Hettyey András: Ha akarja, a Fidesz ki tudja vezetni Magyarországot az Európai Unióból
„Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk, és ha nem akarunk, akkor nem táncolunk” – jelentette ki hétfőn Orbán Viktor október 23-i, veszprémi beszédében. Két nappal később Josep Borrell az unió külügyi főbiztosa úgy válaszolt: „senki sem kényszeríti Magyarországot arra, hogy az Európai Unió része legyen”.
A magyar kormány és az EU között az utóbbi években érezhetően egyre feszültebb a helyzet. A Európai Unió visszatartja a hazánknak járó kifizetéseket, miközben Magyarország folyamatos vétókkal lassítja a közösség gördülékeny működését. Hettyey András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi kapcsolatok és diplomácia tanszékének docense szerint azonban nem valószínű, hogy Orbán Viktor kivezetné Magyarországot az Európai Unióból. Legalábbis egyelőre.
– Hová vezethet ez az egyre inkább kiéleződő viszony?
– Amit most látunk, az rövidtávon csak egy szópárbaj, de azért tükrözi a helyzetet, ami kialakult az Orbán-kormányok és az Európai Unió között. Ez egy újabb állomása a két fél közötti elidegenedésnek. Az EU-t és hazánkat összekötik gazdasági érdekek: Magyarország külkereskedelmének háromnegyedét továbbra is az uniós országokkal bonyolítja, és a befektetési tőke 60-65 százaléka is még mindig az Európai Unióból érkezik. Ezen felül sokrétűen profitálunk az uniós tagságból a különböző támogatásoknak köszönhetően, de legalább ennyire fontos, hogy a magyar cégek hozzáférnek egy 450 milliós lélekszámú nyitott, szabad piachoz. Ezek a racionális érdekek, amik Magyarországot a közeljövőben is az Európai Unióban fogják tartani. De efölött
A miniszterelnök október 23-i szavaiban ez szépen látszódik: mintha az unió egy kényszerítő, külső hatalom lenne, mely az alárendelt Magyarországnak diktálná a tempót és a dallamot. Eközben a másik oldalról pedig kapjuk a kritikát a jogállamisági problémákról, az igazságszolgáltatás és a média helyzetéről, amire mi visszalövünk, hogy az unió gyenge, hanyatlik. Ennek ellenére
Ekkorra már várhatóan megközelítjük az EU fejlettségi átlagát és emiatt kevesebb támogatás érkezik hazánkba, cserébe tagok lesznek a balkáni országok, ahova több pénzt csoportosítanak át majd a felzárkóztatásra, az esetlegesen egyre szorosabb viszony Kínával pedig mind-mind további érvek lehetnek a kilépés mellett.
– Viszont Magyarországon minden felmérés szerint nagyon magas az emberek körében az Európai Unió támogatottsága. Ennek tükrében mekkora esélye lenne egy esetleges kilépésről döntő népszavazásnak?
– Ezt egyáltalán nem gondolom egy komoly, fajsúlyos akadálynak. Szerintem
15 év alatt hatalmas fordulat következett be: a korábbi szkeptikus, negatív megítéléssel szemben napjainkban jóval pozitívabbak és megengedők. Mindezt úgy, hogy Oroszország az utóbbi másfél évtizedben három háborút indított, ebből kettőt Ukrajna ellen. Ezt a pozitív fordulatot nem nagyon lehet másnak betudni, minthogy a Fidesz eléri ezeket a szavazókat, és nagy mértékben tudja irányítani, hogy mit gondoljanak. Ha ez így van, akkor szerintem
Ráadásul nem kell erről az egész magyar közvéleményt meggyőzni: mozgósítani kell a fideszes szavazókat, akiknek az egyharmada már most is azt gondolja, hogy nem kell nekünk az európai uniós tagság, de népszerű a kilépés ötlete a Mi Hazánk szavazóinak körében is. Amennyiben a fennmaradó fideszes szavazók kétharmadát meg tudják győzni a kilépésről, és az ellenzéki szavazók közül nem megy el mindenki voksolni, akkor nem lenne egy politikai ördöngősség a Fidesz részéről ezt a projektet levezényelni. Éppen ezért nem látom egy jelentős ellenérvnek ebben az ügyben a magyar lakosság EU-pártiságát, mint ahogy ezt szokás emlegetni.
– Ha mégis megtörténne Magyarország kilépése az Európai Unióból, mit érezne ebből egy átlagember az életében?
– Biztos vagyok abban, hogy már a kilépésről szóló kampány is kedvezőtlen hatással lenne a forint árfolyamára. Ezen felül megnőne az infláció, a befektetők nem Magyarországot választanák, hiszen épp azért vagyunk vonzó célpont sok esetben, mert EU-tagok vagyunk. Újra visszaállítanák a határellenőrzéseket, és nem részesülnénk azokból az uniós támogatásokból sem, amikről most az épületek, terek, autópályák mellett elhelyezett kis táblákról értesülhetünk.
– Az Európai Unió is dolgozik a helyzet megoldásán és a „többsebességes Európa” bevezetésének lehetőségét vizsgálják. Apró bökkenő, hogy ezt egyhangú szavazással lehetne csak életbe léptetni, Magyarország pedig biztosan nem szavazna saját érdekei ellen. Mekkora esélye lehet egy ilyen átalakításnak?
– Már ma is „többsebességes Európa” van. Van, aki tagja az eurózónának vagy a schengeni térségnek, mások pedig nem. Akadnak olyanok, akik részt vesznek a közös biztonságpolitikában, de olyan is, aki teljesen kimarad ebből. Magyarország a közös ügyek többségében részt vesz. De az említett változtatások elfogadásába hazánknak komoly beleszólása lenne, úgyhogy egyelőre nem tartom reálisnak, hogy létrejöjjön egy olyan Európai Unió, ahol Magyarország csak a második körben szerepel. Ugyanakkor
Nagyon elszigetelődtünk, és a folyamatnak csak egy újabb pontja a legutóbbi lengyel választás. Most is akadnak olyan vélemények, hogy Magyarország ugyan nem lépett ki az Európai Unióból, de a korábbinál már így is sokkal kisebb ráhatása van a konkrét szakpolitikai döntésekre. Ilyenkor pedig marad a legdurvább eszköz a vétó alkalmazása, amiben a magyar kormány nagyon-nagyon aktív és aránytalanul sokat használja. Mindent egybevetve szerintem marad a jelenlegi felállás, azaz ha az EU-ban vagyunk, akkor teljes jogú tagként és a jelenlegi, „egysebességes Európában”.
– Hogyan érintheti Magyarországot a hetes cikkely szerinti eljárásban, hogy Lengyelországban várhatóan kormányváltás lesz, és minden előjel szerint hamarosan Donald Tusk veheti át az ország irányítását? A lengyelek helyére beléphet Magyarország támogatójaként Szlovákia, ahol Robert Fico lett a miniszterelnök?
– 2010 és 2015 között nagyon jó személyes kapcsolata volt Orbán Viktornak Donald Tuskkal. 2010-ben például a megválasztása után az első útja Varsóba vezetett a magyar miniszterelnöknek. Kettejük kapcsolata azonban emblematikus példája a már említett elidegenedésnek, vagyis hogy 2014 után Magyarország folyamatosan elveszíti a barátait a nemzetközi színtéren. Azt látom, hogy ki nem mondva, de
A diplomáciának pedig épp az lenne a lényege, hogy azokkal az országokkal is együttműködjünk, akiket nem szívlelünk. Lengyelországhoz képest Szlovákia kisebb, gazdasági problémákkal küzd, Fico korábbi miniszterelnöksége alatt vezették be az eurót, ami talán mutathatja azt is, hogy az ő euroszkepticizmusa nem olyan szintű, mint a magyar kormányé, ráadásul a Fideszhez képest jóval törékenyebb, hárompárti koalícióban vezetheti az országot. Ezek miatt szerintem első körben érdemes kivárni, hogy Robert Fico hogyan pozícionálja magát.
– Hogyan változhat az Európai Unió és Magyarország viszonya a következő év második felében, amikor hazánk lesz az EU soros elnöke?
– Ha változás alatt azt értjük, hogy javul és konstruktívabb lesz a viszony, akkor azt nem tartom valószínűnek. Úgy látom, hogy ez az érzelmi árok a két fél között túl nagy ahhoz, hogy be lehessen temetni, és ezen a jövő júliusban kezdőd soros elnökségünk sem fog változtatni.
Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy kövesse azokat a híreket, amikor Magyarország pozitív gesztusokat tesz az Európai Unió felé, például egy közös sikert emel ki, kapcsolódási pontokat hangsúlyoz vagy közös célokat fogalmaz meg. Az elmúlt években jókora nagyító kellett ahhoz, hogy az ember észrevegye ezeket. Amíg ebben nincs változás, addig a nagy, átfogó kapcsolatban sem valószínűsíthető más.
