KULT
A Rovatból

Gyerekként segélyen élt, tiniként túlszexualizálták, és elege van a válásokból – Scarlett Johansson 40 éves

Hollywood jelenleg legjobban fizetett és legtöbb pénzt hozó színésznője a gyerek- és tinikori traumáiból és magánéleti válságaiból merített erőt.


Egy jó ideje Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője, és egyik legnagyobb A-listás filmsztárja. A Fekete Özvegy szerepének hála, pedig a legtöbb pénzt hozó színésznő címe is az övé. Emellett két Oscar-jelöléssel, egy BAFTA-díjjal, 5 Golden Globe-nominációval, 3 Színészi Szakszervezet-jelöléssel és egy velencei díjjal is büszkélkedhet.

Egészen lenyűgöző karrier, amely már 30 éve tart, tehát egészen a gyerekkoráig visszanyúl. Azonban Scarlett New York-i gyerekkora jóval zordabb volt, mint azt sok rajongó gondolná. Ráadásul a magánélete sem volt éppen zökkenőmentes…

Állami segély

Scarlett Ingrid Johansson 1984. november 22-én született New Yorkban a lengyel zsidó származású Melanie Sloan és a Dániában született építész, Karsten Johansson lányaként. Kétpetéjű fiú ikertestvére, Hunter alig három perccel utána jött a világra, s ők a legfiatalabbak a négy testvér közül Adrian (1976) nevű bátyjuk és Vanessa (1980) nevű nővérük után (aki szintén színész lett).

A család egy lakótelepen élt, vagy ahogy Johansson leírta, „egy csomó téglaépület egyikében a nyugati oldalon.”

Scarlett először állami iskolába járt, majd egy előadóművészeti suliba. De akkoriban szerinte az előbbi sokszínűbb volt. „A környékbeli művészek közül sokaknak volt olyan gyereke, aki odajárt” – magyarázta egy interjúban. Emellett nyíltan beszélt a családja alacsony jövedelméről is: „Segélyt kellett igényelnünk, étkezési jegyeken éltünk” – árulta el, és hozzátette, az édesanyja minden erejével próbálta megóvni a gyerekeit a nélkülözéstől.

Végre ő irányíthat

A kislány már elég korán mutatta annak a jeleit, hogy a színészet világa lesz számára a megfelelő. „Mintha kiugrottam volna az anyaméhből, és rögtön azt mondtam volna: »Előadó leszek!«” – magyarázta Scarlett, aki 7 éves korában egyszer hatalmas hisztit csapott egy tehetségkutató ügynök irodájában, mert nem igazán érdeklődtek iránta. „Teljesen össze voltam törve. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy az egész életem a süllyesztőbe került” – emlékezett vissza.

Hamarosan azonban az édesanyja talált neki egy ügynököt, és elkezdett reklámfilmek meghallgatására járni. „Olyan volt, mintha egy szépségversenyen lettem volna. A többi anyuka nagyon ijesztő volt, a versengés pedig borzalmas.” Állítása szerint ráadásul ő és Melanie is drámai veszekedéseket vívtak ezek miatt, akkora volt a feszültség. Végül abba is hagyta a reklámcastingokat, és onnantól kizárólag filmes meghallgatásokra járt, hamarosan pedig el is nyerte első szerepét.

A korai munkái eléggé megváltoztatták az életét. Mindössze 8 éves volt, amikor 1994-ben feltűnt első nagyjátékfilmjében, a Rob Reiner által rendezett Világgá mentemben Elijah Wood és Bruce Willis partnereként. Ezen élmény hatására született meg a fejében a gondolat, hogy valóban karriert csinálhat a színészetből. S bár olyan filmekben tűnt fel utána, mint az Egy igaz ügy (1995), a Manny és Lo (1996), az Ugrásra készen (1996), a Hatodik sebesség (1997) vagy a Reszkessetek, betörők! 3 (1997), végül 13 éves korában lendült igazán bele a színészkedésbe, ekkor jött az első nagy áttörés is.

„Ekkor már talán öt-hat filmet is leforgattam, sok igazán érzelmes munkát, de emlékszem, hogy akkor találtam meg azt a helyet, ahol rájöttem, hogy »ó, várj, én is tudom irányítani, manipulálni ezt a dolgot, amit csinálok«” – magyarázta.

A Világgá mentem ugyanis azonnal felkeltette iránta az iparág figyelmét, és egy egész sor forgatókönyvet kapott. A nagy népszerűséget elhozó 1998-as Robert Redford-film, A suttogó előtt azonban még beütött egy családi dráma…

Szétszakadt család

Scarlett 13 éves korában hatalmas változáson ment keresztül, amikor a szülei úgy döntöttek, hogy elválnak. Az anyja Kaliforniába költözött, míg ő, az ikertestvére és az édesapjuk New Yorkban maradtak. Állítása szerint Hunter hatalmas segítség volt akkoriban. „A szüleim a két különböző óceánparton voltak, Vanessa, aki négy évvel idősebb nálunk, pedig már főiskolán volt” – emlékezett vissza: „Össze kellett tartanunk, és egymás állandó támaszának kellett lennünk egy olyan környezetben, ami tényleg sokat változott.” A válás tehát Johanssonra is komoly hatással volt, s elmondása szerint sokat merített ebből a 2019-es Házassági történet című filmben nyújtott (nem mellesleg Oscar-jelölt) alakításához. Úgy tűnik, a szülei válása több inspirációt adott ehhez, mint a saját tapasztalatai, hiszen akkoriban épp a második válásán ment keresztül.

A túlszexualizált tini

Miután 12 évesen szerepelt A suttogó című filmben, az alkotók nem győzték dicsérni az érettségét és a hozzállását. A legenda szerint a rendező és főszereplő Robert Redford egyszer azt mondta, hogy Johansson „13 évesen már olyan volt, mint egy 30 éves”. A suttogó után rengetegen kezdtek beszélni a tehetséges ifjú hölgyről, aki aztán három évvel később, 2001-ben adott hírt újra széles körben magáról, méghozzá három filmmel is. Ezek egyike volt a Tétova tinédzserek című független film, ami hamar kultikus klasszikussá vált, és a már 15 éves tinilányt újra felhelyezte a filmes térképre (a másik két film egyébként a Coen tesók remeke, Az ember, aki ott se volt, illetve Gárdos Éva rendezése, az Amerikai rapszódia volt). Aki először egy jóleső és vicces trash-filmmel (Mérges pókok, 2002), majd karrierje egyik legfontosabb állomásával, Sofia Coppola Elveszett jelentésével (2003) hálálta meg a belévetett bizalmat.

Az Oscar-díjat is elnyerő film diadalmenete után Scarlett hirtelen mindenhol ott volt, s bevallotta, hogy az Elveszett jelentés utáni médiafigyelemmel kifejezetten nehéz volt megbirkóznia 17 évesen.

Főként, hogy már ekkora korában (és a további években is) szexualizálták őt, vagyis már tinédzserként olyan filmekben kapott szerepet, ahol jóval idősebb férfiak számára jelentette a vágy tárgyát (az Elveszett jelentésen kívül például a Leány gyöngy fülbervalóvalban).

„Azt hiszem, mindenki azt hitte, hogy idősebb vagyok. Belekerültem ebbe a furcsa, hiperszexualizált világba. Akkor azt hittem, nekem ez jut, ez az én utam” – mesélte. S bár Hollywoodban óriási sikereket ért el, nem volt teljesen elégedett, változatosabb, a korához jobban illő szerepeket szeretett volna elvállalni. Ezért lépéseket tett, hogy változtasson a karrierje irányán.

Hollywood csúcsán

Például egy időre Woody Allen legfőbb múzsája lett, hiszen együtt forgatták a 2005-ös Match Pointot, a 2006-os Fülest és a 2008-as Vicky Cristina Barcelonát is. De szívesen vállalt film noirt (2006: Fekete Dália), Christopher Nolan-filmet (2006: A tökéletes trükk), vígjátékot (2004: Jó társaság, 2007: Egy bébiszitter naplója, 2009: Nem kellesz eléggé), akciófilmet (2005: A sziget), vagy kosztümös történelmi drámát (2008: A másik Boleyn lány). Majd rendesen megfogta az Isten lábát a 2010-es Vasember 2-ben neki felajánlott Natasha Romanoff, vagyis a Fekete Özvegy szerepével. A latexruhás amazont a következő 13 évben, tehát 2021-ig bezárólag összesen kilenc filmben játszotta el, ráadásul közülük csak az utolsó, a 2021-es Fekete Özvegy volt az, amely konkrétan róla szólt, ő volt a főhőse. Sokat kellett erre várnia, de megérte.

2016-ban egyébként Johansson elárulta, hogy a Fekete Özvegy valójában az eddigi kedvenc szerepe. „Érdekes utazás volt, hogy fogtunk egy karaktert, akiről az évek során lehántottuk a rétegeket, és képesek voltunk, ahogy az életben is, együtt fejlődni ezzel a személlyel” – magyarázta.

Persze a Marvel-meneteken túl is volt ez idő alatt filmes élet a számára, hiszen olyan további sikerekben és/vagy elismert mozgóképekben tűnt fel, mint a Hitchcock (2012), a Don Jon (2013), A felszín alatt (2013), amelyben először és eddig egyetlen alkalommal mutatta meg magát a teljes meztelen valóságában, A nő (2013), amiben csupán a hangjával bolondította magába Joaquin Phoenixet és a nézőket egyaránt, A séf (2014), a Lucy (2014), az Ave, Cézár! (2016), a Páncélba zárt szellem (2017), a Csajok hajnalig (2017), két, ugyanazon évben Oscar-jelölést hozó filmje, a Házassági történet (2019) és a Jojo Nyuszi (2019), az Asteroid City (2023), vagy legutóbb az idei romkomja, a Vigyél a holdra!

Házassági történetek

Scarlett még a középiskolában egy rövid ideig randizott a zenész Jack Antonoffal, állítólag még a szalagavatóra is egy párként mentek. Néhány évvel később aztán a színész Josh Hartnett lett a párja, akiről 2006-ban így nyilatkozott: „Josh nagyon édes. Ő egy jófiú. Nagyszerű ember. Nagyon szerencsés vagyok és hihetetlenül boldog.” A kapcsolatuk 2007-ben mégis véget ért, Hartnett szerint a szakításuk hátterében a féltékenység állt. Hartnett előtt és után rövid ideig Jared Letóval is találkozgatott, az első boldogító igent, azonban Ryan Reynoldsnak mondta ki 2008-ban. A vele való kapcsolatáról alapvetően nem szeretett nyilatkozni. „Mindig is privátnak tartottuk a történetünket” – mondta egyszer. Sajnos ez a kapcsolat sem volt tartós, 2010-ben szakítottak, 2011-ben pedig el is váltak. Ez kezdetben eléggé nyomasztó volt a számára, a barátai, a fivére és a nagymamája azonban segítettek neki átvészelni ezt az időszakot.

Scarlett akkoriban azt is kifejtette, hogy a szakítás okait titokban akarja tartani, de elismerte, hogy túlságosan kritikus tud lenni magával és másokkal szemben is, ez a hajlam pedig néha arra késztette, hogy bántó dolgokat mondjon. 2014-ben a Glamournak kifejtette, hogy sokat tanult ebből. „Azt hiszem, jobban megismertem magam. Úgy érzem, most már jobban tudom, mire van szükségem egy kapcsolatban.”

2012-ben szeretett bele a francia újságíróba, Romain Duriacba, vele állt másodszor az oltár elé 2014 októberében, alig egy hónappal azután, hogy anya lett, vagyis megszületett közös gyermekük, a Rose nevű kislány. Nem meglepő módon az anyaság teljesen felforgatta (jó értelemben) az életét. „Azt hiszem, ha bármilyen hatalmas, életet megváltoztató esemény történik veled, mint például a gyermekvállalás, az nagyon, nagyon inspiráló tud lenni. Amikor a lányomra nézek, tele vagyok reménnyel és pozitivitással” – mesélte egy interjúban. Sajnos azonban nem maradtak egy család sokáig, 2016-ban ugyanis szakítottak Duriackal, Scarlett 2017-től, 33 évesen pedig már kétszeresen elvált nőnek számított.

S mivel sosem maradt sokáig szingli, az újabb válása évében máris jött az újabb szerelem is, ezúttal a Saturday Night Live színésze és írója, a komikus Colin Jost személyében. Ők eredetileg még 2010-ben ismerkedett meg, amikor Johansson még Ryan Reynolds felesége volt, ám csak hét évvel később szövődtek köztük gyengéd érzelmek. Amikor Johansson 2019 decemberében a Saturday Night Live házigazdája volt, így áradozott: „Ez a hely olyan sokat jelent nekem. Annyi barátom van itt, és itt találkoztam életem szerelmével.”

Ők ketten aztán 2020-ban egy meghitt ceremónia keretében kötötték össze az életüket, tehát idén ünnepelték a négyéves házassági évfordulójukat. A házasságukat pedig 2021 augusztusában egy közös gyermekkel (egy kisfiúval) koronázták meg. „Oké, oké, született egy gyerekünk. A neve Cosmo. Nagyon szeretjük őt” – írta Jost tömören és viccesen akkor az Instagramon.

S hogy miért ez lett a neve? „Csak összedobtunk egy csomó betűt. Úgy voltunk vele, hogy igen, ez működik.”

Bőrápolás, család, dínók

Szóval Scarlett köszöni szépen, jól van, és rettentő boldog a férjével és a két gyermekével, ráadásul a karrierje is a helyén van: legközelebb például a legújabb Jurassic World-film, az Újjászületés főszerepében láthatjuk. Sőt, üzletasszony is lett időközben, 2022-ben ugyanis piacra dobta saját bőrápoló termékcsaládját, a The Outsetet. „Ez egy olyan projekt, amin öt éve dolgozom, és most itt van” – mondta Johansson Drew Barrymore talkshow-jában. Csak így tovább!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Véresre kaparta a falat a 27 éves Soós Imre, mégis öngyilkosságnak zárták le a halálát
A Jászai Mari-díjas színészt 1957-ben feleségével együtt találták holtan egy budai lakásban, gázmérgezés végzett velük. A helyszíni nyomok és egy későbbi ügynöki jelentés azonban idegenkezűségre utalnak.


Egy 27 éves filmsztár, akit egy ország imádott, és akinek a nevét a cannes-i filmfesztivál után a nemzetközi sajtó is megjegyezte, holtan fekszik egy budai lakás teakonyhájában. A levegő sűrű a gáztól. A hivatalos közlemény szerint Soós Imre és felesége, dr. Perjési Hedvig 1957. június 20-án önkezével vetett véget életének. A kortársak és a későbbi nyomok azonban egy egészen más, sötétebb történetet mesélnek: a színész körmei véresek voltak, az ajtót, a küszöböt és a falat kaparta, mintha utolsó erejével is menekülni próbált volna. Ma, születésének 96. évfordulóján, február 12-én az ő pályája és máig lezáratlan tragédiája elevenedik fel.

Ki volt ez a fiatalember, aki ilyen rövid idő alatt a magyar filmtörténet kultikus alakjává vált?

Soós Imre 1930. február 12-én született Balmazújvároson. A legenda szerint a Szabad Nép hirdetésére jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahol mezítláb, elementáris erővel szavalta Petőfit. Ezzel az ösztönös, mégis fegyelmezett játékkal, jellegzetes, fátyolos hangjával robbant be a köztudatba. Pályája üstökösként ívelt felfelé: 1952 és 1955 között a Debreceni Csokonai Színház, majd haláláig a budapesti Madách Színház tagja volt.

1954-ben, mindössze 24 évesen Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Olyan klasszikus szerepekben bizonyított, mint Shakespeare Rómeója vagy Benedek a Sok hűhó semmiért-ből.

A filmvászon tette országosan ismertté. Olyan alkotásokban játszott, mint a Talpalatnyi föld, a Lúdas Matyi és a Liliomfi. A csúcsot és a nemzetközi áttörés lehetőségét Fábri Zoltán 1955-ös remekműve, a Körhinta hozta el. A filmben Törőcsik Marival alkotott párosa a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb kettőse. A film ikonikus táncjelenete a felszabadulás és a szerelem szimbólumává vált.

A Körhintát 1956-ban a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába is beválogatták, ahol a fiatal francia kritikus, François Truffaut is lelkendezve írt róla. Törőcsik Mari évtizedekkel később egy rövid mondattal utalt a forgatáson szövődött különleges kapcsolatra: „…kicsit egymásba is szerettek.”

A sikerek mögött azonban egyre mélyülő belső vívódás húzódott. A Rákosi-korszak kultúrpolitikája ráerőltette a „paraszti hős” skatulyáját, amiből kétségbeesetten próbált kitörni. Az 1956-os forradalom utáni légkör, szerelme, Ferrari Violetta disszidálása és a szakmai mellőzöttség érzése idegösszeomláshoz vezettek.

A János Kórházban kezelték, itt ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb orvossal, dr. Perjési Hedviggel, akit hamarosan feleségül vett. Ez a kapcsolat pecsételte meg a sorsát.

A hivatalos verzió, amit a Népszabadság 1957. június 22-i száma is közölt, egyértelmű volt: „…holtan találták Soós Imre 27 éves színművészt és feleségét… a rendőri bizottság megállapította, hogy … világítógázzal öngyilkos lett.” A lakás belülről volt bezárva. Az Index által feltárt későbbi visszaemlékezések és dokumentumok azonban rémisztő részleteket tártak fel.

A helyszínen egy cédulát találtak, amelyen állítólag ez állt: „Anyu, ne bántsatok senkit, én vagyok a gyilkos.” A mondatot Perjési Hedvig testvére idézte fel. Egy, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött ügynöki jelentés még sötétebb képet fest a nőről, aki a jelentés szerint korábban már megpróbálta megölni előző vőlegényét.

„Már régen az öngyilkosság volt a mániája… Altatót fecskendezett vőlegényébe, de annak volt annyi ereje, hogy a kinyitott gázcsapot elzárja” – áll a dokumentumban.

A jelek arra utalnak, hogy a felesége beadott neki valamilyen szert, majd megnyitotta a gázcsapot. Soós Imre felébredhetett a kábultságból, és utolsó erejével próbált menekülni, de a bezárt ajtón már nem jutott ki. A gondos, teljes körű vizsgálat elmaradt, a halálesetet gyorsan lezárták kettős öngyilkosságként. Soós Imre sírja a Farkasréti temetőben található, a Nemzeti Sírkert részeként védelem alatt áll. Rövid, de annál fényesebb pályája, a Körhinta nemzetközi sikere és halálának máig tisztázatlan körülményei legendává tették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az Északi-sarkvidéken tanult meg járni, gyerekkora óta jogilag siket volt, és a sírkövén is a fingással poénkodik – Leslie Nielsen ma lenne 100 éves
Erőszakos apja elől menekült a kanadai légierőhöz, és csak 62 évesen lett világhírű, miután drámai színészként képtelen volt befutni.


Leslie William Nielsen éppen 100 évvel ezelőtt, 1926. február 11-én született Kanadában, Saskatchewan tartomány Regina nevű városában. Édesanyja, Mabel Elizabeth Davies Walesből emigrált Kanadába, édesapja, Ingvard Eversen Nielsen pedig dán származású rendőr volt a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnél. Volt egy bátjya is, Erik Nielsen, aki hosszú ideig kanadai parlamenti képviselő, kabinetminiszter, 1984-től 1986-ig pedig Kanada miniszterelnök-helyettese volt. Nielsen a gyermekkorát az Északi-sarkvidéken töltötte, mivel az apja ott szolgált. Egyszer elmesélte, hogy ott is tanult meg járni. A családfő, Ingvard állítólag erőszakos ember volt, gyakran verte a feleségét és a fiait is.

Leslie, hogy elmeneküljön a bántalmazásokkal teli gyerekkorából, 17 évesen belépett a Kanadai Királyi Légierőbe, annak ellenére, hogy jogilag siket volt, már gyerekkora óta hallókészüléket kellett viselnie.

„Nagyon nehéz színésznek lenni, mivel minden attól függ, hogy a megfelelő szöveget mondd a megfelelő időben, te viszont nem hallod a jelzéseket. El sem tudom mondani, hányszor kellett volna azt kérdeznem, hogy »Mi?«, ha nem lett volna hallókészülékem. Tehát ez a szerkentyű életmentő, és lehetővé teszi, hogy gyakoroljam a mesterségemet” – nyilatkozta erről egyszer Nielsen.

A második világháború alatt egyébként légi lövészként szolgált repülős bevetéseken. A háború után aztán a torontói Lorne Greene Academy of Radio Arts színművészeti akadémiára iratkozott be. A tanulmányai alatt ösztöndíjat kapott a New York-i Neighborhood Playhouse színházba, ahol színpadi és zenei tanulmányokat folytatott, mielőtt 1950-ben megkapta első komolyabb televíziós szerepét a Studio One című antológiasorozat egyik epizódjában.

Nem hajthatott fogatot

Az ötvenes évek elején számos kisebb szerepet kapott jóképű statisztaként, mellékszereplőként. Mivel már akkor is kiváló orgánuma volt, dokumentumfilmekben és reklámokban működött még közre narrátorként, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges pénzt. Ő azonban ennél többre vágyott, arról álmodozott, hogy Hollywood nagy nevű sztárja lesz. 1956-ban aztán kapott egy kis szerepet első játékfilmjében, a The Vagabond King című romantikus musicalben. A film bukás volt, de a producer, Nicholas Nayfack megkedvelte a fiatal és jóképű Nielsent, és felajánlotta neki, hogy beválogatja egy éppen készülő sci-fibe, a Tiltott bolygóba (1956). Nielsen természetesen kapva kapott az alkalmon, s ő lett az egyik főszereplő. A film (Shakespeare A vihara az űrben, ami valójában forradalmi volt, a Star Trek előfutárának tekintik) pedig nagy sikert aratott. Annyira, hogy Nielsen is népszerű lett, így szerződést kapott az MGM-nél.

Több évnyi kisebb szerepek és színészi küzdelmek után végre nevet szerzett magának. Pár évvel később nagyon szeretett volna szerepelni a Ben-Hurban (1959), így jelentkezett a meghallgatásra is, Messala szerepére, de nem járt sikerrel, Stephen Boyd lett a befutó. Ekkorra az MGM-mel kötött szerződése lejárt, így már szabadon dolgozhatott máshol, és így is tett.

Az 1960-as évektől kezdve a filmek iránti lelkesedése alábbhagyott, már sokkal szórakoztatóbbnak találta a tévés munkákat, ezért feladta az álmát, hogy hollywoodi sztár legyen, és inkább a képernyőkre költözött.
Akkoriban számos tévésorozatban szerepelt, például az Alfred Hitchcock bemutatjában, A szökevényben, a Peyton Place-ben vagy a The Wild Wild Westben. Ám ezekben is mindig mellékszerepekben tűnt fel, soha nem lehetett ő a főhős. Visszatért oda, ahol az ötvenes évek elején kezdte, a kisebb és másodlagos szerepekhez, csak most már a vászon helyett a tévében.

Hülyeség komolyan

Nielsent addig komoly drámai színészként tartották számon, ráadásul jóképű is volt, csupán nem kapott olyan szerepeket, amelyekkel bizonyíthatta volna a tehetségét és rátermettségét. 1969-ben aztán elcsípett egy főszerepet a The Bold Ones: The Protectors című kemény és nyers zsarusorozatban, ami azonban nem tartott sokáig, mindössze hét rész után levették a műsorról. A hetvenes években így visszatért a kisebb szerepekhez olyan sorozatokban, mint a San Francisco utcáin, a M.A.S.H., a Hawaii Five-O, a Kojak, a Kung Fu, a S.W.A.T., sőt, 1971-ben és 1975-ben a Columbóban is feltűnt. S persze azért akadtak mozifilmek is, például az évtized egyik népszerű katasztrófafilmje, a Poszeidon katasztrófa (1972), az 1977-es Az állatok napja (amiben többek között villámlások közepette félmeztelenül harcol egy medvével) vagy a Lángoló város (1979).

Majd 1980-ban jött a nagy áttörés! Egy testvérpár, David és Jerry Zucker, valamint írótársuk, Jim Abrahams (azaz a ZAZ trió) 1977-ben nagy sikert arattak a The Kentucky Fried Movie című vígjátékukkal, ezért egy újabb szokatlan komédiával akartak előállni. Akkoriban népszerűek voltak az Airport-filmek, ők pedig át szerették volna dolgozni a kevéssé ismert, 1957-es katasztrófadarabot, a Zero Hour!-t, méghozzá a sajátos abszurd humorukkal nyakon öntve.

Ebből született meg az 1980-as Airplane!, amelyben talán a film legemlékezetesebb karakterét éppen Leslie Nielsen játszotta az orvos Dr. Rumackként.

Zuckerék azért választották őt erre a tőle eddig felettébb szokatlan vígjátéki szerepre, mert olyan nagyszerű drámai színész volt, s úgy gondolták, széles körben nem ismert, de azért felismerhető arcokkal elhitethetik a nézőkkel, hogy az Airplane! komoly katasztrófafilmnek tűnik, és a hangulata is az, a poénok pedig sokkal nagyobbat ütnek, ha drámai színészek komoly, rezzenéstelen arccal mondják el azokat. A tervük bejött, az Airplane! új műfajt teremtett a komédián belül.

A paródiák fapofa királya

Nielsen pedig rákapott a vígjáték ízére, és sikerült később ebből karriert csinálnia. Ennek köszönhető az is, hogy manapság az egyik legnagyobb nevettetőként emlékezünk rá. A ZAZ trió 1982-ben előállt a Nagyon különleges ügyosztály című sorozattal, amelyben Leslie Nielsen játszotta Frank Drebin (a magyar szinkronban Drebil) detektívfelügyelőt, egy kifejezetten Nielsen számára megalkotott szerepet. Az Airplane!-től eltérően azonban a Nagyon különleges ügyosztály nem volt nagy siker a tévében. Csupán hat epizódot forgattak belőle, és ezek közül csak négy került adásba, mielőtt az ABC csatorna kaszálta a szériát. Aztán később levetítették az utolsó két részt is.

„Ez az a fajta humor, ami nem való a televízióba, mert oda kellett figyelni rá” – magyarázta később Nielsen a sikertelenség okát, utalva arra, hogy a televíziózás már akkoriban is csupán háttértevékenység volt, az emberek általában más dolgot csináltak közben.

Szerencsére a Nagyon különleges ügyosztály mégis kifizetődő lett, hiszen valami sokkal nagyobb született belőle később. A Paramount ugyanis megszerezte a sorozat VHS-forgalmazási jogait, és 1985-ben kiadta mind a hat epizódot. A kazetták nagy sikert arattak, a stúdió ezért felkereste Zuckeréket, hogy kérnek még ebből. Így végül 1988-ban megjelent a Csupasz pisztoly, az elkaszált tévésorozat egész estés filmváltozata.

Nielsen természetesen visszatért Frank Drebinként, s ez lett az első főszerepe egy mozifilmben több mint 30 év után. A közönség zabálta a Csupasz pisztolyt, ez a fajta humor a moziban sokkal nagyobb sikert aratott, nagyobbat az Airplane!-nél is. Nielsen pedig évtizedeken át tartó küzdelem után, 62 évesen végre világsztár lett.

Ezt követően a stúdiók kifejezetten Nielsen főszereplésével készülő paródiafilmeket rendeltek, így született meg a kilencvenes évek paródiafilmes őrülete. Jött a Bújj, bújj, ördög! (1990), a Csupasz pisztoly 2 ½ (1991), a Csupasz pisztoly 33 1/3 (1994), a Drakula halott és élvezi (1995), a Drágám, add az életed! (1996), a Sziki-szökevény (1998) vagy a Horrorra akadva harmadik (2003) és negyedik (2006) része.

Nielsent ugyanakkor a való életben sem lehetett komolyan venni. Például mindig felbukkant a világ különböző talk show-iban kedvenc poénjával, egy egyszerű fingógéppel, amelyet az interjú közepén sütött el általában.

Sosem állt le, világszerte milliókat nevettetett meg egészen a 2010-es, 84 éves korában bekövetkezett haláláig.

Szellentéssel a sírba

Nielsen összesen négyszer házasodott: Monica Boyer éjszakai klubénekesnővel 1950 és 1956 között voltak házasok, Alisande Ullmannal 1958 és 1973 között, Bobbye Brooks Oliverrel 1981-től 1983-ig, végül Barbaree Earllel 2001-től Leslie haláláig. Két lánya született a második, egyben leghosszabb házasságából: Thea és Maura. A kései éveiben Barbaree-vel az arizonai Paradise Valley-ben és a floridai Fort Lauderdale-ben éltek.

2010 novemberében Nielsen rosszul lett, így a Fort Lauderdale-ben található Holy Cross Kórházba szállították. November 28-án a színész unokaöccse, Doug a Winnipeg-i CJOB rádióállomásnak elmondta, hogy a nagybátyja 84 éves korában, a családja és a barátai körében örökre elaludt, a halálát tüdőgyulladás okozta, keleti parti idő szerint délután 5:30 körül. Nielsen holttestét a Fort Lauderdale-i Evergreen temetőben helyezték végső nyugalomra 2010. december 7-én, amelynek során elsüthette utolsó poénját: a síremlékére ugyanis még korábban a „Let 'er rip”, azaz „Ereszd ki!” feliratot választotta (az eredeti angol szöveg több szinten is megállja a helyét, hiszen a fingós poén mellett arra is utalhat, hogy hagyják őt nyugodni). A temetésen természetesen a Csupasz pisztoly zenéje szólt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Hét Királyság lovagja négy rész után visszaadta a hitemet a Trónok harca világában - Még csak most kezdődött és mindjárt vége…
Az HBO Max csendben ledobta az év egyik legjobb fantasy-sorozatát. A Hét Királyság lovagja úgy csap oda, hogy még a Sárkányok háza is pironkodhat.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2026. február 10.



Az első négy epizód után nyugodtan kijelenthető: az HBO Max talán az eddigi legjobb döntését hozta, amikor George R. R. Martin kevésbé grandiózus, ám annál emberibb történeteihez nyúlt vissza. A Sárkányok harca vontatott, túlbonyolított fáradt története után igazi üdítő szomjoltó a fantasy kalandok világában.

A sorozat már az első két résszel meglepően erős nyitást produkált, de a harmadik és a negyedik felvonás az, ahol igazán megmutatja, mire képes.

Ezekben az epizódokban nemcsak felgyorsulnak az események, hanem olyan narratív fordulatok is érkeznek, amelyek új megvilágításba helyezik a korábban látottakat. Különösen a harmadik rész lezárása. Spoilerek nélkül annyi elárulható, hogy több addig homályos motiváció és apró történés is érthetővé válik a könyvet nem olvasók számára. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy az ember hirtelen kedvet kap újranézni a korábbi részeket, immáron a friss információk tükrében.

A negyedik epizód pedig végre teljes erővel beemeli a fő történetszálat: a Hetek próbáját, azt a lovagi küzdelmet, amely nemcsak Duncan sorsát dönti el, hanem tulajdonképpen útjára indítja a későbbi kalandjait.

Ez a pont az, ahol világossá válik, hogy a sorozat nem pusztán egy hangulatos előjáték, hanem komolyan gondolja a konfliktusokat, a téteket, a morális dilemmákat és a karakterek fejlődését.

Mindezt úgy, hogy közben meglepően letisztult marad: nincs túlírva, nem akar mindenáron sokkolni, mégis folyamatosan fenntartja a feszültséget.

A tempó is figyelemre méltó, bár kellett is ez neki, mert nem egy hosszú sorozat. Némelyik epizód csupán félórás, tartalomban sokkal többet ad, egy pillanatig sem válik vontatottá a cselekmény.

A dialógusok pontosan kimértek, a jelenetek gördülékenyen követik egymást, a dramaturgia pedig olyan magabiztos, hogy az ember észre sem veszi, mennyire gyorsan lepereg egy rész.

Külön öröm, hogy a széria nem próbál modern frázisokat és kikacsintásokat erőltetni a középkorias miliőbe: a szereplők beszéde és viselkedése illeszkedik a világhoz, ami manapság, furcsa módon, már önmagában is üdítő. Lehet, hogy ez csak az új Star Trek sorozat után tűnik fel…

A két főszereplő közti dinamika továbbra is a produkció egyik legnagyobb aduásza. Peter Claffey és Dexter Sol Ansell remekül működik együtt: Duncan naiv, tiszta szándékú kóbor lovag és Egg meglepően érett, talpraesett fiatal inasa olyan párost alkotnak, akiknek minden közös jelenete kincs.

Ritka az olyan fantasy-kaland-sorozat, ahol ennyire könnyű szívből drukkolni a hősöknek, nem azért, mert muszáj, hanem mert valóban szerethetőek.

Dunk különösen érdekes figura a Trónok harca univerzumában: ő az a ritka kivétel, aki nem próbál ügyeskedni, nem akar a nagyhatalmúak sakktábláján előnyhöz jutni, egyszerűen csak tisztességes lovag szeretne lenni. Egg pedig kiváló ellenpont, fiatal kora ellenére józan ésszel és kíváncsisággal folyamatosan árnyalja a helyzeteket és voltaképp életben tartja az óriás lovagot.

A mellékszereplők sem maradnak csak a „bajuszpörgető” antagonisták szerepében. Imádtam utálni a gonoszokat. A családi viszályokkal terhelt nemesi családok épp annyira voltak érdekesek, mint főszereplőink.

A tétek ugyan kicsiknek látszanak egy Trónok harcához képest, de szeretett szereplőinknek az élete múlhat egy-egy döntésen.

Egy igazán élvezetes lovagi tornába csomagolt, belső konfliktusoktól feszülő családi csetepatét követhetünk végig az HBO Maxon.

Az egész sorozat legnagyobb erénye talán az őszinteség. Nem akar mindenáron trendeket kiszolgálni, nem próbál rálicitálni saját univerzumának legsötétebb pillanataira, hanem egy földhözragadt, emberközelibb fantasy-kalandot mesél el.

Ennek ellenére, vagy épp pont ezért, sokkal több érzelmet közvetít, mint első pillantásra gondolnánk.

Jó a forgatókönyv, működnek a karakterek, a fordulatok nem érződnek öncélúnak, és az intrikák is pont annyira összetettek, hogy lekössék a figyelmet anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. Persze azért itt is folyik a vér… mégis csak George R.R. Martin írta.

Négy rész után nehéz nem lelkesedni. Régen találkoztam olyan modern sorozattal, amelyről ennyire könnyedén írtam pozitív hangnemben, és amely ilyen magabiztosan találta el a saját tónusát.

Minden adott ahhoz, hogy a hatepizódos első etap valódi kincsként maradjon meg a nézők emlékezetében.

Nagyon remélem, hogy Ser Duncan the Tall története nem ér véget itt. Az HBO a további kötetekhez is bátran hozzányúlhat majd, csak addig jöjjön ki a pletykált negyedik kötet. Mert ha elfogy az alapanyag a Warner streaming szolgáltatója nem arról híres, hogy jó döntéseket hoz. Ha a folytatásban az utolsó két rész is tartja ezt a színvonalat, a Hét Királyság lovagja könnyen az év egyik legjobb új sorozata lesz. Az biztos, hogy a Trónok harca világának már most a legkedveltebb mellékága. Bocsi Sárkányok háza, de nem bocsi.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Az, hogy fájdalom nélkül nincs eredmény, egyszerűen nem igaz” – Jennifer Aniston 57 évesen átírta a fitnesz szabályait
A kor tényleg csak egy szám! A legjobb példa erre Jennifer Aniston akinek ma van a születésnapja, mert a korát meghazudtolóan jól néz ki. A színésznő elmondta, hogy a Pvolve-módszerrel tartja magát fitten.


Jennifer Aniston ma lett 57 éves, de a kilencvenes évek óta a fittség és a kortalan szépség szinonimája.

„A ‘fájdalom nélkül nincs eredmény’ egyszerűen nem igaz. Jennifer most nyíltan szembemegy ezzal a felfogással, hogy a test sanyargatását az eredményesség feltételének tekinti.

Lehet eredmény fájdalom nélkül is” – szögezte le egy exkluzív interjúban. Ez a felismerés vezette el a Pvolve nevű funkcionális programhoz, amely nemcsak a testét formálta át, de a mozgáshoz fűződő viszonyát is alapjaiban írta újra.

A Pvolve egy alacsony terhelésű, kontrollált mozdulatokra épülő rendszer, amely speciális, ellenálláson alapuló eszközökkel dolgozik.

A cél nem az ízületeket terhelő ugrálás vagy a súlyok emelgetése, hanem a teljes izomláncok aktiválása, a mobilitás és a stabilitás fejlesztése.

A koncepció tudományos hátterét egy, az Exeteri Egyetemmel közösen végzett kutatás is alátámasztja, amelynek kezdeti eredményei szerint 40 év feletti nők körében 12 hét alatt mérhetően javult az erőnlét, a rugalmasság és az egyensúly.

Aniston számára a valódi fordulópontot egy 2021-es hátsérülés hozta el.

Ekkor szembesült azzal, hogy a korábbi, nagy intenzitású edzései hosszú távon fenntarthatatlanok.

„A Pvolve tiszteletben tartja, hol tart a tested, és lehetővé teszi, hogy a korlátaid körül dolgozz” – magyarázta a színésznő, aki 2023 júniusában hivatalosan is partnerként csatlakozott a márkához.

„Egy 30 perces Pvolve-edzéstől is csurom vizes lehetek, és elképesztő eredményeim vannak – anélkül, hogy szó szerint összetörném a testemet” – mondta a People magazinnak.

Független tesztek szerint a program hatékony és rugalmas, de a fejlődéshez elengedhetetlen a progresszív terhelés és a speciális eszközök használata.

Aki követné Aniston példáját, annak elsősorban digitális úton van erre lehetősége. A Pvolve havi 24,99 dolláros, azaz nagyjából 8 ezer forintos streaming-előfizetéssel több ezer online órát kínál, míg a fizikai stúdiók egyelőre főként az Egyesült Államokban és Kanadában terjednek.

A fitneszprogram mellett a színésznő magánélete is rendeződni látszik; születésnapját új párjával, Jim Curtis hipnoterapeutával ünnepli, akivel a hírek szerint közel egy éve alkotnak egy párt. „Tényleg tisztelned kell, ahol a tested épp tart.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: