prcikk: Elon Musk és Trump totális, pusztító háborúba kezdett egymás ellen - a világ döbbenten figyel | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

Elon Musk és Trump totális, pusztító háborúba kezdett egymás ellen - a világ döbbenten figyel

Csütörtökön viharos gyorsasággal omlott össze a köztük lévő szövetség. Trump már a Musk cégeinek adott milliárdos megrendelések visszavonásával fenyegetőzik, Musk pedig arról írt, hogy az amerikai elnök érintett lehet egy szexuális botrányban.


A szakításhoz vezető konfliktus néhány napja kezdődött, amikor Musk „gusztustalan förmedvénynek” nevezte Trump költségvetési törvényjavaslatát, de csütörtökön egésze durva fordulatot vett. A nap végére egyértelművé vált, hogy kettejük szövetségének vége, sőt, egymás legnagyobb ellenségévé váltak.

Pedig a kormányzati ciklus elején Musk Trump legfontosabb tanácsadója és legfőbb szövetségese volt.

Musk tavaly július 13-án állt nyilvánosan Trump mellé, miután merényletet kíséreltek meg az elnökjelölt ellen a pennsylvaniai Butler városában, egy kampányrendezvényen. A következő hónapokban titokban egy támogató szervezetet, úgynevezett szuper PAC-et hozott létre, amin keresztül több milliárd dollárt gyűjtött Trump-párti szilícium-völgyi vállalkozóktól a kampány támogatására.

Trump megválasztása után szinte állandóan ott volt az oldalán: hétvégente együtt utaztak Mar-a-Lagóba, együtt adtak interjút a Fox News-nak, és Musk vezette az állami kiadások visszavágását célzó programot, amit DOGE-nak neveztek el, és ami napok alatt az amerikai nemzetközi segélyprogram, az USAID teljes szétveréséhez vezetett. Sokáig úgy tűnt, Musk törvényeken felül áll, emberei pozíciókat kaptak a legnagyobb állami hivatalokban, és így különlegesen érzékeny adatbázisokhoz is hozzáférhettek, ő pedig egészen extrém módszerekkel próbálta csökkenteni az államigazgatás létszámát, például kirúgással fenyegetett mindenkit, aki nem írja le hetente egy e-mailben az öt legfontosabb dolgot, amit csinált.

Bár Musk módszerei hamar összetűzésekhez vezettek a kormány több tagjával is, Trump sokáig kiállt mellette, de ahogy nőtt az elégedetlenség, a kapcsolatuk megrendült – mondták a New York Times-nak bennfentesek.

Muskot a szokatlan, radikális módszerei mellett sok kritika érte azért is, mert költségcsökkentési erőfeszítései messze elmaradtak a céloktól. A közvélemény jelentős része egyre inkább elutasította a milliárdos Fehér Ház-beli szerepvállalását, olyannyira, hogy cége, a Tesla eladásai meredeken zuhanni kezdtek, folyamatossá váltak a tüntetések az autószalonjai előtt, és több alkalommal fel is gyújtottak vagy meg is rongáltak autókat a tiltakozók.

Végül a múlt héten Musk távozott Washingtonból, de még ezt is közösen jelentették be. Az amerikai elnök dicsérte a világ leggazdagabb emberét, aki úgy állt mellette, hogy közben egy hatalmas monokli volt a szeme alatt. Állítása szerint kisfia ütötte arcon. Trump a búcsúztatón kijelentette, hogy Musk „a világ egyik legnagyobb üzleti vezetője és újítója”, és átadott neki egy arany kulcsot a Fehér Ház címerével. Musk megígérte, hogy továbbra is „barátja és tanácsadója” marad. Barátainak az amerikai lap szerint ekkor még szintén arról beszélt, hogy a költségcsökkentés egyes területein továbbra is aktív marad.

Aztán a dolgok nagyon gyorsan megváltoztak.

Trump Musk förmedvényes posztja után napokig kerülte a nyílt konfrontációt a milliárdossal, annak ellenére, hogy ő posztjában „óriási, felháborító, zsíros osztogatásnak” nevezte a költségvetési törvényt. Musk viszont nem tágított. Azt mondta, hogy a „Nagy, Gyönyörű Törvény”-nek nevezett csomag, ami Trump törvényalkotási programjának középpontjában áll, tönkreteszi az állami kiadások csökkentéséért végzett munkáját azzal, hogy tovább növeli Amerika eladósodottságát. Musk burkoltan azzal fenyegette meg a republikánusokat, hogy megtorlásra számíthatnak, ha támogatják az intézkedést.

Amikor csütörtökön Friedrich Merz, Németország új kancellárja látogatást tett Fehér Házban, az újságírók megkérdezték Trumpot Musk kritikájáról. Azt válaszolta: „Csalódtam Elonban. Megváltozott. Értem én. De minden részletét ismerte ennek a törvénynek. Jobban tudta, mint bárki. És sosem volt kifogása, amíg ki nem lépett. És ha megnézitek, mit mondott rólam – biztosan könnyen megtaláljátok, friss felvételek –, gyönyörű dolgokat mondott rólam. Még nem sértett meg személyesen, de biztos vagyok benne, hogy jön majd az is” - jósolta. Trump azt is kijelentette, hogy Musk támogatása nélkül is megnyerte volna Pennsylvaniát.

Musk erre így reagált: „Nélkülem Trump elveszítette volna a választást, a demokratáké lenne a Képviselőház, a republikánusok pedig csak 51–49-re vezetnének a Szenátusban.” És még hozzátette: „Ez ám a hála...”

Ezután végleg elszabadultak az indulatok. Mindketten saját közösségi platformjukon ostorozták a másikat.

„A leggyorsabb módja a költségvetés megmentésének, ha megszüntetjük Elon állami támogatásait és szerződéseit – ez milliárdokat spórolna” – írta Trump a Truth Socialon. Hozzátette: „Mindig meglepett, hogy Biden ezt nem lépte meg!”

Musk válaszul azzal fenyegetőzött, hogy a SpaceX leállítja a Dragon űrhajók használatát, bár később ettől visszakozott. A NASA ezeket az eszközöket használja űrhajósok, élelmiszer és egyéb ellátmány szállítására a Nemzetközi Űrállomásra, és komoly bajba kerülne, ha a SpaceX tényleg így tenne. Veszélybe kerülne az űrhajósok ellátása, és kudarcba fulladhatna a tervezett Hold-utazás is.

Délután Musk azt is felvetette, hogy esetleg új pártot alapít. „Ideje lenne új politikai pártot alapítani Amerikában, ami tényleg azt a 80 százalékot képviseli, akik középen állnak?” - tette fel a kérdést követőinek. Emellett egy olyan bejegyzés mellé állt, amely az elnök elmozdítását követelte, és azt, hogy J. D. Vance-t állítsák a helyére.

Aztán három óra körül azt posztolta: „Ideje ledobni az igazán nagy bombát. Donald Trump szerepel az Epstein-aktákban. Ez az igazi oka annak, hogy még nem hozták nyilvánosságra. Az igazság ki fog derülni.”

Jeffrey Epstein középiskolás lányokat fizetett le „masszázs” ürügyén, de a találkozók hamar szexuális aktusba torkolltak. A milliárdos 2019-ben felakasztotta magát egy New York-i szövetségi börtönben. Az a célzás, hogy Trump valamilyen módon kapcsolódik a szexuális bűncselekményekhez, különösen súlyos állítás. Főleg úgy, hogy Trump bázisának jelentős része kifejezetten érzékenyen reagál az ügy zavaros részleteire. Hónapok óta hatalmas nyomás nehezedik a Trump-kormányzat tagjaira a radikális jobboldal és online véleményvezérek részéről, hogy hozzák nyilvánosságra azokat a nyomozati dokumentumokat, amelyek a nyomozásról készültek.

Trump és Epstein az évek során többször is találkoztak – mindketten New York és Florida gazdag elitjének tagjai voltak. Egy 2002-es interjúban, amit a New York magazinnak adott, Trump azt mondta: „Tizenöt éve ismerem Jeffrey Epsteint. Remek fickó. Nagyon jó vele együtt lenni.” Azt is hozzátette, Epstein „legalább annyira szereti a gyönyörű nőket, mint én, és sokan közülük elég fiatalok.” 2019-ben azonban már elhatárolódott tőle. „Ismertem, ahogy Palm Beachben mindenki ismerte” – mondta. „Szerintem 15 éve nem beszéltem vele. Nem voltam rajongója.”

Idén februárban Trump kormányzati tisztviselői – köztük Pam Bondi igazságügyi miniszter – nyilvánosságra hozták az „Epstein-akták első fázisát”. Azonban hamar kiderült, hogy a dokumentumok nagy része már korábban is ismert volt. A „második fázis” előkészítésén az FBI ügynökei azóta is dolgoznak. A jobboldali véleményvezérek leggyakrabban az „ügyfél-lista” nyilvánosságra hozatalát követelik, de kérdés, hogy egyáltalán létezik-e ilyen.

„Egy kis gondolatébresztő” – írta még Musk. „Trumpnak még 3 és fél éve van hátra elnökként, én viszont még legalább 40 évig itt leszek.”

Trump közben Musk monokliján gúnyolódott, kifogásolva, hogy nem is próbálta eltakarni a sérülést. Azt is hozzátette: Musk is „Trump-szindrómában” szenved, mint sok más egykori tanácsadó. „Felkelnek reggel, elmúlt a csillogás, megváltozik a világ, és ellenségessé válnak” – fogalmazott az elnök.

Musk azzal vágott vissza, hogy szerinte Trump vámjai recesszióhoz vezetnek az év végére. Régi Trump-bejegyzéseket is megosztott, amelyekben az elnök a republikánusokat bírálta a költségvetési hiány miatt.

Trump szerint Musk csak azért támadja a törvénycsomagot, mert kivették belőle az elektromosautó-kedvezményeket, amelyek a Teslának kedveztek volna. (Musk korábban maga is ezek megszüntetése mellett érvelt.)

„Elon kezdett fárasztóvá válni. Megkértem, hogy távozzon. Elvettem tőle az elektromosautó-rendeletet, amely mindenkit olyan autók vásárlására kényszerített, amiket senki sem akart (és ő már hónapok óta tudta, hogy ezt tervezem!), erre teljesen BEKATTANT” – írta Trump a Truth Socialon.

Musk azt válaszolta az X-en: „Ez annyira nyilvánvaló hazugság. Szomorú.”

Tény, hogy a republikánus költségvetési törvényjavaslat fájna a Teslának. 7500 dollárral csökkentené a Tesla autókat vásárlók által igénybe vehető adójóváírást, fokozatosan megszüntetné az akkumulátorgyárak és lítiumfinomítók támogatását, valamint eltörölné az elektromos járművek töltőállomásainak pénzügyi támogatását. Emellett megtiltanák azt is, hogy a Tesla úgynevezett „tiszta levegő kvótákat” adjon el más autógyártóknak – olyanoknak, amelyek nem teljesítik a környezetvédelmi előírásokat. Musk cége ezekből az év első negyedévében 215 milliárd forintnak megfelelő bevételt szerzett, ami meghaladta a cég nettó nyereségét.

A Musk és Trump közötti nyilvános veszekedés annyira elfajult, hogy még Ashley St. Clair, egy jobboldali újságíró is beszállt, aki Musk egyik gyermekének anyja. „Hé, @realDonaldTrump, szólj, ha kell egy kis szakítási tanács” – írta az X-en. Kanye West pedig békülésre kérte őket „Tesók, kérlek neeeeee” – posztolta az X-re egy emojival, amelyen két ölelkező ember látható. „Mindkettőtöket nagyon szeretünk.”

Musk barátai és üzlettársai közben teljes döbbenettel figyelték a fejleményeket. Csütörtökön egész nap a telefonjukra tapadva követték az eseményeket, és senki sem értette, hová tart ez az egész.

„Gyorsabban történt meg ez a szakadás, mint gondoltam volna” – mondta Musk egyik szövetségese a Washington Postnak. Hozzátette: „Szerintem Elon igazából maga akart elnök lenni.”

A Muskhoz közel állók azt mondták a lapnak, mindez azt is jelzi, szakadás következett be a tech-jobboldal és a populista MAGA-mozgalom között. Trump és a MAGA tagjai szerintük inkább a jelenlegi status quo fenntartását választották minden fontos kérdésben. Musk hatalmas reményekkel érkezett Washingtonba, abban bízott, hogy rendszerszintű változásokat indíthat el, de helyette magas vámokat és egy olyan törvényjavaslatot kapott, amely csak még mélyebb adósságba taszítja az országot. „Teljes vereség” – fogalmazott egyikük.

A kirobbant konfliktussal Musk és Trump is rengeteget kockáztat.

Musk körülbelül 100 milliárd forintot költött Trump 2024-es kampányára, és további több milliárdot ígért a 2026-os félidős választásokig – ez most erősen kérdésessé vált. Az elnök családi cége a Trump Media & Technology Group pedig 8 százalékot veszített az értékéből.

De rosszul járt a Tesla is, amelynek részvényei 14 százalékot zuhantak, ami gigantikus, 150 milliárd dolláros veszteséget jelent, és a Covid 2020-as kitörése óta a legnagyobb napi csökkenés. „Valaki vegye már el a telefont tőle! Ez mi a fene?! A Tesla darabokra hullik” – posztolta napközben az X-en Ross Gerber befektető, aki korábban lelkes támogatója volt Musknak. Most úgy látja, a világ leggazdagabb embere lerombol mindent, amit eddig felépített.

Musk vállalkozásai eddig dollár tízmilliárdokat kaptak állami megrendelésekből, és további óriási szerződésekre számíthattak, főleg a SpaceX – ez most mind veszélybe került. Ahogy a Tesla teljes önvezetésének engedélyezése is, vagyis könnyen lehet, hogy búcsút mondhatnak a megengedőbb szabályozási környezetnek. Bár Musk csapatának sok tagja már távozott a DOGE-ból, akik még ott vannak, a Washington Post szerint most megtorlásra számíthatnak.

Csütörtök estére Musk már békülékenyebb hangot ütött meg. Amikor Bill Ackman milliárdos azt írta, hogy „Trump és Musk kibékülhetne az ország érdekében”, Musk csak annyit válaszolt: „Nem tévedsz.”

De nehéz elképzelni, hogy innen van visszaút.

Stephen K. Bannon, Trump egyik legbefolyásosabb szövetségese már azt követeli, hogy indítsanak vizsgálatokat Musk ellen. „Vizsgálják ki hivatalosan is a bevándorlási státuszát, mert meggyőződésem, hogy illegálisan tartózkodik az Egyesült Államokban, és azonnal ki kell toloncolni” – jelentette ki.

A New York Times úgy tudja, Trump tanácsadói arra készülnek, hogy hosszú háború indul Musk ellen, amelyben a technológiai és politikai szövetségesek kénytelenek lesznek oldalt választani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint teljesen félreérti a Fideszt, aki azt hiszi, hogy trükkökhöz folyamodna egy vereség után
Az elemző szerint a jelenlegi kormánypárt a többség akaratával szemben sosem politizál, bármennyire is elmegy a falig. A hatalom átadása után azonnal a visszatérésen dolgoznának, és nagyon kemény ellenzékiségre kellene tőlük számítani.


Török Gábor politológus a Facebookon elemezte, mire lehet számítani a Fidesztől egy esetleges választási vereség után.

A politológus szerint, amióta a Tisza Párt a választás esélyesének látszik, egyre több találgatás hangzik el azzal kapcsolatban, hogy egy vesztes választás után milyen trükkökre készülhet a kormánypárt.

„A régi vagy egy csonka parlament összehívása még az új megalakulása előtt, kétharmados döntések villámgyors áterőltetése, félelnöki vagy elnöki rendszer bevezetése - minden kombináció elhangzik ezekben a napokban.”

Bár szerinte ezek között vannak alkotmányellenes, „necces” és politikailag kockázatos, de végigvihető forgatókönyvek is, mégis úgy véli, hogy „a Fidesz rendszerének és logikájának teljes félreértése az ezekről való fantáziálás”.

Török Gábor kifejti, hogy a Fidesz politikai kormányzást folytat, amelyben a céljaihoz keres eszközöket.
„Ha többsége van, érvényesíti, ha szükségesnek, érdekének lát egy változtatást, gyorsan meglépi. Nem riad vissza attól sem, hogy a politikai versenyben az aktuális ellenfeleit mindenfélével megvádolja, vagy éppen kétes hitelességű dokumentumok alapján beszéljen az ellenfél terveiről” – írja, majd hozzáteszi, hogy az orbánizmus arról híres, hogy mindent megtesz a hatalompolitikai céljaiért, és ha van ereje, még a falat is arrébb tolja.

A politológus szerint ugyanakkor van egy erős ellensúlya a Fidesz eszközhasználatának, ez pedig a népakarat, ami a legtisztábban egy választáson tud megnyilvánulni.

„Nem az állítom, hogy mindenféle meghatározás alapján igaz lenne a kormánypárt vezetőinek mély demokratikus elkötelezettsége, de azt igen, hogy a klasszikus, többségi definícióknak bizony megfelel. Lehet (sőt, biztos), hogy nem tartják annyira fontosnak a hatalmat korlátozó intézményeket vagy éppen a konszenzusos demokrácia logikáját, de a többség akaratával szemben nem szívesen politizálnak”

– állítja Török.

Ezért ha a Fidesz elveszíti a választást, Törököt nagyon meglepné, ha olyan trükközésbe kezdenének, amely ezt a döntést felül akarná írni. Sokkal valószínűbbnek tartja, hogy

a hatalom átadásának másnapjától minden erejükkel arra összpontosítanak majd, hogy a lehető leghamarabb visszaszerezzék az elvesztett többséget.

A posztját azzal zárja:

„ha a Tisza nyeri a választást – én alapvetően (közjogi és nem kommunikációs értelemben) sima hatalomátadásra és nagyon kemény ellenzékiségre számítok a Fidesz részéről.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Mitrovits Miklós: Kádárista, III/III-as módszerekkel próbálják megsemmisíteni a TISZA Pártot
A történész a Facebookon fakadt ki a Tisza Párt elleni titkosszolgálati művelet miatt. Állítja, a hatalom az egykori állambiztonság legdurvább eszköztárát veti be Magyar Péterék ellen.


Mitrovits Miklós történész a Facebookon fejtette ki véleményét a TISZA Párt elleni, általa titkosszolgálati akcióknak nevezett eseményekről. Bejegyzésében azt írja, amit az elmúlt héten tapasztalt, az szerinte

„nem kémelhárítás, hanem klasszikus kommunista-kádárista III/III-as tevékenység az ellenzék megsemmisítése céljával.”

A történész történelmi párhuzamot vonva kifejti, hogy a Kádár-rendszerben is hasonló módszerekkel dolgoztak.

„A Kádár-rendszerben a BM III/III. Csoportfőnökség volt az, amely az állampárt közvetlen irányításával igyekezett minden ellenzéki tevékenységet ellenőrzése alatt tartani, illetve lehetőség szerint felszámolni. A III/III legfőbb eszköze az ún. bomlasztó tevékenység volt. Ennek során a céljuk az ellenzékiek politikai tevékenységének megakadályozása, alakulóban lévő csoportjaik, szervezeteik bomlasztása, folyamatos és totális ellenőrzésük volt”

– idézi fel a posztban, hozzátéve, hogy ennek érdekében ügynököket szerveztek be vagy küldtek az ellenzék soraiba.

Mitrovits szerint a megszerzett információk alapján az állambiztonság stratégiát dolgozott ki a tagok elbizonytalanítására, az eszköztár pedig „az egyéni elbeszélgetéstől az egzisztenciális fenyegetésen át a rendőrhatósági zaklatásig illetve végső soron a bebörtönzésig terjedt.”

Személyes hangvételű bekezdésében arról ír, 12 éves volt a rendszerváltáskor, és bár azóta egyik kormánnyal sem szimpatizált, de azt állítja,

nem gondolta volna, „hogy 48 évesen, 36 évvel a rendszerváltás után visszatérünk a kádárizmusba, ráadásul abból is a legrosszabb részt sikerül megismételni.” A bejegyzést azzal zárja, hogy örömtelinek tartja, hogy ezúttal szerinte kudarcot vallottak és lebuktak az akció végrehajtói. „Már csak megbukniuk kell! Szerencsére erre is van történelmi példa”

– fogalmaz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Rácz András: Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani
Az Oroszország-szakértő szerint a magyar kormány a Kreml legerősebb bástyája az EU-ban és a NATO-ban. Az orosz beavatkozásnak fokozatos eszkalációs jellege van, és a végén radikális megoldások is jöhetnek.
Getty Images - szmo.hu
2026. március 30.



A 444.hu Helyzet van című műsorában beszélt Rácz András, a Corvinus docense, a poszt-szovjet térség és a nemzetközi biztonságpolitika szakértője arról, hogy Moszkva milyen eszközökkel avatkozhat be a magyar választási kampányba a jelenlegi kormány hatalomban tartása érdekében.

A szakértő szerint az nem meglepő, hogy Oroszország minden lehetséges eszközzel igyekszik Orbán Viktort hatalomban tartani, és az sem, hogy a beavatkozásnak „van egy ilyen fokozatos eszkalációs jellege”.

A néhány hete a Washington Postban megjelent, egy esetleges álmerényletről szóló cikk kapcsán Rácz elmondta, az az orosz külső hírszerző szolgálat (SVR) egyik anyagára hivatkozik, amely szerint a választásoknak nem Orbán Viktor az esélyese, ezért a kampányt érzelmi síkra kell terelni. „És valami olyasmit csinálni, esetleg egy önmerényletet, ami az érzelmi síkra tereléssel meg tudná fordítani a közhangulatot” – idézte a javaslat lényegét.

A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a külföldi beavatkozások során mindig több orosz ügynökség dolgozik párhuzamosan, amelyek nem is feltétlenül tudnak egymásról, így az SVR javaslata csak egy a lehetséges forgatókönyvek közül. Rácz szerint az, hogy a katonai hírszerzés (GRU) mellett az SVR is jelen van, „abszolút a magyar választások jelentőségét jelzi”.

Úgy véli, „Moszkva számára Orbán Viktor kormánya az a leges-legerősebb pozíció, amit az Európai Unió és a NATO befolyásolásában valaha elértek”. Ezt azzal magyarázta, hogy míg például az osztrák Szabadságpárti kormány csak az EU-t tudta befolyásolni, addig Magyarország EU- és NATO-tag is, így Moszkva szempontjából értékesebb.

A szakértő szerint nem valószínű, hogy egy ilyen érzékeny, „kinetikus műveletet” koordinálnának a magyar kormánnyal, mivel Moszkva a magyar biztonsági szervekben alapvetően nem bízik azok NATO-kötődései miatt.

Az, hogy a terv nyilvánosságra került, radikálisan csökkenti a siker esélyét, de Rácz szerint elméletileg egy súlyos merénylet akár ürügyet is adhatna egy rendkívüli állapot bevezetésére.

Rácz András szerint több jel is utal az oroszok aktív jelenlétére a kampányban. Ilyen volt szerinte a két hadifogoly hazahozatalának kommunikációja, ami „egy teljesen egyértelműen koordinált magyar-orosz információs művelet volt”.

Emellett oroszokhoz köthető troll- és botfarmok tolnak meg hamis tartalmakat, valamint láthatóak a nyomai a mesterséges intelligencia használatának is. Példaként az „aranykonvoj” ügyét említette, ahol a kormánysajtóban megjelent, AI-jal generált képeken a magyar rendőrök ukrán egyenruhában, a rendőrautók pedig orosz mintázattal jelentek meg. „Erős a gyanú, hogy ott bizonyos illusztrációk ehhez az aranykonvojhoz, ezek nem magyar szerkesztőségekben készültek” – mondta, hozzátéve, hogy ez akkor fordulhat elő, ha cirill betűkkel adják ki a parancsot az MI-nek.

A szakértő szerint 13 nappal a választások előtt valószínűtlen, hogy pusztán információs eszközökkel meg lehetne fordítani a trendeket.

Az információs hadviselés azonban katalizátorként működhet, ha a kormányzat annak alapján jogi lépéseket tenne az ellenzékkel szemben. Rácz András szerint elképzelhető még, hogy deepfake technológiával készített, kompromittáló felvételek jelennek meg billegő körzetek esélyes ellenzéki politikusairól.

„A következő 13 napban tulajdonképpen elég meglepő lenne, ha nem lépnének valami radikálisabbat, mint ami eddig történt.”

Kiemelte, a magyar helyzet azért is különleges, mert itt Oroszország nem kormányt váltani akar, hanem az aktuális kormányt hatalomban tartani, ami azt jelenti, hogy a magyar biztonsági szervek részéről kisebb ellenállással kell számolniuk.

Az Orbán-kormány és Moszkva viszonyáról a szakértő azt mondta, az nem bizalmi alapú.

„Orosz oldalról az Orbán kormány iránt morális alapú bizalom nincs. Nem is volt sosem” – jelentette ki, emlékeztetve, hogy Moszkvában nem felejtették el Orbán Viktor politikai karrierjének első 20, erősen oroszellenes évét. A fordulatot 2009 novemberére, a szentpétervári találkozóra datálta.

A kapcsolatot szerinte nem a bizalom, hanem a nyomásgyakorlás jellemzi, pozitív ösztönzőkkel (pénz, például Paks vagy az energiaüzletek) és nem ismert negatív ösztönzőkkel. „Tehát itt ez nem egy bizalomalapú viszony, ez egy szervilis viszony, ez egy alárendelt viszony” – fogalmazott.

A Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti, kiszivárgott telefonbeszélgetésről szólva Rácz András a magyar külügyminiszter hangvételét egy „farokcsóváló kis kutyáéhoz” hasonlította. Megdöbbentőnek nevezte, hogy egy külügyminiszter ennyire felkészületlen legyen, és egy nem biztonságos telefonvonalon kérjen választási beavatkozást egy másik országtól.

Különösen élesen kritizálta, hogy Szijjártó a magyar nemzeti érdekkel indokolta, hogy egy magyarellenes szlovák párt parlamentbe jutásához kért orosz segítséget. „Hogy a viharba lehet az magyar nemzeti érdek, hogy egy, a párt identitását részben magyar ellenességre alapozó szlovák formációt bejuttassunk a szlovák parlamentbe, és ehhez orosz segítséget kérünk. Hol ebben a nemzeti érdek?” – tette fel a kérdést.

Szijjártó szerepét úgy határozta meg, mint egy „menedzser”, aki nem hoz önálló döntéseket, csak végrehajtja a feje fölött, a Karmelitában született utasításokat.

Az Orbán Viktor kampányrendezvényein megjelenő, fekete ruhás, az ellentüntetőket akadályozó csoportokat a poszt-szovjet térségből ismert jelenséghez hasonlította. „Ezek az ilyen bérelhető verőemberek. Jellemzően a kormánypárt érdekében lépnek föl, jellemzően elég erőszakosan, és ezt azért tudják megtenni, mert amikor ezek ott vannak valahol, a rendőrség pont nincs ott” – magyarázta, hozzátéve, hogy ez az erőszak kiszervezésének tipikus autoriter mintázata.

A beszélgetés végén Rácz András kitért arra is, hogy lehetséges-e másfajta Oroszország-politika. A szakértő szerint a válasz egyértelműen igen. Úgy véli, egy esetleges kormányváltás után az új kabinet ugyanúgy megörökölné az energiafüggőséget, de szerinte a szervilis magatartás véget érne.

A teljes beszélgetés

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Így épült fel 16 év alatt a Fidesz-médiabirodalom, és így omolhat össze egy kormányváltás után
Urbán Ágnes szerint a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást. Egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény. Mérlegen az elmúlt 16 év.


Ha az elmúlt 16 évre leginkább jellemző kifejezéseket akarnánk összeszedni, az elsők között biztosan ott lenne az a szó, hogy propaganda. Tény, hogy soha nem vált ennyire ketté a nyilvánosság, mint az Orbán-korszakban, ahogy soha nem sikerült egyetlen kormánynak sem a képére formálnia a magyar sajtóviszonyokat a rendszerváltozás után.

Hogyan jutottunk el idáig, mennyire hatékony ea fideszes médiabirodalom a podcastok és YouTube világában, hogyan lehet egy esetleges Tisza győzelem esetén leépíteni mindezt? Korszakértékelő sorozatunkban Urbán Ágnes médiakutatóval, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetőjével beszélgettünk.

— Igazat mondok, ha azt állítom, hogy az aggodalomra okot adó jelenségek a magyar médiavilágban valójában nem 2010-ben kezdődtek?

— Igen. Azonban 2010 után sokkal látványosabbá és erősebbé váltak azok a problémák, amelyek a magyar médiarendszert jellemzik, és jellemezték korábban is.

Utólag látszik igazán, hogy sok minden már korábban félrecsúszott.

Ezt annyiban árnyalnám, hogy hiába lehetett látni néhány problémát az 1990-től 2010-ig tartó időszakban is, ott azért joggal gondolhatták sokan, hogy ezek csupán egy fejlődő demokrácia gyermekbetegségei. Ahhoz, hogy a négy évtizednyi kommunizmus után beinduljon egy igazán jól működő, demokratikus alapokon nyugvó médiarendszer, egy jól működő nyilvánosság, egy jól működő sajtó és annak a közhatalom-ellenőrző funkciója, idő kell. Kell szakmai fejlődés, strukturális átalakulás, egy fejlődő médiapolitika. Akik már időben érzékelték a diszfunkcionalitás jeleit, hogy milyen típusú problémák vannak Magyarországon, azok is abban reménykedtek, hogy ezek előbb-utóbb megoldódnak, a rendszer korrigálja saját magát. Azt valószínűleg senki nem gondolta, ami 2010 után történt.

— Mik voltak azok a legfontosabb történések, amik a 2010-es startvonalnál jellemezték a magyar médiarendszert?

— Ezt muszáj 2008-nál kezdeni. Akkor volt egy globális pénzügyi-gazdasági válság, ami nagyon rosszul érintette a médiát. A hirdetési bevételek hirtelen zuhanni kezdtek, és kiderült, hogy a magyar, és nemcsak a magyar, hanem a kelet-közép-európai médiarendszerek is nagyon sérülékenyek. Ezzel párhuzamosan zajlott egy olyan folyamat, amit nem lehet színtisztán évszámhoz kötni:nyilvánvalóvá vált, hogy a digitális platformok, kiemelten a Google és a Facebook (ma már Meta) a hirdetési bevételek egyre nagyobb részét szerzik meg. Tehát nagyon súlyos üzleti modellproblémák zúdultak a médiára. Ez azért fontos, és ezért kellett 2010-et valójában itt indítani, mert az egész közép-kelet-európai régió 2010-re már kevésbé tűnt vonzónak a külföldi befektetőknek. Nem érezték már azt az óriási növekedési potenciált és vonzerőt, amit a rendszerváltás után gondoltak, amikor egymás után jöttek ide a külföldi befektetők. 2010-ben, amikor az Orbán-kormány hatalomra került, elindult az a típusú térfoglalási szándék, amit utólag különösen jól tudunk dokumentálni, de valójában már akkor látható volt, hogy a Fidesz próbált minél erősebb pozíciókat szerezni a médiapiacon.

Itt a kereslet találkozott a kínálattal: a kormányközeli befektetők (akkor még elsősorban Simicska és köre) megpróbáltak minél több tulajdont szerezni a médiapiacon, miközben a külföldi befektetők már érezték, hogy nem feltétlenül érdemes hosszú távon itt maradni.

Amikor kaptak egy jó ajánlatot, és természetesen a Fidesz-közeli befektetők akkor már abban a helyzetben voltak, hogy tudtak nagyon jó ajánlatot adni, szépen elkezdték eladogatni a cégeiket. A professzionális külföldi befektetők elkezdték eladni a cégeiket a kormányközeli befektetőknek. Ez okozta tulajdonképpen a magyar médiapiac strukturális átalakulását: óriási erő koncentrálódott a Fidesz környékén. Olyan befektetők vonultak ki, mint a német ProSiebenSat.1 (a TV2 akkori tulajdonosa), a Metro International (a Metro újság tulajdonosa), a Deutsche Telekom (az Origo tulajdonosa), a finn Sanoma-csoport: ez volt az egyetlen, amely nem kormányközeli befektetőnek adta a portfólióját, hanem Varga Zoltánnak, ebből lett a Central Médiacsoport. Továbbá kivonult a német Funke Gruppe is a lappiacról. Teljesen átrendeződött a magyar médiapiac, és szerintem ez volt az igazi nagy váltás a 2010-es évek elején.

— Maradjunk még egy kicsit a startvonal előtt. Két dologra emlékszem: az egyik, hogy a Fidesz már a 2002-es veresége után felismerte a saját média fontosságát, és elindította a Hír TV-t és a Heti Választ. A másik pedig Majtényi László lemondása az ORTT éléről, ami rávilágított a pártok hátsó szobás megegyezéseire a médiapiacon, jóval az Orbán-korszak előtt.

— Egyrészt azzal teljesen egyetértek, hogy a Simicska-féle építkezés elkezdődött a 2002-es bukás után, de lássuk be: ehhez eleinte nem kellett az a nagyságrendű tőke, ami később a teljes hatalomátvételhez, a nagy portfóliókhoz, a TV2 átvételéhez kellett. Simicska üzletemberi érdemeit nem szeretném csökkenteni: szerintem ő klasszisokkal okosabb és képességesebb ember volt, mint azok, akik ma a Fidesz körül vannak.

A helyzetfelismerése, hogy médiabirodalmat kell építeni a Fidesz köré politikai értelemben jó felismerés volt.

Az más kérdés, hogy én egészen mást gondolok a média függetlenségéről és a jól működő nyilvánosságról, de tény, hogy a Fidesz hatalmi szempontjai szerint ez jó döntés volt. A maga akkor még moderált eszközeivel ellenzékből ezt valamennyire el is tudta indítani. Az igazi szintlépés viszont 2010-ben, hatalomra kerüléskor jött. Azt nem is mondtam, hogy lényegében a teljes plakátpiacot is megszerezték, ami nagyon fontos volt a közvélemény befolyásolása szempontjából. Hirtelen olyan nagyságrendű tőkéhez jutottak, vagy fértek hozzá, amellyel tényleg nagyban lehetett csinálni azt a manővert, amit 2002 környékén elkezdtek. Szóval igen, a kettő összefügg,

csak a nagyságrend változott.

A Majtényi-féle lemondásról pedig: egyrészt abszolút tiszteletre méltó lépés volt, másrészt nagy vészjelzés a magyar társadalom számára, hogy egy tisztességes értékrendet képviselő és felkészült jogász egy intézmény élén, nincsen felkészülve arra, hogy a politika „meghekkeli” a szakmai munkát. Az akkori két legnagyobb párt, az MSZP és a Fidesz úgy „lezsírozta” a rádiós frekvenciapályázatot, hogy az elnöknek és a szakmai előkészítésnek érdemi tere nem maradt. A döntéshozó a kuratórium volt, és a kuratóriumba pártembereket delegáltak. Azaz pártdelegáltakból állt össze a testület az akkori törvény szerint. Hiába volt szakmai előkészítés az ORTT hivatala részéről, a pártok képviselői ezzel nem foglalkoztak, megcsinálták a saját háttérdealjeiket.

Akkor láttuk igazán élesen, hogy a politika elkezdte a saját játszmáját a médiapiacon.

Ez a Fidesz részéről eléggé stratégikus játszma volt, a szocialisták pedig szerintem teljesen vakon mentek bele. Nekem az a tippem, hogy intellektuálisan sem értették, miben vannak és mihez adják a nevüket, szavazatukat. Látszik is az azóta elért teljesítményükből, mennyire voltak képesek stratégiai szinten gondolkodni bármiről is. Szerintem mi, mint magyar társadalom, akkor kaptunk először ízelítőt abból, milyen az, amikor a politika igazán keményen belép a médiarendszer működtetésébe, és felülírja a piaci viszonyokat.

— Az Orbán-kormány egyik első törvénye a Rogán Antal által jegyzett a médiatörvény volt 2010 nyarán. Ez már akkor red flag volt sokaknak.

— Volt ebben egy trükk: két médiatörvény volt, mi az anyagainkban is „a 2010-es médiatörvények”-ként hivatkozunk rájuk. Az egyik valóban egy nyári törvény volt; ezt a szakmai nyelv „médiaalkotmánynak” hívta. Nem nagyon tartalmazott konkrétumokat, ilyen értelemben indokolt a médiaalkotmány elnevezés. Alapelveket fektetett le, amelyek egyébként egészen szépek voltak, abba nagyon nem lehetett belekötni. De red flag volt abból a szempontból, hogy látszott: a médiával nagyon akarnak foglalkozni. Aztán jött a december:

a nagy, hosszú, több mint 200 paragrafusból álló médiatörvényt akkor nyújtották be és fogadták el. Ez alapította újra a közszolgálati médiát, ez törölte el a médiakoncentráció-szabályokat. Lényegében megteremtette azt a rendszert, amit ma is ismerünk.

Erre viszont nagyon beindult a felháborodás: akkor voltak az első médiatüntetések, igaz csak kicsi létszámmal, pár száz emberrel, de a magyar társadalom egy része már megértette, hogy ez veszélyes irány.

— És ott volt még az MTI hírszolgálatának ingyenessé tétele is.

— Ezzel valójában kivéreztették a hírügynökségi piacot, mert forprofit szereplőként nem lehet egy ingyenes szolgáltatással versenyezni. Volt akkor még a Független Hírügynökség néven működő szervezet; azokat azonnal be kellett zárni. De a másik trükk, ami szerintem

a Fidesz egyik leginnovatívabb lépése média területen az volt, hogy a közmédia elkezdte a rádiós hírblokkok gyártását, amit nagyon-nagyon alacsony összegért kínált a rádióknak.

Ez egy szolgáltatás, amit a rádiók szívesen igénybe vesznek, mert ha egy rádió a frekvenciapályázatában beígéri, és rendszerint be kell ígérni, hogy lesz hírszolgáltatás, az nagyon költséges: kell hírszerkesztő, hírolvasó, ráadásul minden nap. Ez óriási tétel egy zenei rádió költségvetéséhez képest, ezért nagyon sokan örömmel veszik igénybe az MTVA szolgáltatását, ahol nemcsak előkészítik a híreket, de szépen fel is mondják minden órában, és elküldik. A rádióknál a technikusnak csak meg kell nyomnia a gombot, és kész a hírblokk. Ez egészen elképesztően kreatív és innovatív beavatkozás volt, aminek szerintem nem lehet eléggé túlbecsülni a jelentőségét.

A közönség egy jelentős része, amelyik rádiót hallgat, és még mindig nagyon sokan hallgatnak rádiót, igazából teljesen mindegy, milyen rádiót kapcsol be, jó eséllyel ugyanazt a standardizált hírblokkot kapja.

Nagyon kevesen vannak, nem tudjuk pontosan hányan és kik, akik ezzel szembe mennek, és bevállalják a saját hírszerkesztőség működtetését, fenntartását.

— Mennyi idő alatt borult meg végzetesen a médiavilág? Mikor lehetett azt mondani, hogy ez már annyira torz, hogy annak politikai következményei is vannak?

— Erre nem tudok egzakt választ adni. Abban sem vagyok biztos, hogy mondhatunk olyat, hogy végzetesen megborult. Egyrészt rengeteg olyan független és minőségi médiaszolgáltatás indult Magyarországon, amelyek elképesztően nagy munkát végeztek, és végeznek. Majdnem mindegyik 2010 után, az Orbán-rendszerben indult: 444, Telex, Magyar Hang, Válasz Online, Átlátszó, Direkt36, Partizán. Illetve ide sorolható a Klubrádió, amely frekvenciáit elvesztve online rádióként működik tovább mind a mai napig.

— Ezek a független médiumok jellemzően reakcióként indultak el a hatalom lépéseire, mint a felvásárlások, a KESMA létrehozása vagy a Klubrádió elhallgattatása. Mégis, mi volt a megbillenés csúcspontja?

— Szerintem ez egy folyamat volt. Ahogy a Fidesz csavargatta a médiarendszert és egyre nagyobb nyomást helyezett rá, az is egy folyamat volt, ahogy erre a szereplők reagáltak. Onnantól kezdve, hogy az Átlátszó elindult 2011-ben, odáig, hogy a Telex csak 2020-ban. Talán a Telex volt az utolsó nagy indulás. Különböző szereplők különböző időpontokban hoztak nagyon fontos, bátor és jó döntéseket, de a Fidesz beavatkozásai sem egyszerre érintettek mindenkit. Ne felejtsük el, hogy például 2014 februárjában a Klubrádió még tudott budapesti frekvenciát nyerni, de 2021-ben már át is kényszerültek az online térbe. Ez is mutatja, hogy

a Fidesz sem egy adott pillanatban döntött a magyar médiarendszer teljes kivégzése mellett, hanem fokozatosan csavarta fel a nyomást: részben ahogy megjött az étvágyuk, részben ahogy javultak a lehetőségeik, egyre bátrabbak lettek, és egyre kevésbé érdekelte őket, mit mond a nemzetközi közvélemény.

Ezek összeadódtak; ez nem pontszerűen írható le, hanem egy hosszú folyamat volt.

— Ezek az új platformok, főleg a YouTube-csatornák, mint a Partizán, egy olyan generációhoz szólnak talán leginkább, amely már nem a hagyományos médiából tájékozódik. Nem veszíti el lassan a hatását az az összegründolt médiabirodalom, amit a Fidesz a 2010-es években felépített?

— Teljesen átalakult a fogyasztói szokás, máshol lehet elérni a közönséget. Ezt a médiafogyasztási kutatások is mutatják. Nem szoktam az NMHH-t reklámozni, de az évente elkészített, általában decemberben megjelenő médiapiaci jelentésük szakmailag jól összerakott anyag, számtalan módon használom. Pontosan mutatja, mennyire látványosan csökken a hagyományos média közönsége, és mennyire mennek a fogyasztók nem egyszerűen az internet felé, hiszen ezen már 20 éve túl vagyunk, hanem kifejezetten a digitális platformokról tájékozódnak.

A közösségi média válik a hírfogyasztás fő forrásává,

és nagyon mennek a streaming-szolgáltatások, podcastok, hasonlók. Valóban drámai átalakulás történt.

— Tegyük fel, hogy kormányváltás történik. Hogyan lehetne visszabillenteni a médiarendszert egy egészségesebb állapotba, ha ott van a nyakunkon a KESMA és az állami média?

— Szerintem összesen két intézmény van, amihez hozzá kell nyúlnia egy új kormánynak: az egyik a médiahatóság, a másik a közmédia. A KESMÁ-val nem kell foglalkozni. A KESMA magánkézben van: egyszerűen annyit kell tenni, hogy le kell állítani az állami forrásokat. Ezek állami reklámpénzekből élnek. Az egész KESMA-problémát rá kell bízni a piacra.

Mély meggyőződésem, hogy a KESMA portfóliójának nagy része heteken-hónapokon belül eltűnne egy kormányváltás után, egyszerűen azért, mert finanszírozhatatlan.

Valószínűleg lesznek olyanok, amelyek életképesnek bizonyulnak, mondjuk a Retro Rádió biztosan el tud működni anélkül is, hogy irtózatos állami pénzek mennének bele. De ezt tényleg a piac láthatatlan kezére kell bízni, ahogy a közgazdasági tankönyvekben is van. Ezzel a politikának nem lesz aktív teendője. Az viszont nagyon fontos teendő, hogy az állami reklámpénzeket le kell állítani, és egy nagyon átlátható, tisztességes rendszert kell kialakítani, hogy a jövőben az állami reklámpénzek ne torzítsák a médiapiacot

.

— Mi a teendő tehát az médiahatósággal és az állami médiával?

— Ezek be vannak betonozva a médiatörvénybe. Plusz a konkrét személyek, legalábbis a médiahatóságnál, kilenc évre be vannak betonozva: a Médiatanács öt tagja.

Ez nagyon kemény dió lesz, persze rendkívül sok függ attól, hogy feles vagy kétharmados felhatalmazással nyer-e valaki.

Nagyon sok függ attól is, és erre semmilyen előrejelzést nem tudok mondani, mert nem ismerem a szereplőket, hogyan gondolkodnak, hogy a különböző pozíciókban ülő emberek, akár a Médiatanács öt tagja, akár a közmédia vezetői, megérzik-e, hogy a magyar társadalom nem kér ebből többet, és szépen maguktól azt mondják: oké, megértettük az üzenetet, lemondunk, és nem állunk a változások útjába. Most nyilván arról a forgatókönyvről beszélünk, hogy a Tisza nyer. Ez az egyik forgatókönyv. A másik, hogy elkezdenek harcolni a pozíciójukért, hogy továbbra is szolgálhassák a Fideszt, gyakorlatilag ezt csinálták eddig is.

Akkor nagyon nehéz jogi helyzet lesz a Tisza számára.

Én csak remélni tudom, hogy van arra vonatkozó munkacsoportjuk, amely kidolgozza a különböző forgatókönyveket, végiggondolja a lehetőségeket. Valójában erről semmit nem tudok. És nem vagyok jogász, emiatt jogi szemmel sem tudom megmondani, pontosan milyen lehetőségek vannak akkor, ha tényleg beleállnak. Mondok egy példát a Tisza Párt esetében: lekapcsolják az állami hírszolgáltatást, tehát a közszolgáltatást leállítják addig, amíg helyre nem tudják állítani a valódi, minőségi tartalomszolgáltatást. Tehát lehet, hogy van egy ilyen forgatókönyvük is. Egyszerűen megnyomnak egy gombot, elsötétül a képernyő, és elhallgatnak a rádiók. Az a tippem, vagy inkább remélem, hogy ez azért nem az első számú forgatókönyv, hanem mondjuk a C vagy a D. Mert valószínűleg mindenki számára az lenne a legjobb helyzet, ha a jelenleg pozícióban ülő vezetők felismernék, hogy van az a pillanat, amikor félre kell állni. És ha most nyer a Tisza Párt, akkor valószínűleg ez egy ilyen pillanat lesz.

Nem vagyok biztos abban, hogy ezek az emberek mindent kockára akarnak tenni.

Nekik már jó egzisztenciájuk van, hiszen rengeteget kerestek az elmúlt másfél évtizedben. Szerintem ha józanul végiggondolják, akkor lehet, hogy sokkal engedékenyebbek és konstruktívabbak lesznek, mint ahogy azt most előzetesen elképzeljük.


Link másolása
KÖVESS MINKET: