A magyar, aki 480 kilométert futott a Himalájában – és nem ez a legdurvább eredménye

Az élelmiszer-pazarlás világszinten is égető probléma, de szerencsére egyre több hazai kezdeményezés mutat példát arra, hogyan lehet ezt a mindennapokban is kezelni. A budapesti Récsei Centerben működő PRÍMA OUTLET – Magyarország első élelmiszer-outletje – száz napos működése alatt bebizonyította, hogy a fenntarthatóság és a kedvező árak nem zárják ki egymást, sőt, kéz a kézben járhatnak.

Ez a mennyiség 44 tonna szén-dioxid kibocsátásának elkerülésével egyenértékű – vagyis akkora megtakarítás, mintha egy átlagos magyar család 17 évnyi áramfogyasztását spórolták volna meg.

A vásárlók sem jártak rosszul: az outlet áraknak köszönhetően 21.737.043 forint maradt a pénztárcákban –

miközben minden árucikk a jól ismert PRÍMA-minőséget képviseli.

A PRÍMA OUTLET kínálata naponta változik:

Az üzlet így egyszerre kínál okos, fenntartható és pénztárcabarát alternatívát a tudatos vásárlóknak.

„A PRÍMA OUTLET egyszerre nyújt kedvező árakat, magas minőséget és fenntartható megoldást az élelmiszer-pazarlás ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy rövid idő alatt kézzelfogható eredményeket értünk el: több tízezer termék kapott új esélyt, a vásárlóink pedig több millió forintot spóroltak meg.” – mondta Breier Péter, a vállalat tulajdonosa.

Segítség a rászorulóknak is

A fenntarthatóság azonban nem áll meg az üzlet polcainál: a századik működési napon a Breier Cégcsoport bejelentette, hogy a Récsei Centerben található Príma szupermarket együttműködési megállapodást kötött a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel. Céljuk az, hogy az élelmiszer-pazarlás csökkentése mellett, közvetlen segítséget nyújtsanak a nehéz helyzetben élő családoknak is.

A PRÍMA OUTLET mögött álló Breier Csoport több mint 30 éve meghatározó szereplője a hazai élelmiszer-kiskereskedelemnek. A családi tulajdonban lévő vállalat jelenleg 26 üzletet üzemeltet Budapesten és Pest megyében, és elkötelezett a minőség, az innováció és a közösségi értékteremtés mellett.

A PRÍMA OUTLET első száz napja megmutatta, hogy az élelmiszermentés nemcsak egy jó ügy – hanem mindannyiunk közös jövőjének kulcsa.

Itthon eddig példátlan beavatkozást hajtottak végre a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikáján: októberben az országban elsőként ültettek be aranybevonatú pacemakert.

A klinika közleménye szerint a beavatkozásra egy különleges eset kapcsán volt szükség: a beteg a hagyományos, titántartalmú generátorral szemben túlérzékenységi reakciót mutatott. A titánérzékenység egy rendkívül ritka állapot, amelynek kapcsán a szervezet allergiás reakcióval reagál a beültetett eszközzel szemben.

A piacon nem is érhető el ilyen eszköz, hiszen minden esetben a beteg kórtörténetének részletes elemzését követően gyártják le, majd ültetik be. A speciális aranybevonat megakadályozza, hogy a beteg szervezete allergiás reakcióval reagáljon a beültetett generátorral szemben.

A közleményben azt is írják, hogy

„A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szívgyógyászati Klinikájának célja, hogy hazai és nemzetközi szinten élvonalbeli terápiás megoldásokat kínáljon betegeinek – az egyéni különbségek és a magas szintű szakmai gondoskodás szem előtt tartásával” – írták.

A magyar részvétel minden szempontból sikertörténetnek bizonyult: közel 70 kulturális programmal, több mint 80 szakmai és üzleti rendezvénnyel, 46 ezer éttermi és 2250 protokollvendéggel, valamint kézzelfogható turisztikai eredményekkel zárta Magyarország a fél éves oszakai bemutatkozását.

Élő Népzenei Előadás a Pavilon Szívében

A Magyar Pavilon központi élményét az állandó élő népzenei előadás jelentette, amely 184 napon át negyedóránként várta a látogatókat. A program keretében 21 énekesnő naponta 43 alkalommal szólaltatta meg a magyar népdalokat.

Az előadás összesen 7848 alkalommal csendült fel – több mint 58 000 percnyi élő műsort ajándékozva a közönségnek. A magyar népzene, a viseletek és az előadók közvetlensége különleges atmoszférát teremtett: a látogatók a pavilonba belépve nemcsak hallhatták, hanem át is élhették a magyar hagyományok lüktetését.

A Magyar Konyha Diadala

A Magyar Pavilon étterme a világkiállítás egyik legnépszerűbb vendéglátóhelyévé vált. A Miska Kitchen & Bar hat hónap alatt 46000 vendéget fogadott, napi mintegy 250 főt.

A magyar ételek iránti érdeklődést jól mutatja, hogy sok látogató már reggel 8:55-kor, közvetlenül az Expó nyitását követően beállt a sorba, hogy biztosan bejusson az étterembe, amely hivatalosan 13 órakor nyitott.

Tradíció Kézműves Formában

A pavilon harmadik emeletén 22 héten át kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket, amelyek végig teltházzal működtek. Összesen 11 tradicionális magyar mesterség mutatkozott be, köztük a nemezelés, a gyékényfonás és a kékfestés. A látogatók saját kezűleg készíthettek el kisebb tárgyakat, miközben megismerkedhettek a magyar kézművesség aprólékos technikáival.

Kultúra, Üzlet és Diplomácia

A Magyar Pavilon az Expó egyik legaktívabb országpavilonjaként zárt:

Kultúra: Közel 70 koncertet szervezett 50 magyar fellépővel, csaknem 600 művész és stábtag közreműködésével. Ezzel Magyarország a harmadik legtöbb kulturális programot bemutató országként zárta a világkiállítást, bemutatva hazánk zenei örökségének sokszínűségét a klasszikus, népi és kortárs műfajokban egyaránt.

Üzleti és Szakmai Rendezvények: 84 szakmai és üzleti rendezvény valósult meg hat különböző helyszínen, köztük a pavilon Community Centerében és az Expó ikonikus Női Pavilonjában, ahol Magyarország szervezte a legtöbb eseményt. Összesen 31 magyar vállalat mutatkozott be a japán partnerek előtt, ami új gazdasági és turisztikai együttműködések alapját teremtette meg.

Diplomácia: A pavilon 2250 protokollvendéget fogadott, 440 delegáció tagjaként. Tiszteletüket tették a japán császári család tagjai, de a vendégek között volt Nobel-díjas, államfő, kormányfő, olimpikon, nagykövet, tiszteletbeli konzul és püspök is.

Turisztikai Eredmények és Jövő

A pavilon nemcsak megszólította, hanem inspirálta is a japán közönséget – a kulturális jelenlét érzékelhetően erősítette Magyarország turisztikai vonzerejét.

– Kristó Ákos miniszteri biztos

A Magyar Pavilon a „Múltunk nélkül jövőnk sincs” gondolat jegyében épült, és az elmúlt fél év során méltó módon képviselte Magyarország értékeit. A látogatók számára a pavilon nem csupán építészeti különlegesség, hanem egy érzelmi és kulturális utazás is volt – lenyomata annak, hogy a fenntartható jövő kulcsa a természethez és hagyományainkhoz való visszatérésben rejlik.

Fodor Ádám története Angliában kezdődött el, ahová párjával, Andival érkezett 15 évvel ezelőtt. Karrierjük szépen ívelt felfelé, mindenük megvolt új hazájukban, mégis egy napon azt érezték, ki akarnak szállni a mókuskerékből. Belevágtak hát életük nagy kalandjába, és új életet kezdtek a napfényes Mexikóban. Felvették az ottani életritmust, ami annyira jól sikerült, hogy Ádám belevágott a tequila-bizniszbe és saját márkát hozott létre.

- Hogyan jött a kaland ötlete?

- Közgázon végeztem, és Budapesten helyezkedtem el, de már akkoriban is remek munkalehetőségek vártak rám, ezért a párommal, Andival elindultunk Anglia felé 15 évvel ezelőtt. Számviteli és pénzügyi feladatokat végeztünk mind a ketten, adótanácsadást, auditációkat. Az elején nagyon vonzó volt Anglia, minden klappolt, és nagyon élveztük, hogy középosztálybeli színvonalon éltünk. Kicsit még kevesebbet is dolgoztunk, mint itthon, és fantasztikus környezetben, Cambridge-ben laktunk egy kertes házban, nagyon ideálisnak tűnt minden. Négy évet töltöttünk el így, amikor rájöttünk, hogy ebből a mókuskerékből ki akarunk szállni. Ráadásul sokat volt hideg, sokat esett az eső, amitől hamar depressziós lesz az ember.

hiába éltünk magasabb életszínvonalon, négy év ottlét bőven elég volt ahhoz, hogy eldöntsük, nem maradunk, és angolosan távozunk.

- Hogyan jött Mexikó a képbe?

- Egy nyaralásként. Amikor megérkeztünk, megdöbbenve tapasztaltunk, hogy a szürke Anglia után itt minden csupa szín és vidámság volt, mindenki mosolygott, és nagyon kedvesek voltak az emberek. Annyira megtetszett mind a kettőnknek, hogy nem is akartunk visszamenni a ködös Albionba. De sajnos muszáj volt, mert akkor még minden Angliába kötött minket. Nagyon boldogtalanok voltunk emiatt, és állandóan azon tanakodtunk, hogyan tovább, mit kellene csinálni. Tudatosan elkezdtük felkészülni a változtatásra, erre ráment még egy évünk, de Mexikó mellett döntöttünk, bár még akkor spanyolul sem beszéltük, és csak egyszer jártunk ott. Amikor váratlanul felmondtak nekem a munkahelyemen, ezt egy jelnek vettük, és a párom is azonnal felmondott.

- Felgyorsultak az események?

- Igen, azonnal elkezdtünk mindent felszámolni, megvettük a két repülőjegyet, és pár bőrönddel belevágtunk. Többen szó szerint hülyének néztek minket, hogy feladunk mindent, a jó munkánkat, a biztonságot, Európát. Kivettünk a neten keresztül egy kis lakást egy nyaralóövezetben, és így kezdtük el az ottani életünket. Fél év kellett ahhoz, hogy jobban átlássuk az itteni dolgokat, és kiismerjük alaposan a környéket. Fogalmunk nem volt semmiről az itteni élettel kapcsolatosan.

- Akkor eleinte nyaraló üzemmódban éltetek?

- Igen, olyan volt minden nap, mintha nyaralnánk, süttettük a hasunkat. Itt Mexikóban az idő, mint olyan, az nem létezik, talán mert nem változnak az évszakok, és mert folyton süt a nap. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de sokkal olcsóbb minden. És itt semmi nem sürgős. Eleinte nekünk sem volt fix jövedelmünk, de nem feszültünk meg emiatt, mert nagyon jól lehet itt élni. Hippi életformánk lett, lazán kezdtük élni a napokat mi is, nem aggódunk, hanem belevágtunk a kalandokba.

- Hogyan kezdtél bele mégis valamibe?

- Magyarországon olyan környezetben éltem, ahol megismerhettem, hogy melyik a jó bor, a pálinka, és emiatt a régiókat is. Amikor Angliába kiköltöztem, rájöttem, hogy egyáltalán nem ismerem más országok borait.

Kurzusokat is elvégeztem, és nagyon tetszett. Bármerre, bármikor ha utaztunk, tanultam ott is valamit a helyi italokról. Amikor idejöttünk Mexikóba. akkor észrevettem, hogy nincsenek tequila-bemutatók, kóstolók, és ez szöget ütött a fejemben.

Mi voltunk az elsők akik ezt behoztuk Mexikóba, a Riviera Maya részre, ahol éltünk. Megalapítottunk a Tequila Academy Playa Del Carmen-t. Még házhoz is hívtak minket magánbemutatókra.

- Hogyan figyeltek rád fel tequila-cégek?

- Elkezdtem kóstolókkal foglalkozni, de ez az elején vak vezet világtalant helyzet volt. Egy picivel tudtam csak többet, mint azok, akiket oktattam. Törekedtem a nagyobb tudásra, így elkezdtem a helyi kurzusokat csinálni, és helyi kapcsolatokat kiépíteni.

és folyamatosan fejlődtem, bővíthettem a választékomat is a kóstolásokon. Rendszeresen visszajártam a termelőkhöz, főzdékhez, és ők elmesélték nekem a szakma rejtelmeit, a folyamatokat, és ez adott egy látásmódot, mert elég jól kiképeztek az itteni, mexikói szakemberek az iparágban. A kóstolóimról elkezdtek cikkek megjelenni magazinokban, helyi látványosság lettünk, ajánlottak minket egymásnak az érdeklődők, így az évek alatt több száz kóstolón voltam túl, több ezer embert megismertem, emiatt a márkák is elkezdtek érdeklődni nálam, hogy hogyan kerülhetnének be a kóstolóimra a termékeikkel.

- Hogyan lett a kóstolásból oktatás?

- Az ugrás akkor jött, amikor a Covid miatt átálltunk online kurzusra, és a koncepciónk már a szakmai oktatás lett, átalakultunk International Tequila Academy-vé . Kialakítottuk ezt a rendszert, rengeteg interjút szervezetem social médián keresztül, mert akkoriban mindenki jobban ráért. Mi voltunk ebben az elsők, és egyre jobban beleástam magam a tequila-előállítás jogi feltételeibe is emiatt.

Minden itteni szakember nagyon segítőkész volt, szívesen átadták az infóikat, mert nekik ebben az a lényeg, hogy minden átlátható legyen, nincsenek titkaik. Többgenerációs családok mesélték el nekem a történetüket, mert a gazdák ettől is remélik, hogy a termékeiket jobban megismerhetik a vásárlók, szerintük ez is jobban ösztönözi a vásárlást, hiszen

Így lettek aztán már saját márkás kurzusaim is, akikkel egyeztettem, hogy bemutatom és oktatom az ő eljárásukat és történetüket minikurzusokon. Ehhez a létrehozott képzéshez videókat is készítettünk, és most már ott tartunk, hogy egy saját tequilamárkát akarunk bevezetni a a mexikói piacra.

- Hogyan jött a saját tequila márka ötlete?

- Azzal, hogy elkezdtem ezeket a kurzusokat, és a márkák is felfigyeltek rám, összekapcsolódtunk. Kicsi cégek és induló projektek kerestek meg, és küldték nekem tequilákat, megbíztak bennem, mert szakmailag kiforrtam, szerteágazó lett a tudásom.

Az munkám az volt, hogy a kapcsolódási pont legyek a termelés és a marketing valamint a piac között. Ez azért volt számunkra nagyon fontos, mert általában, aki egy márkát visz, annak legtöbbször fogalma sincs, hogy még milyen termelési lehetőségei vannak.

Behoztam a más országokban is tapasztalt dolgokat a gyártásba, és megtervezem a részfolyamatokban a változásokat, és ők kipróbálták ezeket, amiket javasoltam nekik.

de persze ehhez a márkának is ügyesnek kellett lennie a reklámban, és bár egyszeri kiadásra készült tequila volt, még így is eléggé kult lett. A fanatikusoknál, akik ezeket gyűjtik, ez egy elég tiszteletre méltó ital lett. Az egyik itteni rangsorba bekerültem ezzel a kreálmányom, a TOP3 kiemelten dijazott tequila közül csak az enyém volt blanco, a másik kettő helyezett extra añejo volt ez, azt jelenti, hogy három év feletti hordós érlelésű. A rangsort egyébként a Beverage Testing Institute állította össze, és a Forbesban is írtak róla. Ez még nem az én márkám volt, viszont egy nagyon jó nyitás volt ahhoz, hogy ebben is kipróbálhattam magam, rizikó mentesen.

- Hogyan álmodtad meg a saját tequila márkádat?

- Több startup céggel, mint például a Alma Del Jaguarral is összekapcsolódtam, és velük is elég szép eredményeket értünk el. Amit nekik terveztem,

Ez sarkallt arra, hogy elkezdjek a saját tequilámmal is foglalkozni. Nyilván valami különlegességet kellett kitalálnom ehhez, de már termelőként gondolkozom. Van pár új termékkoncepcióm, amik jó eséllyel még jobbak lesznek, mint az előzőek voltak. Ez a folyamat, most egy teljes alkotói szabadságot ad, amibe senki nem fog beleszólni, de sajnos volt már olyan is, hogy a terveimet felhasználták a belegyezésem nélkül.

Több cikk jelent meg rólam a Forbes és a Robb Report magazinban, emiatt ma már jobban kell ügyelnem, kinek mutatom meg az ötleteimet. Nekünk is nulláról kellett kezdenünk, alapból tudtuk, hogy ez lesz, számítottunk rá, és terveztük is, hogy itt valamilyen vállalkozást fogunk létre hozni, és így is lett.

- Izgalmas a piacra dobás?

- Itt Mexikóban az emberek nagyon lazák. Például most volt itt egy nagy ünnep, ami több hétig is eltartott, ilyenkor is sokan elmennek vakációra, emiatt csúsznak a dolgok. Itt nem úgy van, hogy mindennap ezzel kell foglalkozom 100 százalékosan, mert nem is lehet. Mindent nyugisan ki kell várni, mert a dolgok sokkal lassabban oldódnak meg. Ez az időszak tehát várakozással teli számunkra izgalmas, látni ahogy bepalackozzák a terméket, de maga a történés ahogyan megy, az olyan, ahogy adja az élet, eléggé képlékeny ez az út.

- De mégis mennyi idő ez?

- Már vagy két éve biztos elkezdődött ez a folyamat, a márkám neve Mano de Obra lett, amit másfél éve regisztráltam mindenfelé, így az USA-ban és a UK-ban, és természetesen Mexikóban is meg lehet majd vásárolni.

- Az sem okoz fennakadást, hogy nem vagy mexikói állampolgár?

- Mi itt már állandó lakosok vagyunk, csak egyetlen dolog amit nem tehetünk, nem szavazhatunk, mivel még nincs mexikói útlevelünk. De teljes jogú lakosok vagyunk itt, és emiatt van adószámunk, amivel mindent tudok intézni, szóval nincs gond ezzel.

- Miből készül a tequila?

- Ez egy olyan párlat, amit az agave növényből, azok közül is a különleges kék fajtából készítenek. Nagyon hasonlít a tradicionális magyar pálinkához, mert fehér és erős az alkoholfoka. Nagyon kevés a világon az olyan fehér párlat, ami önmagában is karakteres, mint a pálinka, de ilyen lehet még a perui pisco, a bolíviai singani, illetve a cseh slivovice vagy a francia eau-de-vie párlatok.

Emiatt van ez az érdekes kapcsolat a két ital között.

- Mennyi hordóval kezdted a termelést?

- Most 11 hordóm van, amiben érnek a tequiláim. Ezek mind 50 literesek, ezekben pihennek két éve a termelőnél, Sergio Cruznál, akivel együtt dolgozom és a partnerem ebben a vállalkozásban: az ő általuk elkészített, letermelt tequilát töltöttük bele.

Ezeket az adagokat, most a magyar hordók minősége fogja mássá tenni, mert az nagyon különleges. És még egy extra dolog, hogy magyar zene is szól mellettük.

- Hány évig érlelődnek a hordókban?

- Kiváló minőségre törekeszem, jelenleg 10 hordóban érlelünk kipróbálásból: két hordótípusom van az egyik a Mátrából, a másik a Zemplénből származik. Most, két év után kezdtük megkóstolni, a leendő vevőkkel, és akiknek eddig megmutattam, azt mondták,

Ezt szerintem a magyar hordóknak is köszönhetjük. Egy harmadik generációs kádár családdal kapcsolódtam össze, mind a kétféle hordó más ízeket hordoz magában, attól függően honnan való a fa. A mátrai íze epresebb erőteljes gyümölcsös, friss erdei bogyós aromájú, picit férfiasabb ízvilágú, a zempléni inkább virágos aromákkal, kicsit könnyebb, nőiesebb ízhatású. Érdekes, hogy Mexikóban leginkább az amerikai bourbonokhoz használt hordókat használják újra fel a tequilákhoz. Van, hogy ez még hat az ízére, de van, hogy már nem, általában ez a hordós tequila megoldás itt Mexikóban, a termelők ezeket veszik meg, mert olcsóbb. Az én hordóim különlegesek és egyediek, csakis erre a célra hozattam őket, örök életre szólnak, érnek évről-évre, nem szűnik meg a képességük, minél öregebb lesz annál jobb.

Ezt a magyarok nem is iztos, hogy tudják, mennyire értékes az otthon készült hordó, én sem tudtam egészen addig, míg ide nem költöztem.

- A magyar hordótól különlegesebb lesz a tequilád íze?

- Itt a magyar hordókban érlelt ital nagyon különlegesnek számít. Többféle tölgyfahordó fajta van, abból a franciák is használnak számosat.

A mi fáinkban vékonyabb évgyűrűkből több van, ami miatt belül lélegzik a hordó, de nem ereszti át a benne tárolt italt, levegőztetik ezek a kapillárisok, sokkal jobb az oxigén-ellátása. Az én hordóim kisebbek, 50 literesek, több ízanyagot vesznek át, jobban levegőznek. Már most kiváló a tequilám íze ettől, aki eddig megkóstolta, leesett az álla.

- Mit szóltak a mexikóiak, hogy magyarként tequilát készítesz?

- Azért is szeretek Mexikóban élni, mert a világ egyik legbefogadóbb népe. Itt igazából, mint külföldit, nem lenéznek, hanem örülnek és megtiszteltetésnek veszik, hogy a világ összes országa közül őket választottam. Az itteniek már engem is mexikóinak tekintenek.

- Elképzelhető, hogy Magyarországon is bemutatod a tequiládat?

- Nagyon nagyon remélem, hogy erre is sor fog kerülni. Szeretnék olyan befektetőket is bevonzani ehhez, akik Magyarországon is tudnak értékesíteni, ebben látok fantáziát.

Mexikóban megtanultunk lenyugodni, nem sietni, hogy egy ügyintézés tart, ameddig tart, úgyhogy most sincs más dolgunk, csak szépen kivárni, hogy elkezdhessük palackozni a magyaros tequilát, aminek az íze már most nagyon ígéretes.