prcikk: Karafiáth Orsolya: félek, mi lesz itt | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Karafiáth Orsolya: félek, mi lesz itt

Karafiáth Orsolyával beszélgettünk arról, miért fontos a művészeknek is szót emelniük a gyűlölködés és a kirekesztés ellen.


Excentrikus stílusáról ismert, ritkán jelenik meg nyilvános helyen paróka, kosztüm, vagy más figyelemfelkeltő ruhadarab nélkül. Elmondása szerint ez egyszerre szerep, illetve a valódi személyisége. Irodalmi munkássága mellett újságíróként is rendszeresen publikál, jelent meg véleménycikke például az egészségügy helyzetéről, a menekültekről, illetve az albérletekkel kapcsolatos csalásokról. Arról beszélgettünk, mennyire éles határvonal húzódik számára a két énje között, mennyire érvényes ma a Petőfi-féle lángoszlop-hasonlat a költőkre, illetve miért nem elterjedt Magyarországon a tudatos imázsépítés, amit ő alkalmaz.

– Írsz verseket, regényt, kacérkodsz a zenéléssel, mindemellett pedig ott az újságírás is. Van számodra prioritás, fontossági sorrend ezek között?

– Fontossági sorrend nem annyira, inkább az a jellemző, hogy az egyik a másik rovására megy. Például most épp dolgozom egy regényen, mellette verseket is írok, de közben ott vannak az újságírói munkák is, hiszen abból élek. Ez így elég nehéz, szükségem lenne legalább három hónapra, amikor semmi mással nem kell foglalkoznom az új könyvemen kívül, de sajnos nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Ráadásul a szépirodalmi munkákhoz el is szoktam utazni, hogy normálisan tudjak dolgozni, amit külön időbe telik megszervezni. Egyébként nincs olyan, hogy valamit jobban, vagy kevésbé szeretek a tevékenységeim közül: abszolút szerencsésnek mondhatom magam, hiszen most már évek óta kizárólag olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek tényleg érdekelnek és megmozgatnak.

korsi2

Fotó, következő fotó: Valuska Gábor

Névjegy

Karafiáth Orsolya 1976-ban született Budapesten. Több női magazinnak ír, a Nők Lapja Psziché, a Nők Lapja Évszakok, az Elle és a Ridikül magazin állandó szerzője, továbbá a Metropol és Hír24 tárcaírója. Blogját KOmplett címen a Magyar Narancs online-on vezeti. Eddig hét könyve jelent meg: négy verseskötet (Lotte Lenya titkos éneke – 1999, Café x – 2004, Cigánykártya – 2009, Él – 2015) és három regény (Maffia-klub – 2008, Kicsi Lili – 2012, A házikedvenc – 2013). Műsorvezetőként, moderátorként, valamint alkalmi projektek modelljeként is tevékenykedik.

Gyakran dolgozik együtt zenészekkel, színészekkel, képzőművészekkel. Eddig két lemezt készített, neves közreműködőkkel. A könyveihez rendszeresen kisfilmeket forgat, legutóbb Takáts Eszterrel és Góbi Ritával az Él mellé csináltak azonos című dalt és táncklipet. Dalszövegírással is foglalkozik, többek között Koncz Zsuzsának is írt már. Első musicaljét Bella Mátéval készítette, a címe Macskadémon. Díjai közül jelentősebb a Soros ösztöndíj, a Zuger Kulturstiftung Berlini ösztöndíja, illetve Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt.

korsi3

– Elutazni anyaggyűjtés miatt szoktál, vagy csak a környezetváltozásra van szükséged?

– Az utóbbi. Majdnem minden nagyobb munkámat úgy fejeztem be eddig, hogy elmentem valahova. Voltam már osztrák turistaszállótól kezdve kis erdei menedékházon át régi kastélyig mindenhol, itthon és külföldön egyaránt. A helyszín voltaképpen másodlagos, csak annyi a lényeg, hogy szép környezetben legyen – tengerparton, vagy erdőben, ahol tudok sétálni –, és teljes ellátást kapjak, hogy tényleg semmi mással ne kelljen foglalkoznom.

"
A legjobb az, ha internet és térerő sincs.

Ha itthon maradnék, óhatatlanul megtalálnának a különféle felkérésekkel, amiket persze szokás szerint elvállalnék, így esélyem se lenne haladni.

– Az újságírói és a művész éned mennyire válik el egymástól? Gyakran írsz közéleti témájú publicisztikákat, beemelnél ilyesmit a verseidbe is?

– Nem, teljesen különválik a kettő. Ha valaki ismeri a tárcáimat, majd ezután elolvas tőlem valami szépirodalmi művet, erősen csodálkozhat is, hiszen olyan, mintha két külön személytől származnának. Az én agyamban is egyfajta skizofrén helyzetet okoz ez: tulajdonképpen kapcsolók váltakoznak, az egyik kizárja a másikat. Soha nem írtam se közéleti prózát, se verset, mert egyszerűen nem az én világom – nem tudok művészeti szempontból hozzányúlni ezekhez a témákhoz.

korsi6

Fotó: Valuska Gábor

– Szerinted mennyire feladata ma egy ismert és népszerű művésznek az állásfoglalás, vagy akár Petőfitől vett hasonlattal élve a lángoszlopként való iránymutatás?

– Erről nekem nagyon erős véleményem van: úgy gondolom, hogy egy művész nyíltan ne politizáljon.

"
Számomra nagyon visszatetsző, ha valaki odaáll egy párt vagy egy irányzat mellé. Egyrészt ezzel óhatatlanul kizárja a közönségének egyik részét, másrészt eleve nem is dolga.

Mit akarhat elérni például egy nagy színész azzal, hogy minden pártgyűlésen ott veri a mellét? Legfeljebb több anyagi támogatásban reménykedhet, hiszen ebben a kis országban minden a pénzről szól. Ez a fajta dörgölőzés számomra mindig is visszataszító volt.

Az viszont, hogy egy placcon lévő ember hozzászóljon közéleti témákhoz (aktuálpolitikától függetlenül), szerintem igenis fontos. Kellene, hogy legyenek olyanok, akiknek a véleményét érdemes meghallgatni, és akikkel érdemes vitába szállni. Én magam is írok egy csomó olyan tárcát, amiben a nővérek helyzetétől kezdve a menekültügyön a hajléktalanokig érintem a szerintem fontos témákat. És nem érdekel, hogy éppen melyik oldalon történik disznóság: ha valamiről úgy érzem, hogy engem a gondolkodó lényemben sért, az ellen szót emelek. De azt, hogy bármelyik párt szekerét toljam, nagyon veszélyesnek tartom. Igaz, régebben az SZDSZ mellett kiálltam mindenféle rendezvényeken, de ma már senkivel, semmilyen szinten nem vállalnék közösséget.

korsi8

Fotó: Legát Tibor

– Téged mi borít ki annyira, hogy úgy érzed, erről írnod kell?

– Az igazságtalanságok, illetve az elesetteket, gyengébbeket érő hátrányos megkülönböztetés. Ha olyat tapasztalok, ahol emberi méltóságukban sértenek meg csoportokat, mindig kiállok mellettük – például a nők, vagy a melegek jogaiért, de említhetném az állatvédelmet is. Sokan már tudják is ezt rólam, és eleve ilyen témájú cikkek megírására kérnek fel.

– Ezen a téren szerinted mennyire pozitív a helyzet Magyarországon?

– Az utóbbi időben nagyon borúlátó vagyok, és félek attól, mi lesz itt. A nővérek ügye is rosszul áll, folyamatosan jönnek a hírek arról, mennyire kétségbeejtő állapotok uralkodnak az egészségügyben. És közben az olimpiáról megy a szavazás, amikor a kórházakban életek forognak kockán. Erre tényleg nem tudok mit mondani.

– Az emberek általános közhangulatát milyennek látod?

– Vagy az apátia, vagy a folyamatosan napirenden tartott gyűlölködés a jellemző. Most épp a menekültek vannak soron, de mindig kell valaki, aki ellen hangolhatják az embereket. A többség pedig vevő erre. Nonszensz, hogy

"
már ott tartunk, hogy felhív egy barátom, aki olvasta a témában írt cikkemet, mondván én azt akarom, hogy az ő gyereke arabokkal járjon egy iskolába?!

Egyszerűen értetlenül állok a dolog előtt, és sajnos még az amúgy gondolkodó emberek is átveszik ezt a háborús retorikát.

korsi_7

Fotó: Valuska Gábor

– Hogy a másik oldal véleményét is említsük: sokan gyakorlatilag tényként kezelik, hogy diktatúra épül itthon, sőt egyesek szerint már most is az van. Te mit gondolsz erről, az észak-koreai élményeid birtokában?

– Ez nagyon nehéz és összetett kérdés. Nyilván nem Koreában vagyunk, de egy olyan országban, ahol lefejezik a bíróságokat, és folyamatosan olyan törvényeket hoznak, amelyek egy bizonyos hatalmat betonoznak be hosszú évekre, ott azért olyan nagyon nagy demokráciáról nem beszélhetünk. Sajnos minden elsikkad, egy ideig benne van a köztudatban és hőzöngenek miatta azok, akiknek halljuk a hangját, aztán annyiban marad.

Elég arra emlékezni, a sajtótörvény kapcsán mekkora felháborodás volt, és mi maradt ebből mára. Pedig továbbra is benne maradtak a törvényben azok a bizonyos kitételek, egyfajta időzített bombaként. Igaz, eddig nem használták őket, de ki tudja, mikor döntenek úgy, hogy lefejeznek egy-két szerkesztőséget ezekre hivatkozva. Most még annyira nem sérül a szólásszabadság, de azért mindenki nagyon meggondolja, mit mond.

korsi_elvis

A frissen készült Elvis-sorozat egyik darabja. Fotó: Baga photo & videography; Haj: Kertész Edit; Make-up: Pásztor Krisztina; Ékszer: Glass Painting By Chris; Ruha: TiCCi Rockabilly Clothing

– A parókáid, jelmezeid, illetve az egész excentrikusságod mennyire szerep számodra, és mennyire vagy ilyen a való életben is?

– Mindkettő igaz. Ilyen vagyok a való életben is, ugyanakkor ha színpadra állok, szeretem külön megkomponálni, hogy nézzek ki. Ez az én karakterem, hogy mindenhová más szerepet kreálok magamnak, sokan el is várják már tőlem. De persze ha engem nem szórakoztatna, hagynám a fenébe. Ahogy egyébként hagyom is néha: ha olyan kedvem van, felveszek egy farmert, egy pólót, meg egy kalapot, és ennyi. De többnyire azért fontos számomra, hogy elválasszam a színpadi és a magán lényemet, amit legegyszerűbben így tudok megtenni.

– Az ilyen tudatos imázsépítés elég ritka Magyarországon, még a zenekarok esetében is, nemhogy más művészeknél. Szerinted miért nem élnek vele többen?

– Ez azért iszonyú sok idő és energia. Ráadásul sokan azon a véleményen vannak, ami szintén védhető, hogy beszéljenek helyettük a verseik, képeik, vagy a dalaik. Maga a személyük nem annyira fontos, hogy előtérbe tolják. Számomra viszont fontos, legalábbis ilyen téren. Azt hittem egyébként, hogy előbb-utóbb majd kinövöm ezt, mondjuk 35 éves koromra, de nem így történt. Sőt, most már látom magam előtt, hogy ha megérem – és reméljük, meg fogom –, 70 évesen még iszonyúbb maskarákat vehetek fel, hiszen akkor már tényleg tökmindegy lesz... (nevet)

– Abból nem szokott probléma lenni, hogy ha együtt dolgozol valakivel, aki visszafogottabb személyiség nálad, elnyomod őt?

– Alapvetően nagyon együttműködő típus vagyok, szerintem ezért is szeretnek velem dolgozni, illetve emiatt hívnak újra, akikkel már dolgoztam. A külsőségeim egyáltalán nincsenek hatással arra, hogyan állok egy projekthez. Sőt inkább örülni szoktak neki, hogy plusz színt jelent például a képes sajtómegjelenéseknél, amire építhetnek.

korsi5_olahgergelymate

Takáts Eszterrel és Góbi Ritával – Fotó: Oláh Gergely Máté

Az Él-hez készített táncklip:

– Mekkora szabadságot ad neked, mik az előnyei, illetve a hátrányai annak, hogy szabadúszó vagy?

– Pont ma kérdezte a nagymamám, hogy „Jaj, mi lesz így veled, miért nem tudsz rendesen élni?” De nekem ez az életstílus felel meg. Egy dolog van, ami nagyon fontos számomra: az elegendő alvás. Tizenegy óra előtt egyszerűen nem tudok kikelni az ágyból, és nem nagyon van olyan kötött munka, amit így lehetne végezni. Az utazásaimról nem is beszélve.

A személyes szabadságomat mindig többre tartottam az anyagi biztonságnál. Persze az is megkönnyíti a helyzetemet ilyen téren, hogy nincsen se gyerekem, se háziállatom. Tehát végül is mi a legrosszabb, ami történhet velem? Legfeljebb leköltözöm a telekre, és három hétig rizst eszem.

De ilyen szempontból sem féltem magamat. Azt gondolom, hogy én a jég hátán is megélő típus vagyok, ennek a típusnak pedig kimondottan ideális a szabadúszás.

– Milyen jó példákat látsz a saját közegedben, amelyek előre mozdíthatnák az országot?

– Az igazat megvallva annyira bezártan élek, hogy nem nagyon jutok magamnál távolabb. De azt látom, hogy az underground közegben még megvannak azok az izgalmas terek, ahol lehet működni. Bár egymás után zárnak be a helyek, azért szerencsére még nem érzem, hogy minden ajtó becsapódott volna.

(Karafiáth Orsolya korábban nálunk is megjelent írásait ITT, ITT és ITT olvashatjátok)

Ha érdekes volt az interjú, oszd meg!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Az Orbán-rendszernek nincs visszaút” – Lakner Zoltán szerint a Fidesz felmondta a társadalommal kötött szerződését
Szerinte a rendszer régen túl van a zenitjén, ahová már soha, még egy választási győzelem esetén sem fog tudni visszatérni. Felvázolta a NER korszakolását, a jelenlegi időszakot orbáni pangásként jellemezte.


A Direkt36-nak adott interjú és videóvallomás után Szabó Bence története nemcsak megvilágosodást hozott, hanem a helyükre is tett dolgokat – ezzel a felütéssel kezdte Benyó Rita Lakner Zoltánnal a Partizán Elemző című műsorában folytatott beszélgetését.

Lakner a két párt közötti narratíva verseny elemzésével kezdett. Úgy véli, azok a kommunikációs magyarázatok működnek jobban, „amelyek ráerősítenek olyan benyomásokra, amelyekkel kapcsolatosan nem volt információ, tehát információs rések voltak”.

A videó másfél milliós nézettsége szerinte eldönti a narratívaversenyt, és bár ezt a tábort nagyrészt a már aktív ellenzékiek adják, kampányszempontból a Fidesznek akkor sem jó, ha a kormányra nézve kedvezőtlen benyomások megerősítést nyernek.

Lakner szerint Szabó Bence esetében a latban sokat nyom, hogy mindenki látja: személyes kockázatot vállal, feladja a hivatását és súlyos megtorlásnak teszi ki magát. „És én azt gondolom, hogy ez egy olyan erkölcsi horgonya az ő történetének, amivel szemben – persze – le lehet fényképezni, nem tudom én, a TISZA Párt informatikusait” – fogalmazott.

Az elemző szerint a mostani információszivárgások, mint a V-Híd pénzmozgásai vagy Szabó Bence vallomása, azt mutatják, hogy a rendszeren repedések vannak. Felidézte, hogy Unger Anna már 2023-ban arról beszélt, hogy a gazdasági krízis és a pénzforrások szűkülése miatt a rendszeren belüli szereplők elkezdenek másként gondolkodni, vagy azért, mert már nem jut nekik a pénzből, vagy azért, mert az erkölcsi érzékük nem bír el bizonyos parancsokat.

„És igazából ezek a lehetőségek, amikre Unger Anna – mondom – 2023-ban már rámutatott mint elméleti lehetőségekre, ezek alá így beúszott a történelem” – mondta. Lakner szerint az is a rendszer repedezését mutatja, hogy a titkosszolgálatok és a nyomozó hatóságok mintha egymás ellen dolgoznának, vagy legalábbis az egyik használni próbálná a másikat.

A kormány narratívájával kapcsolatban, miszerint ukrán kémek férkőztek a TISZA Párt közelébe, Lakner Zoltán feltette a kérdést: „mégis mit árul el az a magyar államról, a kormányzatról, a szolgálatoknak az állapotáról, hogyha igaz lenne az, hogy minden bokor alatt van egy ukrán kém?” Hozzátette, a kormányinfóról kitiltott újságírók kérdései is pont azokra az ellentmondásokra világítanak rá, hogy ha valóban kémekről van szó, az állam miért nem akadályozta meg a beépülésüket.

Lakner Zoltán egy sajátos NER-korszakolást is felvázolt. Szerinte 2010 és 2015 között zajlott a rendszer kiépülése, 2015 és 2022 között volt a zenit, a csúcskorszak, 2022 óta pedig egyfajta „orbáni pangás” tapasztalható.

„Tehát van egy ilyen elhúzódó agónia: egy nagyon erős, tehát a hatalmi pozíciókat szilárdan a kezében tartó rendszer (…), amely azonban nem képes azt a társadalmi szerződést teljesíteni, ami hát valami olyasmi: mi rengeteg pénzt elveszünk, és korlátozzuk a szabadságot, de nektek is jut annyi, hogy érezzétek a hétköznapok gyarapodását” – fejtette ki. Ezt a szerződést a Fidesz 2022 után egyoldalúan felmondta, amihez a kegyelmi botrány erkölcsi megrázkódtatása is hozzájött.

„Ebben az értelemben szerintem az Orbán-rendszernek nincs visszaútja. Tehát lehet egy választási győzelem esetén még így hosszabbítgatni ezeket az egyeneseket, de a zenit korszakába nincsen visszatérés” – állította. Ha a Fidesz hatalmon marad, szerinte a 2022-es megszorítások „kutyafüle” lesznek ahhoz képest, ami az országra vár. Ha viszont a Fidesz elveszíti a választást, a mostani szivárgások sokszorosára számít. „Akkor tényleg csontvázak zuhannának ki tömegesen a szekrényekből” – vélekedett.

Szijjártó Péter orosz kapcsolatairól szólva Lakner kiemelte, hogy a külügyminiszter először álhírnek nevezte a Washington Post értesülését, majd arról beszélt, miért ne lenne normális, hogy Szergej Lavrovval egyeztet. Az elemző nonszensznek tartja azt az érvelést, hogy az uniós tanácsüléseken nincsenek biztonsági intézkedések, és bárki ki-be járkálhat. A probléma szerinte az, hogy egy ellenérdekelt fél valós időben kap tájékoztatást, és felmerül a kérdés, hogy ez a kommunikáció egy- vagy kétoldalú-e. A rezsicsökkentés és az orosz gáz kapcsolatáról azt mondta, nem tudjuk, mennyiért vesszük a gázt, de a szakmai konszenzus szerint valószínűleg világpiaci áron.

A kampány fő témáiról szólva Lakner azt mondta, a kormány részéről kényszer, hogy szinte kizárólag a háborúról beszél, mert a gazdasági sikerekkel és a jóléti ígéretekkel már nem tud kampányolni. Ezzel szemben a kampánynak van egy másik, a médiában kevésbé látható szintje: az országjárások.

„Valójában a magyar politikának ez a legnagyobb innovációja az elmúlt két évben, hogy – most ez iszonyú triviálisan fog hangzani – de, tudod, Magyarországon ez egészen újdonság: a politikusok elkezdtek találkozni a választópolgárral” – mondta.

Szerinte Magyar Péter gyűlésein a szakpolitikai témák is jelen vannak, és emlékezteti az embereket, miért mentek el oda. Lakner szerint Magyar Péter narratívája – Európai Unió vagy Oroszország – politikailag jól működik, mert „az EU, meg a nyugat, meg Európa: az népszerű dolog Magyarországon”.

A Medián legfrissebb felméréséről, amely a TISZA Párt hatalmas előnyét mutatja, Lakner Zoltán azt mondta, a most döntő választók egy része valószínűleg arra a következtetésre jut, hogy nem kérnek újabb négy év Orbán Viktorból. Emellett szerinte egy „abszolút prognosztizálható folyamat” zajlik: a kisebb pártok szavazói a rendszerváltás reményében átpártolnak a TISZA Párt-hoz.

A 2010-es hangulathoz képest tapasztalható különbséget az autokratikus környezettel magyarázza. „Egyszerűen nehéz elhinni 16 év után, és – a „angol kémeket” utoljára tényleg Rákosi Mátyás emlegetett ilyen sűrűséggel ebben az országban”

– fogalmazott.

A felmérés hihetőségét firtató kérdésre azt válaszolta, a Mediánnak 35 éves múltja van, és a legtöbb választáson az ő adataik álltak legközelebb a valósághoz. Ráadásul a most mért egymillió fős különbség a TISZA és a Fidesz között nem sci-fi egy olyan ciklus után, ahol nulla volt a gazdasági növekedés, inflációs sokk és morális megrázkódtatás érte az országot.

„Mi a fenétől lenne népszerű a kormány, hogyha ezeket a dolgokat egymás mellé teszem?”

– tette fel a kérdést.

A rejtőzködő Fidesz-szavazók és a szavazatvásárlás témájában Lakner óvatosságra intett. Szerinte a magasabb organikus részvétel hígíthatja a megvásárolt szavazatok arányát. A rejtőzködő fideszesekről szóló elméletet legendának nevezte. „Én nem nagyon látom magam előtt azt, hogy 16 év hatalom után a fideszes szavazók most így összehúzták magukat és megrettentek” – mondta. Hivatkozott Kovács Imre szociológusra, aki szerint a helyi véleményvezérek „átdobták a váltót”, ami megnehezítheti a Fidesz mozgósítását.

Lakner üzent azoknak, akik attól tartanak, hogy a választást esetleg elcsalják: „Ha valakinek mondjuk csalás-aggodalma van, (…) egy dologban lehet bízni: hogy egy olyan erős választói akaratot kell megfogalmazni, amit nem lehet felülírni.”

A visszalépő ellenzéki jelöltekről azt mondta, a választási matematika egyértelmű. „Ha ő úgy gondolja, hogy létezik valami fifikás matematika, amivel lehetséges az, hogy szavazatmegosztással vagy valamilyen okossággal úgy tudja a Fidesz távozását a hatalomból megoldani, hogy közben az ellenzéki szavazatkoncentrációt nem gyengíti, akkor viszont sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen nincsen” – jelentette ki.

A győzteskompenzáció miatt minden olyan helyzet, ahol nem a legerősebb ellenzéki jelölt nyer, szavazatveszteséget okoz az ellenzéki oldalnak. Szerinte azok a politikusok, akik visszaléptek, racionális döntést hoztak, mert felismerték: „hogyha ő bármikor politikus akar lenni ebben az országban, ahhoz most hátra kell lépni”.

Végezetül a választókat érő mentális terhelésről szólva Lakner azt tanácsolta, senki ne hagyja, hogy a történtek elvegyék a kedvét a szavazástól, mert az a legerősebb eszköz. Azt javasolta, hogy az emberek beszélgessenek egymással, alkossanak közösségeket, mert a kormánykritikus közvélemény egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy az emberek elkezdtek kapcsolódni egymáshoz. „Ezt a nagyon súlyos mentális pressziót, ami alatt mindannyian vagyunk (…), azzal tudjuk kioldani, hogy nem maradunk egyedül” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A kémelhárítás kihallgatta a Tisza informatikusát, és rögtön közzé is tették a kihallgatások videóját
Két kihallgatás vágott részleteit publikálták. A Tisza informatikusának azt mondják, már az is kémkedés előkészülete, hogy nem szólt nekik Henry próbálkozásairól. A második felvételen az informatikus arra jut, Ukrajnában 16 éves korában valóban a beszervezésével próbálkozhattak.


A kémelhárítás kihallgatta a Tisza 19 éves informatikusát, akit a Direkt36 cikkéből, illetve Szabó Bence rendőrszázados elmondásából ismerhetett meg az ország. A furcsaság ebben, hogy a kormány rögtön közzé is tette a kihallgatásról készült videófelvétel majdnem egy órás, vágott verzióját.

Ez azzal kezdődik, hogy a kémelhárítók a rejtélyes Henry-vel való cseteléséről faggatják az informatikust. Henry volt az, aki a rendőrséghez került képernyőképek tanúsága szerint megpróbálta beszervezni a Tisza informatikusát, és rávenni, hogy adjon hátsó hozzáférést a Tisza rendszeréhez. A célját is közölte: a választások előtt bedönteni az ellenzéki párt infrastruktúráját. Arra is utalt, hogy neki, és a csapatának köze volt a tiszás adatszivárgásokhoz is, valamint egy másik, hozzá hasonló csapat tagja volt Vogel Evelin, Magyar Péter titokban hangfelvételeket készítő exbarátnője.

A kémelhárítók a kérdéseikben arra utaltak, hogy Henry valójában nem egy ember lehetett, vagy legalábbis nem tudott magyarul,

szerintük ugyanis élő ember nem fogalmaz úgy, ahogy ő, ezekben a csetekben. Például azt írta, „nem bánnám, hogyha lehetne vele kicsit agancsoskodni”.

A nyomozók szerint a mondatok nyelvtana és az írásjelek használata tökéletes volt, ami szintén felvetette a gyanút, hogy a szöveget nem egy magyar anyanyelvű ember írta.

A kémelhárítók ezután azt magyarázták, hogy az informatikus bűncselekményt követett el azzal, hogy Henry-ről nem értesítette azonnal a titkosszolgálatot, és maga próbált csapdát állítani neki. Szerintük ugyanis ez jogilag ”kémkedés előkészülete”.

A Tisza informatikusa azt mondta, hogy azért nem értesítették a szolgálatokat, mert volt rá esély, hogy ellenük irányuló akcióban ők is benne vannak. Azt is elmagyarázta, hogy nem készült kémkedésre, épp ellenkezőleg, mindenről tájékoztatta a másik informatikust és a Tisza vezetését. A kémelhárítók szerint azonban ez nem számít, pont elég az, hogy úgy tett, mintha együttműködne Henry-vel.

Ezután hosszan faggatták arról is, hogy 16 évesen miért vett részt egy kiberképzésen. Az informatikus azt mondta, a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjában, Észtországban képeztek ki hozzá hasonló, tehetséges fiatalokat arra, hogy később részt vegyenek a NATO infrastruktúrájának védelmében. Őt a Githubon találták meg, és így hívták ki. Semmilyen kémkedéssel kapcsolatos dolgot nem tanítottak neki, arról volt szó, hogyan védhetőek meg a különféle informatikai eszközök és hálózatok.

Ez a szervezet egyébként valóban létezik, méghozzá a NATO teljes jogú szervezete, amit az észtek azért hoztak létre, hogy a NATO tagállamok hatékonyan védekezhessenek a kibertámadások ellen.

A kémelhárítók arról faggatták a Tisza informatikusát, hogy nem lehetett-e az egész megrendezett, és nem lehet-e, hogy az ott megismert társai csak szerepet játszottak.

Emellett azt akarták tudni, van-e a képzésről valamilyen papírja. Az informatikus azt válaszolta, a felhőben van, és ha megengedik neki, hozzá is tud férni.

A kémelhárítók szerint teljesen életszerűtlen, hogy egy 16 éves informatikusra „bízná a NATO a titkai őrzését.” A kémelhárító azt mondta, ha kiderül, hogy a Tisza informatikusa igazat mond, ők lesznek a legboldogabbak, mert nem kell bajszot akasztaniuk a szövetségi rendszeren belül, hogy egy kémet neveltek fel. A tiszás informatikus azt válaszolta, az valóban érdekes lenne. Erre a kémelhárító azt mondta „semmi sem az, aminek látszik, a mai világban. Ön megbízik minden barátjában, minden barátjáról pontosan tudja, hogy kicsoda?”

Ezután a Tisza másik informatikusáról kérdezősködtek a kémelhárítók. Elővették az angol útlevelének másolatát, ő ugyanis brit-magyar kettős állampolgár, és arról faggatták, mit gondol, miért kaphatta ezt a társa.

Szerintük brit állampolgárságot nem osztogatnak csak úgy.

A kihallgatás következő részében a tiszás informatikus ukrán útja került szóba. Azt mondta, az ukrajnai háború kitörése nagyon felzaklatta. Arra gondolt, bár nincs kiemelkedő informatikai tudása, segíteni akar. Állítása szerint védekező műveleteket csinált, orosz hackercsoportok támadásai ellen védekeztek, régi rendszereket újítottak fel. „Szerettem volna valahogy segíteni az ukrán célt, hogy megvédjék a hazájukat.” Az észtek ezt támogatták.

Internetes fórumokon, telegram-csatornákon lehetett jelentkezni. Miután beszélgetett pár emberrel, olyanra is rátalált, aki feladatokat osztott neki. Voltak olyan csoportok is, amik orosz infrastruktúrákat támadtak, azokban ő állítása szerint nem vett részt.

Ezután egy másik videó következik, ami már egy később kihallgatásról készült.

Ekkor a Tisza informatikusa azzal kezdi, hogy a legutóbbi beszélgetés óta sokat gondolkodott, és ő is arra jutott, hogy ez „valami beszervezés jellegű" dolog lehetett, „későbbi akcióra való felkészítés.”

Kiderült, az észt vizsgapapírján a European Information Technology Academy neve szerepel. A bizonyítványon volt ugyan azonosító, de most nem sikerül validálnia. "Ez elég erős vörös zászló, hogy így mondjam" - mondta erről. „Az volt a mondás, hogy ez egy közös partnerség a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjával, de lehet, hogy csak eljátszották."

Ezután arról beszélgettek, hogy a Session alkalmazáson csak egy 30 számból álló ID-val lehet bárkivel kapcsolatba lépni. Ezt Henry-nek valakitől meg kellett tudnia. A Tisza informatikusa szerint észteknek, ukránoknak és tiszásoknak is megvolt ez a szám, legalább 30-an ismerték.

Az ukránokról azt mondta, az észt kapcsolattartója, Ragnar kötötte össze őket. Ő egyébként egy alkalommal az igazolványát is megmutatta neki, ami NATO-logóval volt ellátva. Az észt képzésben írták elő, hogy menjen ki Ukrajnába, illetve Izraelt is javasolták.

Ukrajnába vonattal utazott, és egy Davidov nevű emberrel találkozott a Majdan téren, ő volt a kapcsolattartója, aki a csoportot vezette.

Úgy nézett ki, mint egy nehézsúlyú bokszoló. Azt mondta, egy hivatalos ukrán kibervédelmi szervnél dolgozik. Velük volt egy lengyel srác, és néhány másik ukrán is. Davidov arról beszélt, csinálhatnának egy csapatot, ami komplex módon segíti Ukrajnát, és kibertámadásokat hajthatnának végre. De a Tisza informatikusa szerint ettől mindenki óvakodott. Arról is beszélt, azóta már nem tartja a kapcsolatot a csoport tagjaival.

A kihallgatás videója

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Az Információs Hivatal vezetője nagyon dühös” - Panyi Szabolcs azt állítja, vészjósló figyelmeztetést kapott egyik cikke után
Publikálta a szóban forgó anyagot, majd rögtön azt a tippet kapta, hogy a külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgozott és amelyben a kormány tagjai is érintettek voltak.


„Orbán kémjei vadásztak rám” – ezzel a címmel közölt interjút a brüsszeli Politico, Panyi Szabolcs oknyomozó újságíróval, akit a magyar kormány kémkedéssel és az ukrán hírszerzéssel való összejátszással vádol.

Panyi azt állította, hogy a magyar külföldi hírszerző szolgálat, az Információs Hivatal figyelhette meg a magánbeszélgetéseit. Szerinte a kampány 2025 közepén kezdődött, és azután vált „agresszívabbá”, hogy a Direkt36, ahol dolgozik, cikket közölt egy magyar hírszerző brüsszeli toborzási kísérletéről. A Direkt36, a Der Spiegel és a De Tijd oknyomozása szerint a magyar Információs Hivatal Brüsszelben EU-s tisztviselőket próbált beszervezni. A kormányzati kommunikáció ezt akkor „külföldi titkosszolgálati lejáratásként” keretezte.

Panyi azt állítja, hogy

„A cikket követően már kaptam figyelmeztetéseket magyar biztonsági forrásoktól, hogy a Magyar Információs Hivatal vezetője nagyon dühös. Azt a tippet kaptam, hogy a magyar külföldi hírszerzés tudomást szerzett bizonyos beszélgetésekről, amelyek egy olyan nyomozáshoz kapcsolódtak, amin dolgoztam, és amelyben a magyar kormány tagjai is érintettek voltak.”

Ezután történt az, hogy szerinte elővették

„az összes anyagot, ami volt rólam, megvágták, kiforgatták, és egyfajta kompromatként közzétették”

– mondta Panyi, aki úgy véli, a megfigyelést helyiség lehallgatásával vagy a forrásai telefonjain keresztül végezhették.

Az újságíró arról is beszélt, hogy elárulva érzi magát az EU által.

„Kicsit úgy érzem, hogy elárultak… hagyták, hogy Orbán felépítse a maga kis Oroszországát.”

Panyi hozzátette, a nyomás akkor erősödött fel, amikor a kormány tudomást szerzett arról, hogy Szijjártó Péter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kommunikációját, köztük egy állítólagos „külön telefon” használatát vizsgálja.

Az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután a The Washington Post több európai biztonsági forrásra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter rendszeresen tájékoztatta Lavrovot az EU Tanács zárt ajtós üléseiről. Szijjártó elismerte, hogy orosz partnerével uniós ülések előtt és után is egyeztet, de a legsúlyosabb állításokat tagadta. Az Európai Bizottság magyarázatot kért a magyar kormánytól a sajtóhírekre. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a magyar–orosz összeköttetés gyanúja „nem meglepő”, míg Magyar Péter a hazaárulás gyanújának kivizsgálását sürgette. Kovács Zoltán kormányszóvivő a Politico pénteki megkeresésére nem reagált Panyi vádjaival kapcsolatban.

„Nem akarunk visszatérni ahhoz a korszakhoz, amikor a titkosszolgálatokat az eltérő vélemények elnyomására használják” – fogalmazott Panyi. Szerinte a vele történtek célja a pszichológiai nyomásgyakorlás és a hitelességének lerombolása - írja a lap.

Az újság azt is megemlíti, hogy 2021-ben Panyi telefonján az izraeli Pegasus kémszoftverrel történt fertőzést mutattak ki, az újságíró azóta rendszeresen ellenőrzi eszközeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: