Ismerd meg a magyar tervezésű design gyerekjátékot
Egy időre szívesen belebújna Roberto Benigni bőrébe, hogy az ő szemén keresztül láthassa a dolgokat - “lenyűgöz az optimizmusa és a humora”. Szereti a kora reggeli futás közben a Gellért-hegy tetejéről végigpásztázni Budapestet. Néha pirosra festi a száját, és ad egy puszit a papírzsebkendőnek.
2008-ban diplomáztam a MOME textiltervező szakán, azóta gyerekjátékok tervezésével és készítésével foglalkozom. Amikor a gyerekeim megszülettek, akkor szembesültem azzal, hogy kevés a hazánkban gyártott minőségi design gyerekjáték. Ez adta meg a kezdő lökést, hogy gyerekjátékok tervezésével foglalkozzak. Rendszeres időközönként megújítom a mintakollekciót, amit aztán a legváltozatosabb termékeken helyezek el, szitanyomás segítségével.
Célom, hogy minél szélesebb rétegekhez jussanak el a termékeim, és a vevőim elégedettek legyenek. Szeretném mindig egy újabb kis lépéssel fejleszteni a vállalkozásomat. Szeretném, ha a gyerekkori álmom, hogy azzal keresem a kenyerem, amit szívvel-lélekkel csinálni szeretek, s ami a szakmám is egyben, valóra válna, továbbá hogy a suszter manói egyszer hozzám is eljönnének!
Bimbáról és a többi mesefiguráról még többet megtudhattok Dia honlapján
1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?
Munka közben sosem visszafelé tekintek, csakis előre, ilyenformán az emlékeknek nincs nagy szerepük az inspirációban. Vizuális típus vagyok, amikor alkotok, látom magam előtt az aktuális tárgyat minden részletével együtt. Egyszerűen csak az adott tárgy van, emlékek kizárva. Sokkal jellemzőbb, hogy hangulatok, érzelmek inspirálnak, ott viszont a negatív és a pozitív érzelmek is ösztönzőleg tudnak hatni.
2. Ha újjászületnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?
Újjászületni nem szeretnék más művész személyében, legalábbis nem tudatosan. Viszont egy időre szívesen belebújnék Roberto Benigni bőrébe, hogy az ő szemén keresztül lássam a dolgokat. Lenyűgöz az optimizmusa és a humora.
3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?
Általában erre gondolok: „Ne gondolkozz, csak csináld, amit eddig, a dolgok majd alakulnak!” Ez általában átlendít a holtponton, de ha mégsem, akkor valami teljesen más dologba kezdek időszakosan, ami eltereli a figyelmemet. Lehet ez egy program a családommal, akár egy más típusú munka, vagy sport.
Dia asztala
4. Kinek mutatod meg először az új alkotásodat?
A családomnak.
5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?
Felmászni a cseresznyefa tetejére és kifulladásig cseresznyét enni, bunkert építeni takarókból, rohanni a kukoricásban a csősz elől, Nagypapám Csibi kutyájának kölykeivel játszani egész nap, télen a jeges hóba hempergőzni és hóangyalt csinálni a Szecskában, stb.
6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?
Nyugtázom, hogy a munkáimmal hatást gyakoroltam másokra is. Ha a hasonlóságon kívül eredetiség is van a munkában, akkor még büszke is vagyok, hogy tehetséges emberek ösztönzője lehettem.
7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?
A családom arról, hogy ők voltak a legfontosabbak számomra, az ismeretlenek pedig a munkáimról.
8. Gyűjtesz valamit?
Gombokat, anyagokat, Ikeás szatyrokat, tejfölös dobozokat, divatlapokat, stb., de ez inkább szakmai ártalom, nem tudatos. Régebben gyűjtöttem az üres parfümös üvegeket, rengeteg volt, sokat kaptam is. Ma inkább a gyerekeimmel együtt gyűjtögetünk; Filly pónikat, Joghurt babákat, korábban a fiammal Bakugan golyókat, Tom&Jerry képregényeket. Ha megtehetném, porcelánbabákat és cipőket gyűjtenék.
9. Kedvenc budapesti pillanat?
Kora reggeli futás közben a Gellért-hegy tetejéről végigpásztázni Budapestet.
Ismerd meg a körülöttünk élő tehetségeket! Fiatal magyar művészek azonos kérdésekre adott, eltérő válaszait olvashatjátok életről, emlékekről és alkotásról hétfőnként portálunkon.
"Egy íróasztal, illetve az az asztal, amely a mindennapi életük része, sok mindent elárulhat…"
10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?
Nincs. De néha pirosra festem a szám, és adok egy puszit a papírzsebkendőnek :) (nyomottanyag tervezőként kizárólag a rúzslenyomat miatt).
11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?
Nem nagyon csinálok őrült dolgokat, két gyerek mellett már nehezen megy, pedig a szándék megvan. Egyszer a férjem majdnem vadonatúj Nike cipőjét beletettem a mosógépbe, és 90 fokon ki is mostam, pedig volt egy olyan megérzésem, hogy nem kellene…
12. Van-e napi rutinod?
Felkelek, reggelit gyártok a családnak, elviszem a kicsit a suliba, majd jön a reggeli futás. Utána gyors tusolás, gyors reggeli és jöhet a munka. Délután irány megint a suli, majd onnan edzés a gyerekkel, hazafelé bevásárlás, utána főzés, ha van, leckeírás, vacsi, fürdés, mese. Este, ha van még munka akkor azt befejezem, ha nagyon elhavazok, akkor megy az éjszakázás. A hétvége a pihenésé, olyankor ahogy esik, úgy puffan.
13. Kedvenc tárgyad?
Egyet nem tudok kiemelni. Amúgy a varrógépeim, a PC-m, a rajzaim, a gyerekeim kiscipői, az órám, a telefonom, a sálam, stb.
14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?
Agyalok rajta, már jóval előtte, hogy a konkrét terveket elkezdeném. Buszon, metrón, villamoson is ez jár a fejemben, elalvás előtt ez az utolsó gondolatom. Aztán skicceket készítek, majd elkezdem, s onnantól már egyik dolog következik a másikból.
15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?
Teljes nyugalom, gyerekmentes övezet, inspiráló zene, napfény.
16. Sör vagy bor?
Ha mindenképp választani kell, akkor bor, de csakis a forralt bor, sok szegfűszeggel és fahéjjal.
17. Kutya vagy macska?
Kutya. Hűséges, okos, védelmező, igaz barát.
18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?
Harmóniát.
19. Milyen a te stílusod?
Letisztult, karakteres, humoros?
20. Mi az, ami a leginkább feltölt?
Mozgás, kirándulás, napfény, természet, mozi, érdekes könyv, inspiráló beszélgetés, alvás.
21. Kedvenc város?
Lillafüred. Varázslatos és feltölti az embert energiával.
22. Hol leszel 10 év múlva?
Remélem, azon az úton, amit a Sors nekem szánt, és ebben a Bimba is benne van.
23. Kedvenc étel?
Magyaros ételek. Ezeken nőttem fel, és a szokások rabja vagyok.
24. Kedvenc évszak?
Tavasz. Mert színes, illatos, vidám, kedves, inspiráló.
25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?
Vannak rossz tulajdonságaim, de nem tudom, melyik a legrosszabb, és hogy egyáltalán az rossz-e? Mert a rossz tulajdonságaim mindig arra sarkallnak, hogy azokon úrrá legyek, finomítsam őket. Így tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy jobb emberré váljak, tehát szükségesek a lelki fejlődéshez.
Bizonyos helyzetekben pont az a rossz tulajdonság viszi az embert előre a céljai felé, vagy annak köszönheti, hogy nem kerül bajba, stb. Summa summarum, ami saját magamban a leginkább zavar, és amin próbálok uralkodni, az a pesszimizmusra való hajlamom, illetve hogy sokat foglalkozom a jövővel.
26. Melyik korban élnél szívesen?
Az ‘50-es években. Optimizmus, tűsarok, New Look, Elvis.
27. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?
Korábban sokszor álmodtam azt, hogy repülök. Csak el kellett rugaszkodnom, kitárni a karjaimat és ment magától minden. Éreztem, hogy a talpam elválik a talajtól, és a levegőt taposom. Mivel tériszonyom van, egyszerre volt félelmetes és felszabadító. Ilyenkor sokszor arra ébredtem, hogy a hasamon alszom, s a két lábam térdből behajlítva a plafon felé néz. A férjem mindig kérdezte reggel, hogy „Ma is repültél álmodban?”
Aztán a zuhanós álmok. Általában liftben voltam, és vagy a liftaknába zuhantam le, vagy amikor felfelé szerettem volna menni, a lift nem állt meg az adott emeleten, hanem felgyorsult és kirepült a végtelenbe.
Később megtanultam kontrollálni az álmaimat, álmomban tudtam, hogy csak álmodom, így már nem féltem, és akkor mindig megváltozott az álom, így álmomban mindig olyan dolgokat csináltam, amit az életben nem mernék. Sokra a mai napig emlékszem, egészen korai, gyerekkori álmokra is. Eddig még nem jelenítettem meg az alkotásaimban, bár angyalkákat már készítettem. Lehet, ha majd sok időm lesz, lefestem, vagy lerajzolom őket…
28. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod mielőtt meghalsz?
A rengeteg felhalmozódott anyagmaradékból szeretnék egyszer létrehozni valami nagyon szuper recycling design tárgyat, amit használni is tudok, és még az unokáim is használhatnak. Kidobni nem akarom őket.
Ha egyszer kertes házam lesz, akkor egy gyönyörű kertet szeretnék létrehozni benne, amit minden nap gondozgatnék. Ha lesznek unokáim, szeretném én elkészíteni nekik a takarójukat,párnájukat, legelső játékaikat, hogy eltehessék emlékbe.
29. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?
Soha ne add fel az álmaidat!
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!
