SZEMPONT
A Rovatból

Hiába a csatorna, soha nem lesz víz az ózdi romák házaiban

Két évvel a svájci támogatásból megvalósult ivóvízhálózat-fejlesztés után sokan továbbra sem tudják beköttetni otthonaikba a vizet Ózdon.


Ózd összes, vezetékes ivóvíz nélküli háztartásának gondjait ugyan nem oldhatta volna meg, de jóval több ember életminőségén javíthatott volna az 1,72 milliárd forintos, 2013-2015 között, jórészt svájci támogatásból megvalósult ivóvízhálózat-fejlesztés.

Két évvel a megvalósítás után, miközben már ott fut a cső a házuk előtt, sokan továbbra sem tudják beköttetni otthonaikba a vizet. A korábban vízdíj-tartozás miatt lecsatlakoztatott háztartások lakóinak pedig esélyük sem volt, hogy támogatást kapjanak az újbóli ivóvízbekötésre.

1,72 milliárd forintból fejlesztette a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ózd önkormányzata a város vízhálózatát 2013 és 2015 között. A projekthez szükséges források oroszlánrészét a svájci állam Svájci Hozzájárulás néven működő fejlesztési alapja biztosította, 1,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás formájában.

A projekt magyar nyelvű, az ózdi önkormányzat honlapján olvasható leírása szerint a svájci fél egyik kiemelt célja volt, hogy a hátrányos helyzetű ózdi lakosoknak segítsenek, hogy jobb életkörülményeket teremthessenek maguknak.

abcug01

A Tábla nevű városrész Ózdon. A domb tetején alig van olyan ház, ahová be lenne kötve az ivóvíz, pedig elvileg most már lehetne – ide elért a vízhálózat-bővítés (Képek: Hajdú D. András)

A megfogalmazott cél azonban, úgy látszik, elsikkadt a projekt lezárulása idejére:

pont oda nem jutottak el a fejlesztések, ahol a legnagyobb szükség lett volna rájuk.

Ahol meg a pályázat jóvoltából mégis fektettek le új vízvezetékeket, ott sem lett ténylegesen elérhető a fürdőszobai vagy konyhai csapból csobogó víz.

Alapvető ellentmondások

"26 311 folyóméter régi azbesztcement-vezeték cseréje, 4185 folyóméter új vízvezeték lefektetése" – ez a svájci-magyar együttműködésben kivitelezett ózdi vízhálózat-fejlesztés mérlege, ezek a számok díszelegnek a fejlesztési területek közelében elhelyezett tájékoztató táblákon az egykor virágzó borsodi iparváros, Ózd egész belterületén. A nagyrészt a svájci állam pénzéből finanszírozott projektet azonban pont ez a két szám teszi ellentmondásossá.

A fejlesztés egyik kiemelt célja ugyanis az volt, hogy javuljanak a város hátrányos helyzetű lakosságának életkörülményei. Ők pedig valójában a városközponttól távol elterülő nyomortelepeken élő romák lennének – az egykori iparmunkás-kolóniák romjai között már generációk nőttek fel közművesítés, így vízellátás, szennyvízelvezetés nélküli lakásokban.

Így tehát alapvető ellentmondás, hogy a fejlesztéseknek miért csak 13 százaléka a vízhálózat-bővítés, ami sokkal égetőbb feladatnak tűnik a cserénél egy olyan városban, ahol – az önkormányzat számításai szerint – körülbelül 900 háztartásba nincs bekötve víz.

abcug02

Csőcsere nyomai a Tábla nevű ózdi városrész szélén, a főút mellett

Ebből a fejlesztési projekt nyilvános tervei szerint mindössze 100-150 háztartás vízellátását tudták volna megoldani. A helyszíni tapasztalatokból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy néhány folyóméter csővezeték lefektetése önmagában nem elég ahhoz sem, hogy legalább ennyien a hálózatra kapcsolódjanak.

Majdnem ötvenezer, és kiásni is neked kell

Ózd Tábla nevű kertvárosi részének szélén fekszik a város egyik szegregátuma – a legrosszabb állapotban a domboldal legmagasabb pontján, egy kavicsos földút mentén álló házak vannak. Ez a Szőlőkalja út, ahová a svájci projektben 760 folyóméter vízvezeték épült – erre csatlakozhatnak rá, ha akarnak, az utca lakosai.

Az utca elején, közepén és végén elhelyezett közkutaknál azonban továbbra is nagy a forgalom, kannákban és ötliteres ballonokban hordják a tisztálkodáshoz, mosáshoz, főzéshez és persze az ivásra szánt vizet az utcabeliek. Kérdésünkre, hogy kik kötötték be vagy tervezik bekötni a házukba a vizet, csak néhány név jut az emberek eszébe, három háztartásból kettőnél pedig kiderült, hogy mindezt még a mostani fejlesztés előtt tették – ami jóval többe került, hiszen egy másik utcából, messzebbről kellett a vizet idevezetni.

Látszik, hogy a bővítés adta lehetőséggel nem éltek tömegek.

abcug03

Látkép közkúttal a Szőlőkalja útról

"
Nekünk is jó volna, mert pici gyerekek vannak, de egyelőre nincsen rá ötvenezer forintunk. Ráadásul a vízóra aknáját és a csővezeték helyét is nekünk kellene kiásnunk, azt se tudjuk, hogyan kell”

– magyarázta Róbert, egy fiatal családapa, akivel épp a vízcsapnál találkoztunk. Most napi 50 litert használnak el menyasszonyával és két kisgyerekükkel, amit mindig Róbert hord be a kútról, mielőtt az erdészetben felveszi a munkát. Azt mondja, ez most még jó ideig így is lesz. “Amint lehet, beköttetem, de most még nem állunk erre készen” – tette hozzá.

És tényleg, az újonnan közművesített Szőlőkalja út és más fejlesztett területek lakóit egy lakossági felhívásban úgy tájékoztatta az önkormányzat: a svájci-magyar együttműködés keretében pályázhatnak támogatott lakossági ivóvízbekötésre. Ehhez az önrész 13 500 forint, ha a pályázó saját maga épít egy szabvány betonaknát, de 43 500 forint, ha az Észak-Magyarországi Regionális Vízművek, mint szolgáltató biztosít egy műanyag aknát. Mivel azonban a beton akna szabályosságán könnyen bukhat a támogatott vízbekötés, sokaknak inkább az utóbbi, drágább verzió a reális.

Túl magas a belépési küszöb

A pályázatról és annak feltételeiről egy három oldalas, bonyolult hivataloskodásokkal teli szöveg tájékoztatta az érintetteket, a megkérdezett Szőlőkalja útiakat pedig sem az önkormányzattól, sem a vízműtől nem kereste meg személyesen senki, hogy a lehetőségeikről beszéljenek velük. Az ózdi önkormányzat ugyanakkor azt írta, ők minden lehetséges csatornán igyekeztek tájékoztatni a lakosságot: a helyi tévén, szórólapokon, lakossági fórumokon, interneten keresztül.

Mindezek azonban épp a legszegényebb városrészekbe, mint amilyen például a Szőlőkalja út is, jutnak el a legnehezebben. Itt inkább a levélből tájékozódott, aki tudott.

abcug04

Tóth Erzsébetné hamarosan a néhány utcabeli egyike lesz, akinél folyik víz a csapból

Tóth Erzsébet azon kevesek egyike, akihez hamarosan bekötik a vizet, neki sikerült a bonyolult tájékoztatóból kihámoznia a feltételeket, és ha minden jól megy, hamarosan ivóvíz folyik majd a csapjából. Az 56 éves asszony évtizedeken keresztül hordta a közkútról a vizet nemrég elhunyt férjével.

Erzsébet azt mondja, veje fog majd segíteni neki a vízvezeték és a vízóra helyének kiásásában, de mielőtt elkezdik a földmunkát, még meg kell várnia, hogy a korábban elkészített terveket jóváhagyja a szolgáltató. Ezután még az önkormányzat útlezárási engedélyére is szükség van. A rokkantsági ellátásából élő, munkaképtelen asszony nem tudja, ha nem lenne segítsége, hogyan oldaná meg ezeket a feladatokat. “Lehet, hogy bele sem vágtam volna” – mondta.

Rosszul jártak, akik hamarabb bekötötték

Tóth Erzsébethez hasonlóan régóta a Szőlőkalja úton lakik a nyugdíjas Bohó Elemérné és férje. A férfi itt született, az asszony pedig az esküvő után költözött ide még 1963-ban. Víz ugyan nem volt a háztartásokban, a környék viszont egész máshogy festett – a domboldal felső házsorának, ahonnan pazar kilátás tárul a környékre, még sokkal inkább kertvárosias hangulata volt Bohó Elemérné emlékezete szerint.

abcug05

Bohó Elemérné megjárta, a vízbevezetéssel megelőzte a pályázatot, ami akár 60 ezer forinttal olcsóbbá tehette volna ezt neki

A házaspár mindennapjait tavaly július óta könnyíti meg, hogy van vezetékes vizük, és hetvenen túl már nem kell nap mint nap súlyos kannákat cipelniük a néhány tíz méterre lévő kúttól. Üröm az örömben viszont, hogy az ivóvíz bevezetést még a svájci pályázat meghirdetése előtt kérvényezték, ezért nekik nem 43, hanem több mint százezer forintjukba került a közművesítés.

Bohó Elemérné nem szeretne dohogni amiatt, hogy néhány hónappal megelőzték a pályázatot, és ezzel gyakorlatilag füstbe ment 60 ezer forintjuk. Azt azonban nehezen tudja elképzelni, hogy ha 2016 decemberében már a lakosságot tájékoztatta a város a támogatott vízbevezetési lehetőségről, nyáron ne tudtak volna szólni neki, hogy érdemes lenne várnia még egy kicsit a fejlesztéssel.

A kedvezményes vízbekötést hosszabbítás után 2017. március 15-ig lehetett igényelni. Az összesen 30 millió forintnyi támogatásból az ózdi önkormányzat tájékoztatása szerint 134 pályázó részesül egyenként 60 ezer forintos támogatásban. 60 ezer forint/fővel számolva ez még csak kicsit több mint 8 millió forint a 30 milliós keretből. Az önkormányzat kérdésünkre, hogy mire fordították a fennmaradó összeget, azt a válaszolta, hogy

az el nem költött támogatást átcsoportosítják más projektelemekre, például kivitelezésre - “természetesen a svájci donor engedélyével”.

Víz, világítás, focipálya

Míg a Szőlőkalja úton a lehetőség legalább adott, hogy az ott lakók rácsatlakozzanak a központi vízvezetékre, a legelmaradottabb városrészeken, például a város két legnagyobb szegregátumában, a Hétes és a Bánszállás telepeken továbbra is az utcai vízcsap marad az egyetlen vízforrás. Itt ugyanis hiába van a föld alatt gerincvezeték, a helyieket díjfizetés-képtelenség miatt már rég lecsatlakoztatta a hálózatról a szolgáltató. Mivel a svájci projekt keretéből visszacsatlakozásra nem pályázhattak, teljesen önerőből pedig nem tudnák azt kifizetni, a szegregátumok lakói továbbra is a közkutaktól függenek, ezek számát azonban az ott élők szerint folyamatosan csökkenti az önkormányzat.

abcug06

Bánszállás telep

"
Volt itt vagy húsz csap, mostanra maradt négy”

– mondta egy középkorú asszony Bánszállás telepen, közben 3-4 kisgyerek viháncolt körülötte a porban. Épp vízért jöttek az egyik, a telep közepén álló csaphoz. Ezen kívül a domboldalon elterülő temetőnél és a telep két szélén található egy-egy közkút, a többit vagy leszerelte az önkormányzat, vagy szétszedte néhány bánszállási suhanc – mondja több helyi, akik azt is elmesélik, hogy a vízellátás hiánya a telepen csak az egyik probléma a sok közül.

“Nincs közvilágítás, nem merünk kijönni a házunkból sötétedés után. Itt a 14 éves unokám, hogy engedjem el bárhová is?” – magyarázta egy helybeli asszony. Egy másik helybeli, Jónás Béláné Sárika szerint a legnagyobb probléma, hogy a bánszállásiak egyáltalán nem alkotnak közösséget, ezért nem is vigyáznak a közös használatban lévő területekre.

“28 éve élek itt, de régebben egyáltalán nem ilyen volt ez a környék. Az ott egy kis kápolna volt, amott meg egy sörkert működött” – mutat egy romos, kivert ablakú épületre, majd egy gazos placcra az asszony, aki nemrég vásárolta meg 120 ezer forintért az önkormányzattól ezidáig szociális alapon bérelt házát.

abcug07

Jónás Béláné Sárika szebb időkre is emlékszik

A fiatalok számára azonban talán még a házba bevezetett víznél is nagyobb szó lenne, ha a telepen kialakítana valaki legalább egy focipályát, esetleg egy közösségi házat. Bánszállás telepen ugyanis jóformán semmi lehetősége nincs a fiataloknak értelmes időtöltésre. “Dögunalom itt élni, ha van víz, ha nincs” – vetette oda egy kamasz srác, kistestvérét cipelve a nyakában.

Kétes Hétes

Hétes telepen is hasonló a vízügyi helyzet, mint Bánszálláson –

itt 2 kút jut körülbelül 300 emberre, emiatt állandóan sorba kell állni a vízért, főleg nyáron és vasárnaponként, mosás idején.

“Hallottuk, hogy volt, ahol bevezették a vizet, de itt nem volt semmilyen fejlesztés. Miért is lett volna, erről a helyről mindenki megfeledkezett!” – mondta egy helybeli asszony ottjártunkkor.

Pedig az ózdi vízhálózat fejlesztési projekt tervei között szerepelt, és az önkormányzat válasza szerint meg is épült egy 280 folyóméter hosszú, új vezeték-szakasz a Hétes utcán, erről azonban láthatóan senki sem értesült, mint ahogy arról sem, hogy nekik ez milyen lehetőségeket jelent, ha jelent egyáltalán.

Az önkormányzat kérdéseinkre elküldött válaszlevelében azt is elárulta, a svájci fejlesztés után nem maradt olyan utca a városban, ahol ne lenne kiépítve az ivóvíz gerincvezeték. Állítják, a Hétes és a Bánszállás telepeken is van a föld alatt ilyen. Ezekről azonban – és ez már helyszíni tapasztalat -, szinte semelyik házba nem vezet ivóvíz-vezeték, ennek pedig legtöbb helyen a lakók korábbi díjfizetés-képtelensége az oka.

abcug08

Bánszállás telepi életkép

Ha Bánszállás és Hétes telepek lakóinak ott is fut a lába alatt a központi ivóvízvezeték, a mostani, fejlesztést követő ivóvíz-bekötési pályázaton akkor sem pályázhattak volna, a pályázati támogatás ugyanis “nem használható fel díjtartozásból eredő szolgáltatás megszüntetés visszaállítására”.

Megkérdeztük az ózdi önkormányzatot arról is, számíthatnak-e majd valamilyen segítségre a hátralékuk miatt lekapcsolt háztartások a visszacsatlakozáshoz, de az önkormányzat közölte:

"

Az ivóvíz szolgáltatás díjköteles tevékenység, ezért az ezt igénybe vevőnek a fogyasztással arányosan fizetnie kell. Ózdon-sok más településsel ellentétben- a közkutas vízfogyasztás díját az Önkormányzat fizeti az igénybe vevők helyett. Ettől és a lezárult kedvezményes bekötéstől többet az Önkormányzat nem tud segíteni lakosainak.

Hozzátették: az önkormányzat fejlesztései nem irányulhatnak arra, hogy a szolgáltatónak kintlévősége keletkezzen, ami Ózdon jelenleg is meghaladja a 65 millió Ft-ot.

Most akkor cél volt a legszegényebbek segítése, vagy nem?

A Svájci Hozzájárulás budapesti irodáját is működtető Svájci Nagykövetséget is megkerestük, hogy megtudjuk, látnak-e ellentmondást a célok és a végül megvalósult fejlesztés között. A nagykövetség szerint viszont a projekt eleve nem is fókuszált különösen Ózd hátrányos társadalmi helyzetű lakosságára, hanem a vízhálózati infrastruktúra fejlesztése volt a céljuk, a legkritikusabb állapotban lévő vezetékek kicserélésével. Ez felveti a további kérdést, hogy miért szerepel a hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítása célként a projekt magyar nyelvű leírásában itt, ha ez valójában nem is volt szándék svájci részről.

A Svájci Nagykövetségtől megtudtuk, hogy a Svájci-Magyar Együttműködési Program projektjeinek megvalósításáért Magyarország felel, az ózdi projekt tervezetét is a Magyarországot képviselő, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) keretein belül működő Nemzeti Koordinációs Egység nyújtotta be, ami aztán keresztül ment a svájci fél kétkörös jóváhagyási folyamatán: először egy vázlatra, majd egy, az ózdi önkormányzat által összeállított részletes megvalósítási tervre kellett rábólintania az illetékes svájci hatóságoknak. Bár a projekt hivatalosan még nem zárult le – ez idén nyáron várható -, a svájci fél úgy látja, meghozza majd a várt eredményeket a fejlesztés. Azt mondták, a svájci hatóságok folyamatosan monitorozták a projekt megvalósulását, és ha bármi problémát észleltek, azt megvitatták a magyar illetékesekkel.

Az ózdi Watergate után

A svájci pénzből finanszírozott vízhálózat-fejlesztés akár pontot is tehetett volna annak a feszültség-teli helyzetnek a végére, ami az önkormányzat és a közkutakat használó lakosság között kialakult, mióta Ózd előző polgármestere, a fideszes Fürjes Pál 2013 augusztusában, a legnagyobb kánikulában a város 123 köztéri vízcsapjából 62 víznyomását csökkentette, 27-et pedig egyenesen elzárt.

Fürjes a döntését akkor azzal indokolta: “a pazarlás és a vízlopás olyan mértéket öltött, hogy vannak olyan közkutak, ahol közel egymillió liter víz fogyott egy évben” ez pedig főleg a “kiskertesek és ügyeskedők” hibája, akik sokszor slaggal vezetik el a vizet a közkutakból, például, hogy azzal öntözzenek.

A helyiek egy része és jogvédő szervezetek körében azonban óriási felháborodást keltett a korlátozás: azt mondták ugyanis, hogy a város nagyrészt a szegény, főleg roma-lakta településrészeken zárta el vagy szűkítette le a közkutakat, és ezzel ellehetetlenítette azok életét, akik csak a közcsapokból tudnak megfelelő minőségű vízhez jutni.

abcug09

Játék a vízzel az ózdi Hétes telepen

Bár az országos visszhangot kapott ügynek végül az lett a vége, hogy Pintér Sándor belügyminiszter nyomására a helyi hatóságok visszaállították a csapok egy részét, Ózdon azóta sem lett több közkút. Sőt, az önkormányzattól kikért adatokból az látszik, számuk még csökkent is:

a 2014-es 123-hoz képest 2015-re 21 darabbal kevesebb, azaz 102 közkút maradt Ózdon, és ez a szám 2017-ben sem változott.

A megszüntetett telepi közkutak viszont, amit a Bánszállás és Hétes telepiek emlegettek, úgy tűnik, nem a jobbikos Janiczák Dávid polgármestersége alatt tűntek el a telepről. Az önkormányzat ugyanis úgy tájékoztatott, a 2015 óta leszerelt 21 közkútból mindössze 1 működött Bánszállás telepen, Hétes telepen pedig nem zártak el kutat az elmúlt 2 évben.

Ha érdekelnek a hasonló cikkek, kattints IDE!

Képek: Hajdú D. András


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Hadházy Ákos a NER-luxizásról: Olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak
Ha nem lenne Matolcsyné vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszébe sem jutna, hogy létezik Birkin táska - mondja a független képviselő, aki szerint a célja nem a hergelés, hanem annak bemutatása, mit is jelentenek az ellopott milliárdok.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 10.



400 ezres borjúbőr Church's cipő, 1 milliós Dolce & Gabbana nadrág, 5 milliós Cartier nyaklánc, 29 milliós Cartier óra, 120 milliós Hermès Birkin táska... Sorozatosan mér csapásokat a NER-világ ékszerekkel és luxuscikkekkel kirakott világára Hadházy Ákos.

De miért szaporodtak meg ennyire ezek a fotók? Honnan jönnek a képek? Miért van egyre nagyobb visszhangjuk? És hogyan reagálnak a szereplők? A NER-luxizás tanulságairól beszélgettünk.

– Újabb és újabb posztokat tesz közzé, amelyekben különböző NER-közeli szereplők ruházatát, ékszereit, kiegészítőit vizsgálja. Akad köztük néhány igazán figyelemre méltó darab is, és az biztos, hogy egyik sem olcsó. Miként lehet ezek nyomára bukkanni, és hogyan lehet ezeket beárazni?

– Skrabski Fruzsina, aki Novák Katalin szakértői bizottságának tagja volt, egyszer kiírta, hogy ha nem lennék én, akkor ő nem is értené ezeket a luxusmárkákat, sőt, talán nem is tudná, hogy léteznek ilyenek. Magamról is ezt kell mondanom:

ha nem lenne Matolcsyné, vagy Rogán Antal feleségei, esetleg Ráhel, akkor eszembe sem jutna, hogy léteznek ilyen táskák vagy papucsok.

Természetesen nem vagyok ezek szakértője. Például azt sem tudtam, hogy létezik olyan, hogy Birkin táska.

– De akkor hogy találja meg ezeket?

– Elolvasom a nekem küldött üzeneteket. Szerencsére nagyon sokan megtisztelnek azzal, hogy elküldik a véleményüket, információikat. Vannak honfitársaink, akik figyelemmel követik a hölgyek és olykor urak saját maguk által posztolt Instagram- vagy Facebook-bejegyzéseit, és akik tényleg értenek ezekhez a kiegészítőkhöz. Ők hívják fel a figyelmemet ezekre, és ők küldik el a fotókat is.

Ma már vannak képfelismerő szolgáltatások, így ellenőrizni is tudom az információkat.

Ráadásul gyakran mellékelik a linkeket is, amelyek alapján meggyőződhetek róla, hogy az adott darab tényleg annyiba kerül.

– Annak idején, talán a 2010-es évek közepén Habony Árpád táskája volt az első ilyen megdöbbentő eset, de az talán csak pár százezer forintos tétel volt. Azóta viszont jócskán más a szint a NER-es luxusholmik piacán...

– Különösen annak fényében, hogy a Fidesz annak idején támadta az előző kormányt, mondván, hogy luxuskormány. Ehhez képest most ez tényleg visszás. Persze minden alkalommal el kell mondanom: nem az a baj, ha valaki gazdag. Az viszont már problémás, ha ezzel hivalkodik, az ízléstelen és helytelen. De ami igazán visszatetsző, az az, hogy

olyanok hivalkodnak a vagyonukkal, akik ezt a vagyont nyilvánvalóan a politikai kapcsolataiknak köszönhetik.

És még valami: korábban is posztoltam hasonló tartalmakat, és azoknak is volt visszhangja, de messze nem akkora, mint most. Ez azt mutatja, hogy talán van egyfajta változás a levegőben, egyre többen döbbennek rá, hogy ez így nincs rendben. Valószínűleg ez összefügg azzal is, hogy az általános életszínvonal nem emelkedik, sőt, inkább csökken, a magyar gazdaságot sokkal mélyebben érintette a válság, mint azokat az országokat, ahol kompetens, demokratikusan működő kormányok vannak.

– Úgy tűnik, két dolog mozgatja meg igazán az embereket. Az egyik az infláció, a napi megélhetés költségei, a másik pedig ezek a fényűző javak. Ami a kettő felett van, például a több százmilliárdos vagyonok, az már túl elvont számukra. Könnyebb felfogni egy egymillió forintos nadrágot Mészáros Lőrinc feleségén, mint 1400 milliárd forintot a család zsebében.

– Szokták mondani, hogy hergelem az embereket, de szeretném, ha megértenék, mit jelentenek azok az ellopott milliárdok, amelyekről régóta beszélek. Ezek a „néhány milliós” papucsok, táskák, ruhák jobban megragadják az emberek figyelmét, mert kézzelfoghatóbbak. Az ellopott milliárdokat nehezebb felfogni, mert azok olyan nagyságrendek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva.

Matolcsy feleségének Birkin táskáit, vagy azokat a lakásokat, luxusvillákat, amiket bemutattam, valóban könnyebb megérteni, mint azt a több százmilliárd forintot, amit az adófizetői pénzekből kisíboltak.

Rendszert kell váltani. Tudni kell ezekről. A rendszerváltásnak ma nem azt kellene jelentenie, hogy visszatérünk a kommunizmushoz vagy a szocializmushoz, hanem azt, hogy legyen következménye a dolgoknak. Az ellopott állami százmilliárdoknak, ezermilliárdoknak is következménye kell, hogy legyen.

– Lázár János tavasszal honosította meg a „luxizás” kifejezést a politikában. Mintha összebeszéltek volna...

– Valószínűleg nem ez volt a szándéka, de úgy gondoltam, ha már szóba hozta, akkor menjünk rá erre a témára. Ez egy véletlennek tűnő, de mégis helyes kommunikációs fogás lehetett a részéről.

– Nem gondolja, hogy Lázár ezzel a húzással ki akarta fogni a szelet az ön vitorlájából?

– Nem volt világos akkor sem, és most sem az, miért hozta ezt szóba. A Fidesznél ritkán történik bármi véletlenül. És ami véletlennek tűnik, az sem biztos, hogy az. Az is lehet, hogy Lázár saját magát akarta ezzel fényezni, de az is, hogy a kritikusabb fideszes szavazókat akarta megszólítani. Most sem vagyok biztos benne, hogy eljutunk oda, mint a kínai kommunista párt, amely időnként példát statuál, ha nő az elégedetlenség. Lehet, hogy ez annak volt az előjele, de nem látjuk a folytatást.

Nem tűnik úgy, hogy Mészáros Lőrinc ideje lejárt volna, és Matolcsyt sem vonták felelősségre.

Az igaz, hogy a kis Matolcsy Dubaiba távozott, az apjáról viszont nem tudunk biztosat, de lehet valóságalapja annak, hogy amnesztiát kaptak.

– Amióta közöl divat- és ékszerposztokat, tapasztalt valamit? Rejtőzködőbbek lettek a NER szereplői? Visszafogottabbak?

– Vannak jelei annak, hogy egyesek próbálnak óvatosabbak lenni. Csakhogy ezek a képek el vannak mentve. Egyébként olyan emberektől is kapok képeket, akik elvileg közel állnak ezekhez a körökhöz, mégis őszintén felháborítja őket, amit látnak.

– Ez új fejlemény, hogy szivárogtatnak, hiszen korábban a rezsim egy zárt rendszer volt.

– Korábban is előfordult, én akkor is közöltem ilyen képeket. Csak akkor nem volt akkora visszhangja. Sok esetben nem is tudom név szerint, hogy kitől származnak a képek. Ez mutatja, hogy nem arról van szó, hogy valaki jó pontot akar szerezni egy esetleges új hatalomnál. Egyszerűen még azokat is felháborítják ezek a dolgok, akik benne vannak ebben a közegben.

– Itt a nyár, indulnak a jachtok a Földközi-tengeren. Vagy lehet, hogy idén mégiscsak megfogadják Gulyás Gergely tanácsát, hogy „kevesebb yacht, több szerénység”?

– A yachtokról nem tudok, de ha megnézzük, hogy Mészáros Lőrinc hogyan utazott New Yorkba meccset nézni, hogyan repült magánhelikopterrel a reptérre, és milyen luxusszállodában szállt meg (abban, ahol Kevin a „Reszkessetek, betörők!”-ből is megszállt), az nem arra utal, hogy megértették volna, mi a probléma. Vagy ott van Mészáros Andrea, aki „fanyalgókról” beszélt, miközben

ötmilliós nyakláncban jelentette be, hogy 200 millió forintot osztanak szét nyaralási támogatásként.

Az, hogy ezt egy 850 ezer forintos szoknyában tette, nem éppen szerénységre vall.

– Próbálta már kiszámítani, hogy mondjuk a Matolcsy család ökológiai lábnyomát hogyan lehetne „ledolgozni”? Hány éven át kellene nekem például PET palackot gyűjteni és tömegközlekedéssel járnom és komposztálnom, hogy lenullázzam azt, amit ők elhasználnak egy kéthetes nyaralás alatt?

– Ez nagyon nehéz, de amikor ilyen összegekről beszélünk, érdemes kiszámolni, hogy egy átlagos bérrel hány ezer évig kellene dolgozni, hogy valaki ilyen vagyonhoz jusson. Ilyenkor nagyon tanulságos történelmi párhuzamokat lehet levonni.

– Van még „tartalékban” ilyen képe vagy története? Mikor jön ki az új anyag?

– Lehet, hogy már a héten kiteszünk egy újabbat.

– Azt mondta, „kiteszünk”. Többes számban. Hányan dolgoznak ezen?

– Van egy kis stábom, akik segítenek a munkában. Például az árak ellenőrzésében, mert ahogy mondtam, nem vagyok ezek szakértője. Néha magam is megdöbbenek, és megkérem a kollégákat, hogy nézzenek utána. Sajnos a legtöbbször kiderül: az ár tényleg annyi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Három napja áram nélkül Pomázon: olvadozó mélyhűtők, csend, romantikus vacsora gyertyafénynél
A postás, mint régen, felkiabál a házaknál, ahova levél érkezett. Három betonoszlopot is kidöntött a szél, várni kellett a speciális munkagépekre, majd arra, hogy megkössön a beton. A polgármester szerint van tanulság, amit érdemes levonni.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. július 11.



„Ha áram van, minden van” – így szólt a kilencvenes évek egyik hirdetése. De mi van, ha nincs? A pomázi Erkel Ferenc, Liszt Ferenc és Kodály Zoltán utcában hétfőn ment el az áram, és csütörtök délutánig sem jött vissza.

Az utcák csendesek, ahogy egy kertvároshoz illik. Ha nem tudnám, hogy itt már harmadik napja ez a helyzet, semmi sem tűnne fel. Szülők sétáltatják gyermekeiket, nyugdíjasok beszélgetnek a házak előtt. Máshol éppen autót szerelnek a ház előtt. Nyugalom van, szinte idilli. Persze, amikor szóba kerül az áramszünet, kiderül, már nagyon várják, hogy vége legyen a nomád életnek.

A legtöbben ki sem merik nyitni a fagyasztót, reménykedve abban, hogy a hőszigetelése még tartja a hűvösséget, és talán nem romlanak meg a benne tárolt ételek.

Azért némi kétségem támad, hogy több mint 72 óra után mi lehet a hűtőkben, az a néhány centis hőszigetelés ekkora csodákra nem képes, de nem akarom elkeseríteni beszélgetőtársaimat.

Egy nyugdíjas nő mesél a viharról: az utcában is fákat csavart ki, a szomszédja most is darabolja az udvarán, szerencsére az épületekben nem esett kár. Előkerültek a gyertyák, és várnak, más nem is tudnak csinálni. Két férfi a garázsuk előtt szerel egy Skodát. Éppen a vége felé járnak. Megkérdem, hogyan tudnak dolgozni áram nélkül? Kiderül, hogy akkumulátoros szerszámaik vannak, szerencsére a lámpa is akkuval megy, és fel is volt töltve. Amúgy a szerelésnek lassan a végére érnek, kell az autó, az idősebb férfi azzal jár dolgozni. Ott tudja tölteni a telefonját.

A postás csengő híján felkiabál a házakba – meséli nevetve, könyékig olajosan. Rákérdezek, hogyan tud így megfürdeni, mielőtt dolgozni indul? Van még egy kicsi meleg víz a bojlerban, takarékoskodnak, de ha elfogy, marad a hideg víz.

Odébb, egy másik garázs előtt fiatal nő takarít éppen. Megszólítom. Kiderül, a 13 éves lánya éppen táborban van, így hát az otthoni kalandtáborból kimaradt. Az áramszünet romantikus oldaláról mesél.

Esténként gyertyafényes vacsorát rendeznek a férjével, nincs zaj, nincsenek ingerek, internet sincs, közösségi média sincs, lelassult és elnyugodott minden.

„De íme, itt jő” - mintha egy színdarab lenne, megérkezik a férje egy nagy csokor vörös rózsával. Átadja a feleségének, megölelik egymást. Nem tudom nem megkérdezni, hogy a romantikus vacsoráknak köszönhető-e a csokor, de nem – szerinte neki van a legcsodálatosabb felesége, egyébként is hozott volna most neki. Home office-ban dolgozna, de pont erre a hétre vett ki szabadságot, nincs izgulás tehát emiatt sem.

A garázsok előtt kisebb aggregátor, valaki innen oldja meg az áramellátását, nyilván korlátozottan. Amikor le akarom fényképezni a készüléket, az emeletről rám kiabálnak, hogy nincsen ehhez jogom. Hiába magyarázom, hogy nem a tolvaj, hanem az újságíró vagyok, nem sikerül meggyőznöm a lekiabálót.

Sokkal barátságosabb egy idős asszony. Számára az áramszünet a mindenki által említett hűtőgondok mellett leginkább a tévé hiányát jelenti, ami nem is fog megoldódni egyhamar.

Az áram ugyan visszajön most már talán hamarosan, de a szintén leszakadt kommunikációs kábeleket csak később kötik vissza, az nem az áramszolgáltató feladata.

Az utca végében most is dolgoznak: előbb az oszlopot kell felállítani, utána az áramszolgáltató vezetékeit helyezik rá vissza, és csak utána jöhetnek a társbérlők: a televíziós és internetszolgáltatók.

Pomáz polgármesterével, Leidinger István azt mondja, hogy összesen kilenc helyen volt áramkimaradás a településen, egy 20 kilovoltos vezeték szakadása miatt. Ezekből mára már csak a zeneszerzőkről elnevezett utcák maradtak. Ott ugyanis két villanyoszlopot is kidöntött a szél, tehát a helyi vezeték is elszakadt. És itt jön a nagy gond: a villanyoszlop visszahelyezésekor betonozásra is szükség van.

A beton elvileg 28 nap alatt köt meg teljesen, a szilárdsága 50 százalékát is csak három nap után éri el.

Megfelelő adalékokkal ezen lehet valamennyit gyorsítani. Végül szárazbetonnal és megfelelő eljárással sikerült ezt pár napra rövidíteni. Ha sikerül az oszlopot körbebetonozni, és az stabil lesz, akkor lehet szó arról, hogy a vezetékekkel biztonságosan megterheljék az oszlopot. Ezt eldönteni, hogy mikor lehetséges, a szakemberek dolga.

És hogy mik a tanulságok?

„A 112-es rendszer gyakorlatilag összeomlott, és telefonálni nem lehetett, a telekommunikációs rendszerek összeomlottak, ha hétfőn 15 és 19 óra között valakinek mentőt kellett volna hívni vagy kigyulladt volna a háza valakinek villámcsapás következtében, nem tudott volna segítséget hívni” - mondja a polgármester. Emellett szerinte a tűzoltóság kommunikációja is összeomlott, az úgynevezett EDR-rendszer, amit használnak, az sem működött.

A legkritikusabb órákban az a megoldás maradt, hogy az embereknek be kellett sétálni a tűzoltóságra segítséget kérni.

További tanulság az, hogy a gallyazásokat akár lakossági tiltakozások ellenére is el kell végezni, nem szabad hagyni, hogy a távvezetékeket a fák veszélyeztessék. Vannak jogszabályok, szabályok, amik előírják, hogy mekkora védőtávolságot kell biztosítani az adott vezetékek körül, ahova nem ültethető fa, hogy a szolgáltatás zavartalanul tudjon működni. Ha ez nincs meg, akkor történik az, ami most történt.

Arra a kérdésemre, hogy lesz-e erre pénz, a polgármester annyit tudott mondani, hogy „jó kérdés”.

„Nem tudom még, hogy honnan, de erre pénzt kell fordítanunk, és át kell gondolnunk a védelmi struktúrát.”

A polgármester szerint itt lakosságnak is van feladata: villamos vezetékek alá ne ültessenek fákat, mert annak bizony ilyen következményei lehetnek.

Rákérdezek arra is, hogy az események után összeülnek-e a településvezető kollégákkal és a katasztrófavédelemmel, hogy átbeszéljék a tapasztalatokat, amire a polgármester egy vallomással válaszol.

„Előző életemben tűzoltóparancsnok voltam, és minden olyan nagyobb esemény után, ami hozott tanulságokat, én mindig készítettem egy összefoglaló jelentést javaslatokkal, hogy mit kellene átgondolni. Ugyanezt fogom csinálni, és ezt természetesen el fogjuk küldeni a Belügyminisztérium felé, a kormányzat felé, mert ezekkel bizony foglalkozni kell.”

Vissza az Erkel utcába: a kanyaron túl munkagépek. Már éppen levonulóban vannak. Áll az oszlop, a vezetékek is felkerültek már. Ezek szerint kellőképpen megkötött a beton. Néhány utcabeli kérdezgeti a szakembereket: mikor lesz készen a vezeték? Készen vannak, ők már végeztek – hangzik a válasz –, most már az E.ON dolga, hogy visszakapcsolja a vezetéket. Még nagyon sok helyen dolgoznak ezek a brigádok, tehát arra még várni kell egy kicsikét.

Az új oszlop mellett a földön fekszik a kettétört régi. A földön darabokban a televíziós kábelek. Még sok idő, amíg minden helyreáll Pomázon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Fesztiválozók Azahriah-ról: erős, megosztó kijelentés, de értjük, mit akart mondani
„Már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók” - Azahriah ezért később bocsánatot kért, de a kijelentés átment a köztudatba. Az EFOTT-on kérdeztük a fiatalokat.


Mint azt mi is megírtuk, Azahriah kemény szavakkal illette a fideszes szavazókat. Egy szerdán kirakott Instagram-sztorijában úgy fogalmazott: „Gyönyörűen süt a Nap, mert ő is tudja, hogy már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók”. A sztorit nem sokkal később már törölte is.

„Úgy gondolom, a mai reggeli kiírásommal hibát vétettem. Elragadott az aljas indulat, ami éppenhogy a polgári politizálás lehetőségét öli meg: a személyes hangvétel és a lekincsinylő stílus.

Akárhogy is érzem, nem ilyen energiákat akarok ebbe a hatalmas reflektorfénybe tolni, ideológiáink sosem szabad, hogy egymás ellen uszítsanak minket! Bánom, hogy olyan embereket minősítettem, akik nem szándékosan az ország leépítéséhez akartak asszisztálni, szimplán hittek egy évtizednyi hazugságban. Elnézést kérek, akiket véglénynek neveztem, ígérem, hogy a továbbiakban ezt meghagyom Bayer Zsoltnak”

- írta a korlátozott ideig elérhető Instagram-sztorijában később az énekes.

Az EFOTT-on kollégnk a fesztiválozókat kérdezte Azahriah kijelentéséről:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon keménynek kell lenni” – a TISZA kongresszusán résztvevőket kérdeztünk a jövőről
A TISZA hívei Nagykanizsán gyűltek össsze, hogy meghallgassák a párt vezetését főként Magyar Pétert, mit terveznek arra az esetre, ha kormányra kerülnének. Az is téma egy ideje, hogy mi lesz, ha kétharmaddal nyer a TISZA.


Magyar Péter a TISZA Párt második kongresszusán ismrette azokat a főbb témákat, amelyekkel a választás után hatalomra kerülő TISZA-kormány elsők között foglalkozna. Azt is elmondta, hogy terveik megvalósításához milyen pénzügyi forrásokat használnának fel. Magabiztos beszédet mondott, egyértelműen kormányzásra készül a párt. A hívei közt az is téma egy ideje, hogy mi lesz, ha kétharmaddal nyer a TISZA. Erről is kérdeztük a kongresszus résztvevőit:


Link másolása
KÖVESS MINKET: