SZEMPONT
A Rovatból

Ha nagyon csóró vagy, már drogfutárnak sem kellesz

Nagyon különböző személyes történetek állnak az évente ezres nagyságrendben lefülelt kábítószer-bűncselekmények mögött.


A gyors és könnyűnek ígérkező pénzszerzés miatt vállalta, hogy kokaint csempész Brazíliából Magyarországra, de első útján lebukott az az egyetemista fiatal, akinek azért kellett a pénz, mert a szülei nem tudták tovább finanszírozni a tanulmányait. A korábban büntetlen előéletű fiú most az egyik magyarországi börtönben raboskodik, ugyanúgy mint az a negyvenes, egykori intézeti nevelt férfi, aki már körbeutazta a fél világot, mielőtt a ferihegyi reptéren elkapták majd' egy kiló kokainnal a gyomrában. Nagyon különböző személyes történetek állnak az évente ezres nagyságrendben nálunk lefülelt kereskedelmi típusú kábítószer-bűncselekmények mögött.

Milos 26 éves, horvát származású egyetemista fiatal azért ül jelenleg is Magyarországon börtönben, mert néhány évvel ezelőtt egy kiló kokaint találtak nála egy budapesti repülőtéren. Hat év börtönbüntetést kapott ezért.

A fiatal férfi akkor csempészett első alkalommal, Brazíliából, Hollandián át kellett Magyarországra hoznia a szállítmányt parfümös üvegekben, de mielőtt leadhatta volna, a ferihegyi repülőtéren elkapták.

A 42 éves, kunhegyesi születésű Attila már nem először hozott be kábítószert az országba, amikor lebukott. “Sokkal többször” – mondja egy vele készült videóinterjúban elhangzó kérdésre: tíznél több alkalommal csempészett-e drogot, mielőtt elkapták.

Attila is kokain miatt ül, 750 grammnyit akart átcsempészni a határon kis 11-12 grammos folpakk-kapszulákba csomagolva a gyomrában, de lebukott. Amikor megérkezett Budapestre, a határőrök szerinte már tudták, hogy van nála valami. 2 év, 6 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott.

d1

A két drogcsempészetért börtönben ülő férfi történetét, amiket nevüket megváltoztatva közlünk, a magyarországi kábítószerpiac szerepstruktúráinak és működésének feltérképezésével foglalkozó kutató, Ritter Ildikó előadásából ismerhettük meg az ELTE jogi karán.

Attila és Milos élettörténete sokban különbözik egymástól. Milost család vette körül, továbbtanult, és rajongott azért, amit az eszéki egyetemen tanult: a vegyészetért. Kémiatanár szeretett volna lenni. Attila viszont intézeti nevelt volt kisebb-nagyobb kihagyásokkal már 5 éves korától, 15 évesen követte el első – kisebb – bűncselekményét, amiért 2 évet töltött a tököli fiatalkorúak börtönében.

"Amikor átkerültem a szakiskolába, ott kezdődtek a hülyeségeim. (…) Ekkortól egy más időszámítás kezdődött, egy másfajta életstílus jött. Sodort az ár, de nem azért, mert a nagy azt mutatta, hogy lehet lopni. Nem! Egyszerűen azért, mert azt éreztem belül, ha el lehet venni, akkor nekem azt el kell vennem" – emlékezett vissza Attila azokra az időkre Ritter Ildikónak adott interjújában.

Mindkettejüket a könnyű pénzszerzés motiválta, amikor ismeretségi körükből valaki feldobta nekik az ötletet: lenne-e kedvük belevágni a csempészésbe. Milost éppen azért, mert szülei nem sokkal korábban közölték vele: ezentúl magának kell előteremtenie a pénzt egyetemi tanulmányai befejezéséhez, ők nem tudják tovább támogatni.

"Az egész történet arról szólt, hogy dacoljak édesapámmal, hogy megmutassam, hogy nélküle is meg tudom szerezni a tanulásomhoz szükséges pénzt. Minden pár nap alatt zajlott: összevesztem apámmal, jött a lehetőség és 10 nappal később már egy gépen ültem, ami Brazíliába ment"

– mesélte az interjúban Milos. Édesapja időközben meghalt.

Attila pedig azért vágott bele, mert intézeti gyerekkora óta kimondhatatlanul vágyott arra, hogy jó élete: pénze, háza, autója és drága, márkás ruhái legyenek.

Milosnak 4-5 ezer eurót ígértek, ha sikeresen elszállítja a kokaint a célba, Attila pedig egy-egy tengerentúli szállítmányért – ami mindig jóval rizikósabb – volt, hogy 10 ezer eurót is kapott.

Attila és Milos mindketten puszta alkalmazottak voltak a kábítószer-kereskedelemben, elfogásukkal nem tudtak a magyar nyomozó hatóságok egész drogkereskedő hálózatokat felderíteni. A futárok legtöbbször ugyanis nem ismerik megbízóikat, a kommunikáció köztük minimális – hogy hol kell felvenniük és hol kell lerakniuk a szállítmányukat, arról is sms-ben vagy rövid telefonhívásokkal kapják az információt.

A "kisvállalkozók" piaca

Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos munkatársaként Ritter Ildikó 15 éve dolgozik a hazai drogkereskedelem megértésén. Kutatásaiból kiderül: a magyarországi drogpiacot nem nagy kartellek, terjesztői hálózatok uralják, hanem kisebb csoportokban vagy egyedül dolgozó “vállalkozók” alkotják.

Magyarországon például kevés olyan klasszikus értelemben vett kábítószerfutár van, aki nem tesz mást, mint elszállítja A-ból B-be a drogot – akit csak ezért alkalmaznak. Ritter szerint egy ember jellemzően mindig többféle szerepben tűnik fel a bizniszben. Gyakran előfordul, hogy valaki egyszerre befektet, maga megy el az anyagért és hozza haza, és ráadásul ő az is, aki a végén eladja azt.

Azért dolgoznak inkább magányosan vagy maximum 3-4 fős kis csoportokban a drogkereskedők, mert így kisebb a lebukás kockázata. A kutató azt tapasztalta, hogy többeket akkor füleltek le, amikor a saját vásárlói körük helyett más terjesztők kuncsaftjait is elkezdték kiszolgálni – például mert az eredeti terjesztő elutazott az országból. Ilyenkor ugyanis bekerülhetnek a körbe olyan emberek – ahogy Ritter fogalmazott: “bejöhet egy láncolat” -, akik lebuktathatják az illető kereskedőt.

Megint mások abba futottak bele, hogy hiába hoztak be könnyen – a szabad határátjárás miatt – jelentős mennyiségű kábítószert Hollandiából, itthon gőzük sem volt, hogy kinek adják azt el. Nem szervezték meg a felvevőpiacukat. A “Nem tudsz valakit, aki…?” típusú kérdésekkel ezután nagyon könnyű belefutni olyasvalakibe, aki jelenti ezt a rendőrségnek.

Hogy a lebukás kockázatát csökkentsék, sokszor családi vállalkozásban viszik az üzletet a kereskedők. Ritter egy példát említett: egy 30 év körüli férfit, aki különböző amfetamin- és metamfetamin-alapú drogokkal – jellemzően speeddel és ecstasyval – több tíz kilós tételekben kereskedett, az édesanyja segített végig azzal, hogy a szállításhoz az a saját kocsiját adta oda.

Nem a szegények asztala

A kábítószer-kereskedelem Magyarországon egyáltalán nem a szegényebb rétegek bűnözési formája: az átlag bűnelkövetőknél Ritter Ildikó szerint jóval jobb szociális-gazdasági helyzetű emberek követik el, gyakran büntetlen előéletű,

jellemzően fiatal 30 év körüli, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező középosztálybeli, vagy a közelmúltban meggazdagodott családokból származó férfiak

d3

A beszálláshoz ugyanis komoly befektetésre van szükség. Az első nagyobb adag kábítószer megvásárlása a továbbértékesítés előtt nem kétforintos tétel. Aki Attilához és Miloshoz hasonlóan a csempészésbe kerül bele, annak is minimum beszélnie kell nyelveket, és a megjelenésének is olyannak kell lennie, hogy a reptereken az például ne keltsen túl nagy feltűnést.

Ritter Ildikó kutatásából az is kiderül, hogy növekszik a szerhasználók aránya a kereskedői színtéren. Míg Attila és Milos csak a pénz miatt vágtak bele a csempészésbe, saját bevallásuk szerint soha nem fogyasztottak kokaint, maximum csak marihuánát néha, de rendszeres szerhasználóknak egyáltalán nem számítottak, Ritter szerint sokan egyszerre fogyasztók és eladók is.

“Interjúztam egyszer egy olyan fiatalemberrel, akinek az édesapja felső vezető volt egy cégnél, jó volt a család anyagi helyzete, de az édesapja halála után ez a fiú belecsúszott az amfetamin fogyasztásba – hiszen ez a szorongás, stressz, fájdalom enyhítésére használt kábítószer. Egy idő után egyre nagyobb mennyiségben vásárolt az anyagból, már nem csak saját fogyasztásra, hanem viszonteladásra is”

– példálózott Ritter Ildikó, aki szerint ezeknél a jellemzően fiatalabb korosztályba tartozó terjesztőknél gyakrabban fordul elő, hogy az így szerzett pénzt gyorsan felélik, mint azoknál, akik nem függőként szállnak be az üzletbe.

Ezernyi módon

Magyarországon a kannabisz termesztését kivéve nem nagyon állítanak elő kábítószert. Annál inkább működik a csempészet. Ennek kismillió módja közül csak egy a reptéri csempészés – a postai küldeményektől a kamionok vagy személyautók rejtett zugain keresztül számos úton érkezik az országba a drog. Fajtánként változó, hogy mi a jellemző módszer és a származási hely.

A European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA), az európai droghelyzetet monitorozó uniós testület számára készített legfrissebb, 2016-os magyar jelentésből kiderül:

• a kannabiszt főleg Csehországból hozzák be vietnámi kereskedőcsoportok, vagy Hollandiából magyarok,

• a heroint Afganisztánból a klasszikus balkáni útvonalon Törökországon keresztül,

• a kokaint pedig Dél-Amerikából repülővel, vagy közvetve Spanyolországból vagy Hollandiából csempészik.

• A szintetikus amfetamin- és metamfetamin-alapú kábítószerek (speed, ecstasy) elsősorban Belgiumból és Hollandiából, személygépjárműveken és buszokon csempészve kerülnek az országba, a schengeni határokon belül ugyanis ez a legkevésbé kockázatos módszer.

• Az új pszichoaktív szereket pedig leggyakrabban az interneten rendelik maguk a fogyasztók Kínából, hogy aztán csomagküldő szolgálatok szállítsák őket az országba.

Az úgynevezett “nyelős módszert”, amivel Attila is lebukott, a repülős csempészésnél használják a leggyakrabban. Ilyenkor a kábítószert – főként kokaint – gumikesztyű levágott ujjaiba vagy a már említett folpakkba csomagolják. Ezeket kell a futárnak lenyelnie. Legfeljebb egy kilónyi anyagot lehet így szállítani – derült ki Attila szavaiból.

A nyeléskor egy 3 centi átmérőjű, 6-7 centis csövet dugnak le a futár nyelőcsövén, és ezen keresztül küldik le a pakkokat – általában víz vagy joghurt kíséretében, hogy ne akadjon el. A pakkok aztán a célországban a széklettel távoznak.

Ez az egyik legbiztosabb, de egyben a legkellemetlenebb módja a drogcsempészésnek, viszont ez sem kockázatmentes. A 444.hu 2014-es, drogfutárokról szóló riportsorozatának egyik szereplője például azért bukott le, mert a nyeléskor felöklendezett, majd a nadrágjára került nyálában lévő kokaint kiszagolta egy drogkereső kutya. Még Peruban, ahonnan a szállítmányt Európába hozta volna.

injecting-519389_960_720

Csak a töredékét fülelik le

Magyarországon a szállítmányoknak csak a töredékét füleli le a rendőrség vagy a határőrség, és az összes regisztrált kábítószer-bűncselekménynek is csak egy kisebb része kötődik drogkereskedelemhez – magyarázta előadásában Ritter Ildikó.

Az említett EMCDDA jelentés szerint például 2015-ben 6625 kábítószerhez vagy új pszichoaktív anyaghoz köthető bűncselekmény ügyében nyomoztatott az ügyészség. Ezek nagy része azonban nem is kínálati típusú bűncselekmény, például termesztés vagy előállítás, kereskedelem, esetleg szállítás volt. Míg az előbbiek az összes bűncselekmény 20 százalékát tették ki, az esetek 75 százalékában szimplán kábítószerbirtoklás miatt indult eljárás.

Jelentős vagy különösen jelentős mennyiségű kábítószert pedig a több mint hatezer esetből mindössze 151 esetben sikerült lefoglalnia a rendőrségnek.

via Abcúg


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frész Ferenc a Tisza adatbotrányáról: Számomra nem tűnik egyértelműen feltörésből származó adathalmaznak, inkább manipuláltnak, összeállítottnak tűnik
Egy alapos vizsgálathoz azonban hetek vagy hónapok kellenek, minden más propaganda - mondja az ország egyik legismertebb kibervédelmi szakembere, aki korábban a kormányzati rendszerek védelméért felelt. Azt javasolja, aki érintett, cseréljen jelszót.
Fischer Gábor - szmo.hu
2025. november 05.



200 ezer felhasználó adatai kerülhettek ki a Tisza Világ applikációból, és ez most a legerősebb kampánytéma. Orbán Viktor azt állítja, átvizsgálták a kiszivárgott adatokat, és megállapították, hogy azok Ukrajnába kerülhettek, ami nemzetbiztonsági kockázat. A miniszterelnök azonnali vizsgálatot rendelt el. A kormánypárti sajtó pedig már azzal riogat, hogy akár a regisztrálók bankkártyaadatai is az ukránoknál lehetnek. Magyar Péter szerint nem adatszivárgás történt, hanem adatlopás. A rendszereiket hónapok óta támadják, és ez orosz mintát követ. A Tisza Párt elnöke szerint a hatalomnak állhatott érdekében az applikáció feltöretése, hogy így bizonytalanítsák el a Tisza-szavazókat, és akadályozzák meg az előválasztást, amihez épp ezt a felületet használták volna. Magyar Péter szerint ennek ellenére az előválasztást megtartják.

Hogyan lehet kideríteni, mi az igazság? Ki állhat az adatszivárogtatás vagy az adatlopás mögött? Erről beszélgettünk Frész Ferenc kiberbiztonsági szakemberrel, aki 2015-ig a kormányzati szervek kiberbiztonságáért felelős Nemzeti Biztonsági Felügyelet kibervédelmi központjának vezetője volt.

— Mi valószínűsíthető a Tisza Világ applikációval kapcsolatban, adatszivárgás vagy adatlopás történt?

— Ha az adatbázis naplóállományait szakértők megvizsgálják, ezekből látszani kell, történt‑e nagy tömegű adatlekérés, voltak‑e jogosulatlan hozzáférési kísérletek, milyen mintázatok utalnak online támadásra. Ha nincs ilyen minta, akkor valószínű, hogy az adatok máshonnan származnak, például egy korábbi mentésből, egy elemzésre összeállított adathalmazból vagy egy betöltésre előkészített állományból.

Számomra nem tűnik egyértelműen feltörésből származó adathalmaznak.

Én is inkább azt feltételezem, hangsúlyozom: feltételezem, hogy nem egy online feltörésből származó „dumpról” van szó, hanem egy elemzésre vagy biztonsági mentésként tárolt, akár USB‑re vagy merevlemezre kimentett adathalmazról.

— Akkor itt nem klasszikus „hekkerekről” van szó, hanem lehetett belső ember?

— Simán lehet insider. De amíg erre utaló konkrét nyom nincs, ez hipotézis marad. A vizsgálat mindig hipotézisekkel indul, amelyeket az adatok igazolnak vagy cáfolnak. Nincs „jóslás”, csak módszeres kizárás és bizonyítás.

— Hogyan zajlik ez a módszeres feltárás?

— Az adatkezelés teljes életútját feltérképezzük: hogyan keletkezik az adat, hol és hogyan kezelik, mikor és hogyan semmisítik meg. Ha például egy irodai gép merevlemezén lévő mentés a releváns forma, akkor nem az online alkalmazás feltörését vizsgáljuk elsődlegesen, hanem az adott gépet, és azt, hogy ki fért hozzá fizikailag és logikailag, jogosultan vagy jogosulatlanul, mikor, és mit mutatnak a naplók. Így lehet a normál folyamatokat leválasztani a rendellenes eseményekről.

— Az is jelenthet valamit, hogy nagyon kerek szám, pontosan 200 ezer adat?

— Igen, ez gyanús lehet. Többen kérdezték, hogy ez a teljes adatbázis‑e? Szerintem a teljes állomány nem feltétlenül csak 200 000 rekordból állna.

Nekem inkább manipulált, összeállított adathalmaznak tűnik.

Lehet, hogy arra jogosult személy rakta össze egy adatsorba valamilyen elemzési célból, vagy betöltéshez készítette elő, lehet üzemeltető, fejlesztő is, de az is lehet, hogy különböző forrásokból „összeragasztották”.

— A kormányoldal szerint az ukránokhoz is eljuthattak az adatok, míg Magyar Péter azt állítja, az oroszok keze van az akcióban. Ennyire gyorsan, ilyen kevés információ után felelősen ki lehet ilyesmiket jelenteni?

— Szerintem nem. Informatikai rendszerek ellen folyamatosan vannak támadások és próbálkozások. Nagyjából előre is jelezhető, mely geolokációkból érkezik sok automatizált kérés. Napi működés mellett a robot‑hálózatok aktivitása mérhető Észak‑Koreából, Kínából, thaiföldi, amerikai, orosz IP‑címekről, stb. De ezek mögött jellemzően nem ül valaki és célozza a magyar rendszert, hanem automaták keresik a gyengeségeket.

Első ránézésre így könnyű azt mondani, hogy „orosz” vagy „ukrán”, de ez nem feltétlenül tükrözi a szándékot.

— Tehát attól, hogy egy IP‑cím adott helyre utal, még nem biztos, hogy onnan irányult a támadás?

— Gyakran használnak proxikat, VPN‑eket, Tor‑hálózatot, vagy feltört átjárókat, hogy máshonnan érkezőnek tűnjön a forgalom. A forrás azonosítása, az attribúció, kifejezetten nehéz, mert egy felkészült támadó eltakarja a saját IP‑jét, vagy „darkwebről”, láncolt proxykon keresztül jön. A támadások forrásának visszafejtéséhez nemzetközi együttműködés kell: a megtámadott ország kiberbiztonsági hatósága megkeresi a következő ország hatóságát, akik az ottani eszköz tulajdonosáig mennek, és így tovább. Ez nagyon nehéz és hosszadalmas munka, jellemzően a lánc első olyan pontjáig jutunk el, ahol már csak egy köztes proxy látszik.

— Gondolom, ez drága is, tehát csak nagyon nyomós érdek esetén viszik végig.

— Alapvetően igen. Ha nincsenek előre kialakított, két‑ és többoldalú együttműködési protokollok a kiberbiztonsági központok között, az adatcsere esetleges. Ráadásul egy felkészült támadó a nyomait el is tüntetheti.

— Tehát egy‑két nappal a kiszivárgás vagy lopás nyilvánosságra kerülése után nagy valószínűséggel nem lehet kijelenteni, honnan jött.

— Az elején legfeljebb hipotézisek vannak. A szakma ezt „gyors triázsnak” hívja: a szakértők „konzílium” jelleggel áttekintik a nyomokat, és meghatározzák, milyen hipotéziseket érdemes vizsgálni. Aztán az elemzés igazolja vagy cáfolja ezeket.

— Nyissunk egy zárójelet: az elhíresült esetnél, amikor a magyar külügy rendszereibe az orosz titkosszolgálatok bejárkáltak, annak az eredetét minden kétséget kizáróan bizonyítani tudták?

— Úgy tudom, igen. Készült erről hivatalos levél, ha jól emlékszem, 2021‑ben, amelyben az illetékes szakszolgálat vezetője a Külgazdasági és Külügyminisztérium vezetését tájékoztatta, forrást és eseményeket is megnevezve.

Ez nem feltételezés volt, hanem kivizsgált eset.

A részleteket nem verték nagydobra, de ott nagy bizonyossággal állították, hogy az FSZB‑hez és a GRU‑hoz köthető hacker‑csapatok álltak a támadások mögött.

— Térjünk vissza a Tisza Világ applikációra: ez akkora horderejű ügy, hogy azonnal kormányzati szintű vizsgálatot kellett indítani?

— Szerintem minden ilyen ügyben így kellene eljárni. Ugyanígy kellett volna kezelni anno a KRÉTA‑ügyeket is, és ugyanilyen erővel kellett volna ráugrani a VBÜ‑re, a Védelmi Beszerzési Ügynökség esetére is, amikor ott történtek incidensek.

Most a kampányban sajnos gyakran eszközként használják a kiberbiztonságot olyanok, akik nem értenek hozzá.

Emlékszik a banki csalások esetére? Ott is ukránokat neveztek meg felelősként a politikai kommunikációban. Ez viszont nem szakmai állítás, hanem propaganda.

— Elvárható‑e, hogy ha kampánycélból ugrottak rá az ügyre, de nem az elvárt eredmény születik, akkor azt is nyilvánosságra is hozzák?

— Nem hiszem, hogy teljesen transzparensen fogják kommunikálni. Abban bízom, hogy a hatóságok szakmai szempontból fogják lefolytatni a vizsgálatot, és ha elég információ áll rendelkezésre, meg is tudják állapítani a történteket. De a kommunikáció ritkán teljes körű.

— Mennyi idő kell egy ilyen vizsgálathoz? Most nagyjából öt hónap van a választásokig.

— Gyors elemzéssel hamar látszik, van‑e elég adat érdemi vizsgálathoz. Ha igen, 1–2 hét alatt eredményt hozhat az első kör. Ha nemzetközi együttműködés kell, például szolgáltatóknál, más országoknál további adatgyűjtés, akkor hónapokig is elhúzódhat.

— De az is lehet, hogy nem vezet eredményre.

— Előfordulhat, igen.

— Ahogy a bűncselekmények kivizsgálásakor is az az első kérdés, hogy „cui prodest”, fel kell tenni a kérdést, hogy egy választási kampány kellős közepén kinek az érdeke egy párt adatbázisát feltörni és nyilvánosságra hozni?

— Ez az egyik első kérdés a támadóprofil‑építésnél: kinek állhatott érdekében.

A motiváció vizsgálata a módszertan része.

Emellett nézzük az infrastruktúrát, a bejutás módját, a használt eszközöket. Még ha ez önmagában nem is azonosítja az elkövetőt, leszűkíti a kört és jellemzi a támadás típusát.

— A kormány azt mondja, ukrán nyomokat találtak. Ez mennyire hihető?

— Ez inkább propaganda. A „ukrán nyomok” állítás gyakran arra épül, hogy vannak ukrán fejlesztők vagy ukrán IP‑címek a forgalomban.

De ukrán, orosz, kínai, amerikai IP‑címek minden nagy rendszer naplóiban megjelennek a folyamatos szkennelés miatt.

Ebből önmagában semmilyen szándék nem következik.

— Az viszont bizonyított, hogy oroszok beavatkoztak például a Brexitbe, a francia, holland, román választásokba. Ez alapján nem valószínűbb, hogy inkább orosz érdek állhat mögötte?

— Az orosz félnek lehet motivációja, de nem csak nekik. Az információs hadviselésben, dezinformáció, zavarkeltés, szürkezónás beavatkozások, több szereplő is lehet érdekelt. Ez már geopolitikai elemzés kérdése. Kézenfekvő, hogy az ellenzék gyengítése bizonyos aktoroknak kedvez, de ez nem kizárólag orosz–ukrán kérdés.

— Attól tartok, hogy itt sosem fogjuk megtudni az igazságot, mert ez senkinek sem érdeke.

— Könnyen lehet, hogy politikai szinten marad az ügy. Mindazonáltal mindenkinek azt javaslom,

aki érintett lehet, hogy változtasson jelszót, állítson be erős, lehetőleg többfaktoros hitelesítést az összes online fiókján, és ne használja mindenhol ugyanazt a jelszót.

Erről kellene beszélnie egy felelős vezetésnek is, nem egymásra mutogatni.

— Jól sejtem, hogy öt hónappal a választások előtt ez az eset még csak egy könnyű nyári teadélután az angolkisasszonyoknál, jöhetnek durvább dolgok?

— Simán lehet. De ebben nincs semmi újdonság: a kampányok idején rendszeresek az ilyen próbálkozások. Emlékezhetünk a ’98‑as választások környékén az MSZP levelezőszerveréhez való hozzáférés ügyére is, már akkor volt hasonló.

— Ezekkel komolyan alá lehet ásni valamelyik politikai erő iránti bizalmat?

— Akkor, ha tömegesen jelennek meg az érintettek ellen célzott támadások, például fiókfeltörések, közösségi profilok elfoglalása, bankszámlás csalások, és ezeket összekötik a mostani incidenssel. Nem akarok ötleteket adni, de ha „felfújják a lufit”, akkor lehet politikai hatása. Ugyanakkor ez általában zavarkeltés, vihar a biliben.

— Állampolgárként teljesen védtelennek érzem magam. Ha Romániában vagy Moldovában történik valami hasonló, ott keményen fellépnek a hatóságok...

— Valóban, voltak határozott lépések a régióban. Nálunk is vannak kiváló szakemberek a titkosszolgálatoknál és a rendvédelemben, napi szinten foglalkoznak ilyen ügyekkel. Amit most érez, a közbizalom megingását, gyakran az a támadás célja maga. Szakmailag van kapacitás és tudás, de a politikai akarat és a transzparens kommunikáció sokat számít. Ugyanis, a korábban említett példákkal szemben Magyarországon most fordított a helyzet: nem a kormányt kell megingatni, hanem az ellenzéket gyengíteni, de a vektorok ugyanabba az irányba mutatnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik” - Iványi Gábor ügyében üzent a debreceni milliárdos Orbán Viktornak
Forronganak az indulatok az Iványi Gábor elleni vádemelés miatt. Felföldi József szerint a hatalom morális csődben van, innen már nincs lejjebb.


Felföldi József debreceni üzletember Facebook-posztban reagált arra, hogy az ügyészség vádat emelt Iványi Gábor lelkész és hét társa ellen. Bejegyzésében egyenesen Orbán Viktor miniszterelnöknek üzen, és az eseményt a kormányfő „morális csődjének utolsó mementójának” nevezi. Felföldi szerint „Innen már szerintem nincs lentebb.”

Az üzletember úgy látja, egy olyan 74 éves lelkipásztor kerülhet börtönbe, aki egész életében az elesetteket segítette, méghozzá egy „lökdösődésért”. Álláspontja szerint Iványiék csupán megvédték magukat egy „előre megrendelt kormányzati boszorkányüldözéssel” szemben, amikor a NAV munkatársai kutatást akartak tartani a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) központjában.

Felföldi szerint mindez éles ellentétben áll azzal, hogy más, a kormányhoz köthető ügyek szereplői szabadlábon vannak. „Bezzeg a pedofil Kaletától kezdve az MNB-t kifosztó Matolcsy-klánon át, a hivatalos nemzeti tolvajig (Mészáros Lölő) a teljes Fidesz-maffia szabadlábon élvezheti az életet” – írja, hozzátéve, hogy ez szerinte mindent elmond az Orbán-rezsimről.

A posztban Felföldi személyesen a miniszterelnököt szólítja meg, feltéve a kérdést:

„Mondja Viktor, ha belenéz a tükörbe, őszintén tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy mi maradt önben az egykori hitből és erkölcsből?”

Emlékezteti Orbánt, hogy egykor éppen Iványi Gáborra bízta gyermekei megkeresztelését, most pedig a parancsára mozgatott hatóságok „feszegetik az igazságszolgáltatás határait” vele szemben.

Az üzletember szerint Iványi Gábor azért vált a hatalom célpontjává, mert élő ellenpéldája mindannak, amit a kormány képvisel. Úgy véli, a lelkész megtestesíti az igazi kereszténységet.

„Nem véletlenül támadja őt. Ő egy élő példa. Egyben ellenpélda. Példa arra, mit is jelent kereszténynek lenni. És az önök tökéletes ellenpéldája. A kereszténység nem hatalom és nem félelem. A kereszténység nem egy elit klub.

Isten mindenkit szeret. Nem csak azokat akiket önök el- és befogadnak a társadalom szűk szegletéből. Iványi Gábor az élő parázsa mindannak, amiről ön és rendszere csak beszél. És aztán soha nem a szerint cselekednek.”

Felföldi azzal zárja sorait, hogy az emberek nem fogják hagyni, hogy Iványi életművét megsemmisítsék, és egyenesen figyelmezteti a miniszterelnököt. „Küldje börtönbe, és majd meglátja, mi történik.”

A Központi Nyomozó Főügyészség csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat Iványi Gábor és hét "társa", köztük Gurmai Zita (MSZP), Donáth Anna (Momentum) és Szél Bernadett volt országgyűlési képviselők ellen.

A vád szerint 2022. február 21-én, a NAV Dankó utcai székházban tartott házkutatása során erőszakosan próbálták megakadályozni a pénzügyőrök munkáját. Az ügyészség szerint a helyszínen lévők Iványit a NAV-osok sorfala felé kezdték tolni, hogy bejussanak az épületbe.

A hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért a törvény szerint a csoport vezetőjére 5–10 év, míg a résztvevőkre 2–8 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az ellenzéki politikusok és a MET képviselői az eljárást mindvégig politikailag motiváltnak nevezték, és tagadták, hogy erőszak történt volna.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák” – Pottyondy Edina nyílt levélben válaszolt Orbán Balázsnak
Orbán Balázs azután találta be a humoristát, hogy legújabb videójában terítékre került az a mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol.


„Az a megtiszteltetés ért, hogy az ország leggyávább embere, a miniszterelnök politikai igazgatója és a Fidesz kampányfőnöke belém mélyesztette méregbe mártott fogait” - írta szerda reggeli Facebook-bejegyzésében Pottyondy Edina.

Orbán Balázs Pottyondy legutóbbi videója miatt ment neki a humoristának. A videóban ugyanis terítékre került az a Szijjártó Péter TikTokjára feltöltött, mesterséges intelligencia által generált videó is, amelyben Orbán Viktor Amerika Kapitányként, Szijjártó Pókemberként, Lázár János pedig Vasemberként pózol. Pottyondy ezzel kapcsolatban hosszasan kifejtette, hogy szerinte a videóban szereplő hősök személyisége nincs összhangban a kormánypárt politikusainak karakterével.

Erre reagált aztán Orbán Balázs, a Fidesz kampányfőnöke, aki háborúpártiként jellemezte Pottyondyt és azt is pedzegette, vajon saját gondolatokat közvetít a tartalmaiban vagy „rendesen megfizetik ezért a munkásságáért”.

Orbán Balázs posztjára Pottyondy egy nyílt levélben regált.

„Bármennyire is hihetetlen, engem egy cseppet sem zavar, ha a miniszterelnököt kitalált mesehőshöz hasonlítják. Csak azt nem értettem, hogy miért éppen Amerika Kapitányt találták erre a legalkalmasabbnak, amikor Döbrögitől Gollamon át egészen Káig, A dzsungel könyve legendás kígyójáig bőven akadt volna olyan karakter, aki jobban illik a Főnihez”

- írta Pottyondy.

Hozzátette:

kicsit zavarban van, hogy ezt épp Orbán Balázsnak kell magyaráznia, aki „még az ‘56-os forradalomból is azt a tanulságot vonta le, hogy fegyverrel nem szállunk szembe a zsarnok, imperialista birodalommal. Ugyanis Amerika Kapitány az a hős, aki a legreménytelenebb helyzetben is a harcot választja, és az utolsó leheletéig küzd a gyilkos agresszorral szemben. Ahogy Önök mondanák, Amerika Kapitány egy háborúpárti karakter”.

Kiemelte: nem azt fejtegette korábban, hogy jobboldali politikusok ne lehetnének pozitív szereplők, hanem azt, hogy szerinte túlzás Lázár Jánost „sikeres cégvezetőként és feltalálóként” ábrázolni, Szijjártó Péterről pedig szerinte nem a „vicces, kedves, barátságos Pókember” jut az ember eszébe. A kormányzati szereplők popkulturális beállítását ezért kifogásolja.

Azt is kifejtett: azt sem érti, hogy Orbán Balázs holt talált talált utalást arra, hogy szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatainkat az illiberális országokkal.

„Pusztán arra hívtam fel a figyelmet - ahogy ezt Kitti barátnőmnek is mondtam, amikor súlyos párkapcsolati válságban volt -, hogy mindig van középút a »leszopni« és a »nem beszélni vele« hozzáállás között”

- fogalmazott.

A háborúval kapcsolatos álláspontokról azt írta, nem kéri számon a „békepártiságot”, viszont szerinte „az erőszaktevő mellé állni nem erőszakellenes álláspont”.

„Önök nem békepártiak, hanem orosz csicskák. Nem a békét akarják, hanem Putyin győzelmét óhajtják. És még csak az sem érdekli Önöket, hogy hány magyar katona életébe kerül az elégtelen felszerelés vagy a légvédelem hiánya, a civil áldozatokról nem is beszélve”

- fogalmazott Pottyondy, aki szerint abban egyetértenek, hogy a háborús pszichózis életekbe kerül, és súlyos gazdasági károkat okoz.

„Amiben viszont eltér a véleményünk, hogy szerintem a háborús pszichózisban nem Európa és a liberálisok, hanem Moszkva szenved. Putyint még Trump sem tudta rábírni a fegyverszünetre, de nyilván Ön erre is azt fogja mondani, hogy csak azért, mert az európai vezetők és a libsik nem engedték. Hahaha. Mókás kis szőrpamacs maga, Balázs!”

- jegyezte meg.

A posztban kitér arra is, hogy a személyére vonatkozó sorokat - bár tudja, hogy Orbán Balázs sértésnek szánta - megtiszteltetésnek veszi.

„Az Ön megvetése számomra egyszerre jutalom és elismerés. Ezt úgy tudom viszonozni, hogy felhívom becses figyelmét arra, hogy a napokban megjelenő könyvemben van egy hosszabb elbeszélés egy 2031-ben zajló ukrán-magyar háborúról, amelyben Önnek is a jelentőségéhez és a jelleméhez mért szerep jutott. Remélem, hogy megkarcolja a cinizmusból, aljasságból, önhülyítésből és szolgaságból eszkábált szamovárt, amit a személyisége helyére növesztett”

- fogalmazott.

A poszt végén pedig megjegyezte: nagyon jó a kép, amit Orbán Balázs róla talált, ehhez külön gratulál. „Nagyvonalú, igazi konzervatív úriemberhez méltó gesztus” - tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: A TISZA adatbázisát nem kiszivárogtatták, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során
Az Oroszország-szakértő szerint a „szivárgás” szót tudatosan használja a kormánymédia, de egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése csak szándékos cselekmény eredménye lehet.


Rácz András történész és Oroszország-szakértő egy tízpontos elemzésben fejtette ki véleményét a TISZA Párt adatszivárgási ügyéről.

Szerinte az eset a magyar politikai intézményrendszer súlyos sérülése, egyértelmű szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdés, amely a választások befolyásolására irányul.

Mint írta, a nemzetbiztonság és az állami szuverenitás védelmével foglalkozó intézményeknek „azonnali, kiemelten fontos dolguk van” a történtekkel.

A szakértő a Facebook-bejegyzésében hangsúlyozza, hogy

a TISZA adatbázisát nem „kiszivárogtatták”, hanem ellopták, valószínűleg egy hekkertámadás során.

Úgy véli, a „szivárgás” szó használata a kormánymédia részéről tudatos, mivel az gondatlanságot sugall, holott egy ekkora adatbázis nyilvánosságra kerülése szerinte csak szándékos cselekmény eredménye lehet. „Egy kétszázezres adatbázis teljes kikerülése a netre nem szivárgás, ilyen nem tud véletlenül történni. Ez csak szándékos lehetett” – írja Rácz András.

Elemzésében kitér arra, hogy a kormány és a TISZA Párt is külföldi szereplőt sejt az ügy mögött, ám míg a kormánymédia ukrán, addig Magyar Péter orosz érintettségről beszél.

Rácz András szerint a kormányzati narratíva egy komoly logikai bukfencet tartalmaz.

Úgy látja, Kijevnek egyáltalán nem állna érdekében kárt okozni a TISZA Pártnak, hiszen egy esetleges TISZA-kormány az EU-hoz való viszony normalizálására törekedne, ami Ukrajna számára is kedvező lenne az Orbán-kormány politikájával szemben.

„Ha egyáltalán igaz az, hogy van ukrán állami érintettség a Tisza Világ applikáció fejlesztése mögött, akkor igen nehezen érthető, hogy ugyanezennek az ukrán államnak miért lenne érdeke, hogy kárt okozzon annak a TISZA pártnak, aminek a rendszerét éppen fejleszti” – teszi fel a kérdést. Ezzel szemben Oroszországnak szerinte egyértelmű érdeke fűződne egy ilyen támadáshoz, hiszen azzal egyszerre gyengítené a Fidesz legfőbb kihívóját és rontaná Ukrajna reputációját is.

A történész gyanúsnak tartja a kormányzati propagandamédia reakcióidejét is. Állítása szerint az, hogy a kormánymédia egy hosszú ünnepi hétvégén, szinte órák alatt képes volt lehozni a hírt, ellenőrizni az adatok valódiságát és biztonságosságát, majd felépíteni egy teljes kampányt, rendkívül valószínűtlen.

„Összességében nagyon nehezen hiszem el, hogy ez spontánul alakult így péntek délutántól kezdve, és mindenki hirtelen megszakította a hosszú hétvégéjét, IT-sek, vezető kommunikátorok, döntéshozók, »talpas« propagandisták, stb” – fogalmaz. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy a kormányzat már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt birtokában volt az adatoknak, és a netre való feltöltés csak a fedést szolgálta a már előre megtervezett kampány elindításához. „A kormányzat egy részében ez az adatsor valószínűleg már jóval péntek előtt megvolt, a netre való feltöltés pedig csak a fedést szolgálta” – írja.

Rácz András szerint árulkodó jel az is, hogy a Fidesz kommunikációjában és belső köreiben semmilyen jelét nem látni annak, hogy egy hasonló hekkertámadástól tartanának.

Nincsenek extra kiberbiztonsági óvintézkedések, ami arra utalhat, hogy a kormánypárt biztos abban, hogy a támadó kizárólag a politikai ellenfelüket célozta, és tőlük nem kell tartaniuk. Végezetül kiemeli, hogy a kormánymédia munkatársai teljes nyugalommal használják a jogellenesen megszerzett, különlegesen védett személyes adatokat, noha ez bűncselekménynek minősül.

„A propagandisták valamiért mégis teljes nyugalommal használják az adatbázisban szereplő neveket, pedig egyértelműen jogszerűtlen az egész”

– zárja posztját Rácz András, hozzátéve, hogy „ezzel – a jövőbeli esetleges büntetőjogi felelősségre-vonás mellett – saját magukat is beárazzák a kormánymédia munkatársai.

Az ügy előzménye, hogy október elején már napvilágot látott egy hír egy kisebb, mintegy húszezer nevet tartalmazó adatcsomag kikerüléséről a Tisza Világ applikációból, ami miatt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) hivatalból vizsgálatot indított. Ezt követte október 31-én egy jóval nagyobb, körülbelül 200 ezer adatsort tartalmazó fájl publikálása a LeakBase.la nevű oldalon. Az eseményekre reagálva Orbán Viktor november 3-án azonnali vizsgálatot rendelt el, a hatóságok pedig a nemzetbiztonsági szolgálatok és a Nemzeti Kiberbiztonsági Intézet bevonásával kezdték meg a tényfeltárást, jelezve, hogy „külföldi érintettség is valószínűsíthető”.

Az ügyben két fő narratíva csap össze. A Szuverenitásvédelmi Hivatal gyorsjelentésében ukrán hátterű fejlesztőcégek, például a kárpátaljai PettersonApps részvételét hangsúlyozta, amit a kormánypárti média azóta is napirenden tart. Ezzel szemben Magyar Péter és a TISZA Párt következetesen szervezett orosz hekkertámadásról beszél, amelynek célja a párt lejáratása. Egyik fél sem mutatott be eddig a nyilvánosság számára meggyőző technikai bizonyítékot az állításai alátámasztására.

Az ügy azóta új fordulatot vett, miután a kormánypárti oldalon elkezdték felhasználni a kiszivárgott adatokat. Németh Balázs, a Fidesz politikusa egy videóban egy TISZA-aktivista háza elől jelentkezett be, utalva arra, hogy ismeri a lakcímét, a Mandiner pedig arról írt, hogy a listán aktív bírák adatai is szerepelnek. Mivel a politikai véleménynyilvánítás különleges adatnak minősül, annak engedély nélküli terjesztése a Büntető Törvénykönyv szerint szabadságvesztéssel is büntethető.


Link másolása
KÖVESS MINKET: