A karikatúra éles fegyver, fájó dolgokat lehet vele művelni
- Tele van mémekkel, rajzos, vicces ábrákkal a net, rengetegen osztunk meg belőlük a Facebookon. Mit szól ehhez a karikaturista?
- Kihívást jelent a helyzet, ellenszélben kell dolgoznunk. Erről újvidéki kollégámmal, Léphaft Pállal, aki Magyar Nemzetbe rajzol, nagyon sokat beszélgetünk. A profi fotósok helyzetéhez hasonló a miénk. Mindenkinek van mindenféle kütyüje, a technika olyan mértékben fejlődött, hogy elérhető közelségbe kerültek ezek a megoldások. Bárki készíthet képeket, és meg is oszthatja őket.
Ugyanez a helyzet a karikatúrával. Akinek hasonló, vagy talán még jobb ötlete támad, mint egy karikaturistának, az a Photoshop segítségével összerakja, gifet készít, vagy épp egy kisfilmet. Nekem pedig a kezemmel, a ceruzámmal, a tollammal kell olyat alkotnom, ami megállja a helyét. Lehet, hogy divatjamúlt eszközöknek tűnnek, de úgy érzem,
vagy egy videó. Annak is megvan a helye, de a karikatúrába az alkotók mindig belevisznek valamiféle csavart, és minden karikaturistának megvan az az egyedi stílusa, amiről felismerik.
Babos Gyula, József Attila és polgár Judit:
- A kérdés az, hogy a közönség mit szeret jobban?
- A közönség mindig valami újat szeretne látni. Lehet, hogy a karikatúra egy kicsit most megtorpant. Ezt mondhatom a magyarországi karikaturisták nevében is, mert
2-3 képkockával. Persze, ezt valószínűleg olcsóbb megvenni, mint egy eredeti, hazai alkotótól várni valamit. Meglehet, hogy most vezet ez a stílus és a mém. De az érték az alkotásban van. Jót kell rajzolni, jobbat kell rajzolni. Az egyik kollégám szerint
Szalai Attila a Szeretlek Magyarország alapítása óta készíti azonnal felismerhető rajzait. Szabadkán született, 1964-ben. Ma is a Vajdaságban él, a Hét Nap munkatársa.
A grafika nem az eredeti hivatása, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karán végzett, és öt éven át dolgozott abban a szakmában.
Húsz éve jelent meg az első rajza a vajdasági Magyar Szó Grimasz című szatirikus mellékletében, azóta rendszeresen publikálja karikatúráit a Magyar Szó, a Szabad Hét Nap, az Ošišani jež, a Mézeskalács, illetve alkalmanként a Magyar Nemzet. A Nemzeti Sportban több mint 80 karikatúrája jelent meg egy év leforgása alatt.
A Manchester United hazai rajongóinak szóló oldal, a ManUtdFanatics rendszeresen publikálja Szalai Attila karikatúráit, így azok a megosztásoknak köszönhetően külföldre is eljutnak.
David Beckham
Berki Krisztián
- Hogyan készülnek a rajzaid? Például azok, amelyek a Szeretlek Magyarország cikkeiben szerepelnek.
- Kétféleképp alkotok. Először mindig megrajzolom ceruzával és tussal a képet. Holló és Műszaki tust használok, ami igazi kincs, mert a világmárkákkal ellentétben ezt nem oldja fel a víz. Ha gyorsan, időre kell elkészíteni, akkor a rajzot beszkennelem, és Photoshoppal színezem, a hibákat kijavítom. A másik technika, amikor ceruzával, tussal akvarellpapírra rajzolok, és a képet akvarell festékkel színezem. A portrékat például így szeretem készíteni, különösen, ha már az elején érzem, hogy ez egy jól sikerült darab lesz. Ezt érték- és időtállónak érzem.
Ha sportolókról, zenészekről készítek portrét, és van alkalmam találkozni velük, eredeti akvarell karikatúrát viszek nekik, annak súlya van. Ha a tus lecsöpög, megpattan a toll hegye a rapacsos papíron és paca, hiba lesz rajta, és azt még akvarellel egy kicsit takargatjuk, az attól egyedivé válik. Egyes angol lapokban például szinte kizárólag ilyen akvarellrajzok vannak.
- Mi az értéke ma a karikatúrának?
- Sokszor meséltem már, hogy ezen a vidéken, Közép-Európában, illetve Magyarországon krízishelyzetben van, Nyugat-Európában pedig erősebb. Amiatt is, mert ott rengeteg a képregény. Magyarországon nem is igazán alakult ki valódi képregény-kultúra, Szerbiában viszont, ahol élek, egészen másként alakult, itt őrület volt. Franciaországban élő ismerősöm egy családot képes eltartani karikatúrákból, egy kötet félmilliós példányszámban kel el.
- Miért lehet válságban a klasszikus karikatúra? Miért nem rendelnek többet belőlük a napilapok, hetilapok, magazinok?
- Sajnos ez részben a politika hatására alakult így. Közép-Európában egy karikatúrával nagyon nagy botrányt lehet kirobbantani. Úgy érzem, ez a szerkesztőségek, tulajdonosok gondolkodására is kihatott. A karikatúra nagyon éles fegyver, amivel igencsak fájó dolgokat lehet művelni. Valószínűleg
A műfaj persze ezt is túl fogja élni, mint annyi mást évszázadok óta.
A mémek, mai technikai világ igazi pörgése talán egy kicsit veszélyezteti a karikatúra pozícióját, de aki kitartó és ügyes, az át tudja menteni különböző felületekre. Lemezborítók, rajzfilmek, plakátok – ez mind köthető valamilyen módon a karikatúrához.
Attila rajza Prince-ről...
...és a CD borító, amit nem Attila készített, és rajzának publikálása után jelent meg. Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a két illusztráció között.
- Ezek szerint a Charlie Hebdóhoz hasonlóan pofátlan, tabukat nem tűrő lapot Magyarországon nem lehetne kiadni?
- Most elképzelhetetlen volna, ingoványos terület ez. Nem csak a karikaturista ismerőseimmel tárgyaltuk ezt meg, hanem az olvasók visszajelzései alapján is úgy gondolom, hogy Közép-Európa nem érett még egy ilyen karikatúra lapra. Ezt a vidéket, vagyis Közép-Európát nem lehet összehasonlítani Franciaországgal, és az ottani piachoz sem mérhető például a mindössze tízmilliós magyarországi piac. Mennyien vásárolnák? Nem hiszem, hogy akár két kiadott lapszámot megérne…
Attila magáénak érzi újvidéki kollégája, példaképe Léphaft Pál szavait: "A karikaturistának igazán a dombtetőn a helye, hogy mindkét völgybe lelásson."
Fontosnak tartja azt is, hogy egy karikaturista rendszeresen kapjon visszajelzést a munkáiról – ez online felületen gyorsabban és többször történik meg, mint amikor nyomtatott lapban jelenik meg egy rajz. Ezért sajnálja, hogy ma már gyakran távmunkában dolgoznak a munkatársai, és lassan megszűnnek az olyan szerkesztőségek, mint amilyen a Ludas Matyi című szatirikus hetilapé volt, ahol a magyar karikaturisták, fiatalok és idősebbek együtt lélegeztek és folyamatosan kapták a kritikákat vagy a dicséreteket.
Alexander Brody
Roger Waters a Pink Floydból
Deák Bill Gyula
- Mi volt a legelső karikatúrád?
- Második osztályban olvasónaplót kellett írni, a kötelező olvasmányokból, és az egyik kedvenc jelenetünket bele kellett rajzolni. Utólag visszanézve magam is meglepődtem azon, hogy akkor milyen jót rajzoltam.
Tizennégy éves koromban pedig elmentem egy Fonográf-koncertre. Emlékszem, az első 3-4 számot angolul adták le itt, Szabadkán, és fütyült a közönség, mert magyarul szerették volna hallani őket. A koncert végén Szörényiről készítettem egy rajzot, és aláírta nekem. Amikor pedig pár éve az István a királyt játszották Szegeden, a Szabadtérin, Alföldi Róbert rendezésében, találkoztam vele, és a jegyemet írattam alá.
Szörényi Levente 1978-ban
Nem erre a pályára készültem, így csak időnként rajzoltam, eleinte csak zenészeket. A Hét Nap lemezkritikáihoz, bemutatóihoz készültek ezek a karikatúrák.
Szörényi Levente most
- Számon tartod a megjelent rajzaidat?
- Háromezer darabig bírtam albumba tenni a karikatúráimat, aztán feladtam, már csak mappákban őrzöm őket. Négy-ötezer rajzom jelent meg eddig különböző felületeken.
1995-ben kezdtem el profi módon rajzolni. De ha ma bejönne a szerkesztőségbe egy fiatalember olyan rajzokkal, mint amiket akkor csináltam, azt mondanám neki, hogy még gyakoroljon pár évig, és utána jöjjön vissza. Szerencsésnek tartom magam, ki tudja, mit láttak bennem a szerkesztők, hogy mégis bíztak bennem, és fejlődhettem, kiforrhatta magát ez az egész.
Attila kicsit kihalófélben lévő szakmának látja a sajátját. A Délvidéken például nagyon kevés magyar karikaturista dolgozik. Épp emiatt számít minden elismerés.
Nagyon büszke rá, hogy ELTE egyik tanára, Séra László az ő egyik rajzán keresztül szemléltette a hallgatóinak, hogy milyen a tipikus politikai karikatúra. „Az embert a visszajelzések viszik előre, és amire büszke lehet, amikor olyan emberek, akikre felnéz, azt mondják: ez jó rajz, na ez igazán jól sikerült.”
- Mi a legnehezebb a munkádban?
- Előfordul, hogy bár megvan a téma, mégsem megy a munka. Máskor meg szinte percek alatt elkészül egy rajz váza, és utána a többi csak a technikai kidolgozás, amivel fel lesz öltöztetve az alkotás. A súlyát, nyolcvan százalékát a vázlat viszi el, a többi a színezés. Azért van olyan munkám is, ami 5-6 éve készül, és amikor megkérdeznek, mikor fejezem már be, az a válaszom, hogy Leonardónak is két évbe telt megfesteni a Mona Lisát.
Előfordul, hogy reggel ébredéskor pattan ki a szikra. Az ember, amikor felkel, akkor legpihentebb. Egy kedves író barátom, Kopeczki Pál hajnali negyed ötkor kelt, és ötig megírta, amit aznapra tervezett. Persze ezért nem fogok fél ötkor felkelni, de tényleg
Paul McCartney
- Vannak magyar kedvenceid?
- Természetesen, és ha valakit láttam már 3D-ben is, vagy ismerem minden csibészségét, akkor az a rajz jobban sikerül. Szegeden egyszer az egyetemi klubba mentünk Hobo koncertjére, ahol egy számlatömbre rajzoltam meg, ahogy megborult, mikrofonnal a kezében, koponyákkal a pólóján. Amikor az egyik pincérlány látta, mit csinálok, kérte, hogy egy sörért neki is rajzoljam le.
Hobo
A sportolók jól mennek, például Vajda Attila, Hosszú Katinka, a zenészek közül az LGT tagjai, imádom az együttest. Amikor a MÜPÁban A Szimfonikus Zenevonat című előadást tartották, Karácsony Jánosnak vittem el a róla készült rajzot. Vagy ott volt Faludy György, aki aláírta a róla készült portrét. Lehet, hogy
Igyekszem olyan helyzete kerülni, hogy oda is adom nekik ajándékba. Akiket igazán szerettem, és felnézek rájuk, azokat megörökítettem. A történet és az élmény számomra így kerek, hogy meg tudom őket rajzolni.
Karácsony János
Vajda Attila
Faludy György
Ha érdekes volt az interjú, nyomj egy lájkot!