Az anyát büntetik, ha a gyerek nem hajlandó láthatásra menni

Nem ritka, hogy egy bántalmazó kapcsolatból való kilépés után az anya húzza a rövidebbet, és a válás után még a gyerekét is elveszik tőle. Egy anya arról számolt be, hogy hamarabb büntették meg őt, mert a gyereke nem volt hajlandó láthatásra menni, mintsem elővették volna az apát szexuális abúzus miatt. Egy másik anya pedig arról beszélt, hogyan hurcolták meg a hatóságok a szexuálisan bántalmazott fiát, akit még szembesítésre is kényszerítettek az apjával.

Az utóbbi időkben két olyan megrázó ügy is napvilágot látott, ami felhívja a figyelmet arra, hogy a gyerekelhelyezés és a láthatások megítélése során az állami hatóságok valamit nagyon rosszul csinálnak:

Novemberben egy anya osztotta meg a nyilvánossággal, hogy az ikerlányait nyolc hónapja csak vasrácson keresztül tudja látni, mert az apa önkényesen elzárta tőle őket. Mindezt az apa a rendőrség és a gyámhatóság tudtával teszi.

Nemrég pedig egy börtönből frissen szabadult férfi verte agyon két gyermekét, akik láthatáson voltak nála. A férfi azért ült börtönben, mert 2016-ban a feleségét egy kalapáccsal meg akarta ölni. Itt a bántalmazott nő is akarta, hogy az apa láthassa gyerekeit. Azonban komoly kérdéseket vet fel, hogy a bírósági szakértő miként bólinthatott rá arra, hogy az apa láthassa a gyerekeit, miután az megpróbálta megölni az anyjukat.

Két olyan anyával is beszéltünk, akik a gyermekeikkel az intézményi árulás áldozataivá váltak.

Egyikőjüktől azért vették el a gyerekeit, mert azok nem voltak hajlandóak kötelező láthatásra menni az apjukhoz.

A hatóságok ritkán végeznek kockázatelemzést

"A bírók nem kapják meg azt a szakmai képzést, tudásanyagot, kompetenciát, ami alapján felismernék a bántalmazást. A végső szót pedig a szülők alkalmasságáról az igazságügyi szakértő mondja ki, noha a tudása, felkészültsége, kompetenciája csak arra teszi alkalmassá, hogy a pszichés problémákkal küzdő szülőt szűrje ki, a bántalmazót nem tudja. Egy bántalmazó veszélyességét nem tudja az igazságügyi pszichológus szakértő felmérni, mert az jobbára nem pszichés rendellenességgel jár, a legtöbb bántalmazó teljesen ép személyiségjegyekkel, pszichével rendelkezik– mondja Spronz Júlia, a nők elleni erőszak áldozataival foglalkozó Patent Egyesület jogsegély-szolgálatának vezetője. Úgy látja, hogy kockázatelemzést végző szakértőkre lenne szükség, illetve vannak országok, ahol a bírókat is megtanítják egy olyan elemzés elvégzésére, ami alapján ki tudják értékelni az elkövető veszélyességét.

Hatalmas probléma, hogy a bíróságok a gyerekelhelyezési perekben figyelmen kívül hagyják, hogy az anya ellen az apa elkövetett-e bármilyen erőszakot. Az egy axióma, kiindulási feltétel a rendszerben, hogy a gyerek érdeke az apával való kapcsolattartás. Mindig, minden körülmények között.

Spronz Júlia segítségét kértük abban, hogy vezesse le, hogyan fajulhat odáig a helyzet, hogy a bíróság végül a bántalmazó félnek ítéli oda a gyereket. A szakértő szerint ez egy rendszerprobléma, hetente érkeznek hozzájuk ilyen megkeresések, de messze nincs annyi kapacitásuk, hogy minden hozzájuk fordulónak segíteni tudjanak. “Sőt, ha az anya szexuális abúzussal vádolja meg az apát, akkor még inkább valószínű, hogy a gyereket az apának ítéli a bíróság” – mondja Spronz Júlia.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szexuális abúzus vádja esetén, az ügy nagy eséllyel zárul anélkül, hogy megállapítanák a bűncselekmény elkövetését, és felelősségre vonnák a bántalmazót. Ha pedig az anya korábban szexuális abúzussal vádolta az apát, akkor a gyerekelhelyezési perben ezt hátrányként fogják értékelni. Már csak az anya alaptalan vádjaként marad meg, aki olyan mélyre süllyed, hogy még ezt is beveti az apa ellen a bosszú jegyében.

A további problémát pedig az okozza, hogy az abuzált gyerek általában nem kívánkozik az őt zaklató apa társaságába,

emiatt a kapcsolattartás mindig akadályokba, problémákba ütközik. Minthogy a magyar rendszerben a kapcsolattartás biztosítása az anya (gondozó szülő) objektív felelőssége, így annak a meghiúsulása neki felróható. A sorozatos kapcsolattartási problémák az anya nevelési alkalmatlanságát bizonyítják a bíróság számára, innen pedig egyenes út vezet odáig, hogy elvegyék a szülői felügyeleti jogát.

Megfenyegette, hogy soha többé nem láthatja a gyerekeit

Az egyik interjúalanyunk, Judit mára elvesztette a felügyeleti jogát a gyermekei felett. Minden esetben elvitte a gyerekeit a kötelező láthatás helyszínére, ők azonban nem voltak hajlandóak az apjukkal lenni. A gyerekek annak ellenére kerültek az apához, hogy több szakértői vélemény is alátámasztotta, hogy szexuális zaklatás veszélyének vannak nála kitéve. Az apa viszont, miután hozzákerültek a gyerekek

nem tett eleget a törvényi kötelezettségének, és nem adta át láthatásra a gyerekeket, tőle valamiért mégse vették el a felügyeleti jogát.

Judit elmondása szerint a válással egy bántalmazó kapcsolatból lépett ki, akkoriban még nem is gondolta, hogy a gyerekeit is veszélyezteti az apjuk.

"Sosem vert meg, persze olyan volt, hogy lefogott, megszorította a csuklómat, és arra is kényszerített, hogy lefeküdjek vele esténként. Folyamatos kontroll alatt tartott, mindig el kellett számolnom azzal, ha találkoztam valakivel. Ellenőrizte a telefonomat, egyszer az egyik szülő este óvodai dolgok miatt rámírt, ezért rettenetes féltékenységi jelenetet rendezett. Random időpontokban felbukkant, és ha nem voltam otthon, akkor azt keményen számon kérte rajtam. Elérte, hogy szépen fokozatosan elzárjon a külvilágtól, nem találkozhattam a barátaimmal és a családommal sem2 – mondja Judit.

Az elején nem mutatott semmi jel arra, hogy bántalmazóval van dolga, mire felismerte, már megszületett az első közös gyermekük, akivel zsarolni tudta. „Folyamatosan azzal fenyegetett, hogy ha elválok, elintézi, hogy soha többé ne láthassam a gyerekemet.” Mivel a volt férje vezető beosztásban dolgozik egy cégnél, a fenyegetéseket komolyan vette.

Látlelet nélkül a rendőrség nem segített

Ahogy teltek az évek, Judit nem bírta tovább elviselni a bántalmazásokat, egy veszekedés után fogta a gyerekeket, (addigra már több közös gyerekük is született), és eljött a férjétől. A rendőrségen feljelentést tett, azonban azt rögtön közölték vele, hogy látlelet nélkül nem tudnak mit tenni. “A szóbeli bántalmazásról, fenyegetésekről, és a házasságon belüli nemi erőszakról nehéz látleletet vinni” – mondja az anya.

Juditék egy szál ruhában jöttek el a korábbi otthonukból, neki nagy szerencséje volt azzal, hogy a családja mellette állt, sok nő azért nem tud kilépni a bántalmazó kapcsolatból, mert egyszerűen nincs hová mennie.

Nem alszok apával, mert bökdös

A bíróság ideiglenes döntéssel az anyához helyezte a gyerekeket, közös felügyeletet rendeltek el, az apának pedig láthatási jogot adtak. Az anya amikor észrevette a gyerekein a szorongás tüneteit, emiatt elvitte őket egy pszichológushoz, akinek elmondták, hogyan zaklatja őket az apjuk. A pszichológus a gyerekek állapota és a beszámolók alapján arra a következtetésre jutott, hogy szexuális abúzus áldozatai lettek.

"Utólag visszagondolva, voltak elszólásai a gyerekeknek, de nem gondoltam, hogy bármi ilyen az én családomban megtörténhet, ilyesmit az ember a tv-híradóban hall.

Amikor az egyik gyerek azt mondta, hogy »Nem alszok apával, mert bökdös«, arra gondoltam, hogy csak sokat forgolódik" – mondja az anya.

A pszichológus véleményét Judit odaadta a gyámhivatalnak és a gyermekjóléti szakszolgálatnak is, akiknek hivatalból kellett volna intézkedniük, de nem tették. Miután az anya feljelentést tett, a gyámhivatal által kiküldött szakértő azt állapította meg, hogy az anya az apa ellen neveli a gyerekeket, ami felülírta a pszichológus véleményét. A gyerekek egy igazságügyi szakértőnek is beszéltek a szexuális abúzusról, amiben elmondták, hogy az apjuk a nemi szervéhez kényszerítette a fejüket.

A kötelező láthatás visszafelé nem működik

Az anya elmondása szerint ő mindig biztosította a törvényileg előírt láthatást az apa számára, és elvitte a gyerekeket az átadás helyszínére. Tudta, ha nem tesz eleget a törvényi kötelezettségnek, akkor a jog nem fogja megvédeni, és a gyerekei az apához kerülnek. A gyerekek addig el is mentek az apjukkal, amíg nem kellett ott aludniuk, utána viszont nem voltak hajlandóak. A gyámhivatal ezért többször is pénzbírsággal büntette az anyát, úgy gondolták, hogy az ő hibája, hogy a gyerekek nem mennek el az apjukhoz. „Ma úgy működik a gyámhivatal, hogy ha a gyerek nem akar elmenni a kapcsolattartásra, az kizárólag az anya hibája.”

A bíróság az elmaradt láthatásokra hivatkozva tudta elvenni az anya felügyeleti jogát, akinek csak láthatási joga maradt. “Érdekes módon, a kötelező láthatás visszafelé nem működik, pedig az apa nem biztosította a láthatást. Ő sosem volt hajlandó odaadni a gyerekeket, nem nyitott ajtót, nem tartózkodott otthon, de ezért őt senki sem büntette meg”

Az anyának az ügyvédek azt tanácsolták, hogy ha a gyerekeket külső helyszínen találja a kapcsolattartás idejében, akkor elviheti őket. Az egyik alkalommal az iskolából kifelé magával vitte a gyerekeket, a tanárok próbálták visszatartani, hiába mutatta nekik a papírokat. Egyszer rendőrök segítségével tudta elhozni a gyermekeit, egy idő után azonban az apa már a rendőröket sem engedte be a házba, nekik pedig arra nincs jogkörük, hogy bemenjenek és kihozzák a gyerekeket.

"Ezeket az eseteket mindig hivatalos levélben megírtam a gyámhivatalnak, ami ugyan megítélte nekem az egyik elmaradt láthatást, azonban az összes többivel nem történt előrelépés.

A rendőrség akkor tudna bármit tenni, ha a gyámhivatal legalább két alkalommal pénzbírsággal sújtaná az apát, onnantól minősül gyermek veszélyeztetésnek, ami már bűncselekmény" – mondja Judit.

Már csak a gyermekjóléti szolgálatnál láthatom a gyerekeimet

Amikor az anya látta, hogy kórosan soványak a gyerekei, kérte a gyámhivataltól, hogy emeljék ki őket. Kirendeltek egy pszichológus szakértőt, meghallgatták az anyát, az apát és a gyerekeket. A szakértői leírta, hogy a gyerekek súlyosan veszélyeztetve vannak az apánál, aki lelkileg és fizikálisan is bántalmazza őket, és az azonnali kiemelést javasolta a gyámhivatalnak. Azt is kérte, hogy tegyenek feljelentést az apa ellen, és amíg a folyamat le nem zárul, vonják meg az apa kapcsolattartási jogát is.

A gyámhivatal viszont úgy döntött, hogy nincs probléma, mert az iskolában a tanárok nem jelezték, hogy gond lenne a gyerekekkel. Az apa a helyi családsegítő pszichológusához vitte őket, aki megállapította, hogy jó helyen vannak a gyerekek, azonban nem kellene találkozniuk az anyával, mert az túlságosan felkavarja őket.

A gyámhivatal az utóbbi szakvéleménynek hitt.

"A volt férjem beadott egy újabb polgári pert a bíróságra, hogy vegyék el az összes szülői jogomat. Ugyanahhoz a bíróhoz került az ügy, aki egyszer már elvette tőlem a gyerekeket. A bírói ítélet szerint felügyelt kapcsolattartást kaptam, így már csak a gyermekjóléti szolgálatnál láthatom a gyerekeimet" – mondja az anya.

Nem vagyok hajlandó ebbe beleőrülni

"Judit a döntés ellen szintén fellebbezett, jelenleg a másodfokú ítéletre vár. „Az apjuk nem kötődik a gyerekekhez, ő birtokolni szeret. Másrészt így egy életen át bántani tud engem, attól függetlenül, hogy már nem vagyunk együtt. Egy anyának ezzel lehet a legjobban fájdalmat okozni” – mondja Judit.

A család megtakarításai mennek el, hogy meg tudják fizetni az ügyvédeke. Ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetből talpra tudjon állni, lelki támogatás kell, valamint sok pénz.

Ezért is halljuk azokat a tragédiákat, hogy meghal az anya és a gyerek is, mert sokaknak nincs kiút. Amikor egy nő elmegy a gyámhivatalba segítséget kérni, nem azt kap, hanem elvágja a saját torkát. Előttem állnak azok a példák, amikor az anya nem tudta elviselni ezt a terhet, depressziós lett, és végül erre hivatkozva vették el tőle a gyereket. Nem vagyok hajlandó ebbe beleőrülni, mert nekem még dolgom van, és ezeket a gyerekeket vissza kell kapnom, bármennyi időbe is telik – mondja az anya.

Csak a kisfiúra volt kíváncsi az apa

Egy másik bántalmazott anya, Zsuzsanna fiatalon ment férjhez, a házasságukból több gyermekük született, a legkisebb gyerek születése után váltak el. Zsuzsanna szerint férje állandóan csalta, rengetegszer bántalmazta szóban, és egyszer fizikailag is. Az ő esetükben könnyen ment a gyerekek elhelyezése, a válás után az anyánál maradtak, a volt férje pedig ritkán kereste a kapcsolatot a gyerekeivel. Azonban évekkel később az apa azzal a kéréssel állt elő, hogy szeretne a legkisebb gyermekével több időt együtt eltölteni. Miután a fiú elmondta az anyának, hogy az apa ezeken a láthatásokon szexuálisan zaklatja, Zsuzsanna feljelentette a volt férjét, aki jó kapcsolatokat ápolt a rendőrséggel.

A hatóságok évekig csak a gyereket hurcolták meg, aki kénytelen volt többször vallomást tenni, és még szembesítésre is kényszerítették az apjával.

Arra kérte, hogy csinálja ugyanazt a feleségével, amit ő csinál

"Gimnazista volt a fiam, amikor nyíltan beszélt arról, hogy mi történt vele ezeken a láthatásokon. Elmesélte, hogy kezdetben csak gyengédségnek tűnő dolgok voltak, ami egy idő után már erőszakba torkollott. A volt férjem és a párja a kisfiam előtt szeretkezett, előfordult, hogy a nő majdnem kielégítésig simogatta őt fürdetés közben.

A férfi felkeltette éjszaka a fiamat, és arra kérte, hogy csinálja ugyanazt a feleségével, amit ő csinál, annak viszont már ellenállt a nő és a fiú is, hogy megtörténjen a behatolás. Az apja azzal zsarolta, hogy ha nem megy, akkor nem fizet több gyerektartást. A kisfiú pedig tudta, hogy a testvérei rettenetesen féltek az apjuktól, úgy gondolta, hogy azzal minket véd, ha elmegy a láthatásokra, és nem szól egy szót sem"– idézi fel Zsuzsanna.

Miután Ákos elmondta neki, hogy mire kényszerítette az apja, az anya rögtön feljelentést tett a helyi rendőrségen.

"A rendőr azt tanácsolta, hogy » Anyuka ezt jól gondolja át, mert ebből még nagy baja lehet«. Ez nem tántorított el, akkor még nem féltem attól, hogy ebből nekem lesz bajom. Gondolom, nem gonoszságból mondta, azt hitte a rendőr, hogy csak bosszút akarok állni, ami ugye bűncselekmény. De ha ezzel egy kevésbé tanult, kevésbé magabiztos édesanya szembesül, akkor ez könnyen elriasztja, az anyák kilencven százaléka elszaladt volna, én nem" – mondja az anya.

Szerencsére egy olyan időszak volt, amikor a férje el volt foglalva a munkájával, és Ákosnak sikerült megállapodnia az apjával, hogy csak akkor megy majd a látogatásokra, ha szeretne.

Elveszett feljelentés

Az ügy átkerült a megyei rendőrkapitányságra, azonban a feljelentésről szóló levél hetekre elveszett. “Mondtam, hogy addig nem megyek el, amíg meg nem lesz a levél, az egyik rendőr azt mondta, hogy ha egy hétig ott leszek, sem lesz meg. Egy napra beköltöztem a rendőrségre, és a levél meglett.”

Mivel a bűncselekmény egy másik megyében történt, ezért az ügy átkerült az illetékes megye rendőrkapitányságára. Összeférhetetlenség miatt azonban kizárták a megyeszékhelyet, mert az apa egyik jó barátja volt a kapitány. Végül Zsuzsanna lakóhelyétől több mint kétszáz kilométerre került az ügy.

Abba a városba kellett menniük, ahol az erőszak történt

Ákost és az anyát abba a városba hívták vallomást tenni, ahol az apa lakott, és ahol az erőszak történt. “Rettenetesen féltünk, azt mondta a lányom, hogy ha apa rájön, hogy feljelentettük, akkor azonnal agyonlő minket. Nem ajánlottak fel védelmet, vagy egy rejtettebb helyet, az egy kisebb város, mindenki lát mindent. Még a kocsit sem mertük a rendőrség előtt leparkolni.”

Bár nem voltak gyerekbarátak a körülmények, egy fiatal rendőrtiszt, aki felvette az anya és a fiú vallomását, megértő volt velük.

“A meghallgatáson két rendőrtiszt kérdezte a fiamat, aki teljesen megnyílt nekik, akkor még hitt abban, hogy a rendőrség segíteni fog.”

Miután felvették a vallomást, megkérdezték a városi kapitányságot, hogy érvényesnek tekinthető-e. A törvény szerint a gyermek nem maradhatott volna egyedül két rendőrtiszttel, jelen kellett volna lennie a gyámhatóság emberének. “A vallomást végül elfogadták, mi pedig reménykedtünk, hogy csak egyszer kell vallomást tenni.”

Az apát sokáig meg sem hallgatták, csak a gyereket nyúzták

Nagyon lassan haladt a vizsgálat, mert mindenhol érdekeltsége volt az apának. Az ügyet végül egy másik városba helyezték. A rendőrségen újból kihallgatták a gyereket, teljes részletekbe menőkig kifaggatták, például arról kérdezték, hogy milyen színű volt a függöny a hálószobában. “Ez már nyúzás volt, nem segítség, ráadásul a gyereket megfélemlítette a kihallgató tiszt” – mondta az anya.

A gyereknek kirendeltek egy hatósági pszichológust a fővárosban, aki megállapította, hogy a gyerek valósakat állít, és megtörtént az erőszak.

Azonban a rendőrség még számos kérdésre kíváncsi volt, ezért újból kihallgatták. Végül azt mondták, hogy ez mind nem elég, szembesíteni kell az apjával. Az ügyész a szembesítés nélkül nem látta a vádat megalapozottnak, hogy felterjessze az ügyet a bíróságra. Ákos közben már pszichológushoz is járt, mert egyre rosszabb állapotba került, hiszen látta, hogy senki sem segít neki, az első rendőrtiszten kívül.

Az anya nem vitte el a szembesítésre a fiát

Úgy gondoltam, hogy a gyerek sokat sérülhet, féltettem a bántalmazójával való találkozástól. A rendőrök mondták, hogy az ügynek annyi, ha nem viszem el a gyereket. Írtam egy hivatalos levelet, amiben a gyerek lelki állapotára hivatkozok, és hogy már többször is tett vallomást.

Ennek az lett a következménye, hogy elvették a szülői jogait az ügyben, nem lehetett a gyereke mellett a kihallgatáson, helyette kijelöltek egy gyámot.

A szembesítésen nem jelent meg a gyám, ha az anya nem tud megfizetni egy jó ügyvédet, akkor a gyermek egyedül állt volna az apjával, a bíróval, a kihallgató tisztekkel és az ügyésszel szemben. A gyerek bátran kiállt, és elmondta, hogy mi történt, és nem vonta vissza a vallomását, amire folyamatosan kérte a szembesítésen az apja és az ügyvédje.

Az iskola nem tolerálta, hogy évekig húzódik az ügy

Két év után az apa és annak a felesége vádlott lett. Zsuzsannáéknak a harmadik év végén kellett újból megjelenniük a bíróságon, ahol kihallgatták a gyereket. A bíróság azt ígérte, hogy idén ősszel ítéletet hoznak, azonban a férje egészségügyi okokra hivatkozva elhalasztotta a tanúvallomását. A bíró azt ígérte, hogyha ez továbbra is így megy, akkor igazságügyi szakértőt fog kirendelni hozzá. Zsuzsanna most abban reménykedik, hogy jövő év elejére végre megszületik a döntés, “egészen addig, amíg nem születik ítélet, nem tudunk továbblépni.”