Amerika következő populista elnöke tehetségesebb lesz, mint Donald Trump
Négy év után a Trump-korszak véget ért: habár az Egyesült Államok eddigi elnöke nehezen dolgozza fel veresége tényét, a demokrata Joe Biden győzelme mostanra már borítékolható. Ha azonban a jövőben Amerika élére újabb autoriter vezető kerül, félő, hogy jóval kompetensebb lehet Trumpnál - írja a The Atlantico szerzője, Zeynep Tufekci.
Most, hogy Donald Trump korszaka leáldozott, viták hosszú sora indulhat el az Egyesült Államokban arról, hogyan értékelhetik az elmúlt négy év történéseit. Trump négyéves elnöklését nehéz lesz feldolgozni, hiszen sokak számára a mai napig rejtély, miféle társadalmi folyamatok vezettek a milliárdos üzletember 2016-os választási győzelméhez.
Vannak, akik szerint Trump megválasztása anomália volt az amerikai demokrácia történetében. Mások szerint komplex okok húzódnak meg a népszerűsége hátterében, amely - a választási vereség dacára - a mai napig is kitart. Trump elkötelezett híveket szerzett Amerika-szerte, akik lelkesedése mit sem csökkent az eltelt négy év során.
Egyesek úgy vélekednek, a leköszönő elnökben Amerika minden bűne és gyengesége megtestesül, míg mások szerint a személye iránti tisztelet gyökerei az amerikai néplélekben keresendők. Ám azt kivétel nélkül mindenki elismeri, hogy Trump sok szempontból megreformálta a szabad világ vezetőjéről alkotott képünket.
Elég, ha a rendszeres korai reggeli tweetjeire gondolunk, vagy arra, hogyan mosta el a magán- és az üzleti élet közti határvonalat. Arról már nem is beszélve, milyen megszállottsággal követte a népszerűségi indexe alakulását - nem is csoda egy korábbi valóságshow-hőstől, aki egykoron legalább ebben a szerepében remekelt.
Egy a populisták közül
A nemzetközi színtéren azonban Trump nem volt más, mint a világszerte egyre nagyobb teret nyerő jobboldali populizmus legbefolyásosabb képviselője. Az általa követett politikai irányzatot olyan vezetők fémjelzik, mint a brazil Jair Bolsonaro, az indiai Narendra Modi, Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin, netán épp a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor.
A fenti politikusok jelentős választási sikereket és óriási bázist tudhatnak maguk mögött, mindezt azonban kétes eszközökkel tartják fenn: közös vonásuk, hogy elnyomják és démonizálják a független médiát, zaklatják az ellenzéket, és ahol lehet, törvénytelen eszközökkel hallgattatják el az őket bíráló hangokat - elég, ha arra gondolunk, milyen szerencsétlen baleseteknek esnek áldozatul Putyin politikai ellenfelei. Orbán például büszkén jellemzi a saját maga által felépített rezsimet az “illiberális demokrácia” kifejezéssel. Trump mind a törvényalkotás, mind a retorika szintjén számtalan hasonlóságot mutatott a fent említett vezetőkkel.
A leköszönő elnök már 2016-os a kampányát is azon hívószavak köré építette, amelyekkel az utóbbi években széles körben kritizálták a globalizációt. Trump az etnonacionalista populizmus módszereit vette át: olyan jóléti állam megteremtését helyezte kilátásba, amely ugyanakkor a “megfelelő embereket” támogatja az “arra méltatlanok”, így például a bevándorlók és egyes kisebbségek rovására, akik ezen narratíva szerint kihasználják a szociális juttatásokat. Jelentős különbség ugyanakkor az üzletember és a fent említett vezetők közt, hogy utóbbiak tehetséges politikusok, akik ismétlődő választási sikereket tudnak maguk mögött.
Trump ezzel szemben egy reality-sztár, aki rendkívül szerencsés történelmi pillanatban kezdett kampányolni: akkor, amikor az amerikai politikai erőtérben egyébként is nagymértékű átrendeződés zajlott.
Ezen felül kezére játszottak az olyan 2016-os politikai történések is, mint például a rendkívül megosztó Hillary Clinton jelölése a Demokrata Párt részéről, vagy a közösségi média egyre jelentősebb befolyása a politikában. Ehhez hozzájárult még, hogy a Republikánus Párt többi jelöltje jócskán alulértékelte Trumpot.
Nagy ígéretek, szerény eredmények
Az exelnök nem volt teljességgel tehetségtelen: az országjárása során szoros kapcsolatot épített ki a szavazótáborával, és többféle politikai üzenetet is végigpróbált, amelyek közül aztán a sikeresebbekre építette fel a kampányt. Ösztönösen megértette a figyelemben rejlő óriási befolyást, és szélsőséges viselkedésével mindent megtett, hogy soha ne kerüljön ki a reflektorfényből. Jó érzékkel ismerte fel azt is, milyen előnyökkel szolgál számára a 2016-os helyzet.
Ám Trump mindezek dacára sem jó a munkájában, amit minden jel szerint nem is élvezett különösebben. Fegyelmezetlen, ráadásul túlontúl érzékeny a személyét érő kritikákkal szemben, ami alkalmatlanná teszi a hosszú távú politikai helytállásra. 2016-os győzelme őt is legalább annyira meglepte, mint a világon mindenki mást. Mostani veresége pedig leginkább az egóját sérti: ami az elnöki kötelezettségeket illeti, azoknak megkönnyebbülten mond búcsút, főleg, hogy menedéket talál a szavazatok elcsalásáról szóló összeesküvés-elméletekben. Kérdés, hogyan birkózik majd meg a rá váró perek sorozatával.
Habár Trump populistaként mérettette meg magát, ahhoz már nem volt kellő politikai tehetsége, hogy a programpontjait meg is valósítsa. Így esett kútba például az amerikai gyárszektor fellendítése éppúgy, mint a Kína elleni győzelem a gazdasági versenyben. Jó példa a wisconsini Foxconn gyár, amelyet “a világ nyolcadik csodájaként” harangozott be, és 13 ezer embernek teremtett volna munkahelyet. Ám az épület az idei választások idején üresen tátongott, és az elnök - nem meglepő módon - veszített Wisconsin államban. Amikor pedig megérkezett a koronaválság, zavarodottan bukdácsolt, ahelyett, hogy erőskezű vezetőként segítette volna át az országot a krízisen, akárcsak a példaképének tartott populisták.
Nem így például a török elnök, Erdogan, aki 2003-as első megválasztása óta ugyan némileg veszített politikai erejéből, ám még mindig az ország legtehetségesebb politikusai közé sorolható, aki többek közt a globális pénzügyi válság idején is helytállt. Netán Putyin, vagy épp az indiai Modi, akik számos választási győzelmet tudhatnak maga mögött. Jó példa a brazil Bolsonaro is, aki ugyan nem kezelte példásan a koronakrízist, ám a szegények számára folyósított pénzügyi támogatással biztosította be a pozícióját.
A következő "erős ember"
Érdekes módon még a republikánus sajtó sem reagált elkeseredetten Trump vereségére: a Fox News például nem várt sokáig, mielőtt bejelentette volna Biden arizonai győzelmét, a republikánus vezetők közül pedig sokan elhatárolódtak Trump dühkitörésekkel teli tweetjeitől, amelyekben a szavazatszámlálás leállítását követelte. Nem viseli meg őket Trump távozása, hiszen a Legfelsőbb Bíróság javarészt őket pártolja, valószínűleg megőrzik a kontrolljukat a Szenátus fölött, és több republikánus képviselő nyert helyet a képviselőházban, mint amivel korábban számoltak volna. Ezen felül minden eddiginél több női jelölttel biztosították be a saját koalíciójuk diverzitását, és a nem fehér amerikai lakosság körében több szavazót szereztek, mint korábban valaha.