Születése óta vak, de motort, autót, buszt és jetskit is vezetett már
Több cikkben foglalkoztam már vakokkal, így annyira azért elmélyedtem a témában, hogy tudjam: hiába hiszi sok laikus, ennek az állapotnak egyáltalán nem kötelező velejárója, hogy az illető egy szobába bezárkózva tölti a szabadidejét, minden jóból kimaradva.
Attól, hogy valaki nem lát, még simán élhet aktív közösségi életet: eljárhat bulizni, színházba, koncertekre, a modern technikának köszönhetően pedig a számítógép- és internethasználatban is szinte egyenlő esélyekkel indul.
Karvai Sándor azonban az aktív vakok között is külön kategóriát képvisel: akkora életöröm árad belőle és olyan kalandokban van része, ami a teljesen egészséges emberek jó részének sem adatik meg.
Legutóbb annak kapcsán lehetett hallani róla, hogy három kilométeren át vezetett egy elektromos autót a Balaton északi partján, 45 km/órás maximumsebességgel, teljesen önállóan – csak telefonon navigálták. De korántsem ez az első hihetetlen teljesítmény, ami hozzá fűződik.
„Kinek hinnék el, ha nem nekem, hogy az élet szép?”
Sándor Nógrád megyében, a szlovák határhoz közeli Honton nőtt fel. Látó gyerektársai befogadták maguk közé, soha nem éreztették vele, hogy bármiből is ki kellene maradnia. „Ugyanúgy bújócskáztam, ipi-apacsoztam, fociztam én is velük. Ha másra nem voltam jó, csak hogy hátvédként akadályozzam a velem szembejövő játékost, már megérte a dolog” – idézi fel.
Most 43 éves, de azóta is alapelve, hogy nem szeretne semmi jóból kimaradni: „Egy életem van, ami fogalmam sincs, meddig tart majd, de addig szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle.”
Hitvallása, hogy minden nap egy ajándék, új lehetőségek és új dolgok várnak ránk – kizárt, hogy ne érhetne bennünket valami olyan impulzus, amiből töltekezhetünk. Szerinte ezekért érdemes élni.
Másfél éve a Főkefe-Kézmű-Erfo marketingosztályán dolgozik, ez a cég foglalkoztatja a legtöbb megváltozott munkaképességű embert Magyarországon. Többek között bútort, táskákat és papíripari termékeket is gyártanak, emellett kiemelt figyelmet fordítanak a társadalmi szemléletformálásra.
Ebben rá is nagy szerep hárul. Gyakran jár iskolákba, arról mesél a gyerekeknek, hogy a fogyatékossággal élők is lehetnek teljes jogú tagjai a társadalomnak, akik amellett, hogy boldogan élnek, értéket is képesek teremteni.
Úgy tapasztalta, hogy nagyjából tízéves kortól egészen a végzős diákokig mindenki rendkívül nyitott és érdeklődő az általa képviselt témák iránt.
„Kinek hinnék el, ha nem nekem, hogy az élet szép? Bármilyen problémájuk is van, biztos elgondolkodnak rajta, hogy ezek gyakorlatilag eltörpülnek az enyém mellett – én mégis pozitív vagyok.”
A biciklizéstől a Guinness-rekordokig
Először akkor szembesült vele, hogy mégiscsak más, mint a többiek, amikor nem mehetett ugyanabba az oviba, ahová az ikertestvére és a bátyja jártak. Ezt kicsit azért nehezen élte meg, ahogy azt is, amikor a barátai biciklizni kezdtek.
Elhatározta, hogy abból sem szeretne kimaradni. Meg is tanulta. „Az egyensúlyozás alapvetően fülben dől el, a hallásom pedig egyébként is nagy segítségemre van” – magyarázza. Amikor például letér a betonútról, azonnal meghallja a sercegést, amit a kerekek okoznak a kavicságyban.
Ha pedig kiad egy csettintő hangot, a visszaverődéséből meg tudja állapítani, körülbelül milyen messze van tőle a következő épület, vagy falfelület. Erre a látók is képesek lennének, de mivel nem szorulnak rá, többségük nem használja ki.
A bicikli után a következő lépés a testvére Riga márkájú kismotorja volt: addig próbálkozott, amíg sikerült egyedül beindítania.
Aztán próbált vele elindulni, nyilván először letett lábbal. Rájött, hogy ha óvatosan engedi ki a kuplungot, akkor nem fullad le.
Édesapja Wartburgja is hamar felkeltette az érdeklődését, de általában véve minden jármű iránt rajongott. Mint mondja, ha rendesen látna, biztosan buszvezető vagy kamionsofőr lett volna belőle.
„Nem volt egyszerű történet” – feleli mosolyogva, amikor arról kérdezem, mégis hogyan tudta a nulláról elérni, hogy volán mögé ülhessen.
Egy autós műsorvezető barátja, Nagy Sándor adta az első lökést, aki meghívta őt egy forgatásra – ennek már 13 éve. Egy Lexus terepjárót és egy kis Peugeot-t tesztelhetett, a műsor folyományaként pedig megismrkedett Kőváry Barna rallyversenyzővel, aki megkérdezte, lenne-e kedve ahhoz, hogy a navigátora legyen.
„A kanyarok dőlésszögéből éreztem, hol járunk épp, sőt még az úton lévő kátyúk is támpontot jelentettek” – meséli, hogyan oldotta meg a feladatot. 2009-ben megnyerték az országos bajnokságot abban a kategóriában, amiben indultak.
Időközben egy másik rallyversenyzővel, Borsi Gergővel is összebarátkozott. Neki köszönhetően próbálhatott ki egy Kawasaki motort a Hungaroring célegyenesében: miután irányba állította, szemben állva telefonon mondta a fülére, merre tartson.
Ezután már igazán magasra tették a mércét: 2012-ben egy teljes kört megtett a pályán szintén Gergő segítségével, ami Guinness-rekordot ért – a világon senki nem csinált még ilyet korábban.
Átlagosan 35 km/órás sebességgel haladt, de egy szakaszon majdnem 50 km/órára is felgyorsult.
Fotó: Schnekta Péter
Két évvel később jetskit vezetett 1600 méteren át, ebből is Guinness-rekord lett. Nem mellesleg minden addiginál nagyobb kihívást jelentett számára, hiszen a vízen nem volt számára semmi támpont, elveszítette a térérzékét.
Gergő itt egy másik jetskivel haladt közvetlenül mellette. „Ezeken a rekordkísérleteken ő a szemem, akiben feltétel nélkül, vakon megbízom” – mondja.
Párszor már meggyűlt a bajuk a technikával: a Hungaroringen előfordult, hogy rövid időre megszakadt a kapcsolat köztük, így Sándornak emlékezetből kellett bevennie egy-egy kanyart, de baleset szerencsére sosem lett belőle.
Bár sorra döntötte a rekordokat, mindig kitalált valami új célt: 2015-ben például egy újságírókkal teli luxusbuszt vezethetett a Volánbusz jóvoltából, de kipróbált már egy kétéltű tankot is.
Legutóbbi nagy álma április végén valósult meg: a Nissan bevezetőben is említett elektromos autóját vezethette a 71-es főúton Balatonszepezdnél, ahol direkt az ő kedvéért zártak le egy szakaszt. Ez lett a harmadik Guinness-rekordja, emellett további három országos rekordot is tart.
A következő cél: kamion és vonat
Adódik a kérdés, a környezete mennyire tartja őrültnek – akár a szó pozitív értelmében –, de azt mondja, mindenki tisztában van vele, hogy alapvetően biztonsági ember.
„Soha nem gurul el a gyógyszerem, nem ragad el a hév a volán mögött. Ez nagyon fontos: attól, hogy a jóisten megadta nekem ezt a lehetőséget, egy másodpercre sem felejthetem el, hogy mégiscsak nem látok” – fogalmaz.
A vezetés mellett másik nagy vágya a rádiózás volt, és ezt is sikerült valóra váltania. Több adón is szerepelt már, jelenleg Balassagyarmaton vezeti a Megafon FM nevű helyi adó reggeli műsorát. Külön rovatai vannak, előre leírja magának az adásmenetet Braille-ben, így tudja követni, mikor mi következik.
„A kollégáim itt is elfogadtak, a vezetőség részéről ugyanazok az elvárások felém. Ez teljesen rendben van, egyáltalán nem szeretném, ha bármilyen szempontból kivételeznének velem” – meséli.
Maradt-e még bármi ezek után a bakancslistáján? – kérdezem zárszóként, és természetesen igennel válaszol. Egy ideje kacérkodik a kamionvezetéssel, és egy vonat vezetőfülkéjébe is szívesen beülne.
Médiaszereplései hatására rendszeresen megállítják az utcán, hogy gratuláljanak neki, de persze irigyei is akadnak, főleg a sorstársai közül. Nekik csak annyit üzen: nyugodtan csinálják utána.
„Higgyék el, hogy igenis lehetséges! Én is ugyanakkora eséllyel indultam annak idején, mint bárki más, ma mégis boldog ember vagyok, aki elérte az álmait.”
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor