Egy nő, akire felnézhetnek, csodákat tehetne az állami gondozott lányokkal
Úgy kerülnek állami gondozásba, hogy azt hiszik, egy fabatkát sem érnek, és 18 évesen úgy kerülnek ki a rendszerből, hogy nem volt, aki meggyőzte volna őket az ellenkezőjéről. Ez az alapja a gyermekotthonban nevelkedő lányok legtöbb problémájának, ettől lesznek különösen kiszolgáltatottak az őket szexuálisan kizsákmányoló férfiaknak. Óriási munka ez ellen dolgozni, és szinte csak a gyermekotthonok mindennapjaiból kiszakadva végezhető. Két, Vas megyei pszichológus a nővé válás témája köré szervezett élményterápiás tábort egy idilli őrségi kistelepülésen. Munkájukról egy őszi visszalátogatáson meséltek nekünk.
“Te ennyi idősen már sütni-főzni is tudsz?”
A 12 éves, talpig farmerba öltözött kislány a kérdésemre nem magát kihúzva, büszkén válaszolt, inkább csak megrántotta a vállát. Aztán a konyhában ülő felnőttek találgatni kezdték, honnan ez a képesség, és bár valódi választ nem kaptak, megállapodtak abban, hogy biztos az öt idősebb fiútestvér teszi, akikről a kislány épp az imént beszélt.
Barátkozni próbáltam, azzal, hogy én is viszonylag korán kezdtem a konyhában alkotást, mert nekem meg a kisebb testvéreimre kellett főznöm kamaszkoromtól kezdve, de hamar elvesztettem a lány figyelmét.
Ahogy telt az idő, később még kaptam tőle néhány epés megjegyzést a “túl fiús” felnyírt hajamra, de valamiért mégis azt éreztem, ez a szimpátiája jele.
A cserfes lány egyike volt annak a nyolc fős kis csoportnak, amelyik másfél órát utazott Márokföldre, egy kis faluba az osztrák-magyar határvidéken húzódó Őrség déli csücskében, hogy újra kedves ismerősökkel találkozzanak. A csoport tagjai egytől egyig kora kamaszkorukat élő állami gondozott lányok, legtöbbjük a Vas megyei Gencsapátiban, ketten pedig Kőszegen élnek gyermekotthonokban.
A kedves ismerősök pedig egy márokföldi gazdálkodó család, de talán annál is inkább az állataik: nyulak, pónik, cicák és tehenek, akiket egész álló nap simogattak volna a lányok, ha az őket kísérő felnőttek nem szerveznek nekik más programokat is.
Élményterápiás tábor a nővé válásról
A felnőttek Tóth Mariann és Krekó Kata pszichológusok, mindketten az Őrségben élnek és dolgoznak. Mariann gyermekotthonokban praktizál, Kata pedig leginkább meseterapeutaként kerül kapcsolatba gyerekekkel, és a bántalmazott gyerekek igazságügyi vizsgálata a szakterülete.
Idén nyáron először közösen szerveztek élményterápiás tábort kifejezetten kamaszodó állami gondozott lányoknak.
Szerették volna, ha az egy hetes alkalom kifejezetten a nővé válásban, a saját, átalakuló testükhöz való egészséges viszonyulásban segítene ezeknek a nehéz körülmények között felnövő gyerekeknek.
A táborban ugyan nem voltunk ott, de amikor a lányok október első hétvégéjén visszalátogattak Tóth Mariann, Krekó Kata és még két felnőtt társaságában a tábor helyszínére, mi is elkísértük őket.
Közben pedig arról beszélgettünk a két pszichológussal, milyen veszélyek leselkednek a kamaszodó lányokra az intézményi gondozásban, és mit tehetnek szakemberként, hogy felkészítsék őket ezek kivédésére.
Minden a pozitív énkép hiányától indul
A gyermekprostitúció, és általában a prostitúció áldozatai között nagyon gyakran találkozni volt vagy jelenlegi állami gondozott fiatal nőkkel, lányokkal. Ez az Abcúgon a témában bemutatott korábbi történetekből is jól látszik.
Krekó Kata és Tóth Mariann is tisztában vannak a jelenséggel.Szerintük az, hogy a gyermekotthonokban nevelkedő lányok jobban kitettek a szexuális kizsákmányolásnak, több tényező együttes eredménye.
“Először is ezek a gyerekek nem véletlenül kerülnek állami gondozásba”
– magyarázta Krekó Kata, miközben az őszi napsütésben, egy márokföldi parasztház udvarán állva beszélgettünk. Krekó szerint Vas megyében főképp nem azért kerülnek a gyerekek intézetbe, mert éheznek, hanem mert a családjukban bántalmazták, de minimum súlyosan elhanyagolták őket.
“Ez eleve meghatározza, mennyire értékelik magukat. Abból, ahogy a szüleik bánnak velük, és a kiemelésből azt a tapasztalatot raktározzák el, hogy ők semmit nem érnek” – magyarázta Krekó. Tóth Mariannal együtt a nyári tábor alatt is azt látták a részt vevő lányokon, hogy nagyon nem tudtak mit kezdeni például az őket dicsérő megjegyzésekkel.
“Amikor nagyon konkrét tulajdonságaikról beszéltünk elismerően, nem tudták elviselni, hogy a szemükbe mondjuk mindezt, az egész szituáció után pedig látványosan rosszalkodni kezdtek”
– mesélte a pszichológus.
