Kékszalag legendák: Amikor megdőlt a több mint fél évszázados rekord
A Kékszalag 1934 óta íródó története bővelkedik olyan eseményekben, amelyek a résztvevő hajókhoz, vitorlázókhoz kapcsolódva együttesen alkotják azt a hihetetlenül gazdag legendáriumot, amely a magyar vitorlázás egyik legértékesebb része, s amelynek a verseny alatt a Vitorlás téren az Erste World egy fotókiállítást is szentel. A 49. Kékszalag Erste World Nagydíj rajtjáig rendszeresen felidézünk néhányat a legérdekesebb történetekből.
Noha a kilencvenes évek elejétől hihetetlen fejlődésnek indult a balatoni hajóépítés és vitorlázás, az egyre gyorsabb és modernebb hajóknak sem sikerült megdönteni egy egészen régi rekordot, a Nemere II. 75-ös cirkáló 1955-ben elért csúcsidejét. Ez a „mumus” egészen addig telepedett rá a Kékszalagokra, amíg 2012-ben vízre nem került egy futurisztikus, a 21. század technológiáját megtestesítő hajó, a Fifty-Fifty, amely
első kísérletre fantasztikus időt futott, és 57 év elteltével megdöntötte a korábbi rekordot.
A Fifty-Fifty és Józsa Márton (Fotó: Kollmann András)
De mi történt 1954-ben?
Egy szerencsés meteorológiai helyzetben a Nemere II. 75-ös cirkáló végigrohanta a Balatont oda-vissza. Erős szél fújt, méghozzá keresztbe a Balatonon, és ez lehetővé tette, hogy a Nemere II. végig a maximális sebességgel haladjon. Így a feljegyzések szerint
10 óra 40 perc alatt teljesítették a távot.
A Nemere II. csúcsideje 57 évig élt, pedig már a kilencvenes években is vitorláztak a Balatonon a klasszikus cirkálónál sokkal gyorsabb hajók. Ám rekordot csak a Kékszalag napján lehet futni, és míg 1955-ben ideális erejű és irányú szél fújt az egész versenyen és az egész tavon, addig ez a következő években nem történt meg.
A Balaton a széljárások alapján lényegében három részre osztható: a keleti medence, a nyugati medence nagyobb része, és a Keszthelyi-öböl. Gyakran előfordul, hogy az egyes részeken teljesen eltérő szél fúj, így nagyon sok mindennek kell „együtt állnia”, hogy összejöhessen a rekord.
Persze később sokan vitatták a rekord érvényességét.
A dokumentáció nem volt tökéletes, és voltak a rekordidőtől eltérő adatok is. Ráadásul abban az időben a cirkálók kisebb vitorlákat használtak, viszont később, felújítva, nagyobb vitorlákkal még a közelébe sem értek a rekordidőnek. De amíg nem kerül elő megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a rekord körül valami nem stimmelt, addig el kell fogadnunk, hogy a Nemere II. 1954-ben vitorlás történelmet írt.
A mai Nemere II (Fotó: Szekeres László)
A Liberák nagy korszakában, a kétezres évek első évtizedében valahogy nem jött össze, hogy ezek a gyönyörű és gyors hajók 10 óra 40 percnél rövidebb időt vitorlázzanak. 2003-ban a Lisa, Litkey Farkas kormányzásával 9 óra 25 perc 30 másodperc alatt teljesítette ugyan a távot, ám ez nem lett hitelesített rekord, mert az alacsony vízállás miatt a keszthelyi bója keletebbre volt a szokottnál, így a pálya összesen akár nyolc kilométerrel is rövidebb lehetett az 1955-ös távnál.
De térjünk vissza 2012-höz. Egy kreatív magyar hajótervező, Paulovits Dénes fejében megszületett egy gondolat, amelyet aztán tervezés és részletes számítások követtek. Tervrajz szinten megszületett a Fifty-Fifty, egy olyan ötven láb hosszú katamarán terve, amely teljesen karbonból készült, és a két testen, egymás „mellett” két árboc található, két egymástól független vitorlázattal. „Dini” megtervezte azt a stágolási rendszert is, amely stabilan megtartja ezt a két árbocot.
Józsa Mártonnak, a Wild Joe nevű, tengeri versenyvitorlás tulajdonosának megtetszett a terv. Meglátta benne a lehetőséget a Kékszalag-győzelemre, és vállalta, hogy biztosítsa az építéshez szükséges anyagi hátteret. A legénységet a Wild Joe tapasztalt vitorlázói közül válogatták.
A Fifty-Fifty végül nem sokkal a Kékszalag előtt készült csak el, tesztelésre nem sok idő maradt. Talán egy kis szerencséjük is volt, hiszen 2012-ben nem fújt túl erős szél, valószínűleg a még nem teljesen kipróbált műszaki megoldások azt nem bírták volna ki. Ám a hajó így is megmutatta, hogy mire képes.
A 2012-es tudósítás így szólt: „A Keszthelyi-öblöt elhagyva kiváló vitorlázással élre állt Józsa Márton a Fifty-Fiftyvel. A hajó a megélénkülő szélben egyre gyorsabb lett, átvette a vezetést, és a Tihanyi-szorosig növelte az előnyét. A szél kissé megerősödött, és látni lehetett, hogy akár az 57 éves rekord is megdőlhet. Végül Józsa Mártonék 19 óra 34 perc 15 másodperckor, remek vitorlázással értek célba. «A hajó nagyon gyors volt, a 10 csomós szélben elértük vele a 24 csomós sebességet is. A győzelmet egy kiváló tervező és hajóépítő, Paulovits Dénes és remek csapatunk együttműködésének köszönhetjük. Nagyon boldog vagyok» – mondta a befutó után a fedélzeten rögtönzött ünneplés során Józsa Márton, a hajó kormányosa.”
A mai Fifty-Fifty (Fotó: Gémesi Jóka)
A krónikához még az is hozzátartozik, hogy a régi rekorder, a Nemere II. hajnali 3 óra 47 perckor, több mint nyolc órával később ért célba. Kicsit fellengzősen talán azt mondhatjuk, hogy ekkor kezdődött meg a 21. század a balatoni vitorlázásban.
Ha többet akarsz tudni a 49. Kékszalag Erste World Nagydíjról, kattints IDE!
