prcikk: „Kirúgtak alvás közben, mindig van új mélypont” – ezreket küld el Elon Musk, túlélheti-e a káoszt a Twitter? | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Kirúgtak alvás közben, mindig van új mélypont” – ezreket küld el Elon Musk, túlélheti-e a káoszt a Twitter?

Van, aki egy konferenciahívás közben tűnt el a résztvevők közül, így tudták meg, hogy már nem dolgozik a cégnél. Musk fenekestül felforgatja a vállalatot.
Fotó: csmapnyu - szmo.hu
2022. november 06.



Jaseem Abid péntek reggel arra ébredt, hogy többé nem fér hozzá a Twitter belső rendszeréhez, se a levelezéséhez, sőt, még a laptopja tartalmát is törölték távolról az éjszaka folyamán. Már előző nap sem kellett bemennie dolgozni, a Twitter hatalmas irodaházait ugyanis világszerte lezárták, a biztonsági őrökön kívül senki sincs most az épületekben.

A dolgozók jobb híján különböző fórumokon tartják egymással a kapcsolatot, és itt adnak hírt arról, hogy mi lett a sorsuk. Ezt a szerencsésebbek e-mailekből tudják meg. Akiket kirúgtak, azok a személyes fiókjukba kapnak erről mailt, akiket nem, azokat a vállalati fiókjukban várja egy levél.

De olyan is van, aki nem kapott semmilyen értesítést. A New York Times szerint előfordult, hogy valaki egy munkahelyi konferenciahívás kellős közepén tűnt el a résztvevők közül, mert menet közben szüntették meg a hozzáférését a cég rendszeréhez. Más azt mondja, úgy fedezte fel, hogy már nem dolgozik a Twitternél, hogy amikor éjfél után leellenőrizte vállalati laptopját, már nem tudott belépni.

„Annyira hálás vagyok, hogy ez hajnali 3-kor történik” – reagált gúnyosan a Twitteren. „Nagyon értékelem a figyelmességet az időzítés terén.” Egy másik volt alkalmazott így kommentálta a történteket:

„Kirúgtak alvás közben, egy megerősítő e-mail nélkül? Mindig van új mélypont.”

Mostanára kiderült, ezen a hétvégén a 7000 dolgozó legalább fele elveszítette a munkáját. Az elbocsátások számos részleget érintenek, beleértve a mérnöki és gépi tanulási csapatokat, a tartalommoderálást irányító teamet, valamint az értékesítési és hirdetési osztályt is. A Verge szerint különösen aggasztó, hogy a félidős amerikai választások előtt néhány nappal elküldték azokat is, akik a választási félretájékoztatás ellen küzdöttek, kontextust adtak a félrevezető tweetekhez, és az újságírókkal, köztisztviselőkkel, kampánystábokkal kommunikáltak.

A Twitter emberi jogi tanácsadója, Shannon Raj Singh a Twitteren írta meg, hogy az egész csapatát kirúgták. Pedig ők voltak azok, akik azon dolgoztak, hogy megvédjék az embereket Ukrajnában, Afganisztánban és Etiópiában, például azokat az emberi jogok aktivistákat és újságírókat, akik a közösségi médiában való jelenlétük miatt kiszolgáltatottabbak másoknál.

Elon Musk, a világ leggazdagabb embere és egyben a cég új tulajdonosa is a Twitteren indokolta meg a lépést:

„Sajnos nincs más választásunk, mert a cég vesztesége naponta 4 millió dollár”

– írta.

Muskra valóban hatalmas nyomás nehezedik, hogy rendezze a Twitter pénzügyeit. Az elemzők által 25 milliárd dollárra becsült cégért eleve rengeteget, 44 milliárd dollárt fizetett. Ehhez 13 milliárd dollár hitelt vettek fel, aminek csak a kamata évi 1 milliárd dollár. Mindeközben a Twitter az elmúlt tíz évből nyolcban veszteséges volt, ráadásul most a legnagyobb hirdetők is egymás után jelentik be, hogy a káoszt látva felfüggesztik reklámjaikat a platformon. Olyan hirdetők csatlakoztak a bojkotthoz, mint a Volkswagen Group, a Pfizer, a General Motors és a General Mills.

A Washington Postnak jelenlegi és volt alkalmazottak azt mondták, hogy

Musk egy hét alatt megteremtette a félelem kultúráját a cégben.

Már az első látogatása is rendhagyó volt: egy mosdókagylóval a kezében vonult be a vállalat San Franciscó-i székházába. Ezzel a "let that sink in" angol kifejezésre utalhatott, amit akkor használnak, ha nyomatékosítani akarnak valamit, de szó szerint azt jelenti: "engedd be azt a mosdókagylót". Ezután "főcsiripnek" nevezte ki magát, majd a panasztevő forródrót operátorának.

Következő lépésként megváltoztatta a Twitter nyitólapját. Addig csak a bejelentkezési mező szerepelt rajta, akárcsak a Facebookon, mostantól viszont a legérdekesebb, legfelkapottabb tartalmakból kap ízelítőt az, aki még nem regisztrált, vagy kijelentkezett. Ez a lehetőség már korábban is számtalanszor felmerült a Twitternél, de most nem volt sem tesztelés, sem vita. Musk eldöntötte és kész.

Már az első nap kirúgta a vállalat csúcsvezetőit: a vezérigazgatót, a pénzügyi igazgatót, valamint a jogi igazgatót, Vilaya Gaddét, akit korábban a legnagyobb hatalmú nőnek tartottak a cégnél. Annak idején ő döntött úgy, hogy kitiltja Donald Trumpot az oldalról. Még végkielégítésüket sem kapták meg, ami valószínűleg újabb pereskedést jelent Musk számára. A Financial Times úgy tudja, hogy az új tulajdonos azzal érvelt, a Twitter részvényei összeomlottak.

Mások szerint azonban a cég korábbi vezetői mindent elkövettek azért, hogy Musk megvegye a Twittert, és ez azt mutatja, hogy jól tették a dolgukat, mert több milliárdos kifizetést biztosítottak a részvényeseknek, amiből semmi sem lett volna, ha Musk végül eláll a vételtől.

A cég irodáit a vásárlás után megszállták Musk saját emberei. Agytrösztjét közeli barátaiból állította össze. Olyan kockázati tőkések vannak körülötte, mint Jason Calacanis és Sriram Krishnan, a Pay-Pal társalapítója, David Sacks, és ügyvédje, Alex Spiro. Kiválasztott egy mérnökcsapatot is a Teslából, akiket a Twitterhez vezényelt át. Rengeteg ötlet szivárgott ki, hogyan tennének szert több bevételre. Ezek közül az oldalak hitelességét igazoló kék pipáért kért havi előfizetés terve keltette eddig a legnagyobb hullámokat.

Musk bejelentette, hogy ezekért ezentúl 20 dollárt kérnek havonta, amin még Stephen King, a világhírű regényíró is felháborodott.

„20 dollár havonta, hogy megtartsam a kék pipát? Menjenek a fenébe, nekik kellene fizetniük nekem” – írta, hozzátéve, ha ezt az újítást bevezetik, ő otthagyja a platformot. Bejegyzését rengetegen osztották meg, mire Musk lejjebb engedte az árat, és most már "csak" havi 8 dollárt kérne a hitelesítésért, amihez kevesebb reklám, valamint hosszabb videók és podcastok feltöltésének a lehetősége, és az algoritmus szabályozásának joga is járna. A hitelesítő funkció tehát tulajdonképpen amolyan prémium előfizetéssé alakulna át.

A Twitternél dolgozók alig egy hetet kaptak, hogy bevezessék a havi előfizetési rendszert. Ez a képtelen tempó sokak szerint csak arra volt jó, hogy már eleve távozzanak azok, akik nem hajlandók éjt nappallá téve dolgozni új főnökük ötletein.

Musk úthengerszerű vezetési stílusa nem új, erről már a SpaxeX és a Tesla vezető munkatársai is sokat meséltek.

Tavaly kiszivárgott egy belső e-mail, amely világosan megmutatta, hogyan gondolkodik. Ebben azt írta: „Ha küldök egy e-mailt konkrét utasításokkal, a menedzserek három dolgot tehetnek: 1. Visszaírhatnak nekem, hogy elmagyarázzák, hogy az, amit mondtam, miért nem helyes. Előfordul, hogy tévedek. 2. Pontosításokat kérnek. 3. Végrehajtják az utasítást. Aki egyiket sem teszi, annak azonnal mennie kell.”

Tavasszal pedig bejelentette, hogy vége a home office-korszaknak a Teslánál. Közölte, hogy az alkalmazottaknak minimum heti 40 órát a munkahelyükön kell tölteniük, vagy pedig távozniuk kell a Teslától. Hogy némi jóindulatot mutasson, megengedte, hogy a heti 40 óra feletti túlórát távmunkában töltsék.

Persze van különbség aközött, hogy Musk a saját maga által megálmodott vállalkozásoknál viselkedik így, vagy egy olyan cégnél, amit szimplán felvásárolt.

A Guardian ugyanakkor emlékeztet rá, hogy a Twitterrel már Musk érkezése előtt is komoly gondok voltak. A 2010-es évek elején még a Facebook méltó versenytársának tűnt, azonban Zuckerberg cége hamar elhúzott.

Ma már sokkal kevesebb felhasználója van, ráadásul mindössze 10%-uk tartozik a „kemény maghoz”, akik a tweetek 90%-át posztolják.

Legfőbb bevételi forrását a reklámok jelentik, de a Google és a Facebook mellett ugyanúgy kevésbé rúg labdába az online hirdetések terén, mint bárki más. A Twitter problémáit egyszerre nagyította fel és rejtette el legismertebb felhasználója, Donald Trump, akinek jelenléte négy éven át meghatározta az oldalt. Az újságírók és politikusok napi szinten figyelték Trump twitter-oldalát, hogy megértsék az elnököt.

Bár azokban az években nőtt valamelyest a Twitter-felhasználók száma, ennél sokkal nagyobb volt az oldal jelentősége az online kultúra alakításában, mert a felületen „mindig történt valami”. A megnövekedett figyelem miatt a Twitternél sokáig nem vettek tudomást a növekvő gondokról. Leginkább arról, amit maga Trump jelentett. A cég egyik volt alkalmazottja a 2021. január 6-i Capitolium elleni támadást vizsgáló kongresszusi bizottság előtt azt mondta, ha Trump egy közönséges Twitter-felhasználó lett volna, már rég örökre kitiltották volna. Csakhogy – tette hozzá – „a Twitter élvezte azt a helyzetet, hogy kedvenc platformja volt az elnöknek, és egyfajta hatalma volt a közösségi média ökoszisztémáján belül”.

Trump végül megbukott, majd a botrányos capitoliumi események után a fiókját is letiltották, a bukását követő egy éven belül pedig mennie kellett a Twitter társalapító-igazgatójának, Jack Dorsey-nak is, mivel a részvényesek úgy vélték, ő felelős a cég stagnálásáért. Utóda, Parag Agrawal alig fél évig töltötte be a tisztséget, amíg Elon Musk át nem vette a helyét.

Hogy Musk érkezése után mi történik a Twitterrel, azt egyelőre senki sem tudja. Kritikusai szerint abszolutista vezetési stílusán túl probléma lehet, hogy a figyelmét számos nagy cég között kell megosztania.

Emellett korábban azt hangoztatta, hogy nemcsak saját birodalmának növelése céljából vásárolta meg a Twittert. Áprilisban azt mondta, hogy „a szólásszabadság a működő demokrácia bölcsője, és a Twitter az a digitális főtér, ahol az emberiség jövőjének legfontosabb dolgait meg lehet vitatni.” Kilátásba helyezte, hogy liberalizálja a moderálást, és újra aktiváltatja a korábban letiltott fiókokat.

Bár a korlátlan szólásszabadságról és a kitiltottak visszaengedéséről szóló kijelentésein az utóbbi napokban sokat finomított, sokan mégis arról tartanak, hogy döntései erősíthetik az Egyesült Államokban és a világban a megosztottságot, és a közbeszédben terjedő álhírereket.

Musk az aggodalmaskodókat úgy próbálja megnyugtatni, hogy azt hangoztatja, egyáltalán nem nyúltak a moderálási szabályokhoz. Emellett a vásárlást követő első hétvégén bejelentette, létrehoz „egy sokféle nézetet képviselő tartalommoderáló tanácsot” és nélkülük nem fog semmilyen nagyobb döntést meghozni. Akárcsak Mark Zuckerberg, aki a Facebook-nál létrehozta a „felügyelő testületet”.

A Guardian szerint mindez azt mutatja, Musk a hatalmat magának akarja, de a felelősséget áthárítaná.

Megvannak a határozott kereskedelmi okai arra, hogy ne őt tekintsék felelősnek a cég döntéseiért. Lehet, hogy a Twitter a jelenlegi szerelme, de a Tesla gazdagságának forrása: elektromos autóit a világon mindenütt veszik, köztük Kínában is, ahol a Twittert betiltották – írja a lap.

Hívei azt hangoztatják, Musk olyasmit is meglát, amit mások nem. Ezt már bebizonyította az elektromos autóval, amelyet az iparágban kezdetben környezetvédőknek való hóbortnak tekintettek, és ma már évente egymilliót ad el belőle. És hasonlóan bizonyított a SpaceX-szel is, mindenekelőtt az újrafelhasználható rakétákkal. Igaz, olyan projektjei is vannak — például a Hyperloop –, amit hasonlóan nagy hévvel harangozott be, de egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Hogy Musk képes lesz-e nyereségessé tenni és felvirágoztatni a Twittert, vagy épp ellenkezőleg, bedönti a céget, arra csak az idő ad majd választ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint teljesen félreérti a Fideszt, aki azt hiszi, hogy trükkökhöz folyamodna egy vereség után
Az elemző szerint a jelenlegi kormánypárt a többség akaratával szemben sosem politizál, bármennyire is elmegy a falig. A hatalom átadása után azonnal a visszatérésen dolgoznának, és nagyon kemény ellenzékiségre kellene tőlük számítani.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte, mire lehet számítani a Fidesztől egy esetleges választási vereség után.

A politológus szerint, amióta a Tisza Párt a választás esélyesének látszik, egyre több találgatás hangzik el azzal kapcsolatban, hogy egy vesztes választás után milyen trükkökre készülhet a kormánypárt.

„A régi vagy egy csonka parlament összehívása még az új megalakulása előtt, kétharmados döntések villámgyors áterőltetése, félelnöki vagy elnöki rendszer bevezetése - minden kombináció elhangzik ezekben a napokban.”

Bár szerinte ezek között vannak alkotmányellenes, „necces” és politikailag kockázatos, de végigvihető forgatókönyvek is, mégis úgy véli, hogy „a Fidesz rendszerének és logikájának teljes félreértése az ezekről való fantáziálás”.

Török Gábor kifejti, hogy a Fidesz politikai kormányzást folytat, amelyben a céljaihoz keres eszközöket.

„Ha többsége van, érvényesíti, ha szükségesnek, érdekének lát egy változtatást, gyorsan meglépi. Nem riad vissza attól sem, hogy a politikai versenyben az aktuális ellenfeleit mindenfélével megvádolja, vagy éppen kétes hitelességű dokumentumok alapján beszéljen az ellenfél terveiről” – írja, majd hozzáteszi, hogy az orbánizmus arról híres, hogy mindent megtesz a hatalompolitikai céljaiért, és ha van ereje, még a falat is arrébb tolja.

A politológus szerint ugyanakkor van egy erős ellensúlya a Fidesz eszközhasználatának, ez pedig a népakarat, ami a legtisztábban egy választáson tud megnyilvánulni.

„Nem az állítom, hogy mindenféle meghatározás alapján igaz lenne a kormánypárt vezetőinek mély demokratikus elkötelezettsége, de azt igen, hogy a klasszikus, többségi definícióknak bizony megfelel. Lehet (sőt, biztos), hogy nem tartják annyira fontosnak a hatalmat korlátozó intézményeket vagy éppen a konszenzusos demokrácia logikáját, de a többség akaratával szemben nem szívesen politizálnak”

– állítja Török.

Ezért ha a Fidesz elveszíti a választást, Törököt nagyon meglepné, ha olyan trükközésbe kezdenének, amely ezt a döntést felül akarná írni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy

a hatalom átadásának másnapjától minden erejükkel arra összpontosítanak majd, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezzék az elvesztett többséget.

A posztját azzal zárja:

„ha a Tisza nyeri a választást – én alapvetően (közjogi és nem kommunikációs értelemben) sima hatalomátadásra és nagyon kemény ellenzékiségre számítok a Fidesz részéről.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mitrovits Miklós: Kádárista, III/III-as módszerekkel próbálják megsemmisíteni a TISZA Pártot
A történész a Facebookon fakadt ki a Tisza Párt elleni titkosszolgálati művelet miatt. Állítja, a hatalom az egykori állambiztonság legdurvább eszköztárát veti be Magyar Péterék ellen.


Mitrovits Miklós történész a Facebookon fejtette ki véleményét a TISZA Párt elleni, általa titkosszolgálati akcióknak nevezett eseményekről. Bejegyzésében azt írja, amit az elmúlt héten tapasztalt, az szerinte

„nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység az ellenzék megsemmisítése céljával.”

A történész történelmi párhuzamot vonva kifejti, hogy a Kádár-rendszerben is hasonló módszerekkel dolgoztak.

„A Kádár-rendszerben a BM III/III. Csoportfőnökség volt az, amely az állampárt közvetlen irányításával igyekezett minden ellenzéki tevékenységet ellenőrzése alatt tartani, illetve lehetőség szerint felszámolni. A III/III legfőbb eszköze az ún. bomlasztó tevékenység volt. Ennek során a céljuk az ellenzékiek politikai tevékenységének megakadályozása, alakulóban lévő csoportjaik, szervezeteik bomlasztása, folyamatos és totális ellenőrzésük volt”

– idézi fel a posztban, hozzátéve, hogy ennek érdekében ügynököket szerveztek be vagy küldtek az ellenzék soraiba.

Mitrovits szerint a megszerzett információk alapján az állambiztonság stratégiát dolgozott ki a tagok elbizonytalanítására, az eszköztár pedig „az egyéni elbeszélgetéstől az egzisztenciális fenyegetésen át a rendőrhatósági zaklatásig illetve végső soron a bebörtönzésig terjedt.”

Személyes hangvételű bekezdésében arról ír, 12 éves volt a rendszerváltáskor, és bár azóta egyik kormánnyal sem szimpatizált, de azt állítja,

nem gondolta volna, „hogy 48 évesen, 36 évvel a rendszerváltás után visszatérünk a kádárizmusba, ráadásul abból is a legrosszabb részt sikerül megismételni.” A bejegyzést azzal zárja, hogy örömtelinek tartja, hogy ezúttal szerinte kudarcot vallottak és lebuktak az akció végrehajtói. „Már csak megbukniuk kell! Szerencsére erre is van történelmi példa”

– fogalmaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani
Az Oroszország-szakértő szerint a magyar kormány a Kreml legerősebb bástyája az EU-ban és a NATO-ban. Az orosz beavatkozásnak fokozatos eszkalációs jellege van, és a végén radikális megoldások is jöhetnek.
Getty Images - szmo.hu
2026. március 30.



A 444.hu Helyzet van című műsorában beszélt Rácz András, a Corvinus docense, a poszt-szovjet térség és a nemzetközi biztonságpolitika szakértője arról, hogy Moszkva milyen eszközökkel avatkozhat be a magyar választási kampányba a jelenlegi kormány hatalomban tartása érdekében.

A szakértő szerint az nem meglepő, hogy Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani, és az sem, hogy a beavatkozásnak „van egy ilyen fokozatos eszkalációs jellege”.

A néhány hete a Washington Postban megjelent, egy esetleges álmerényletről szóló cikk kapcsán Rácz elmondta, az az orosz külső hírszerző szolgálat (SVR) egyik anyagára hivatkozik, amely szerint a választásoknak nem Orbán Viktor az esélyese, ezért a kampányt érzelmi síkra kell terelni. „És valami olyasmit csinálni, esetleg egy önmerényletet, ami az érzelmi síkra tereléssel meg tudná fordítani a közhangulatot” – idézte a javaslat lényegét.

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külföldi beavatkozások során mindig több orosz ügynökség dolgozik párhuzamosan, amelyek nem is feltétlenül tudnak egymásról, így az SVR javaslata csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Rácz szerint az, hogy a katonai hírszerzés (GRU) mellett az SVR is jelen van, „abszolút a magyar választások jelentőségét jelzi”.

Úgy véli, „Moszkva számára Orbán Viktor kormánya az a leges-legerősebb pozíció, amit az Európai Unió és a NATO befolyásolásában valaha elértek”. Ezt azzal magyarázta, hogy míg például az osztrák Szabadságpárti kormány csak az EU-t tudta befolyásolni, addig Magyarország EU- és NATO-tag is, így Moszkva szempontjából értékesebb.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy egy ilyen érzékeny, „kinetikus műveletet” koordinálnának a magyar kormánnyal, mivel Moszkva a magyar biztonsági szervekben alapvetően nem bízik azok NATO-kötődései miatt.

Az, hogy a terv nyilvánosságra került, radikálisan csökkenti a siker esélyét, de Rácz szerint elméletileg egy súlyos merénylet akár ürügyet is adhatna egy rendkívüli állapot bevezetésére.

Rácz András szerint több jel is utal az oroszok aktív jelenlétére a kampányban. Ilyen volt szerinte a két hadifogoly hazahozatalának kommunikációja, ami „egy teljesen egyértelműen koordinált magyar-orosz információs művelet volt”.

Emellett oroszokhoz köthető troll- és botfarmok tolnak meg hamis tartalmakat, valamint láthatóak a nyomai a mesterséges intelligencia használatának is. Példaként az „aranykonvoj” ügyét említette, ahol a kormánysajtóban megjelent, AI-jal generált képeken a magyar rendőrök ukrán egyenruhában, a rendőrautók pedig orosz mintázattal jelentek meg. „Erős a gyanú, hogy ott bizonyos illusztrációk ehhez az aranykonvojhoz, ezek nem magyar szerkesztőségekben készültek” – mondta, hozzátéve, hogy ez akkor fordulhat elő, ha cirill betűkkel adják ki a parancsot az MI-nek.

A szakértő szerint 13 nappal a választások előtt valószínűtlen, hogy pusztán információs eszközökkel meg lehetne fordítani a trendeket.

Az információs hadviselés azonban katalizátorként működhet, ha a kormányzat annak alapján jogi lépéseket tenne az ellenzékkel szemben. Rácz András szerint elképzelhető még, hogy deepfake technológiával készített, kompromittáló felvételek jelennek meg billegő körzetek esélyes ellenzéki politikusairól.

„A következő 13 napban tulajdonképpen elég meglepő lenne, ha nem lépnének valami radikálisabbat, mint ami eddig történt.”

Kiemelte, a magyar helyzet azért is különleges, mert itt Oroszország nem kormányt váltani akar, hanem az aktuális kormányt hatalomban tartani, ami azt jelenti, hogy a magyar biztonsági szervek részéről kisebb ellenállással kell számolniuk.

Az Orbán-kormány és Moszkva viszonyáról a szakértő azt mondta, az nem bizalmi alapú.

„Orosz oldalról az Orbán kormány iránt morális alapú bizalom nincs. Nem is volt sosem” – jelentette ki, emlékeztetve, hogy Moszkvában nem felejtették el Orbán Viktor politikai karrierjének első 20, erősen oroszellenes évét. A fordulatot 2009 novemberére, a szentpétervári találkozóra datálta.

A kapcsolatot szerinte nem a bizalom, hanem a nyomásgyakorlás jellemzi, pozitív ösztönzőkkel (pénz, például Paks vagy az energiaüzletek) és nem ismert negatív ösztönzőkkel. „Tehát itt ez nem egy bizalomalapú viszony, ez egy szervilis viszony, ez egy alárendelt viszony” – fogalmazott.

A Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti, kiszivárgott telefonbeszélgetésről szólva Rácz András a magyar külügyminiszter hangvételét egy „farokcsóváló kis kutyáéhoz” hasonlította. Megdöbbentőnek nevezte, hogy egy külügyminiszter ennyire felkészületlen legyen, és egy nem biztonságos telefonvonalon kérjen választási beavatkozást egy másik országtól.

Különösen élesen kritizálta, hogy Szijjártó a magyar nemzeti érdekkel indokolta, hogy egy magyarellenes szlovák párt parlamentbe jutásához kért orosz segítséget. „Hogy a viharba lehet az magyar nemzeti érdek, hogy egy, a párt identitását részben magyar ellenességre alapozó szlovák formációt bejuttassunk a szlovák parlamentbe, és ehhez orosz segítséget kérünk. Hol ebben a nemzeti érdek?” – tette fel a kérdést.

Szijjártó szerepét úgy határozta meg, mint egy „menedzser”, aki nem hoz önálló döntéseket, csak végrehajtja a feje fölött, a Karmelitában született utasításokat.

Az Orbán Viktor kampányrendezvényein megjelenő, fekete ruhás, az ellentüntetőket akadályozó csoportokat a poszt-szovjet térségből ismert jelenséghez hasonlította. „Ezek az ilyen bérelhető verőemberek. Jellemzően a kormánypárt érdekében lépnek föl, jellemzően elég erőszakosan, és ezt azért tudják megtenni, mert amikor ezek ott vannak valahol, a rendőrség pont nincs ott” – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az erőszak kiszervezésének tipikus autoriter mintázata.

A beszélgetés végén Rácz András kitért arra is, hogy lehetséges-e másfajta Oroszország-politika. A szakértő szerint a válasz egyértelműen igen. Úgy véli, egy esetleges kormányváltás után az új kabinet ugyanúgy megörökölné az energiafüggőséget, de szerinte a szervilis magatartás véget érne.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET: