prcikk: Drámaian csökkent a belföldi élelmiszerek forgalma - a vásárlók az olcsóbbat választják, akkor is, ha külföldi | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Drámaian csökkent a belföldi élelmiszerek forgalma - a vásárlók az olcsóbbat választják, akkor is, ha külföldi

Raskó György szerint a belföldi élelmiszerek forgalma 15-16 százalékkal csökkent az év első tíz hónapjában. Az Agrárkamara is arra figyelmeztet, hogy az olcsó import áruk kiszorítják a boltok polcairól a magyar élelmiszereket.


Akciós lengyel tojás, olcsó spanyol paradicsom, filléres német trappista. Aki rendszeresen jár bevásárolni, már biztosan találkozott ezek közül valamelyikkel. Az utóbbi hónapokban érzékelhetően egyre több feltűnően kedvezményes akciót kínálnak az élelmiszeráruházak, és nem csak a kormányzat által előírt kötelező akciózás miatt. Ezekben - kevés kivételtől eltekintve - egy a közös: a jóárasított termékek többsége külföldről érkezik Magyarországra. Pedig teljesen logikusnak tűnhet, hogy a magyar termék olcsóbb, mint a Nyugat-Európából vagy még messzebbről érkező versenytársa, hiszen helyben van, ezért nem terheli akkora szállítási költség, ráadásul a kormánynak is érdeke a magyar vállalkozások helyzetbe hozása.

Ezzel szemben a valóság az, hogy az importtermékek sok esetben jóval olcsóbban kerülnek a hazai boltok polcaira, mint a helyben előállítottak.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara néhány napja egy közleményben figyelmeztetett arra, hogy az olcsó import áruk kiszorítják a boltok polcairól a magyar élelmiszereket. Ezzel egy hároméves trend tört meg. A változás fő oka, hogy a brutális élelmiszerinfláció hatására a magyar vásárlók a korábbinál is jóval árérzékenyebbek lettek.

A importélelmiszerek felbukkanása azonban nem most kezdődött, hanem nagyjából akkor, amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezután nagyjából másfél évtizeden keresztül az élelmiszer-kiskereskedelem forgalomnövekedése minden egyes évben nagyobb volt, mint a hazai élelmiszeripar belföldi értékesítésének növekedése. Azaz több termék kellett, mint amennyit a magyar élelmiszeripar belföldön eladott. Ebből következően pedig a külföldről behozott importáru részesedése folyamatosan emelkedett. A helyzetet tovább fokozta a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok megjelenése, melyek sok esetben hozták magukkal a más országokban már jól bevált beszállítóikat is.

Erről nemrég Nobilis Márton a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy „óriási felelőtlenség volt a piacot szerző multinacionális kiskereskedelmi láncoknak még a betelepedésük idején – az EU-csatlakozás előtt – nem feltételül szabni a hazai termékek megfelelő polcarányát”. Az agrártárca élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős államtitkára szerint

egy két évvel ezelőtti felmérés alapján a multik már akkor tíz százalékkal növelték az importtermékek arányát a hazai élelmiszerekkel szemben.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kutatásában a tíz legnagyobb kiskereskedelmi lánc közel 40.000 termékét vizsgálták 16 olyan, hagyományos árukategóriában – például húskészítmények, tejtermékek, tojás, méz –, amelyekben a hazai élelmiszeripar el tudná látni a magyar lakosságot megfelelő mennyiségű és jó minőségű élelmiszerekkel. Az eredmény alapján a magyar termékek aránya 70 százalék körüli, míg 6 évvel korábban még csaknem 80 százalékos szinten állt. Az eredmények alapján a legtöbb magyar termékkel két évvel ezelőtt a Reál üzleteiben (80,65%) találkozhattak a vásárlók, míg a legkevesebb belföldi terméket a Lidl (56,09%) kínálta.

A 2021 tavaszán publikált tanulmány alapján

a legnagyobb veszteséget a nagy hozzáadott értékű élelmiszerek (sajtok, sonkák, joghurtok, gyümölcslekvárok) szenvedték el, esetükben már két évvel ezelőtt a polcok több mint felén külföldi árucikkeket találhattunk.

Nemsokára kiderül, hogy most mi a helyzet, ugyanis a vizsgálatot kétévente megismétlik, és ezekben a napokban is folyamatban van. A friss jelentés várhatón 2024 elején jelenik majd meg.

Visszatérve a mostani helyzetre: 2018 és 2022 öt évből három is olyan volt, amikor fordult a trend, és az élelmiszer kiskereskedelem forgalomnövekedése már alacsonyabb volt, mint az iparág belföldi értékesítésének emelkedése. Vagyis erősödött a magyar termékek súlya a kiskereskedelemben. Ez főképp az elmúlt évtizedek élelmiszeripari fejlesztéseinek, a nemzetközi szinten is versenyképes magyar szereplők belépésének, a hazai reáljövedelem növekedésének, valamint a magyar termékek fogyasztását ösztönző kormányzati és érdekképviseleti kommunikációnak volt köszönhető.

„A magyar élelmiszerek minőségüket tekintve nemzetközi összehasonlításban általában igen jók, de drágábbak. Ha azonban a fogyasztónak növekszik a reáljövedelme, akkor egyre nyitottabb lesz a minőség iránt” – magyarázza Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara élelmiszeriparért felelős országos alelnöke. Ez a kedvező tendencia fordult meg idén.

2023-ban az élelmiszer kiskereskedelem minden hónapban csökkent az előző év azonos hónapjához képest. Azonban sokkal kisebb mértékben, mint ahogyan a hazai élelmiszeripar belföldi értékesítése.

Raskó György agrárközgazdász szerint a változás drasztikus.

„A belföldi élelmiszerek forgalma 15-16 százalékkal csökkent az év első tíz hónapjában, ami óriási volumencsökkenésnek számít.”

„Miután a kiskereskedelmi forgalom csak 3,2 százalékkal esett vissza az egy évvel ezelőttihez képest, ebből következik az, hogy a hazai élelmiszerpiac pozícióját jelentős nagyságrendben az import foglalta el” – mondja.

Raskó György szerint a magyar kormánynak is van szerepe abban, hogy ilyen helyzetbe került a hazai élelmiszerpiac. „Komoly mértékben elveszítette belföldi versenyképességét a hazai élelmiszeripar amiatt, hogy ilyen keményen sújtja különadókkal a kormány” - állítja.

Ott van például a népegészségügyi termékadó (neta), amit a legtöbben csak chipsadóként emlegetnek. Ennek célja a 2011-es bevezetésekor az adóbevételek növelésén túl az volt, hogy kivetésével csökkenjen az egészségre káros termékek fogyasztása.

Ezen felül a terheket jócskán emelte szerinte az idén július óta fizetendő EPR-díj.

Az úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősség a gyártókat, termelőket, illetve az első belföldi forgalomba hozókat terhelő, egyes termékek körforgásos hulladékkezelési költségeiért vállalt fizetési kötelezettség. Raskó György szerint ezt az iparági szereplők nem fogják benyelni, hanem továbbhárítják majd a fogyasztókra.

„A kormány ezzel gondoskodott arról, hogy az infláció olyan nagyon jövőre se mérséklődjön, legalábbis olyan mértékben ne, ami a fogyasztók számára örvendetes lett volna” - mondja.

Éder Tamás szerint is elkerülhetetlen, hogy az EPR-díj „szép lassan bekerüljön a forgalomba”. Az Agrárkamara alelnöke azt mondja, hogy

ezzel a magyar élelmiszeripari ágazat nagyjából 100-120 milliárd forintos éves többletterhet kapott, ami meggyőződése szerint már az elmúlt hónapokban is lassította az élelmiszerinfláció csökkenésének ütemét.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az EPR-díj az importtermékeket ugyanúgy érinti, mint a magyarokat.

„Aki tudta, már elkezdte beépíteni az értékesítési áraiba, de ez még nem sokaknak sikerült. Egy év közepén érkező többletteher nagyon nehezen tud beépülni az év során az értékesítési árakba. Tudni kell, hogy a kiskereskedők és a beszállítók között egyes termékek esetében akár éves megállapodások is vannak, de a féléves vagy a több hónapos megállapodás számít sztenderdnek” – mondja Éder Tamás.

Raskó György szerint 2024 januárjától a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) növelheti tovább az árakat.

„Ne legyenek kétségei senkinek: az idén nagyjából 200 milliárdos terhet jelentő kiskereskedelmi különadót ugyan a kiskereskedőkre vetették ki, de nyilvánvaló, hogy ennek egy jelentős részét a kiskereskedelem az élelmiszeripari szereplőkkel fizetteti meg, a másik részét pedig a fogyasztókkal” – mondja az agrárközgadász, aki szerint mindezeket összeadva olyan jelentős pluszteher jött létre, ami minden Magyarországon forgalomba hozott élelmiszer árát jócskán emeli.

Ugyanakkor nehéz helyzetben vannak az iparági szereplők, mert a magyar fogyasztók vásárlóereje olyan mértékben csökkent az utóbbi időben, hogy nem lesz egyszerű lesz keresztülvinni további áremeléseket.

„Erre ugyanis úgy reagál a magyar fogyasztó, hogy kevesebbet vásárol. Nem véletlenül zuhant a kiskereskedelem ilyen nagy mértékben az utóbbi időben. Ezt hosszú távon egyszerűen nem lehet fenntartani”

– mondja az agrárközgazdász.

Hogy talpon maradjanak, a magyar cégek próbálnak külföld felé nyitni.

„Egy évvel ezelőtt 420 forint volt a forint-euró árfolyam, most pedig 380, vagy alatta. Egyértelmű, hogy ezért az import olcsóbb lett, míg a hazai termékek esetében a különadók jóval magasabb átadási árakat okozott. A magyar élelmiszeripar emiatt kénytelen volt exportra értékesíteni, de valójában ez csak keveseknek sikerült. Azoknak, akiknek eleve megvolt a nemzetközi versenyképességük, mint például a baromfifeldolgozásban érdekelt Master Goodnak. Nekik az exporton realizálódott annyi plusz bevétel, ami ellensúlyozta a hazai fogyasztáscsökkenést. De ezt számos területen nem tudta az iparág export expanzióba fordítani, vagyis ezek a cégek erősen veszteségesek lesznek ebben az évben.”

Éder Tamás azt mondja, a mostani élelmiszeripari visszaesés nem magyar sajátosság.

A nehezebb gazdasági időszak miatt egész Európában csökken az élelmiszerfogyasztás, ezért az iparág folyamatos piackeresésben van. A cégek pedig elsősorban külföldön próbálják értékesíteni a többlettermékeiket azért, mert tisztában vannak azzal, hogy a kínálat növelésével csökkenthetik az árakat, ráadásul ezzel nem okoznak zavart a jól bevált piacaikon. Az Agrárkamara alelnöke szerint Magyarországon az utóbbi évtizedben ezért is jelentek meg például a német és spanyol vágóhidak termékei a hentespultokban, amikkel néhány hétre vagy hónapra sikeresen leverték az itthoni árakat, egyben komoly károkat okoztak a magyar piac állandó szereplőinek.

Raskó György a jövőt tekintve sem túl optimista.

„A kormány nem nevezi megszorításnak azt, ami valójában megszorítás. Ebben az évben legalább 25-30 konkrét formája van a megszorításoknak, ami különböző ágazatokat és a lakosságot is érintette. A különadókat mind ráterhelik például az élelmiszeriparra, a MOL-ra, a Richterre vagy a multinacionális kiskereskedelmi vállalkozásokra. Ezek a különadók olyan mértékű költségemelkedést eredményeztek idáig, amihez még jön a már említett EPR-díj, hogy

mindez összességében hosszú távon a magyar gazdaság leülését fogja eredményezni”

– véli Raskó György.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” – a mezőőrt küldték A szavazat ára forgatócsoportjára Nyírbogáton
Nyírbogáton a félelem az úr - erre jutottak a szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm készítői. Miközben dolgoztak, őket is követni kezdte egy autó, majd kiszállt belőle egy férfi, aki a helyiek szerint a polgármester embere.


Nyírbogát polgármestere a térség fideszes országgyűlési képviselőjének a felesége, egyben ő a helyi háziorvos és üzemorvos is, valamint korábban az idősek otthonát és a helyi futballklubot is ő vezette. Amikor az újságírók korábban erről faggatták, azt mondta, a település rengeteg pénzt spórol meg azzal, hogy ennyi funkciót tölt be.

A szavazat ára című, szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm külön fejezetet szentel a településnek, amiben több helyi is megszólal.

„Én nyírbogáti vagyok, és nagyon sokan elmondják, hogy  nem mernek megszólalni, reszketnek” – mondja egyikük,

hozzátéve, hogy az emberek attól tartanak, ha nem a megfelelő helyre szavaznak, nem kapnak orvosi ellátást vagy nem írják fel nekik a gyógyszert. Attól is félnek, ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően szavazna, akkor demens beteg hozzátartozójukat kitennék az idősotthonból.

A polgármester nem akart a film készítőinek nyilatkozni, de miután találkoztak vele, a film készítői egyszer csak azt látták, hogy követni kezdi őket egy kocsi.

Egy erdős területen félrehúzódtak, és bevárták a nyomukban érkező autót. A sofőr letekert ablakkal vonta kérdőre őket. „Miért videóz engem? Tetszek magának?”

Mikor azt válaszolták, a természetet videózzák, meglepő válasz érkezett: „Akkor nyalja ki a seggem! A természettel együtt.”

Ezután az autós elhajtott, de csak azért, hogy nem sokkal arrébb megforduljon, és visszatérjen, és ismét letekerje az ablakot. „Megkértem magát valamire. Nem volt elég világos? Ilyen szennyes embereket!”

Amikor rákérdeztek, miért követi őket, a férfi azt válaszolta, a barátja itt lakik, egy juhász. Majd ismét elment.

Ezután a stáb tagjai a helyi informátoruktól kiderítették, hogy az őket követő férfi a polgármester rokona. Egyben a sofőrje, intézője, jobbkeze is.

„Tehát a polgármester ránk küldte az intézőjét?" - kérdezte az egyik alkotó. Az informátor szerint a férfi mezőőr, "meg van egy ilyen csomó humbug munkahelye.”

A település közepén aztán ismét felbukkan a kocsi, és ezúttal ki is száll a sofőr. Az igazolványát maga elé tartva közeledik. „Rendészeti feladatot ellátó személy vagyok” - mondja. Mikor a stáb tagjai megkérdezik, miért zaklatja őket, azt válaszolja, „Én mezőőr vagyok."

„De itt hol a mező?” - kérdezik a falu közepén. Ez azonban nem akasztotta meg. „És akkor ott mit csináltak? Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” - jelentette ki.

Egy helyi riportalanyt pedig épp akkor állítottak meg a rendőrök, amikor a stábbal találkozott volna. Közel három órán keresztül igazoltatták a település legforgalmasabb pontján. Állítása szerint a telefonját sem használhatta. „Úgy engedtek el, hogy  feljött a kisfiam, és azt mondta: anya, elmentek a sajtósok, elmentek az újságírók, és akkor billentett a fejével, na akkor most már mehet” – idézte fel a történteket az asszony, aki ennek ellenére arccal és névvel vállalta a szereplést.

A teljes film

A nyírbogáti rész 35:35-nél kezdődik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk