Bóna Szabolcs: Valószínűleg nem véletlenül jelent meg nálunk a száj- és körömfájás vírus, dróntevékenységet láttak a telep felett

Még egyetlen fillér kártalanítást sem kaptak azok az állattartó telepek, ahol több ezer szarvasmarhát és sertést öltek le a ragadós száj- és körömfájás járvány miatt. A vírus több mint 50 év után, márciusban jelent meg ismét Magyarországon, először egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, majd Levélen, Dunakilitin, Darnózselin és Rábapordányban is.

Bóna Szabolcs, a Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. igazgatója azt mondja, ők mindent megtettek, hogy hozzájuk ne juthasson be a fertőzés. Egy-két hete készült el az a vizsgálat, amiből kiderült, hogy pontosan melyik ág betegítette meg náluk az állatokat, és meglepő eredményt hozott. A telep igazgatója a Nemzeti Nyomozóirodához fordult. Bóna Szabolcs azt is elmondta, hogyan értékeli a kormány hozzáállását a helyzethez, és miért baj, hogy ennyire lassan halad a kártalanítás.

– Milyen intézkedéseket vezettek be akkor, amikor már tudtak a vírusról, de önöknél még nem jelent meg?


– Itt a megyében, Kisbajcson jelent meg először a vírus, így akik közel voltunk hozzá, nagyon megijedtünk. Mindenki újragondolta a járványügyi intézkedéseit, elkezdett szigorítani a párosujjú patásoknál, merthogy ez nemcsak a marhát érinthette, hanem a sertést, illetve a juh és kecske állományokat is. Mi azonnal cselekedtünk. Négy telephelyen tartottunk állatokat, és mind a négy területet teljesen önálló járványügyi egységre bontottuk szét. Március 8-tól a személyzet közül mindenki csak egy telepen dolgozhatott, nem mehetett át más területre. Ez alól csak a saját üzemi állatorvosunk volt kivétel, de a sertéstelepre például ő sem ment, csak a szarvasmarha telepeken dolgozott. Idegeneket abszolút nem engedtünk be. Külön inszeminátora volt a szarvasmarha tejelőállománynak, illetve a növendékmarha telepünknek is. Külön etetőkocsi és szalmaterítő is volt mindegyik telepen.

A szürke zónába került a takarmánykeverő üzem és a gabonatárolók, a fehér zónában pedig a tejelőállomány működött. Ide csak a telepi dolgozók léphettek be. Azok a gépek, eszközök, amik ott bent voltak, nem jöhettek ki a fehér zónából. Mindemellett minden külső szolgáltatóval szüneteltettük a szerződéseinket, és nem engedtük be őket. Ezek voltak tulajdonképpen az első intézkedések.



– A szigorú intézkedések ellenére mégis bekerült a vírus a gazdaságba. Azt lehet már tudni, hogyan fertőződtek meg az állatok? Vissza lehet-e ezt egyáltalán vezetni, hogy honnan indult a vírus és hogyan jutott be a telepre?



– A fertőzött telepekről mintát vettek és egy európai laborban megvizsgálták ezeket. Van egy szekvenálásos módszer, aminek a segítségével meg tudják állapítani, hogy milyen rokonsági kapcsolat áll fent a minták között. Ennek a vizsgálatnak az eredménye 1-2 hete jelent meg. Ez alapján kimondható, hogy a kisbajcsi és a levéli gazdaságokban a vírusnak ugyanaz az ága jelent meg. A darnózseli és a dunakiliti vírusoknál viszont egy szlovák ággal fedezhető fel a rokonság. Ami érdekes, hogy hozzánk is ez jutott el, pedig a fertőzött telepek közül Dunakiliti van tőlünk a legtávolabb.


– De, ha messze is voltak a telepek egymástól, minden óvintézkedést megtettek, akkor hogyan kerülhetett oda a vírus?

– Nagy valószínűség szerint

Annyit el tudok mondani, hogy egy szemtanú árpilis elején dróntevékenységet látott a telepünk fölött. Ennél pontosabb felvilágosítást jelenleg még nem tudok adni az ügyben, hiszen a feljelentésünk jelenleg a Nemzeti Nyomozó Irodánál van. Az viszont biztos, és ezt a Nébih részéről érkező járványügyi nyomozást folytató szakember is elmondta, hogy amit emberileg meg lehetett tenni annak érdekében, hogy ne kerüljön be ez a vírus, azt mi mind megtettünk.



– Mennyi állatot kellett leölni, mekkora a kár?



– Több mint 10 ezer sertést kellett leölni, és sajnos ebben vannak olyan malacok is, amik a telepre érkeztek volna, de nem tudtuk hova tenni őket. Emellett 875 szarvasmarhát öltünk le.

De infrastrukturális elemeket is meg kellett semmisíteni, például el kellett tüzelnünk a fakarámokat, meg kellett semmisíteni a szaporítóanyag készletet, gyógyszereket, takarmányokat, szalmát, szénát, ki kellett termelni a teljes trágyamennyiséget, minden felületet lekezelni savval, le kellett cserélni a takarófóliákat...ez több százmillió forint. Megtartottuk a dolgozóinkat, hiszen szeretnénk újraindulni, de az ő bérüket is folyamatosan fizetnünk kell úgy, hogy a cégnek jó ideje nincs bevétele az állattartásból. Mi annyival vagyunk szerencsésebb helyzetben, hogy a sertéseknél a tenyészállat-állomány, illetve a növendékmarha-állomány megmaradt. Abból most már van 54 tehenünk, és vannak ennek megfelelően született borjaink is, ráadásul csak egy bika, úgyhogy jelenleg 53 üszőborjú van a telepen. Ebből 40-et már a pordányi telepre is vissza tudtunk hozni a borjúnevelő istállóba, ugyanis június 30-tól megkaptuk az engedélyt a visszatelepítésre. 



– Tehát akkor már valamilyen szinten újra tudott indulni a munka a telepen. Mennyi idő, mire ugyanazt a létszámot el tudják érni az állatállomány esetében, ami a vírus előtt volt? Mikorra tudnak újra bevételt termelni?



– Mi nagyon optimisták voltunk az elején, ugyanis az agrárminiszter és a kormány részéről sok ígéret elhangzott arra vonatkozóan, hogy a károsultak mellé fognak állni és segíteni fognak minket, de ez egyelőre nem így történt. Az elején még megértettük az óvatosságot ennek kapcsán, hiszen nem lehetett tudni, hogy hány károsult lesz és mekkora kárt fog okozni ez a vírus. Így is nagyon nagy a nemzetgazdasági kár, mert nem csak az az öt telep érintett benne, ahol megjelent a vírus, hanem azok a megfigyelési zónák is, amik így értékesítési korlátozás alá estek, akár sertés, akár tej, tejtermék tekintetében. De a legnagyobb probléma az, hogy a kártalanítás nem halad.

Jelenleg már az eladók sem hisznek abban, hogy pénzhez fogunk jutni, és ennek megfelelően elkezdték eladni azokat az állományokat, amiket esetlegesen tárgyalásban tartottunk. Ha megkaptuk volna a leölt állatok értékét, akkor jövő év áprilisára közel hasonló színvonalra tudtuk volna fejleszteni a termelésünket, mint ahol a katasztrófa ért minket. Viszont, hogyha nem jutunk kártalanításhoz és saját erőből kell fölállnunk, akkor azt gondolom, hogy ez egy 5 éves periódus lesz a szarvasmarha esetében. A sertés esetében jobb a helyzet, ott tulajdonképpen év végére már teljes kapacitással tud működni a telep.

– Hol tart most a kártalanítás?

– Lassan ugyan, de úgy néz ki, hogy most már elindul a folyamat. Múlt héten a kisbajcsiak megkapták a részkártalanításra vonatkozó határozatot. De az ő esetükben is több mint 60 napig tartott, amíg a kormányhivatal kiállította ezt a határozatot. A miénk június 13. óta a kormányhivatalban várja, hogy jóváhagyják. Hogyha mindegyikünknél kivárják a 60 napot, akkor augusztusban lesz esély arra, hogy mi is megkapjuk a határozatot. Meglátjuk, mi lesz, de megjegyezném, hogy elég érdekes dolgokkal szembesültünk károsultként az elmúlt hetekben.


– Mire gondol?


– Az operatív törzzsel és azokkal, akik a járási, illetve a megyei hatóságnál dolgoznak és magában a mentesítésben kellett részt venniük, nagyon könnyen ment az együttműködést. Sokat segítettek, tevékenyen részt vettek az elrendelt intézkedések végrehajtásában és a határidők betartásában is. Ugyanezt tudom mondani a Nébihről is. A kártalanítás viszont egyáltalán nem működik jól. Ezt a kormányhivatalok kapták meg, a rendeleti háttér pedig a mi információink szerint az Agrárminisztérium feladata lenne. Május 12-én volt egy találkozó, amikor összehívott minket a megyei kormányhivatal, és mi, károsultak el tudtuk mondani, hogy mik lennének azok az intézkedések, amik valóban tudnának nekünk segíteni abban, hogy újrainduljunk. Például volt szó arról, hogy milyen jogszabály-módosításokra lenne szükség,

A főispán tájékoztatása szerint a kéréseinket elküldték a Nemzetgazdasági Minisztériumnak és az Agrárminisztériumnak is. Mivel azóta a kormányhivatal az Agrárminisztériumra mutogatott, az Agrárminisztérium a kormányhivatalra, a kártalanítás pedig nem haladt, július 11-ére ismét kértünk egy találkozót, ezúttal a miniszter úr és a főispán úr jelenlétével. A miniszter úr nem jött el, hanem Andréka Tamás államtitkárt küldte el maga helyett. Ekkor megmutattak nekünk egy készülő rendelettervezetet arra vonatkozólag, hogy milyen segítségre gondoltak a telepek számára. Ebben a tervezetben egyébként vannak teljesen jó és előremutató ötletek, viszont nem tudjuk, hogy pontosan mi lett ennek a rendeletnek a sorsa. Emellett ezen a találkozón elmondtuk azt is, hogy miért nem tudunk igénybe venni különböző bejelentett intézkedési csomagokat. Például

Csakhogy ez az alap a felszámolás, illetve csődeljárás alatt álló cégekre van kitalálva, és amikor újraindul a tevékenység, akkor ezt az összeget a cégeknek teljes egészében vissza kell fizetni. Tehát ez kvázi egy kamatmentes kölcsön. Ráadásul az a cég, amely ezt igénybe veszi, automatikusan felkerülhet a NAV adós listájára, amivel a bankoknál is finanszírozhatatlanná válik. Emiatt módosítani kellett volna a jogszabályon. De azt is jeleztük, hogy a kormány által felajánlott egyéves hitelmoratórium is kevés lesz, és szeretnénk, ha ez legalább három évig tartana. Az államtitkár úr számára viszont ezek az információk újak voltak. Tehát itt valószínűleg elcsúszott a kommunikáció. Ráadásul az Agrárminisztérium honlapján is voltak olyan bejelentések, amik a valóságban nem jelentettek számunkra segítséget, ezért inkább csak egy marketing tevékenységként lehet értékelni őket.


– Magával a vírus megjelenésével, az óvintézkedésekkel kapcsolatban mit gondol a kormány reakciójáról?


– Először is fontos megjegyezni, hogy egy olyan vírusról beszélünk, amivel 52 éve nem találkozott senki Magyarországon. Éppen ezért nem egyszerű feladat hirtelen a semmiből felkészülni, reagálni egy ilyen helyzetben. A kisbajcsi esetben szerintem jól vizsgázott az állategészségügyi rendszer. Igaz, az állatok leölése, a dögtemető helyszínének megtalálása viszonylag hosszú időt vett igénybe, de amikor ezek letisztázódtak, akkor azt gondolom, hogy nagyon gyorsan és flottul tudták kezelni ezt a helyzetet. Ami viszont utána történt, az katasztrofális volt egészen addig, ameddig az operatív törzs át nem vette az ügy menedzselését.

Levélen a telep zártsága is megkérdőjelezhető volt, nem volt elég eszköz, illetve állomány kivezényelve ahhoz, hogy valóban zárttá tudják tenni a telepet.

Nagyjából addigra kezdett el rendeződni a helyzet, mire a vírus hozzánk ért. Bár meg kell jegyeznem, hogy ebben oroszlánrészt vállaltak azok a telepek, akiknél korábban már végigsöpört a járvány. Hozzánk már a kisbajcsi és a dunakiliti telepről is érkeztek dolgozók segíteni, és Darnózseliből is jött felajánlás. Azt gondolom, hogy elsősorban nekik köszönhető, hogy nálunk megállt ez a járvány.


– A leölt állatokat dögtemetőkbe vitték, és az ezek környékén lévő települések is számítanak valamilyen kompenzációra. Lázár János azt állítja, hogy leült Bábolna polgármesterével és 1 milliárd forintot ajánlott fel, de polgármester ezt kevésnek tartotta és elutasította. Ezek után megitta a kávéját, megköszönte az együttműködés lehetőségét, és távozott. Mit gondol erről a helyzetről, és úgy egyáltalán a dögtemetőkről, a kormány kommunikációjáról ezzel kapcsolatban?


– Sajnos mi is érintettek vagyunk, hiszen

Ezeken a településeken le kellett volna ülni az emberekkel és elmondani nekik, hogy amiatt kerülnek a leölt állatok ide, mert évtizedekkel ezelőtt talajtani szempontból itt találtak alkalmas helyet, itt vannak olyan vízzáró rétegek, alacsony talajvízállás, agyagos rétegek, amik alkalmassá teszik ezt a területet nagy mennyiségű állati tetem, azaz biomassza elásására anélkül, hogy ez a környezetre veszélyt jelentene. Ha ezt valaki időben elmagyarázza, akkor a helyzet kezelhető lett volna, hiszen itt nem felelőtlenség történt a tetemek elásásával, hanem ez egy kényszerű, rossz helyzet volt. Az, hogy Lázár miniszter úr ezért kártalanítást ígért, szerintem egy korrekt gesztus lett volna, ha be is tartja.


– Azt már ki lehet jelenteni, hogy ez a vírus lecsengett?


– Igen,

Törökországban ugyanis komoly korlátozásokat vezettek be, mert ott most tombol a vírus. Ami számunkra kockázatot jelent az leginkább az, hogy nyáron hazautaznak a török vendégmunkások, akik visszafelé állati termékekből készült élelmiszerekkel ismét behozhatják magukkal a vírust.


– Magyarországon korábban leállították az exportot, ez újraindult már? Hogy áll most a piac?


– Most úgy tűnik, hogy van egy átmeneti túltermelési válság, hiszen a korlátozások miatt bennragadt sertésmennyiség rászabadult a piacra. A vásárlók szerintem nem látják a boltokban az áresést, viszont a sertéspiacon van egy visszakorrekció. Ugyanis ameddig korlátozások voltak, addig egy mesterséges hiány alakult ki élősertésből, ez pedig egy árfelhajtó hatású volt, így volt egy időszak, amikor viszonylag magasan, 700 forint felett voltak az élősúlyú árak. Most ez 600 forint környékén mozog. Akiket nagyon érzékenyen érintett ez a helyzet a korlátozások miatt azok a húsvéti bárány exportőrök voltak. Illetve különleges állategészségügyi eljárásokat írtak elő az olasz piacra szánt pecsenyebárányok kapcsán is, ami többletköltséget generált, illetve macerásabbá tette az exportot a bárány esetében is. A tejtermékek viszonylatában is érezhető volt a bizalomvesztés, de a feldolgozók összességében viszonylag jól tudták kezelni ezt a szituációt, igaz anyagi veszteségek árán.

Onnantól kezdve semmilyen korlátozás nem vonatkozik a kifele menő árukra.