A párizsiak egy csoportja állítja azt, hogy a betegségeket és fertőzéseket hordozó patkányok jót tesznek a városuknak, és igenis békésen együtt élhetnek az emberekkel.
Létezik ugyanis egy patkányvédő szervezet, a Paris Animaux Zoopolis (PAZ), amelynek fő tevékenységi köre ez: elfogadtatni az emberekkel a patkányokat.
A patkányvédők nemrég egy demonstrációt is tartottak a francia főváros egyik főterén (Place Saint-Sulpice), ahol olyan táblákkal álltak ki, amiken ez állt:
„A patkányok nem az ellenségeink!”
Miközben Párizs utcáin méterekben állnak a hulladékhegyek, a patkányvédők próbálják megkedveltetni minél több emberrel a többnyire csatornákban élő rágcsáló állatokat.
Michael H. Parsons tudós a Le Figaro című lapban közölt egy cikket nemrég a patkányvédőkről. Ebben leírta, hogy az emberek már pozitívabban állnak a patkányokhoz, főleg a fiatalabb korosztály. Ennek ellenére egy 2020-as közvéleménykutatás még azt mutatta ki, hogy a lakosság 61%-a azt gondolja, ki kéne irtani a patkányokat a városból.
Amandine Sanvisens, a PAZ egyik alapítója szerint a 2007-es animációs film, a Lecsó jelentős mértékben megváltoztatta a párizsiak véleményét a patkányokról. Ebben a filmben ugye egy patkány összebarátkozik egy séffel, és megcsillogtatja a kulináris képességeit is.
Amandine arról is beszélt a lapnak, hogy nem kell azonnal megijedni, ha patkányt látunk.
„Amúgy is fél az embertől, meg kell próbálni inkább együtt élni vele!”
A párizsiak egy csoportja állítja azt, hogy a betegségeket és fertőzéseket hordozó patkányok jót tesznek a városuknak, és igenis békésen együtt élhetnek az emberekkel.
Létezik ugyanis egy patkányvédő szervezet, a Paris Animaux Zoopolis (PAZ), amelynek fő tevékenységi köre ez: elfogadtatni az emberekkel a patkányokat.
A patkányvédők nemrég egy demonstrációt is tartottak a francia főváros egyik főterén (Place Saint-Sulpice), ahol olyan táblákkal álltak ki, amiken ez állt:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ahol a példaképek nem csak a múltat jelentik – generációváltás zajlik a magyar vízilabdában
Mit mondanak a magyar vízilabda legendái azoknak, akik most indulnak el az úton? Egy videóban személyes üzenet érkezik a jövő bajnokainak – érdemes megnézni.
A magyar vízilabda több mint száz éve nemzeti büszkeségünk része. Egy sportág, ahol a történelem aranyérmekben íródott, és ahol a múlt sikerei iránytűként mutatják az utat a következő generációnak.
Új fejezet kezdődik
A szingapúri világbajnokságon mind a férfi-, mind a női válogatott döntőt játszott, és végül ezüstéremmel tértek haza. Mondhatni letették névjegyüket a következő olimpia legfényesebb medáliájáért küzdő csapatok előtt – mert a világ második legjobbjának lenni a sportágban igenis nagy eredmény, hiába vagyunk szurkolóként abban az elkényeztetett helyzetben, hogy csak az aranyérmeket tudjuk igazán értékelni.
Ez a szereplés jelzés is: új arcok érkeztek a nemzetközi mezőnybe, fiatal játékosok, akik először tapasztalták meg, mit jelent világversenyen játszani a magyar címeres sapkában.
A mostani válogatottak valódi generációváltás jegyében szerepeltek: a férfiaknál tizenegy játékosnak ez volt az első világbajnoksága, míg a női csapatban kilencen most mutatkoztak be először felnőtt világversenyen. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az elmúlt két évtizedben a magyar vízilabda folyamatosan ott volt a világ élvonalában: a férfiaknál három olimpiai arany (2000, 2004, 2008), világbajnoki cím (2013), Európa-bajnoki sikerek, a női válogatott pedig több vb- és Eb-döntőt játszott, és 2021-ben olimpiai bronzérmes lett. Az, hogy most ennyi újonccal is döntőig jutott mindkét csapat, a sportág erejét, stabil utánpótlását jelzi.
Különleges és embert próbáló helyzet
A fizikai felkészültség önmagában nem elég. Az első nagy tornák mentálisan is komoly kihívást jelentenek a fiatal sportolóknak: ott lenni a világ legjobbjai között, összezárva, nyomás alatt, sokszor ezer kilométerekre az otthoniaktól.
Ilyenkor válik különösen fontossá, hogy legyen mivel elterelni a figyelmet és legyen kire támaszkodni. Hogy legyen egy történet, egy emlék, egy példakép, aki már végigment ezen az úton.
A vízilabdában szerencsére nem nehéz példaképeket találni. Biros Péter, Molnár Tamás, Drávucz Rita – csak néhány név azok közül, akik korábbi olimpikonként, világklasszisként a sportág örökös legendáivá válták. És akik nemcsak múlt időben inspirálnak, hanem ma is jelen vannak: odafigyelnek például a megújult válogatottak szereplésére, sőt, személyes sztorikkal bátorítják őket.
Ezért is különleges az a rövid videó, amely a világbajnokság alatt készült: a három vízilabdalegenda néhány mondatban személyes üzenetet küldött az ifjú játékosoknak. Nem olyan gyújtó hangulatú beszédekre gondoljunk, amilyenekre a döntő meccsek előtt az öltözőkben van szükség, sokkal inkább emberi, támogató gondolatokra például arról, hogyan lehet lelkileg is felkészülni a nagy pillanatokra. Mi segített nekik korábban, mit javasolnak a jövő bajnokainak?
A videó az OTP Bank támogatásával készült – a hitelintézet a Magyar Vízilabda Szövetség büszke támogatója. Mert a sport nemcsak az eredményekről szól, hanem az emberekről is – múlt, jelen és jövő találkozásáról.
▶ Nézd meg a videót itt:
A magyar vízilabda több mint száz éve nemzeti büszkeségünk része. Egy sportág, ahol a történelem aranyérmekben íródott, és ahol a múlt sikerei iránytűként mutatják az utat a következő generációnak.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Eltörte a gerincét egy új internetes kihívás miatt egy fiatal anyuka Oroszországban
A 32 éves anyuka nyolc héttel a szülés után próbálta ki a veszélyes pózolást. Egy tápszeres dobozon guggolt magas sarkú cipőben, amikor megcsúszott – kórház és súlyos sérülés lett a vége.
Egy új internetes trend miatt törte el a gerincét egy orosz influenszer. Az ún. „tűsarkú-kihívást” Nicki Minaj 2013-as High School című videoklipje ihlette. Érdekes, hogy a dal már réginek számít, viszont a póz az utóbbi időben lett igazán népszerű, sőt, a közösségi médiában még nehezebbé is tették az eredeti mutatványt.
A videóban látottak nyomán sokan próbálnak tűsarkúban egyensúlyozni különböző tárgyakon, például súlyzón, sámlin vagy konyhai eszközökön, hogy aztán néhány lájk reményében megosszák az erről készült videót a közösségi médiában.
A 32 éves Mariana Barutkina nyolc héttel a szülés után próbálta meg a kihívást, amit élőben közvetített
A konyhapultjára egy lábost és egy tápszeres dobozt tett, majd ezekre igyekezett fél lábbal ráállni és leguggolni, persze tűsarkúban.
Megcsúszott a tápszeres dobozon, és lezuhant a pultról, amit több mint 1300 követője végignézett.
A kórházban kiderült, hogy ún. kompressziós csigolyatörése van. Erről később azt írta: „Irónia? Karma? Vagy csak az élet, ami mindig a legváratlanabb pillanatban teszteli az erőnket.” A következő videójában még több részletet árult el a felépülése folyamatáról. Úgy fogalmazott: „Az életért, a boldog anyaságért és a kizárólag előre vezető úthoz vezető motivációért vagyok itt.”
Későbbi bejegyzésében már azt közölte, jól van, és követi az orvosa előírásait.
A kompressziós csigolyatörések nagy részét egyébként nem kell gerincsebészeti módszerrel kezelni – ahogy az a jelek szerint Mariana esetére is igaz. Ezt a fajta sérülést – amennyiben nem súlyos – lépcsőzetes fájdalomcsillapítás és megfelelő külső rögzítő (pl. fűző) alkalmazása mellett 2–3 hónap alatt ki lehet heverni, igaz, huzamosabb ideig igényelhet gyógytornát.
Egy új internetes trend miatt törte el a gerincét egy orosz influenszer. Az ún. „tűsarkú-kihívást” Nicki Minaj 2013-as High School című videoklipje ihlette. Érdekes, hogy a dal már réginek számít, viszont a póz az utóbbi időben lett igazán népszerű, sőt, a közösségi médiában még nehezebbé is tették az eredeti mutatványt.
A videóban látottak nyomán sokan próbálnak tűsarkúban egyensúlyozni különböző tárgyakon, például súlyzón, sámlin vagy konyhai eszközökön, hogy aztán néhány lájk reményében megosszák az erről készült videót a közösségi médiában.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rádión beszélhetett szeretteivel a barlangász, mielőtt az egyik legszörnyűbb halál érte
A 26 éves John Edward Jones egy 25×46 centis járatba szorult Utah állam sivatagában. A mentés 27 órán át tartott, de már nem tudták megmenteni az életét.
John Edward Jones-t 2009 novemberében érte tragédia Utah állam sivatagában található Nutty Putty-barlangban. A férfi testvérével és barátaival indult felfedezőútra, de rossz irányba fordult, és beszorult egy mindössze 25×46 centiméteres, feltérképezetlen járatba. Fejjel előre rekedt a szűk nyílásban, testvére, Josh pedig a felszínre sietett segítségért.
A mentés 27 órán át tartott, de az egygyermekes apa elvesztette az eszméletét, és meghalt szívleállás és fulladás következtében.
A hatóságok túl kockázatosnak tartották a holttest kiemelését, ezért irányított robbantással beomlasztották a járatot.
Az utolsó ember, aki élve látta Jonest, Brandon Kowallis barlangkutató és youtuber volt. Elmondása szerint az amerikai orvostanhallgatónak nehéz volt lélegeznie, mert a vér a fejébe tódult, és időnként elvesztette az eszméletét.
Az ABC News akkori animációja szerint Jones ebben a szörnyű pozícióban volt a barlangban:
Amikor egy rádiót vittek le hozzá, Kowallis szerint „az édesapja, édesanyja és a felesége beszéltek vele. Elmondták, hogy szeretik, imádkoznak érte, az apja pedig áldást küldött neki. A felesége nyugalomról beszélt, és arról, hogy minden rendben lesz. Körülbelül öt-tíz perccel azelőtt beszélt vele, mielőtt szóltam neki, hogy vissza kell térnünk a mentési munkához.”
Kowallis egy Debbie nevű mentővel mászott le Johnhoz.
A férfi hörgő légzése mellett látták, hogy a lábai hevesen rángatóznak. Kowallis szerint „nagyon reménytelen” látványt nyújtott, és már ekkor kevés esélyt adott a megmentésére.
A kutató arról is beszélt, hogy „úgy tűnt, ebben a helyzetében legfeljebb 30–60 centimétert lehetett volna még emelni rajta, mert a heveder a térde körül volt rögzítve. A lábfeje így a mennyezetnek ütközött volna, és nem lett volna hely, hogy vízszintesebb helyzetbe kerüljön.”
A barlang bejáratánál emlékmű és tábla és őrzi a John Edward Jones emlékét.
John Edward Jones-t 2009 novemberében érte tragédia Utah állam sivatagában található Nutty Putty-barlangban. A férfi testvérével és barátaival indult felfedezőútra, de rossz irányba fordult, és beszorult egy mindössze 25×46 centiméteres, feltérképezetlen járatba. Fejjel előre rekedt a szűk nyílásban, testvére, Josh pedig a felszínre sietett segítségért.
A mentés 27 órán át tartott, de az egygyermekes apa elvesztette az eszméletét, és meghalt szívleállás és fulladás következtében.
A hatóságok túl kockázatosnak tartották a holttest kiemelését, ezért irányított robbantással beomlasztották a járatot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Foglyul ejtette egy buszsofőr a buszon - állítja egy nő, a MÁV-csoport vizsgálatot indított
Egy iskolatáskát szeretett volna eljuttatni egy rászoruló családnak, de majdnem Pápáig tartó kényszerutazás lett belőle. A MÁV-csoport vizsgálja az esetet, a nő pedig a rendőrséghez fordult.
Szokatlan esetről számolt be egy szombathelyi nő az RTL Híradónak: állítása szerint egy buszsofőr akarata ellenére a járművön tartotta. Vasárnap délután egy iskolatáskát szeretett volna eljuttatni Pápára egy rászoruló családnak, ezért felszállt a járatra, de utazni nem akart. A sofőr nem engedte, hogy a csomagot feltegye a buszra, ezért leszállt. Később azonban visszament, hogy az utasoktól kérjen segítséget – ekkor az ajtó becsukódott, és a busz elindult.
„A sofőr kérdezte tőlem az elindulás előtt, hogy van-e jegyem? – cinikusan. És mondtam, hogy nem, mert én nem szeretnék utazni, nyissa ki az ajtót – nem tette. Jó, akkor ingyen utazok Pápáig – válaszolta ő”
– idézte fel a történteket a nő.
Elmondása szerint hiába érdeklődött, hol lesz a következő megálló, nem kapott segítséget. A kocsikulcsa is nála volt, így a párja nem tudott érte menni. Egy utas próbálta nyugtatni, amíg a közel másfél kilométerre található szombathelyi vasútállomáshoz értek, de ott sem ment minden zökkenőmentesen.
„Nem nyitott ajtót, hiába álltak ott, én hiába kértem, és mondta, hogy a hátsó ajtón van leszállás. Mondtam, rendben, de akkor nyissa ki. Nem mertem a hátsó ajtóhoz menni, megmondom őszintén, mert féltem, hogy nem fogja kinyitni és fennragadok a buszon. És akkor az utasok szóltak, hogy nyitva van az ajtó, mehetek – na akkor elindultam hátra, és akkor tudtam leszállni.”
A nő végül taxival tért vissza a buszpályaudvarra, ahol a párja várta. Úgy döntött, a történtek miatt a rendőrséghez fordul.
„Nagyon megviselt, megmondom őszintén, mert akaratom ellenére fenntartott a buszon, holott tudta, hogy én nem akarok utazni” – mondta a Híradónak.
A busztársaság közölte: sajnálják a történteket, és vizsgálatot indítottak. Hangsúlyozták, hogy a járművezetők biztonsági okokból nem szállíthatnak kísérő nélküli csomagot, így ebben nincs mérlegelési lehetőségük.
Az RTL Híradó beszámolóját a történtekről itt lehet megnézni:
Szokatlan esetről számolt be egy szombathelyi nő az RTL Híradónak: állítása szerint egy buszsofőr akarata ellenére a járművön tartotta. Vasárnap délután egy iskolatáskát szeretett volna eljuttatni Pápára egy rászoruló családnak, ezért felszállt a járatra, de utazni nem akart. A sofőr nem engedte, hogy a csomagot feltegye a buszra, ezért leszállt. Később azonban visszament, hogy az utasoktól kérjen segítséget – ekkor az ajtó becsukódott, és a busz elindult.
„A sofőr kérdezte tőlem az elindulás előtt, hogy van-e jegyem? – cinikusan. És mondtam, hogy nem, mert én nem szeretnék utazni, nyissa ki az ajtót – nem tette. Jó, akkor ingyen utazok Pápáig – válaszolta ő”
– idézte fel a történteket a nő.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
