SZEMPONT
A Rovatból

„Az ember idekint, őrült sebességgel halad épp valamilyen érzelmi szélsőségbe” – Rakonczay Gábort már kevesebb, mint ezer kilométer választja el attól, hogy ismét átevezze az Atlanti-óceánt

Az extrém sportoló december 23-án indult útnak 42 nevű hajójával Kanári-szigetekről, és 5 ezer kilométernyi evezés után, a tervek szerint körülbelül két hét múlva ér partot. Az út során naponta posztolja, hogy mi történik éppen vele.


Rakonczay Gábor extrém sportoló, kétszeres Guinness világrekorder és többszörös magyar rekorder. Hatszoros óceánátkelő hajós, az amerikai Év Kalandja Díj és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa. Az egyetlen ember, aki átkenuzott egy óceánon. Kevesebb, mint ezer kilométer választja el attól, hogy ismét átevezze az Atlanti-óceánt.

Az extrém sportoló december 23-án indult útnak 42 nevű hajójával Kanári-szigetekről, és 5 ezer kilométernyi evezés után, a tervek szerint körülbelül két hét múlva ér partot a karib térségi Antiguán. A felkészülést és az útját is rendszeresen dokumentálja a Rakonczay Expedíciók Facebook-oldalán. Minden nap ír egy rövid beszámolót és fotókat is csatol hozzá. Most ezeken keresztül mutatjuk be az eddigi útját.

Rakonczay a 42 nevű hajóval vágott neki az útnak. Facebook-oldalán azt írta: ez az első és ezidáig egyetlen óceáni kenu, ami átkelt egy óceánon. A hajót az ötszörös Földkerülő vitorlázó, Fa Nándor tervezte és építette, Rakonczay pedig 2011-ben kölcsön kapta tőle az akkori utazásához. A hajót később neki is adta a tervező, de egészen idáig a szülei kertjében állt. A mostani utazásra viszont rendbe tette, a korábbi tapasztalatai alapján felújította, december közepén pedig már arról posztolt, hogy éppen élelemmel pakolja tele a Kanári-szigeteken.

Az extrém sportoló végül december 23-án vágott neki a nagyszabású expedíciónak, amellyel tervei szerint lezárja a tizennyolc éve tartó, extrém kalandokkal teli sportpályafutását.

Már rögtön az első éjszakája keményen telt.

„A 42 egész éjjel hatalmasakat döng, aztán amikor elkezd hajnalodni, egy nagyobb hullám telibe rászakad. A kenu lefekszik az oldalára. Idebent, minden cucc átvágódik a jobb oldalra és szellőzőn jelentős víz jön a kabinba. Egy óra, mire mindent rendbe teszek...

A reggeli fényekben, viszont már a tipikus táj fogad. A sziget már nem látszik. Az evés nehezen, de megy, alvásból viszont összejött legalább 2 óra. Ami biztató, mint ahogy a szél is kezd 15-20 csomó közé beállni. ...ez az első 24 óra. Az óceán bemutatkozott. A 42 bírja! Én pedig megélem az élményt. Szóval, slay!” - írja első bejelentkezésében.

Az alvás igencsak nehéz ebben az esetben. Erről többször is írt az út során.

“Evezek, amíg egyben látom a csillagokat, aztán bemegyek eldőlök a kabinban. 50 perc után annyira fáj az oldalam a folyamatos liftezés miatt, hogy visszamegyek evezni. Ismét lapátolok addig, amíg a külső dolgok szét nem csúsznak és már evezés közben is színes álomképeket látok.

Ismét bedőlök a kabinba, lábaimat majd az államig felhúzva, hogy kiékelve könnyebb legyen aludni, a félszélben sodródó és ezért erősen billegő hajóban. Hát így telik az idő. Aztán északon a Göncöl csillagkép tolat kifelé a homályos éjjeli horizont mögül és én ismét kikászálódok a kabinból evezni. Egy ciklussal később arra ébredek, hogy már a vékony sarlójú Hold, épp kibukkan a víz mögül és óvatosan, tompa sárga fénnyel világítja meg a tájat. Talán két óra és jön mögötte a Nap is…Itt, a körös-körül végtelen horizont és a napi több mini alvástól, teljesen elvész a megszokott ciklikusság. Összefolyik az idő, és így önmagunk értelmezése teljesen más minőséget kap” - fogalmaz.

De mégis, a legnehezebb számára az expedíciók során nem az éjszaka, hanem a délelőttök.

„Alapvetően a délelőttök a legmélyebbek érzelmileg. A délután hangulatát már elkapja az ember, aztán jön a kegyetlen hosszú éjszaka. De a reggelek érzelmileg az összes expedíciónál kifejezetten nehezek voltak. Valahogy ennek már sose lesz vége és amúgy is mindenki hiányzik hangulatú.

Az ember idekint, őrült sebességgel halad épp valamilyen érzelmi szélsőségbe. Hogy eme hullámvasúton, - ha jelen van - elkapja azokat a meghatározó pillanatokat, amiért megérte minden egyes lépés idáig”

- írta az első napokon a hajónaplójában.

Ahogy telnek a napok, Gábor folyamatosan beszámol minden élményéről. Ír például arról az érdekességről is, hogy éjszakánként többször azt tapasztalja, hogy egy hal nekilát tisztogatni a hajó alját. A kabinban ezt nem túl jó hallgatni, hiszen elképesztően hangos. Volt, hogy dörömbölt neki, de a hal átment a másik oldalra és hangosabban folytatta.

Gábor van, hogy hosszú napokig nem lát másik hajót, embert. A 24. napon például pont arról ír, hogy már 10 napja nem látott senkit, amikor egyszer csak feltűnik egy vitorlás a közelében. A hajón lévő emberek intenek neki, megkérdezik, hogy minden rendben van-e. Gábor azt írja, nem érti, hiszen a 42 fedélzetén nem lehet baj. Aztán elgondolkodik rajta, hogy bizony, mindent meg lehet szokni. Még ezt a kicsi életteret is, ami számára most hosszú hetekig az otthont jelenti.

A 27. napon aztán hosszabban is ír arról, mennyire nehéz egyedül abban az óriási csendben, gondolatok nélkül létezni.

„Az a mítosz, hogy valaki vagyok, úgy omlik széjjel, hogy a darabjait se találom. Mintha csak egy légvár lett volna az egész. A képzeletemben létezett, amiben pár ember társammal kölcsönösen egyetértettünk, hogy vagyunk valakik. Önmagunkat meghatároztuk és úgy tetszet valahova tartunk. De inkább úgy tűnik értelmetlen villanás vagyunk csak a végtelen időben, mely bizony észre se vesz minket.

Az elmém fellázadt ellenem. A gondolatok hiánya széthasítja a fejemet, melyet ténylegesen erős fejfájás kísér. Már értem mért nyomjuk otthon minden lehetséges módon az információkat a fejünkbe. Az ürességben lehetetlen hosszútávon önmagunkat meghatározni. Márpedig ha szétesik az én képünk, cél és ok nélkül találjuk magunkat.

Pár órára ez biztos jól hangzik, se gondolatok, se semmi, se senki…, de egy ilyen csöpp hajón egyedül most más jut eszembe a jóról. Annyira nincs itt semmi mint amihez hozzá szoktam, hogy két gondolat közti űr egyfajta vákuumot képez és csak húz önmagában egyre mélyebbre. Azt várom, hogy történjen valami. Bármi! De semmi. Csak az irtózatosan harsogó szürke hullámhegyek vonulása, az ezzel megegyező tónusú felhőzet alatt.

Ez vajon tényleg ennyire nehéz, vagy a civilizált világban tényleg ennyire elpunnyadtam? Van pár infóm otthonról, de ezek kontextus nélküliek és csak rendszer nélkül visszhangzik a fejemben...

Pár órára mindent be kell vetni, majd ismét eljutok oda, ami anno is segített. Csak a mai nap a lényeg, ezt kell valahogy megcsinálom. Lépésről lépésre...” - fogalmaz.

Bár Gábor már rutinos, a borulást most sem úszta meg. Január 28-án, az expedíció 36. napján, ráadásul éppen a születésnapján egy hullám oldalra borította a hajót. a víz becsurgott a ruhájába, ő pedig csak kapaszkodott a hajóba.

Szerencsére minden a helyére került, és folytatódott tovább az elképesztő utazás. Háborgó víz, nyugodt napfelkelték, Gábornak mindenből kijut. Nyolc hete volt úton, addig már többször is írt arról, hogy fizikailag és szellemileg is megterhelő az utazás.

„Az út eddigi egy-egy markánsabb pillanata gyakran bevillan, de inkább olyan az egész mint egy folyó. Egyszerre számtalan kanyarral és végtelen hosszú egyenes szakaszokkal. Ami lassan és biztosan egyé olvad.

Azon agyalok, hogy a körülöttem levő valóság mekkora része létezik és mekkora az amit csak mozizok a fejemben futó eseményként...”

- írta az extrém sportoló az 56. napon.

De egyre gyakrabban számol már be arról, hogy szellemileg, érzelmileg milyen megterhelő, amit átél.

„A fáradtság ragadós érzése gyakran elviszi a látásomat...

Az elmúlt napokban csak esténként kettőződtek meg a látottak, de pár kávéval mindig visszaállt a fókusz. Ma viszont a homály már reggel mindenre ráül. Homályos a környezet és a cél is. A fáradtság fullasztó meleg pokrócként fedi be a valóságot. Próbálom lerúgni, de kevés hozzá az erőm. Belassultam. Aludni kéne, de nem akarom a felépített rutinomat aláásni. A pihenő idő bővítése a melegágya, hogy az ember motivációja rövid időn belül darabokra essen. Majd áttérjen a jól van az úgy hangulatba.

A törött ujjam persze nem fáradt. Teljesen kihúzza magát a munkából. Renitens módon a többiektől eltekeredve figyel, és nem érti hogyan került erre a kézre... Most jobb...Aztán ismét rosszabb és jön a tompaság. Kábán olyan dolgokon gondolkodok, aminek nincs eleje és vége” - írta a 64. napon.

Gábor jelenleg 65 napja van úton, 4386 kilométert tett meg. Már bőven becsorgott ezer kilométer alá a hátralévő út, körülbelül még két hét, mire eléri a célt. Szerda esti, utolsó bejelentkezésében csak röviden írt.

„A gondolatok lemaradnak és minden energiát a haladás visz el...

A 42 büszkén hasítja magát a felépült nyugat felé vonuló hullámokon, mit sem törődve a hátralevő masszív távval. A táv, ami eddig érinthetetlen volt. Egy szilárd sötét tömb, ami kikezdhetetlen és felfoghatatlan.

Most csendben ráesik a fény, és szilárdsága megkérdőjeleződik. Módszeresen maga alá gyűri a felismerés, amit két hónapja hoz felszínre az a roppant szándék, ami mélyen bennünk lakik. Az erő, amit családom elmúlt generációi addig csiszoltak, mígnem egy rövid időre az én kezembe került...

A mai etap 85 km... Még nyolc és félszer ennyi. Addig precíz kitartás és a hit, hogy létezik a szárazföld és az emberek világa” - írja legutóbbi posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: Most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson
A politikai elemző szerint „most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”


Nagy Attila Tibor politikai elemző Facebook-bejegyzésében vizsgálta meg a magyarellenes román elnökjelölttel összebarátkozó Orbán Viktort. Az elemző posztjában úgy fogalmazott:

„Míg Magyar Péter legutóbbi hangfelvételét nem tartottam különösebben nagy dolognak és olyannak, ami különösebben ellentétben állna a kormányfő és más kormánytagok a harmadik világháborút emlegető nyilatkozataival, Orbán Viktor tihanyi beszédéről már mást gondolok. A romániai magyar politikai térben értetlenséget, vihart váltott ki, hogy Orbán Viktor magyar kormányfő Tihanyban egyetértőleg idézett a magyar politikában magyarellenesnek minősített George Siminontól. A beszédben a hatalompolitika győzedelmeskedett, vagyis:

Orbán komolyan számol azzal a lehetőséggel, hogy a romániai elnökválasztás második fordulóját is Simion fogja nyerni, ezért jobb neki már most gesztust gyakorolni.”

Nagy Attila Tibor kiemelte:

„Csakhogy eddig úgy tudtuk, hogy George Simion magyarellenes - hogy-hogy akkor egyetértőleg idézi őt Magyarország miniszterelnöke? Fura, hogy erre a problémára sem a kormányfő, sem a beszédírója nem gondolt. Persze, lehet azt gondolni, hogy George Simion és Orbán között több a hasonlóság, mint a különbség a globalisták, az EU bürokratái elleni harcban, csak akkor kár volt korábban a Fidesz részéről és a kormánypárti médiarendszerben folyamatosan »magyarellenes« jelzővel ellátni George Siminont.

Mert most bizony az a látszat, hogy a nagy magyarvédő Orbán Viktor egy magyarellenes jelöltnek szurkol a romániai elnökválasztáson. Most Orbán nyitott támadási felületet maga ellen, nem lehet felróni Magyar Péternek, hogy ezt igyekszik a maga javára fordítani és hitelteleníteni Orbánék nemzetféltését.”

„Orbán Viktor tihanyi beszéde legfeljebb akkor bizonyulhat majd – legalábbis a magyar-román kapcsolatokban – hasznosnak, ha George Simion megnyeri a romániai elnökválasztást. De ha nem...” – írta posztja végén az elemző.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Feri bácsi most kicsit pihenni fog, és utána friss erővel szét fogja darabolni Orbán Viktort!” – Az utca emberét kérdeztük Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról
Megoszlottak a vélemények Gyurcsány politikai szerepéről és hagyatékáról, de a megkérdezettek többségének nem fog hiányozni a volt miniszterelnök. Emlékezetes pillanatot viszont mindenki fel tudott idézni.


Mindenkit – egyes hírek szerint talán még őt magát is – derült égből a villámcsapásként ért, hogy Gyurcsány Ferenc múlt csütörtökön váratlanul minden tisztségéről lemondott, visszavonul a közélettől, ráadásul még feleségével, Dobrev Klárával is válnak. Az esetet még különösebbé tette, hogy erről maga Gyurcsány a mai napig nem beszélt a nyilvánosság előtt, mindent a párt többi tagja kommunikált.

Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól az utca embere ahhoz, hogy a magyar politika 2004 óta egyik legmeghatározóbb szereplője, a Fidesz és Orbán Viktor legfőbb ellenfele, sőt ellensége úgy tűnik, végleg visszavonul.

A járókelőket megosztotta a kérdés: voltak, akik szerint a DK volt elnöke gonosz dolgot tett 2006 októberében, míg mások bíznak abban, hogy Dobrev Klárának lehet még keresnivalója a magyar politikában. A többség nem fog könnyeket hullajtani a távozása miatt, sőt olyannal is találkoztunk, aki még a nevét sem akarta kiejteni a vieóban.

Az utca embere Gyurcsány Ferenc visszavonulásáról


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Hogy Gyurcsány Ferenc női álnéven megjelentetett egy könyvet, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár
A DK-n belül sem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc - mondja a politikai elemző, aki szerint Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t. Magyar Péter hangfelvétele alááshatja az ellenzéket háborúpártisággal vádoló Fidesz-kampányt.


A héten egymást érték a váratlan fejlemények a politikában. Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen a honvédelmi miniszter szerinte bevallja, hogy a kormány háborús üzemmódra állítaná át az országot. Gyurcsány Ferenc húsz évnyi permanens kampány után bejelentette: lemond minden tisztségéről, visszavonul a közélettől, a választásokon sem indul, és az is kiderült, Dobrev Klára és ő elválnak egymástól. Eddigi felesége pedig a DK élére pályázik.

És kirobbant a kémbotrány, az ukránok szerint magyar kémhálózatot lepleztek le Kárpátalján, akiknek a feladata többek között az volt, hogy felmérjék, hogyan fogadnák ott magyar katonák megjelenését. Válaszul a kormány kiutasított két ukrán diplomatát és látványos kommandósakcióval csapott le valakire, akiről azt mondták, ukrán kém. A Fidesz már egyenesen azzal vádolja a Tiszát, hogy összejátszik az ukrán titkosszolgálattal. Somogyi Zoltán elemző értékelte a történéseket.

– Nem akármilyen sűrű napokat élünk. A héten robbant ki a Magyar Péter által bemutatott hangfelvétel-botrány, aztán jött Gyurcsány Ferenc visszavonulása, majd kémügy. Kezdjük Gyurcsánnyal. Az utolsó emlékem róla, a lakóautós országjárása, amely függetlenül a politikai megítélésétől, bennem egyértelműen részvétet keltett. Várható volt a lemondása?

– Várható volt, és korábban jobb lett volna. Most azért okozott mégis meglepetést, mert napokkal előtte a DK egyes képviselői a momentumos Orosz Annát támadták, hogy miért mond le. Ha tudtak volna Gyurcsány szándékáról, egy kicsit halkabbak lettek volna.

– Inkább politikai oka lehetett vagy személyes?

– Mindkettő. Ami politikailag értelmezhető vagy indokolható, hogy Dobrev Klára akár még sikeresen is átveheti a DK-t, és új lendületet is adhat pártnak.

– Viszont talán nem véletlenül nevezték a DK-t Gyurcsány-pártnak. Ez is egy személyre épülő párt, és hiába Dobrev Klára minden tehetsége, hiába volt eddig Gyurcsány felesége, biztos, elég ennyi? Túl tudja élni a DK Gyurcsányt?

– Ezt majd meglátjuk. Szerintem a Gyurcsánnyal való elégedetlenség már megvolt a DK-n belül is.

Nem mindenki értette, mit csinál Gyurcsány Ferenc. Hogy női álnéven megjelentetett egy könyvet, amiről azért azonnal el is mondták, hogy az az ő könyve, az már mutatott valamit, hogy valami nagyon más úton jár,

mint amin egy politikusnak kellene, akinek a pártját meg kellene mentenie, mert a bejutási küszöb környékén van. Ráadásul amikor Gyurcsány Ferenc volt a DK arca – például a 2018-as kampány volt ilyen –, akkor alig jutott be a párt a parlamentbe. Egy évvel később Dobrev Klára teljesen váratlanul négy DK-s mandátumot szerzett az EP-választáson, úgy, hogy csak kettőt vártak. Ilyen szempontból ő egyben tudja tartani a DK-t, amennyire most lehet.

– A héten Magyar Péter nyilvánosságra hozott egy 2023-as hangfelvételt, amin a honvédelmi miniszter arról beszélt, hogy szakítanak a békementalitással, átállnak a háború felé vezető út nulladik fázisra. Gulyás Gergely "lepkefingnek" minősítette a hangfelvételt, Orbán Viktor pedig azt mondta, ebben nincs semmi újdonság, háború zajlik, ütőképes hadseregre van szükség. Én sem értem igazán, hogy mi a valóban botrányos a hangfelvételben.

– A probléma, hogy a baloldalt állítja be az Orbán-kormány folyamatosan háborúpártinak, magukat meg békepártinak.

Ez a narratíva nem engedi meg, hogy a kormány bármilyen értelemben háborús felkészülésről beszéljen.

Most azonban az van azon a hangfelvételen, hogy eddig békeszakaszban voltunk, de most már a háború nulladik szakaszában kell, hogy lépjünk. Hogy ez ártani fog-e a kormánynak, az a TISZA kampányától függ.

– De ez nem értelmezhető úgy, hogy eddig egy békés Európa kellős közepén éltünk, viszont manapság a háború itt van a szomszédunkban, tehát nekünk is háborús üzemmódra kell átváltanunk. Nem értelmezhető ez a beszéd így?

– Így is értelmezhető, a kormány így is akarja értelmezni, de úgy is értelmezhető, hogy akkor fejezzétek be az ellenzéket háborúpártisággal vádoló kampányt. Viszont ezzel aláássák a kormányzat eddigi kampányát.

Most egyelőre az van, hogy két értelmezés harcol egymással: a kormány értelmezése az, hogy ne adják oda a hatalmat a háborúpárti ellenzéknek. Az ellenzék értelmezése, mármint Magyar Péteré, meg az, hogy rosszul mennek az országban a dolgok. A két értelmezés közül, amelyik nyer, az fog kormányt alakítani jövőre.

Most a kormányzat értelmezése áll támadás alatt, azt mondja a TISZA, hogy ez az értelmezés hazug.

– Nyilván nem segít a kormányzatnak ebben a küzdelemben az ukrán kémbotrány sem. Az SBU szerint a magyar kémhálózat tagjai Kárpátalján a haditechnika elhelyezkedése mellett arra is kíváncsiak voltak, hogyan fogadná a lakosság, ha netán magyar erők lépnének ukrán területre. Persze, hogy ez mennyire igaz, egyelőre óvatosan kell kezelni, de nyilván nem használ egy ilyen hír a kommunikációs küzdelemben.

– Ezt én is óvatosan kezelném. Egyelőre azért nem nyilatkoznék erről, mert sokkal jobban kellene tájékozódni, de biztos, hogy nem jó a kormánynak, ha erről olyan egyértelmű részletek derülnek ki, amelyek az ukrán álláspontot erősítik meg.

– Ez viszont kapóra jön Magyar Péteréknek. Viszont az ellenzéknek itt vigyázni kell a lukra futással, nehogy úgy járjon, mint a Magyar Hang nemrég Aszad elnök gépével.

– Ez igaz, viszont szerintem a kormány a külpolitikában is elég rosszul áll, mert Trump eddigi politikája semmilyen módon nem segíti a kormány céljait.

– Az nem képzelhető, hogy annak idején Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a hangfelvétellel kopogtatott be a Tiszához?

– Ezt a tiszásoktól kellene megkérdezni. A politikában minden elképzelhető: ez is, meg az ellenkezője is.

Az biztos, hogy ez a hangfelvétel nagyon érdekes, és nagy kérdés, hogy mi minden van még a birtokában az ellenzéknek.

– Most van május. Kevesebb mint egy év múlva lesznek a választások, és megint ott tartunk, hogy a kormány minden téren újfent defenzívába került.

– A kormányzatnak a legnagyobb problémája az, hogy mondhat bármit, amíg az emberek úgy ítélik meg, hogy rosszul megy a gazdaság, és rosszul megy az ő soruk, addig ez a teljesítmény nem lesz elég arra, hogy a TISZA-párttal meg tudjanak mérkőzni.

– Miközben Magyar Péter gőzhengere is lejjebb kapcsolt.

– Ebben nem vagyok biztos, amit ő országjárásban csinál, azt nagyon nehéz megítélni. A negyedik hulláma jön annak, hogy nap mint nap megy egyik településről a másikra, ez is egy teljesen új fejlemény, és ezt nem is fogjuk látni innen, hogy ez mennyire hat ott, a helyszíneken.

Nekem az a tippem, hogy erőteljesen hat ez a fajta személyes jelenlét.

– A kézigránát-ügy és most a kiszivárgott beszéd után elképzelhető, hogy Orbán lecseréli Szalay-Bobrovniczkyt?

– Inkább az valószínűsíthető, hogy nem engedheti meg magának, hogy lecserélje, mert az egy beismerés lenne. Azt aztán majd meglátjuk, hogy ez mennyire fog sikerülni neki. Nyilván mérik a honvédelmi miniszter elfogadottságát, hogy mennyire tekintik az emberek botrányosnak, ami körülötte történik, és lehet, hogy lesz egy pillanat, amikor már a miniszterelnök nem tudja tartani, és el kell engednie.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
New York Times: Erdő Péter a három legesélyesebb jelölt között volt a pápaválasztás első körében
A később pápává választott Robert Prevost, Pietro Parolin és Erdő Péter kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban, írja az amerikai lap. Erdő Pétert egy konzervatív szövetség támogatta, de hamar világossá vált, hogy nem győzhet.


A New York Times több mint egy tucat bíborossal készített interjút, hogy feltárja, mi történt a zárt ajtók mögött. A cikkből kiderül, hogy első nap a konklávét megnyitó elmélkedés elhúzódott, emiatt az első szavazás csak késő este kezdődött.

A voksok nem hoztak egyértelmű eredményt: három esélyes maradt versenyben. Köztük volt a 72 éves magyar Erdő Péter, aki mögött egy konzervatív szövetség állt, köztük több afrikai támogató.

De a New York Times szerint hamar világossá vált, hogy a magyar jelölt nem győzhet egy olyan konklávén, amelynek tagjait nagyrészt Ferenc pápa nevezte ki.

Rajta kívül sokan szavaztak Pietro Parolinra, a 70 éves olasz bíborosra, aki Ferenc pápa alatt gyakorlatilag a Vatikánt irányította. Azonban az első szavazáson ő sem kapott elsöprő támogatást. Az olasz tábor megosztott volt, ráadásul többeknek nem tetszett, hogy Parolin nem fektetett kellő hangsúlyt a közös tanácskozásokra – ezek Ferenc pápa kormányzási stílusának fontos részei voltak.

És a legesélyesebbek között ott volt a később pápává választott Robert Prevost is, aki korábban misszionáriusként dolgozott, majd egy szerzetesrendet vezetett, ezután perui püspökként szolgált, végül a Vatikán befolyásos szereplőjévé vált. Így sok olyan elvárásnak megfelelt, amelyeket a különböző bíborosi csoportok fontosnak tartottak - írja az amerikai lap. Azzal, hogy látszólag egyszerre képviselte Észak- és Dél-Amerikát, Prevost két kontinens bíborosai körében is népszerű volt. Amikor a többiek kikérdezték a latin-amerikai bíborosokat, akik jól ismerték őt, tetszett nekik, amit hallottak róla. A konzervatívok is úgy látták, hogy nem megosztó.

„Prevost bíborosban megvolt minden olyan tapasztalat, amit kerestünk”

– mondta Vincent Nichols, Anglia bíborosa. „Egy igazi misszionárius szívével rendelkezik, mély tudással és széles világlátással. Püspökként vezetett egy egyházmegyét, így közvetlen kapcsolatban volt a hívekkel, ugyanakkor dolgozott a Kúriában is – abban a római hivatalrendszerben, amely az egyház kormányzását segíti.”

Másnap világossá vált, hogy Prevostnak esélye van megszerezni a szükséges támogatást. Amikor a délutáni szavazáson elérte a 89 szavazatot – azt a kétharmados többséget, amely ahhoz kell, hogy valakit pápává válasszanak –, a terem tapsviharban tört ki, és mindenki felállt. „És ő csak ült tovább!” – mesélte a lapnak egy bíboros. „Valakinek fel kellett húznia. Mindannyiunk szemébe könny szökött.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: