SIKERSZTORIK
A Rovatból

Lévay György: A budapesti Semmelweist Amerika legjobb egyetemén is ismerik

Tényleg pótolhatja egyszer egy robotkar az elvesztett kart? Lévay Györggyel beszélgettünk, aki a saját robotkezét fejleszti kutatóként.


Lévay György 2010 őszén egy agyhártyagyulladás következtében kómába esett, és számos testrészét amputálni kellett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információtechnológiai Karának hallgatója nem adta fel, ma már sikeres kutatónak mondhatja magát.

- Mi történt a műtétek után? Mikor tért vissza az egyetemre?

- Nagyjából egy évvel az amputációk után kezdtem újból a tanulmányaimmal foglalkozni. Csak egy-két tárgyat vettem fel, ritkán jártam be, de az egyetemen maximálisan támogattak mindenben. Ekkoriban hálózattervezéssel foglalkoztam, de amikor 2012 elején megkaptam az első protézisemet, nagyon hamar rájöttem, hogy egyáltalán nem jó, nem az, amire számítottam. Ekkor kezdtem inkább robotikával és irányítás elmélettel foglalkozni annak érdekében, hogy protézisek fejlesztésével foglalkozhassam.

Úgy gondoltam, ha már ez történt velem, és ha már mérnök vagyok, akkor ez egy jó kombináció.

2014 januárjában diplomáztam, ezután elnyertem a Fullbright ösztöndíjat, amely segítségével kijuthattam a baltimore-i Johns Hopkins egyetemre, két éves mesterképzésre. Egy olyan laborban dolgoztam, amely irányítás és érzékelés visszacsatolással foglalkozik. Ott mélyültem el igazán ebben a kutatási-fejlesztési irányban. A labor kapcsolatban állt egy olyan céggel, amely a fejlesztések termékesítésével foglalkoznak, amely önmagában is egy komoly folyamat. Jelenleg is ennek a cégnek dolgozom Magyarországról, és keresünk olyan kutatásokat, amelyeket ki lehet vinni a piacra.

- Össze tudnád foglalni úgy, hogy akár még én is értsem, hogy hol tartott a robotprotézisek technikája akkor, amikor ezzel foglalkozni kezdtél, és mennyit sikerült azóta javítani a helyzeten, neked is köszönhetően?

- Az igazság az, hogy kifejezetten az én munkámnak még nem köszönhető semmilyen fejlesztés. Most tartunk ott, hogy ami az én kutatásom volt ebben a laborban, azzal nyertünk egy pályázatot az Egyesült Államokban, hogy ebből terméket csinálhassunk. De a kutatási folyamatok mindig nagyon lassúak. Ráadásul mivel a protézisek orvosi eszköznek minősülnek, ezért még inkább soká tart az engedélyezési folyamatokon végigmenni. Tehát amikor az én amputációm történt, nagyjából ott tartott a technológia, ahol most tart. Ez nem olyan, mint az iPhone, nem jön ki minden évben új robotkar. Nagyon sokat kell várni a változásokra. Arra pedig, hogy komoly változás történjen, még többet. Ez a kutatási terület még gyerekcipőben jár. Hiába foglalkoznak vele évtizedek óta, annyira összetett a probléma, hogy nehéz hirtelen világmegváltó megoldásokat találni.

Olyan ez, mint a repülőknél. Kezdődött a Wright fivérekkel, akik 10 másodpercig képesek voltak a levegőben maradni. Azután eltelt néhány évtized, mire valaki nagy nehezen át tudta repülni az Atlanti-óceánt, aminek még mindig nem volt konkrét gyakorlati haszna, mégis előrelépés volt. Most pedig már óránként ezrével repülik át az emberek az óceánt. Mi a saját területünkön még valahol a kettő között járunk.

- Attól tartok, a robotikával és a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fogalmaink inkább táplálkoznak a Terminátor filmekből, mint a tudományos szaklapok forgatásából. Mi az, amit már meg tudunk oldani ember és gép összekapcsolódásában, mi az, amit valószínűleg meg fogunk tudni tenni záros időn belül, és mi az, ami biztosan nem lesz lehetséges?

- Olyan szerintem nincs, amire biztosan azt mondhatnánk, hogy soha nem lesz lehetséges. Hogy mennyi időbe telik, az más kérdés. Már csak azért is, mert azok a problémák, amelyeket most ismerünk, és azok az elképzeléseink, amelyek most vannak, a jelenlegi technológiai ismereteinkre alapozzuk, és ez többnyire határt szab a fantáziánknak.

Nem véletlen, hogy az igazán jó sci-fi írók olyan dolgokat láttak előre, amelyek a saját korukban elképzelhetetlennek számítottak, mégis, idővel bebizonyosodott, hogy igazuk volt. A valódi robotprotézisek messze nem tartanak ott, mint a sci-fi filmekben. Ehhez ugyanis először tudnunk kellene, hogyan működik az agyunk.

Az is elég bonyolult, ahogyan az agyunk tudatja a testünkkel, hogyan kellene mozogni, de az még bonyolultabb, hogy az információt, az érzékelést hogyan hozza vissza. Ez a klasszikus fekete doboz effektus. Próbálunk beledugdosni dolgokat, kicsit megbökdösni, hátha csinál valamit, és ebből kitalálni, hogy reagál, de valójában fogalmunk sincs róla, hogy mi van ebben a fekete dobozban. Még hosszú évtizedek telnek el, mire elérhetjük, hogy az agyat közvetlenül összeköthessük a gépekkel.

A robotprotézis minden alkatrésze évtizedek óta létezik már valamilyen formában. Az elmélet mögötte még régebben megvan, például az izomjelek olvasása. A mesterséges intelligencia algoritmusa, amit használunk, több mint száz éves. A mechanikai elvek is mind létező elméletek.

De technológiában csak most jutottunk el odáig, hogy mindezt bele lehet sűríteni egy protézis méretű dologba. De ahhoz, hogy összekapcsoljuk a gépet az aggyal, ahhoz még az elméletünk sincs meg. Tehát ha száz évbe telt az, hogy valamit, aminek az elmélete megvolt, bele lehetett építeni egy gépbe, mennyi ideig tart megvalósítani valamit, aminek még az elmélete sincs meg? Onnantól, hogy valaki elkezdi a kutatásait, addig, hogy a fejlesztéséből kész termék lesz, 6-7 év telik el. És ez még nem hatalmas változás, csupán valami apró javítás.

- Az elmúlt hónapokban Magyarországon sok vita övezte az innovációt. Például, hogy mennyire érdemes állami szinten támogatni az olyan kutatásokat, amelyek nem járnak közvetlen anyagi haszonnal.

- A kutatás célja nem az anyagi haszon hajtása. Két oldala van a dolognak. Ha anyagi haszon alapján akarjuk eldönteni, hogy mit támogassunk, azt a cégekre kell hagyni. A cégek kutatásfejlesztése abszolút célzott, arra fókuszál, amire nekik szükségük van.

Csakhogy Kelet-Európában, a posztkommunista országokban, mivel nem voltak magánvállalatok, nem alakult ki annak a kultúrája, hogy a cégek belefolyjanak az egyetemek működésébe, támogassanak bizonyos kutatásokat. Ezen mindenképp javítani kéne. Állami szinten viszont pusztán tudományos alapon kellene eldőlnie, hogy mi kap támogatást és mi nem. Nem lehet tudni, hogy mi az, ami hosszútávon hasznot fog hajtani.

Az évszázadok során számtalanszor előfordult, hogy bizonyos kutatások során teljesen véletlenül jöttek olyan eredmények, amelyek azután globális változást okoztak az emberek életében.

Ez persze csupán egy idealista elképzelés. Ha korlátozottak az erőforrások, akkor ezt valahol kordában kell tartani. Nem tartom irreális elképzelésnek, hogy egy olyan országban, mint Magyarország, ahol nincs végtelen pénz erre, valamilyen formában leszűkítsék, mire költsük el a támogatásokat.

Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy ki osztja el a pénzt addig, amíg a bírálók elsődleges szempontja a tudomány érdekeinek előremozdítása.

De igazából mindkét oldallal kapcsolatban hallottam meggyőző, logikus érveket olyan tudósoktól, akiket tisztelek, és tudom, hogy valóban a tudomány céljai vezérlik őket.

- Melyek azok a területek, amelyeken a magyarok kiemelkedően jók?

- Én alapvetően nyilván a mérnöki részére látok rá. De azt tudom, hogy Magyarországon az elméleti tudás nagyon magas. Részben nyilván az oktatás színvonala miatt, részben talán a társadalmi háttér miatt. Matematikában, fizikában nagyon jók vagyunk. Az orvostudomány a mai napig nagyon erős.

A Johns Hopkinshoz tartozik az egyik legerősebb orvostudományi egyetem a világon. A legtöbb orvos, akivel ott beszéltem, ismerte a Semmelweis Egyetemet. A mérnöki tudományoknál ott tartunk jelenleg, hogy nem annyira a hardware-re kell rámenni, hanem az elméleti tudásra. A programozásra, a mesterséges intelligenciák, virtuális valóságok fejlesztésére kell összpontosítani. Ezeket relatív alacsony költségvetésből nagyon hatékonyan lehet fejleszteni, és azt gondolom, hogy a magyar programozók erre alkalmasak. Nem véletlenül jön ide egy csomó cég. Nem csak azért, mert olcsó a munkaerő, hanem mert megbízható is ezen a területen. De természetesen mindenkinek a maga területe felé húz a szíve, éppen ezért sosem szabad ezeket a döntéseket egy emberre bízni.

- A digitális világ eszközei nyilván megkönnyítik az életünket. Ugyanakkor van egy olyan félelem is, hogy túlságosan elkényelmesítenek, a számítógépek miatt elfelejtünk számolni, a GPS leszoktat a tájékozódásról. Ön szerint mekkora teret kell, szabad, előnyös engednünk a gépeknek az életünkben?

- Úgy gondolom, gyerekkorban fontos, hogy az emberek megismerkedjenek a világgal, és itt most nem a digitális dolgokra gondolok, hanem arra, hogy kint legyenek a szabadban, megtanulják az alapokat, tájékozódjanak. De azt mondani, hogy a technológiai fejlettség elkényelmesít, az ahhoz hasonló, mint ha azt mondták volna néhány ezer évvel ezelőtt, hogy a ló elkényelmesíti az embert, mert már nem kell gyalogolnia. A világ változik és fejlődik. Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk alkalmazkodni a világhoz. Azért sikerült benépesítenünk a világot, mert ruhákat tudtunk felvenni, tüzet tudtunk gyújtani.

A mai napig azt próbáljuk elérni, hogy a világ alkalmazkodjon hozzánk, miközben a természetünkben az van, hogy mi alkalmazkodjunk világhoz.

A világ változik, és ez ellen nem nagyon tudunk mit tenni. Nem is kell.

A cikk megjelenését a Telekom támogatta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Mi köze a Túró Rudinak a babaváráshoz? Németh Nóri, a PregHello applikáció megalkotója elárulja nekünk
Saját várandóssága adta az ötletet Németh Nórinak az ingyenes applikációhoz, amit ma már több tízezer kismama használ a babavárás időszaka alatt és után.


Nem ritka, hogy sok nőt megihlet az anyaság, a babavárás, sokan ebben az időszakban találnak rá önmagukra, kezdenek új dolgokba, váltanak karriert, vállalkozást alapítanak. Németh Nórival, a PregHello applikáció megálmodójával és tulajdonosával is pontosan ez történt: észrevette, hogy nincs olyan magyar nyelvű információgyűjtemény a piacon, ahol a kismamák egyszerűen, gyorsan, átláthatóan és nem utolsósorban szórakoztatóan tájékozódhatnak, ezért úgy döntött, készít egyet ő maga. Nóri a mára rendkívül népszerűvé vált alkalmazás megszületéséről, a további célokról és tervekről mesélt nekünk.

  • SZMO: Hogyan született meg a PregHello ötlete, és mik voltak az első lépések, amiket megtettél, hogy applikációt fejleszthess?

Németh Nóra: Amikor elszántam magam, hogy összerakok egy olyan tartalomcsomagot, ami segíti a kismamákat, akkor fogtam egy A4-es lapot és elkezdtem összeírni, hogy milyen információk segítenének engem és más várandós kismamákat. Az alkalmazás fejlesztése ugyan csak akkor kezdődött el, amikor a kisfiam bölcsis lett, de addigra elég jól összeállt az első verzió tartalma.

A kezdetektől fogva fontos volt számomra, hogy a kismamák hiteles forrásra támaszkodhassanak, így szakmájukban elismert és aktívan dolgozó egészségügyi szakemberek validálták és a mai napig is folyamatosan aktualizálják az alkalmazásban szereplő összes tudásanyagot.

  • SZMO: Volt személyes élményed, ami inspirálta a fejlesztést?

 Németh Nóra: Azt gondoltam magamban: „Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan platform, ami kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi.” Országonként ugyanis teljesen eltérőek a javaslatok, így szerintem nagyon fontos, hogy kifejezetten az itthoni viszonyokat vegyük figyelembe a magyar kismamák számára. Magába az applikációba is rejtettem pár személyes élményt.

A várandósság heteit az applikáció főként gyümölcsökhöz hasonlítva mutatja, a kismamák lelkesen mutatják mindig a párjuknak, hogy az adott napon épp milyen gyümölcs méretének felel meg a kisbabájuk. Van két dolog azonban, amik kifejezetten személyes emlék miatt kerültek be az appba..

A Playmobil figura a férjem nagy kedvence, és egyik alkalommal, miután az orvostól jöttünk haza, vidáman vette észre, hogy amekkora akkor volt a kisbabánk, teljesen megegyezett a kezében tartott Playmobil figura méretével. Ugyanígy a túró rudi a  a 14. hétnél szerepel. Én nagy túró rudi rajongó vagyok és a túró rudi hossza pont akkora, mint ebben a korban a magzat mérete. Lemértük vonalzóval.

  • SZMO: Mi volt a legnagyobb kihívás az applikáció fejlesztése és működése során?

Németh Nóra: Mindig vannak kisebb dolgok, amikkel meg kell küzdeni, amiket helyre kell hozni, mielőbb meg kell oldani. A rendszerhibák, illetve a határidők betartása, az ezekre való állandó koncentráció az, ami számomra nehézség, ez persze nem a legszórakoztatóbb része a dolognak. Nem volt könnyű olyan szakembereket, fejlesztőket találni, akikkel kifejezetten jó együtt dolgozni és nem csak értenek a dolgukhoz, de emberileg is könnyen megértetik magukat és gördülékeny velük a közös munka. De szerencsére találtunk megfelelő munkatársakat, és a szakértők, akikkel együttműködünk az egyik legfontosabb mozgatórugói a gépezetnek. Tőlük leszünk igazán hitelesek és naprakészek.

Szakértőink között találunk szakorvost, nőgyógyászt, gyermekápolót, védőnőt, pszichológust, bábát, szülésznőt, gyógytornászt, szonográfust, diabetikust, mentőtisztet, szülésznőt és visszérspecialistát is.

Úgyhogy azt hiszem joggal mondhatom, hogy tényleg minden területre odafigyelünk és profi, hiteles forrásból adunk információt a kismamáknak.

Szerencsésnek érzem magam, mert tudom, hogy sokan, akik vállalkozásba kezdenek, eljutnak egy olyan ponthoz, amikor  el kell dönteniük, hogy megéri-e folytatni, vagy nem. Nálam nem volt ilyen pont, mindig tudtam, hogy mit szeretnék a PregHellóval. Viszont egyértelműen szükség van néha pihenésre, megújulásra, mert azért el lehet  fáradni a vállalkozásvezetésben.

  • SZMO: Mikor érezted először azt, hogy az applikáció sikeres, mikor gondoltad, hogy „Igen, pontosan ezt képzeltem el, megcsináltuk”! ?

Németh Nóra: Az alkalmazás létrejötte után két héttel. Ugyanis szinte azonnal letöltötte 2500 kismama, ez pedig egyértelmű visszajelzés volt számomra, hogy mekkora szükség volt már itthon egy ilyen platformra. Amire pedig nagyon büszke voltam akkor is és most is, hogy ezek a kismamák nem csak letöltik és használják az applikációt, de visszajelzést is adnak folyamatosan.

Már az elején is rengeteg pozitív üzenetet kaptunk, de ami nekem külön öröm, hogy javaslatokat, ötleteket írnak, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy megfelelően fejlesszük az alkalmazást és minél inkább kielégítsük a felhasználók igényeit. Ez pedig nagyon nagy érték.

Ha már visszajelzés: számomra például az egyik legkedvesebb a MAVE-hoz (Magyar Védőnők Egyesülete) kapcsolódik, akik előszeretettel ajánlják a PregHellót a kismamáik számára, ez pedig szakmailag is egy szuper elismerés.

  • SZMO: Mi volt az eddigi legnagyobb mérföldkő az applikáció életében?

Németh Nóra: Majd most jönnek az igazi mérföldkövek! De eddig az applikáció „kistestvérének”, a BabyHellónak a létrejötte volt különös jelentőségű. Ez az app is egyre népszerűbb, ezt is már több ezer kismama töltötte le itthon, így erre mindenképp büszke vagyok.

De említhetem mérföldkőként  az idén ősszel első alkalommal megrendezésre kerülő Babaváró fesztivált, amit már elképesztően várok! Tényleg egy igazi jó hangulatú, szakmai, ám vidám és színes, közösségépítő fesztiválra készülünk, ami úgy gondolom, hogy más lesz, mint az eddig itthon megrendezett baba-mama expók.

Preghello Babaváró fesztivál - Írd be a naptárba már most!

A fesztivált szeptember 13-án, szombaton egy gyönyörű helyszínen, az Eiffel Műhelyházban rendezik meg és a szervezők nem titkolt célja, hogy egy olyan közösségi élmény legyen ez a nap, ahol minden kismama és kispapa jól érzi magát és az eseményről magabiztosan és boldogan távozzanak.

Jegyvásárlás és részletek: www.preghello.com

  • SZMO: És mit gondolsz, maga az applikácó miben különbözik akár az itthoni, akár a külföldi alkalmazásoktól?

Németh Nóra: Amellett, hogy kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi, amit meglehetősen hiányoltam, átláthatóra, letisztultra terveztük az alkalmazást, amiben nincsen felesleges s töltet és forgatag, amiben el tudna veszni a kismama.

  • SZMO: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve a PregHellóval?

Németh Nóra: Minden folyamatosan változik, én inkább közeli célokat szoktam kitűzni elsősorban, mint például amilyen a fesztivál is. De mindenképpen tervben van, hogy szeretnénk külföldi piac felé is nyitni, létrehozni a PregHellót több nyelven is, jelenjünk meg minél több helyen. De mindennek meg van a maga ideje, én ebben nagyon hiszek. A BabyHello és a fesztivál is pont akkor valósult meg, amikor itt volt az ideje, és biztos vagyok benne, hogy ezek a tervek is a megfelelő időben fognak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk