült fel, hogy ha egy diák évek óta iskoláról iskolára jár, folyamatosan bukdácsol, és a tanárok nem tudnak vele mit kezdeni, vajon mitől változna meg a helyzet egy-két plusz év alatt.

Az egyik, már idézett budapesti diák a Híd után szakmát kezdett tanulni, de nem múltak el a korábbi magatartási gondjai. Összeveszett a tanárokkal, kiabált velük, az igazgató pedig csak nevetett rajta. Hamarosan mennie kellett az iskolából. Végül sikerült szakmát szereznie, ma már a vendéglátásban dolgozik, de szerinte ezt nem a Hídnak köszönheti, hanem saját magának.

"
A Híd arra jó, hogy a gyerekek egyáltalán csináljanak valamit. De a szakmaszerzéshez semmi köze

– mondta.

abcug_2

“Híd program… nagyon nagy volt a fluktuáció ebben az esztendőben, tehát már nem is azok a gyerekek járnak ide, ebbe a két osztályba, akik annak idején beiratkoztak, és rengeteg lemorzsolódás volt az iskolai hiányzások miatt. Tehát pontosan azt folytatták, azt a hozzáállást, amit az általános iskolában, ami miatt kimaradtak” – idézte az Emmi háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) egy felzárkóztató programokat működtető szervezet munkatársát. Egy hasonló területen dolgozó dél-alföldi forrásunk elfekvőnek nevezte az általa ismert Híd-programot.

Az OFI azt is felvetette, hogy a Híd-osztályok könnyen szegregálhatják a roma tanulókat. “Az átmenetileg elkülönített felzárkóztatás után a tanulók reintegrációja a fősodor tanulási intézményekbe borzasztóan nehéz, és az esetek döntő többségében nem is történik meg” – írták.

A kiskunhalasi Vári Szabó István Szakképző Iskolában 2013-ban indult az első Híd. A kétéves programot végül egy év után le kellett fújni, mert minden gyerek kihullott. Két évvel később már az egyéves programot indították, eddig ez volt a legsikeresebb:

a tíz résztvevőből csak öten hullottak ki, a többiek ma is a szakképzésben tanulnak.

A tavaly ősszel indult Szakképzési Hídprogram viszont megint kudarcnak tűnik: Zsoldos László igazgatóhelyettes szerint kevesen fogják sikerrel zárni az első évet. “Próbáljuk felhívni a diákok figyelmét, hogy nincs más lehetőségük alapfokú végzettséget szerezni, mégis hiányzik belőlük a motiváció” – mondta Zsoldos.

Mártonfi György, az OFI munkatársa 2014-2015-ben vizsgálta egy megyeszékhely Híd-programját. Itt összesen 65 diák vett részt a programban, közülük 25-en az első, 8-an a második évben abbahagyták, 7-en annyit hiányoztak, hogy ki kellett iratkozniuk, és csak 24-en fejezték be sikerrel.

Ez persze csak pár példa, de az országos helyzetről nincsenek számok. Az Emmi legalábbis kérdésünkre azt írta, nincs adata arról, hogy “hány olyan tanuló vett részt a Híd- programokban, aki a programhoz való csatlakozása után szakmát, illetve érettségit szerzett”.

Kíváncsiak voltunk, készült-e bármilyen más minisztériumi vizsgálat a Híd hatékonyságáról. Kiderült, hogy az első év után, 2014-ben készítettek kérdőíves kutatást a résztvevő diákok körében, de nagy újdonságokra nem sikerült fényt deríteni. “Megerősítést nyert, hogy a programban résztvevő tanulók szociális és tanulási hátránnyal küzdenek. Számukra ezért a törvényben szereplő 8-12 fős csoportlétszámok biztosítják az egyéni fejlesztés és mentális támogatás lehetőségét, amelyet a programban résztvevő pedagógusok általában példaértékűen végeztek” – írta a minisztérium az Abcúgnak.

Úgy csinálják, ahogy tudják

“A kisebb osztálylétszám miatt sokkal könnyebb csoportbontást csinálni, projektmódszert alkalmazni, vagy bármi mást, ami nem frontális oktatás” – mondta Zsoldos László, aki szerint ők próbálnak is élni a kínálkozó lehetőséggel.

Csakhogy a Hídban résztvevő tanárok semmilyen módszertani segítséget nem kapnak. Mindenki saját belátása szerint foglalkozik a nehezen kezelhető, sokszor magatartászavaros, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekkel.

A Híd kerettanterve a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. (FSZK) által 2008 és 2011 közt fejlesztett Dobbantóra épül. Ez egy egyéves szakiskolai előkészítő program volt, amely a sajátos nevelési igényű gyerekeket készítette fel a többségi oktatásban való részvételre. A Dobbantó sikerességét széles körben elismerték, de a már idézett OFI-s dokumentum szerint “megvan a kockázata annak, hogy a Dobbantó sikerességét biztosító feltételek a szakiskolákban nem állnak majd rendelkezésre”.

A Dobbantóban megvolt az, ami a Hídból hiányzik: a résztvevő tanárokat külön felkészítették egy személyközpontú, diákokat segítő szemléletre.

“Érzékenyítettük a tanárokat, hogy eleve elfogadással forduljanak a nehéz helyzetben levő gyerekekhez” – mondta Bognár Mária, a Dobbantó vezetője. “Fontos volt, hogy maximum 4-5 pedagógus foglalkozott egy csoporttal, hiszen ezek a gyerekek sosem tudtak bizalmi kapcsolatot kiépíteni a tanáraikkal, nem tudták megismerni őket. Amikor a Híd elindult, erre egyáltalán nem figyeltek. Sok helyen azokat a tanárokat vonták be, akiknek nem jött ki az óraszámuk, akkor is, ha így tíz-tizenöten tanítottak a csoportban”. Bár Bognár ma már nem követi a Híd alakulását, a helyzet nem sokat változott. Zsoldos László szerint az ő iskolájuk is jórészt azért jelentkezett a Hídra, mert csökkent a tanulói létszámuk, és kellett az óraszám a tanároknak.

Bognár azt mondta, a köznevelési törvény 2011-es elfogadásakor még próbált küzdeni, hogy továbbvigyék a Dobbantót, de hiába dicsérte mindenki a programot, a kormány nem tartott rá igényt. Hogy miért, azt senki sem indokolta meg, szerinte egyszerűen azért, mert az előző kormány alatt fejlesztették ki. Bognár úgy tudja, a Híd inkább azokban az iskolákban működik jól, ahol korábban Dobbantó is volt.

Ráadásul a Dobbantót folyamatosan monitorozták, amiről több jelentés készült. Az utolsó, összegző tanulmány szerint javult az iskolák szervezeti működése (bizalom, kommunikáció, stb.), az igazgatók sikerorientáltabbak, vállalkozó szelleműbbek lettek, a tanárok egyre inkább a kompetenciafejlesztés felé fordultak, a tanulók úgy érezték, személyre szabottan törődnek velük. Egy másik, pályakövetéses vizsgálatban alaposan végignézték azt is, hogyan teljesítettek és hogy érezték magukat a régi dobbantós diákok az iskolában, ami szintén jó eredményt hozott. “Ez egy 850 milliós program volt, aminek a felét a tananyag kifejlesztésére, a másik felét pedig az iskolák felkészítésére és az iskolai megvalósításra fordítottuk. Ez a hatalmas eszközrendszer eltűnt a semmibe, bár az interneten minden hozzáférhető” – mondta Bognár.

Ha még több ilyen cikket olvasnál, kövesd az Abcúgot a Facebookon!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk