SIKERSZTORIK
A Rovatból

„Leejtettek már 30 méterről, robbantottak rám 27 köbméter vizet, és ugrottam el magassarkúban egy felém robogó vonat elől”

Hosszú út vezetett az ötvösműhelytől a filmforgatásokig, de Talpassy Dorottya nem bánta meg a döntését. Több mint egy évtizede kaszkadőrként dolgozik, és úgy érzi, végre olyan munkát végez, amiért érdemes nap mint nap a határokat feszegetni.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. január 26.



Talpassy Dorottya ötvösből lett kaszkadőr: nemrég Cate Blanchett megbecsült dublőrje volt, de Henry Cavill is úriemberként bánt vele a Vaják forgatásán. Volt olyan hete, amit 11 óra alvással csinált végig, de a legrosszabb forgatási napját sem cserélné le a régebbi életének legjobb napjára.

– Hogy lettél ötvösből keresett kaszkadőr – olyan komoly projektekkel, mint a Halo, a Dűne: Prófécia vagy az Assassin’s Creed –, és melyek voltak ezen az úton a főbb fordulópontjaid?

– Esetemben ez padlóra kerüléssel kezdődött, de akkor még csak költői értelemben. Nem úgy alakult az aranyműves pályám, mint ahogy elterveztem. De a bukás legjobb része, hogy abból magasabbra is emelkedhet az ember. Úgyhogy amikor a kudarcom romjain ücsörögtem, úgy gondoltam, most ideje lenne a saját utamon menni tovább. Az ötvösség nekem annak idején amolyan második választás volt, amiben a szüleim – nem elítélhető módon – jobban támogattak, mint a kaszkadőr és színész álmaimban. De az ember életében eljöhet az a pillanat, mikor az út, amin addig haladt, zsákutcába vezet, akkor pedig jöhet az újratervezés, én pedig úgy érezem, még van időm ehhez az álomhoz visszatérni. És bár akkor nem tudtam volna, mit hagyok ki, ha nem így döntök, tudom, hogy akkor is bántam volna egy életen át. Rákerestem az itthoni kaszkadőr-képzésekre, és hirtelen értelmet nyert az összes sima, küzdő- és extrémsport, amelyeket kisgyerekkoromtól űztem, az összes korábbi színitanfolyam, és összeállt a kép. Ez most már több mint 10 éve volt, és azóta ennek az életemnek a legrosszabb napját sem cserélném annak az életemnek a legjobbjára.

– Ahogy elnéztem egy rólad készült videót munka közben, az előkészületek része az úgynevezett markerek rögzítése a tested különböző pontjain. Mennyi időt vesz igénybe egy marker-felrajzolás az arcra, valamint egy teljes testes marker-felhelyezés?

– A mocap, azaz motion capture munka alatt sokszor nemcsak a testmozgásunkat rögzítik, de az arcunkat és a szánkat is. Az ehhez szüksége arc markerek felvitele függ az éppen használt technikától is, úgyhogy ezeknek a felvitele lehet 5, de akár 15-20 perc is. A testmarkerek kevésbé igényelnek milliméteres precizitást, és egy rossz helyre felrakott markert is csak egy pillanat áttenni. Ez annak függvényében, hogy az ujjak mozgását is kell-e rögzíteni, 5-10 perc alatt kész tud lenni. De azt hozzátenném, hogy a markerezés elsősorban a 3D mozgás rögzítésénél a motion capture (azaz mocap) munkához készül, amivel videojátékokhoz, vagy CGI-hoz vesszük fel a mozgást. Persze van, hogy forgatáson is alkalmazzuk arccseréhez, de ez a ritkább eset.

– Mennyire kötött egy harcjelenetben a koreográfia? Van benne spontaneitás?

– Ez elsősorban attól függ, hogy az adott koreográfia egy fő harci jelenet, (hero fight), vagy háttérelem (background fight). Az utóbbiak sokszor a helyszínen gyorsan összerakott, pár mozdulatos egyszerűbb koreók, amelyek szükség esetén ismételhetőek addig, amíg a dramaturgia szerint valamelyik félnek padlót kell fognia, vagy amíg el nem hangzik a „CUT!” (vagyis „ennyi”). Ezekkel sokkal nagyobb a szabadságunk, többször fér bele az impró, bár jelenet közbeni, teljesen spontán dolgokra leginkább külső kényszer visz minket, mint például egy elejtett fegyver, vagy egy másik harcoló párossal való összeütközés. Ilyenkor nem állhatunk meg, hogy „nem így volt”, hanem vagy folytatjuk puszta kézzel, vagy jöhet a társunknak elmormogott „vágj le!”, majd a talaj. Egy ún. hero fight ennél sokkal összetettebb. Annak a felépülése egy több napos vagy hetes folyamat, és az sem ritka, hogy hónapokkal a leforgatása előtt kezdjük el összerakni, rétegről rétegre. Ezeknél az úgynevezett „fight master” igyekszik a legapróbb részleteket is megkomponálni. Ez pedig nem csak az alapvető mozdulatokat jelenti, de alkalmasint meg kell küzdenünk egy macerásabb jelmez okozta nehézségekkel, foglalkoznunk kell a kellékfegyverek sajátosságaival, és figyelembe kell vennünk a helyszín adottságait is. Ez lehet egy tűsarkús jelmez a macskakövön, egy köpenybe rendre beakadó revolverkakas, vagy akár a fényelés vagy füstgép, amely a végső képhez szükséges, de a mi látásunkat nehezítheti. Ezekre igyekszünk mind felkészülni, hogy a forgatás napján már ne jelenthessenek problémát.

Ezeken felül az ilyen jeleneteknél nemcsak a mi mozdulataink, de alkalmanként a minket vevő kamera pontos pozíciója is része a koreográfiának, hiszen nekünk is pontosan tudnunk kell, hogy mikor jöhet be közénk, vagy mikor kerülhet a hátunk mögött a pörgő kardunk útjába. Az operatőrt pedig nem bántjuk, és a kamera is drága!

Persze bármikor előfordulhat tévesztés: megbotolhat valaki, vagy elcsúszhat a ritmus vagy az időzítés. Ezekre fejben mindig készen kell állni, mert aranyszabály, hogy ha nem ordas nagy a hiba, ilyenkor sem állhatunk le, amíg nincs „cut”. Mert könnyen lehet, hogy a kamera nem is látta, vagy a néző számára nem érzékelhető, vagy egy véletlen okán a végén valami jobb születik (számos filmtörténelmi legenda szól ilyen gyöngyszemekről).

– Mennyire lehet az embernek magánélete egy ilyen szakmában? Gondolom nincs 8 órás munkaidő és hétvége sem nagyon…

– A mi munkaidőnk a munkanapokon nagyjából az ébren töltött órák, mínusz utazási idő. Egy forgatási nap nettó 10-12 óra, plusz esetünkben az elkészülési és lebontási idő. Ez szerencsésebb esetben lehet együtt másfél óra, de nem ritka a 2-3 órás pre-call (vagyis korábbi kezdés), nagyon durva jelmez, smink, paróka, esetleg protézis esetén pedig 4-5 óra is előfordul, ami után a lebontás is ritkán kevesebb 1 óránál. Általában 14-15 órával szoktunk számolni, de forgatási napra jobb nem tervezni semmit. Bármikor rákérhetnek a nap végén túlórát, ami aztán elnyúlhat 3 óra pluszra is. Volt olyan hetem, amit hétfőtől pénteking összesen 11 óra alvással csináltam végig.

Ezen felül elég gyakoriak a 6 napos munkahetek, szóval ha valaki állandó stábtag, és nem csak bizonyos forgatási napokra hívják, akkor általában vasárnap mos, akkor látogat rokonokat vagy barátokat, próbál valahogy kikapcsolódni, vagy csak üres tekintettel bámulja a plafont egy napon át (néha ez a maximum, amire ilyenkor képesek vagyunk). Ilyen téren a legmegterhelőbb munkám egy 9 hónapos projekt volt. Heti hat napban dolgoztunk, és egy-két havonta vasárnap is be kellett mennünk, hogy tudjuk tartani a tervet. Erre rájött még a minimum 2-3 órás utazási idő... azalatt az időszak alatt én a társadalom számára kvázi eltűnt személy voltam.

Persze nem minden munka ilyen, a szakma kisebbik része dolgozik alapcsapatban, emiatt ez néha a másik végletbe tud átfordulni, mert van, hogy csak hetente 1-1 napok vannak, vagy hogy az embert hónapokig nem hívják. Ilyenkor ezt az időt átalában edzésre, gyakorlásra, vagy rehabra és persze a magánéletre fordítjuk. A munka mennyisége attól is függhet, hogy valakinek milyen képességei vannak, milyen az alkata, vagy éppen mennyi, és milyen jellegű produkció forog. Egy művész vagy történelmi személy életrajzi filmjében talán egy darab kaszkadőr sem fordul meg. De ha több sci-fi is forog egyszerre, akkor keveset unatkozunk.

– Melyek voltak a legveszélyesebb jeleneteid, illetve a legnagyobb sérüléseid a forgatások alatt?

– Ezt már egyre nehezebb számon tartani. A zúzódásokat, vágásokat nem számoljuk, azok szériatartozékok. De volt már, hogy csak pár perccel talajt érést követően tudtak felkanalazni a padlóról. Nos, sem a lelki, sem a fizikai érzést nem sírom vissza. Volt olyan is, hogy kvázi megsemmisült a vállamból egy kisebb darab, és volt már olyan monoklim is, ami két héttel később is betakarta a fél arcom, és több mint egy óra, illetve ötszörös adag alapozó volt, mire a sminkes eltüntette.

Szedtem már ki kavicsdarabot a fejbőröm alól, mielőtt visszamentem a jelenetbe verekedni, és volt már olyan összefejelésem, hogy átharaptam a nyelvem, és az egyik szememre ideiglenes látáskiesésem lett. Utóbbi után még leforgattam egy ablaktörős-lövöldözős, földön fetrengős jelenetet, és csak utána mentem magamat kivizsgáltatni. Másnap már egy hajóról löktek 9 méterről a tengerbe.

Mikor az Erzsébet hídról kellett kvázi leugranom (kötéllel rögzítve, tehát az ugrásból csak a korlát külső pereméről kilógva kellett arccal a víz felé megtámaszkodnom, amíg vissza nem húztak), a próbák alatt valaki kihívta ránk a rendőröket, mert azt hitte, öngyilkos akarok lenni. A korláton ücsörögtem, kifelé lógatott lábakkal – és egy marék kötéllel biztosítva – mikor megérkeztek a járőrök, hogy megmentsenek.

Két másik kolléganőmmel együtt ejtettek már le zsinórral 30 méteres magasságból, hogy csak a talaj fölött fogjanak meg. Ott az első próbák alatt a felső ponton megfordult a fejemben, hogy az alánk bekészített, amúgy vastag és nagy, de fentről már igen kicsinek tűnő szivacsnak a legrosszabb esetben inkább csak a nedvszívóképessége miatt lesz értelme. Egyszer rám robbantottak 27 köbméter vizet, ahol a víz és a sodrásába kerülő berendezési tárgyakon túl számolni kellett a kirobbantott biztonsági üveg szilánkjaival is. Máskor egy felém robogó vonat elől kellett az utolsó pillanatban elugranom, magassarkúban, vaksötétben. Többször rántottak már ki zsinórral robbanásból, egyszer a kicsit nagyobbra sikerült pirotechnika körbe is rajzolta az arcom elé tartott karjaim X formáját, mint valami rajzfilmben. Azt pedig tényleg nem tudnám már megmondani, hányszor csaptak falnak, vagy vertek szét rajtam, illetve velem valamit. Azt nem nevezném kiemelkedőnek, de meglehetősen gyakori, és szintén nehéz, mikor egy rosszabb, de lábon kihordható sérüléssel kell végigcsinálni egy produkciót, és gyakran hónapokig összeszorított fogakkal végzi az ember a munkáját. És nem lehet kifogás: vagy tudod teljesíteni a feladatodat, vagy add át a helyed másnak.

Nem egyszer pedig maga a jelmez, vagy a környezeti körülmények kínoztak meg annyira, hogy csak makacsságból nem sírtam el magam a díszlet közepén.

– És melyik volt a legszebb forgatási helyszín, ahol valaha jártál?

– Sokáig erre kérdésre a válaszom a horvátországi Rovinj volt, ami a kedvenc horvát városom, és ahol többször is volt lehetőségem és szerencsém forgatni. És ha már Horvátország, a pulai Snjezana Colosseum is érdemel egy említést. Gyerekként mikor ott voltam a családommal, nem hittem volna, hogy egyszer azért térek majd vissza, hogy magam is a küzdőtéren verekedjek!

Továbbá az egyik legkülönlegesebb Jordánia volt, bár ott azok a helyek voltak fantasztikusak, ahol jártunk és felkészültünk, a forgatási helyszínek pedig inkább voltak érdekesek, mint szépek.

Viszont tavaly trónfosztás történt, amikor Olaszországban dolgoztam a Garda-tónál. Az egész régió lélegzetelállító az utolsó bokorig, és azzal a produkcióval olyan helyszíneken forgattunk, ahol nem tudtam nem egész nap a látványt fotózni, vagy csak lenyűgözve bámulni.

– Dolgoztál többek közt Cate Blanchett dublőreként a Borderlandsben és Henry Cavillel a Vajákban egyaránt. Mi a tapasztalatod ezekkel az A-listás sztárokkal?

– Személy szerint velük fantasztikusan jó volt a közös munka, már-már váratlanul emberségesek voltak, és nem úgy értem, hogy ismert színészekhez képest, hanem csak úgy, mint emberek. Ez az ipar hiába egy művészeti ág, közben egy könyörtelen gépezet is egyben, ahol sokszor nincs idő vagy lehetőség a lágyabb emberi gesztusokra. Emiatt az én szememben mindig jobban kiemelkedik a sorból, ha valaki ilyen körülmények között is szán ezekre időt és energiát.

Henry Cavill az egész közös munkánk alatt végig igazi brit úriember volt, amivel a nehezebb pillanatokat is meg tudta könnyíteni. Emellett én úgy gondolom, az elvártnál jóval felkészültebb és fókuszáltabb volt az akciójeleneteket illetően. Ugyanezt tudom Anthony Mackie-ről is mondani. Sok színésznek van tehetsége vagy jártassága küzdelmi téren – legyen az fegyveres vagy szabadkézi –, de ritka az, aki nem csak olyan gyorsan tanulja meg a koreográfiát, mint egy kaszkadőr, de ugyanolyan természetességgel is képes megtalálni benne a helyét.

Ami pedig a ritkaságokat illeti, kevés olyan színésznőm volt, aki annyira megbecsülte és értékelte a munkámat, mint Cate Blanchett. A vele való közös munkának mindig is külön helye lesz a szívemben. Őérte még az elszenvedetteknél is több fájdalmat elviseltem volna, jaj és zokszó nélkül!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
100 nap alatt több mint 63 ezer megmentett termék – így működik Magyarország első élelmiszer-outletje
A Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET-ben a közeli lejáratú vagy csomagolássérült termékek akár 70 százalékkal olcsóbban is megvásárolhatók, miközben több tonnányi élelmiszer menekül meg a kidobástól.


Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Az eredmények önmagukért beszélnek: több mint 63.000 terméket mentettek meg a pazarlástól, ami 16,6 tonna élelmiszert jelent.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

ez átlagosan 300–400 forint megtakarítást jelent termékenként,

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

a polcokra csomagolássérült, közel lejáró, túlkészletezett vagy szortimentfrissítésből kikerülő termékek kerülnek, akár 70%-kal olcsóbban.

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Orvosi bravúr: aranybevonatú, személyre szabott pacemakert kapott egy beteg Pécsen
Az országban elsőként a A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján ültettek be ilyen pacemakert, amelyre eddig világszinten is csak nagyon kevés példa volt.


Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

Ez azért is komoly bravúr, mert a nemzetközi szakirodalomban is csak elenyésző számú hasonló beavatkozásról számoltak be ezidáig.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A pacemaker-generátort egyedileg, a beteg alapbetegségének megfelelően gyártották le részletes kivizsgálást követően.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

a pacemaker-generátor nem csak összetétele miatt számít különlegesnek, hanem jól példázza azt is, hogy a modern orvoslás egyre inkább a személyre szabott ellátás irányba halad.

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Több mint egymillióan voltak kíváncsiak a magyar pavilonra Japánban
A magyar megjelenés az Expó központi témájához egyedi módon kapcsolódott, a figyelmet a hagyományokra, az ember és a természet harmóniájára, valamint a múlt értékeiből építkező jövő gondolatára irányítva.


A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A kulináris sikerek számokban:

Gulyáslevesből: 18 600 adag

Hortobágyi palacsintából: 17 000 adag

Somlói tekercsből: több mint 4100 adag, azaz 164 méternyi desszert készült – ez több mint másfél futballpályányi édes élmény.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

„A világkiállítás ideje alatt 19 százalékkal nőtt a Magyarországra beutazó japán turisták száma 2024 azonos időszakához képest. A magyar bemutatkozás hidat épített a két nemzet között: élményt és inspirációt adott mindazoknak, akik az expós látogatásukat követően személyesen is szerették volna felfedezni hazánkat. A kulturális jelenlétnek ez a formája hosszú távon erősíti Magyarország imázsát a szigetországban.”

Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Mi köze a Túró Rudinak a babaváráshoz? Németh Nóri, a PregHello applikáció megalkotója elárulja nekünk
Saját várandóssága adta az ötletet Németh Nórinak az ingyenes applikációhoz, amit ma már több tízezer kismama használ a babavárás időszaka alatt és után.


Nem ritka, hogy sok nőt megihlet az anyaság, a babavárás, sokan ebben az időszakban találnak rá önmagukra, kezdenek új dolgokba, váltanak karriert, vállalkozást alapítanak. Németh Nórival, a PregHello applikáció megálmodójával és tulajdonosával is pontosan ez történt: észrevette, hogy nincs olyan magyar nyelvű információgyűjtemény a piacon, ahol a kismamák egyszerűen, gyorsan, átláthatóan és nem utolsósorban szórakoztatóan tájékozódhatnak, ezért úgy döntött, készít egyet ő maga. Nóri a mára rendkívül népszerűvé vált alkalmazás megszületéséről, a további célokról és tervekről mesélt nekünk.

  • SZMO: Hogyan született meg a PregHello ötlete, és mik voltak az első lépések, amiket megtettél, hogy applikációt fejleszthess?

Németh Nóra: Amikor elszántam magam, hogy összerakok egy olyan tartalomcsomagot, ami segíti a kismamákat, akkor fogtam egy A4-es lapot és elkezdtem összeírni, hogy milyen információk segítenének engem és más várandós kismamákat. Az alkalmazás fejlesztése ugyan csak akkor kezdődött el, amikor a kisfiam bölcsis lett, de addigra elég jól összeállt az első verzió tartalma.

A kezdetektől fogva fontos volt számomra, hogy a kismamák hiteles forrásra támaszkodhassanak, így szakmájukban elismert és aktívan dolgozó egészségügyi szakemberek validálták és a mai napig is folyamatosan aktualizálják az alkalmazásban szereplő összes tudásanyagot.

  • SZMO: Volt személyes élményed, ami inspirálta a fejlesztést?

 Németh Nóra: Azt gondoltam magamban: „Milyen jó lenne, ha lenne egy olyan platform, ami kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi.” Országonként ugyanis teljesen eltérőek a javaslatok, így szerintem nagyon fontos, hogy kifejezetten az itthoni viszonyokat vegyük figyelembe a magyar kismamák számára. Magába az applikációba is rejtettem pár személyes élményt.

A várandósság heteit az applikáció főként gyümölcsökhöz hasonlítva mutatja, a kismamák lelkesen mutatják mindig a párjuknak, hogy az adott napon épp milyen gyümölcs méretének felel meg a kisbabájuk. Van két dolog azonban, amik kifejezetten személyes emlék miatt kerültek be az appba..

A Playmobil figura a férjem nagy kedvence, és egyik alkalommal, miután az orvostól jöttünk haza, vidáman vette észre, hogy amekkora akkor volt a kisbabánk, teljesen megegyezett a kezében tartott Playmobil figura méretével. Ugyanígy a túró rudi a  a 14. hétnél szerepel. Én nagy túró rudi rajongó vagyok és a túró rudi hossza pont akkora, mint ebben a korban a magzat mérete. Lemértük vonalzóval.

  • SZMO: Mi volt a legnagyobb kihívás az applikáció fejlesztése és működése során?

Németh Nóra: Mindig vannak kisebb dolgok, amikkel meg kell küzdeni, amiket helyre kell hozni, mielőbb meg kell oldani. A rendszerhibák, illetve a határidők betartása, az ezekre való állandó koncentráció az, ami számomra nehézség, ez persze nem a legszórakoztatóbb része a dolognak. Nem volt könnyű olyan szakembereket, fejlesztőket találni, akikkel kifejezetten jó együtt dolgozni és nem csak értenek a dolgukhoz, de emberileg is könnyen megértetik magukat és gördülékeny velük a közös munka. De szerencsére találtunk megfelelő munkatársakat, és a szakértők, akikkel együttműködünk az egyik legfontosabb mozgatórugói a gépezetnek. Tőlük leszünk igazán hitelesek és naprakészek.

Szakértőink között találunk szakorvost, nőgyógyászt, gyermekápolót, védőnőt, pszichológust, bábát, szülésznőt, gyógytornászt, szonográfust, diabetikust, mentőtisztet, szülésznőt és visszérspecialistát is.

Úgyhogy azt hiszem joggal mondhatom, hogy tényleg minden területre odafigyelünk és profi, hiteles forrásból adunk információt a kismamáknak.

Szerencsésnek érzem magam, mert tudom, hogy sokan, akik vállalkozásba kezdenek, eljutnak egy olyan ponthoz, amikor  el kell dönteniük, hogy megéri-e folytatni, vagy nem. Nálam nem volt ilyen pont, mindig tudtam, hogy mit szeretnék a PregHellóval. Viszont egyértelműen szükség van néha pihenésre, megújulásra, mert azért el lehet  fáradni a vállalkozásvezetésben.

  • SZMO: Mikor érezted először azt, hogy az applikáció sikeres, mikor gondoltad, hogy „Igen, pontosan ezt képzeltem el, megcsináltuk”! ?

Németh Nóra: Az alkalmazás létrejötte után két héttel. Ugyanis szinte azonnal letöltötte 2500 kismama, ez pedig egyértelmű visszajelzés volt számomra, hogy mekkora szükség volt már itthon egy ilyen platformra. Amire pedig nagyon büszke voltam akkor is és most is, hogy ezek a kismamák nem csak letöltik és használják az applikációt, de visszajelzést is adnak folyamatosan.

Már az elején is rengeteg pozitív üzenetet kaptunk, de ami nekem külön öröm, hogy javaslatokat, ötleteket írnak, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy megfelelően fejlesszük az alkalmazást és minél inkább kielégítsük a felhasználók igényeit. Ez pedig nagyon nagy érték.

Ha már visszajelzés: számomra például az egyik legkedvesebb a MAVE-hoz (Magyar Védőnők Egyesülete) kapcsolódik, akik előszeretettel ajánlják a PregHellót a kismamáik számára, ez pedig szakmailag is egy szuper elismerés.

  • SZMO: Mi volt az eddigi legnagyobb mérföldkő az applikáció életében?

Németh Nóra: Majd most jönnek az igazi mérföldkövek! De eddig az applikáció „kistestvérének”, a BabyHellónak a létrejötte volt különös jelentőségű. Ez az app is egyre népszerűbb, ezt is már több ezer kismama töltötte le itthon, így erre mindenképp büszke vagyok.

De említhetem mérföldkőként  az idén ősszel első alkalommal megrendezésre kerülő Babaváró fesztivált, amit már elképesztően várok! Tényleg egy igazi jó hangulatú, szakmai, ám vidám és színes, közösségépítő fesztiválra készülünk, ami úgy gondolom, hogy más lesz, mint az eddig itthon megrendezett baba-mama expók.

Preghello Babaváró fesztivál - Írd be a naptárba már most!

A fesztivált szeptember 13-án, szombaton egy gyönyörű helyszínen, az Eiffel Műhelyházban rendezik meg és a szervezők nem titkolt célja, hogy egy olyan közösségi élmény legyen ez a nap, ahol minden kismama és kispapa jól érzi magát és az eseményről magabiztosan és boldogan távozzanak.

Jegyvásárlás és részletek: www.preghello.com

  • SZMO: És mit gondolsz, maga az applikácó miben különbözik akár az itthoni, akár a külföldi alkalmazásoktól?

Németh Nóra: Amellett, hogy kifejezetten a magyar viszonyokat tükrözi, amit meglehetősen hiányoltam, átláthatóra, letisztultra terveztük az alkalmazást, amiben nincsen felesleges s töltet és forgatag, amiben el tudna veszni a kismama.

  • SZMO: Milyen terveitek vannak a jövőre nézve a PregHellóval?

Németh Nóra: Minden folyamatosan változik, én inkább közeli célokat szoktam kitűzni elsősorban, mint például amilyen a fesztivál is. De mindenképpen tervben van, hogy szeretnénk külföldi piac felé is nyitni, létrehozni a PregHellót több nyelven is, jelenjünk meg minél több helyen. De mindennek meg van a maga ideje, én ebben nagyon hiszek. A BabyHello és a fesztivál is pont akkor valósult meg, amikor itt volt az ideje, és biztos vagyok benne, hogy ezek a tervek is a megfelelő időben fognak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: