SIKERSZTORIK
A Rovatból

Krisán László: Az a közel két millió magyar vállalkozás, aki próbál boldogulni, megérdemli a segítséget

A Széchenyi Kártya Programot koordináló KAVOSZ Zrt. vezérigazgatóját a kedvezményes hitelprogram mellett arról is kérdeztük, mitől lehet valaki sikeres vállalkozó.

Link másolása

– Mi az a tudás és szemléletmód, amit hivatásos katonatiszt édesapjának, illetve kereskedelemben dolgozó édesanyjának köszönhet?

– Édesapám a hivatásából adódóan pedáns, elég merev katonatiszt volt. Édesanyámnak köszönhetem azt a kereskedői vénát, amit az évek során adottságból sikerült profi szintre fejlesztenem és a szakmámmá tennem. Egyfajta furcsa kettősséget képviseltek ők ketten a közvetlen és a megközelíthetetlen pólust. Szemléletmód terén a legfontosabb örökségem, hogy az adott szónak mindig van hitele, azt tartani kell. A későbbi mentoraimtól is mindig azt tanultam, hogy egy kézfogás sokszor többet ér, mint egy sok száz oldalas szerződés, az elveinket pedig egy viszonylagos előny kedvéért sosem szabad feladni.

- Pályájának elején több évet töltött délkelet-ázsiai külszolgálaton. Milyen volt ez az időszak, visszatekintve mit adott hozzá az üzleti és privát szemléletéhez?

– Az első mentorom egy kínai üzletember volt, akire azóta is óriási tisztelettel tekintek, évente kétszer-háromszor is szoktunk beszélni. Ő mutatta meg nekem azokat a kezdő lépéseket, amelyek egy Magyarországról érkező fiatal fiúnak rengeteget jelentettek. A mai napig erős elfogultságom van Ázsia felé, nagyon kedvelem az ottani embereket, azzal együtt is, hogy valószínűleg soha nem tudom majd teljesen kiismerni őket, annyira máshogy gondolkodnak. Ettől függetlenül rengeteget tanultam tőlük, a személyiségem kialakulását is alapvetően befolyásolták.

– Demján Sándorra a mentoraként tekint. Hogyan emlékszik a vele töltött évekre, mi mindent köszönhet neki?

– Szinte mindent. Amikor több mint 20 évvel ezelőtt felfigyelt rám és magához hívott dolgozni, egyáltalán nem terveztem ingatlanokkal foglalkozni, amit meg is mondtam neki. Ő erre azt felelte, hogy nem is kell, inkább többféle szerepkörben segítettem neki, egyfajta jolly jokerként. Hihetetlenül sok bizalmat és iránymutatást kaptam tőle, több különféle projektet adott a kezembe. Sokan, akik körülötte voltunk, egyfajta apaképet is láttunk benne. Legalább annyit ért a dicsérete és a vállveregetése, mint amikor anyagilag honorálta eredményeinket. Nem volt kérdés, hogy a halála után is elvszerűen viszem tovább a tőle tanultakat. A szellemi örökségét, akár a Széchenyi Kártya Program, akár a Prima Primissima-díj, nem szabad elengedni.

Mindig keleti szemléletben, a Kelet felé nyitásban gondolkodott, hiszen az ottani szemléletmód, az egyértelmű alá-fölérendeltségi viszonyok sokkal nagyobb hatásfokot és sikerrátát garantálnak. Az üzleti életben igenis fontosak a letisztult szerepek, hatáskörök és a kijelölt feladatok, határidők. A gazdaságnak kitapintható szabályrendszere is van a sok változó mélyén. Ez egy folyamatosan mozgásban lévő és mozgásban tartó rendszer az üzlet nem alszik, így nekünk, akik függnek tőle megállás nélkül résen kell lennünk. Azonban azt is megtanultam, hogy a saját mentális egészségünkért, persze a magánéletet sem szabad elhanyagolni, egyensúlyt kell találni.

– Mitől lesz valaki sikeres vállalkozó? Van-e általános recept erre?

– Általános választ nem lehet adni rá.

Szerintem nagyon fontos, hogy egy pályakezdő fiatalnak, vagy egy kezdő vállalkozónak néhány pofont is ki kell állnia ahhoz, hogy igazán megedződjön. Nem is nagyon ismerek olyan sikeres üzletembert, akit legalább néhányszor ne küldött volna padlóra vagy egy válság, vagy egy rossz döntés. Nincs olyan, hogy valaki állandóan sikeres, legfeljebb olyan, hogy újra és újra talpra áll.

Kockázatokat kell vállalni, követni a belső hangot, mert esni és bukni az élet része. Hogy az ember ilyenkor feláll, vagy a földön marad a kudarcait siratva, az már csak rajta múlik. Fontos az elengedés is: adott esetben akár menet közben, hidegfejű döntést hozva is rá lehetünk kényszerülve egy teljes újratervezésre. Ebből is tanulni kell.

– Miért kötelezte el magát a kis- és középvállalkozások segítése mellett? Mi fogta meg ebben a szférában?

– Demján Sándorral sokat beszélgettünk arról, hogy a vállalkozó szónak milyen negatív felhangja volt még 20-25 évvel ezelőtt. Nekem az elejétől kezdve volt egy olyan idealisztikus elképzelésem, hogy igenis le kell mosni, meg kell tisztítani ettől az éltől. A rendszerváltás után persze rengeteg nyerészkedő kókler tetszelgett a vállalkozói név mögött, ők rászolgáltak ugyan a lenézésre, de sajnos általánosítást hoztak magukkal. A vállalkozók többsége azonban nem ilyen. Méltó a megbecsülésre. Magyarországon a munkaerő több mint háromnegyedét a mikro-, kis- és középvállalkozások adják, ezeknek az életben tartása és fejlesztése alapvető gazdasági érdek. Ezt az eszmét Sándortól vettem át, mostanra azt gondolom, hogy én is jó képviselőjük vagyok. Az a közel két és félmillió ember, aki vállalkozóként próbál boldogulni, megérdemli a segítséget. Fontos, hogy a legtöbben számokról és statisztikákról beszélnek, mi viszont az ezek mögött lévő emberekre, sorsokra is koncentrálunk.

Napi 4-500 ember jön be hozzánk, mindegyikük egy külön életút, nekünk pedig mindent meg kell tennünk az érdekükben, legyen szó vállalkozásfejlesztésről, beruházásról vagy a likviditási gondjaik megoldásáról.

(Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy minden a szektorban dolgozó munkavállalóra, vállalkozóra jut bizony egy család is, így a sorok között még több individuum tartozik a felelősségi körünkbe.)

– Hogyan foglalná össze, melyek a Széchenyi Kártya Program legnagyobb előnyei?

- A Program most már több mint 20 éve működik, válság idején és békeidőben is jelentős szerepet játszik. A Covid-világjárvány idején is azt láttuk, hogy amikor minden más gazdasági eszköz megállt, elkezdett száguldani felfelé. Gyakorlatilag elsőként, már 2020 áprilisában előálltunk egy a kormánnyal, partnereinkkel és a garantőr intézményekkel közösen kidolgozott, mindenki másnál kedvezőbb konstrukcióval. Mondhatjuk, hogy ez a Program egyrészt időálló, másrészt válságálló, a legfontosabb előnye pedig az, hogy a vállalkozók igényei alapján folyamatosan fejlesztjük, alkalmazkodunk az aktuális körülményekhez. Ez az állandó evolúció, öntanuló rendszer a tartós siker garanciája. 2002 óta több mint 520 ezer hiteligénylésnél járunk, amiből nagyjából 370 ezer sikeres volt. Összegben pedig közelítünk a 4300 milliárdhoz, ami átszámítva azt jelenti, hogy percenként 10-12 millió forint kerül ki a vállalkozókhoz, a nap 24 órájában.

– Sokan vannak, akik ódzkodnak a hitelfelvétel okozta eladósodástól. Őket mivel biztatná, hogy vegyék igénybe a szolgáltatásaikat?

- Hitelre nem szoktam senkit rábeszélni, hiszen ez egy kötelezettség-vállalás, ugyanakkor ennyire kedvező konstrukció (akár 0,5 százalékos FIX éves kamat) soha nem volt, és nagy eséllyel nem is lesz. Azért nem szabad kihagyni, mert még ha valaki épp nem is gondolkodik beruházásban, annak is komoly dobbantási esélyt jelenthet. Ráadásul a kamatozás fix, ami a körülmények hozta bizonytalanságban stabil és biztonságos horgonyt jelent. Ez is amiatt lehetséges, mert ahogy említettem, a termékeinket nem az íróasztal mellett találjuk ki, hanem mindig létező igényekre reagálunk. A különösen kitett ágazatokat, mint a turizmus vagy az agrárium, külön termékfajtákkal láttuk el, ezek mind legfeljebb 1 százalékos kamattal futnak. Lízingelésben is tudunk segíteni, akár 1 milliárd forintig, szintén fix 2,5 százalékos kamattal, a mikrohitelünk pedig induló vállalkozásoknak lehet hasznos: fél százalékos hitelt adunk 10 évre, amit például ingatlanvásárlásra is fel lehet használni.

– Hogy látja, mennyi idő alatt tudnak majd talpraállni a járvány által megtépázott kis- és középvállalkozások?

– A járvány eléggé átformálta a fejeket. Felértékelődtek a személyes kapcsolatok, az online tér szerepe óriási lett. Úgy gondolom, ezek a változások tartósan velünk maradnak majd. Fontos kérdés, vajon a vállalkozói mentalitást átformálta-e a válság: az nem opció, hogy ülünk ölbe tett kézzel, várva a dolgok jobbra fordulását. Nincs egyetlen varázsmegoldás, ami mindenre jó. Az olcsó hitel nem old meg mindent, viszont nem Isten ellen való vétek, amit sokféleképpen fel lehet használni és a segítségével vissza lehet térni a rendes működéshez.

Én úgy látom, hogy aki a mai napig talpon maradt, meg tudta őrizni a vállalkozását így vagy úgy, annak innentől már javulni fog a helyzete. Jönnek majd új vállalkozók is, új ötletekkel, új befektetőkkel. A gazdaság körforgása nem állt meg, csak megtorpant kicsit.

– Hogyan változott az elmúlt években a digitalizáció a KAVOSZ-nál, milyen technikai újdonságokat vezettek be?

- Aki most nem áll vagy állt át a digitalizációra, aligha tud majd jól kijönni a válsághelyzetből. Ezek a „-ció” végű szavak, mint az automatizáció, a robotizáció, vagy akár mesterséges intelligencia és a klímasemlegesség, még nem épültek be a gazdaság mindennapjaiba, de mindenki ebbe az irányba tol bennünket, a Magyar Nemzeti Bank zöld programjától az uniós pénzek zöld fókuszáig.

A Széchenyi Kártya Program GO! két népszerű termékét, a mikrohitelt és a lízinget áttettük online felületre, a vállalkozások pedig éltek a lehetőséggel, az igénylések kétharmadának előkészítését otthonról kezdeményezik.

Bár a legvégén be kell jönni személyesen aláírni, így is szinte teljesen száműztük a papírokat és lerövidítettük a személyes ügyintézés idejét. A folyamatnak még közel sincs vége, úgy hiszem ezt nem lehet megúszni, a világ előrehaladásának elengedhetetlen követelménye.

– Milyen céljaik vannak, merre szeretnének továbbfejlődni?

– Az alapmissziónkat máig Demján Sándor mondása írja le legjobban: mindig a legolcsóbb, legproblémamentesebb, leggyorsabb és az adminisztráció által legkevésbé terhelt termék legyen a Széchenyi Kártya.

A kamatkörnyezet változását természetesen senki nem kerülheti el, így biztosan át kell majd tekintenünk a program minden elemét. A folyamatosan változó világban nekünk továbbra is gyorsreagálású egységként kell működnünk, mindig a vállalkozók érdekeit képviselve. A jövőben is a számukra legkedvezőbb konstrukciókat szeretnénk nyújtani, hogy legnagyobb gondjuk ne a napi működés körül koncentrálódjon, hanem fejlődjenek, tervezzenek, vegyenek fel munkaerőt, képezzék azt és teljesítsék vízióikat, álmodjanak újabbakat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Két napon át nem találták a szelvényt a lakásban” – sofőrként dolgozik az első magyar lottónyertes unokája
Gáborban csak nagymamája halálakor tudatosult, hogy híres család tagja: felmenője igazi híresség volt az ötvenes években. Miután nyertek, napokig keresték a lottószelvényt a lakásban.

Link másolása

Ring Sándorné vitte el a hazai lottójátékok történelmének első főnyereményét 1957-ben. Az asszony a 6. játékhéten játszotta meg négy gyermeke életkorának számát, ötödikként pedig a saját életkorát húzta be. Misi 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Pár nap múlva éppen ez az öt szám volt a nyerő, Ring néninek 855 ezer forint ütötte a markát. Érdemes tudni, hogy

az akkori az átlagkereset 1442 forint volt, mai értékre átszámolva pedig 146 millió forintot érne ez a nyeremény.

„Édesapám volt a legfiatalabb, ő nem is kapott olyan sokat a nyereményből. A nagyi elég szigorú asszony volt, poroszosan nevelte a gyerekeit és velünk is így viselkedett. Festményekbe, műtárgyakba fektette a pénzt, emlékszem, hogy édesapám is kapott egy nagy képet, de nagy gazdagság nem köszöntött ránk” – mesélte Gábor a Blikknek.

Nagy volt az izgalom a sorsolás után, ugyanis két napon át nem találták meg a szelvényt a lakásban.

Végül egy kabátzsebből került elő az értékes papírdarab. Ring Sándorné akkoriban azt nyilatkozta, hogy egyelőre takarékba teszi a pénzt. Később ugyan próbált okosan gazdálkodni az összeggel, de gyermekei nehezen tudták kezelni a hirtelen jött gazdagságot.

Gábornak ha pénz nem is jutott, a lottózás szeretete azért megmaradt. Ő is mindig ugyanazokkal a számokkal játszik, bízva abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Szinte csoda: közel 30 év után találták meg a Forma-1-es versenyző ellopott Ferrariját
Mint kiderült, Gerhard Berger 1995-ben eltűnt autója Japánba került, majd onnan Nagy-Britanniába, ahol most találta meg a Scotland Yard.

Link másolása

Londonban találták meg Gerhard Berger volt Forma-1-es autóversenyző csaknem 29 éve ellopott Ferrariját.

Az osztrák expilóta Ferrari F512M típusú személyautóját 1995 áprilisában, a San Marino-i Nagydíj első időmérő edzése után lopták el ismeretlen tettesek Berger imolai szállodájának parkolójából, a Ferrari-istálló akkori másik versenyzője, Jean Alesi ugyancsak Ferrari típusú autójával együtt.

A Scotland Yard hétfőn bejelentette, hogy Berger Ferrariját az autókhoz kapcsolódó szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztálya 29 évvel az eset után Nagy-Britanniában megtalálta.

A beszámoló szerint a londoni rendőrség januárban értesítést kapott a Ferrari autógyártól arról, hogy egy amerikai vásárló tavaly egy brit közvetítő révén kívánt megvásárolni egy Ferrari személyautót, ám a cég vizsgálatai kiderítették, hogy lopott kocsiról van szó.

A Scotland Yard ilyen ügyekre szakosodott részlege kiterjedt vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy Berger ellopott autójáról van szó. Az ügyosztály kiderítette azt is, hogy a kocsit a 29 évvel ezelőtti lopás után nem sokkal Japánba szállítottak, és onnan érkezett 2023 végén Nagy-Britanniába.

Az ügyosztály négynapi vizsgálattal feltárta a kocsi múltját, és a Scotland Yard ezután lefoglalta a járművet, megakadályozva elszállítását Nagy-Britanniából – áll a londoni rendőrség hétfői beszámolójában.

A vizsgálatot vezető nyomozó, Mike Pilbeam közölte: szakértői becslések szerint a kocsi értéke megközelíti a 350 ezer fontot (162 millió forint).

Pilbeam közölte azt is, hogy Alesi ellopott Ferrarija továbbra sem került elő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
TikTok-videókban mutatja be Balázs, hogyan varázsoltak át egy romos parasztházat álmaik otthonává
Teljesen laikusként, szinte nulláról kellett felújítaniuk az etyeki házat, a három évig tartó munkát részletesen dokumentálták. A videókban szó esik sitthordásról, flexelésről, de még az építkezési alkoholizmusról is.
Láng Dávid - szmo.hu
2024. február 18.


Link másolása

Vidékre Házasodtunk címmel október elején indult Tarnóczi Balázs TikTok-csatornája, amelyen elmeséli, milyen kihívásokkal kellett szembenéznie friss házasként és apukaként egy házfelújítás levezénylése során. Arról beszélgettünk, mennyire tette próbára a projekt a kapcsolatukat a feleségével, előfordult-e, hogy besokalltak, és hogyan érintette őket az építőanyagok óriási áremelkedése.

– Sokan a gondolatától is fáznak annak, hogy felújítandó ingatlant vásároljanak. Számotokra mi szólt mellette?

– Épp nemrég készült egy kétrészes videóm arról, milyen előnyei vannak a romos, vagy legalábbis erősen felújítandó állapotú házaknak. A leglényegesebb szempont az ár, jóval olcsóbban meg lehet venni, mint egy kulcsrakész ingatlant. Emellett egy látszólag felújított ház is rejthet csapdákat: lehet, hogy amikor megveszi az ember, tök jónak tűnik, de pár hónap múlva mondjuk kiderül, hogy azért húztak fel gipszkarton falat, mert mögötte durván penészedik a valódi fal. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint visszabontani az egészet, akkor pedig máris ugyanott tartunk.

Ha a problémák előre láthatóak, az összességében sokkal ideálisabb helyzet, mint amikor ránézésre minden rendben, majd szép lassan kiderül, hogy valójában nagyon nem.

– Ha a fő indokotok az ár volt, akkor valójában kényszerből döntöttetek így, és mondjuk háromszor-négyszer annyi pénz birtokában inkább maradtatok volna Budapest belvárosában?

– Biztos, hogy nem. Én Salgótarjánban nőttem fel, aztán 12 évet éltem Budapesten, egyetemistaként és közvetlenül utána még kiélvezve ennek minden előnyét. Alapítottam stand up comedy társulatot, játszottam kilenc zenekarban, és még sorolhatnám. De ahogy elcsitultak bennem a kozmopolita ingerek, valahogy sokkal inkább a természetközeliség és a nyugalom kezdett vonzani.

Egyértelmű volt, hogy Budapestről el kell jönnünk, viszont a munkáim miatt valamennyire azért közel kellett maradnunk hozzá. Így végül a mindössze félórányira lévő Etyekre esett a választásunk. Egyéb szempontok is szóltak mellette, arról szintén készítettem egy videót, hogy mit érdemes mérlegelni, amikor az ember lakóhelyet választ.

– Mekkora személyes jelenlétet igényel egy ilyen projekt? Tudtatok-e dolgozni mellette?

– Amikor elkezdtük, hétvégente jártunk ki, már csak azért is, mert akkoriban olyan munkahelyem volt, ami állandó városi jelenlétet igényelt. Viszont apósom a távollétünkben is egyengette a dolgokat. Négy és fél hónapunk volt arra, hogy befejezzük az első szobát és a fürdőszobát, mivel addig tartott at albérleti szerződésünk, amit csak nagyon előnytelen feltételekkel tudtunk volna meghosszabbítani. Emiatt az első 4 hónap, 2020 decemberétől 2021 áprilisáig rettentően feszített tempóban zajlott.

Ráadásul ez pont a karantén idejére esett, ami abból a szempontból jó volt, hogy nem is vágyakoztunk elmenetelre, hiszen lehetőségünk se lett volna rá. Emiatt az összes szabadidőnket ebbe öltük. Az áprilisi beköltözést követően pedig már hétköznapokon is tudtunk haladni.

A munkám addigra jórészt otthonról végezhetővé vált, szóval két feladat között „pihenésként” nem megittam egy teát, hanem mondjuk elhordtam pár vödör sittet, kiástam egy négyzetmétert a terasz előkészítéséhez, esetleg leszedtem pár kiló mészkövet a disznóólról, hogy szét tudjuk bontani.

Amiatt is sietnünk kellett, mert augusztusban összeházasodtunk, és az esküvőnk után már itt nálunk szerettünk volna egy összejövetelt tartani, tehát addigra vendégfogadásra alkalmas állapotba kellett hozni a helyet. Nem egyszer fordult elő, hogy felkeltünk egy órával hamarabb hajnalban, hogy felvihessünk még egy réteg meszet valamelyik szobára, mert akkor az napközben tud száradni, és este mehet rá egy újabb réteg.

– Volt olyan, hogy besokalltatok?

– Inkább a feleségemnek volt olyan érzése néha, hogy jó volna szünetet tartani, elmenni kirándulni, vagy bárhogyan kikapcsolódni. De annyira hajtott bennünket a határidő és az előre lefektetett ütemterv, hogy nem éreztem szükségét a pihenésnek. Ez konfliktusokhoz is vezetett köztünk, úgyhogy meg kellett tanulnom kikapcsolni. Ahhoz képest, hogy ez a fajta munkavégzés addig totálisan távol állt tőlem, egy egészen új dimenzióját ismertem meg a flow érzésnek.

– Hárman csináltátok az egészet az apósoddal, senki mást nem vontatok be?

– Kezdetben még próbálkoztunk barátok elhívásával, hogy egyfajta közösségi élményt nyújtva őket is részesévé tegyük a történetnek, de ez nem mindig sült el jól. Ment rá emberi kapcsolatunk arra, hogy aki segíteni jött, nem tudta felvenni azt a tempót, amihez mi hozzáedződtünk a hónapok során.

Ilyenkor egy idő után óhatatlanul fellép egy olyan rossz érzés, hogy „mégse voltam jó segítség”, és ha sikerélmény helyett ezzel tér haza az adott barát, az sajnos súrlódáshoz vezethet. Egyébként készült arról a témáról is egy videóm, hogyan lehet elkerülni az ilyesmit.

Volt egy egyszemélyes kőműves segítségünk is egy idős mester bácsi személyében, aki például a vakolást és az ablakok cseréjét végezte, közben pedig folyamatosan tanított bennünket. Rengeteget köszönhetünk neki, de mivel korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeink, csak időnként bíztuk meg őt. És persze ott voltak szüleim is, akik amikor tudtak, bekapcsolódtak az aktuális folyamatokba, de Salgótarjánból nekik ez bonyolultabb volt azért, úgyhogy távmunkában végezhető feladatokat vittek, mint például a 100 éves tálaló szekrényünk kipofozása.

– A kapcsolatotokat mennyire tette próbára a projekt?

– Próbára tette, de kiállta a próbát. Amikor tavaly nyáron, a terhessége hetedik hónapjában nekiláttam a pince felújításának, és egy héten keresztül napi 12 órát ott töltöttem a pincében, amit ő akkor megközelíteni se tudott, érthető módon nem volt boldog. De fantasztikus megbocsátó- és megértőkészsége van, szóval ezen és a hasonló helyzetekben szerencsére túl tudtunk lendülni.

– Az építőanyagok ára óriásit nőtt az elmúlt pár évben. Ezt ti mennyire éreztétek meg?

– Abszolút mértékig. Épp most tervezek egy videót arról, mikor érdemes anyagot venni az építkezéshez, a válasz erre nagyon röviden annyi, hogy amint pénze van az embernek. Attól jobb ajánlatot ugyanis, amit ma kap, később biztos nem fog kapni, valószínűleg már másnap se. Rosszabbat viszont annál inkább kaphat. Az építkezés három éve alatt a faanyagtól a cementen át a sóderig mindennek az ára hatalmasat drágult.

@videkrehazasodtunk Első meglepetések a felújítában Pt.1 #vidékreházasodtunk #költözzvidékre #vidékiélet #vidék #etyek #csináldmagad #diy #diyproject #felújítás #házfelújítás #házasélet #házépítés #házilag #hajópadló #homok #építkezünk #építkezés #parketta #vizesedés #falak #fal #tippek #tippeknektek #tippekneked #fyp #tippektrükkök #mész #mészkő #festék ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– Milyen váratlan akadályok merültek még fel?

– Rögtön az építkezés elején volt egy olyan bakim, hogy meg kellett néznem, milyen mélyen van a ház alapja. Soha nem csináltam előtte ilyet, szóval bementem a szoba közepére és ott kezdtem el ásni. Már egy egész nagy kupacot kiástam, amikor bejött a feleségem, majd nevetve közölte, hogy az alapot a fal mellett kell megnézni, nem a szoba közepén. Hasonló, a szaktudás hiányából fakadó felesleges feladatvégzések több alkalommal adódtak, de a ház állapota is okozott meglepetéseket.

– Hogy jött a TikTok-csatorna ötlete, ki a célközönség?

– Magával a csatornával többféle célom is volt. A fő szempont mindenképpen az oktatás, hiszen én pusztán gyakorlat útján el tudtam jutni a teljesen laikus szintről egy olyan fokra, amikor már magabiztosnak mondhatom magam az építkezéssel összefüggő kérdésekben. Szerettem volna a megszerzett tudást minél többeknek átadni, hiszen ha a munka elején is rendelkeztem volna vele, biztosan rengeteget tudtunk volna spórolni. Egyben azt a nézetet is népszerűsítem, hogy nyugodtan vágjunk bele olyan dolgokba, amelyekhez látszólag egyáltalán nem értünk, mert minden tanulható.

A harmadik szempont pedig, hogy teljesen beleszerettem a vidéki életbe, ami egykori városiként komoly tanulási folyamat volt. Ennek része például, hogy igen, itt előfordul, hogy hétvégén is kaszálnak az emberek a telkükön, de valamikor le kell vágniuk a füvet, és mivel hétköznap dolgoznak, máskor nem tudják. Empatikusnak kell lenni mások felé. Az is teljesen természetes dolog, hogy az út közepén sétálnak az emberek, mert itt nincs járda, városiként viszont ez is nagyon furcsa lehet.

Rengeteg olyan vidékre települő van, aki pontosan azt a városi kultúrát hozza magával, amit hátra akart hagyni. Szerintem ha szórakoztató formában mutatjuk be az itteni tipikus élethelyzeteket, az nekik is segít az átállásban. Most már 53 videó közül lehet válogatni, emellett a YouTube-csatornán elindítottam egy podcast-sorozatot is, amelyben a miénkhez hasonló történeteket mutatok be olyan emberekkel beszélgetve, akik városból költöztek vidékre.

@videkrehazasodtunk Miket kell elfogadj vidéken? 3: Ne flexelj! #vidékreházasodtunk #vidék #vidékiélet #vidékiéletszépségei #vidékvagyváros #vidéki #közösség #tanács #tanácsadás #tanácsok #gondoldújra #tipp #tippek #tippeknektek #tippekneked #tippektrükkök #flex #flexelés #társadalom #társadalomkritika #fy #fyp #foryou #foryourpage #ingyen #jótékonyság #felajánlás #szerénység #bmw #porsche #maserati #balenciaga ♬ eredeti hang - VidekreHazasodtunk

– A ház már teljesen készen van, vagy akad még feladat?

– Egy ház soha nem lesz kész… (nevet) Egyelőre ami látható feladat, az a falak külső lemeszelése, ugyanakkor a gyerekünknek a cseresznyefára elképzelt lombháztól kezdve az udvarban kialakítandó járófelületig folyamatosan jutnak eszünkbe olyan dolgokat, amiket meg lehetne valósítani, és ami persze tartalmat is biztosítana a csatornára. Egyelőre még visszamenőleg dolgozom fel az elmúlt 3 év eseményeit, de miután azzal végeztem, jöhetnek az újabb témák.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Balogh Levente: Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok
Keménykezű vezető vagy szőrösszívű üzletember? Milyen valójában Balogh Levente? Tényleg minden üzletet megköt? Az Álommeló és a Cápák között befektetője fogadott minket az irodájában.

Link másolása

Balogh Levente üzletember, befektető, televíziós személyiség, a Szentkirályi Magyarország Kft. alapítója és vezetője. Vízmárkája mellett kozmetikai termékeket és kávékat értékesít a piacon, közvetett módon több tízezer embernek ad munkát. Jelenleg is új munkatársat keres.

- Néhány hete indult az Álommeló 2, az első évad megosztó volt, egyértelmű volt a második évad elindítása?

- Nem volt egyértelmű. Amikor az első évadot forgattuk, szó sem volt a folytatásról, viszont olyan jól sikerült, hogy adta magát. A műsor nézettségét tekintve úgy döntöttünk az RTL Klubbal, hogy érdemes továbbvinni. Ami a személyes megélést illeti, nagyon jó élmény volt számomra, arról nem beszélve, hogy valóban egy remek munkatársat kaptam az Álommelónak köszönhetően.

- Mondjuk el, hogy az irodájában itt van velünk Keserű Balázs, az Álommeló első győztese, aki szemmel láthatóan jó munkaerő, amióta itt vagyok, elképesztő tempóban dolgozik, és az is látszik, hogy jól kijönnek egymással. De meg kell hagyni, hogy a műsorban kemény kezű volt a versenyzőkkel, és ez most sincs másképp.

- Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok.

Ez pedig semmi ahhoz képest, ahogy a műsor amerikai változatában viselkedik a cégvezető, igazi kispályás vagyok hozzá képest. Ezzel nem teljesen értek egyet, édesapám volt ilyen keménykezű, én ebben különbözök tőle.

Ugyanakkor tudom, hogy milyen sok múlik a kiválasztáson, ha rossz embert választok, akkor csak hátráltatom magamat, ha viszont megtalálom a pozícióra legalkalmasabb kollégát, akkor sokat tehetek a cégért. Vagyis az én elméletem a következő: legyél nagyon kemény, ha új munkatársak keresel.

- Ilyen az igazi Balogh Levente?

- Aki szeretné tudni, hogy milyen vagyok valójában, nézze meg az Álommelót és a Cápák között műsort. Az igazság a kettő között van.

Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL

- Az üzleti műsorról akartam kérdezni. Megszámlálhatatlan vállalkozásba szállt be, legalábbis mi ezt láttuk a képernyőn.

- Azért a gyakorlatban ez nem egy nagy szám, ráadásul folyamatosan változik, ezért most nem tudom megmondani, hogy ezen a napon pontosan mennyi együttműködésről van szó. Ennek oka, hogy folyamatosan változnak a részesedések,

van, hogy kivásárolnak engem a vállalkozásból, vagy hogy egy vállalkozó nem teljesíti a műsorban foglalt feltételeket, ezért nem tudok beszállni.

Persze még ez is változhat. Előfordult, hogy egy cég nem teljesítette a feltételeket, viszont sok pontenciál volt az üzletben, ezért újra tárgyaltunk arról, hogy érdemes lenne szerződni. Összességében a Cápák között műsorban kötött üzleteknek az ötven százaléka valósul meg.

- Ez játék vagy üzleti stratégia?

- Ezen a szinten játék. A Szentkirályi 70 milliárdot ér, ezzel szemben a néhány milliós vállalkozások eltörpülnek.

- Mi a helyzet a saját vállalatával? Van itt ivóvíz, kozmetikumok és már kávé is.

- A Szentkirályinál jelenleg kőkemény automatizálás folyik. A cél, hogy megőrizzük azt a minőséget, amit megszoktak a fogyasztók, ebből nem engedek. Most, amikor itt beszélünk, közvetlen módon négyezer embernek ad munkát a Szentkirályi, közben szépen halad a maga útján. Akárcsak a Vízangyal, amelyből két kategóriát készítettem, egy mindennapi, könnyen elérhető termékcsaládot, valamint egy prémiumkategóriás termékcsaládot, amelyre kozmetikai láncot építettem.

A legújabb üzletem a kávéra épül, ez egy szerelemprojekt, aminek a célja, hogy olyan magas minőségű kávét áruljak, amelyek vélhetően sosem fognak bekerülni a boltok polcaira, elvégre az igazán jó kávékat nem a multikban árulják.

Miért éppen kávé? Szeretem, jó ötletnek tűnt beszállni a kávépiacra, de a fókusz mindig a Szentkirályin lesz. Ez a legfontosabb minden üzlet között, és büszkén mondhatom, hogy a Szentkirályi tőkeszerkezete sokkal erősebb, mint bármikor korábban, arról nem beszélve, hogy a cég régen kinőtte magát. Negyven év múlva fellövöm az űrbe, ott lesz a Holdon a Szentkirályi!

Fotó: Ujvári Sándor

- Mintha csak a magyar Elon Musk lenne. Külföldre is terjeszkedik?

- Nem célom az exportálás. Nem lenne jó döntés, márcsak azért sem, mert az Európai Unió korlátozza. A kút forrástól számított ötszáz kilométeres sugarú körön kívül nem adhat vizet.

Ez védi a vízbázist attól, hogy ne fosszuk ki.

Így van ezzel minden nemzet, Szerbiában például ott van Milos víz vagy Ausztriában a San Pellegrino, és még hosszan sorolhatnám a többi ország nemzeti vízmárkáját. Ezt pedig tiszteletben tartja minden cégtulajdonos, valamint ezt támogatja a nemzetközi Centrál European Mineral Water Holding, amelynek ez elnöke vagyok.

- Mindig is erre vágyott: cégvezetés, üzleti döntések, elnöki poszt?

- Édesapámtól láttam, hogyan lehet felépíteni egy sikeres vállalkozást. Majd megismertem egy görög milliárdost, akinek tetszett a vezetői stílusa, az élete, a gondolkodása, és elkezdtem figyelni őt. Mellette rengeteget olvastam a világ legnagyobb, leghíresebb márkáiról, kezdve a Gucci háztól a Mercedesig. Tizennégy éves korom óta tudatosan építem magam, ez lett az eredménye, amit ön most felsorolt.

- Tehát kemény munka árán jutott ilyen magasra?

- Sok munka van benne, ez nem vitás, de azért hozzá kell tenni, hogy erre születni kellett. Mert vagy vezetőnek születik valaki, vagy nem. Itt vannak például a zeneművészek. Vegyünk egy zseniális hegedűművészt: hiába tanul sokat a virtuóz, ha nem erre született, akkor nem lesz nagy művész. A gyerekekkel is ezt akarom megértetni, amikor előadásokat tartok számukra. Arra ösztönzöm őket, hogy

vizsgálják meg, minek születtek: vezetőnek vagy menedzsernek. Ha vezetőnek, akkor ennek megfelelően kell továbbmenni az életben,

ha menedzsernek, akkor ennek megfelelően edukálják magukat. És van még valami, legyenek értékeik! Sajnos ma egyre kevesebben vagyunk azok, akik saját értékeink mentén teremtettünk vállalkozást, holott erre óriási szükség lenne ma Magyarországon, mert a német cégek nem fogják képviselni a mi értékeinket…

 

Link másolása
KÖVESS MINKET: