SZEMPONT
A Rovatból

„Az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik” – bemutatjuk a négy magyar űrhajósjelöltet

240 jelentkezőből négyen maradtak. Túl vannak asztrofizika és űrdinamika órákon, erőnléti edzéseket tartanak, megtanulnak kisgépet vezetni és begyakorolják a kísérleteket, amiket a Nemzetközi Űrállomáson végeznek majd.


Az ember gyerekkorában vagy kukás, vagy űrhajós, esetleg óvónéni szeretne lenni, ám a legtöbbünk végül egészen más pályát választ. Az viszont tény, hogy a dolgok jelen állása szerint mind a kukás, mind az óvodapedagógusi pálya elérhetőbb közelségben van, mint az űrhajózás.

Mindeddig két magyart képeztek ki asztronautának, de csak egyetlen egy repült, és az sem ma volt, hanem 44 évvel ezelőtt: 1980. május 26. és június 3. között.

Nem csoda, ha nagy várakozással készültünk a négy újabb magyar űrhajósjelölttel való találkozásra. A négy fiatalembert 240 jelentkező közül választották ki, több kemény rostán mentek át, míg végül bekerültek abba a szűk keretbe, akiket már hivatalosan is űrhajósjelöltnek nevezhetünk.

Ők négyen, Dr. Schlégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor, Szakály András bár mind különböző területről érkeztek, de abban egyformák, hogy mind fizikailag, mind szellemileg és mentálisan is a legmagasabb szinten teljesítették az eddigi kemény kiképzést. Elsőként az érdekelt, gyerekkorukban felmerült-e bennük, hogy űrhajósok szeretnének lenni.

Cserényi Gyula szerint gyermekkorban mindannyian gondolunk ilyesmire valamilyen szinten.

„Nekem is volt olyan névjegykártyám, amire rá volt írva, hogy autóversenyző, sebész, űrhajós, vadászpilóta. Nyilván Berci bácsi járt az űrben, de a mi generációnknak nem volt még igazán lehetősége ezen komolyabban elgondolkodni.”

Dr. Schlégl Ádám ehhez teszi hozzá, hogy az egyik legfantasztikusabb dolog ebben a programban, hogy a következő generációnak, a mostani fiataloknak megmutatja, nekik is lehetőségük van bekerülni egy űrprogramba.

„Persze gyerekként én is akartam űrhajós lenni, meg kukás, autóversenyző, vadászpilóta, de mivel ez nem volt realitás, így hát visszaszálltunk a Földre, és az ember elérhetőbb célokat tűztünk ki magunknak.”

Szakály András szerint bár az ember megnézett minden sci-fit, elolvasta Jules Verne könyveit, de azért realitása itthon az űrhajós karriernek nem sok volt. Így hát olyan szakmát próbált szakmát választani, ami valamennyire közel van ehhez a területhez, a repülőgép-tervezésnél kötött ki.

Kapu Tibor eredetileg vadászpilóta szeretett volna lenni, de amikor rájött, hogy a matematika meg a fizika is érdekli, akkor módosított az elképzelésein, és vadászgép-szerelőként akart dolgozni. Végül gépészmérnök lett, de gyerekkorában persze neki is volt kicsi űrsikló játéka. „Átlátszó raktere volt, amit ki lehetett nyitni. Nagyon-nagyon szerettem, de összetörtem annak rendje és módja szerint.”

A HUNOR jelöltjei

Cserényi Gyula – erősáramú villamosmérnök, 34 éves. A Robert Bosch vállalat ipartelepén a magasfeszültségű elektromos hálózat üzemeltetéséért felelt. Az akadályfutást műveli sportként.

Kapu Tibor – fejlesztőmérnök, 32 éves. A Műegyetemen gépészmérnökként végzett, dolgozott a gyógyszeriparban, hibridautó akkumulátort, és űrhajósok sugárzásvédelmét szolgáló berendezéseket fejlesztett. Ejtőernyőzik, 38 ugrás van már mögötte.

Dr. Schlégl Ádám – klinikai ortopédsebész, 34 éves. A Pécsi Tudományegyetemen végzett, majd a PhD-fokozathoz szükséges kutatómunkáját is ott folytatta. Gyakorló szakorvosként a tumorsebészet a területe, emellett egyetemi oktató is. Feketeöves karatemester, a Himaláján hatezer méter feletti csúcsra is eljutott már.

Szakály András – repülőgép-tervező mérnök, 41 éves. Budapesten végezte tanulmányait, ami után nemcsak a repülőgép-iparág óriásainál, de kis, feltörekvő cégeknél is dolgozott Ausztriától Nagy-Britanniáig. Az utolsó munkahelyén, Münchenben egy 120 fős mérnökcsapatot vezetett, egy elektromos meghajtású repülő prototípusát tervezték.

De hogyan is jelentkeztek a programra?

Tibor, aki komoly ejtőernyős múlttal rendelkezik, egy ugrótársa bejegyzését olvasta egy Facebook-csoportban: „Ha az ugráshoz elég bátrak vagytok, akkor nézzétek meg ezt is!” Végül a határidő legutolsó napján adta be a jelentkezését.

András amikor rákeresett a honlapra, először csak elmentette a könyvjelzők közé, hogy majd egy nyugodt pillanatban végigböngéssze. Mikor sorra vette a kritériumokat, megállapította, hogy mindnek megfelel. Úgy volt vele, „amennyiben alapból nincs semmi kizáró ok első ránézésre, akkor egy életre haragudnék magamra, ha nem próbálnám meg”. Megpróbálta.

Ádám először azt gondolta, hogy űrhajósok úgyis csak berepülő pilóták lehetnek, mikor azonban kiderült, hogy kutatóűrhajóst keresnek, és egy barátja felhívta a figyelmét arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfelel, ő is azt érezte, mint András, hogy nem bocsátaná meg magának, ha nem adná be a pályázatát.

Gyula már korábban gondolkodott ezen, amikor az ESA (Európai Űrügynökség) keresett űrhajóst. Azt a lehetőséget akkor elszalasztotta, ezt viszont már nem akarta. Természetesen, házas emberként és szülőként megbeszélte feleségével, aki támogatásáról biztosította, így ez alkalommal élt a lehetőséggel.

A válogatások során a kör egyre szűkült, és amikor a mezőny már csak nyolcfős volt, akkor mindannyiuk számára egyértelmű lett, hogy a helyzet kezd komollyá válni és egyre jobbak az esélyeik.

A nyolcaknak Csillebércen egy nagyon kemény „technikai interjún” kellett helyt állni, amit inkább túlélőtáborként éltek meg a résztvevők.

Ott az volt a feladat, hogy minden nap egy kísérletcsomagot kellett elvégezni, majd a nap végén leadták nekik a másnapi elméleti anyagot is: két-háromórás elméleti oktatás formájában atomfizikát, vagy éppen sugárzástant. Mindezek után este héttől még meg kellett írniuk a jegyzőkönyvet az aznapi kutatás eredményeiről, amit még éjszaka el kellett juttatniuk az oktatóikhoz, mentoraikhoz. Hajnal három előtt nem nagyon kerültek ágyba, ha egyáltalán tudtak aludni. Mindez két héten keresztül tartott.

Ezután jutottak el oda, hogy kiválasztották négyüket. „Egyesével elénk tolták a papírt” – emlékszik vissza Tibor – „és amikor onnan hazament az ember, akkor realizálta, hogy mekkora munkát tett bele abba az elmúlt több mint egy évbe, hogy bekerüljön a négy kiválasztott közé.”

András így emlékszik erre a pillanatra: „nekem ott esett le igazából, hogy na, most itt változik valami, emlékszem, amikor megkaptuk a papírt, hogy igen, bekerültünk.

Utólag megkérdezték tőlem az ott ülő mentoraink, hogy „mi az, nem örülsz neki”? Mondtam, hogy dehogynem örülök, csak az futott végig az agyamon, hogy, akkor most minden megváltozik.

Hogy miként lehet három hét alatt az addigi életet lezárni, elköszönni a munkahelytől, az semmiképpen sem egyszerű történet.”

Tibornak még viszonylag egyszerűbb volt, mert próbaidős volt még az aktuális munkahelyén, de így is érezte a menedzsment jóindulatát és támogatását. Ahogy András is, akinek elengedték a hat hónapos felmondási időt, és neki a megmaradt három hétben kellett betanítania az utódját és menedzselni a hazaköltözését Münchenből Budapestre. Gyula tíz évnyi munkáját hagyta ott, vezetői pozíciót, de maximálisan támogatták őt is. Neki legalább költöznie nem kellett, így most is minden nap vidékről jár Budapestre a kiképzésre.

Ádám főnökét sem lepte meg a kiválasztása, a jelentkezése óta tudta, hogy ez megtörténhet. Azt mondja: ha nem lett volna mögötte a klinika teljes támogatása, nem tudta volna végigcsinálni. A váltás még így sem volt egyszerű. „Az embernek volt három hete, hogy egy hivatást lezárjon: amennyi betegnek csak tudja, még lezárja a kezelését, a műtéteket megcsinálja. Akinek a kezelését nem tudtam lezárni, azt át kellett adnom egy megfelelő kollégának. Emellett kutatási projektekben is részt vettem, amikben mentorált hallgatóim, PhD-hallgatóim is voltak, ráadásul költöznöm is kellett. Volt három hetem, amikor a lehető legtöbbet kellett operálnom, minden kutatási projektemet, minden hallgatómat sínre kellett állítanom, és még egy költözködést is meg kellett oldanom, úgyhogy nem sokat aludtam abban a hónapban.”

Jelenleg a képzésük harmadik fázisa tart. Az első egy alapozó rész volt, ahol az űripar működésén túl alaptárgyakat is tanultak. A második fázisban már ennél magasabb szinten folyt a felkészítés.

Asztrofizikát, űrdinamikát is tanultak, kifejezetten az űrkutatással kapcsolatos tárgyakat. Most tartanak a harmadik fázisnál, amikor már az ISS-szel, tehát a Nemzetközi Űrállomással kapcsolatos képzésük folyik.

Ezzel párhuzamosan folyamatos a fizikai felkészítésük is, erőnléti- és úszóedzéseik vannak, valamint a regenerációra is nagy hangsúlyt fektetnek.

Ami talán a legérdekesebb, hogy a második fázisban tanult alapozó tárgyakra (élettani, biológiai, számítógépes és mérnöki ismeretek) ráépül most már a HUNOR-program konkrét kísérleteinek a megismerése is. Ezeknek még csak egy részét ismerik, de hamarosan felvehetik a kapcsolatot azokkal a magyar egyetemekkel, cégekkel és kutatóműhelyekkel, amelyek megbízásából az adott kísérleteket el kell majd végezniük az ISS fedélzetén.

Az a cél, hogy minél előbb megismerjék ezeket a kísérleteket, és olyan szintre begyakorolják azokat Földi körülmények között, hogy a Nemzetközi Űrállomáson már csukott szemmel is meg tudják azokat csinálni, és ott már csak az olyan plusz kihívásokra kelljen figyelni, mint például a súlytalanság.

De ha mindez nem lenne elég, a négy jelöltnek kisgépes repülésre is meg kellett szereznie a szakszolgálati engedélyt. Ez azért fontos, mert így élesben gyakorolhatták azt a kihívást, amit a repülős közeg jelent.

Repülés közben azonnali döntéseket kell hozni, és rengeteg műszert kell egyidejűleg figyelni. Ráadásul három dimenzióban mozog a repülőgép, ami másfajta gondolkodásmódot igényel.

Az emberben óhatatlanul motoszkál az a kérdés, hogy 44 évvel Farkas Bertalan repülése után a mostani lehetőség vajon újból csak egy egyszeri alkalom, amit sokáig nem követ semmi?

A jelöltek optimisták ezen téren, minden bizonnyal többet is tudnak minderről, mint a kívülállók. András tisztázza, hogy annak idején az Interkozmosz-program célja az volt, hogy minden „béketáborbeli” ország legalább egy űrhajóst fel tudjon küldeni, és nagyjából ezzel le is zárult a projekt. Bár azt még konkrétan nem tudja, hogy a HUNOR-programnak lesz-e folytatása, hogy további magyar űrhajósok is dolgozhassanak az ISS-en, de azt gondolja, nem is maga az űrhajós a HUNOR-program végső célja, hanem az, hogy

a következő hazai kutatógenerációk már számolni tudjanak azzal a lehetőséggel, hogy fel tudják juttatni saját programjukat a világűrbe.

Szakály szerint logikus lenne a következő időszakban egy következő űrhajóst felkészíteni, hiszen ez segítheti a további magyar programok előrehaladását.

A HUNOR-programot nem egy célként kell elképzelnünk, ez inkább egy ugródeszka, aminek pont az a célja, hogy a jövőben kinyissa a kaput Magyarországnak az űr irányába – ezt már Ádám mondja el.

Magyarország kifejleszti azokat a kompetenciákat, hogy ki tud válogatni és ki tud képezni űrhajósokat, de még ennél is nagyobb csapat dolgozik azon, hogy a magyar fejlesztőket, kutatóműhelyeket, egyetemeket és cégeket be tudják kapcsolni az űriparba.

Gyula szerint a HUNOR-programmal egy kapu nyílik a mai magyar nemzedékeknek. Fontos egyrészt az is, hogy motiválja az új generációt, a mostani kutatókat, hogy be tudjanak csatlakozni más, akár nemzetközi programokba is. És bár az űripar egy szűk ágazat, Tibor szerint az innovációs értéke mégis rendkívül magas.

„Már van tapasztalatunk ebben az iparágban. Elég említeni a Pille dózismérőt, amit még Farkas Bertalan vitt fel 40 évvel ezelőtt az űrbe, és azóta is egyébként azon nagyon ritka eszközök táborát erősíti, amelyek azóta is fent vannak.”

Bár erősen korlátozva van, mit vihetnek fel magukkal személyes holmiként az űrhajósok, de természetesen mindenki vihet egy-két apróságot. Érdekelt minket, mik is ezek. Mindannyian majdnem ugyanazt válaszolták, hogy ezen akkor gondolkoznak csak el, ha odajutnak, hogy reális közelségbe kerül a repülés, tehát ténylegesen kiválasztásra kerülnek, vagy legalábbis a végső párosba bekerülnek (ami a küldetésre kijelölt űrhajós mellett annak tartalék párját is jelenti).

És itt le is járt az egyórás időkeret, amit kaptunk az interjúra. Bár kérdésünk lenne még, de meg kell értenünk, hogy a négy fiatalembernek ez is egy kemény munkanap, egy azok közül, amelyek közelebb viszik őket a világűrhöz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Börtön jár érte!” – Magyar Péter keményen üzent a Fidesznek a kirobbant adatbotrány után
A politikus szerint a kormánypárt illegálisan listázza a TISZA szimpatizánsait a megszerzett adatokból. Ezért a törvény szerint akár többéves szabadságvesztés is kiszabható.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. november 06.



A Tisza Világ nevű mobilalkalmazásból egy mintegy 200 ezer sort tartalmazó adathalmaz került nyilvánosságra. Az ügyben a kormányoldal és Tisza Párt teljesen ellentétes magyarázattal állt elő. Erről kérdeztük Magyar Pétert, az ellenzéki párt elnökét, és Menczer Tamást, a Fidesz kommunikációs igazgatóját.

Menczer szerint a tények egyértelműen ukrán szálra utalnak. Állítása szerint a kiszivárgott adatok között két ukrán állampolgár, Miroslav Tokar és egy Andriy Galelyuk nevű férfi is szerepel, akik a PettersonApps nevű ukrán cégnek dolgozva vettek részt az applikáció fejlesztésében és tesztelésében.

„Ezeket az adatokat az ukránok kapták meg és vitték magukkal, és ott van 200 ezer magyar ember adata egy háborúban álló kormánynál, aminek szuverenitási és nemzetbiztonsági vonatkozása van”

– jelentette ki Menczer, aki szerint Magyar Péter korábban letagadta, hogy ukránokkal dolgozott volna. A kormánypárti politikus úgy véli, nem egyszerű behatolásról van szó, hanem együttműködésről.

Ezzel szemben Magyar Péter orosz titkosszolgálati akciót sejt a háttérben, amelynek célja Orbán Viktor hatalomban tartása. „Kinek az érdeke hatalomban tartani Orbán Viktort és a galerijét? Mindenki tudja: az orosz elnöknek és az oroszoknak” – fogalmazott a Tisza Párt vezetője. Szerinte az ukrán neveket és feliratokat az orosz szolgálatok is elhelyezhették az adatbázisban megtévesztésül. Kiemelte, hogy a kormány narratívája folyamatosan változott: először amerikai, majd ukrán fejlesztőkről beszéltek, végül pedig ukrán elkövetőkről.

Magyar szerint a legfontosabb kérdés, hogy ki használja fel az illegálisan megszerzett adatokat. „Érdekes módon mégis az orbáni hatalom használja ezeket az adatokat: az orbáni propaganda listázza ez alapján a civileket, hozza nyilvánosságra művészek, bírók, újságírók nevét, elérhetőségét, címét. Akkor hol vannak itt az ukránok?” – tette fel a kérdést.

A politikus szerint az adatokkal való visszaélés és a listázás bűncselekmény, amelyért a törvény szerint börtön jár. „Remélem, hogy tudják: ezt a magyar hatóságok ki fogják vizsgálni, ha a választásokig nem, akkor utána” – üzente a fideszes politikusoknak.

Magyar Péter azt is állítja, hogy a nyilvánosságra hozott lista manipulált, mivel olyan személyek neve is szerepel rajta, akik soha nem töltötték le az alkalmazást. „Ha valaki manipulálja, akkor nem belül manipulálja, hanem a Karmelitában vagy éppen az orosz nagykövetségen” – tette hozzá.

Magyar Péter és Menczer Tamás a botrányról

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk