„Ha azt érezzük, hogy furcsa tüneteink vannak, ami akár Covid is lehet, csinálunk egy gyorstesztet”
Osztrák beszélgetőpartnerem egy kicsi faluban lakik, az Őrség magyar oldalán. Ő maga osztrák, felesége azonban magyar, így ismeri mindkét ország viszonyait. Hivatása mellett aktívan részt vesz a falu életében, évek óta önkéntes tűzoltó, aminek Ausztriában nagy hagyománya van. Először tűzoltó bajtársaival együtt állt be önkéntesnek egy ottani tesztállomásra. Ennek jó egy éve. Azóta, kis szünetekkel rendszeresen végzi ezt a munkát is.
– Önkéntesként végzed a tesztállomáson a munkát?
– A legelején igen. Tavaly decemberben, akkor is lezárások voltak. Úgy gondolták, hogy a lezárások után tömeges tesztelést csinálnak. Az volt a cél, hogy minél többen menjenek el tesztelni, hogy minél hamarabb ki lehessen szűrni és behatárolni a megbetegedéseket, hogy karanténnal elejét vegyük a járvány terjedésének. Ez tavaly december óta megy. Azt olvastam, hogy Dániában még többet tesztelnek, de azért Ausztriában is elég sok tesztet végeznek. Úgy volt az elején, hogy a kis falvakban is volt - ahogy itt Ausztriában hívják - tesztutca. És akkor én is részt vettem a munkában. Az adminisztrációban, mert akinek nincsen egészségügyi végzettsége, az természetesen nem végezheti magát a tesztelést. Olyan március körül – a pontos időpontokat nem tudom – azt találták ki, hogy mindenki kap havonta tíz ingyenes gyorstesztet.
Az elején ezek a tesztutcák társadalmi munkában működtek, ami azt jelenti, hogy azért pár eurót kaptunk óránként. De gyakorlatilag ingyen csináltuk. Azután már fizetett önkéntesként dolgoztam, ott azért adtak rendesen pénzt. Ausztria szövetségi állam, ahol tartományonként más és más gyakorlat van. Van olyan tartomány, ahol maga a szövetségi állam is fenntart tesztutcát. Én szeptember végéig dolgoztam tesztutcában, és akkor megszűnt.
Az elején nagyon mentek a gyorstesztek, aztán augusztusban már elkezdték a PCR teszteket csinálni. Ezt laborba kellett küldeni és egy nappal később volt meg az eredmény. De az a teszt is mindig ingyenes volt.
– A tesztutcáknál is volt egy kvóta, hogy egy ember mennyi tesztet végeztethet, mint az otthoni teszteknél?
– Nem volt ilyen, csak a hazavihető gyorstesztnél volt adott a havi tízes mennyiség. Azt TB kártyára adták, gyógyszertárban.
Beleköpsz egy csőbe, azt ott leadod, és emailben jön az eredmény egy nappal később. Itt Burgenlandban december elsején újranyitották a tesztutcákat. Most megint dolgozom. Most egyelőre csak gyorsteszteket csinálunk, mert a PCR-teszt rendszer Ausztriában túl van terhelve, néha csak három nap múlva jön az eredmény, aminek nincs értelme, mert akkor már a teszt érvényessége is lejárt. December közepéig csinálunk gyorsteszteket. Szinte kizárólag magyarok jönnek most is.
– Mi történik Ausztriában, ha nálatok valakinek pozitív lesz a tesztje?
– Először is, ha azt érezzük, hogy furcsa tüneteink vannak, ami akár Covid is lehet, akkor csinálunk egy gyorstesztet. Ez már többször előfordult. És nemcsak mi csináljuk így.
Ha valakinek pozitív lesz a tesztje, otthon kell maradnia, és fel kell hívnia a 1450-es számot, ez az egészségügyi szolgálat, és akkor kijön valaki.
– És fel is veszik azt a telefont rögtön?
– Igen, felveszik.
– Ezt innen hallani újdonság.
– Egy évvel ezelőtt még Ausztriában is komoly problémák voltak ezzel a forródróttal, emlékszem, édesapám édesanyámat akarta teszteltetni, mert nagyon rosszul volt, és úgy gondolta, hogy ez akár az is lehet, ez volt tavaly decemberben. Órákon keresztül próbálta hívni a számot, nem vették fel. Mára azonban már ez rendesen működik.
– Ok. Ott tartottunk, hogy felhívja a számot, fel is veszik, és utána kijönnek.
– Igen. Vagy az otthonában csinálnak egy másik tesztet, vagy elküldik egy olyan tesztutcára, ahol nem kell kiszállni az autóból, hanem az ablakon keresztül megcsinálják a teszt levételét. Ha pozitív lesz az eredmény, akkor a járási kapitányság küld egy végzést, hogy tíz napig nem hagyhatod el a lakásodat.
– A sok teszt, a korai felismerés adott esetben a túlélési esélyeket is növelheti.
– Persze. Ausztria messze elmarad Magyarország mögött a halálesetekkel, nálunk ilyen tizenegyezer körül van az össz halottszám a Covid által, nem úgy, mint Magyarországon, hogy harmincötezernél tart már.
– Minek tulajdonítod a különbséget?
– Csak azt tudom mondani, amit olvastam én is.
De azért tudni kell, hogy például a tesztutcára nálunk is alig van pénz. Előfordult, hogy én vettem nyomtatópapírt a saját pénzemből például. A számítógépekhez a klaviatúrákat mi visszük, meg az egereket, mert egy éve nem képes a tartomány arra, hogy szállítson egereket. Vagy például olyasmi, hogy kapjunk mondjuk egy vizet inni, az nincs. Sörpadokon dolgozunk.
– Ilyen hidegben is, szabad ég alatt?
– Nem, egy csarnokban vagyunk, egy kisebb rész be van fűtve. De nyáron nagyon meleg volt, az is előfordult, hogy a csarnokban harminc fok fölött volt.
– Mi a helyzet az oltástagadókkal?
– Például a múlt hétvégén negyvenezres tüntetés volt Bécsben. Linzben még egy hidat is lezártak a tüntetők, a rendőrségnek kellett feloszlatnia a tüntetést. Itt az FPÖ (Szabadságpárt) nagyon ellene van ennek az egésznek. A pártelnök azt javasolta, hogy ha valaki covidos lesz, akkor szedjék ezt a ló féregtelenítőt.
– Ivermectin.
– Igen.
– Biztos orvos...
– Igen, persze. Hát éppen érettségije van, semmilyen más végzettsége nincsen.
– Tehát nálatok is a szélsőjobb, ami az oltásellenesek szavazataira hajt.
– Igen. Illetve abból a Waldorfos antropozófiás irányból is nagyon erős az oltásellenesség. Én ezt úgy magyarázom, hogy Rudolf Steiner írásaiban benne van ez a felsőbbrendűség, Übermensch. Egy Übermensch meg nem halhat meg a Covidtól.
– Vannak hivatalosan publikált adatok a kórházban ápolt oltott/oltatlan arányról?
– Igen. És most úgy néz ki, hogy az intenzív osztályokon 85-15 százalék az arány, ahol az oltatlanok teszik ki a többséget. Ez a tizenöt százaléknyi oltott az általában nagyon idős, vagy például túlsúlyos.
– Tehát ez egy napi szinten szolgáltatott adat.
– Igen, csak azért keresni kell...
Most például az egészségügyi miniszter beszélt a tévében egy interjúban. Semmi konkrétumot nem mondott, csak lózungokat. Így nem fogok meggyőzni embereket. Azt hallottad már, hogy kötelező lesz az oltás?
– Igen. Milyen ennek a fogadtatása? Azonkívül, hogy az ellenzők tüntetnek.
– Végeztek erről is felmérést. Az osztrákok hetven százaléka mellette van.
– Nagyjából azok, akik már beoltatták magukat.
– Hát valószínűleg igen. De tudod, én azt mondom, ha most még önként adatod be, akkor nem lesz kötelező. Itt van a lehetőség. Én is már háromszor be vagyok oltva, élek, nem érzem, hogy Bill Gates irányítana.
– Neked van olyan ismerősöd, aki elvből nem akarja beoltatni magát?
– Vannak, akik kivárnak. Az mRNS vakcina helyett a hamarosan forgalomba kerülő hagyományos, elölt vírusos technológiával készült oltóanyagra várnak. Ilyet tudok. De határozottan oltáselleneseket a környezetemben nem ismerek. De ez a kivárás, ez van, igen.
– Mi az oka annak, hogy feloldották a szigorú kijárási korlátozásokat?
– Egyértelműen gazdasági okai vannak. Mindenki csődbe fog menni, ha zárva marad továbbra is minden. Jön a karácsony.
– Ti például hogy vészelitek át a lezárásokat?
– Nálunk nincs nagy változás. A feleségem home office-ban van tulajdonképpen évek óta, havonta kétszer bemegy Pestre, de egyébként itthon dolgozik. Én fordítok, szintén itthon. De tudok olyanokat, akik otthon ültek végig.
Például a sógorom, ő járni szokta a világot, mert autóvásárokon standépítéssel foglalkozik. Ő például egy évig otthon ült.
– Az így adott pénz mennyi volt a rendes fizetéshez képest?
– Kicsivel kevesebb volt. De például az üzletek is mindig kérhettek támogatást. Ha vállalkozó voltál és nem kerestél pénzt, akkor az egész rezsid térítését kérhetted háromezer euróig, havonta.
– Amikor elkezdted ezt a munkát, nem tartottál attól, hogy te is megfertőződsz, ha ennyi ember között forgolódsz?
– Nem. Én soha nem féltem ettől az egésztől. Ahogy utólag kiderült, mi az elsők között voltunk, akiken keresztülment a betegség. Én önkéntes tűzoltó vagyok, tudod.
– Igen, tudom.
– Volt a faluban egy buli még tavaly február végén. És éppen hazajött egy srác Ischglből. Ott volt síelni. Már megvoltak a tünetek, de azt gondolta, hogy megfázott síelés közben. Tulajdonképpen az egész falun keresztülment a betegség. A fiam meg én biztosan megfertőződtünk, mert közvetlenül mellette ültünk, ki is jöttek a tünetek utána, és vicceltünk is, hogy biztosan most koronásak vagyunk, haha. Bár mi nem csináltunk akkor tesztet, mert nem is volt, de sok más tűzoltónál állapították meg később, hogy ők koronásak voltak, tehát feltételezem, hogy mi is. Szóval a tüneteink megvoltak, de nincs papírunk erről. De én soha nem féltem ettől. Mindig feltételeztem, hogy nálam nem lesz súlyos következménye. És tudod, ha tűzoltóskodsz, hát persze, a tűzoltók is szoktak félni, de hát... akkor alapvetően kicsit hülye vagy.
